bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

28501  IV,  6     |                     okozna nagy örömet? Hiszen az Ilonka csak bakfis még,
28502  IV,  6     |                        titokban a gyermekeket. Az volt még csak az érdekes
28503  IV,  6     |                  gyermekeket. Az volt még csak az érdekes gyûlés ott a kis
28504  IV,  6     |                    amit kívántatok, csak éppen az Ilonkának nem küld semmit.~-
28505  IV,  6     |                       írt a Jézuskának, ti meg az õ kívánságát írjátok meg.
28506  IV,  6     |               hallgattak el egy percig, mígnem az Aladár fiú közberikácsolt:~-
28507  IV,  6     |                         mit szeretne legjobban az Ilonka. Én megírom a levelet
28508  IV,  6     |                         felállt a papa székére az íróasztal mellett, s úgy
28509  IV,  6     |                    betûnél, hogy miképp is néz az ki, némelyiket ki is hagyta,
28510  IV,  6     |                        azért mégis készen volt az uzsonnáig… hanem jaj, a
28511  IV,  6     |                      Oh, csak el ne késne vele az a mennyei postaszekér!~Czingeri
28512  IV,  6     |                   annyit táncolt, és mondd meg az ördög bácsinak, hogy vigye
28513  IV,  6     |                       hatott rá, megrendítette az a levélke, visszajött, és
28514  IV,  6     |                  asztalkára azt a gyûrût, amit az Ilonka adott neki, és elment
28515  IV,  6     |                        nem merem mondani, hogy az ördög vitte el, mert a Czingeri
28516  IV,  7     |                      közül is éppen haldoklott az egyik, az apa, s magához
28517  IV,  7     |                     éppen haldoklott az egyik, az apa, s magához hívatta a
28518  IV,  7     |                      fiát, Endrét.~- Látod ott az õsi címerünket a falon,
28519  IV,  7     |                      vitézre a kék mezõben. Ez az alak megelevenedett az imént,
28520  IV,  7     |                      Ez az alak megelevenedett az imént, és az ujjaival intett.
28521  IV,  7     |                    megelevenedett az imént, és az ujjaival intett. Ne rázd
28522  IV,  7     |                     szemem behunyom, te leszel az utolsó Tarczaly a világon.~
28523  IV,  7     |                      rettenetes jóslatot, hogy az utolsó Tarczaly fogja elárulni
28524  IV,  7     |                 Tarczalyt nem szül anya többé.~Az öreg fõúr szeme fölcsillogott,
28525  IV,  7     |                   levelet írni a fõúrnak, hogy az isten rendelésének ki vagyon
28526  IV,  7     |                      ott megtalálta, nézzen be az udvarhoz Bécsbe, mert a
28527  IV,  7     |                   amelyik nem a vallásban van, az az udvarnál várja az ilyen
28528  IV,  7     |                        nem a vallásban van, az az udvarnál várja az ilyen
28529  IV,  7     |                      van, az az udvarnál várja az ilyen nagy urat…~Egyszóval
28530  IV,  7     |                 Egyszóval meghívta búfelejteni az udvarához.~Arra pedig nem
28531  IV,  7     |                        Hanem iszen talán éppen az fordult bajra, hogy asszony
28532  IV,  7     |                 gyakran ott vesznek alatta, de az asszonyi kedvtelések mind
28533  IV,  7     |                     össze.~Mire Tarczaly Endre az udvarhoz jutott, már ki
28534  IV,  7     |                   hosszúkás arccal. Úgy hítták az udvarnál, a »kis körte«.~
28535  IV,  7     |                       udvarnál, a »kis körte«.~Az ember nem tudja fölfogni,
28536  IV,  7     |                     majd a hoppmestertõl, majd az udvarhölgyektõl célzásokat
28537  IV,  7     |                     elereszteni olyan könnyen. Az ellenállása még csak fokozta
28538  IV,  7     |                    hítták így) volt a legszebb az udvari bálokon.~Csakhogy
28539  IV,  7     |                       udvari bálokon.~Csakhogy az volt a kettõ között a különbség,
28540  IV,  7     |                     kis almát pedig nehéz volt az ágról leszakasztani.~Tetszett
28541  IV,  7     |                  Tarczalynak kétségkívül, de õ az az ember volt, aki a szívének
28542  IV,  7     |               Tarczalynak kétségkívül, de õ az az ember volt, aki a szívének
28543  IV,  7     |                     nem szabad«.~De hát nem is az õ szívét akarták itt, hanem
28544  IV,  7     |                      szívét akarták itt, hanem az uradalmait.~Egy udvari vadászaton
28545  IV,  7     |              uradalmait.~Egy udvari vadászaton az történt, hogy a vadászó
28546  IV,  7     |                     kürtöt, nem felelt rá csak az erdõ. Egész nap együtt csavarogtak,
28547  IV,  7     |                        míg végre rájuk bukkant az udvari nép egy völgynyílásnál,
28548  IV,  7     |                 gúnyossá vált minden arc.~Maga az uralkodóné elfordította
28549  IV,  7     |                       a pej paripáját, úgyhogy az éppen arra vitte, ahol Tarczaly
28550  IV,  7     |                     Endre állt.~- Micsoda falu az? - kérdé õfelsége szigorú
28551  IV,  7     |                   fölség - felelte Tarczaly.~- Az a magas nagyobb ház, gondolom,
28552  IV,  7     |                   elnézni, hogy tudott simulni az új hazájához.~Tarczaly Endrén
28553  IV,  7     |                    arra, rászállt a kunyhókra, az udvarházak kéményeirõl lelógatta
28554  IV,  7     |                      hánytorgatták ezt a témát az emberek, hogy végre is engedett
28555  IV,  7     |                    szobájába, észrevette, hogy az asszony elpirulva dug el
28556  IV,  7     |                 napokig a kastélykertben, mint az õrült.~Az asszony kereste
28557  IV,  7     |                 kastélykertben, mint az õrült.~Az asszony kereste a szobájában,
28558  IV,  7     |                      uram! Van még egy - mondá az õsz major domus könnyezve.~-
28559  IV,  7     |                  mondta.~Tarczaly összehívatta az úriszéket, s odakérette
28560  IV,  7     |                        bejön - mondá Tarczaly.~Az ajtó megnyílt, s két urasági
28561  IV,  7     |                  Halljuk a vádat - szólalt fel az egyik bíró.~- Én hûtlenséggel
28562  IV,  7     |                    hûtlenséggel vádolom nõmet.~Az asszony fölemelte dacosan
28563  IV,  7     |                   fölemelte dacosan a fejét.~- Az nem igaz! Ön hazudik!~-
28564  IV,  7     |                         mivel védelmezte magát az asszony; ami a jegyzõkönyvekbe
28565  IV,  7     |                        meg húsz év múlva, hogy az falsum, csak a forma végett
28566  IV,  7     |                        mindenféle dolgot, hogy az asszonynak viszonya volt
28567  IV,  7     |                         no, de kár feszegetni.~Az asszony védelme ügyes lehetett,
28568  IV,  7     |                   védelme ügyes lehetett, mert az egyik testimonium legale
28569  IV,  7     |                        kellett meghalnia, hogy az utolsó Tarczaly meg ne születhessen?~
28570  IV,  8     |                    roppant eseménynek tûnt fel az eset.~Hallatlan! Mi mindent
28571  IV,  8     |                    Hallatlan! Mi mindent megél az ember! Nagy dicsõség ez
28572  IV,  8     |                    azért mert ott nagyon drága az élet, mások ellenben arra
28573  IV,  8     |                     azért mégis nagy dísz volt az a falunak, hogy egy valóságos,
28574  IV,  8     |                    eleven fiskálisa van! Megél az itt köztünk, hacsak annyi
28575  IV,  8     |                  esztendõkben is. Mikor fiatal az idevaló ember, a kocsmában
28576  IV,  8     |                   ember, a kocsmában húz ujjat az ellenfelével; ha megöregszik,
28577  IV,  8     |                         ami természetes is, ha az ember alperesnek születik).~
28578  IV,  8     |                         mert többe került neki az igazság keresése, mint amennyit
28579  IV,  8     |                      Van egy unokaöcsém, akire az apja negyvenezer forintot
28580  IV,  8     |                      lesz.~A fiú nõtt is (mert az nem az árvaszéknél volt
28581  IV,  8     |                       fiú nõtt is (mert az nem az árvaszéknél volt deponálva),
28582  IV,  8     |                   hittel nevelkedtem fel, hogy az igazság szép dolog lehet,
28583  IV,  8     |                      asszony után szaladgálni!~Az ügyvédkedéstõl (noha ügyvédnek
28584  IV,  8     |                    hogy amit a kezével ír, azt az orrával letörli. Hosszú
28585  IV,  8     |                        amolyan tyúkprókátor, s az sem bizonyos, hogy diplomája
28586  IV,  8     |                         De ha nem lopta is, ha az övé is a diploma, mit ér,
28587  IV,  8     |                       is a diploma, mit ér, ha az isten észt is nem adott
28588  IV,  8     |                       nem adott hozzá! Nem tud az semmit, atyafiak, hiszen
28589  IV,  8     |                  Akinek hát nagyobb pöre volt, az mind a híres ügyvédekhez
28590  IV,  8     |                        találom ott. »Megszökik az innét«, mondogatták a tapasztalt
28591  IV,  8     |                     urat in floribus találtam. Az ócska ház ki volt meszelve
28592  IV,  8     |                       itt is eszik. Megvetette az itt a gyökerét erõsen. Hatalmas
28593  IV,  8     |                          Lehetetlen!~- Megnyer az, öcsém, minden pert. Roppant
28594  IV,  8     |                    ügyet is keresztülviszi, ha az õ kezébe jön.~- De hát mit
28595  IV,  8     |                  Szolgabíró, törvényszék, mind az õ ínye szerint ítél. Egyszóval
28596  IV,  8     |                    lesz, mondhatom. Többet tud az, mint az universitás!~Ráálltam,
28597  IV,  8     |                 mondhatom. Többet tud az, mint az universitás!~Ráálltam, kivált,
28598  IV,  8     |                         melyek gúzsba kötötték az ellenfélt. Egyszerre át
28599  IV,  8     |                   Tömérdek kliens járt hozzánk az egész környékrõl, s hozták
28600  IV,  8     |                      malacot, bárányt, borjút.~Az öreg keveset dolgozott.
28601  IV,  8     |                 fölfogni. Egyszer megkérdeztem az öreget:~- De hát van eszök
28602  IV,  8     |                      egy levelet tetszett adni az alispánhoz címezve.~- Nos,
28603  IV,  8     |                         hátha abban volt benne az igazság, hehehe? Mit tudja
28604  IV,  8     |                    Friss lábú fehércseléd való az ilyenre.~Szép kacér menyecskék,
28605  IV,  8     |                   leányzók sûrûn fordultak meg az irodában.~Az öreg suttogva
28606  IV,  8     |                     fordultak meg az irodában.~Az öreg suttogva beszélt, legfeljebb
28607  IV,  8     |                       szó, amint levelet adott az egyiknek vagy másiknak.~-
28608  IV,  8     |            szolgabírónak holnap reggel.~Máskor az esküdt urat mondta aszerint,
28609  IV,  8     |                        ahogy a cím kívánta.~Mi az ördög lehet ezekben a levelekben?
28610  IV,  8     |                    Adja vissza, menyecske, azt az írást, és várja meg itt,
28611  IV,  8     |                   valamit.~Mohón bontottam fel az ambituson.~Hát nem volt
28612  IV,  8     |                       csak igazán, hol van hát az az argumentum?~Honnan eszelhettem
28613  IV,  8     |                    csak igazán, hol van hát az az argumentum?~Honnan eszelhettem
28614  IV,  8     |                      volna én ki még akkor, mi az ilyen üres levél dolgában
28615  IV,  9     |                      hogy mindig üres volt. És az nem is csoda; de csoda aztán
28616  IV,  9     |                       is csoda; de csoda aztán az, hogy a kincstárnokai mégis
28617  IV,  9     |                    Roesel Rázmán esete is, aki az akkori kornak valóságos
28618  IV,  9     |                       mellé rakná egy vonalban az aranyait, Budáig érne a
28619  IV,  9     |                       híre ment sebesen szerte az országban. Jöttek az elszegényedett
28620  IV,  9     |                    szerte az országban. Jöttek az elszegényedett lovagok szerencsét
28621  IV,  9     |                        vetettek magukra, mikor az utcán megpillanták az angyal
28622  IV,  9     |                    mikor az utcán megpillanták az angyal alakjában járó ördögöt,
28623  IV,  9     |                   elmenének.~Lõn, hogy ezekben az idõkben a nemes városi magisztrátus
28624  IV,  9     |                   Roesel leányasszony házával.~Az akasztófa pedig akkor még
28625  IV,  9     |                        eszköz vala, annyi volt az akasztani való, hogy mint
28626  IV,  9     |                    mint valami fontos pozíció, az akasztófa alig jutott néha-néha
28627  IV,  9     |                     Borbála, mikor kitekintett az ablakon, gyakran összerázkódott
28628  IV,  9     |                        városra, hogy vigyék el az õ ablakai elõl az akasztófát.~
28629  IV,  9     |                    vigyék el az õ ablakai elõl az akasztófát.~A magisztrátus
28630  IV,  9     |                       neki tetszik.~- Márpedig az az akasztófa nem ott lesz -
28631  IV,  9     |                    neki tetszik.~- Márpedig az az akasztófa nem ott lesz -
28632  IV,  9     |                     nagy örömmel engedték meg (az ördögtõl is el kell fogadni
28633  IV,  9     |                   felépítette a várat oda, hol az akasztófa állt.~De mikor
28634  IV,  9     |                       De mikor már készen volt az egész, mind a négy szöglet
28635  IV,  9     |                        János uram nem élt már, az akaratos szilaj Borbála
28636  IV,  9     |                  kegyelmed Buriusz János uram. Az én váram áll az akasztófa
28637  IV,  9     |                    János uram. Az én váram áll az akasztófa helyén.~*~Így
28638  IV,  9     |                  védték, hogy oda ne juthasson az ellenség.~De ha egyszer
28639  IV,  9     |                  pajkos diákgyerekek labdáznak az udvarában.~
28640  IV,  10    |                     hogy éppen azok ítélték el az öregúr modorát erõsebben,
28641  IV,  10    |                     modorát erõsebben, akiknek az kényelmes volt. De úgy van
28642  IV,  10    |                     kényelmes volt. De úgy van az mindenben a világon.~S valóban,
28643  IV,  10    |                   éjjel sohase mert künn járni az utcán, mert félt a rossz
28644  IV,  10    |                        panaszok végighangoztak az országon, s olyanok voltak,
28645  IV,  10    |                       s világosságot szór szét az utakra, amelyeken menni
28646  IV,  10    |                        Mindenki emlékszik erre az évszámra. A ti apáitok,
28647  IV,  10    |                 olvasóim, sokáig hordozták ezt az évszámot kokárdán, a kalapjukon,
28648  IV,  10    |                     mikor már másképp jegyezte az éveket a kalendáriumcsináló.
28649  IV,  10    |                       dobog fel a szív, kigyúl az arc! Megelevenül az emlékezet,
28650  IV,  10    |                     kigyúl az arc! Megelevenül az emlékezet, s felhõket lát
28651  IV,  10    |                        nélkül.~Ilyen varázsige az az 1848.~Fiatal fiúk voltunk
28652  IV,  10    |                     nélkül.~Ilyen varázsige az az 1848.~Fiatal fiúk voltunk
28653  IV,  10    |                    akkor a hatodik osztályban. Az újságok még ritkák voltak,
28654  IV,  10    |                    hogy gyorsan elhozták volna az események hírét. Csak hallomásból
28655  IV,  10    |                        a nagy forrongást, mely az országban volt. Egy-egy
28656  IV,  10    |                    beszélt néha valami újat, s az villámhirtelen terjedett
28657  IV,  10    |                       villámhirtelen terjedett az izgatott lakosság között.~
28658  IV,  10    |                      izgatott lakosság között.~Az emberek kimentek a város
28659  IV,  10    |               hallgatták a távoli ágyúdörgést. Az anyaföld volt a legbiztosabb
28660  IV,  10    |                  Háború folyik valahol messze. Az ég alja kigyúlt esténkint
28661  IV,  10    |                     volt akarat, volt szeretet az édes haza iránt. Bizonyos
28662  IV,  10    |                   formát adott mindennek, csak az öreg Damos maradt a régi.
28663  IV,  10    |                       csillogott…~»Haragszik-e az öreg - találgatták -, avagy
28664  IV,  10    |                         Egy tanítvány kiugrott az elsõ padból, s átnyújtotta
28665  IV,  10    |                        mediumra esett volt le.~Az öreg láthatólag megkönnyebbült…
28666  IV,  10    |                        macskák ették meg azóta az Iliászból azt a lapot?~Megint
28667  IV,  10    |                     széles rezes kard csüggött az oldalán.~- No hát, értsétek
28668  IV,  10    |                      szívbõl kitört ajkainkból az éljen.~- Ki jön a csatatérre? -
28669  IV,  10    |               folytassuk, mert még belemennénk az Osszián ködös-homályos hangulatába.~
28670  IV,  11    |                     mindenféle dolog történik. Az a munkatársunk, aki kibontogatja
28671  IV,  11    |                 munkatársunk, aki kibontogatja az érkezõ csomagokat és leveleket,
28672  IV,  11    |                      sokat mosolyoghat rajtuk.~Az egyikben azt írja Pozsonyból
28673  IV,  11    |                  nagyon meg van elégedve, csak az a kár, hogy nagyon filoszemita,
28674  IV,  11    |                  szegedi bélyeg van. Annak meg az a panasza, hogy isten ellen
28675  IV,  11    |            költeményeket kívánna.~Ördög legyen az, nem ember, aki ezeknek
28676  IV,  11    |                   vehetjük kötelességnek, amit az érkezõ levelek a nyakunkba
28677  IV,  11    |                        a szállító levelet, hát az van odaírva: tartalma cserebogár.~-
28678  IV,  11    |                      tartalma cserebogár.~- Mi az ördög? Lehetetlen az!~Nézem
28679  IV,  11    |                        Mi az ördög? Lehetetlen az!~Nézem az értéket, oda van
28680  IV,  11    |                    ördög? Lehetetlen az!~Nézem az értéket, oda van írva: két
28681  IV,  11    |                  eszünk…~Nézem a naptárt (mert az újságíró semmit sem tud
28682  IV,  11    |                     Mintha magával hozta volna az egész falut.~Itt még nyáron
28683  IV,  11    |                  felszáll, kezdi kieresztgetni az alsó hártyás szárnyacskáit.
28684  IV,  11    |                    Korán lesz a tavasz, uraim!~Az újdondász fontoskodva jegyzi
28685  IV,  11    |                      Megírom.~A külföldész azt az észrevételt teszi:~- Lefõztük
28686  IV,  11    |                    Elküldjük Herman Ottónak, s az, ha megösmerkednek, egy
28687  IV,  12    |                kuruzslók jártak messze földrõl az udvarába, hogy meggyógyítsák.
28688  IV,  12    |                        a királynak semmi, csak az, hogy hét napig viselje
28689  IV,  12    |                        hét napig viselje annak az embernek az ingét, aki a
28690  IV,  12    |                      viselje annak az embernek az ingét, aki a birodalmában
28691  IV,  12    |                    Nosza, elõ kell hát keresni az ország legboldogabb emberét.~
28692  IV,  12    |                     meg, mert én érzem magamat az ország legboldogabb emberének.~
28693  IV,  12    |                  királyhoz, hogy átadhasd neki az ingedet.~Az ország legboldogabb
28694  IV,  12    |                      átadhasd neki az ingedet.~Az ország legboldogabb embere
28695  IV,  12    |                   elvitték a királyi palotába. Az õsz ember ott volt még,
28696  IV,  12    |                      õsz ember ott volt még, s az ahogy ránézett, menten elhitte
28697  IV,  12    |                   király egészségesen kelt fel az ágyból. Maga elé hívatta
28698  IV,  12    |                   vágott egy buzogánnyal, hogy az holtan leszédült, mire hogy
28699  IV,  12    |                       lakosai.~A vár múltjából az elbeszélt regén kívül is
28700  IV,  12    |                  azontúl hosszabb ideig bírták az erdélyi vajdák.~A XV. században,
28701  IV,  12    |                      vissza tõlük.~Csicsó volt az akkori erdélyi életnek a
28702  IV,  12    |                    Csicsót.~Mire természetesen az új vajda, István, összeszedvén
28703  IV,  13    |                        I. A MEGGAZDAGODÁS ÚTJA~Az unokaöcsémnek, aki iskolás
28704  IV,  13    |                          Tessék már most bácsi az órát elküldeni.«~Mire én
28705  IV,  13    |                       rögtön megveszem neked.«~Az imposztor megharagudott
28706  IV,  13    |                elkerülni: meg is bukott belőle az első szemesztrisben derekasan.~
28707  IV,  13    |                   komolyan kezdtem foglalkozni az eszmével, hogy csakugyan
28708  IV,  13    |                        ötödrendű ezüstműveshez az Üllői úton, hogy ott a nemesi
28709  IV,  13    |                        a zálogcédulát? - kérdé az idegen az ezüstművestől.~-
28710  IV,  13    |                zálogcédulát? - kérdé az idegen az ezüstművestől.~- Nem - mondá
28711  IV,  13    |                   ezüstművestől.~- Nem - mondá az ezüstműves kurtán.~- Pedig
28712  IV,  13    |                         Fölséges óra! Megbánja az úr!~- Menjen a pokolba az
28713  IV,  13    |                      az úr!~- Menjen a pokolba az órájával - utasítá ki durván.~
28714  IV,  13    |                megveszem én a cédulát. Itt van az egy forintja.~Hirtelen zsebregyûrte,
28715  IV,  13    |                 terhelt cédulát vizsgálgattam, az ezüstmûves odavetve mondá:~-
28716  IV,  13    |                         Hisz ez kész nyereség, az órának legalább is huszonöt
28717  IV,  13    |                     érnie, ha annyit adtak rá.~Az ezüstmûves a fejét rázta,
28718  IV,  13    |                 nagyobb baja van? De hát mi?~- Az, hogy nemigen ér többet
28719  IV,  13    |                        forinttal fölözik le.~- Az lehetetlen. Hiszen nem ment
28720  IV,  13    |                 lehetetlen. Hiszen nem ment el az esze a zálogháznak, hogy
28721  IV,  13    |                   tizenöt forintot adjon rá.~- Az ám, csakhogy ez nem a nagy
28722  IV,  13    |                    zálogháznak.~- Hiszen éppen az a több ész a bibe.~- Nem
28723  IV,  13    |                 cédulát, ha érne valamit.~- De az isten szerelméért, öntsön
28724  IV,  13    |                      Megmagyarázom. Például ez az óra valamikor zálogba volt
28725  IV,  13    |                   cédulát, s azt most eladatja az ügynöke által, s aki lépen
28726  IV,  13    |                     tehát annak a közvetítõnek az ügynöke, s egy egész légió
28727  IV,  13    |                   elképzelni. Hanem amit nekem az ezüstmûves beszélt, az szóról
28728  IV,  13    |                   nekem az ezüstmûves beszélt, az szóról szóra igaz volt.~
28729  IV,  13    |                      szóra igaz volt.~Elmentem az órát kiváltani. Ott egy
28730  IV,  13    |                     Ott egy elegáns tolvaj ült az õ ketrecében.~Lefizettem
28731  IV,  13    |                       tolvaj vállat vont.~- Ez az óra nekem nem kell, uram -
28732  IV,  13    |                       pénzemet!~- Sajnálom, de az ezüst értéke esett, legfeljebb
28733  IV,  13    |                      megtanulhat németül, hogy az arany remontoir órával sem
28734  IV,  13    |                   valamit én is tanultam ezzel az órával, és talán tanulhat
28735  IV,  13    |                       látszik ilyenkor, mintha az égbõl kihasított széles,
28736  IV,  13    |                   piszkos ingét kezembõl, mert az ingénél fogva tartottam.~-
28737  IV,  13    |                      természetesen nem jött, s az én szerencsétlen emberem
28738  IV,  13    |              rimánkodásra fogta a dolgot, hogy az isten is megáld, ha én most
28739  IV,  13    |                        ugrani; neki csak teher az élet, már két napja nem
28740  IV,  13    |                      napja nem evett, s gyönge az éhségtõl velem küszködni.~-
28741  IV,  13    |                     pénzem, se arzenikumra, ez az egy Duna van itt, amihez
28742  IV,  13    |                     ahol jóllakhatik.~- Mit ér az? Holnap megint éhes leszek.~-
28743  IV,  13    |                      és keressen addig munkát. Az öt forintot átadom, ha lemond
28744  IV,  13    |                     forintot átadom, ha lemond az öngyilkosságról, és velem
28745  IV,  13    |                    ételt vesz magához.~Szemeit az égre emelte, és fájdalmasan
28746  IV,  13    |                      és megcsókolta kezemet.~- Az isten fizesse meg az úrnak.
28747  IV,  13    |                           Az isten fizesse meg az úrnak. Adjon ezer annyit
28748  IV,  13    |                     keresztlevelem, itt vannak az okmányaim. Jójáratú, becsületes
28749  IV,  13    |                      Vandrák nevût? Lehetetlen az! Hogy nézett ki?~- Egy szõke,
28750  IV,  13    |                  Lakatos, Szentendrére való.~- Az, az! - kiáltott föl csodálkozva. -
28751  IV,  13    |                       Szentendrére való.~- Az, az! - kiáltott föl csodálkozva. -
28752  IV,  13    |                      pedig hogy esküdött nekem az életben maradási szándékára.~-
28753  IV,  13    |                 eltemettetni. Ilyenkor, tudja, az atyai szív.~- Hát hány gyereke
28754  IV,  13    |                     Hát hány gyereke van annak az embernek? Hiszen tavaly
28755  IV,  13    |                     fújt, s borzolta tarajosra az öreg Dunát, mikor a Lánchídon
28756  IV,  13    |                      Jánost.~Ezúttal letérdelt az átjáróra, és kezeit összetéve
28757  IV,  13    |                       õ újra imádkozni kezdett az ugrási pozícióban, s bizonyosan
28758  IV,  13    |               rettenetesen sóhajtozni, mialatt az egyik kezével görcsösen
28759  IV,  13    |                         hiszen a tekintetes úr az. Hát mért nem tetszett közelebb
28760  IV,  13    |                  Vandrák ártatlanul.~- Nem árt az a halálnak, kérem alássan.~
28761  IV,  14    |                   híres hóka paripáján, melyet az irigy Bezerédy »Pemeté«-
28762  IV,  14    |                   bárói rangot.~Elárulta ezért az összegért a hazát, pedig
28763  IV,  14    |                    kuruc asszonyok azt hitték, az ilyesmi megóvja a férjeiket
28764  IV,  14    |                        a fejedelemnek.~Rákóczi az arcát a tenyerébe temette.~-
28765  IV,  14    |                       már tudta, mit jelenthet az audiendum, és nem tette
28766  IV,  14    |                        audiendum, és nem tette az egyiket sem, sem õ nem ment,
28767  IV,  14    |                    vannak - írá a levelében -, az kinek gyámolra van szüksége.«~
28768  IV,  14    |                      lett kitéve.~A nép tódult az egyszerû kápolnába, s hitetlenül,
28769  IV,  14    |                      szabadon bocsátásáért, és az Imre fejéért hiánytalanul
28770  IV,  14    |                   fölvett.~A bécsi aerariumnak az egyik testvér is tízezer
28771  IV,  14    |                      magyar fõrendiházban csak az egyik testvér maradékai
28772  IV,  15    |                    nagyon kisfiú voltam, mikor az elsõ megyei közgyûlést láttam
28773  IV,  15    |                 megrengett rajta, valahányszor az ajtó nyílott, s a légáramlat
28774  IV,  15    |                       a légáramlat érinté. Ezt az urat irigyeltem én akkor
28775  IV,  15    |              mosolygott és a szájamra ütött:~- Az csak grófoknak való, fiacskám.~-
28776  IV,  15    |                     megkopott; nincs már abból az akkori lármából, akkori
28777  IV,  15    |                   meghalt.~Meghalt?~Hát melyik az igaz a kettõ közül? Akkor
28778  IV,  15    |                      hallottam is beszélni, de az már mind a halál után volt.~
28779  IV,  15    |                    beszélték -, a császár után az elsõ ember. Egyszerre azután
28780  IV,  15    |                     lett… hát hazajött.~Hiszen az volt, éppen csak az volt
28781  IV,  15    |                     Hiszen az volt, éppen csak az volt elhibázva, mikor a
28782  IV,  15    |                        város… a város?~A mezõt az isten teremtette, hát az
28783  IV,  15    |                       az isten teremtette, hát az megvan, de a várost az emberek
28784  IV,  15    |                     hát az megvan, de a várost az emberek építették, rossz
28785  IV,  15    |                        hever egy-egy ház, amit az oroszok földúltak.~Hanem
28786  IV,  15    |                        családja felnyúlt végig az Árpádokon, nem volt még
28787  IV,  15    |                      gyûléseken sem szavazata. Az utolsó falusi parasztnak
28788  IV,  15    |                   parasztnak is több köze volt az ország ügyeibe, mint a nádorispánok
28789  IV,  15    |                      Elkezdte kiengesztelni. S az kiengedett, de nagyon lassan
28790  IV,  15    |                       József lett a fõispán, s az kinevezte Antal grófot tiszteletbeli
28791  IV,  15    |                        emelt, belátta, hogy ez az egyoldalúság nem ér semmit,
28792  IV,  15    |                harsogták, hogy »éljen!«. Hanem az õszinte hang volt akkor,
28793  IV,  15    |                      csak a korteseké.~Ezekben az idõkben ismertem én meg
28794  IV,  15    |                     nem akadt, ezekbõl is csak az apróbbak, akiknek ki volt
28795  IV,  15    |                elõttünk. Ebéd alatt kivezetett az üvegfolyosóra, s ott mutogatta
28796  IV,  15    |            Magyarország térképe - és odabökött az ujjaival. - Ez itt Gödöllõ,
28797  IV,  15    |                       szolgabírónak: »Ez aztán az indzsellér, sógor!«~Ekkor
28798  IV,  15    |           nemzetségfánk, ámbár én keveset adok az ilyenekre, mert én demokrata
28799  IV,  15    |                      mert én demokrata vagyok. Az ott legfölül az elsõ õsünk:
28800  IV,  15    |                        vagyok. Az ott legfölül az elsõ õsünk: Hunt Pázmán.
28801  IV,  15    |                      Itt szellemesen csevegett az egyiptomiak életmódjáról,
28802  IV,  15    |                       szólt:~- De már ide csak az jöjjön be, aki tudós ember.~
28803  IV,  15    |                        egyik sem mert belépni. Az volt a grófnak az ásványgyûjteménye,
28804  IV,  15    |                     belépni. Az volt a grófnak az ásványgyûjteménye, egy egész
28805  IV,  15    |                  kedélyesen jegyzé meg:~- Ezek az én ritkaságaim, most már
28806  IV,  15    |                    nemes deputáció. - Hja, biz az szépen összeszerezhetett
28807  IV,  15    |                        a halál után is élet!~- Az utódokat már láttuk, kegyelmes
28808  IV,  15    |                   talán kegyes lesz megmutatni az õsöket. Tudom, nagy képtár
28809  IV,  15    |                       hangja tompán kongott:~- Az õseimet? Nem! Minek?~Majd
28810  IV,  15    |                      év óta vagyok mindennapos az országház karzatán, s õ
28811  IV,  15    |                 végigjáratván komor tekintetét az embereken, a falakon és
28812  IV,  15    |                        a pirosló országcímerén az elnök feje fölött, szinte
28813  IV,  15    |                        s a föld vegye át békén az õ porát a magáénak.~
28814  IV,  16    |                       menyecskével, s legalább az asszony azt állítja, hogy
28815  IV,  16    |                   miért, komolyan vesznek.~Sõt az asszony, miután megígérte,
28816  IV,  16    |                       hogy most hazamegy ugyan az ügyeit rendezni, de egy
28817  IV,  16    |                    bajom van nekem, asszonyom, az ügyvédekkel, hogy eszemágában
28818  IV,  16    |                      venni.«~Erre méregbe jött az asszony, és visszafelelte:~»
28819  IV,  16    |                        De hát törvények vannak az ön országában is.«~Ez bizony
28820  IV,  16    |                  elájult a mistress, s mihelyt az iroda segédei föllocsolták,
28821  IV,  16    |                     sem állott Zágrábig, pedig az jó nagy darab út onnan.~
28822  IV,  16    |                        megkérdezte:~- Ki ebben az országban a legmagasabb
28823  IV,  16    |                        be akarom fogatni. Vagy az egyiket, vagy a másikat.~-
28824  IV,  16    |                         vagy a másikat.~- Hja, az bajos lesz itt, asszonyom -
28825  IV,  16    |                     eleget. Hol találom én azt az embert?~- Mit akar vele,
28826  IV,  16    |                     áll a dolog.~- Hja - mondá az elnök -, igaz ugyan, hogy
28827  IV,  16    |                    Mindenki azt felelte neki:~»Az igaz, volt delegáció, de
28828  IV,  16    |                         hogy hol keresse most? Az majdnem bizonyosnak látszott
28829  IV,  17    |                      felé.~- Ágyú-jegyût adjék az úr - szól megvetõleg elfordulva
28830  IV,  17    |                       a bika-jegyû kaszákat, s az ágyú-jegyûekbõl hoz nehányat.~-
28831  IV,  17    |                       a sok közül kezébe venni az egyiket.~Behunyja elõször
28832  IV,  17    |                    kérdi gúnyosan. - Nem lehet az! Már hogy ez a kasza?~Végigfekteti
28833  IV,  17    |                     nincs jól kiégetve, hallja az úr.~- A legfinomabb angol
28834  IV,  17    |                       Ugyan ne tegyen bolonddá az úr. Ócska kaszából van ez
28835  IV,  17    |                         Hát minek gondol engem az úr?~- Csak nézze meg, kérem,
28836  IV,  17    |                       forint!~- Hát van istene az úrnak? Két forintot kérni
28837  IV,  17    |                      nekem a csengése. Ideadja az úr egy forint nyolcvan krajcárért,
28838  IV,  17    |                        meg!~Kioldalog, de csak az utca közepéig, onnan legott
28839  IV,  17    |                lélekkel sem volt dolgom, mióta az eszemet tudom. Hát tudja
28840  IV,  17    |                   eszemet tudom. Hát tudja mit az úr? Tegye félre ezt a kaszát
28841  IV,  17    |                     már így van, mert hogy hát az volna a rendje, ha ketten
28842  IV,  17    |                     megmondtam.~- Fontolja meg az úr, ne hirtelenkedje el
28843  IV,  17    |                 dühösen.~- Nem engedek - felel az határozottan.~- Hát akkor
28844  IV,  17    |                        a szavát sajnálja tõlem az úr, akkor hát adja ide a
28845  IV,  17    |                   mintha görbébb, kisebb lenne az a kasza.~Gyanakvó arccal
28846  IV,  17    |                          akármi legyek, ez nem az én kaszám.~S hirtelen összegombolja
28847  IV,  17    |                       S hirtelen összegombolja az ólompitykéket a mellényén.~-
28848  IV,  17    |                  mellényén.~- Már hogyne volna az a kasza? Ne okoskodjék,
28849  IV,  17    |                        ej… De minek is vitt el az ördög innen? Magam vagyok
28850  IV,  17    |                      ördög innen? Magam vagyok az oka. Itt van ni! Most már
28851  IV,  17    |                csináljak?~- De ha mondom, hogy az a kasza.~- Mármint ez? Hiszen
28852  IV,  17    |                    szemem.~Végighúzza pengéjén az ujját, meghajlítja a térdén,
28853  IV,  17    |                         megkopogtatja, kiviszi az utcára, odaveregeti a kövezethez,
28854  IV,  17    |                       nagy szomorúan.~- Ez nem az a kasza! Ezért nem adhatok
28855  IV,  17    |                        Maradjon ez a kasza, de az illendõ árán, amennyivel
28856  IV,  17    |                      Jó. Hát csakugyan elveszi az úr tõlem azt a fölösleget?
28857  IV,  17    |                        uram keserûen. - Legyen az úrnak igaza. De vágjuk az
28858  IV,  17    |                      az úrnak igaza. De vágjuk az igazságot kétfelé, hogy
28859  IV,  17    |                  igazságtalanság. Felezzük meg az egy váltó forintot.~- Nem
28860  IV,  17    |                    Huszonnégy és harminchárom, az ötvenhét… Mennyi kell még?~-
28861  IV,  17    |                    kéthatos volt bekötve.~- Ez az irmag, nemzetes uram - mondja
28862  IV,  17    |                         mondja nyájasan -, ott az isten se vesz, ahol nem
28863  IV,  17    |                       nemzetes uram. Mire való az? Így is rosszabb kaszát
28864  IV,  17    |                   olyan messze szaladjak azért az egypár fillérért. Majd kipótolom
28865  IV,  17    |                      kipótolom máskor.~- Nekem az egész összeg kell. Menjen
28866  IV,  17    |                        becsületem sincs? Nekem az apám, nagyapám is bíróságot
28867  IV,  17    |                   viselt perszóna volt, hallja az úr! Nem kell nekem senkinek
28868  IV,  17    |                       Annyit azonban mondhatok az úrnak, hogy ez volt a legjobb
28869  IV,  17    |                        volt a legjobb kaszája, az a többi nem ér egy hajítófát.~
28870  IV,  18    |                                                AZ ÜGYESBAJOS EMBER~1885~-
28871  IV,  18    |                ÜGYESBAJOS EMBER~1885~- Szabad!~Az ajtó megnyílik lassan nyiszorogva,
28872  IV,  18    |                       Csiba, kilincs! Beleakad az ember testi ruhájába. No
28873  IV,  18    |                mivelhogy úgy esett, azt mondja az anyjukom: »eredj be, fiam,
28874  IV,  18    |                   teens úrhoz, és vidd be neki az írást, ha beteg nem volnék,
28875  IV,  18    |                      cihelõdnék fel«… mert biz az megbetegedett a jó pára,
28876  IV,  18    |                        mondják, valami planéta az égen elkoppantotta volna
28877  IV,  18    |                   szárán. Bundában szüretelünk az idén, tekintetes uram.~De
28878  IV,  18    |                      hát mondok, miért nem jár az asszony ködmönben? Mert
28879  IV,  18    |                   ködmönt. A tavalyi ködmönét, az ócskát, talán hallotta is
28880  IV,  18    |                       is olyat meg se hallani. Az a pléhkezû Mucsár Jóska
28881  IV,  18    |                       nálam a kocsis, megverte az isten, akihez az szegõdik,
28882  IV,  18    |                      megverte az isten, akihez az szegõdik, különben jóravaló
28883  IV,  18    |                   jóravaló ember, de nem gyõzi az italt, egy-két gyûszûnyi
28884  IV,  18    |                      megiszik egy-két kortyot, az mindjárt elzárja a jobbik
28885  IV,  18    |                       mai gyerek. Ösmertem még az édes tatáját is. Az volt
28886  IV,  18    |                        még az édes tatáját is. Az volt még csak a derék ember!
28887  IV,  18    |                    csak a derék ember! Hja, ha az élne, sima volna az én fejem.
28888  IV,  18    |                         ha az élne, sima volna az én fejem. Pedig van is rajta
28889  IV,  18    |              szolgabírónak választottuk. Hanem az aztán szolgabíró volt. Tekintetes
28890  IV,  18    |                      Tekintetes úr csak keresi az igazságot, de õkelme osztogatta
28891  IV,  18    |                igazságot, de õkelme osztogatta az emberek közt. Higgye meg,
28892  IV,  18    |                        õ kihúzta a lábát ebbõl az árnyékvilágból, azóta kedve
28893  IV,  18    |              árnyékvilágból, azóta kedve sincs az embernek bajba keveredni
28894  IV,  18    |                       miképp virít ki részemre az igazság, mert azt öntözgetném
28895  IV,  18    |                        Nini, oda nem adtam még az írást? Az ám, az ám! Melyik
28896  IV,  18    |                        nem adtam még az írást? Az ám, az ám! Melyik zsebembe
28897  IV,  18    |                     adtam még az írást? Az ám, az ám! Melyik zsebembe is tettem?
28898  IV,  18    |                         Hiába, tessék elhinni, az egészség a legelsõ dolog,
28899  IV,  18    |                    tekintetes asszonyka, amint az ámbituson elment mellettem,
28900  IV,  18    |                       mint volt. Kár, hogy nem az anyjukom jött be, hadd mondta
28901  IV,  18    |                         nincs annak párja, még az apró baromfi jószág is kigyógyul
28902  IV,  18    |                       kigyógyul attól. No, van az én rétemen szekérszámra,
28903  IV,  18    |                   megteszi a módját, kivált ha az anyjukom fõzi meg. De biz
28904  IV,  18    |                      anyjukom fõzi meg. De biz az már egy hete feléje se néz
28905  IV,  18    |                  hiszen a ködmönben volt benn, az ellopott ködmönben! Úgy
28906  IV,  18    |                       Úgy ám, lelkem! Ott volt az írás róla Herkentyû Andrástól.
28907  IV,  18    |                         aki a ködmönt elvitte, az elvitte az írást is. Volt
28908  IV,  18    |                    ködmönt elvitte, az elvitte az írást is. Volt nagy óbégatás
28909  IV,  18    |                 emberekkel. A Csutorás István, az a veres orrú vastag ember,
28910  IV,  18    |                         Bementünk ennélfogvást az anyjukommal a megyeházára.
28911  IV,  18    |                    Erre aztán feltalálja magát az anyjukom, és így szól: »
28912  IV,  18    |                    torkunkig ér a pénzszükség! Az egyik lovunk, a rudas, vemhes
28913  IV,  18    |                        vemhes lett, éppen most az õszi munka idején nem használhatom
28914  IV,  18    |                   nincs írás róla. Ej - mondja az anyjukom -, a felét mégis
28915  IV,  18    |                       könnyebben elhiszi, mint az egészet. Hát hogy legalább
28916  IV,  18    |                       hiteles legyen, kivettük az írást a helységtõl, mely
28917  IV,  18    |                   zsebbe.~Azért hát azt mondja az anyjukom, hozzam be az írást
28918  IV,  18    |                  mondja az anyjukom, hozzam be az írást sürgõsen a tens fiskális
28919  IV,  18    |                   fiskális úr pedig bizonyítsa az írást, hogy megvolt. De
28920  IV,  18    |                  galyibát csináltál!… No semmi az, - majd behozom, kérem alássan,
28921  IV,  19    |                      Gortva völgyben. Ajnácskõ az, Várgede emez.~Mind a két
28922  IV,  19    |                   mindent. Ezer év elõtt volt… Az ország meg volt hódítva
28923  IV,  19    |                  csapat a Zalán embereibõl. De az már csak olyan foghegyre
28924  IV,  19    |                        most azután következett az ország felosztása a vezérek,
28925  IV,  19    |              osztozkodó pályázásban részt vett az egész törzs ipastól, fiastól,
28926  IV,  19    |                     1604-ben Rédey Ferenc volt az ura, majd Széchy György,
28927  IV,  19    |                        Thököly leveretése után az onnan kitakarodni kénytelen
28928  IV,  19    |                       bég felgyújtotta, hogyha az övé nem lehet, ne legyen
28929  IV,  20    |                       hanem a kiállítóknak is.~Az elsõ öröm a zsüriválasztás,
28930  IV,  20    |                     mosolyogva suttogják amint az esti szél meghimbálja: »
28931  IV,  20    |                        állván a dolgok, s mert az elsõ kitüntetések már kezdenek
28932  IV,  20    |                 szállingózni (ezúttal még csak az építõk számára), célszerûnek
28933  IV,  20    |                     EBERS KÖNYVE~Ebers, de nem az az egyiptusi Ebers, hanem
28934  IV,  20    |                        KÖNYVE~Ebers, de nem az az egyiptusi Ebers, hanem I.
28935  IV,  20    |              tudományos író csinos könyvet írt az elmebetegségekrõl. (A könyv
28936  IV,  20    |                        s igen megtetszett neki az alaposan írt munka, melyet
28937  IV,  20    |                     lefordítottak.~- Szeretnék az írójával megösmerkedni -
28938  IV,  20    |                 írójával megösmerkedni - mondá az udvarmesterének.~- Mikorra
28939  IV,  20    |                       egy napot és egy órát, s az öreg Ebers megjelent a Burgban.~-
28940  IV,  20    |                 megjelent a Burgban.~- Ön írta az elmebetegségekrõl szóló
28941  IV,  20    |                       igen örülök a sikerének.~Az öreg Ebers dadogott valamit.~-
28942  IV,  20    |                      Ön tüzetesen foglalkozott az elmebetegekkel, mert látom,
28943  IV,  20    |                      fajait.~- Egész életemben az elmebetegeket tanulmányoztam.~-
28944  IV,  20    |                       hogy ez is egyik fajtája az elmebetegségeknek.~Az öreg
28945  IV,  20    |                  fajtája az elmebetegségeknek.~Az öreg Ebers nyilván nem élte
28946  IV,  20    |                     nincs ellene medicina.~II. AZ ISTVÁNKÁK~A rendjelek közt
28947  IV,  20    |                       hogy a nagy Szent István az ilyen magunkfajta embereknek
28948  IV,  20    |                        nagy pozíció, ahhoz már az is szükséges, hogy itt is
28949  IV,  20    |                         Nekünk nem osztogatják az efféléket, barátom. Jó nekünk
28950  IV,  20    |                     Elég szépen veszi ki magát az is.~Azalatt azonban, míg
28951  IV,  20    |                   dolog ez? Hát mért kaptad te az Istvánt? Hiszen azt mondtad,
28952  IV,  21    |                       szó kivételével. Mert ez az egy nem igaz benne. Egy
28953  IV,  21    |                     királyok, istenek odahaza!~Az öreg, hallom, az utolsó
28954  IV,  21    |                      odahaza!~Az öreg, hallom, az utolsó percében is az igazi
28955  IV,  21    |                  hallom, az utolsó percében is az igazi virtust mutatta meg,
28956  IV,  21    |                    intett a kezével, vigyék el az orvosságos üveget, s halkan
28957  IV,  21    |                         nagyapa? - siránkoztak az unokái, de az öreg nem hallott
28958  IV,  21    |                      siránkoztak az unokái, de az öreg nem hallott semmit
28959  IV,  21    |                 bizonyosan ott látta õket ülni az ágya mellett.~- Ne kontrázzuk
28960  IV,  21    |                  mennek a hivatalnok urak).~De az természetes is, hogy õk
28961  IV,  21    |                      kétezer holdjuk, kiállják az alispánságot, mikor már
28962  IV,  21    |                    fõvárosba képviselõnek s ha az ezer holdnak is elfogy a
28963  IV,  21    |                  György. (Szép restóráció volt az, akkor ütötték agyon Siroky
28964  IV,  21    |                    ütötték agyon Siroky Miskát az alsótoldi kurtanemesek,
28965  IV,  21    |             kurtanemesek, Panity Laci is abban az esztendõben halt meg.) Akkor
28966  IV,  21    |                        meg.) Akkor érzõdött ki az elmúlt alispánsága. Borzasztó
28967  IV,  21    |               kinyújtózkodott hosszú két megye az egymás mellett. Hajnalban
28968  IV,  21    |                      akart hintójában, de mert az új megyéjét még nem látta,
28969  IV,  21    |                        gödrös, süppedékes volt az út. Küllõig huruttyoltak
28970  IV,  21    |                 házikója, mint a szita.~De hát az utak még hagyján! Sokkal
28971  IV,  21    |                   inkább volt még elhanyagolva az ügymenet, a közigazgatás
28972  IV,  21    |                  közigazgatás és törvénykezés. Az igazság szekere jobban döcögött
28973  IV,  21    |                 szekere jobban döcögött ezeken az utakon, mint amazokon a
28974  IV,  21    |                      vizsgálatokat fog tartani az egyes hivatalokban, s maga
28975  IV,  21    |                 õméltósága.~- Szervusz - mondá az öreg Gudry familiárisan.~-
28976  IV,  21    |                       öcsém?~- Át akarom nézni az aktákat.~- Tessék.~A fõispán
28977  IV,  21    |                      Tessék.~A fõispán fölvett az asztalról találomra egy
28978  IV,  21    |               föllebbezése.~- Mit föllebbez?~- Az ítéletemet föllebbezi a
28979  IV,  21    |               föllebbezi a gazember.~- Mi volt az ítélet?~- Huszonnégy botot
28980  IV,  21    |                           És már rá is verette az illetõ huszonnégy botot? -
28981  IV,  21    |            szemrehányóan - hiszen föllebbezett az a szegény ember!~- Hát persze
28982  IV,  21    |                     már erre kijött türelmébõl az öregúr, és sértõdve mondá
28983  IV,  21    |                     dominium van a dolog, mert az ipse birtokában van a huszonnégy
28984  IV,  21    |                  természetesen mégsem lehetett az öreget sokáig tûrni a törvénykezésnél.~
28985  IV,  22    |                   katalógussal, s mert feltûnõ az a bámészkodás, az a csodálat,
28986  IV,  22    |                      feltûnõ az a bámészkodás, az a csodálat, mely egész lényét
28987  IV,  22    |                       Ennyire csodálkozni csak az angol tud - unalomból!~Nekem
28988  IV,  22    |                         de a szeme fiatalos és az arcszíne pirospozsgás.~Amikor
28989  IV,  22    |                   gyújtani, de nem volt mivel. Az öregúr szivarja égett, de
28990  IV,  22    |                   hírlapokat árusító gyerek, s az én öregem a Pesti Hírlapot
28991  IV,  22    |                      természet kezdte felhúzni az esteli szürke alsószoknyáját,
28992  IV,  22    |                          szólalt meg egyszerre az öregúr -, hogy nem úgy van
28993  IV,  22    |                        menni, és végignézhette az ember az egész várost.~-
28994  IV,  22    |                      és végignézhette az ember az egész várost.~- Az itt nem
28995  IV,  22    |                       ember az egész várost.~- Az itt nem éppen szükséges,
28996  IV,  22    |                     koncipista. Akkor halt meg az apám, aki Erdélyben lakott,
28997  IV,  22    |                    Pestet, ahogy akkor hagytam az utolsó napon.~- Képzelem,
28998  IV,  22    |                 Csakhogy ami akkor kínos volt, az most csak mulatságos.~-
28999  IV,  22    |                   mulatságos.~- Természetesen. Az idõ gyúrja a fogalmakat,
29000  IV,  22    |                       kínos is lehet valamikor az utókornak.~- Az én utolsó