bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

29501  IV,  35    |                     rettenetes állapot. Ezeket az embereket be kellene csukatni.~-
29502  IV,  35    |                 vagyonát - kötvényekben. Hanem az igaz, hogy a kötvények nem
29503  IV,  35    |                        történetkét találtam ma az asztalomon, hogy tegyem
29504  IV,  35    |                   gyûlölet vezeti ellenségeit.~Az egyik történetben azért
29505  IV,  35    |              történetben (ha ugyan nem rágalom az egész) azért nem kell neki
29506  IV,  35    |                    rend van benne.~Hát meg van az úr bolondulva?~
29507  IV,  36    |                       drezdai sógoroknak)~1885~Az még csak semmi, hogy a magyarok
29508  IV,  36    |                    csak semmi, hogy a magyarok az erdélyi szászokat szeretnék
29509  IV,  36    |        megmagyarosítani, meg a horvátokat, meg az oláhokat; fölmennek azok
29510  IV,  36    |                        a magyarosításukkal még az égbe is és az istent teszik
29511  IV,  36    |            magyarosításukkal még az égbe is és az istent teszik magyarrá.~
29512  IV,  36    |                     egy egész anekdota-kör van az istenről. S ezek mind hazafias
29513  IV,  36    |                       nyújt feléjök védő kart.~Az egyik adoma arról szól,
29514  IV,  36    |                   egyik adoma arról szól, hogy az isten hálókabátban ül a
29515  IV,  36    |                       Szűz Mária.~- Miféle zaj az? - kérdi az úr Szt. Pétertől
29516  IV,  36    |                         Miféle zaj az? - kérdi az úr Szt. Pétertől kíváncsian.~-
29517  IV,  36    |                     Széchenyi jön? - kiált fel az úr meglepetve, és odakiált
29518  IV,  36    |                       Nosza hamar hozzátok elő az atillámat.«~Széchenyi eközben
29519  IV,  36    |                    Széchenyi eközben benyit, s az isten nagyon nyájasan fogadja,
29520  IV,  36    |                         Helyes! Bejöhetsz.~(Ez az adoma akkoriban igen idõszerû
29521  IV,  36    |                     még ennél is régibb keletû az I. Napóleon halála idején
29522  IV,  36    |                   idején komponált adoma, mely az osztrák császárság szokásos
29523  IV,  36    |                  folyik, hogy fölment Napóleon az égbe.~- Ki vagy?~- Én a
29524  IV,  36    |             kopogtatnak néhány óra múlva (mert az évek csak órák odafönt).~-
29525  IV,  36    |                       csak órák odafönt).~- Ki az?~- Én a szardíniai király
29526  IV,  36    |              Nyugtalankodva és bosszúsan kérdi az úr:~- Ki az már megint?~-
29527  IV,  36    |                    bosszúsan kérdi az úr:~- Ki az már megint?~- Az osztrák
29528  IV,  36    |                      úr:~- Ki az már megint?~- Az osztrák császár.~- Miféle
29529  IV,  36    |              kegyelmébõl« - felelte a lélek.~- Az én kegyelmembõl? Nem emlékszem.~*~
29530  IV,  36    |                       a drezdaiaknak. Mert ezt az egy helytelenségüket száz
29531  IV,  37    |                                                AZ EGYETLEN NÉMET~1885~Dr.
29532  IV,  37    |                      jövök - mondá.~Kikerestem az ügydarabot.~- Ön tehát dr.
29533  IV,  37    |                      tehát dr. Kniep Mihály?~- Az vagyok. A hagyatékot jöttem
29534  IV,  37    |                     jöttem megtekinteni.~- No, az kár volt olyan messzirõl -
29535  IV,  37    |                     maradt?~- Nem találtunk.~- Az a Galábocs messze van innen?~-
29536  IV,  37    |             négyablakos házikó.~- Mennyi lehet az értéke? - kérdé lesújtva.~-
29537  IV,  37    |                        pedig nincs ott földje, az nem megy oda lakni ingyen
29538  IV,  37    |                    Galábocsra vitette magát, s az elhalt vén szûz kis házikója
29539  IV,  37    |                     tetszését. Rá nehány napra az összes hazai lapokban olvasható
29540  IV,  37    |                    galábocsi házat úgy ösmerte az egész világ, mint a Csillag
29541  IV,  37    |                      gondolta magában. - Hanem az mégsem lehet, hogy semmi
29542  IV,  37    |                       énmagam, s ott folytatom az orvosi praxist.~Egy morcos
29543  IV,  37    |                  galábocsi orvos vagyok.~- No, az nagy hiba, mert én nem ajánlottam
29544  IV,  37    |                       csak talán itt is halnak az emberek? - ellenveté mélabúsan.~-
29545  IV,  37    |                      hozzá szoknak apródonkint az orvosi segélyhez.~- Sohasem
29546  IV,  37    |                 látszik. A természet elbájoló, az emberek jók, szelídek.~-
29547  IV,  37    |                      jók, szelídek.~- Igaz, de az idegen ember elpusztul itt.
29548  IV,  37    |               megbecsülni a honoratiort.~- Ah, az már az én dolgom! - szólt
29549  IV,  37    |                      honoratiort.~- Ah, az már az én dolgom! - szólt fejét
29550  IV,  37    |                 vidéken csak a dzsentri hí, és az orvosnak meg kell ismerkedni
29551  IV,  37    |                       van a dzsentrivel, akkor az nem fizet neki, hanem azt
29552  IV,  37    |                   bodzafa héja, a torma levél, az ezerjófû, a marmancs megannyi
29553  IV,  37    |                         De meg nem is élhet ám az ember örökké.~Lõn, hát hogy
29554  IV,  37    |                   utána, ha a falun végigment, az õ szokott rímes csúfolódásukat: »
29555  IV,  37    |                        moktor! Doktor moktor!« Az egyik akasztófáravaló suhanc
29556  IV,  37    |                  doktor lassankint nem is mert az utcákon járni. Egyszer a
29557  IV,  37    |                        verte fel álmából.~- Ki az? Mit akar?~- Keljen fel,
29558  IV,  37    |                   doktor.~- Beteghez hívják.~- Az lehetetlen - hebegé.~- Itt
29559  IV,  37    |                      szemei tûzben égtek. Íme, az elsõ szerencse! Sötét felhõkön
29560  IV,  37    |                        keresztül a napsugárnak az elsõ átverõdõ szilánkja.«~-
29561  IV,  37    |                         Teringettét! Jöjjön be az az ember addig is - kiáltott
29562  IV,  37    |                      Teringettét! Jöjjön be az az ember addig is - kiáltott
29563  IV,  37    |                   formálta ki:~- Mi van baj?~- Az asszonynak van valami változása.~-
29564  IV,  37    |                        érõ hó csikorgott, mint az új csizma, s ahhoz még erõs
29565  IV,  37    |                  keleten már fehéredni kezdett az égbõl egy darab. A táj is
29566  IV,  37    |                    megvan gazdag ember?~- Csak az ördög szegény, mert lelke
29567  IV,  37    |                    Hisz akkor nem mentem volna az úrért, mert nincs nekem
29568  IV,  37    |                        sötéten, utána suhintva az ostorával.~Mindég zordonabb,
29569  IV,  37    |                     lovaknak. Benne volt abban az ostorcsattanásában minden
29570  IV,  37    |                       nadragulyát evett volna.~Az orsódi emberek még kiabáltak
29571  IV,  37    |                   lángliszt. A zelenai erdõbõl az éhes farkasok üvöltése hallatszott.
29572  IV,  37    |                      hogy azok utána kiabáltak az imént. De mit?~Összeállította
29573  IV,  37    |                    hangokat, s kitalálta, hogy az egyik kiáltás körülbelül
29574  IV,  37    |                   Késõn viszed már a doktort.«~Az ám, a doktort! Hiszen a
29575  IV,  37    |             káromkodott egyet, azután megfogta az ostornyelet, és kettétörte
29576  IV,  37    |                 doktort Galábocsra? De már azt az isten se kívánja tõlem.
29577  IV,  37    |                    lovakat, nézett egy darabig az égre… ott apró szürkés felhõk
29578  IV,  37    |                 futkároztak pajkosan (no, hogy az ördög lepedõi legyetek),
29579  IV,  37    |                       ördög lepedõi legyetek), az egyikbõl nehány ónos csõcsepp
29580  IV,  37    |                         ha elvetted« hörgé, és az öklével megfenyegette az
29581  IV,  37    |                       az öklével megfenyegette az egeket.~Majd odacammogott
29582  IV,  37    |                        a doktor bundáját:~- Mi az, mi? - riadt föl a doktor
29583  IV,  37    |                  doktor ijedten.~- Szálljon le az úr - mondá neki nyersen.~-
29584  IV,  37    |                         Ühöm. Csak szálljon le az úr.~S mivel a doktor a sok
29585  IV,  37    |                  megfagyva a derékig érõ hóban az urasági csõszök.~Bele nem
29586  IV,  37    |             Galábocsról Budapestre....~Ez volt az elsõ, és remélem, az utolsó
29587  IV,  37    |                      volt az elsõ, és remélem, az utolsó német is a mi, szelíd,
29588  IV,  38    |                 Homorod völgyébõl emelkedik ki az a bazalthegy, melyen Kõhalom
29589  IV,  38    |                       várát fogta ostrom alá s az igen sokáig védte magát.~
29590  IV,  38    |               szászokkal, s késõbb ide záratta az ellene esküdt segesvári
29591  IV,  38    |                   sokszor használták börtönnek az erdélyi fejedelmek. E század
29592  IV,  38    |             kedvtelésbõl viselték!~Egy helyütt az olvasható a falba vésve
29593  IV,  38    |                       becsukták a Héttoronyba. Az a Héttorony nagy divat volt
29594  IV,  38    |                       már három esztendeje, de az asszonya csak nem küldte
29595  IV,  38    |                  szabaduljon innen. Imádkozott az istenhez naponta a menekülésért.~
29596  IV,  38    |                        imádkozol, uram?~- Hogy az isten kiszabadítson.~- Az
29597  IV,  38    |                      az isten kiszabadítson.~- Az isten nem hallgat meg, hanem
29598  IV,  38    |                     meg, hanem próbálj egyszer az ördöghöz imádkozni, és én
29599  IV,  38    |                      és én jótállok érte, hogy az engem menten megbíz a kiszabadításoddal.~
29600  IV,  38    |                   mondta el a miatyánkot, hogy az az ördögnek szólt: »Mi atyánk,
29601  IV,  38    |                       el a miatyánkot, hogy az az ördögnek szólt: »Mi atyánk,
29602  IV,  38    |                      darabant vigyorogva -, te az ördöghöz fordultál, az hát
29603  IV,  38    |                      te az ördöghöz fordultál, az hát nagyon is természetes,
29604  IV,  38    |                    nagyon is természetes, hogy az isten meg tõled fordult
29605  IV,  38    |                   fordult el, s elszedte, akik az övéi voltak körülötted.
29606  IV,  38    |                        pillanattól fogva ismét az istenhez fordult, kápolnát
29607  IV,  38    |                        járt, hogy most meg már az ördög is hadd haragudjék
29608  IV,  38    |                      De a felesége nem kellett az ördögnek sem, s ha azóta
29609  IV,  39    |                  mihelyt õk is beszedik otthon az isten áldását.~Elmúlt az
29610  IV,  39    |                       az isten áldását.~Elmúlt az õsz egészen, a tavasz is
29611  IV,  39    |                      mert csak úgy ígértek, ha az isten áldását beszedik,
29612  IV,  39    |                    áldását beszedik, de bizony az idén nem áldotta meg az
29613  IV,  39    |                        az idén nem áldotta meg az isten a tótokat. Hát csak
29614  IV,  39    |                    káposztától. Hogy vigyen el az ördög, gazemberek.~- Ne
29615  IV,  39    |                        ördög, gazemberek.~- Ne az ördögnek kínáld õket, fiam -
29616  IV,  39    |                     szólt bölcsen nagyatyám. - Az ördög nem ér semmit. Hanem
29617  IV,  39    |                        otthon, hogy a fiskális az utolsó vánkost akarja kihúzni
29618  IV,  39    |              asszonynak olyan kincset, ami még az ebecki kastélynál is többet
29619  IV,  39    |                        ér. Úgy ám, bizony! Még az unokái is áldani fognak
29620  IV,  39    |                           kérdé nagymama.~- Ez az a csodafû, melyet mindenre
29621  IV,  39    |                      mindenre lehet használni. Az ennek a tulajdonsága, hogy
29622  IV,  39    |                     forintot!~A fû nõtt, nõtt… Az egész falu a nézésére járt.
29623  IV,  39    |                        annak a fû se használt.~Az én szegény nagyanyám sok-sok
29624  IV,  39    |                        annyi jót tehetett vele az embereknek.~A fû ezalatt
29625  IV,  40    |                                                AZ ELTÉVESZTETT VÁROSOK~1885~
29626  IV,  40    |                    nemzetének, a franciának és az angolnak a nevezetesebb
29627  IV,  40    |                      udvarias és nyájas legyen az illetd meghívottakhoz, biztassa,
29628  IV,  40    |                       tehát Londonba, s bemegy az elsõ nevezetességhez.~-
29629  IV,  40    |                       pompásan fognak mulatni.~Az angol ember hidegen mondá:~-
29630  IV,  40    |                        Én értékesíteni szoktam az idõmet. Fogjon ön magának
29631  IV,  40    |                  jönnek - mondá sötéten.~- Sem az angolok, sem a franciák?~-
29632  IV,  40    |                      bölcs aggastyán. - Hiszen az igaz, mindent felhasználtál,
29633  IV,  40    |                        várost, azt sürgönyözte az otthoniaknak: »Bámulatos
29634  IV,  40    |                      angolok tömegesen jönnek. Az utazásra jelentkezõk száma
29635  IV,  41    |                         A DZSENTRI-FÉSZEK~1885~AZ ELSŐ LÁTOGATÁS GERELYEN~
29636  IV,  41    |          legszívesebben voltam Kovács Páléknál az Alföldön, pedig távoli atyámfiai.
29637  IV,  41    |                    vonzódnak egymáshoz - mondá az öregúr -, öcsémuram jó famíliából
29638  IV,  41    |                        illetlen Magyarországon az anyagiakat fürkészni, hacsak
29639  IV,  41    |                  messze szakadna tőlem!«~- Biz az pedig messze van egy kicsit.
29640  IV,  41    |                      csak éppen, hogy meg adja az ellenkezés színét. - Semmiféle
29641  IV,  41    |                 maradékom nem járt ott. Hiszen az már egészen a világ végén
29642  IV,  41    |                       sem mondom, hogy nem, ha az õszi munka meg nem hátráltat.~
29643  IV,  41    |                 párbeszédet, mert hiszen olyan az már, mint az ügyvédi keresetlevél,
29644  IV,  41    |                      hiszen olyan az már, mint az ügyvédi keresetlevél, mindig
29645  IV,  41    |                        a Károly. A bepillantás az anyagi viszonyokba nagy
29646  IV,  41    |                        Mondanom sem kell, hogy az õszi munka utunkat nem állta,
29647  IV,  41    |                       állta, engemet is rávett az öreg, s elindultunk egy
29648  IV,  41    |                        aki emlékezett rá, hogy az uszolai országúton jobbról
29649  IV,  41    |                        Hát nem süket?~- Dehogy az, dehogy! Nincs már se hitele,
29650  IV,  41    |                       most fogják be a lovakat az udvaron. Hogy leeresztik
29651  IV,  41    |                    borókaág uralkodik már, nem az armális.« Háncsiban fölsóhajtott
29652  IV,  41    |                      ez faluról falura, mígnem az uszolai völgyhajlásnál,
29653  IV,  41    |                    összerakott kép, elõbukkant az útmutató tábla: »Gerely
29654  IV,  41    |                        vize nincs többé. De ki az ördög látott ilyet, hogy
29655  IV,  41    |                meglehet, valami célzás, mintha az ormon hagyta volna a »signumot«,
29656  IV,  41    |                       a »signumot«, a zászlót, az ellenség, mely az õsi birtokot
29657  IV,  41    |                     zászlót, az ellenség, mely az õsi birtokot feldúlta.~-
29658  IV,  41    |                        állott a birkái mellett az út szélén.~- Miféle kastély
29659  IV,  41    |                       elátkozott kastély, ahol az emberekbõl kövek lettek.~
29660  IV,  41    |                       emberekbõl kövek lettek.~Az oldalt álló kisebb épületbõl
29661  IV,  41    |                      Boróth Károly úr?~- Nincs az idén - felelte az öregúr
29662  IV,  41    |                        Nincs az idén - felelte az öregúr hebegve.~- Az ördögbe
29663  IV,  41    |                   felelte az öregúr hebegve.~- Az ördögbe is - szólt Pali
29664  IV,  41    |                      hallatszott:~- Ordítsanak az urak!~Hátrafordultam, hogy
29665  IV,  41    |                      hogy miért ordítsunk. Hát az udvar közepén az eperfa
29666  IV,  41    |                ordítsunk. Hát az udvar közepén az eperfa ágai közt takaros
29667  IV,  41    |                          kiáltani kell neki.~- Az uraságot keressük.~- A méhesben
29668  IV,  41    |                      azért mondta, hogy »nincs az idén« (mert nincs is, kérem
29669  IV,  41    |                       Ajtók nyíltak, csapódtak az épületben, tányérok csörömpöltek,
29670  IV,  41    |                  szájában… Hát csak szép dolog az, hiába!~- Helyes kis tanya
29671  IV,  41    |                       szerényen Károly -, csak az a baja, messze van a világtól.~-
29672  IV,  41    |                       pattant fel. - Egy ugrás az egész! Aztán ez a fölséges
29673  IV,  41    |                       fölséges levegõ! Ez kell az én Milikémnek.~- A levegõ
29674  IV,  41    |                           Antos Márton.~- Nos, az öregúr is itt lesz a téli
29675  IV,  41    |                      csatát meséli.~Felkelt, s az asztal végén szuszogó öregnek,
29676  IV,  41    |                      hogy mikor Bem észrevette az oroszokat a nagyítóüvegen
29677  IV,  41    |                     Milikének igazi kincs lesz az öreg - vágott közbe élénken
29678  IV,  41    |                        Nem lehet bemenni, mert az urak alkalmasint nincsenek
29679  IV,  41    |                 lakodalomnak.~Rám vicsorította az apró fehér fogacskáit gúnyolódón:~-
29680  IV,  41    |                   uracs.~- Mi tetszik? - kérdé az utóbbi elém lépve.~- A háziurat
29681  IV,  41    |                    fejezzem ki magamat? Hiszen az én Boróth barátom, aki a
29682  IV,  41    |                       aki a Milikét elvette…~- Az bizonyosan más Boróth volt.~-
29683  IV,  41    |                    jobban elveszítsem fejemet, az öreg Antos számtartó kellett
29684  IV,  41    |                         aki éppen most ment el az ablak alatt, mint valami
29685  IV,  41    |                        hallgatagon megelégedni az egyik Boróth helyett a másikkal.
29686  IV,  41    |                     kendõvel integetett búcsút az ablakból, Gyuri pedig utánam
29687  IV,  41    |                       be szemeimet, hátradõlve az ülésen.~Mit is nézegettem
29688  IV,  41    |                        ismerõs volt tavalyról.~Az út, a cséza, a lovak és
29689  IV,  41    |                        Budapesti Közlöny«-ben, az apróbetûs részében. Járatom
29690  IV,  41    |                   egymásután oda szállingóznak az ember ismerõsei. Ott mindig
29691  IV,  41    |                 megüresedett hivatalokra. Hja, az okos ember a kórház mellé
29692  IV,  41    |                        megnézni, mi lett azóta az én kedves Gyuri pajtásomból.
29693  IV,  41    |                        tört cserepet pótolták. Az öreg Antos az eperfa alatt
29694  IV,  41    |                        pótolták. Az öreg Antos az eperfa alatt ült, a munkára
29695  IV,  41    |                     itt? - kiáltám a fülébe.~- Az, ami nagyon gyakran. Menyasszonyt
29696  IV,  41    |                    volt a Gyuri? A szõke? Nem. Az alacsony? Nem, nem, a barna
29697  IV,  41    |                         Nem, nem, a barna volt az! Jaj, jaj, hol van az már!
29698  IV,  41    |                     volt az! Jaj, jaj, hol van az már! Az ördög emlékeznék
29699  IV,  41    |                      Jaj, jaj, hol van az már! Az ördög emlékeznék mindnyájára.~-
29700  IV,  41    |                     miközben a fejét rázta, és az ujjával kalimpált a levegõben
29701  IV,  41    |                     nem a Boróthoké?~- Most is az övék.~- Melyiké?~- Egyiké
29702  IV,  41    |                 elhatalmasodtak. Bozót elállta az utakat, vadkomló befonta
29703  IV,  41    |                        malac valahogy betévedt az indák, iszalagok közé, és
29704  IV,  41    |                        sem bírt visszavergõdni az anyjához, aki ott feküdt
29705  IV,  41    |                     ott feküdt röfögve hanyatt az egykori halastó piszkos
29706  IV,  41    |                  Emlékszem már - hogy nem érti az állapotokat. Elhiszem… hüm!
29707  IV,  41    |                     van ám. Csak úgy önti õket az a Trencsén megyei falucska.~-
29708  IV,  41    |                       ki Antos úr mélabúsan. - Az az õ dolguk! De mit szóljak
29709  IV,  41    |                       Antos úr mélabúsan. - Az az õ dolguk! De mit szóljak
29710  IV,  41    |                     gazdám van. Nagy keserûség az, uram! Mikor megszokom eggyel,
29711  IV,  41    |                    elmennek, ki nem hallgatják az embert.~Elmosolyodtam panaszán.~-
29712  IV,  41    |                       szürke szeme megcsillant az ernyõ alatt.~- Ott voltam
29713  IV,  41    |                     dadogta. - Milyen nap volt az! Oh, istenem! Most harminchárom
29714  IV,  42    |                   HALUSKA JÁNOSOK~1885~Hogy ki az a Haluska János, fogja kérdezni
29715  IV,  42    |               szomorúan: »Haluska Jánost várok az esti vonattal«, azt már
29716  IV,  42    |                      mindenki tudja, mi légyen az.~Gyakran hallani ilyeneket:~-
29717  IV,  42    |                   variációban:~»Hol vacsorálsz az este, menjünk az Orfeumba!« »
29718  IV,  42    |                    vacsorálsz az este, menjünk az Orfeumba!« »Nem lehet, kedves
29719  IV,  42    |                     embert senki sem unszolja, az olyan szent kötelesség,
29720  IV,  42    |                        hajlékát! No iszen csak az kellene még!~Szegény képviselõk!
29721  IV,  42    |                képviselõk! A szánalom fogja el az embert, ha látja õket reggeltõl
29722  IV,  42    |           megtudakolnak, mindennek megkérdezik az elejét, végét. Ha valaki
29723  IV,  42    |                    rögtön megkérdezi: »Ki volt az?« Ha a képviselõ azt mondja,
29724  IV,  42    |                        hogy »igen«, erre aztán az áll be, hogy melyik Kissnek
29725  IV,  42    |                       a nem mameluknak könnyû. Az csak káromkodik, szid mindent:
29726  IV,  42    |                        drága (minek fecsérelni az adózó nép pénzét ilyenre?),
29727  IV,  42    |                   szidja, hogy nem szép. Aztán az ellenzéki Haluska Jánosok
29728  IV,  42    |                     mameluk Haluska rettenetes az õ fürkészõ, vizsgálódó tekintetével
29729  IV,  42    |                        õ most látni akar, mert az õ kedvükért lett vakká.~
29730  IV,  42    |                        hogy visszaugrik azokba az édes idõkbe, mikor még elsõéves
29731  IV,  42    |                        elsõéves jogász volt, s az öregek feljöttek, hogy megnézzék.
29732  IV,  42    |                     színben látszassék, s hogy az üres koffert észre ne vegyék
29733  IV,  42    |                  kiadtuk magunkat Haluskáknak, az ajtajánál dörömbölvén.~-
29734  IV,  42    |                    ajtajánál dörömbölvén.~- Ki az? Mi az? - kiáltá belülrõl
29735  IV,  42    |                       dörömbölvén.~- Ki az? Mi az? - kiáltá belülrõl egy mérges
29736  IV,  42    |                      sztolica! (Itt alszik már az egész vármegye.) Nach sza
29737  IV,  42    |                        s maga frissen beugrott az ágyba, mely fölött egy akkora
29738  IV,  42    |                      létedre feszületet teszel az ágyad fölé?~- Pszt, az istenért,
29739  IV,  42    |                  teszel az ágyad fölé?~- Pszt, az istenért, pszt! - suttogta
29740  IV,  42    |                   Kilenc Haluska János fekszik az ágyakban és díványokon.
29741  IV,  42    |                        a lakásából.~Megálltunk az ajtónál, amint becsukta
29742  IV,  42    |                   exkuzálni.~- Kik voltak azok az urak? - hallatszott nemsokára
29743  IV,  42    |                 barátunk. - Nem hagyják aludni az embert még éjjel sem. Furcsa
29744  IV,  42    |                       Éjjel is tanácskoznak?~- Az az ostoba romániai szerzõdés
29745  IV,  42    |                    Éjjel is tanácskoznak?~- Az az ostoba romániai szerzõdés
29746  IV,  42    |                     tanácsot kérni. Nagy dolog az, barátaim, nagy dolog. De
29747  IV,  42    |                 megteszem a magam kötelességét az »osztályülésekben«.~(Szegény
29748  IV,  43    |                     tegyenek otthon jelentést.~Az egyik ügynök, amelyik előbb
29749  IV,  43    |                      ajánlólevelet Budapestre.~Az ajánlólevélben meg volt
29750  IV,  43    |                   művelt gentleman, csak éppen az az egy hibája van, hogy
29751  IV,  43    |                       gentleman, csak éppen az az egy hibája van, hogy nem
29752  IV,  43    |                       egy hibája van, hogy nem az a Zay akit Schmidt úr keresett,
29753  IV,  43    |                    levelet, s megértette abból az egész tényálladékot, hogy
29754  IV,  43    |                       tényálladékot, hogy most az ő kezébe egy szép madár
29755  IV,  43    |                mindjárt elhozatta bőröndjét is az »Angol királynő«-ből. Legyen
29756  IV,  43    |                    Angol királynő«-ből. Legyen az ő vendége. Ilyen derék embert
29757  IV,  43    |                     Ott bizonyosan lesz valaki az intézõ körökbõl.~Üresek
29758  IV,  43    |                   Üresek voltak a termek, csak az egyik szögletasztalnál ült
29759  IV,  43    |                         tévedés… hisz ez akkor az én reszortom!~Megtetszett
29760  IV,  43    |                     összeültek, s megcsinálták az eljárási szabályzatot.~Zay (
29761  IV,  43    |                tulajdonképpen nem olyan fekete az ördög, aminõnek festik,
29762  IV,  43    |                   Algyógyra, s így véges-végig az egész szászföldön. Ne érje
29763  IV,  43    |                  vagyunk a hibások.«~Mikor már az ügynök jól ki volt preparálva,
29764  IV,  43    |                        végig a szegény Schmidt az õ egész tapasztalati útját;
29765  IV,  43    |                    Higgye meg, kedves Schmidt, az édesanyánk ölében sem lehetne
29766  IV,  43    |                       éktelenül fenyegetõdzött az izgatók ellen.~»Mihelyet
29767  IV,  43    |                        Mihelyet Drezdába érek, az lesz az elsõ dolgom, hogy
29768  IV,  43    |                Mihelyet Drezdába érek, az lesz az elsõ dolgom, hogy magam
29769  IV,  43    |                      magam írok egy broschürt, az erdélyi szászok ellen! Majd
29770  IV,  43    |                       némelyiknek a szobájában az arcképe is ott függött),
29771  IV,  43    |                     ritka csókolni való ember. Az tud csak jól bánni a szászokkal!~
29772  IV,  43    |                     ott a fõispánt kereste, de az nem volt a szállásán, mondták
29773  IV,  43    |                        veszedelmesnek találván az iskola-indítványt, nagy
29774  IV,  43    |                    voltam én? - mormogta, mint az álomból ébredezõ. - Vagy
29775  IV,  43    |                     méltatlankodás hevületével az indítványt.~Izgatottan várta:
29776  IV,  43    |                   csendesen szégyenkezve, mint az erõtlen veréb, akit a sasok
29777  IV,  43    |                   kimondom a határozatot, hogy az iskola-indítvány egyhangúlag
29778  IV,  43    |             egyhangúlag elfogadtatott, s ezzel az ülést bezárom.~Mintha ezer
29779  IV,  43    |                    szónok, aki ellene szólt.~- Az meglehet - mondá a fõispán
29780  IV,  43    |                Mutassanak nekem olyan törvényt az urak, amely azt rendeli,
29781  IV,  43    |                 darabig még ott várt elmenõben az ajtónál a forma végett,
29782  IV,  43    |                      száját szegletesre nyitva az ámulástól. - Hiszen azt
29783  IV,  43    |                   történetet? - fogja kérdezni az olvasó. Hiszen nem igaz
29784  IV,  43    |                     napra ama bizonyos Zaynak, az teszi akkor is lehetetlenné
29785  IV,  43    |                  akikre útközben szükség volt, az a négy-õt magyar érzésû
29786  IV,  43    |                      volt ajánló levele. De ez az igazi Zayt találta meg,
29787  IV,  43    |                     keresztül tartott Brassóba az istenfélõ Wolf szerkesztõ
29788  IV,  43    |                      vérbe borult szemekkel, s az övében köröskörül csupa
29789  IV,  43    |                      is írta a jelentését; biz az rövidre vonva azt tartalmazta,
29790  IV,  43    |                    csakhamar szóba ereszkedett az idegen utitárssal. Schulze
29791  IV,  43    |                        a hosszú, unalmas úton.~Az ügynök végtelenül megszerette
29792  IV,  43    |                  ügynök végtelenül megszerette az öregurat; nemes tisztult
29793  IV,  43    |                  nézete volt mindenben.~- Ezek az ön fiacskái? - kérdé a két
29794  IV,  43    |                        pajkos fiúra mutatva.~- Az én pulyáim - mondá szeretettel,
29795  IV,  43    |                      utazni?~- Oh, nem - szólt az alispán, nyájas szemeit
29796  IV,  43    |                      ült hallgatagon, nem mert az öregúrra nézni, idegesen
29797  IV,  44    |                       Petõfi és Jókai arcképe, az asztalon egy csorba lámpa,
29798  IV,  44    |                     koponya harminckét foga, s az orr helyén támadt galambtojásnyi
29799  IV,  44    |                       mióta koponya vagyok, és az orvosi mûtermekben szerepelek (
29800  IV,  44    |                        mást sütött ki felõlem. Az egyik fiatal leány koponyájának
29801  IV,  44    |                       a tekintetes urat, amint az újságot csinálja, néha,
29802  IV,  44    |                   fogja fel a dolgokat.~- Csak az igazat mondom. Önök a mûveltséget,
29803  IV,  44    |                    mondom. Önök a mûveltséget, az ismereteket terjesztik.
29804  IV,  44    |                 ismereteket terjesztik. Hát mi az? Önök az emberfejeket bélelik.
29805  IV,  44    |                    terjesztik. Hát mi az? Önök az emberfejeket bélelik. S
29806  IV,  44    |                       a közlemények közt.~- Mi az?~- Azt újságolják egy idõ
29807  IV,  44    |                     Bírni akarják csontjait.~- Az teljességgel abszurdum -
29808  IV,  44    |                      hoznak el helyette?~- Hát az se lesz baj - mondám.~-
29809  IV,  44    |                   mondhatja azt? Hát tudja azt az úr, mi minden történt ideát
29810  IV,  44    |                   diskurálgattunk egymás közt. Az a téma volt szõnyegen, vajon
29811  IV,  44    |                        szõnyegen, vajon igaz-e az, hogy föltámadás lesz.~»
29812  IV,  44    |                       nagyon alkalmatlan volna az - szólt siránkozó hangon -,
29813  IV,  44    |                    hogy semmit se hoznak haza: az akkor fiaskó. Vegyük föl,
29814  IV,  44    |                 gúnnyal, s úgy rémlett, mintha az állkapcáit hahotára nyitná -,
29815  IV,  44    |                 Petõfit.~- Huh, huh - süvített az én koponyám -, de bizony
29816  IV,  44    |                      olvastam. Hiszen éppen ez az, amit le akartam diktálni.
29817  IV,  44    |                    Petõfi a csata elõtti napon az officínámba jött, s földagadt
29818  IV,  44    |                        hogy a halál országában az Egyformaság a király! Sõt
29819  IV,  44    |                  király! Sõt a legtöbbször még az olyan ösmertetõ jelek sem
29820  IV,  44    |                    tudva volt, hogy a barátjai az õ egyenes kívánságára egy
29821  IV,  44    |                   palackot kellett megtalálni: az lesz a biztos jel. És képzelje
29822  IV,  44    |                       Valaha vígabban temették az embereket! (Biz az én anyjukomnak
29823  IV,  44    |                    temették az embereket! (Biz az én anyjukomnak is eszébe
29824  IV,  44    |                        három sorom volt készen az egész tárcából.~Biz az elég
29825  IV,  44    |                  készen az egész tárcából.~Biz az elég esetlenül kezdõdött.
29826  IV,  44    |                     mégis talált egy csillagot az égen.~Most a földben keres
29827  IV,  44    |                       egyet.~De hátha éppen ez az, amit az égen talált?…«~
29828  IV,  44    |                        hátha éppen ez az, amit az égen talált?…«~
29829  IV,  45    |                       termett ott!~Azt mondják az urak, hogy nem voltak jók.~
29830  IV,  45    |                csináltak most magoknak céheket az ügyvéd urak, a közjegyző
29831  IV,  45    |                   iszen nagyon szép világ volt az, amikor még remeket csinált
29832  IV,  45    |                    csinált a legény, mikor még az atyamester volt a negyedik
29833  IV,  45    |                    király után. A palatinuson, az alispánon és szolgabírón
29834  IV,  45    |                     Milyen tisztelet nyilvánul az idősek iránt, teszem azt,
29835  IV,  45    |                 fiatalok józanok maradni, hogy az öregeket hazavezethessék.
29836  IV,  45    |                      írjam-e meg? Lehetséges-e az, hogy egy szabóval olyasmi
29837  IV,  45    |                        de mi egy szabó? Pária, az egész világ köszörûköve,
29838  IV,  45    |                        a ritka kecskeszakállt. Az is haszontalan erõlködés
29839  IV,  45    |                        fogulva a szabók iránt! Az egész emberiség üldözi õket.~
29840  IV,  45    |                  barátságosan kérdezték, mikor az ablaknál pipázgatott: »mit
29841  IV,  45    |                       ugyan szépen felkophatik az állad - morogták aztán az
29842  IV,  45    |                      az állad - morogták aztán az ilyen kifizetett kérdezõsködõk.)~
29843  IV,  45    |                      nap, amint künn ácsorgott az udvaron (alkalmasint a jusst
29844  IV,  45    |              alkalmasint a jusst várva), éppen az alacsony viskó mellett ment
29845  IV,  45    |                      gondosan összehajtogatván az öltönydarabokat, ahogy illett,
29846  IV,  45    |                      finom fekete posztón. »Ez az ember vagy õrült, vagy gazember,
29847  IV,  45    |                állapítva. Gyorsan híre terjedt az esetnek, mindenki Dákosról
29848  IV,  45    |                       bús magyarok (mert ebben az idõben voltak a legbúsabbak)
29849  IV,  45    |                      mikor most nemrég meghalt az öreg Csathó, egészen õrájok
29850  IV,  45    |                        Úgyis a kecskéknek való az!~Dákos uram rá nem ért elmenni
29851  IV,  45    |                        uram rá nem ért elmenni az osztályhoz. Csikorgó hideg
29852  IV,  45    |                    mondá ismerõseinek -, mikor az erdõ új ruhát vált. Akkor
29853  IV,  45    |                  városban élénk benyomást tett az örökség híre, egymást érte
29854  IV,  45    |                         a vinnyei erdõt kaptam az osztálynál.~- Jó helyen
29855  IV,  45    |                        kiránduló társaságot is az erdõ megtekintésére. Három
29856  IV,  45    |              hegytömegek sûrûn váltakoztak, de az erdõ sehol meg nem szakadt.
29857  IV,  45    |              tölgyekkel és fenyõfákkal. Balról az uradalmi erdõk, jobbról
29858  IV,  45    |                     Dákos-féle erdõ? Merre van az útja? Mi?~- Nincs itt Dákos-féle
29859  IV,  45    |                      tán nem oda akarnak menni az urak?~- De bizony, odamegyünk.~-
29860  IV,  45    |                hegyoldalra; a nyaka dagadt meg az embernek, amíg oda fölnézett.~-
29861  IV,  45    |                embernek, amíg oda fölnézett.~- Az ott a Csathóék része! Attól
29862  IV,  45    |                       semmit ellenök, aláírtam az osztálylevelet.~Dákosné
29863  IV,  45    |                      neki, mintha tudnák, hogy az övéi, de nem találkozhatnak
29864  IV,  45    |                   cudarok, hiszen a ti károtok az, hogy oldalvást nõttetek.
29865  IV,  45    |               becsületes fának legalább megvan az a gyönyörûsége, hogy az
29866  IV,  45    |                        az a gyönyörûsége, hogy az elsárgult levelei aláperegnek
29867  IV,  45    |                        szerencsétlenség! Azért az étvágy megmaradt, hála istennek.
29868  IV,  45    |                        Eszter elé állt.~- Csak az én holttestemen keresztül!~
29869  IV,  45    |                          A gazda nem mehet fel az erdõhöz, hát az erdõ jön
29870  IV,  45    |                      mehet fel az erdõhöz, hát az erdõ jön le a gazdához!~
29871  IV,  45    |              irigykedve kiabálták át egymásnak az utcaajtókból:~- Itt jön
29872  IV,  45    |                        Itt jön a kincses szabó az uradalmából. Lám, lám, mekkora
29873  IV,  45    |                     némely embernek!~De bezzeg az irigység epéje be nagy kacagásban
29874  IV,  45    |                       odafent a felhõk között. Az annyi, mintha nem volna.
29875  IV,  45    |                szerencsétlen Dákosnak! Így van az, aki a nemesi szoknyákba
29876  IV,  45    |                       domíniumot, ugorj utána!~Az egész város harsogott a
29877  IV,  45    |                       eseményre, s betanította az utcai suhancokat. Azok az
29878  IV,  45    |                      az utcai suhancokat. Azok az imposztorok napestig énekelgették
29879  IV,  45    |         kenyéririgységbõl. Miket nem gondol ki az istentelen! Most is egy
29880  IV,  45    |                   nemesi erdejébe… Rossz féreg az ember, már eddig is hetven
29881  IV,  45    |                      történt? Demethey Lõrinc, az evangélikus egyházak újonnan
29882  IV,  45    |                         Szeretném megvenni azt az erdõt.~Vörös lett, mint
29883  IV,  45    |                     hangon. - Meg akarom venni az erdõrészét. Adok érte ezer
29884  IV,  45    |                    Nagyon jól fekszik.~(Jól ám az ördögöknek, ha szánkázni
29885  IV,  45    |                       adja? - türelmetlenkedék az egyházak kurátora.~- Szeretném
29886  IV,  45    |                     mert a becsület is valami… az úgy vagyon, kérem alássan.
29887  IV,  45    |               nagyságos úr is alszik rá egyet.~Az alku, bár még nem lett meg,
29888  IV,  45    |                 Teringette, Demethey veszi meg az erdejét! Ezer forinton!
29889  IV,  45    |                        erdejét! Ezer forinton! Az is pénz. A juss, mégis csak
29890  IV,  45    |                    merte kimondani, majd kisül az magától), hanem a helyi
29891  IV,  45    |                       uramon! )~Ezenközben még az is szóba került, mintha
29892  IV,  45    |                     adják, komám, annyiért azt az erdõt! Nagy oka van annak,
29893  IV,  45    |                       szõttek rózsás álmokat: »Az ördög nem alszik, nász uram,
29894  IV,  45    |                           Éppen ezt akarnám.~- Az emberek telebeszélik a fejemet,
29895  IV,  45    |           zsákbamacskát, hát én sem engedhetem az eladott macskámat zsákba
29896  IV,  45    |                         hogy én addig nem adom az erdõt, míg nem tudom, mire
29897  IV,  45    |                        maga nem tudja mit tesz az: nemeskeblû emberbarátnak
29898  IV,  45    |                    lettem, mert istápja vagyok az iskoláknak és templomoknak.
29899  IV,  45    |                    iskoláknak és templomoknak. Az egész ország bõkezû adakozónak
29900  IV,  45    |                  jelentõségteljesen nézett fel az égre.~- A lapok tele vannak
29901  IV,  45    |                        is kell lennie, mert ha az ember minduntalan nem adakozik,
29902  IV,  45    |                      ezentúl meggyûlik a bajom az eklézsiákkal; tudom megrohannak,
29903  IV,  45    |                       Aha! Ohó! - makogta mint az ébredezõ.~- Hát áll az alku,
29904  IV,  45    |                    mint az ébredezõ.~- Hát áll az alku, mi?~- Hajlandó vagyok -
29905  IV,  45    |                       nevét mindennap olvassuk az újságokban.~
29906  IV,  46    |                  KRUSEVICAI ÜTKÖZET~1885~Abból az idõbõl jegyeztem fel az
29907  IV,  46    |                        az idõbõl jegyeztem fel az annálék számára ezt az esetet,
29908  IV,  46    |                     fel az annálék számára ezt az esetet, mikor a szép Zagorjéban
29909  IV,  46    |                      meglaktak együtt azelõtt! Az isten a megmondhatója, mire
29910  IV,  46    |                     fennsíkon?~Vagy hogy talán az isten se tudja, csak a királyok.~
29911  IV,  46    |                  dolgokat: a generalisszimusz. Az intézi, ki mit tegyen, merre
29912  IV,  46    |                   merre menjen, hova álljon. S az is csak a mappáján mozgatja
29913  IV,  46    |                       A nagy országokban ennek az egynek még talán passzió
29914  IV,  46    |                       haditanács elé. Neki fáj az, ha megverik, ha pedig õ
29915  IV,  46    |                  hercegovcok. De ilyen is volt az.~A derék daliás Stevó Pásics
29916  IV,  46    |                       hazatértek összecsókolni az asszonyt meg a gyerekeket
29917  IV,  46    |                   buzogánnyal verekednének. De az a gonosz ólomdarabka nem
29918  IV,  46    |                   ember találhatta azt ki, nem az erõsek.~Amint meglátták
29919  IV,  46    |                       Amint meglátták egymást, az volt a legelsõ dolog, hogy
29920  IV,  46    |                         ha nem nagyon ártalmas az emberi egészségnek.~Szikla
29921  IV,  46    |                       kiabálta a bosnyákság, s az echó és a szél vitte a kiáltásaikat
29922  IV,  46    |                        a szikla túlsó oldalán.~Az ördög látott ilyen pozíciót!~
29923  IV,  46    |                   Hasszán Csengics átordította az Ozmanbegovics egy-egy megjegyzését
29924  IV,  46    |                  eljutott mindenikhez. Hát még az, amit aztán ezek feleltek?
29925  IV,  46    |                   aztán ezek feleltek? Hát még az, amit az megint visszafelelt.
29926  IV,  46    |                     feleltek? Hát még az, amit az megint visszafelelt. Ez
29927  IV,  46    |                   megint visszafelelt. Ez volt az igazi tágkörû értekezlet.~
29928  IV,  46    |                   értekezlet.~De végre is csak az az eredmény lett, hogy nem
29929  IV,  46    |                értekezlet.~De végre is csak az az eredmény lett, hogy nem
29930  IV,  46    |                     gégéje, és korgott a hasa. Az pedig nagy baj. Mert a hazáért
29931  IV,  46    |                 meghalni, de éhezni a hazáért, az már egy kicsit nehéz.~A
29932  IV,  46    |                    csatát.~Pásics tanácskozott az embereivel, de azok arra
29933  IV,  46    |                       nagy záporcsõ kerekedék, az ég csatornái megnyiladozván.
29934  IV,  46    |               valamikor.~A maga sziklája közül az egyik is, a másik is kinyújtotta
29935  IV,  46    |                        énekléssel oszlottak el az esti szürkületben.~Ilyen
29936  IV,  47    |                ismeretes alak volt Debrecenben az öreg Balla Károly bácsi.~
29937  IV,  47    |                   lépteiket, a virágcserepeket az ablakokból egész utca hosszat
29938  IV,  47    |                        hosszat kezdték kirakni az udvarokra, míg ellenben
29939  IV,  47    |                        udvarokra, míg ellenben az apró gyerekeket az anyák
29940  IV,  47    |                    ellenben az apró gyerekeket az anyák mindenünnen hazakiabálták. »
29941  IV,  47    |                     volt a százrétû köpenyege.~Az nem tesz semmit, hogy az
29942  IV,  47    |                       Az nem tesz semmit, hogy az égen annyi felhõ se volt,
29943  IV,  47    |                   tenyerem, el nem hibázza azt az öreg Balla: olyan bizonyos,
29944  IV,  47    |                   Negyven esztendõ óta kutatja az égiek titkát, naplót vezet
29945  IV,  47    |                       járását, jegyzékbe veszi az esõt, a ködöt, egyszóval
29946  IV,  47    |                       esõt, a ködöt, egyszóval az öt ujjában van a meteorológia:
29947  IV,  47    |                        egy szemernyit sem, ami az égen történik.~És valóban,
29948  IV,  47    |                    István uram.~Mikor 1854-ben az angol-orosz háború volt,
29949  IV,  47    |                       angol-orosz háború volt, az akkori angol hadügyminiszter
29950  IV,  47    |                   tönkre tette, összeroncsolta az angol hadihajókat a belloglavai
29951  IV,  47    |                  szívesen a szemetes kosarából az elhajított levelet, hogy
29952  IV,  47    |                     szerkesztõ mint kuriózumot az angol kormánynak. Nem tudom
29953  IV,  47    |                       nem minden országban van az idõjóslásnak külön minisztere,
29954  IV,  47    |               minisztere, mint minálunk), elég az hozzá, hogy a miniszter
29955  IV,  47    |                 Wanderert (mert bizonyosan nem az akkori hadügyminiszter volt),
29956  IV,  47    |                    június 23-kára beköszöntött az a rettenetes vihar, mely
29957  IV,  47    |                Windsorban a királyné kertjébõl az õs fák felét tövestõl kiszaggatta.~
29958  IV,  47    |                    felét tövestõl kiszaggatta.~Az angol miniszter most már
29959  IV,  47    |                Wanderer« szerkesztõségétõl, ki az a Balla? De nem tette, mert
29960  IV,  47    |                     minisztereket söprik el, s az elsöpört miniszterek aztán
29961  IV,  47    |                       többé semmivel.~Hanem ha az angolok nem akarták észrevenni
29962  IV,  47    |                    Magyar Tudományos Akadémia (az aztán az igazi csoda, ha
29963  IV,  47    |                  Tudományos Akadémia (az aztán az igazi csoda, ha az Akadémia
29964  IV,  47    |                       aztán az igazi csoda, ha az Akadémia vesz észre valamit),
29965  IV,  47    |                        a nagy vihart.~És várta az egész közönség, melyet a
29966  IV,  47    |                       nem jön. Aggódni kezdek. Az égen semmi folt. A természetben
29967  IV,  47    |                        Kínos várakozásban ülök az ablaknál, a hó apró pelyhekben
29968  IV,  47    |                       semmisülve. Hiába éltem. Az ég hazudik. S az emberek
29969  IV,  47    |                        éltem. Az ég hazudik. S az emberek azt fogják hinni,
29970  IV,  47    |                     sem.~E kudarc után megtört az öreg kedélyben, testben
29971  IV,  47    |                 kedélyben, testben egyaránt, s az Akadémia is levette róla
29972  IV,  47    |                   kudarc okát találtam meg. Én az Akadémia almanachját használtam
29973  IV,  47    |            számításaimhoz. No, nekem betett ez az Akadémia. El van hibázva
29974  IV,  47    |                       Akadémia. El van hibázva az almanachja! Itt van, ni
29975  IV,  47    |                       tördelé a kezeit -, hogy az Akadémia kiadványaiban nem
29976  IV,  48    |                      hogy ő a legnagyobb parti az Alföldön, s annyi sok középkori
29977  IV,  48    |                     tökéletesen beleélte magát az ókori királykisasszonyok
29978  IV,  48    |                    valami nagy dolgot kívántak az imádójuktól, s csak aztán
29979  IV,  48    |                      boldogították a kezükkel.~Az első kérője ezelőtt nyolc
29980  IV,  48    |                      azon töprengett, mi lehet az a kérdés?~- A kezem az öné -
29981  IV,  48    |                   lehet az a kérdés?~- A kezem az öné - így szól ünnepélyesen
29982  IV,  48    |                      magamat. Én sohase leszek az öné.~Ezzel otthagyta a faképnél
29983  IV,  48    |                     érdemkereszt.«~»Nem „csak” az, tiszt úr« - jegyzé meg
29984  IV,  48    |                    jegyzé meg kevélyen.~»De mi az még a „sas-rendhez” képest?«~»
29985  IV,  48    |                   képest?«~»Hja, a „sas-rend”, az nem a magam formájú szegény
29986  IV,  48    |                     szempillanatban fölragadta az ott heverõ szekercét, és
29987  IV,  48    |                   Boriskát most is összeszidta az apja.~- Felületes ember
29988  IV,  48    |            fiatalemberek megijedtek tõle, maga az apja is váltig pirongatta (
29989  IV,  48    |                        állott: »Koczka Ferenc, az akadémia l. tagja.«~- Ön
29990  IV,  48    |                         de bocsánat, édesatyám az ön nevében kikötötte, hogy
29991  IV,  48    |                    Volt köztük akkora is, mint az öklöm, de persze kisebb
29992  IV,  48    |                       volt ez? - korholá ismét az öreg Kovács.~- Az, hogy
29993  IV,  48    |                        ismét az öreg Kovács.~- Az, hogy ez nem tudós, hanem
29994  IV,  48    |            tudatlanságát.~*~A következõ nyáron az elõpataki fürdõben egy fiatal
29995  IV,  48    |               metódusát: felülnek a lovakra, s az vigye el a díjat, amelyiknek
29996  IV,  48    |                       meg a versenybíró a jelt az indulásra.~»No, mozdulj
29997  IV,  48    |                  mozdulj már« - nógatta társát az egyik.~»Nem vagyok bolond,
29998  IV,  48    |                  fogadás eldöntése lehetetlen.~Az idegen elmosolyodott.~»Nem
29999  IV,  48    |                       dühösen verve és nógatva az alattuk levõ paripákat.~
30000  IV,  48    |                  mondhatott a két sportsmannak az idegen?~A színmûíró egy