bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

28001 III,  148   |                       Kátányba Apczy Ágneshez.~Az már elõre tudta, mi járatban
28002 III,  148   |               gyümölcsöket terem. Hát nem kell az ilyen birizgálást lanyhán
28003 III,  148   |                        eleinte édesen nevetett az õ naiv kívánságukon. (Jaj,
28004 III,  148   |                     nézve, de honnan veszek én az uraknak jelöltet? Se testvérem
28005 III,  148   |                      De iszen, kõbõl volna már az, nem emberi vérbõl - felelte
28006 III,  148   |                       meg ne próbálna! Beállna az még birkának is, nem hogy
28007 III,  148   |                 Akkorára már meglesz a jelölt!~Az eredetibbnél eredetibb mokány
28008 III,  148   |                      alássan…~- Miért? - kérdi az úrnõ mosolygósan.~- A szõke
28009 III,  148   |                    úrnõ mosolygósan.~- A szõke az asszonyok gusztusa a kerületünkben.
28010 III,  148   |                 nehézségek, hogy nem tartozott az uralkodó megyei dzsentrihez.
28011 III,  148   |             kompromittálta még pár év elõtt is az embert, csak az nem, amit
28012 III,  148   |                       elõtt is az embert, csak az nem, amit a királytól kaptak
28013 III,  148   |                        amit a királytól kaptak az õsapák. Ez pedig nagy bolondság
28014 III,  148   |                     pletykázták, de csak abból az okból, mert a miniszter
28015 III,  148   |                    Ösmerte a természetét. Éles az asszonyi szem.~Igen, õ fog
28016 III,  148   |                     beleugrani. A nagyravágyás az õ szívében fogamzik meg
28017 III,  148   |                       egyszer õ beleugrik, hát az nem lesz félig sem tréfa.
28018 III,  148   |                        sok a szavazat, úgyhogy az a közmondás a megyében: »
28019 III,  148   |                 megyében: »Akit Kátány szeret, az azt meg is segíti«.~Tudom,
28020 III,  148   |                  nehány évvel e történet elõtt az akkor behozott furcsa, új
28021 III,  148   |                        adónemet (hiszen furcsa az mindenik, de ez mégis különösen
28022 III,  148   |                     volt), úgy adta elõ itt is az illetõ tisztviselõ, hogy
28023 III,  148   |                      király számára, nagy lett az elérzékenyülés a faluban.~-
28024 III,  148   |                       király? - kérdezõsködtek az okosabbaktól.~- Úgy ám -
28025 III,  148   |                        lehet rajta nyomatni. S az a lakatos, aki csinálta,
28026 III,  148   |                        Nem lesz sok?~- Nem árt az, kérem - vélekedék az öregbíró,
28027 III,  148   |                      árt az, kérem - vélekedék az öregbíró, a mostani Nagy
28028 III,  148   |                       fizessék ki.~- Nem lehet az - felelte a bíró. - Majd
28029 III,  148   |                    eligazítjuk mi azt másképp.~Az adóhivatal azonban nem tréfált,
28030 III,  148   |                       szándékoznak eligazítani az ügyet: ne nyugtalankodjék
28031 III,  148   |                tekintetes adóhivatal!~Csakhogy az váltig nyugtalankodott,
28032 III,  148   |                        deputációt menesztettek az adóinspektorhoz.~- Nos,
28033 III,  148   |                     akarnak fizetni? - förmedt az rájok.~- Akarunk, kérem
28034 III,  148   |                       vármegyeházán. Mivelhogy az naponkint öt forintot számít
28035 III,  148   |                   naponkint öt forintot számít az országnak.~Innen van az
28036 III,  148   |                        az országnak.~Innen van az a híres közmondás: »akit
28037 III,  148   |                közmondás: »akit Kátány szeret, az azt meg is segíti«. (Már
28038 III,  148   |                    felelte Ágnes jelentõsen.~- Az is, amit én gondolok?~-
28039 III,  148   |                        is, amit én gondolok?~- Az is.~És elpirult hozzá egy
28040 III,  148   |                     teremtve.~- Érzem magamban az erõt és kedvet.~- De hát
28041 III,  148   |                   föllépni most, határos lenne az õrültséggel.~Az úrnõ gúnyosan
28042 III,  148   |                  határos lenne az õrültséggel.~Az úrnõ gúnyosan kacagott.~-
28043 III,  148   |                      úrnõ gúnyosan kacagott.~- Az erkementi kerületben? Oh,
28044 III,  148   |                  készületlen.~- De a paktum!~- Az önt nem köti. Ön nem a megyei
28045 III,  148   |                     famíliákból való!~- Hiszen az a baj…~- Dehogy baj! Nincs
28046 III,  148   |                        baj! Nincs oka törõdnie az õ határozatukkal és az õ
28047 III,  148   |                törõdnie az õ határozatukkal és az õ pénzükkel.~- Hiába volna,
28048 III,  148   |                      költik el.~- Ej, aki mer, az nyer! A lelkesedés is ér
28049 III,  148   |                 választók szeretete is pénz, s az urak gyûlölete is pénz.
28050 III,  148   |                 fölemelte.~Elérte célját, mert az elvetett mag megtalálta
28051 III,  148   |                  Másnap már azzal ballagott el az Apczy kastélyba:~- Föllépek,
28052 III,  148   |                        ne segíteném - biztatta az asszony odaadó mosollyal.~
28053 III,  148   |                      Csak szét kellett hordani az Erke folyó mentén.~Ott lengtek
28054 III,  148   |                   Ferenc, a balpárt jelöltje!«~Az egész vármegye felröffent
28055 III,  148   |                        elvettük a tótoktól ezt az országot!~A megyei urak
28056 III,  148   |             megbolondult ez a Dorogi? Hogy mer az itt föllépni, mikor még
28057 III,  148   |                  nagyon szívesen látták volna. Az még istenes volt, ahol csak
28058 III,  148   |                    igen lehetett volna épülni. Az volt a nagyságos úr metódusa,
28059 III,  148   |                    nagyságos úr metódusa, hogy az összegyûlt nép elõtt felállott
28060 III,  148   |                       dolgot beszél el Gyárfás az ura képében.~Mindegy, az
28061 III,  148   |                       az ura képében.~Mindegy, az azért nem von le se a Borcsányi
28062 III,  148   |                 sótartó két rekesztéke: só van az egyikben (mégpedig attikai),
28063 III,  148   |                     nádfedeles kúriában lakott az öreg Csapó Gergely, aki
28064 III,  148   |                     idegrohamokban szenved, és az élénkség, zsivaj, társalgás
28065 III,  148   |                   környék csakhamar észrevette az öreg nemes tartózkodásában
28066 III,  148   |                       menyecske engedi, de biz az csak a maga két pici lábán
28067 III,  148   |                    lompos, tüskés szakállának, az öregurat is.~Hanem csaptak
28068 III,  148   |                   kerületüket, tönkre van téve az egyezkedés, oda a vármegye
28069 III,  148   |                    Persze, persze - helyeselte az öreg savanyodó arccal.~-
28070 III,  148   |                        nem érted! - védekezett az öregúr. - Magas politika
28071 III,  148   |                       öregúr. - Magas politika az neked.~S ezzel összehúzott
28072 III,  148   |                        nyakkal sompolyodott ki az udvarra, hol is a fejét
28073 III,  148   |                       és dühösen összerugdosta az eleibe került háziállatjait. (
28074 III,  148   |                 pártkonferenciát.~Okos asszony az! Csakugyan lehetetlen itt
28075 III,  148   |                       rendzavaró egyéniség nem az õ jelöltjük. Õk nem szegtek
28076 III,  148   |                    egész terjedelmében közölte az »Erkementi Híradó« címû
28077 III,  148   |                épületrõl, ahol megértették, mi az. De szerencsére kevés helyen
28078 III,  148   |                       el nem jutnak egykönnyen az ilyen formalitások. A báránybõr
28079 III,  148   |                 egy-egy nevet, de ha beveszik, az akkor ott van, ott motoszkál,
28080 III,  148   |                 elfújni, mélyebb gyökeret vert az már. Csak annál nagyobb
28081 III,  148   |                      és annak egy hülye öccse (az egész família eszét magánál
28082 III,  148   |                       a derék Csiszlik), mikor az együgyû kamasz meglátta
28083 III,  148   |                    gyógyítani, és bevarrogatni az ejtett sebeket.~Utóbb beleavatkozott
28084 III,  148   |                       a méltatlankodás hangját az az asszony!)~- Mit hát még? -
28085 III,  148   |                      méltatlankodás hangját az az asszony!)~- Mit hát még? -
28086 III,  148   |               Megpróbálom.~Nem is nehéz dolog. Az ember valamivel több hazaszeretetet
28087 III,  148   |                         megfordítva. Ebbõl áll az egész.~S így jobban is tetszett
28088 III,  148   |                       S így jobban is tetszett az Erke folyó partján. Szûz
28089 III,  148   |                       folyó partján. Szûz föld az ott. Még sohasem hallottak
28090 III,  148   |                       nagy apák meséiben arról az idõrõl, mikor még nagyobb
28091 III,  148   |                    Libertas«-nak nevezték.~…Ha az a világ még vissza is jöhetne!~
28092 III,  148   |                      még vissza is jöhetne!~V. AZ IGAZSÁG SZÉKÉN ÜL A HATALOM~
28093 III,  148   |                      virágunk, be sok vér kell az öntözésedre, hogy nõhess
28094 III,  148   |                        s be sokszor piszkosabb az a kéz, mely cipelni akar,
28095 III,  148   |                        mely cipelni akar, mint az a láb, mely megtaposni kíván...~
28096 III,  148   |                       a Kelenföldön.~- Nem baj az! - felelte Kossuth, mialatt
28097 III,  148   |                    üdít és erõsít, mint a víz. Az mindegy, arra a szomjas
28098 III,  148   |               gondolhat, hogy honnan jön, a fõ az, hogy tikkadtságát enyhíthesse.~--------------~
28099 III,  148   |                 enyhíthesse.~--------------~Ez az egész dolog körülbelöl benne
28100 III,  148   |               szaporodott. A fõvárosi lapokban az elcsépelt »megválasztása
28101 III,  148   |                    Éljen Borcsányi Gedeon,~Bár az esze nem sokat nyom:~Természetes,
28102 III,  148   |                        nagyon kellemetlen volt az uraknak. Nem voltak ugyan
28103 III,  148   |                      Hiszen õ maga bogozta ezt az egész hálót! Vajon ki marad
28104 III,  148   |                 lihegte õméltósága. - Szétesik az egész vármegye, mint a rosszul
28105 III,  148   |                    kell megélni? Ez a nehéz!~- Az se nehéz. Én azt tartom,
28106 III,  148   |                    Dorogit, s ezzel vége volna az összes zavaroknak. Borcsányi
28107 III,  148   |                      Csakhogy, nézze, édeském… az a baj, hogy ezek a Dorogi
28108 III,  148   |              agyonveretésével gyanúsították, s az ilyen dologból a gyanú is
28109 III,  148   |                       magát biztosan érezni, s az a messzeségben csillámló
28110 III,  148   |                      kísérte a jelöltet, mikor az programbeszédet ment tartani
28111 III,  148   |               választókat szerezzen, mert ezek az emberek némelykor igen nagy
28112 III,  148   |                      csak »ha nagy melegök van az uraknak«.~E hegyi nép sokkal
28113 III,  148   |                      egészségesebb a többinél. Az egyik kunyhónál, amint egy
28114 III,  148   |                   kérdé Ágnes részvétteljesen.~Az aggastyán alig bírta fuldokló
28115 III,  148   |                    Hogyne sírnék, kérem, mikor az apám megvert.~- Mit? Kendnek
28116 III,  148   |                  kiáltá Dorogi. - És megverte? Az lehetetlen!~- Vezessen el
28117 III,  148   |                      magam is látni szeretném.~Az öreg fölcihelõdött a padkáról,
28118 III,  148   |                     zokogástól.~- Ott benn van az édesapám a házban. Én ugyan
28119 III,  148   |                        a földön guggolva.~- Ki az, hej? - kiáltá, és fürgén
28120 III,  148   |                 akartok? - kérdé nyersen.~- Ez az öregember azt állítja, hogy
28121 III,  148   |               öregember azt állítja, hogy kend az apja.~- Fájdalom! - sóhajtott
28122 III,  148   |                visszaült a bocskorvarráshoz. - Az én fiam õ, de nem sok örömem
28123 III,  148   |                      szisszentek fel egyszerre az ámulattól.~- No igen, az
28124 III,  148   |                       az ámulattól.~- No igen, az én apámat. És miért nem
28125 III,  148   |                    ringatni? Egy ostobaságért! Az öregemet erõnek erejével
28126 III,  148   |                   Vivát Dorogi«-t kiabáljon, s az nem teszi. Meg vannak bolondulva
28127 III,  148   |                     Meg vannak bolondulva ezek az emberek a Dorogival! Igaz,
28128 III,  148   |                       bánnám, de mért követeli az öregtõl, aki szegény a gégéjével
28129 III,  148   |                   piszkos pamutból lenne kötve az egész fej. Csak a szemein,
28130 III,  148   |                 Megszólították, de nem felelt.~Az unoka (a 80 éves aggastyán)
28131 III,  148   |                          Hát baloldali kend?~- Az vagyok, az is leszek holtig.~-
28132 III,  148   |                   baloldali kend?~- Az vagyok, az is leszek holtig.~- Hm,
28133 III,  148   |                     leszek holtig.~- Hm, pedig az még szép idõ lehet - szólt
28134 III,  148   |                      egy ezüst tallért vett ki az erszényébõl. - Itt van,
28135 III,  148   |                 fölfogta a szép menyecskét, és az ölében vitte át, mint a
28136 III,  148   |                      való olyat kérdezni, amit az ember magától is kitalálhat.~-
28137 III,  148   |                        Ferenc? Majd meglássuk. Az még messze van!~- Tizennégy
28138 III,  148   |                       Addig még sok víz elfoly az Erkében…~- És sok bor a
28139 III,  148   |                szemekben pedig ott tükrözõdött az odaadó gyöngédség és az
28140 III,  148   |                        az odaadó gyöngédség és az elbájoló szemérem.~- Igaz,
28141 III,  148   |               boldogság a nap alatt. Hazudnak. Az én szívem tele van azzal,
28142 III,  148   |                      én is a vármegyének!~- Mi az? Hát már kezet sem nyújtasz
28143 III,  148   |                      kezet sem nyújtasz nekem?~Az fanyar mosolyra vonta a
28144 III,  148   |               Teringette, hát ok ez arra, hogy az embernek a kezét el ne fogadd?~
28145 III,  148   |                        összefûzve.~- Ejnye, mi az ördög! Mondd meg hát ezt
28146 III,  148   |                  mondaná: »Nem illõ itt hagyni az asszonyt«.~- A kénytelenség
28147 III,  148   |                        kénytelenség nagyobb úr az asszonyoknál is.~- Olyan
28148 III,  148   |                  elbúcsúzol õnagyságától, mert az ügy igen hosszadalmas.~-
28149 III,  148   |                      udvariatlan.~- A vármegye az udvariatlan, nagyságos asszonyom.~-
28150 III,  148   |                       hamiskásan intett búcsút az ujjával s a szemével; kecses,
28151 III,  148   |                  akartam hat szem között, mert az a két szem, meglehet, drága
28152 III,  148   |                        Erõszakhoz kell nyúlnom az esetben. Intézzük el a dolgot
28153 III,  148   |                       el a dolgot csendesen.~- Az lehetetlen - kiáltott fel
28154 III,  148   |                  kiáltott fel Dorogi. - Mutasd az elfogatási parancsot!~-
28155 III,  148   |                        Elõhozta, hogy legalább az okot mondja meg, amiért
28156 III,  148   |               parancsolt, mit bánom én, akárki az, hogy nem találtál otthon,
28157 III,  148   |                    különben is téged akkor már az immunitás fog védeni.~Eleinte
28158 III,  148   |                  fejében derengeni, hogy ennek az elfogatásnak aligha nincs
28159 III,  148   |                        Elvörösödött, fölemelte az ökleit, és most már fenyegetõzni
28160 III,  148   |                       gazság, arra esküszöm!~- Az meglehet, de most azért
28161 III,  148   |                     Hiszen volnék csak otthon, az embereim között, majd megmutatnák
28162 III,  148   |                      azok nektek: merre viszen az út Kátányból kifelé!~- Minek
28163 III,  148   |                      Kátányból kifelé!~- Minek az a sok beszéd, Feri pajtás?
28164 III,  148   |                     vagy, hogy ne legyenek itt az embereid. Hiszen azért teszlek
28165 III,  148   |                      vont:~- Meglehet.~- Akkor az az asszony egy nyomorult
28166 III,  148   |                           Meglehet.~- Akkor az az asszony egy nyomorult kígyó! -
28167 III,  148   |                     mintha sohasem látta volna az életben.~- Ez a fogoly? -
28168 III,  148   |                        szólt, s megcsörögtette az átkozott kulcsokat.~Sok
28169 III,  148   |                 belépett, s kérõ, szelíd arcát az öreg Elek felé fordítá:~-
28170 III,  148   |                    Elek felé fordítá:~- De hát az isten szerelméért, miért
28171 III,  148   |                   miért tesz!~S ezzel rácsapta az ajtót, és bezárta.~Az egész
28172 III,  148   |                 rácsapta az ajtót, és bezárta.~Az egész megyeházában komor,
28173 III,  148   |                     Csak a fõispán járkált még az ambituson, amint Elek István
28174 III,  148   |                     Elek István végiglépkedett az udvaron.~- Megjött a fogoly?~-
28175 III,  148   |                        kosztot kell neki adni, az én konyhámról. Szépen bánjanak
28176 III,  148   |                 kalandosabb regék keletkeztek.~Az egyik fél azt állította,
28177 III,  148   |                       hitték el legkönnyebben.~Az elfogatás senkinek sem jutott
28178 III,  148   |                     jelölt jött ugyan Pestrõl, az újságok azon hírére, hogy
28179 III,  148   |                  Rejtélyes dolgokról suttognak az Erkementén« - többnyire
28180 III,  148   |                többnyire e frázissal végzõdtek az illetõ újdonságok), de annak
28181 III,  148   |                       mert mind pesti prókátor az, aki úgy szerencsét megy
28182 III,  148   |                        Timár Mihálynak hívták.~Az erkementi kerület választói
28183 III,  148   |               belenyugodni, s örömmel fogadták az új jelöltet, ki egy szombati
28184 III,  148   |                   képviselõ társaságában. Mert az új emberek mindig visznek
28185 III,  148   |          istentisztelet elõtt fogja megtartani az új jelölt a programbeszédjét.
28186 III,  148   |              fölébredett valami zörgésre.~- Ki az? Mi az?~Az ablakon kopogtak.
28187 III,  148   |                   valami zörgésre.~- Ki az? Mi az?~Az ablakon kopogtak. Timár
28188 III,  148   |                      zörgésre.~- Ki az? Mi az?~Az ablakon kopogtak. Timár
28189 III,  148   |                    számára?~- Lipóczy Gábor.~- Az a társam. Adja be!~A sürgöny
28190 III,  148   |                     társam. Adja be!~A sürgöny az öreg hazafinak szólt, kit
28191 III,  148   |                        föl kellett ébreszteni.~Az öreg hazafi feltörte nagy
28192 III,  148   |                       és megyek rögtön - mondá az öregúr szomorúan, és öltözködni
28193 III,  148   |                     maró vasbotja«, ahol pedig az ország bajait fested, fakadj
28194 III,  148   |                     fölkelt a jelölt, odaszólt az öreghez:~- Ébredez-e már
28195 III,  148   |                       választ, s odapillantott az üres ágyra, jutott eszébe
28196 III,  148   |                 Várjanak meg kigyelmetek addig az udvaron.~Kiugrott az ágyból,
28197 III,  148   |                     addig az udvaron.~Kiugrott az ágyból, és öltözködni kezdett.~-
28198 III,  148   |                       a szobában, majd ijedten az ágy alá guggolt, de a cipõ
28199 III,  148   |                  rohantak oda.~- Nagy baj van! Az útitársam az éjjel, mikor
28200 III,  148   |                     Nagy baj van! Az útitársam az éjjel, mikor gyorsan csomagolt,
28201 III,  148   |               tévedésbõl betette pakktáskájába az én cipõmet is. Nem lehetne
28202 III,  148   |                      agyonütötték, mert topánt az se tudott készíteni.~- Pedig
28203 III,  148   |                  kellene, mégpedig mindjárt.~- Az lehetetlen. Legfeljebb a
28204 III,  148   |                    lehetne beküldeni, csakhogy az legfeljebb estére lehet
28205 III,  148   |                        már legokosabb lesz, ha az úr újra lefekszik, és elalussza
28206 III,  148   |                    lefekszik, és elalussza ezt az országgyûlést.~Szót szóra
28207 III,  148   |                        minek rakjak nagyhiába; az lett a vége a dolognak,
28208 III,  148   |                  meglett mindenütt egyhangúlag az a jelölt, akit a paktum
28209 III,  148   |               megjelent a foglárral, s beszólt az ajtón:~- Feri, itt vagy?
28210 III,  148   |                      invitálta, a szolgabíróné az ablakból intett neki a szép
28211 III,  148   |                        szeretik itt, vagy hogy az imént álmodott a börtönbeli
28212 III,  148   |                       börtönbeli idõzésérõl?~S az még nagyobb csalódásba ejté,
28213 III,  148   |                     mert vele szóba eredni, de az is babonás ember volt, és
28214 III,  148   |                       egy kört csinált magának az ámbituson, az atya, fiú
28215 III,  148   |                  csinált magának az ámbituson, az atya, fiú és szentlélek
28216 III,  148   |                        pofont adott neki, hogy az legott megszabadult mindenféle
28217 III,  148   |                      csakugyan a tekintetes úr az?~- Láthatja kend?~- Látom
28218 III,  148   |                       de mi bizony azt hittük, az esze ment el. Itt azt beszélték,
28219 III,  148   |                     választásra sem jött haza. Az öreg Garabosné a templom-soron,
28220 III,  148   |                   templom-soron, látta a minap az eget kinyitva, ahol szent
28221 III,  148   |                    processziót járnak a népek, az angyalok kíséretében, s
28222 III,  148   |                  voltam benne, megvallom, mert az sehogy sem fért a fejembe,
28223 III,  148   |                     fejembe, miképp jutott fel az a mi volt részeges, gaz
28224 III,  148   |                     fecsegjen kend annyit. Hát az asszony tudakozódott ma
28225 III,  148   |                      kezét a szívére nyomva. - Az a baj, hogy tudta!~- Megkért,
28226 III,  148   |                 Összetöröm, szétzúzom a fejét. Az lesz neki a halálos perce,
28227 III,  148   |                kastélyba megvinni a hírt, hogy az úr megérkezett.~- Üzenje
28228 III,  148   |                      megérkezett.~- Üzenje meg az úr, hogy õ akar-e ide jönni,
28229 III,  148   |                       tért vissza.~- Azt üzeni az én uram, kérem alássan,
28230 III,  148   |                     ugyancsak meghosszabbodott az Ágnes ábrázata, de midõn
28231 III,  148   |                       aki meglát«.~Kijött újra az ámbitusra.~- Ha az urad
28232 III,  148   |                        újra az ámbitusra.~- Ha az urad nem jött, hát majd
28233 III,  148   |                          No, iszen furcsa lesz az, ha az asszony maga megy
28234 III,  148   |                       iszen furcsa lesz az, ha az asszony maga megy el a legényhez.
28235 III,  148   |                        pálinkát kapok én ennek az elbeszéléseért a Seregélyi
28236 III,  148   |                         ha addig élek is«.~Azt az egy órát pedig igen különösen
28237 III,  148   |                     fel a szép asszony. Bement az öltözõ kamrájába, lehányta
28238 III,  148   |                        kilyukasztott ingvállt. Az apró tillek arra valók,
28239 III,  148   |                  irányában, egy garabolyt vett az egyik kezébe, s egy fehér
28240 III,  148   |                      nagyságos asszonyt: jön-e az úton?~- Itthon van-e a tekintetes
28241 III,  148   |                     mert pénz van benne.~- No, az éppen elkel most nekünk,
28242 III,  148   |                     ahol ni, hat ember vár már az ámbituson a választási kontóval.~-
28243 III,  148   |                  Csiszliket agyonütötték, mert az is itt volna! No, eredj
28244 III,  148   |                    húgom, végezd el a dolgodat az úrral, de szaporán ám, mert
28245 III,  148   |                      könnyen ki találsz fogyni az idõbül.~A tót menyecske
28246 III,  148   |                       tót menyecske betipegett az ajtón. Dorogi éppen a revolverét
28247 III,  148   |                revolverét töltötte. Sötét volt az arca, ki tudja, mit gondolt
28248 III,  148   |                        mit gondolt hozzá.~- Ki az? - szólt hátra nagy mogorván.~-
28249 III,  148   |                   levelet és átadta Doroginak, az rögtön megösmerte az Ágnes
28250 III,  148   |                Doroginak, az rögtön megösmerte az Ágnes írását, és izgatottan
28251 III,  148   |                      izgatottan bontotta, fel.~Az asszony ránézett a reszketõ
28252 III,  148   |                     hogy még mindig szereti ez az ember. De nem bírta megsajnálni
28253 III,  148   |                      asszony el van határozva, az azt véghez viszi, s amíg
28254 III,  148   |                    kikémleltek… verje meg õket az isten.~Oly meggyõzõdéssel
28255 III,  148   |                    Annyira ostoba már nem volt az én hõsöm (noha elég ostoba
28256 III,  148   |                     csak azután ment be hozzá. Az kezet csókolt neki, a szép
28257 III,  148   |                      szép asszony megsimogatta az állát kedélyesen.~- Hol
28258 III,  148   |                        majdnem kész.~*~Fölment az intrikus asszony még azon
28259 III,  148   |                        a panaszt, telelármázta az irányadó embereket, hogy
28260 III,  148   |                  Mekkora vihar lesz ebbõl majd az összegyûlõ országgyûlésen!
28261 III,  148   |                       a miniszterek székei is! Az ellenzék így meg úgy feni
28262 III,  148   |                   Akkoriban pedig még nem volt az ellenzék foga plombírozva,
28263 III,  148   |                       háború, sem más botrány, az újságok is kaptak rajta.
28264 III,  148   |                   kaptak rajta. Hazudtak hozzá az akasztófáravalók annyit,
28265 III,  148   |                      lehet - mondá a miniszter az elsõ attaknál. - Nem tehetem.
28266 III,  148   |                      úgyhogy így szólt egy nap az unokahúgához:~- Majd meglátom,
28267 III,  148   |              szenzációt okozott a fölmentés és az új kinevezés a megyében.
28268 III,  148   |                       kedélyek, de nem sokáig. Az emberek hamar belenyugosznak
28269 III,  148   |                     egy ebéd csak egy ebéd, de az is valami!~Derengeni csak
28270 III,  148   |                   Derengeni csak akkor kezdett az elmékben a fordulatnak háttere,
28271 III,  148   |                  kátányi kastélyban megtörtént az eljegyzés az új fõispán
28272 III,  148   |                        megtörtént az eljegyzés az új fõispán és Apczy Ágnes
28273 III,  148   |                   kettõjök ujjain!~Ahá! Hát ez az asszony csinálta az egészet?
28274 III,  148   |                     Hát ez az asszony csinálta az egészet? Férjet szerzett
28275 III,  148   |                      rövid ész! Hosszabb ennek az esze a telegramm-drótnál
28276 III,  148   |                      választása ellen.~Ugyanis az a csodálatos körülmény merült
28277 III,  148   |                       a várnagy, a börtönõrök, az alispán mind azt vallották,
28278 III,  148   |                 jobban-jobban meggyökeresedett az a nézet, hogy Dorogi Ferenc
28279 III,  148   |                   össze-vissza; nem igaz abból az egész dologból egy szó sem,
28280  IV,  1     |                      ideig odalenni csak azért az élvezetért, hogy ismét visszatérhessünk.~
28281  IV,  1     |                visszatérhessünk.~Micsoda pompa az, ami ott reánk vár!~Amint
28282  IV,  1     |                    nyitná mosolyra), s kitárul az édes völgy füveivel, virágaival.
28283  IV,  1     |                      itt semmi különös, hacsak az nem, hogy a nagy diófánk
28284  IV,  1     |                        semmi krumpli nem terem az idén? Mind megeszi a pondró!
28285  IV,  1     |                     megeszi a pondró! Igaz biz az, a szegény hajdani dajkád,
28286  IV,  1     |                        szegény hajdani dajkád, az öreg Margóné, meghalt, s
28287  IV,  1     |                        el is felejtettem, hogy az ócska kastélyt megvette
28288  IV,  1     |                      volt a legérdekesebb hír. Az ócska kastély misztériumai
28289  IV,  1     |              kulcslyukakon, ajtórepedéseken át az elhagyott szobákba, melyekben
28290  IV,  1     |                       Csakugyan látni lehetett az ablakon, miképp futnak elõzködve
28291  IV,  1     |                      szép kicsiny a lába annak az új asszonynak!~- Eredj,
28292  IV,  1     |                     Hát furcsa, csak tán tudja az ember, mi a kicsi, mi a
28293  IV,  1     |                 asszonyi ruhasuhogásra kigyúlt az arcom, pedig nem tartoztam
28294  IV,  1     |                     arcom, pedig nem tartoztam az úgynevezett ábrándos ifjak
28295  IV,  1     |                    tárgya.~Nem is hittem, hogy az elsõ szerelmet az életkor
28296  IV,  1     |                         hogy az elsõ szerelmet az életkor tavasza hozza a
28297  IV,  1     |                        padba, így gondoltam én az elsõ szerelem ébredését.~
28298  IV,  1     |                       elsõ szerelem ébredését.~Az »új úrék« (így nevezték
28299  IV,  1     |                    emlékszem, miképp esett meg az ismerkedés, mit beszélt
28300  IV,  1     |                        ismerkedés, mit beszélt az asszony, én arra mit feleltem.
28301  IV,  1     |                   ugyan, arca lágy, kedves, de az orra nagyon is kicsiny,
28302  IV,  1     |                      orra nagyon is kicsiny, s az álla túlságosan elõre nyúlt.
28303  IV,  1     |                   miféle stúdiumok vannak most az egyetemen, jók-e a professzorok (
28304  IV,  1     |                        elmondott egypár adomát az õ iskolás korából (no, ez
28305  IV,  1     |                        voltam én valamikor.~De az asszony mindannyiszor csak
28306  IV,  1     |                     csöndesen, szomorúan ültek az asztalnál. Sohasem láttam
28307  IV,  1     |                       ki szaladgálni - kergeté az apjok.~Hanem biz õk nem
28308  IV,  1     |                   voltatok, kedveskék? - kérdé az anyjok, amint csörtetve
28309  IV,  1     |                      nekünk, ki a te szeretõd?~Az nevetve ütött a lányka kezére.~-
28310  IV,  1     |                      Bilinyi Mari mondta, hogy az õ mamájának a szeretõje
28311  IV,  1     |                         Hogyne tudnék! (Hiszen az egész egyetemi kurzus alatt
28312  IV,  1     |                       Elõ hamar a kis asztalt!~Az asztal hamar megvolt, de
28313  IV,  1     |                        szellemi kártya«.~- Hát az mi?~- Ezt a módszert ezelõtt
28314  IV,  1     |                tekinteni. A kiosztásnál mindig az osztónak marad, s mikor
28315  IV,  1     |                        osztónak marad, s mikor az ütésre kell rádobnia, nem
28316  IV,  1     |                 gyakran játszottunk hármasban. Az öregnek különben a tarokk
28317  IV,  1     |                       kezdtek mind átváltozni. Az orra lett kedves, páratlan
28318  IV,  1     |                     kedves, páratlan orrocska, az elõre hajló álla igézõ gyönyörûség.~
28319  IV,  1     |                         Olyan csiklandozó volt az, mint a tavaszi napfény.~
28320  IV,  1     |                       Minden pénzünket elnyeri az asszony.~- A lovagiasság
28321  IV,  1     |                        szépen - kedélyeskedett az öregúr. - A kártyajáték
28322  IV,  1     |                      lovagjáték!~Pár nap múlva az asszonyom kezdett infámisan
28323  IV,  1     |                       van, Péter, csúfot, mert az az asszony szerelmes beléd.~
28324  IV,  1     |                         Péter, csúfot, mert az az asszony szerelmes beléd.~
28325  IV,  1     |                  Összerezzentem, elhalványodék az elsõ percben, majd lángra
28326  IV,  1     |                     mondom, Péter, nekem ezzel az asszonnyal hagyj fel, hanem
28327  IV,  1     |                       egy napórát. A nap fogja az órákat mutatni rajta.~-
28328  IV,  1     |                összeszidta Marmancsok Mihályt, az éji õrt, ki Letániás Istóknak
28329  IV,  1     |                       fogja ezentúl kikiáltani az órákat maga helyett a faluban…
28330  IV,  1     |                       szava betöltött mindent.~Az estcsillag kigyúlt a Tóthék
28331  IV,  1     |              látszottak ki a fehér muszlinból. Az ég is olyan színû volt nyugaton,
28332  IV,  1     |                         mint a kecsketej, mint az õ karja.~A mocsarak, kenderáztatók
28333  IV,  1     |                  elkezdte kaotikus lármáját. S az est zsivaja békésebb, mint
28334  IV,  1     |                       természet, s fönséges ez az álom. A föld alulról meleg
28335  IV,  1     |                   növényzetnek: ez a párnájok, az ég homállyal borítja be
28336  IV,  1     |                      Két õs bükk közt suhan el az örök csevegõ, a Hollócska
28337  IV,  1     |                     fonott betûkkel írják tele az ezüstlapot, be gyönyörûség
28338  IV,  1     |                  olvasni! - Én akkor olvastam.~Az egyik bükkfára egy keskeny
28339  IV,  1     |                       galamb rebbenne el hûsen az arcom mellett, s csõrébõl
28340  IV,  1     |                  bágyadtan, s mire felocsudtam az ámulatból, már úgy ült mellettem
28341  IV,  1     |                        nyugtalanul hajladoztak az õs fákon.~- Hát nem szeret…
28342  IV,  1     |                       hát legyen csurom méz ez az este. Vakmerõ dologra határoztam
28343  IV,  1     |                         azzal elégedtem meg. S az is, istenem, be édes mulatság
28344  IV,  1     |                 csábítón, pajkosan.~- Keresnek az enyimek. Nos? Vacsoráljon
28345  IV,  1     |                      darabon. A hold kibukkant az ég aljáról, soha, milyen
28346  IV,  1     |                    Azért is visszamegyek ahhoz az asszonyhoz!~Megfordultam,
28347  IV,  1     |                      volt csukva. Megdöngettem az öklömmel.~- Hej! Nyissátok
28348  IV,  1     |               kiáltozni egy hang belülrõl: »Ki az? Ki akar bejönni?«~Hanem
28349  IV,  1     |                      Hanem iszen kiáltozhatott az akár éjfélig. Hol futottam
28350  IV,  1     |                         Mit fog gondolni rólam az az asszony? Ej, hát akármit,
28351  IV,  1     |                      Mit fog gondolni rólam az az asszony? Ej, hát akármit,
28352  IV,  1     |              pásztorórát.~Szemeiben megvillant az a csodálatos perzselõ fény,
28353  IV,  1     |                      föl legelõbb? Melyik lesz az az én pénteki pásztorórám?~
28354  IV,  1     |                       legelõbb? Melyik lesz az az én pénteki pásztorórám?~
28355  IV,  1     |                        magával.~- Rajzolja oda az ötöt - szólt fojtott hangon.~
28356  IV,  1     |                    szólt fojtott hangon.~Igen, az ötöt! Hadd találja ott a
28357  IV,  1     |                  elkényszeredettnek.~- Ühm… Ön az, hüm? Nos, nos?~- Erre mentem -
28358  IV,  1     |                           Igenis, azaz, hogyha az ember megházasodik, hát
28359  IV,  1     |                        a feleségének - tört ki az öregúr, dühösen csapkodva
28360  IV,  1     |                        héten tarokkozzam ebben az órában. Húsz esztendeje,
28361  IV,  1     |                       esztendeje, uram. S íme, az asszony rávesz, hogy én
28362  IV,  1     |                      Hát miért? Semmiért! Mert az õ szeszélye úgy diktálja.~
28363  IV,  1     |                    arcomat.~- Nonono, nem kell az én haragomat úgy venni.
28364  IV,  1     |                  egészen meghökkent. Pedig, ha az ember mérges, hát akkor
28365  IV,  1     |                   mérges, hát akkor mérges, és az illedelmet sem tekinti.~
28366  IV,  1     |                  Remegve, türelmetlenül vártam az ajtók nyílását e szünet
28367  IV,  1     |                        támolyogtam valahogy ki az ajtón.~- Érzékeny fiú -
28368  IV,  1     |                       kellett látnom!… Ott ült az asszony a kis Ilonkával.
28369  IV,  1     |                     székrõl, miközben folyvást az Ilonka szöszke fején babrált
28370  IV,  1     |                   Ilonka szöszke fején babrált az ujjaival.~Hallani véltem
28371  IV,  1     |                      kastély déli falán, amint az odasütõ nap folyvást azt
28372  IV,  1     |                       odasütõ nap folyvást azt az ötöt mutogatja, eltûnõdöm
28373  IV,  1     |                       azon is, hogy hátha csak az óra volt rosszul megválasztva?~
28374  IV,  2     |                  lógtok kardosan, buzogányosan az antikvárius boltok limlomja
28375  IV,  2     |                        de azt sem tudom, kinek az apái vagytok.~Cédula van
28376  IV,  2     |                      nem kegyelmetek csinálták az üzleteket, de a kegyelmetek
28377  IV,  2     |                        Bizonyság ez arra, hogy az örökségnek megvan még a
28378  IV,  2     |                  örökségnek megvan még a fele: az arcvonások.~Hanem a domíniumok
28379  IV,  2     |                  mondanám el, miként futott el az a föld lábaik alól.~Ott
28380  IV,  2     |                        Apámtól hallottam, hogy az öreg Balóthy Boldizsár,
28381  IV,  2     |                        hold egy darabban. S ez az egy darab olyan, mintha
28382  IV,  2     |                        egy darab olyan, mintha az egész világ oda volna teremtve
28383  IV,  2     |                       jártak a földkóstolók, s az egyik ekképp nyilatkozott:~-
28384  IV,  2     |                   ekképp nyilatkozott:~- Mikor az Úristen a Bánátust teremtette,
28385  IV,  2     |                       nem õk adták a birtokot, az igaz, hanem megharagudtak,
28386  IV,  2     |                      bizonyos négy királyok. )~Az öreg Boldizsár szenvedélyesen
28387  IV,  2     |                  polgárleányt (bedobta a kútba az unokák elõl az aranykulcsot);
28388  IV,  2     |                 bedobta a kútba az unokák elõl az aranykulcsot); a polgár
28389  IV,  2     |                       kétezer hold megmaradjon az István nevén.~István egész
28390  IV,  2     |                  karriert csináljon, s ez úton az elveszett birtokrészt visszaszerezze.~
28391  IV,  2     |                     hazai formában cselekedte.~Az pedig nagyon rossz forma (
28392  IV,  2     |                      pedig nagyon rossz forma (az ember elkölt harmincezer
28393  IV,  2     |                   nemhogy visszaszerezte volna az õsi birtok felét, hanem
28394  IV,  2     |                        birtok felét, hanem még az a másik fele is majdnem
28395  IV,  2     |            kidûlt-bedûlt kastély.~Antal tanult az õsöktõl, se nem kártyázott,
28396  IV,  2     |                      ivott. Mégis nagy haladás az apja után, olcsóbb inni,
28397  IV,  2     |                 elpusztult a vidékünkrõl, csak az emléke maradt meg.~Pestre
28398  IV,  2     |               harmademeleti lakást. Ott lakott az öreg nagyapa, az unoka és
28399  IV,  2     |                        lakott az öreg nagyapa, az unoka és fiatal neje. Éppen
28400  IV,  2     |                   Éppen áldott állapotban volt az asszonyka, s mikor a kis
28401  IV,  2     |                         akkorra már nem maradt az õsi földbõl semmi.~…De igen…
28402  IV,  2     |                       földbõl semmi.~…De igen… az ablakban volt még egy virágcserép…
28403  IV,  2     |                      otthoni agyag barnállott. Az adott életet a virág gyökereinek…
28404  IV,  2     |                        a kis Gáborral játszott az ablaknál.~Eleven fiúcska
28405  IV,  2     |                    föld a Balóthy-domíniumból.~Az öreg szemébõl egy könnycsepp
28406  IV,  2     |                     látod, neked is jutott még az õsök földjébõl pazarolni
28407  IV,  3     |                                                AZ ÍRÓASZTAL MORZSÁI~1884~I.
28408  IV,  3     |                        érte kellemetlenség is. Az emberek nem sokra nézik
28409  IV,  3     |                   szemekre vitte a társalgást. Az a megjegyzés, hogy õneki
28410  IV,  3     |                       nem szemeirõl beszéltek, az olyan társaságban elálmosodott…~»
28411  IV,  3     |                       Most már szívesebben ült az orvosi könyvek helyett a
28412  IV,  3     |                    viszem.~Megérlelõdött benne az a gondolat, hogy bele fog
28413  IV,  3     |                  királyságot. Minek turkálna õ az unalmas, haszontalan könyvekben?~
28414  IV,  3     |                      szép szemû Jóska« sok van az okos emberek közt is, a
28415  IV,  3     |                parlamentben és mindenfelé.~II. AZ A BIZONYOS SZEMÜVEG~Abban
28416  IV,  3     |                        BIZONYOS SZEMÜVEG~Abban az idõben történt, mikor még
28417  IV,  3     |                       No de iszen odavigyáznak az elnök, aki alig gyõzi közbeszólással (»
28418  IV,  3     |                      ide állítom a hajdút«), s az öreg Noszlopy István, a
28419  IV,  3     |                 ragyásképû elnök -, tudjuk már az egészet. Húzódjanak hátra.~
28420  IV,  3     |                   túlsó szögletébe vonultak, s az elnök rendes szokása szerint
28421  IV,  3     |                   elnök rendes szokása szerint az ülnökökhöz fordult az ítélet
28422  IV,  3     |                  szerint az ülnökökhöz fordult az ítélet iránt s legfõképp
28423  IV,  3     |                         Azt gondolom - felelte az öreg, az õ bölcs nyugalmával -,
28424  IV,  3     |                    gondolom - felelte az öreg, az õ bölcs nyugalmával -, egy
28425  IV,  3     |                      hanyagul -, könnyen állja az ki, szívós a zsidó.~Az ülnökök
28426  IV,  3     |                   állja az ki, szívós a zsidó.~Az ülnökök helyeslõleg bólingáltak
28427  IV,  3     |                  bólingáltak a fejeikkel, csak az elnök vetett csodálkozó
28428  IV,  3     |                 füleinek higgyen-e inkább vagy az eszének. - Hiszen nem a
28429  IV,  3     |                     Canis mater - fortyant fel az öreg elpirulva és a dolmányát
28430  IV,  3     |                  záporesõ után pocsolya támadt az utcán.~A föld csakhamar
28431  IV,  3     |                      posvány ott éktelenkedett az út közepén zöldbõl barnába
28432  IV,  3     |                    formás bokái lebilincselték az odatévedt férfipillantásokat.~
28433  IV,  3     |                    Átugrani széles egy kicsit, az átgázolásra pedig az evelasztin
28434  IV,  3     |                   kicsit, az átgázolásra pedig az evelasztin cipõcskék alkalmatlanok.~
28435  IV,  3     |                       a pocsolyához két férfi. Az egyik legott észrevette
28436  IV,  3     |                       meg kisasszony - felelte az nyugodtan -, de nem akartam
28437  IV,  3     |                        a közvélemény felförmed az ellen is, aki elõre vinné,
28438  IV,  3     |                     ellen is, aki elõre vinné, az ellen is, aki hátravinné.~
28439  IV,  4     |                       Bénin most is meglátszik az a vonzalom az okkupált földhöz.)~
28440  IV,  4     |                       meglátszik az a vonzalom az okkupált földhöz.)~Valóságos
28441  IV,  4     |                        Kállayak a középkorban. Az õ birtokaikat nem úgy mérték,
28442  IV,  4     |                         kettesével szülte õket az anyjuk, Ágnes de genere
28443  IV,  4     |                  körülhordozták a véres kardot az országban, az öreg Ubul
28444  IV,  4     |                     véres kardot az országban, az öreg Ubul maga elé hozatta
28445  IV,  4     |                         ide álljon mellém, aki az anyját szereti, álljon oda
28446  IV,  4     |                 azonfelül is a gyerekeket mind az anyjuk nevelte szelídnek,
28447  IV,  4     |                        Mindnyája azt mondta:~- Az édesanyánkat jobban szeretjük!~
28448  IV,  4     |                 édesanyánkat jobban szeretjük!~Az öreg nagyot ütött mérgesen
28449  IV,  4     |                    ütött mérgesen buzogányával az asztalra.~- Arról van szó,
28450  IV,  4     |                       Arról van szó, hej, hogy az anyátok mellett ki akar
28451  IV,  4     |                       legényfiú egyszerre mind az apját szerette jobban.~Gutkeled
28452  IV,  4     |               készületek. Egy hétig volt ideje az anyának kiválasztani, kik
28453  IV,  4     |                        maradjanak biztonságban az õ anyai szárnya alatt az
28454  IV,  4     |                       az õ anyai szárnya alatt az erõs kállói várban.~Nehéz
28455  IV,  4     |                       válogatásba.~S mikor már az utolsó napon, az utolsó
28456  IV,  4     |                     mikor már az utolsó napon, az utolsó órában ott künn a
28457  IV,  4     |                töprengés volt, mert igaz, hogy az apjával csak három fiú ment,
28458  IV,  4     |                         hogy a hírt megvihesse az anyának.~Vége lett a harcnak.
28459  IV,  4     |                       mesélve.~Ubulné is várta az õ hét emberét, de csak egy
28460  IV,  4     |                     felé. A temetõ csendje ült az egész tájon.~Éjjel-nappal
28461  IV,  4     |                      nagyasszonyt híja elõ, ha az övéi jönnek, ha alszik,
28462  IV,  4     |                      kamrája ablakán:~- Jönnek az uraink! Jönnek! Jönnek!~-
28463  IV,  4     |                        fehér volt a gondoktól, az arca is fehér volt az álmatlanságoktól.
28464  IV,  4     |               gondoktól, az arca is fehér volt az álmatlanságoktól. A hold
28465  IV,  4     |                      lovak.~- Õk, õk! - kiáltá az asszony. - Fiaim és férjem.
28466  IV,  4     |                       a dárdádat! - parancsolá az õrnek.~Ebben a pillanatban
28467  IV,  5     |                   megírtam egy elbeszélést, és az úgy ott maradt (a szerkesztõi
28468  IV,  5     |                   írtam volna meg. Nagy temetõ az a bolond kosár, sok kedves
28469  IV,  5     |                         mert most ellenkezõleg az történt, hogy az egyik elbeszélésem
28470  IV,  5     |                  ellenkezõleg az történt, hogy az egyik elbeszélésem magamagától
28471  IV,  5     |                        ki magát a saját tövén, az már leírni méltó dolog.~
28472  IV,  5     |                  felhõk« címû elbeszélés, ahol az özvegy papné a megtakarított
28473  IV,  5     |                        vígan ropogtatja otthon az istállóban a szénát. Csakhogy
28474  IV,  5     |                       mama!~Pedig már leszállt az est. A mama bizonyosan a
28475  IV,  5     |                tiszteletes asszony kidörzsölte az álmot a szemeibõl.~- Mit?
28476  IV,  5     |                        tudod?~- Nem én - kiált az fel elsápadva.~- Tehát nem
28477  IV,  5     |                        kigondolva, én odaadtam az egész könyvet, az illusztrátoromnak,
28478  IV,  5     |                     odaadtam az egész könyvet, az illusztrátoromnak, Mannheimernek,
28479  IV,  5     |            illusztrátoromnak, Mannheimernek, s az megösmerkedett hamarjában
28480  IV,  5     |                  kinyomták, s meg volt a könyv az utolsó borítékig.~- Nem
28481  IV,  5     |                 sopánkodásnak. Mit ér most már az egész könyv a Csákó nélkül.
28482  IV,  5     |                      könyv a Csákó nélkül. Még az árát is olcsóbbra kell szabni!
28483  IV,  5     |                  szabni! Olyan szép volt pedig az a kis tehénke! Szegény tiszteletes
28484  IV,  5     |                        lemaradt a vásárról, de az olvasó csak úgy járt vele,
28485  IV,  5     |                       asszony: akkor tudja meg az elvesztését, mikor meg is
28486  IV,  5     |                        egyszer elsikkasztódik, az meg nem kerül), hacsak az
28487  IV,  5     |                      az meg nem kerül), hacsak az új kiadásban nem.~Ámde az
28488  IV,  5     |                      az új kiadásban nem.~Ámde az új kiadás olyan messze van
28489  IV,  6     |            Gyermekhistória)~1884~Találkozom ma az utcán Nesztey Miklóssal,
28490  IV,  6     |                       utcán Nesztey Miklóssal, az osztálytanácsossal. Egy
28491  IV,  6     |                     Igen - mondja bosszúsan -, az én pénzemen!~- Ne bántsd
28492  IV,  6     |              kellemetlenséget okozott nekem ez az egész vallási poézis…~-
28493  IV,  6     |               legnagyobbét? Teringette, hiszen az lehetetlen! Hány éves?~-
28494  IV,  6     |                  Hatéves!~- Hát mit csinált?~- Az történt, barátom, hogy a
28495  IV,  6     |                       óhajtás dagasztja ezeket az apró szíveket: nehéz kikeresni
28496  IV,  6     |                       még fehér paplan sem jut az idén, mert semmi kilátás
28497  IV,  6     |                Mégiscsak gyönyörû nap ez, mely az erdõket beviszi a meleg
28498  IV,  6     |                     csak amolyan lajstrom volt az a Czingeri bácsi részére,
28499  IV,  6     |                        olyan ravasz volt, hogy az Ilonka háta mögött is ármányt
28500  IV,  6     |                       a kis pulyák kívánságát, az Ilonkáét szerette volna