bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

29001  IV,  22    |                      valamikor az utókornak.~- Az én utolsó gyûlésem, amint
29002  IV,  22    |                    utolsó gyûlésem, amint most az eredmény mutatja, mulatságos
29003  IV,  22    |                    élveztem. Ez nekem új lesz.~Az öregúr új szivarra gyújtott,
29004  IV,  22    |                  szivarra gyújtott, s elmondta az ötven év elõtti protokollumát,
29005  IV,  22    |             Közbeszólások: Igaz. ) S mibõl áll az erdõ? Fákból. Igaz-e, vagy
29006  IV,  22    |                        ott térségnek maradnia. Az tehát kétségtelen, hogy
29007  IV,  22    |                     Angliára hiába hivatkoznak az urak. Mert Anglia és köztünk
29008  IV,  22    |                terembõl.~S így lett meg Pesten az elsõ sétány.~Milyen különbség
29009  IV,  23    |                 lakatossal nyittattam volna ki az ajtót, bölcsen tudván, hogy
29010  IV,  23    |                       hol vannak a fiatalok?~- Az egyik itt jár az egyetemen,
29011  IV,  23    |                   fiatalok?~- Az egyik itt jár az egyetemen, mindjárt itt
29012  IV,  23    |              nagybátyám fekszik betegen, annak az ágyánál kell virrasztanom
29013  IV,  23    |                        Hisz éjjel úgyis alszik az ember - nyugtatott meg Kaparkay
29014  IV,  23    |                        a beszédbõl. Csak jönne az a kölyök is. Aztán majd
29015  IV,  23    |               beletörõdni bánatos helyzetembe. Az legalább mégis egy kis mulatság
29016  IV,  23    |                    Sorba jártuk a pavilonokat, az asszony úgy tett, mintha
29017  IV,  23    |                       járt a tárgyakon. Láttam az arcáról, hogy azt szeretné
29018  IV,  23    |                       mi itt a néznivaló.~Maga az öreg Kaparkay sem beszélt
29019  IV,  23    |                  búbját, törülte le homlokáról az izzadtságot, megeresztett
29020  IV,  23    |                     hüm-hüm« vagy »hej-hej«-t.~Az iparcsarnokban megnézte
29021  IV,  23    |                    vagy egy óra hosszáig.~Csak az üvegkiállításnál vettem
29022  IV,  23    |                  sorban olvasgatni a poharakon az idézeteket a magyar költõktõl.~
29023  IV,  23    |                 idézeteket a magyar költõktõl.~Az egyik poháron ez áll: »Fölfelé
29024  IV,  23    |                       A másikon »És igyék bort az, akinek pénze nincs, Az
29025  IV,  23    |                        az, akinek pénze nincs, Az övé lesz a világon minden
29026  IV,  23    |                     harmadikon: »És igyék bort az, akinek búja van, a bú tõle
29027  IV,  23    |              tréfadolog.~Örült neki, s rábízta az anyjukra:~- Úgy vigyázz
29028  IV,  23    |                     Örömmel tapasztaltam, hogy az emberi elme mégis megtalálta
29029  IV,  23    |                     dörmögé. - Hiszen jó volna az, csak azokból a nagy adókból
29030  IV,  23    |             programjára, mégis szeretném látni az öreget. - Azt mondják, itt
29031  IV,  23    |                   mondják, itt lappang valahol az arcáról a mappa. De nem
29032  IV,  23    |                  Bulyovszky-féle villába.~- Ez az? Ez no, hát ez az - motyogta,
29033  IV,  23    |                           Ez az? Ez no, hát ez az - motyogta, és nem gyõzte
29034  IV,  23    |                        gondoltam, hogy kivitte az öreg a rengeteg kincseket
29035  IV,  23    |                      öreg a rengeteg kincseket az országból, de most már látom,
29036  IV,  23    |                        szó, szépen ruházkodik. Az már döfi. Az már gavallér.
29037  IV,  23    |                       ruházkodik. Az már döfi. Az már gavallér. Szeretem a
29038  IV,  23    |                      Lányoknak való takarmány.~Az orrát olyan kellemetlenül
29039  IV,  23    |                      fel, mikor a dinnyéket és az uborkákat megpillantotta.~
29040  IV,  23    |                        mert egyebütt mindenütt az állam verte le az egyeseket,
29041  IV,  23    |                    mindenütt az állam verte le az egyeseket, csak itt nem;
29042  IV,  23    |                   egyeseket, csak itt nem; itt az állam vallott kudarcot az
29043  IV,  23    |                      az állam vallott kudarcot az egyesekkel szemben.~Amit
29044  IV,  23    |                     retket, ribizlit és epret, az volt a leghitványabb.~Ezelõtt
29045  IV,  23    |                    Ezekre bizonyosan neheztelt az anyaföld; hanem azoknak
29046  IV,  23    |                        voltam védelmembe venni az állami vincellér-képezdét.~-
29047  IV,  23    |                         tudja András bácsi, ez az intézet mégis megfelel a
29048  IV,  23    |                      hivatásának, mert mindegy az a növendékre nézve, akar
29049  IV,  23    |                        mondván: »Elõttetek van az elrettentõ példa!«~Kaparkay
29050  IV,  24    |                        PARASZT ZIRZABELLA~1885~Az összes magyar írók között
29051  IV,  24    |                      addig tartja jeles írónak az ember, míg beszélni nem
29052  IV,  24    |                      de talán mégis jobban ír.~Az isten ennek a megmondhatója.~
29053  IV,  24    |                      után legalább haloványan:~Az én városom Debrecen, de
29054  IV,  24    |                        én városom Debrecen, de az ember úgy van alkotva, hogy
29055  IV,  24    |                   városból és népébõl.~Hát biz az megurasodott egy kicsit,
29056  IV,  24    |                   elterjedve ott helyben, mint az összes fõvárosi lapok. Az
29057  IV,  24    |                      az összes fõvárosi lapok. Az is gyakori az elsõ emeleti
29058  IV,  24    |                  fõvárosi lapok. Az is gyakori az elsõ emeleti ablakon, hogy
29059  IV,  24    |           tanulmányozni a haladást, meglátszik az mindenen. Minden kõ, minden
29060  IV,  24    |            parasztgyerek.~Most ahogy leszállok az Európába, felviszik a pakkomat,
29061  IV,  24    |                      szólt hozzám, a pajtásom, az öreg Dumas stíljében. A
29062  IV,  24    |                     fejemet: mégis, nagy dolog az a civilizáció, mely így
29063  IV,  24    |              civilizáció, mely így idomítja át az embert.~Miután rendbe hoztam
29064  IV,  24    |                       arra egy kicsit koránlom az idõt, Zsuzsika.~- Na, az
29065  IV,  24    |                       az idõt, Zsuzsika.~- Na, az való, még csak négy óra.
29066  IV,  24    |                     teljesen informálva voltam az új állapotokról.«~
29067  IV,  25    |                                                AZ UTOLSÓ OLIGARCHA~1885~BEVEZETÉS~
29068  IV,  25    |                       OLIGARCHA~1885~BEVEZETÉS~Az erdélyiek sokat beszélnek
29069  IV,  25    |                   annál is inkább, mert ő volt az utolsó, aki úgy halt meg,
29070  IV,  25    |                        és lefújta a címerekről az aranyos zománcot. Az utókor
29071  IV,  25    |                címerekről az aranyos zománcot. Az utókor már csak gazdag és
29072  IV,  25    |                 meghalni is úgy tudott, mintha az is a saját akaratából történnék.~
29073  IV,  25    |                  herceget már nem is képzelhet az ember másképp, mint csengő
29074  IV,  25    |                        Egy királynak nem lehet az ember cimborája, mert azt
29075  IV,  25    |                       becsomagolt, és hazajött az erdélyi birtokaira.~I. A
29076  IV,  25    |                      Itt éppen akkor kezdődött az a nagy kötekedés, ezernyolcszáznegyvennyolcat
29077  IV,  25    |                       Hanem mikor aztán eljött az az idő, amikor az erények
29078  IV,  25    |                    Hanem mikor aztán eljött az az idő, amikor az erények bűnhődése
29079  IV,  25    |                       eljött az az idő, amikor az erények bűnhődése következett,
29080  IV,  25    |                    vannak. Én azt tartom, hogy az illetlen dolog. Mert azt
29081  IV,  25    |                   dolog. Mert azt a négy lovat az istállómból hajtották el,
29082  IV,  25    |                    veheti a fõparancsnok, mert az én címereim vannak rajta.
29083  IV,  25    |                   címereim vannak rajta. Hanem az igaz, hogy pompás hám volt,
29084  IV,  25    |                       Egy szót sem a hámról.~- Az ostorhegyes a magam nevelése,
29085  IV,  25    |                       beszéljek? Mit gondolnak az urak, mennyibe került az
29086  IV,  25    |                       az urak, mennyibe került az a hám? A karikák, csattok,
29087  IV,  25    |                       hám? A karikák, csattok, az igaz, hogy rézbõl vannak,
29088  IV,  25    |                         amivel vádolták.~- Míg az urak vissza nem adják a
29089  IV,  25    |                        tarka lovamat, én addig az önök témájáról nem beszélek.~
29090  IV,  25    |                       egyébrõl beszéljen, mint az õ tarka lovairól.~A négy
29091  IV,  25    |                       négy tarka lovat ezalatt az a sors érte, hogy a fõhadparancsnok
29092  IV,  25    |               személyiségnek ajándékozta õket. Az roppant megijedt a skandalumtól,
29093  IV,  25    |                      grófot.~A grófnak azonban az mindegy volt. Mikor felhívatták
29094  IV,  25    |                     nevû földbirtokos, s ezzel az egy mamelukkal tudta szükség
29095  IV,  25    |                        megcsinálni.~Ott van rá az eleven példa: a báldi országút.
29096  IV,  25    |                     megye szerencséjét. Ha ezt az utat fölépítik, az egész
29097  IV,  25    |                      Ha ezt az utat fölépítik, az egész országnak Küküllõ
29098  IV,  25    |                   gondolta alaposan megösmerni az országok mûveltségét; õ (
29099  IV,  25    |                     mûveltségét; õ (ti. Salla) az utak minémûségérõl von következtetést
29100  IV,  25    |                       tessenek beszélni.~Mikor az egyik kibeszélte magát,
29101  IV,  25    |                   felállt, és hebegett valamit az elõtteszóló érvelésére,
29102  IV,  25    |                      tartott egy heves dikciót az út ellen, melyre õ nem szavaz
29103  IV,  25    |                     szólási jog!~S ez így ment az egész gyûlés alatt. A szegény
29104  IV,  25    |                       végre õméltósága elunván az ülést, elõtte keresztbe
29105  IV,  25    |                    néhány véleményt és indokot az országút ellen is, de azok
29106  IV,  25    |                izgatottan kezdtek fészkelõdni.~Az ellenzék vezére, egy Bethlen
29107  IV,  25    |                        Bethlen gróf, odalépett az emelvényhez, és felkiáltott:~-
29108  IV,  25    |                       olyat, mikor már egyszer az elnök kimondja a határozatot?~-
29109  IV,  25    |                        jogtalan! - felelte fel az ellenzéki vezér.~Az oligarcha
29110  IV,  25    |                        fel az ellenzéki vezér.~Az oligarcha szúrós szemeivel
29111  IV,  25    |                     alkotmányos jogaikat, mert az alkotmány a legszebb jog,
29112  IV,  25    |                        szerencsés vagyok, mint az alkotmány szolgája az önök
29113  IV,  25    |                     mint az alkotmány szolgája az önök határozatainak végrehajtó
29114  IV,  25    |                      itt hányódik, vetõdik, és az ördögnek sem kell. Egy rendjel,
29115  IV,  25    |                     azonban meg akarom kímélni az olvasó publikumot a minisztertanácsosok
29116  IV,  25    |                        róla.~A gróffal ugyanis az történt az idõk hosszú folyamán
29117  IV,  25    |                     gróffal ugyanis az történt az idõk hosszú folyamán át,
29118  IV,  25    |                     Rajner Pálnak, s egy napon az öreg egy pecsétes levelet
29119  IV,  25    |                    gróf, de nem nyúlt hozzá.~- Az egy rendjel.~- Jó. Hát a
29120  IV,  25    |                        is.~A titkár fölolvasta az írást harsány hangon.~»B.
29121  IV,  25    |                        rendületlenül. - Hiszen az alkotmányt még nem törülték
29122  IV,  25    |                        nem törülték el, hiszen az országgyûlés még együtt
29123  IV,  25    |                  országgyûlés még együtt van.~(Az utolsó oligarcha még azt
29124  IV,  25    |               oligarcha még azt gondolta, hogy az alkotmány csupán az õ kedvéért
29125  IV,  25    |                       hogy az alkotmány csupán az õ kedvéért van meghozva.)~
29126  IV,  25    |                      elõkeresték a doktort, de az égre-földre esküdözött,
29127  IV,  25    |                        felültette valaki, hogy az én egészségem hanyatlik.
29128  IV,  25    |                  küldöm ezen iskátulyát, azzal az alázatos megjegyzéssel,
29129  IV,  25    |                       többi ügyekhez.~Elõvette az asztalról a hivatalos aktákat,
29130  IV,  25    |                   igazán azt hiszi, hogy annak az írásnak több ereje van,
29131  IV,  25    |                        Rajner Palit felültette az õ egészsége hanyatlásával.~
29132  IV,  25    |                     hunyta be a szemét végképp az utolsó magyar oligarcha,
29133  IV,  26    |                        lehetne azokon túl?~Még az úri fajta nép is így gondolkodik.
29134  IV,  26    |             Egyetlenegy ember élt a környéken, az is vagy száz év elõtt, valami
29135  IV,  26    |                    Népszerû lett emiatt, egész az adminisztrátorságig vitte.
29136  IV,  26    |                       regium.~Rédeky Pál leült az asztalához, mikor az idézést
29137  IV,  26    |                     leült az asztalához, mikor az idézést megkapta, megírta
29138  IV,  26    |                    mehet:~Hja, messze volt még az akkor az idevaló embernek!~
29139  IV,  26    |                       messze volt még az akkor az idevaló embernek!~Lõn azonban,
29140  IV,  26    |                  sok-sok év múlva azután, hogy az öreg Bécs fogta magát, és
29141  IV,  26    |                   budai Császárfürdõben, ahová az orvosok parancsolták, mikor
29142  IV,  26    |                    orvosok parancsolták, mikor az elsõ fölpántlikázott szekérsor
29143  IV,  26    |           fölpántlikázott szekérsor megindult.~Az egész vidék összejött arra
29144  IV,  26    |                      sem lesz belõle! Nem megy az, atyafiak, tíz lépést sem!~-
29145  IV,  26    |                    nevetve.~Kovács Gábor uram, az egyházfi, erõnek erejével
29146  IV,  26    |                       feküdni, de nem engedték az õrök. »Pedig - jegyzé meg -
29147  IV,  26    |                        Falunak nézték a mieink az egymás végibe kapcsolt hosszú
29148  IV,  26    |                      istentõl van, emberek! Ez az ördög munkája!~- Hiszi a
29149  IV,  26    |                    láttuk volna!~- Jaj, el van az ott, lelkem, bújtatva. Úgy
29150  IV,  26    |                     lelkem, bújtatva. Úgy lesz az, hogy minden második házikóban
29151  IV,  26    |                       két parádés paripa húzza az utána következõ házikót.~
29152  IV,  26    |            legvalószínûbb, ez vált hitté; csak az ájtatosabbak és vakbuzgók
29153  IV,  26    |                     vették istenkísértésnek és az ördög incselkedéseinek.~
29154  IV,  26    |                        próbavonat, elkezdõdtek az ég csodái, isten haragjának
29155  IV,  26    |                      kitépte a házak fedeleit, az árrá nõtt záporesõ fölszakította
29156  IV,  26    |                        fûszálakon… (De úgy van az, ha az istent megkísértik.)~
29157  IV,  26    |                 fûszálakon… (De úgy van az, ha az istent megkísértik.)~Harmadnapra
29158  IV,  26    |                falvakból, köztük a prépost is. Az érkezõ hintóktól óriási
29159  IV,  26    |                      óriási darabon feketedtek az országutak. A família elhozatta
29160  IV,  26    |                        Már kiment érte a kocsi az indóházhoz.~Kevés vártatva
29161  IV,  26    |                        Mi történt? - kérdezték az emberek összenézve s egymás
29162  IV,  26    |                    jött el. Megkésett!~Valóban az történt, a halott elkésett
29163  IV,  26    |                        ide.~- Hogy megváltozik az ember, ha meghal - hajtotta
29164  IV,  26    |                  reklamálni a halottat. De biz az nem jött sem másnap, sem
29165  IV,  27    |                        hivatal«. Egy kupé volt az istenháza is. (Nagy dolog
29166  IV,  27    |                      istenháza is. (Nagy dolog az, hogy már az isten is igénybe
29167  IV,  27    |                        Nagy dolog az, hogy már az isten is igénybe veszi a
29168  IV,  27    |                   ilyenkor), s keresztelte meg az újszülötteket (mert ezeket
29169  IV,  27    |                        gondoltam rá, hol hálok az éjjel, amikor véletlenül
29170  IV,  27    |                       van ön szállva?~- Sehol, az isten szabad ege alatt,
29171  IV,  27    |                       töprengek, hol hálok meg az éjjel.~Az öreg gondolkozni
29172  IV,  27    |                        hol hálok meg az éjjel.~Az öreg gondolkozni kezd egy
29173  IV,  27    |                         javabeli asszonyka ült az evezõs legények közt.~Az
29174  IV,  27    |                       az evezõs legények közt.~Az asszony mosolyogva biccentett
29175  IV,  27    |                     hát szálljunk be szaporán. Az én öregem! - mondá aztán
29176  IV,  27    |                       én öregem! - mondá aztán az asszonykára mutatva.~Beültem,
29177  IV,  27    |                asszonykára mutatva.~Beültem, s az evezõs legények vígan hasították
29178  IV,  27    |                       kiállja. Most mindnyájan az emeletre szorultunk, pedig
29179  IV,  27    |                 tartozom.~- Majd elrendezi azt az anyjuk. Ugye, Anna?~- Ne
29180  IV,  27    |                       megyek ki holnap reggel.~Az arcvonásai bosszankodó jelleget
29181  IV,  27    |                  vettek fel, de ami meglepett, az volt, hogy semmi észrevételt
29182  IV,  27    |                     semmi észrevételt nem tett az ellen, hogy mi ketten foglaljuk
29183  IV,  27    |                       dolog! De hát meg vannak az emberek bolondulva? Hogy
29184  IV,  27    |                       Bah! De miféle ostobaság az tõlem, hogy fiatal leánynak
29185  IV,  27    |                      kiemelni a csónakból, míg az asszonyka fürgén ugrott
29186  IV,  27    |                       nyílt meg elõttünk.~- Ez az ebédlõnk - szólt a gazda -,
29187  IV,  27    |                     magát kényelembe helyezni.~Az asztal már meg volt terítve
29188  IV,  27    |                    asztal már meg volt terítve az estelihez. Volt azon tán
29189  IV,  27    |                        mindnyájan összegyûltek az estelihez.~Csupa leány és
29190  IV,  27    |                  leányok. Vajon melyik ezekbõl az én Marcsám?~- A sógorném…
29191  IV,  27    |                        a háziasszony mellé, de az egész estély alatt szórakozott
29192  IV,  27    |                      hogy Tecka.~Elüldögéltünk az asztalnál majd tizenegy
29193  IV,  27    |               izgatottan és beléptem.~De amint az ajtó bevágódott utánam,
29194  IV,  27    |                      hol vegyek én itt gyufát? Az egyik szögletbõl jóízû szuszogás
29195  IV,  27    |                    szobában, s ráakadtam végre az ablakra. Leeresztettem a
29196  IV,  27    |                       s Marcsa fölébredt.~- Ki az, mi az? - kérdé egy megriadt
29197  IV,  27    |                  Marcsa fölébredt.~- Ki az, mi az? - kérdé egy megriadt hang.~-
29198  IV,  27    |                     bevilágítván a kis szobát.~Az ágyban vézna szabólegényféle
29199  IV,  27    |                 asszony vagy kisasszony alszik az ágyban.~A szabólegényes
29200  IV,  27    |                  apprehendálni, mert csakugyan az az én valódi nevem.~- Valódi
29201  IV,  27    |               apprehendálni, mert csakugyan az az én valódi nevem.~- Valódi
29202  IV,  27    |                      neve?~- Ez van bejegyezve az anyakönyvbe: Csukay Mária!
29203  IV,  27    |                   Õrültség!~- Nem õrültség biz az. Nagy értelme volt annak,
29204  IV,  27    |                      bediktálták leányoknak, s az ördög sem kérdezõsködött
29205  IV,  27    |                          Másnap sokat nevettek az én esetem fölött a »Marcsa
29206  IV,  27    |                        nevû fickót tudok. Mert az volt a jelszó: »Kárt okozni
29207  IV,  28    |                     õnagysága idejében történt az alábbi pörös eset is, mert
29208  IV,  28    |                   regula a fejedelmi udvarnál, az egyiket az istentelen Teleki
29209  IV,  28    |                 fejedelmi udvarnál, az egyiket az istentelen Teleki Mihály
29210  IV,  28    |                    minisztere hozta, a másikat az istenes fejedelemasszony,
29211  IV,  28    |                   halállal bûnhõdjék.«~Ez volt az egyik regula, a másik pedig
29212  IV,  28    |                       fogságban halt volna meg az utolsó erdélyi fejedelem
29213  IV,  28    |                       Kartigám-család, s elõbb az asszony, utána pedig Gergely
29214  IV,  28    |                         Szép kerek összeg volt az abban a szûk világban.~Kartigám
29215  IV,  28    |                          másodszor: „Óvakodjék az erõs italoktól”.~Ha netalán
29216  IV,  28    |              gyulafehérvári barátoké.«~Mihelyt az öreget bekaparták, és a
29217  IV,  28    |                   köztudomásúnak kiszivárgott, az elsõ dolga volt a gyulafehérvári
29218  IV,  28    |                      Egészen szép hivatal volt az. Persze pénzt is kaptak
29219  IV,  28    |                    pénzt kölcsönöztek neki, ha az övé kifogyott.~Pénz pedig
29220  IV,  28    |                      házban lakott a fõpiacon.~Az volt akkor a legszebbik
29221  IV,  28    |                 nyílott szemében, piros rózsák az arcán, fehér rózsák a vállán.~
29222  IV,  28    |                       fehér rózsák a vállán.~S az volt a szokása, hogy aranyokra
29223  IV,  28    |                       úgy le tudta bilincselni az embereket magához, hogy
29224  IV,  28    |                  lippai csata rosszul sült el, az öreg Teleki Mihálynak még
29225  IV,  28    |                       maradt ott. Ámbár akkor, az igaz, most meg sem írhatnám
29226  IV,  28    |                   barátok nyilván meghallották az örömhírt, s türelmetlenkedve
29227  IV,  28    |                      azon föltétel alatt, hogy az erõs italoktól és a nagy
29228  IV,  28    |                     lett, nemhogy nem óvakodék az erõs italoktól, de a vizet
29229  IV,  28    |                     Eszemben sem volt. Itt van az egész eset leírva, ebbõl
29230  IV,  28    |                      minden hajam szálát!~Erre az emlékezetes nyilatkozatra
29231  IV,  28    |                        uram ült legfelül, hogy az ítéletet meg ne hozzák,
29232  IV,  28    |                      barátokat valahol, hozzák az ügyüket az ítélõtanács elé.~-
29233  IV,  28    |                     valahol, hozzák az ügyüket az ítélõtanács elé.~- Mit akar
29234  IV,  28    |                  barátok semmit se kapjanak.~- Az lehetetlen! - mondá a fejedelem
29235  IV,  28    |                         Kornis Pál. Itt legyen az egyik lábad!~- Végrendelet
29236  IV,  28    |                     folytatta a fejedelem -, s az írás írás.~- Az írást magyarázni
29237  IV,  28    |                 fejedelem -, s az írás írás.~- Az írást magyarázni lehet.~-
29238  IV,  28    |                         a legott belekönyökölt az elnöki székbe.~- Hadd jöjjön
29239  IV,  28    |                     elõ Sós Máté uram a vádat.~Az »advocatus diaboli« elmondja,
29240  IV,  28    |                        ösmeretes - tette hozzá az advocatus diaboli -, mint
29241  IV,  28    |                         aki részegen csatangol az utcákon, s közmegbotránkozására
29242  IV,  28    |                  második rendelése ellen: hogy az erõs italoktól tartózkodjék.
29243  IV,  28    |                       rágta a ritka szakállát. Az a csúnya szokása volt, hogy
29244  IV,  28    |                 világosság áradt a fejembe. Ez az ifjú a legpontosabban tartotta
29245  IV,  28    |                    mely háborúra áll készen?~- Az ám - dörmögi Apor István
29246  IV,  28    |                kegyelmetek, hanem õkegyelmeik, az ellenségek. Hüm! Mégis kegyelmetek
29247  IV,  28    |                   összeütközésérõl van szó. Ha az egyiknek eleget akart tenni,
29248  IV,  28    |                  végrendelet, uraim? Azt, hogy az erõs italoktól óvakodjék.
29249  IV,  28    |                 határozza azt meg, hogy melyik az erõs és melyik a gyönge
29250  IV,  28    |                        ijedten hajolt hozzá:~- Az isten szerelméért, ne tegye
29251  IV,  28    |                   hetvenötezer aranyat is, meg az aranyszabadságot is.~Mikor
29252  IV,  29    |                 minisztereivel. Amint elcsapta az egyiket, s jött a másik,
29253  IV,  29    |                      eszméivel és irányával. S az ország dolga mindég olyan
29254  IV,  29    |                    hiába mondta neki: »Csináld az ügyeket tovább a régi kerékvágásban«,
29255  IV,  29    |                  tovább a régi kerékvágásban«, az új miniszter rendesen azt
29256  IV,  29    |                       vadászat közben eltévedt az erdőben, s már éppen szepegett,
29257  IV,  29    |                szepegett, mitévő legyen, amint az erdő kellő közepén észrevett
29258  IV,  29    |                  király. - Hol veszed hozzájok az anyagot?~- A tündérek hozzák.~-
29259  IV,  29    |                           A tündérek hozzák.~- Az én udvari ötvösöm, megvallom,
29260  IV,  29    |                    különbeket készítene nekik.~Az izmos kovácsember ajkán,
29261  IV,  29    |                       éppen azért mondom, mert az én ötvösöm százféléket tud.
29262  IV,  29    |                       ötvösöm százféléket tud. Az õ gyûrûi mind különböznek:
29263  IV,  29    |                  rajtuk, aki hogyan szereti.~- Az én gyûrûim is különböznek,
29264  IV,  29    |                     hogy van olyan, amelyiktõl az, kinek ujjára húzzák, egyszerre
29265  IV,  29    |                        is készítek, amelyektõl az, aki viseli, mindenre visszaemlékezik.~-
29266  IV,  29    |                  birodalmam minden ékszerénél. Az én ötvöseim kontárok hozzád
29267  IV,  29    |                      jöhessen, és ne tudhasson az erdõ felõl. Ha végleg eltorlaszolod
29268  IV,  29    |                        Ha végleg eltorlaszolod az emberektõl a »tudás szigetét«.~-
29269  IV,  29    |                       mindenre visszaemlékszik az ember.~Valóban legott visszaemlékezett
29270  IV,  29    |                        s így szólt:~- Húzd fel az ujjadra, Bovat. Ezentúl
29271  IV,  29    |                       tetszése szerint folytak az ügyek.~Lõn azonban, hogy
29272  IV,  29    |                     elismeréseül« ujjára húzta az emlékezés gyûrûjét.~Új miniszter
29273  IV,  29    |                        jött, a fiatal Dourmet, az kapta a felejtés gyûrûjét;
29274  IV,  29    |                      miniszter volt s most nem az, ritkán lesz elégedetté,
29275  IV,  29    |                      iránt. Konspirált ellene, az államtitkokat, melyekbe
29276  IV,  29    |                        miniszter kezében, mint az exminiszterében. Ezen segíteni
29277  IV,  29    |                     szólította meg nyájasan -, az egyik gyûrûd pompásan bevált
29278  IV,  29    |                         ha lehet! Íme elhoztam az egyik gyûrût, igazíts rajta,
29279  IV,  29    |                  uralkodott, míg meg nem halt.~Az országát azóta már eltolták
29280  IV,  29    |                 földszínérõl a geográfusok, de az a feledékenységi gyûrû a
29281  IV,  29    |                  belépõ miniszterek számára, s az a hallgatási aranykereszt
29282  IV,  30    |                    Smargaza nevû országban, és az a fejébe vette, hogy a férfiak
29283  IV,  30    |                        nagyon kellemesen éltek az asszonyok, volt sok lakodalom
29284  IV,  30    |                  asszonyok, volt sok lakodalom az országban, s maga Mirtha
29285  IV,  30    |                      hozni.~Egy reggel azonban az történt, hogy két hölgy
29286  IV,  30    |                     hol a véres pallos függött az ajtó fölött, míg az asztalon
29287  IV,  30    |                    függött az ajtó fölött, míg az asztalon menyasszonyi koszorúk
29288  IV,  30    |                    erre a kettõre volt szükség az ilyenfajta ügyekben.~A két
29289  IV,  30    |                    Harmatos arcú lányok, barna az egyik, villogó sasszemekkel,
29290  IV,  30    |                         S téged hogy hívnak?~- Az én nevem, Delma, a hajóács
29291  IV,  30    |                       kedélyesen diskurálgatva az esketésre várakozó pappal,
29292  IV,  30    |                       ezt a törvényt), melyért az egész földrész uralkodói
29293  IV,  30    |                           engem kétségbeejt ez az eset. Ilyen még nem történt,
29294  IV,  30    |                        A halálát kívánom ennek az embernek.~A királyné maga
29295  IV,  30    |                      bullát«, aztán hajítsd ki az ablakon!~A pecsétõr összetépte
29296  IV,  30    |                        szemétdombra, - s azóta az egész világon azt csinálhatják
29297  IV,  30    |                     azt csinálhatják a férfiak az asszonyokkal, amit akarnak.~
29298  IV,  31    |                                                AZ ORSZÁG OSTOBÁJA~1885~A krónikák
29299  IV,  31    |                         Tima Jóska uram.~Hanem az olvasók mindnyájan talán
29300  IV,  31    |                        embert meghódított, még az öreg Deák Ferenc is szerette,
29301  IV,  31    |                   beszélte képviselõtársainak.~Az »ország bölcse« révén lettek
29302  IV,  31    |                       révén lettek ismeretesek az »ország ostobájá«-nak a
29303  IV,  31    |                        magával.~Hû volt urához az önfeláldozásig, de bárgyú
29304  IV,  31    |                       be ne eresszen élve ezen az ajtón senkit, érti-e kend?~-
29305  IV,  31    |                      jó fringiáját, és odaállt az ajtó elé mint a cövek, ahonnan
29306  IV,  31    |                      volna a világért sem, míg az ura vissza nem jött.~- Nos,
29307  IV,  31    |                      hogy nem volt, már persze az ajtón át.~- Miért mondja
29308  IV,  31    |                        Miért mondja kend, hogy az ajtón?~- Azért, jelentem
29309  IV,  31    |                      mászkált volna valaki, de az uccsegengem, csak az ablakon
29310  IV,  31    |                        de az uccsegengem, csak az ablakon ment be, mert én
29311  IV,  31    |                  Csányi ijedten szakította fel az ajtót. A pénz persze már
29312  IV,  31    |                       pénz persze már nem volt az asztalon. Valami élelmes
29313  IV,  31    |                       kivitte nagy kényelmesen az ablakon át.~Egy másik alkalommal
29314  IV,  31    |                 egyebet.~Ilyen buta fickó volt az öreg Tima, kit a gazdája
29315  IV,  31    |                    gazdája szomorú halála után az ország bölcse vett pártfogásába,
29316  IV,  31    |                      valamelyik minisztériumba az õszfejû ráncos aggastyánt
29317  IV,  31    |                      kérdezõsködött azontúl is az egyes miniszteri hivatalnokoktól:~»
29318  IV,  31    |                       No, hogy van, mit csinál az öreg Tima?«~Hanem azok nem
29319  IV,  31    |                       látszik nem volt feltûnõ az öreg Tima együgyûsége.~
29320  IV,  32    |                   tudott latinul, és persze ha az asszony nem tudott (mert
29321  IV,  32    |                       asszony nem tudott (mert az asszonyok közt sem volt
29322  IV,  32    |                       tökéletesen beszélõ). Ha az asszony tudott diákul, akkor
29323  IV,  32    |                    mondhatom el a többit, mert az latinul van.«~Hát én is
29324  IV,  32    |                 elbeszélés címét latinul, mert az igazán latinul van, s nincs
29325  IV,  32    |                        nem elégedtek meg, hogy az uralkodóktól minduntalan
29326  IV,  32    |                   Telhetetlenségükben rámentek az Istenre, s annak a dolgát
29327  IV,  32    |                      is megszabályozták.~Mikor az oltárnál elmondta a jobbágylegénynek
29328  IV,  32    |                    koporsó bezártáig számít, s az Isten rámondotta szolgája
29329  IV,  32    |                      rámondotta szolgája által az »ament«, még joga volt a
29330  IV,  32    |                        valami bódító kecs, ami az embernek a szívét, hacsak
29331  IV,  32    |                      Egy idõ óta meg is kopott az a hatalom, minél öregebb
29332  IV,  32    |                  léptekkel kezdte elhagyogatni az elõdjeit, az elmúlt századokat.
29333  IV,  32    |                      elhagyogatni az elõdjeit, az elmúlt századokat. A prima
29334  IV,  32    |                        Zeleyt még csak tüzelte az ellenállás. A hatalmas úr,
29335  IV,  32    |                        a makacsságodat!~- Erõs az Isten, megvéd engem.~- Az
29336  IV,  32    |                      az Isten, megvéd engem.~- Az is az urakkal, mivelünk
29337  IV,  32    |                   Isten, megvéd engem.~- Az is az urakkal, mivelünk tart,
29338  IV,  32    |                   kárát vallod. Mert ami rózsa az én kertemben nyílik, az
29339  IV,  32    |                        az én kertemben nyílik, az az én rózsám. Azt én másnak
29340  IV,  32    |                        én kertemben nyílik, az az én rózsám. Azt én másnak
29341  IV,  32    |                       engedem.~- Megölne engem az én apám, nagyságos uram.~-
29342  IV,  32    |                     Magda durcásan -, hogy nem az én fajtám!~Hízelgõ szavakkal,
29343  IV,  32    |                      megkörnyékezte.~- Ha csak az a bajod, azon is segíthetünk.
29344  IV,  32    |                 segíthetünk. Van nekem messze, az erdélyi hegyek közt egy
29345  IV,  32    |                       egy kis házam, éppen úgy az erdõ szélén, mint a tietek,
29346  IV,  32    |                     akarod, énmagam is levetem az úri gúnyát, s szakasztott
29347  IV,  32    |                     vesz a lekaszált szénából, az ott marad, de ha sûrû fésûvel
29348  IV,  32    |                       majd mindig biztos, csak az eszköz nem.~Utána kiáltott
29349  IV,  32    |                   önkéntelen.~- Azért te mégis az enyém leszel, vagy így,
29350  IV,  32    |                        földekrõl elkanyarodott az erdõ felé, hova a sziklás
29351  IV,  32    |                   langyos párákat lehelt, csak az erdõ felõl fujdogált hûs
29352  IV,  32    |                         Kalapját levette, hogy az erdõ üde lehelete jobban
29353  IV,  32    |                   jobban hûsítse fejét, melyet az aggság fehér hava borított
29354  IV,  32    |                        amint futottál. Ki volt az a fekete alak, aki veled
29355  IV,  32    |                        A leány elvörösödött.~- Az urunk volt - dadogta.~-
29356  IV,  32    |                     Miért pirulsz el, fiam, ha az urunkról beszélsz? Ejej,
29357  IV,  32    |                     beszélsz? Ejej, Magdaléna!~Az öreg plébános összeráncolta
29358  IV,  32    |                     pityeregj, fiam, nem illik az olyan nagy lánynak, hanem
29359  IV,  32    |                    arcát a kötényével, s annak az egyik szélét rágcsálva,
29360  IV,  32    |                           Mit feleltél neki?~- Az ígéreteire, hogy nem kellenek,
29361  IV,  32    |                    feleltem, hogy megvéd engem az Isten.~- Helyesen, édes
29362  IV,  32    |                         Helyesen, édes lányom.~Az õsz pap szeretetteljesen
29363  IV,  32    |                   lenszín haját.~- Ugye megvéd az Isten, szent atyám?~- Megvéd,
29364  IV,  32    |                       fenyeget, értesíts róla. Az Isten szolgája arra való,
29365  IV,  32    |                      atyám.~- Találkoztam künn az erdõben atyáddal, s azt
29366  IV,  32    |                       vígan dalolva lépegetett az erdõ felé, ahol a major
29367  IV,  32    |                       patak mellette csörgött, az otthon hagyott nyomorék
29368  IV,  32    |                   Molnár Jancsi is itt juhász, az apja keze alatt. Ebben a
29369  IV,  32    |                    mikor kicsiny volt, ez volt az õ tükre, s a lány - szokásmondás -
29370  IV,  32    |                    megy vagy marad a tükrével.~Az öreg Baléti maga is észrevette,
29371  IV,  32    |                      Isten neki, ne várjuk meg az új bort, hiszen az óbor
29372  IV,  32    |                  várjuk meg az új bort, hiszen az óbor sem rossz.«~Kihirdették
29373  IV,  32    |                        násznépet, s megtörtént az esküvõ a harmadik vasárnapon
29374  IV,  32    |                      tulipános ládát nem, mert az ugyancsak nehéz lett volna.
29375  IV,  32    |                      birka is lehet belõle, ha az Isten megõrzi, és a farkasok
29376  IV,  32    |                       volt ott hiány semmiben. Az igaz, hogy halálnak halálával
29377  IV,  32    |                   történik olyan esemény, hogy az egész környék legszebb leánya
29378  IV,  32    |                       kurjongatásokkal tölt be az erdõ. Képzelem, mint csikorgatja
29379  IV,  32    |                    állnak egymás mellett, mint az országok, az egyik sovány
29380  IV,  32    |                     mellett, mint az országok, az egyik sovány ország, a másik
29381  IV,  32    |                       a másik megszedte magát. Az egyik kaptár méhei néha
29382  IV,  32    |                      el, vagy a megtámadottak. Az emberektõl sokat tanultak
29383  IV,  32    |                       hanem a méhektõl keveset az emberek. Ejnye, mákos adta,
29384  IV,  32    |                    kétségbeesett zokogás.~- Ki az, mi az? - Hirtelen kidörzsölte
29385  IV,  32    |             kétségbeesett zokogás.~- Ki az, mi az? - Hirtelen kidörzsölte
29386  IV,  32    |                  Hirtelen kidörzsölte szemébõl az álmot, s elõtte állott Baléti
29387  IV,  32    |                     oda és elhurcolták.~- Kit? Az apádat?~- Azt is.~- Hát
29388  IV,  32    |                        bûne, szent atyám, mint az, hogy én szeretem. Oh, jaj,
29389  IV,  32    |                        jaj, szerencsétlen volt az az óra, amikor én születtem,
29390  IV,  32    |                     jaj, szerencsétlen volt az az óra, amikor én születtem,
29391  IV,  32    |                      gyermekem, és ne zúgolódj az Isten ellen.~- Oh, szent
29392  IV,  32    |                       a juhászoknál. Gyerekség az! Ne félj miattuk semmit,
29393  IV,  32    |                    múlva haza eresztik õket.~- Az bizonyos, hogy a földesúr
29394  IV,  32    |                      lesz rá, segítségül hívom az Istent. Atyád, férjed haza
29395  IV,  32    |                      vigasztalódva hazament.~*~Az esti szürkület kezdett leszállni
29396  IV,  32    |                        békák kuruttyolása lett az uralkodó hang a természetben.
29397  IV,  32    |                  uralkodó hang a természetben. Az emberek hazaszállingóztak
29398  IV,  32    |                     késõbb feljött a holdvilág az égre, s bûvös, varázsoló
29399  IV,  32    |                         varázsoló fényt öntött az egész mindenségre, keresztülvilágított
29400  IV,  32    |                       nagyon hõköltek a lovak. Az ostorhegyes prüszkölve ugrott
29401  IV,  32    |                    kocsi is hátrazökkent.~- Mi az? Mi történik? - kiáltá az
29402  IV,  32    |                      az? Mi történik? - kiáltá az úr felriadva. (Hangjában
29403  IV,  32    |                   Zeley Lászlót.)~- Valami van az úton - mormogta a kocsis.~
29404  IV,  32    |                        hajdú leugrott megnézni az akadályt, s ijedten rázkódott
29405  IV,  32    |                    rázkódott meg.~- No hát, mi az ott? - rivallt rá az úr.~-
29406  IV,  32    |                        mi az ott? - rivallt rá az úr.~- Maga a Jézus Krisztus -
29407  IV,  32    |                          hebegte fogvacogva.~- Az eszed ment el, te szamár -
29408  IV,  32    |                 lépkedett.~A holdvilág, melyet az imént egy kis tenyérnyi
29409  IV,  32    |                      tányérjával, és odasütött az útra.~Hát ott állt az út
29410  IV,  32    |                odasütött az útra.~Hát ott állt az út kellõ közepén, mélyen
29411  IV,  32    |                     szólt a huszár.~- Még csak az kellene! Vedd a fejszét
29412  IV,  32    |                       kivágom hát énmagam. Hol az a fejsze?~A fejsze ott volt
29413  IV,  32    |                     földesúrnak útja lesz arra az éjjel, de nem jól számított
29414  IV,  32    |                      abban, hogy visszafordul.~Az Isten nem volt elég erõs
29415  IV,  32    |              fõtisztelendõ úr fölemelte kezeit az égre, és megátkozta.~Zeley
29416  IV,  32    |                      és tovarohant a szekéren.~Az istentelenségért panaszt
29417  IV,  32    |                   törvény? - tûnõdtek magokban az emberek.~Hja, a törvény
29418  IV,  33    |                         már nem produkál többé az idõ méhe. Kiasztak az emlõi.
29419  IV,  33    |                    többé az idõ méhe. Kiasztak az emlõi. Még csak Beöthy Algernon
29420  IV,  33    |                        jámbor arccal kérdi meg az elsõ arra menõtõl:~- Kérem
29421  IV,  33    |               levélszekrény?~- Hogyan érti azt az úr? - mond [sic] a megszólított
29422  IV,  33    |                     dolog neki megfoghatatlan.~Az idegen aztán egész nap abban
29423  IV,  33    |                     emberrel találkozott ma, s az esze ágában sem fordul meg,
29424  IV,  33    |                           Majd kinyomozzuk. De az ellenfélt mégiscsak megmondhatná.~-
29425  IV,  33    |                  mondom, Beöthy Algernon talán az utolsó víg ember, már akit
29426  IV,  33    |                    kettõ bocskoros nemes volt, az egyik, Rigó élt a hét holdján,
29427  IV,  33    |                       egymás ellen irányult, s az volt a boldogsága mindeniknek,
29428  IV,  33    |                       érez a testében.~- De mi az ördög lelhette, kedves komám? -
29429  IV,  33    |                        Fogadtak, s Rigó kiment az udvarra, a pályi molnár
29430  IV,  33    |                       Bécsben.) Rigót behítták az udvarról, szimatolt, keresett,
29431  IV,  33    |                      minek következtében annak az arcán, szakállán a lakodalmasok
29432  IV,  33    |                        De tromfra tromf! Mikor az installáció volt a városban,
29433  IV,  33    |                     más-más párthoz tartoztak, az alispánjelöltek kontójára.~
29434  IV,  33    |                       Mi sült el, te golyhó?~- Az, hogy elvitte azalatt az
29435  IV,  33    |                       Az, hogy elvitte azalatt az ezüst pitykés dolmányt.~
29436  IV,  33    |                    Rigót annyira megzavarta ez az eset, hogy immár nevetségessé
29437  IV,  33    |                      volt a meglepetése, mikor az ezüstgombos dolmányt otthon
29438  IV,  33    |                      csak úgy tettetik magukat az imposztorok.~Hanem bizony
29439  IV,  34    |                      hozta utánunk görnyedezve az ennivalót, s egy kis pesztonkaféle
29440  IV,  34    |                   cipeled azt a málnát - mondá az úrnõ, midõn leértünk a községbe. -
29441  IV,  34    |                      málnát? Ez mind a tietek!~Az egyik fiú közömbösen nézett
29442  IV,  34    |                        álom! Nosza, fölmásztak az ól tetejére, s a nádfedélre
29443  IV,  34    |                    velük együtt a málnaillatot az ól felé.~A gyermek odaért
29444  IV,  34    |                      piszkos kis arcán, melyet az izzadságtól összecsapzott
29445  IV,  34    |                    tetején nem úgy tettek azok az imposztorok.~Megfenyegették
29446  IV,  34    |                  mellett a pázsiton málna van.~Az utcák önteni kezdték a gyerekeket.
29447  IV,  34    |                       egyenkint és csoportban, az alvégrõl és a felvégrõl,
29448  IV,  34    |                       vágtattak a pázsit felé. Az egyik egy fenyõfahordó fenekét
29449  IV,  34    |                      Nem igaz! Hohó, hó!«~Akik az alsóvégrõl jöttek, azokat
29450  IV,  34    |                állították meg, a felsõvégieket az ólon ülõk toborzották össze,
29451  IV,  34    |                    palánkiak. - Mienk a málna! Az urak nekünk akarták adni!~-
29452  IV,  34    |                akartátok elvenni! - ordították az ólról. - Mi pedig akarjuk,
29453  IV,  34    |                     hozzányúlni! Fûbe-fába van az orvosság!~(Ami azt jelentette
29454  IV,  34    |                     emezek a palánkról, amazok az ólról, s ádáz dühvel csörtettek
29455  IV,  34    |                         kergették, némelyiknek az orra vére indult meg, s
29456  IV,  34    |                  rekedt diadalkiáltás tört fel az égnek.~A palánkiak megfutottak.~
29457  IV,  34    |                   mögül a félénkebb ólpártiak. Az egyik a gyávákból megtalálta
29458  IV,  34    |                      enni - szólt egy másik.~- Az még kérdés - fitymálódék
29459  IV,  34    |                        meg lehetne enni, akkor az urak nem öntötték volna
29460  IV,  34    |                   Hátha csináltak vele valamit az urak?~- Persze - kiáltott
29461  IV,  34    |                    odacsapta a palánkhoz, hogy az nagyot csattant ott, és
29462  IV,  34    |                     valamennyien lehajolnak, s az összes málnát versenyezve
29463  IV,  34    |                odapaskolják a deszkához.~- Íme az örök emberi - mondá egy
29464  IV,  35    |                     ÁRVASZÉK~1885~I. BEVEZETÉS~Az újságírók körme másfelé
29465  IV,  35    |                         De hogy van amputálva? Az egyik lábát levágták (nota
29466  IV,  35    |                      lábát levágták (nota bene az egészségeset), s tették
29467  IV,  35    |                   amelyik hajlik, de nem jár), az egyik fülébe ólmot öntöttek,
29468  IV,  35    |                 öntöttek, hogy nagyot halljon, az egyik kezét (az egyik alispánt)
29469  IV,  35    |                       halljon, az egyik kezét (az egyik alispánt) elvágták,
29470  IV,  35    |                      milyen eredeti institúció az, még így is!~II. AHOL REND
29471  IV,  35    |           gyomorhurutja támadt, kiaszott, mint az ujjam, belesárgult, mint
29472  IV,  35    |                  használt neki semmi, utoljára az orvosok is lemondtak róla,
29473  IV,  35    |              becsületes ember vagyok, szeretem az egyenes utakat. Bevallom
29474  IV,  35    |                   értékû forintot.~- Nem lehet az, te - mondá a vicispán -,
29475  IV,  35    |                        a pénztárt!~De erre meg az alispán jött méregbe.~-
29476  IV,  35    |                  akarod, hogy megvizsgáltassam az árvapénztárt, tégy magad
29477  IV,  35    |                     tégy magad ellen jelentést az alispáni hivatalnál.~A gyomorhurutos
29478  IV,  35    |                     nem írta alá a nevét, mire az alispán visszahozta:~- Névtelen
29479  IV,  35    |                    melynek folytán megtalálták az említett tizenhétezer forintot,
29480  IV,  35    |                    egyebet, mint letartóztatni az ülnök urat, s becsapni a
29481  IV,  35    |                    Gyuri két hét alatt.~De nem az történt, hanem éppen az
29482  IV,  35    |                        az történt, hanem éppen az ellenkezõ. Félév alatt a
29483  IV,  35    |                        is igazságos, mert amit az ülnök úr mond, az igen jól
29484  IV,  35    |                    mert amit az ülnök úr mond, az igen jól applikálható az
29485  IV,  35    |                       az igen jól applikálható az összes megyei visszaélésekre,
29486  IV,  35    |                  komolyan is mondjak valamit - az még csak istenes dolog,
29487  IV,  35    |                      dolog, ahol sikkasztanak. Az még semmi.~Azok, akiket
29488  IV,  35    |                       tehát még csak kibékülne az ember, de az a rettenetes,
29489  IV,  35    |                    csak kibékülne az ember, de az a rettenetes, ahol rend
29490  IV,  35    |                       kétszázezer forintja van az árvapénztárban.~- Nem nagyon
29491  IV,  35    |                      nagyon vickandoznék abból az úr.~- Hogyhogy?~- Mert ami
29492  IV,  35    |                           Hogyhogy?~- Mert ami az árvaszékhez jut, az az ebek
29493  IV,  35    |                        ami az árvaszékhez jut, az az ebek harmincadján van.
29494  IV,  35    |                     ami az árvaszékhez jut, az az ebek harmincadján van. Abból
29495  IV,  35    |                       van. Abból nem sokat lát az árva, vagy éppen semmit.~-
29496  IV,  35    |               elgyámolják.~- Hogyan?~- Kiadják az árva érdekében kölcsön,
29497  IV,  35    |                      akkor bolondok.~- Dehogy! Az illetõ kölcsönvevõ rendesen
29498  IV,  35    |                       vagy sógora, vagy rokona az illetõ árvaszéki ülnöknek,
29499  IV,  35    |                       aztán titokban megosztja az ülnök úrral.~- Igen, de
29500  IV,  35    |                      Értem… de hol veszi magát az a sok szegény rokonság?~-