bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

30001  IV,  48    |                      fiatalság, mint amazoktól az ókori kisasszonyoktól, akik
30002  IV,  48    |                  Asszonyt olcsóbban is kap már az ember.~Elkerülték, pártában
30003  IV,  48    |                      hozzánk? - kérdé szelíden az iktató úrtól.~- Nem vagyok
30004  IV,  48    |                    Ugyan hagyja el, régen volt az.~- De iszen hallottam én,
30005  IV,  48    |                      hadnagytól, a tudóstól és az írótól, beleveszne abba
30006  IV,  48    |                        írótól, beleveszne abba az én eszem. Egyet se tudok
30007  IV,  48    |                       San Franciscó-i vasutat.~Az iktató másnap elment Borcsáékhoz.
30008  IV,  48    |                     másnap elment Borcsáékhoz. Az illedelem kívánta.~- Hát
30009  IV,  48    |              huszonnyolccal találkozik, miután az elõtte való heti vonatok
30010  IV,  48    |                        ezeket se kerülheti ki.~Az iktató elkezdett egy kicsit
30011  IV,  48    |                  Napóleon-féle talány kulcsát.~Az iktató másnap is eljött.~-
30012  IV,  48    |                    hogy a félkezû invalidusnak az a tette, hogy a sas-rendért
30013  IV,  48    |                         A matschaker-talányban az a vicc, hogy a matschakerek
30014  IV,  48    |                      semmit sem jelentenek. De az én akadémikusom tettette
30015  IV,  48    |                     csak a látszatra dolgozik. Az ilyeneket soha ki nem állhattam.
30016  IV,  48    |                        állhattam. Kiadtam neki az utat.~- Jól tette, kisasszony.~
30017  IV,  48    |                ábrándoztak, Boriska hímzett, s az iktató a Bartók szerelmes
30018  IV,  48    |               szerelmes verseit olvasta, neki.~Az elválásnál így szólt Boriska:~-
30019  IV,  48    |                  hallani a sportsmanok esetét.~Az iktató eljött a következõ
30020  IV,  48    |              találékonyság kell, s ez nem volt az íróban. Mert mikor a két
30021  IV,  48    |                      turfon a saját érdekében, az idegen csupán egyetlen,
30022  IV,  48    |             nyargalásra késztheté.~- S mi volt az?~- Azt súgta nekik: cseréljenek
30023  IV,  48    |                     egész délután zongorázott. Az iktató elandalogva, olvadó
30024  IV,  48    |                      Este, amikor elbúcsúzott, az iktató azt kérdé búsan a
30025  IV,  48    |                     költõi igazságszolgáltatás az lenne most már, hogy én
30026  IV,  48    |                        lenne most már, hogy én az iktatóval azt feleltessem
30027  IV,  49    |                      más világ van még odakünn az áldott vidéki éghajlat alatt.~
30028  IV,  49    |                       szövetkezeteket csinálni az »árverési hiénák« ellen,
30029  IV,  49    |                  egészen rendjén is megy, mert az adósok lévén többségben,
30030  IV,  49    |              tekintetes Hebeley Gáspár úr volt az alperes. Jónevû família
30031  IV,  49    |                   süldõ ügyvédsegédnek ez volt az elsõ funkcióm.~Útközben
30032  IV,  49    |                       hogy könyv nélkül tudtam az egészet. Egyébiránt a következõ
30033  IV,  49    |                    azelõtt birtoka is volt, de az elúszott valahogy, eladta
30034  IV,  49    |                        pertu« szólított, amire az büszkén tekintgetett széjjel,
30035  IV,  49    |            tekintgetett széjjel, hogy hallja-e az egész világ.~Miután a végrehajtó
30036  IV,  49    |                       mindjárt pont tíz óra.~- Az ám - mondá õ -, majd el
30037  IV,  49    |                       aggodalmasan.~- Nem tesz az semmit. Menjünk. Lesz ott
30038  IV,  49    |                     vette a dolgot: rágyújtott az ezüst kupakos tajtékpipájára,
30039  IV,  49    |                     Hebeley intett a szemeivel az egyik úgynevezett licitánsnak (
30040  IV,  49    |                      licitánsnak (valószínûleg az õ saját bérese volt).~-
30041  IV,  49    |                    Marci!~Marci fürgén szaladt az istálló felé, de nagy csodálkozásomra,
30042  IV,  49    |                       csodálkozásomra, nemhogy az istálló ajtón ment volna
30043  IV,  49    |               egyenkint a hijjulyukon át.~- Mi az?~- Hát a tehenek - mondá
30044  IV,  49    |                     hogy a bõrüket rátestálják az emberre. A disznó például
30045  IV,  49    |                       vele megelégedve, tessék az árverési jegyzõkönyvben
30046  IV,  49    |                       jegyzõkönyvben kifejezni az elégedetlenségét.~- A fátum
30047  IV,  49    |                   fátum ellen semmit sem tehet az ember - szólt kenetteljesen
30048  IV,  49    |                       szalmában.~- Ennyi volna az egész?~- Ennyi.~- De hisz
30049  IV,  49    |                     hisz ez szörnyûség, kérem! Az lehetetlen, hogy csak ennyi
30050  IV,  49    |                    teremhet negyven holdon, ha az ember nem gondozza a vetést?~-
30051  IV,  49    |                         Rögtön kikeresem annak az árverésnek a jegyzõkönyvét.~
30052  IV,  49    |                      futott, hogy ott keresse.~Az almárium polcai teliden-tele
30053  IV,  49    |                         Úgy van, a bútorok nem az önéi. De a porcelánokat
30054  IV,  49    |                     önéi. De a porcelánokat és az ezüstöt lefoglalom.~Úgy
30055  IV,  49    |                  tárgyakat.~- Ön ne beszéljen. Az a szakértõk dolga. Mondják
30056  IV,  49    |                szekrényben van?~- Nem sokat ér az - vélte fitymálva Kamócska
30057  IV,  49    |                    Ilyen furcsa, veszett dolog az, mikor a dzsentit licitálják!~
30058  IV,  50    |                       azt felelni, hogy »nem«, az ember hímez-hámoz:~- Néha-néha -
30059  IV,  50    |                      Egy veszett kutyát!~- Ej, az bizony nem sok! Hanem még
30060  IV,  50    |                      egyszer csakugyan elcsalt az ismerõsöm a falusi jószágára,
30061  IV,  50    |                   cserkészve mentünk keresztül az erdõn, nedves volt a gyep,
30062  IV,  50    |                     sõt még egymást se láttuk. Az égen sötét felhõk úsztak,
30063  IV,  50    |                        úsztak, hozzájárult még az õsfák sûrû lombja is.~Ünnepélyes
30064  IV,  50    |                    madár megmozdult a fészkén, az már nesznek vált be, ha
30065  IV,  50    |                     fák levelei nem mozdultak, az erdõ hallgatag volt.~Vadásztársamnak
30066  IV,  50    |                      fogaikat.~Furcsa hogy ezt az ideiglenességet már maga
30067  IV,  50    |                        mindig azt hittem, hogy az állam gondolta ki ezt a
30068  IV,  50    |                     gondolta ki ezt a fogalmat az »ideiglenes« hivatalnokokban.~-
30069  IV,  50    |              hivatalnokokban.~- Érdekesek ezek az agancsok a fejlõdési korunkban,
30070  IV,  50    |                       valamely fának, de tudja az isten miért, legjobban a
30071  IV,  50    |                         kacéran nézegeti benne az ágas-bogas koronáját.~Amint
30072  IV,  50    |                      nagy bömbölés hallatszott az erdõ szemben levõ részébõl,
30073  IV,  50    |                 nyomában lázas csörtetés.~- Mi az? - kérdém ijedten.~- Szarvasok
30074  IV,  50    |                  némelykor, ha ki akart csapni az irányból. Pedig ki akart
30075  IV,  50    |                        ki akart a nyáj felé.~- Az öreg szarvas jön a háremével -
30076  IV,  50    |                       barátom, mint a törökök. Az a csapat ott csupa szarvastehén
30077  IV,  50    |                    csupa szarvastehén és üszõ. Az öreg szarvas meg az, amelyik
30078  IV,  50    |                      üszõ. Az öreg szarvas meg az, amelyik oldalt megy mellettök
30079  IV,  50    |                      mellettök bömbölve.~- Hát az a másik szarvas, akit meg-megdöf,
30080  IV,  50    |                     csapathoz ereszteni?~- Ej, az ördögbe is, hát ki nem találta,
30081  IV,  50    |                       Bámulatos! Ezért van hát az öregnek annyi agancs a fején.~-
30082  IV,  50    |                   fején.~- No, nem azért. Mert az öreg szarvas jobban vigyáz
30083  IV,  50    |                        ezer kavics tarkállott. Az üszõk és a tehenek megálltak
30084  IV,  50    |                    párbajt vívnak egymás közt. Az õ agancsaik csattognak.
30085  IV,  50    |                      irtózatos dulakodásukban. Az agancs hatalmas harci eszköz.
30086  IV,  50    |                     sajátszerû viadalt, melyet az ér túlsó oldaláról némán
30087  IV,  50    |                    pillanatban eldördült, mire az agancsos, az öreg szarvas,
30088  IV,  50    |                   eldördült, mire az agancsos, az öreg szarvas, egy darabig
30089  IV,  50    |                   véresen rogyott össze halva.~Az üszõk és a tehenek fölkerekedtek
30090  IV,  51    |                      senki sem olyan igazságos az olvasók iránt, mint én.~
30091  IV,  51    |                    volna megsejteni ugye, hogy az aranyos Ilusról lesz szó?~
30092  IV,  51    |                     szó?~Pedig õróla fecsegek, az õ dolgát szellõztetem, már
30093  IV,  51    |                szellõztetem, már ti. amennyire az illedelem engedi.~Mert olyan
30094  IV,  51    |                  Iluska azt mondja, kifizette, az a csúf ember, a kölcsönadó
30095  IV,  51    |                 ellenkezõ állítás közül bizony az Iluskáénak adnék én igazat,
30096  IV,  51    |                       valamennyiöket megrontja az a bolondos nagy törvénykönyv,
30097  IV,  51    |                       fehéren, hogy aki állít, az bizonyítson.~De hát nem
30098  IV,  51    |                        hát nem elég bizonyíték az, ha õ mondja?~Nekik nem
30099  IV,  51    |                      vele azóta történt, s íme az események rétegei között
30100  IV,  51    |                 tekintetes törvényszék! Hiszen az lehetetlen!~- Vagy megfizeti
30101  IV,  51    |                Kifizessem? Még egyszer? Inkább az ablakon lököm ki - pörgött
30102  IV,  51    |                       Dunába, inkább kibékülök az urammal, inkább elhozom
30103  IV,  51    |                         ugyan, mire való lenne az?~- Hát csak! - szólt a fejét
30104  IV,  51    |                  kiadások« közt?~A szép Iluska az egyik rózsás ujját belekapcsolta
30105  IV,  51    |                     rózsás ujját belekapcsolta az egyik fehér fogába, aztán
30106  IV,  52    |                       kellemes életet visznek. Az õ mesterségük nem olyan
30107  IV,  52    |                       és menyecskék nem ritkák az õ atelier-jükben.~Sok mindenféle
30108  IV,  52    |                     melynek szemtanúja voltam.~Az egyik festõ barátom, akivel
30109  IV,  52    |                  barátom. Oh, micsoda kép lesz az! Megnyerem vele a nagydíjat!~-
30110  IV,  52    |                    gondolsz?~- Hát mi másra?~- Az ördögbe is, a szép leányra.~-
30111  IV,  52    |                        nagyobbik lánykája, aki az én ex-takácsommal lakik
30112  IV,  52    |             ex-takácsommal lakik egy pincében. Az anyja beteg, pénz kell orvosságra.,
30113  IV,  52    |                        ha holnap meglátogatlak az atelier-edben?~- Elvárlak.~
30114  IV,  52    |                     bent?~Biz én megtettem azt az indiszkréciót, hogy bekukucskáltam
30115  IV,  52    |                    világért, amit tõlem kíván.~Az ártatlanság hava fehérlett
30116  IV,  52    |                 fénylett a könnyeken keresztül az igézõ pillák alatt.~- De
30117  IV,  52    |                       A festõ csak annyi, mint az orvos. Hányszor tették meg
30118  IV,  52    |                        nagyleány.~- Hisz éppen az, éppen az! - kiáltá szívszaggatóan.~
30119  IV,  52    |                           Hisz éppen az, éppen az! - kiáltá szívszaggatóan.~
30120  IV,  52    |                     Károlytól:~- Nos, ül-e már az új modell?~- Nem akar beválni.~-
30121  IV,  52    |                     harmadnap hasonlóan szidta az emberiséget, mely fel nem
30122  IV,  52    |                         Nem szaladna el?~- Nem az, mert észre sem venné, ti.
30123  IV,  52    |                      Olyannak tûnt fel, mintha az igazság istenasszonya lenne
30124  IV,  52    |                      egy szemérmes leány volt, az ártatlanság naivitásával.~
30125  IV,  52    |                       nem akart ülni. Márpedig az ember, ha alkalmas modellre
30126  IV,  53    |                        Azaz nem is kopogtatott az ajtón (nem szokta õ azt
30127  IV,  53    |                    pihegéssel. Mindenik lapban az a szám nyert. De hátha mindenütt
30128  IV,  53    |                        meg egy fél napot, hogy az új lapok nem-e fognak hozni »
30129  IV,  53    |                 kukorékoltak, a borjúk bõgtek, az emberek mentek fel s alá,
30130  IV,  53    |                 embernek? Mivel járnak ezentúl az emberek a vásárokra, a boltokba?~
30131  IV,  53    |                     tesszük a rengeteg ruhát?) Az anyjuk egy aranygyûrût kap (
30132  IV,  53    |                       nagy selyemkendõhöz jut, az is belejön vagy húsz forintba,
30133  IV,  53    |                    legutolsó esetben betesszük az angol bankba. Arról mondják,
30134  IV,  53    |                        világon.~Hanem már most az volt a fõdolog, elhozni
30135  IV,  53    |                      dolgot titokban. Ihol ni, az egész faluban híre ment.
30136  IV,  53    |                        magam is beszéltem? Hát az igaz, nem marad meg az ember
30137  IV,  53    |                     Hát az igaz, nem marad meg az ember nyelvén. De most már
30138  IV,  53    |                    nyelvén. De most már megvan az irtóztató veszedelem. Mit
30139  IV,  53    |                       íziben, hadd csináljanak az ablakokba rostélyzatot,
30140  IV,  53    |                  megcsináltatták a rostélyokat az ablakra és a vasajtót. (
30141  IV,  53    |                       nyugodtan kerekedik útra az egész família. De még ez
30142  IV,  53    |                         Helyén legyen olyankor az ész és a figyelem.~Elhozták
30143  IV,  53    |                     Úgyis mindegy már ilyenkor az a kis költség.~Azonban az
30144  IV,  53    |                      az a kis költség.~Azonban az a kérdés is fölvetõdött,
30145  IV,  53    |                        Belsõ mellényzsebekben. Az se jó. Asszonyi keblekre
30146  IV,  53    |                        mi haszna toldom-foldom az egész strapanciát, hogy
30147  IV,  53    |                       a kis szomszéd birtokra, az új lécre az ácsokkal: a
30148  IV,  53    |                 szomszéd birtokra, az új lécre az ácsokkal: a vége úgyis az,
30149  IV,  53    |                      az ácsokkal: a vége úgyis az, hogy egy szép napon a múlt
30150  IV,  53    |                   Kérem a húszezer forintot.~- Az nem megy ám olyan kurtán.~-
30151  IV,  53    |                     nekünk a pénz kell, hallja az úr. Oda van írva, hogy 20
30152  IV,  53    |                        nekik, hogy fogadják el az ékszert, mert hiába, ez
30153  IV,  53    |                      így volt rendezve, hiszen az majdnem mindegy, az ékszert
30154  IV,  53    |                     hiszen az majdnem mindegy, az ékszert el lehet adni az
30155  IV,  53    |                       az ékszert el lehet adni az aranymûveseknek, valami
30156  IV,  53    |                       Ezzel aztán megnyugodtak az alföldiek, s cum gentibus
30157  IV,  53    |                        s cum gentibus elmentek az ékszerért. De már a nagy
30158  IV,  53    |                        megcsappant egy kicsit.~Az ékszert megkapták… Gyönyörû
30159  IV,  53    |                  tárgynak.~Ha már megveszik is az aranymûvesek, 3 ezer forinttal
30160  IV,  53    |                    ezer forinttal kevesebb jut az angol bankba.~Mihelyt kezükben
30161  IV,  53    |                     volt a kincs, beállítottak az elsõ arany mûveshez, hogy
30162  IV,  53    |                      nem ittam mákonyt - mondá az nevetve.~- Hát nem ad meg
30163  IV,  53    |                 nevetve.~- Hát nem ad meg érte az úr annyit?~- Nem biz én.~-
30164  IV,  53    |                    forintot.~Dühbe jöttek erre az alföldiek, s vitték az ékszert
30165  IV,  53    |                    erre az alföldiek, s vitték az ékszert más aranymûveshez:
30166  IV,  53    |                     ékszert más aranymûveshez: az azt mondta nekik, hogy talán
30167  IV,  53    |                       a harmadik ékszerészhez, az csak nyolcezret mondott.~
30168  IV,  53    |             állapodának meg, hogy visszamennek az elsõ boltba.~- Az úr mondta,
30169  IV,  53    |                 visszamennek az elsõ boltba.~- Az úr mondta, hogy tizenkétezret
30170  IV,  53    |                  mondta, hogy tizenkétezret ér az ékszer. Hát ehol van ni,
30171  IV,  53    |                       a tizenkétezer forintot.~Az ékszerész mosolygott.~-
30172  IV,  53    |                  ékszert meg akar venni. De ki az? Hol van most olyan ember,
30173  IV,  53    |                    venne egy nyakéket? Azt még az Eszterházyak se teszik.
30174  IV,  53    |                       Hát mégis, mit adna érte az úr? - kérdé halotthaloványan
30175  IV,  53    |                        Semmit - felelte kurtán az aranymûves.~- Hogyan semmit?
30176  IV,  53    |                     azt mondta: õneki nem kell az ékszer, hanem tudják mit:
30177  IV,  53    |                   hanem tudják mit: rontsák el az egészet, és adják el mint
30178  IV,  53    |                    hozni egy kis összegecskét.~Az az összegecske szó nagyon
30179  IV,  53    |                       egy kis összegecskét.~Az az összegecske szó nagyon bántotta
30180  IV,  53    |                  bántotta gazduramat, becsapta az ajtót, s még egy próbát
30181  IV,  53    |                     van a collier 8 ezerért.~- Az öregapámnak sem volt annyi
30182  IV,  53    |                     pénze.~- Hát nem veszi meg az ékszert?~- Nem kell nekem
30183  IV,  53    |                     nekem sehogy, mire kellene az én boltomban? Ilyen ékszert
30184  IV,  53    |                    csak egy királyné viselhet, az pedig nem minden héten vásárol.~
30185  IV,  53    |                vendéglõi szobába, felsóhajtott az öreg:~- Tönkrementünk!~Aztán
30186  IV,  53    |                     sajnálja tõle megvenni azt az ékszert.~Bizony jutányosan
30187  IV,  53    |                  király õfelsége sem veszi meg az ékszert, akkor jó lesz anyjuknak
30188  IV,  53    |                       anyjuknak vasárnaponkint az ünneplõ kacabajhoz.~Hanem
30189  IV,  53    |                      ünneplõ kacabajhoz.~Hanem az új rácskerítésnek, meg angol
30190  IV,  54    |                     telek görbe volt, mert már az elõrészét is roppant rútítja
30191  IV,  54    |                      ki a földrajzi fekvésen.)~Az elbeszélendõ kis kaland
30192  IV,  54    |                   terveket szõttek vele. Éppen az említett napon érkezett
30193  IV,  54    |                     házhoz a Nemeskey família. Az öregúr, az asszony, a kamasz
30194  IV,  54    |                   Nemeskey família. Az öregúr, az asszony, a kamasz fiok és
30195  IV,  54    |                skatulyánál is nagyobb baj volt az a kis doboz, melyet a fiatal
30196  IV,  54    |                       Istenem, hol? Lehetetlen az!~- Szökjön el egy félórára
30197  IV,  54    |                      neszre. Ha tyúk futott el az udvaron, vagy pulyka rebbentette
30198  IV,  54    |                      rebbentette meg szárnyát, az mind az õ léptének tetszett.
30199  IV,  54    |              rebbentette meg szárnyát, az mind az õ léptének tetszett. Rettentõ
30200  IV,  54    |                 tetszett. Rettentõ lassan telt az idõ. Hallottam, amint a
30201  IV,  54    |                  közeledõ suhogás hallatszott, az õ kis kartonszoknyájának
30202  IV,  54    |                       Nem, de lassan beszéljen az istenért, mert a vendégek
30203  IV,  54    |                     Hát a võlegényhez mit szól az én Rózikám?~- Csinos fiú! -
30204  IV,  54    |                      azt mai napig is csodálom az anyjukommal, Rózával.~
30205  IV,  55    |                       Igazi nagy úr lett! Hogy az ilyen embernek is el kell
30206  IV,  55    |                       a Benyovszky Móricé vagy az afrikai Magyaré lehetett,
30207  IV,  55    |                         amit a történelem tud, az már nem nevezetes.~Hiszen
30208  IV,  55    |                     elõadását fogom használni. Az õ lelke rajta, ha valami
30209  IV,  55    |                      én.~»Hát, öcsém, úgy volt az, de bizalmasan mondom el
30210  IV,  55    |                  dolgot, mert nem újságba való az, hogy mi vittük a koronát
30211  IV,  55    |                     becsomagolva a szekéren, s az három kemény lakattal lezárva.
30212  IV,  55    |                       kiszalad alólam. Azalatt az egy nap alatt õszültem meg,
30213  IV,  55    |                   záporesõ is zuhogni kezdett, az utak meg éppen nem voltak
30214  IV,  55    |               Kecskemét tájékára mutatva.~- Mi az ördögöt viszel abban a vasládában?~-
30215  IV,  55    |                  hálunk. Legalább átkártyázzuk az éjszakát.~- De én itt a
30216  IV,  55    |                     vasládát, azután így szólt az egyik:~- Nagy dolog, de
30217  IV,  55    |                       be?~- Nem lehet a ládát, az nagy feltûnést okozna.~-
30218  IV,  55    |                       lépteket hallottam, vagy az ajtó ha nyílott, mindég
30219  IV,  55    |                      ám megbélelve.~- Nem tesz az semmit.~- De nehéz nagyon.~-
30220  IV,  55    |                     Legalább nyugodt leszel.~- Az igaz, de ha valamikor királyunk
30221  IV,  55    |              egyáltalján elvitted a koronát.~- Az igaz! Hát akkor, isten neki,
30222  IV,  55    |                 szentségtelenség.~- Csak ebben az egy esetben nem, amikor
30223  IV,  56    |                    baja van a telekkönyvemnek?~Az a baja van, mondja, hogy
30224  IV,  56    |                    mutathatnék a hajam közt.~- Az nekem mindegy, kérem alássan.
30225  IV,  56    |                 szentírásom. Ha a telekkönyvbe az áll, hogy kiskorú, rám nézve
30226  IV,  56    |              kártyaadósságot kellett fizetnem, az pedig a társadalmi szabályok
30227  IV,  56    |                      Pali öcsém halála folytán az õ része is rám szállott,
30228  IV,  56    |                      ismerõsöm.~- Miféle ember az elnök?~- Modern ember tetõtõl
30229  IV,  56    |                     telekkönyvvezetõ milyen?~- Az megfordítva, egy õslény,
30230  IV,  56    |                        Horthynak hívják.~- Hát az elnököt?~- Bajomi Péternek.~-
30231  IV,  56    |                        biztosra kopogtattam be az ajtaján. Kedvetlen »no«
30232  IV,  56    |                   isten! - kiáltám betoppanva.~Az elnök hátramordult:~- Tessék
30233  IV,  56    |                   kimenni, s elolvasni, mi van az ajtóra írva.~- Mondd el,
30234  IV,  56    |                       Bozontos fejét felemelte az írások közül, és megfordult,
30235  IV,  56    |                     eredj ki, nézd meg, mi van az ajtóra írva, aztán azon
30236  IV,  56    |                      kimentem. Hát látom, hogy az van ott felírva egy táblácskán: »
30237  IV,  56    |                     neheztelõ arccal beléptem, az övé már csupa mosoly volt,
30238  IV,  56    |                    kedves Pistám!~- Csekélység az egész! 1877-ben egy kis
30239  IV,  56    |                        kis birtokot örököltünk az öcsémmel Vilócon.~- Emlékszem.~-
30240  IV,  56    |                       még a telekkönyvbe, mert az is voltam.~- Természetesen.~-
30241  IV,  56    |              Természetesen.~- 1881-ben meghalt az öcsém. A részét én örököltem,
30242  IV,  56    |                   jegyeztek be. Hát oda terjed az én alázatos kérésem, pajtás,
30243  IV,  56    |                    Bezzeg meghosszabbodék erre az elnök ábrázata.~- Hja, hüm!
30244  IV,  56    |                       s vakargatta a nyakát.~- Az hosszú dolog! Az nagy felelõsséggel
30245  IV,  56    |                     nyakát.~- Az hosszú dolog! Az nagy felelõsséggel járna.
30246  IV,  56    |                 telekkönyvi referens - végzés! Az hosszú dolog!~- De kérlek,
30247  IV,  56    |                     kitörülni.~- Hát nem szent az, hogy én már túljárok a
30248  IV,  56    |                       jól ösmersz…~- Ösmerlek, az igaz, de én most nem én
30249  IV,  56    |             alászolgálja!~Becsaptam magam után az ajtót, s elcsüggedve mentem
30250  IV,  56    |                        meg a modern ember után az ósdit, s hirtelen elhatározással
30251  IV,  56    |                      elhatározással megnyomtam az ajtókilincset.~Az iszonyú
30252  IV,  56    |                   megnyomtam az ajtókilincset.~Az iszonyú pipafüst miatt,
30253  IV,  56    |                        szítta, aki háttal dûlt az íróasztalnak, és valami
30254  IV,  56    |                    felharsogott a kacaj, s még az írnokok kezében is megállt
30255  IV,  56    |                  Valami forradalmi epizód volt az, s gyakran keresgélt közben
30256  IV,  56    |                       gyakran keresgélt közben az emlékezetébõl neveket. Egy
30257  IV,  56    |                         Hiba? A telekkönyvben? Az lehetetlen!~- Azazhogy nem
30258  IV,  56    |                 rosszak már a szemeim. Gyengül az ember, édes öcsém. A hetven
30259  IV,  56    |                        is ösmer…~- De ösmertem az apádat - mondá az öreg,
30260  IV,  56    |                     ösmertem az apádat - mondá az öreg, egy nagy füstmacskát
30261  IV,  56    |                         mert õ ilyennel ír), s az elõhozott könyvben végigtörülte
30262  IV,  56    |                    olyan keményen lakatolta le az óvatos Kohnom wertheimszekrényét.~
30263  IV,  56    |                      furcsa két ember volt ez! Az egyik engem ösmert, s mégsem
30264  IV,  56    |                      mégsem hitt, a másik csak az apámat ösmerte, s mégis
30265  IV,  56    |                    volt akkor! De kérdés, jó-e az országnak, hogy ilyen kétféle
30266  IV,  57    |                       1886~E kis elbeszéléshez az adatokat Mikulik József
30267  IV,  57    |                  rosszat álmodott (de meglehet az is, hogy valami jót álmodott)
30268  IV,  57    |                    szivárgott szét Rozsnyón ez az eset, és milyen port verhetett
30269  IV,  57    |                   fõbírói tisztségeket, sõt ha az öreg Grünblath élne, kérdés,
30270  IV,  57    |                  reggel megállott, éppen abban az órában és percben, mikor
30271  IV,  57    |                    mikor a mátkagyûrût lehúzta az ujjáról Grünblath Erzsébet.
30272  IV,  57    |                    ujjáról Grünblath Erzsébet. Az isten ujja állította meg
30273  IV,  57    |                  állította meg a mutatóját. És az addig meg sem indul, míg
30274  IV,  57    |                       addig meg sem indul, míg az igazságnak eleget nem tesznek
30275  IV,  57    |                     Gothard-ügyben.~Pedig erre az órára éppoly büszkék voltak
30276  IV,  57    |                    óramûre, mert egyetlen vala az akkoriban a világon, úgyhogy
30277  IV,  57    |                     kérését, hiszen úgysem fér az a fejébe.~Aminthogy nem
30278  IV,  57    |                     szerkezetét megmagyarázni, az öreg Szontágh Márton, aki
30279  IV,  57    |                       Márton, aki csinálta, de az néma volt. (Késõbbi krónikák
30280  IV,  57    |                        nehogy árulója lehessen az önalkotta gépezetnek, de
30281  IV,  57    |                        azért volt világraszóló az óra, mert csak egy volt.
30282  IV,  57    |                       óra, mert csak egy volt. Az egykorú országos okmányokban
30283  IV,  57    |                  rozsnyói óra szerint vétessék az idõ.~A zsebórák már ekkor (
30284  IV,  57    |                  Nevezetességét jócskán emelte az is, hogy minden délben és
30285  IV,  57    |                       aztán egyszerre elnémult az idõk hatalmas mérõje, mintha
30286  IV,  57    |                     elszenvedni? Mert bizonyos az, rozsnyóiak, hogy az óramegállás
30287  IV,  57    |                  bizonyos az, rozsnyóiak, hogy az óramegállás összefüggésben
30288  IV,  57    |                        annak a gonosz leánynak az oktalan szeszélyével. Hiszen
30289  IV,  57    |                    lelkemnek. Vigyen el inkább az ördög!«~- Úgy? - szisszent
30290  IV,  57    |                  sértett ifjú Gothard János. - Az ördögnek ugyan át nem adhatlak,
30291  IV,  57    |                   átadlak valakinek.~És átadta az ügyet egy prókátornak.~Az
30292  IV,  57    |                      az ügyet egy prókátornak.~Az ügyvédeknek jó dolguk volt
30293  IV,  57    |                        képes a pörvitelre, hát az attól rögtön jogtudóssá
30294  IV,  57    |                    Elkárhozol, leányzó! - inté az elnök, Fabriczy György.~
30295  IV,  57    |                    érdekes dolgot bíz rá a hit az ördögökre is.~Hiába rémítgették,
30296  IV,  57    |                      aztán kiküldték a feleket az ámbitusra, csak a prókátoroknak
30297  IV,  57    |                        joguk bent maradni, míg az ítéletet meghozzák.~Fabriczy
30298  IV,  57    |                      és »nem«-mel - formulázta az elnök.~A »nem« a fölmentést
30299  IV,  57    |                  jegyzõ szavazata hiányzott és az elnöké.~Miskolczy Pál kézzel-lábbal,
30300  IV,  57    |                        a kezében szorongat, de az észre sem vette, s beadta
30301  IV,  57    |                      összehozni, végre is maga az elnök diktálta, õ csak a
30302  IV,  57    |                     Gothard János, s megálltak az ajtónál, elfordítván szemeiket
30303  IV,  57    |                   méltósága helyén maradjon, s az botránykozás eltávoztassék,
30304  IV,  57    |                        virágból.~- Megnyugszom az ítéletben! - jelenté ki
30305  IV,  57    |                      Mindjárt holnap felviszem az ügyet az országbíróhoz! -
30306  IV,  57    |                      holnap felviszem az ügyet az országbíróhoz! - erõsködék
30307  IV,  57    |                       vágott vissza ingerülten az adokvátus -, s ha most nem
30308  IV,  57    |                      ha most nem volna szükség az én okos cselekedetemre.~-
30309  IV,  57    |                         hogy mindent elkövetek az ítélet megváltoztatására.
30310  IV,  57    |                      ment Miskolczyval Kassára az országbíróhoz, nagyságos
30311  IV,  57    |                        szívét.~- A papokkal és az ördögökkel nem kezdek ki! -
30312  IV,  57    |                   rozsnyói magisztrátust, hogy az döntse el helyette az apellátát.~
30313  IV,  57    |                     hogy az döntse el helyette az apellátát.~No hiszen, megmozgattak
30314  IV,  57    |                    fût-fát szenátor uraiméknál az érdekelt felek, de hasztalan;
30315  IV,  57    |                  történt, hogy a jólészi utcán az öreg Szontágh Mártonnak
30316  IV,  57    |                    hanem elfordította a fejét.~Az öreg Szontágh kevély ember
30317  IV,  57    |                       kapott a királytól érte (az »iglói« elõnévvel). Nagyon
30318  IV,  57    |                        bizony van, elbeszélvén az egész tényálladékot, mint
30319  IV,  57    |                        olthatatlan szerelemre.~Az öreg a fejét csóválta:~-
30320  IV,  57    |                     használhatna ott egy néma?~Az öreg csóválta, egyre csóválta
30321  IV,  57    |                       csóválta, egyre csóválta az õsz fejét, s haragosan csapkodott
30322  IV,  57    |                       kakas a toronyban, mikor az Úr föltámadott. Alig várták
30323  IV,  57    |                   várták Rozsnyón ezt a napot.~Az öreg már napokkal elõbb
30324  IV,  57    |                        rozsnyói óra.~Nagy volt az öröm, de csak kevés ideig.
30325  IV,  57    |                     öröm, de csak kevés ideig. Az óra járt, de borzasztó sietséggel.
30326  IV,  57    |                    Lutheránusok, vigyázzatok!« Az óramutató tizenkét órát
30327  IV,  57    |                    mester - mondták lihegve -, az óra megbolondult.~Az öreg
30328  IV,  57    |                           az óra megbolondult.~Az öreg Szontágh Márton szerény,
30329  IV,  57    |                     írni szokta a válaszokat.~»Az óra jól jár. A törvény azt
30330  IV,  57    |                       törvény azt mondja, hogy az idõ a rozsnyói óra szerint
30331  IV,  57    |                     szenátorok, kik belenéztek az írásba.~De az öreg tovább
30332  IV,  57    |                       belenéztek az írásba.~De az öreg tovább folytatta:~»
30333  IV,  57    |                          Hadd szaladjon le hát az az óra hét évet hét hónap
30334  IV,  57    |                       Hadd szaladjon le hát az az óra hét évet hét hónap alatt.«~-
30335  IV,  57    |                   alatt, villámként futotta be az egész hír a várost, mért
30336  IV,  57    |                         mért jár olyan sebesen az óra. Hogy Grünblath Erzsi
30337  IV,  57    |                           Nagy szégyen lesz ez az óra a városra - vélte Pagonyi
30338  IV,  57    |                        uram.~Keresztül is ment az indítványa, csak éppen maga
30339  IV,  57    |                  Erzsébet büntetésideje, ahogy az óra most jár, de járjon
30340  IV,  57    |                     jár, de járjon ezentúl úgy az óra, ahogy azelõtt járt.~
30341  IV,  57    |                Grünblath Erzsébetbõl még abban az évben szüretkor Szontágh
30342  IV,  58    |                   nálunk ritka. Itt legfeljebb az adó miatt adja ki mérgét
30343  IV,  58    |                       adó miatt adja ki mérgét az ember. De azért még adóhistória
30344  IV,  58    |                      el, mert a nép azonosítja az államot az államfõvel. S
30345  IV,  58    |                      nép azonosítja az államot az államfõvel. S így szebben
30346  IV,  58    |                     így szebben is csengett ez az adónem.~Van ebben valami
30347  IV,  58    |                        bankóprése megrepedt, s az a lakatos, aki csinálta,
30348  IV,  58    |                      lett volna?~- Meg nem árt az, kérem! - vélekedék Dorogi
30349  IV,  58    |                         vélekedék Dorogi uram, az öregbíró. - Elkel ám a pénz
30350  IV,  58    |                      minden ilyen dolognál sok az apró kiadás, amire az ember
30351  IV,  58    |                      sok az apró kiadás, amire az ember nem számít. Tudjuk
30352  IV,  58    |                        fizessenek.~- Nem lehet az! - felelte a bíró. - Majd
30353  IV,  58    |                    eligazítjuk mi azt másképp.~Az adóhivatal azonban nem késett,
30354  IV,  58    |                       szándékoznak eligazítani az ügyet. Ne nyugtalankodjék
30355  IV,  58    |                  tekintetes adóhivatal.~De biz az hovatovább még jobban nyugtalankodék,
30356  IV,  58    |                        deputáció a székvárosba az adóinspektorhoz.~- Nos,
30357  IV,  58    |                      akarnak fizetni? - förmed az rájuk.~- Akarunk, kérem
30358  IV,  58    |                        uram, áthajítva a szûrt az egyik válláról a másikra.~-
30359  IV,  58    |                      öt forint, kérem alássan…~Az inspektor dühösen kergette
30360  IV,  59    |                                                AZ AMERIKAI NYULAK~1886~Kevés
30361  IV,  59    |                   tudja már, mik voltak valaha az »amerikai nyulak«. Pedig
30362  IV,  59    |                        indokolással.~Élt pedig az amerikai nyulak idejében
30363  IV,  59    |                      Nagy kegyben állt odafent az udvarnál, magas érdemjele
30364  IV,  59    |                 csöndes házában, midõn egy nap az a hír rázta meg, hogy Imre
30365  IV,  59    |                   szíve megkíván.~Felcihelõdék az öregúr, s becsomagolta nemcsak
30366  IV,  59    |                       a mentét és kalpagot, de az ócska fringiát is. Mert
30367  IV,  59    |                kegyelmezési jogot is ráruházta az effajta ügyekben.~Még oda
30368  IV,  59    |                      kal trafikált.~- Mik azok az amerikai nyulak, excellenc? -
30369  IV,  59    |                        a kötelességét.~- És mi az õ kötelessége, excellenc?~-
30370  IV,  59    |                      kötelessége, excellenc?~- Az ördögbe is. Föl kellett
30371  IV,  59    |                        papírokkal megkínálták.~Az öreg most üveges szemeket
30372  IV,  59    |                szemeket meresztett rá, mialatt az arca papírszínûre vált.~-
30373  IV,  59    |                    Feljelenteni! - süvítette - Az én fiam? Egy Bíró Imre!
30374  IV,  59    |             elõzékenyen.~- Azt, hogy a gyerek… az én fiam…~- Nos, nos?~- Canis
30375  IV,  59    |              elõcsörtetett, bevágván maga után az ajtót.~Kempen bosszankodva
30376  IV,  59    |                       mind rebellis. Mindössze az a különbség, hogy némelyiket
30377  IV,  60    |                                      ÁRVA~1886~Az árvai vár eredetérõl nincsenek
30378  IV,  60    |                  templárius lovagok építették. Az Anjouk alatt mint királyi
30379  IV,  60    |               presztízse volt mint véghelynek.~Az árvai vár egy kúp alakú
30380  IV,  60    |                 oldalát foglalja el, mely hegy az Árva folyó egyik jobb oldali
30381  IV,  60    |                         hogy azt felelte volna az érsek kegyelemért esdõ szavaira:~
30382  IV,  60    |                    történt meg, mert a rab ott az árvai várban túlélte a királyt,
30383  IV,  60    |                      leányaira kiterjeszthetni az örökösödést.~Árvát még most
30384  IV,  60    |                 örökösödést.~Árvát még most is az egykori Thurzó leányok örökösei
30385  IV,  60    |                    mert a királyoknak Árva vár az úgynevezett »nélkülözhetõ
30386  IV,  60    |                        zálogba.~Thurzó Ferenc, az elsõ birtokos is valami
30387  IV,  61    |                     elõttem Nagy Jánosék, hogy az unokaöccsüket nem tudják
30388  IV,  61    |              körültapogatnak.~- Mi lehet ennek az oka? - kérdém.~- A szerencsétlen
30389  IV,  61    |                        látni a fiatalembert.~- Az a legkönnyebb; odaküldöm
30390  IV,  61    |                    kedves uramöcsém, valahova, az isten is megáldja.~- Hja,
30391  IV,  61    |           miniszterekkel, kedves bátyám.~Hanem az azért mindegy volt Nagy
30392  IV,  61    |                  hozzám küldte mindjárt másnap az unokaöccsét. Éppen vendégem
30393  IV,  61    |                    csak akkor némult el, mikor az ajtón kopogtattak, s belépett
30394  IV,  61    |                        megmutatni« jött magát, az udvariasság is azt követelte,
30395  IV,  61    |                     figyelmesebben nézzem meg.~Az éhes ember eszménye volt.
30396  IV,  61    |                    megért volna száz forintot. Az arcbõr összetapadt a csontokon,
30397  IV,  61    |                          a szerencsétlen arcom az oka. Nem is próbálkozom
30398  IV,  61    |                      istenem, be meglátogattál az ábrázatommal.~- No, nem
30399  IV,  61    |             elbocsátottak mert, úgymond, ártok az üzletnek az éhes arcommal.
30400  IV,  61    |                     úgymond, ártok az üzletnek az éhes arcommal. Ahova csak
30401  IV,  61    |                      eddig, s ahol rám néztek, az volt a feleletük: »lehetetlen«.
30402  IV,  61    |                    sírjon, lelkem. Nem úgy van az, ahogy maga mondja. Nem
30403  IV,  61    |                 fiatalember csodálkozva nézett az asszonynénire, akit tán
30404  IV,  61    |                       a királyhoz, Esztergomba az érsekhez, mert sok mindenféle
30405  IV,  61    |                        Hát aztán mi történt?~- Az történt, lelkem, de minek
30406  IV,  61    |                         úgyis elmondtam volna, az történt, galambom, hogy
30407  IV,  61    |                       felügyelet alá helyezték az élelmezését, egyszóval koplaltatják.~
30408  IV,  61    |                         Ott nagyon megbecsülik az efféle ábrázatot. Akkor
30409  IV,  61    |               ábrázatot. Akkor aztán ehetik is az a másik kedvére, vagy ha
30410  IV,  62    |                     TÁMASZAI~1886~Készüljön el az olvasó a legrendkívülibb
30411  IV,  62    |                 fölfedezésre, mely megdöbbenti az egész kormányt, és felnyitja
30412  IV,  62    |                   egész kormányt, és felnyitja az olvasó-világ szemeit.~Ilyen
30413  IV,  62    |                       eset nem fordult elõ még az annálékban. De hadd kezdjem
30414  IV,  62    |                      Alulírott kötelezem magam az én Anna unokahúgom számára
30415  IV,  62    |                        Anna unokahúgom számára az összes, Budapesten megjelenõ
30416  IV,  62    |                       Tudta, hogy nem szeretem az újságokat, azaz a prenumerálást.
30417  IV,  62    |             polgármesteri hivatalba kijegyezni az összes lapok jegyzékét,
30418  IV,  62    |                 emeletén csakhamar megtaláltam az ajtót a nagybetûs papírtáblácskával:
30419  IV,  62    |                  szerkesztõségét keresem.~- Ez az - mondá közömbösen, és felállott,
30420  IV,  62    |                        majd mindjárt festek én az arcodra nyájasságot«.~-
30421  IV,  62    |                       akarhatnék egyebet, mint az ön becses lapját járatni.~
30422  IV,  62    |                         de lássa, uram, én nem az az ember vagyok, akit anyagi
30423  IV,  62    |                      de lássa, uram, én nem az az ember vagyok, akit anyagi
30424  IV,  62    |                      elõre is kijelentem, hogy az nem önnek való lap. Talán
30425  IV,  62    |                  ködmönöknek írok, uram.~- Nem az én számomra rendelem a lapot -
30426  IV,  62    |                      Ah! Igen? Nos, ez esetben az én lapom egészen fölösleges,
30427  IV,  62    |                tartalmú mind a kettõ, csakhogy az enyém drágább.~Csodálkozásom
30428  IV,  62    |              szerkesztõt, aki lebeszélte volna az elõfizetõit. Rendkívüli
30429  IV,  62    |                     görcsösen kapaszkodott meg az íróasztala sorompójába. -
30430  IV,  62    |               szerénykedést. Nekem semmi közöm az ön lapjához, hogy milyen.
30431  IV,  62    |                   elvesztettem fogadáson, hogy az összes lapokat megrendelem,
30432  IV,  62    |                    nyugtát, uram.~- Lehetetlen az - kiáltá a szerkesztõ siránkozó
30433  IV,  62    |                       lett és sunyi. Hajszálai az égnek meredtek, bajusza
30434  IV,  62    |                  tönkre. Koldusbotra juttatja. Az élõ istenre esküszöm…~Izgatottan
30435  IV,  62    |                   kezem, el nem mondom.~- Mert az rettenetes titok, uram.~-
30436  IV,  62    |                bekalandozta a fülkéket, s járt az ágyak alatt is, rekedt,
30437  IV,  62    |               egzisztál.~- Nem értem önt.~- Ez az, éppen ez az! A »Hírharsona«
30438  IV,  62    |                   értem önt.~- Ez az, éppen ez az! A »Hírharsona« szubvenciót
30439  IV,  62    |               figyelmeztetés, hogy vigyázzanak az »oszlopaik«-ra.~
30440  IV,  63    |                      el a hímes mezõk, szebbek az igaziaknál, csodálatos pelikán
30441  IV,  63    |                      világrész elveszett, csak az a kérdés még, nem volt-e
30442  IV,  63    |                  volt-e érdemes bárkába szedni az állatjait?~Hatalmas állatok
30443  IV,  63    |                  buzogányt tartott a csõrében, az ökör szárnyat eresztett… (
30444  IV,  63    |                     faj különben át lett oltva az emberekre.)~Egyhangú, szürke
30445  IV,  63    |                       én éltem egy kis darabig az özönvíz elõtt, még én színrõl
30446  IV,  63    |                    falunkban. Perthynek hítták az egyik nemzetséget. Nagy,
30447  IV,  63    |                       hídnak is ott voltak még az alapkövei, s az õsi ház
30448  IV,  63    |                     voltak még az alapkövei, s az õsi ház homlokzatán kevélyen
30449  IV,  63    |                homlokzatán kevélyen tarkállott az õsi címer, egy megvadult
30450  IV,  63    |                     toronyra. Ennek a Szepsyek az urai. S egy bárdot tartó
30451  IV,  63    |                    édesapám.~Aztán nem is volt az olyan pompás címer, mint
30452  IV,  63    |                        Egészen magamba szíttam az elbájoló mesét. Nem ment
30453  IV,  63    |                       elbájoló mesét. Nem ment az ki eszembõl sohasem, még
30454  IV,  63    |                   címert szerezni a királytól.~Az apám segített is rá, de
30455  IV,  63    |                asszentálta be. Csak addig volt az enyém, míg nyerget nem lehetett
30456  IV,  63    |                       lett öreg ló eközben, de az én fejembõl ki nem párolgott
30457  IV,  63    |                         ha hazahozom a pajzson az aranysörényû oroszlánt.
30458  IV,  63    |                      állok meg prüszkölõ lovon az udvarunkban, hogy borul
30459  IV,  63    |                        mégis mennem kell, mert az út közepén csak nem ácsoroghatok,
30460  IV,  63    |                      gondoltam magamban, hátha az õ számára is kiviaskodhatnék
30461  IV,  63    |                    kiviaskodhatnék egy címert? Az lenne aztán igazi virtus.~
30462  IV,  63    |                      virtus.~Szívesen fogadott az öregúr, s noha gyanúperrel
30463  IV,  63    |                faggatni, hogy miért nem vagyok az iskolában.~Elhatároztam,
30464  IV,  63    |                      pénzt, lovat és kardot ad az útra?~- Szeretnék négyszemközt
30465  IV,  63    |                    medve címerû Szepsyektõl, s az olthatatlan vágyat, mely
30466  IV,  63    |                kikiáltott a nyitott ablakon át az udvaron ácsorgó kocsisra:~-
30467  IV,  63    |                      sem ilyen bolondériákról. Az ilyeneket verd ki a fejedbõl
30468  IV,  63    |                   düledezett Szepsy-kastély és az elhagyatott Perthy-kúria…
30469  IV,  64    |                 SZERENCSE KEREKE~1886~Jóllehet az élelmes reklám már a szerencse
30470  IV,  64    |                     hol és hogy jön össze vele az ember. Némelykor Kohn úr
30471  IV,  64    |                       Szóval kitanulhatatlanok az útjai. Azért hiszem, hogy
30472  IV,  64    |                        ahonnan csövestül ömlik az áldás. De hogy ilyen módon
30473  IV,  64    |                    ilyen Kohnnak a boltja volt az alábbi épületes eset színhelye.~
30474  IV,  64    |                        Sajnálom, itt nincs meg az a szám, amelyik nekem kellene.~-
30475  IV,  64    |                     méltóztassék elhinni, hogy az mindegy.~Az idegen úr a
30476  IV,  64    |                      elhinni, hogy az mindegy.~Az idegen úr a fejét rázva
30477  IV,  64    |                   sajnálom érte a pénzt.~Nincs az a Kohn a világon, aki erre
30478  IV,  64    |                       szerezni?~- Próbálja meg az úr, s én szívesen megfizetem
30479  IV,  64    |                     hét múlva csakugyan bejött az idegen a jegy után tudakozódni.~-
30480  IV,  64    |                       kereskedõ. - A pontosság az elsõ a világon. Ha a Kohn
30481  IV,  64    |                      Kohn cég valamit megmond, az meg van mondva, uram. Kikerítettük.~
30482  IV,  64    |                    mondva, uram. Kikerítettük.~Az idegen férfiú látható megelégedéssel
30483  IV,  64    |                  mormogá. - Ennyit mondtam. Ez az!~S a legnagyobb készséggel
30484  IV,  64    |                  készséggel fizette ki nemcsak az árát, hanem a kövérre számított
30485  IV,  64    |                     Kohn úr kezeit is megrázta az ajtóban, s hálás hangon
30486  IV,  64    |                   segédnek. - A világ tele van az effajta csodabogarakkal.
30487  IV,  64    |                  effajta csodabogarakkal. Azon az áron két sorsjegyet vehetett
30488  IV,  64    |                    mindjárt elöl ott villogott az eladott sorsjegy száma:
30489  IV,  64    |                        úgy ütötte nyakon, hogy az a pudli alá szédült.~- Milyen
30490  IV,  64    |                        valaki véletlenül nyer, az semmi. De ez az ember tudta.
30491  IV,  64    |               véletlenül nyer, az semmi. De ez az ember tudta. Egész bizonyosra
30492  IV,  64    |                          Egész nap nem ment ki az eszébõl. Töprengett a megfoghatatlan
30493  IV,  64    |                       eseten.~»Hogyan tudhatta az az ember? Kiszámította volna?
30494  IV,  64    |                    eseten.~»Hogyan tudhatta az az ember? Kiszámította volna?
30495  IV,  64    |                 Kiszámította volna? Talán maga az Orlice volt, vagy a nagy
30496  IV,  64    |                        fokozva, midõn megnyílt az ajtó, s egykedvû arccal
30497  IV,  64    |                        Tudtam elõre! - felelte az idegen hidegvérrel.~- A
30498  IV,  64    |                    treffert ütötte meg.~- Nos, az igen szép. Ötvenezer forint.
30499  IV,  64    |                       Több volt, tudat volt.~- Az a tudat, hogy a 48-as szám
30500  IV,  64    |                        as szám lesz a nyertes?~Az idegen mosolygott.~- Nagyon