bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

30501  IV,  64    |                  mosolygott.~- Nagyon egyszerû az egész. Elmondom õszintén.
30502  IV,  64    |                     bizonyos ablakára, ahonnan az a leányka szokott néha kinézni,
30503  IV,  64    |                      megfogamzott. Megolvastam az ablakokat, hét volt. Nos,
30504  IV,  64    |                        Nos, legott benyitottam az ön boltjába. És, mert hétszer
30505  IV,  64    |                        sorsjegyet. Így történt az egész.~…Most aztán nem bámult
30506  IV,  64    |                     akihez hozzászegõdik, hogy az egyszeregyet tudja.~
30507  IV,  65    |                     lelkemre.~S jelentést tesz az elkorhadt korlátfáról az
30508  IV,  65    |                       az elkorhadt korlátfáról az útbiztosnak. Az útbiztos
30509  IV,  65    |                    korlátfáról az útbiztosnak. Az útbiztos fölterjeszti a
30510  IV,  65    |              szolgabírónak. A szolgabíró felír az alispánnak. Az alispán átteszi
30511  IV,  65    |                szolgabíró felír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet
30512  IV,  65    |                 alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államépítészeti
30513  IV,  65    |                       alispán átteszi az ügyet az államépítészeti hivatalhoz.
30514  IV,  65    |                    államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal
30515  IV,  65    |                        van-e romolva a korlát. Az államépítészeti hivatal
30516  IV,  65    |                         a korlát el van törve.~Az államépítészeti hivatal
30517  IV,  65    |                minisztérium (hol keresztülmegy az ügydarab az iktatón, a titkár
30518  IV,  65    |                      keresztülmegy az ügydarab az iktatón, a titkár és fogalmazó
30519  IV,  65    |                 vármegyéhez. A vármegye kitûzi az árlejtést. A vállalkozók
30520  IV,  65    |               árlejtést. A vállalkozók beadják az ajánlatokat. Ezekre tárgyalást
30521  IV,  65    |                        kifaragja és beilleszti az elkorhadt korlát helyett.~
30522  IV,  65    |                elkészült. A szolgabíró jelenti az alispánnak. Az alispán átteszi
30523  IV,  65    |              szolgabíró jelenti az alispánnak. Az alispán átteszi az államépítészeti
30524  IV,  65    |                 alispánnak. Az alispán átteszi az államépítészeti hivatalhoz.
30525  IV,  65    |                    államépítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal
30526  IV,  65    |                 legjobb esetet, hogy megfelel.~Az államépítészeti hivatal
30527  IV,  65    |               vármegyéhez, s egyúttal értesíti az adóhivatalt.~A vármegye
30528  IV,  65    |                        adóhivatalt.~A vármegye az egész aktacsomót beterjeszti
30529  IV,  65    |                   egész aktacsomót beterjeszti az államépítészeti hivatalhoz.~
30530  IV,  65    |                    államépítészeti hivatalhoz.~Az államépítészeti hivatal
30531  IV,  65    |                       most már folyóvá tétetik az összeg.~A vállalkozó az
30532  IV,  65    |                        az összeg.~A vállalkozó az adóhivatalba megy, ahol
30533  IV,  65    |                        adóhivatalba megy, ahol az ellenõr és pénztárnok aláírják
30534  IV,  65    |                     jönnek a mellékkiágazásai.~Az államépítészeti hivatal
30535  IV,  65    |                  hivatal két megbízott embere, az egyik, aki konstatálni járt
30536  IV,  65    |                    másik, aki kollaudálni járt az elkészült munkálatot, beterjeszti
30537  IV,  65    |                        munkálatot, beterjeszti az útinaplóját, felszámítván
30538  IV,  65    |                      fuvarbérét és napidíjait. Az államépítészeti hivatal
30539  IV,  65    |                        a megyéhez, és értesíti az adóhivatalt. A vármegye
30540  IV,  65    |               adóhivatalt. A vármegye értesíti az államépítészeti hivatalt,
30541  IV,  65    |                      államépítészeti hivatalt, az a költségszámlát ellenjegyzi,
30542  IV,  65    |                     két megbízott ember elmegy az adóhivatalba, ahol a napidíjaikat
30543  IV,  65    |                    szolgabírónak, a szolgabíró az alispánnak, az alispán az
30544  IV,  65    |                      szolgabíró az alispánnak, az alispán az államépítészeti
30545  IV,  65    |                      az alispánnak, az alispán az államépítészeti hivatalnak,
30546  IV,  65    |                         Két léket vágott rajta az akasztófáravaló, a botjával.
30547  IV,  65    |                      fönségesen füstölõ makrát az agyarából.~- Semmi közöm
30548  IV,  65    |                    kriminális. Keresse följebb az igazságot.~Szuhai uram elballagott
30549  IV,  65    |                        Szuhai uram elballagott az ötödik faluba a szolgabíróhoz.~-
30550  IV,  65    |                   beverte a fiam koponyáját.~- Az meglehet - mondá a szolgabíró -,
30551  IV,  65    |                      két léket vágván rajta.~- Az meglehet, lelkem, de nem
30552  IV,  65    |                         Menjen a doktorhoz, és az vegyen aztán a fiú fejérõl »
30553  IV,  65    |                    mint a törvényszék. A megye az uraké, a törvényszék ellenben
30554  IV,  65    |                     egy másik városban székel, az pedig egynapi járóföld innen.~
30555  IV,  65    |                      törvényszéki elnök elé.~- Az úr legyen az a törvényszék?~-
30556  IV,  65    |                      elnök elé.~- Az úr legyen az a törvényszék?~- Én - mond
30557  IV,  65    |                       törvényszék?~- Én - mond az elnök mosolyogva. - Mit
30558  IV,  65    |                       a gyerek, kérem alássan, az ambituson. Behívjam?~- Fölösleges.
30559  IV,  65    |                      ha kereskedni akar, ahhoz az szükséges elõbb, hogy a
30560  IV,  65    |                      orvos megnézze, ahhoz meg az szükséges, hogy utasítást
30561  IV,  65    |                    várnia. Két hét múlva, mire az orvosnak adott utasítás
30562  IV,  65    |                   apparátusaink vannak nekünk.~Az egyik úgy dolgozik, hogy
30563  IV,  65    |                       mégis azt beszélik: hogy az egyik olyan, mint a másik.~
30564  IV,  65    |                     háború iszonyai elõl, csak az életüket hozva magukkal
30565  IV,  65    |                     nemzetközi illedelem, hogy az állam vállalja el a »házigazda«
30566  IV,  65    |                       egy kis veszõdséggel még az is jár - a mai rendszer
30567  IV,  65    |                    rémítõen szaporodtak.~Mikor az évi számadásokat beküldte
30568  IV,  65    |                      egész vagont töltöttek be az akták. Lesz bennük öröme
30569  IV,  65    |                        a határszélre Zuvicshoz az egy vagon aktát: egypár
30570  IV,  65    |                     még nehezebb, mert ott van az intés, hogy hát a 6 frt
30571  IV,  65    |                    Sose okoskodjanak, ott lesz az a 6 frt 78 kr. valahol.
30572  IV,  65    |                      Nem jól nézték át. Mert õ az utolsó krajcárig kiosztotta
30573  IV,  65    |                   választ szépen hozzácsatolta az összes aktákhoz, amiket
30574  IV,  65    |                hazahozta, szépen küldte vissza az óriási aktát ezzel a toldalékkel:
30575  IV,  65    |                        megint ott volt a vagon az aktákkal. Mindig hat szolga
30576  IV,  65    |                    akta mellett a kormánynak:~»Az ördög disputáljon az urakkal.
30577  IV,  65    |              kormánynak:~»Az ördög disputáljon az urakkal. Itt van a pénzük.
30578  IV,  65    |               forintért csak nem revideálom át az összes számadásokat, hogy
30579  IV,  65    |                 engedek. Ne szaladgáljon többé az a bolond vagon ezekkel az
30580  IV,  65    |                      az a bolond vagon ezekkel az aktákkal.«~A kormány kezébe
30581  IV,  65    |                     akármikor. Legyen most már az úr elkészülve a kriminálisra.«~
30582  IV,  66    |                      el nekem ezt a históriát. Az õ alispánsága alatt történt,
30583  IV,  66    |                     alispánsága alatt történt, az õ pandúrjaival.~Igaz, nini…
30584  IV,  66    |              felforgatóit, mert belõlük éltek, az üldözötteknek pedig szintén
30585  IV,  66    |                      lábon állni a hatalommal.~Az volt hát a bevett szokás,
30586  IV,  66    |                 megtraktálni, ha pénzük volt. (Az pedig volt, mert loptak.)
30587  IV,  66    |                     érni be a megyei börtönbe. Az igazságnak mindegy volt,
30588  IV,  66    |               megöregedtek. A szerelem elmarad az embertõl az ötvenedik év
30589  IV,  66    |                   szerelem elmarad az embertõl az ötvenedik év határánál,
30590  IV,  66    |                   kifáradt kutya, hanem a bor, az holtig jó, hû és kívánatos.~
30591  IV,  66    |                      belõle útközben, hogy már az utolsó stációnál Ostyepka
30592  IV,  66    |                     puskámat - hörgé Ostyepka.~Az egyik delikvens levette
30593  IV,  66    |                  dölyffel Vojnik Márton. - Hát az én puskámat nem viszitek,
30594  IV,  66    |                       mi? Hát mivel nagyobb úr az én Ostyepka komám nálamnál,
30595  IV,  66    |                     meg tõlük! - indítványozta az orgazdasággal vádolt zsidó.~-
30596  IV,  66    |              bekísérték õket Besztercebányára.~Az emberek rajokban csõdültek
30597  IV,  66    |                        a két pandúr kacsázott, az egyik a zsidó, a másik a
30598  IV,  66    |                     egetverõ kurjongatásokkal.~Az egész város nagy hahotában
30599  IV,  66    |                    nagy hahotában tört ki. Még az a két szárnyas angyal is
30600  IV,  66    |                megyeház elé, a viceispán éppen az ablaknál volt, onnan nézte,
30601  IV,  66    |                         Azóta is folyton ebbõl az ablakból nézi a vármegyét.)~
30602  IV,  66    |                     szomszédba… akarom mondani az államhoz.~
30603  IV,  67    |                       a vármegyeház kapuján, s az egyik hónalja tömöttebb
30604  IV,  67    |                 észrevették a dohánycsempészt; az se kerülte ki figyelmüket,
30605  IV,  67    |                       ment fel? Kihez ment fel az a derék ember? kérdezték
30606  IV,  67    |                       úr éppen le talált nézni az ablakon és észrevette õket.
30607  IV,  67    |                 betuszkolta Czanyugát hirtelen az írnokok szobájába. Mire
30608  IV,  67    |          õtekintetessége már bele volt merülve az aktákba, észre sem vette
30609  IV,  67    |               szemeikkel látták, hova ment be, az most a nagy kérdés.~- Alkalmasint
30610  IV,  67    |                     nagy kérdés.~- Alkalmasint az árvaszéki elnöknél van -
30611  IV,  67    |                      Czanyugát a megyeházból. (Az árvaszéki elnök úgyse dohányos,
30612  IV,  67    |                         Mielõtt bementek volna az árvaszéki elnökhöz, az az
30613  IV,  67    |                   volna az árvaszéki elnökhöz, az az ötletük támadt, hogy
30614  IV,  67    |                      az árvaszéki elnökhöz, az az ötletük támadt, hogy jobb
30615  IV,  67    |                   mehessen; a másik meg bemegy az árvaszéki elnökhöz.~Az árvaszéki
30616  IV,  67    |                  bemegy az árvaszéki elnökhöz.~Az árvaszéki elnök bõbeszédû
30617  IV,  67    |                        elbeszélgetett, kivévén az árvákkal.~Egy félóráig tartotta
30618  IV,  67    |                        itt a tekintetes úrnál.~Az erre borzasztó dühbe jött.~-
30619  IV,  67    |                 hivatali elõdöm bokkokat szítt az árvák pénzén.~Erre aztán
30620  IV,  67    |                        õ is lemenjen a kapuhoz az egyik finánc mellé, ahol
30621  IV,  67    |                       a hatalmasabbak, mert mi az állam vagyunk.~- Igaz, mi
30622  IV,  67    |                      állam vagyunk.~- Igaz, mi az állam vagyunk, ne hagyjuk
30623  IV,  67    |                        délelõttõl kezdve egész az esti szürkületig… azazhogy
30624  IV,  67    |                        vissza a fõjegyzõhöz:~- Az állam még mindig ott áll.~
30625  IV,  67    |                        mert ketten valának.~Ha az egyik finánc kiéhezett avagy
30626  IV,  67    |                      ki, õ rezignál, történjék az isten akarata, még akkor
30627  IV,  67    |                    akart beleegyezni, mert hát az õ reputációja is valami
30628  IV,  67    |                     cifra tarsolyt és a kardot az oldalára kötötték, aztán
30629  IV,  67    |                    rangosra.~Ezalatt elõállott az udvaron a prüszkölõ paripa.
30630  IV,  67    |                    csökönyösen újra nekidõltek az oszlopoknak, hogy azért
30631  IV,  67    |                dohánycsempészt. Pedig hol járt az már akkor…~Hiába no, vármegye
30632  IV,  68    |                                           AZOK AZ ÖREGEK~(Igaz történet)~1886~
30633  IV,  68    |                    ÖREGEK~(Igaz történet)~1886~Az öregurakat is meg-megszállják
30634  IV,  68    |                    kicsit a szalmaözvegységet.~Az unokaöccsei is biztatták:
30635  IV,  68    |                     úgyis tudni fogják, milyen az az amolyan.~Igaz, hogy egy
30636  IV,  68    |                        tudni fogják, milyen az az amolyan.~Igaz, hogy egy
30637  IV,  68    |                        hát nagy város Bécs, ki az ördög tudja azt meg? A nagy
30638  IV,  68    |                        angazsíroztak vacsorára az unokaöccsök. A fényes főúri
30639  IV,  68    |                      fürkészték, elfeledkeztek az ezüstrõl.~Hanem a hû komornyik,
30640  IV,  68    |                     urának:~- A dámák elvitték az ezüstünk egy részét. Mi
30641  IV,  68    |                  kifürkészik, mi módon tûnt el az ezüstnemû.~A grófnak erre
30642  IV,  68    |                   melyik rendõrállomásra megy. Az ördögbe is, csak olyan jó
30643  IV,  68    |                       azt jöttem mondani, hogy az ezüstnemû idõközben megkerült.
30644  IV,  68    |                       alján. Siettem hát, hogy az urakat megkíméljem a fáradságtól.~-
30645  IV,  68    |                        a fülüket sem mozdítják az én ezüstöm dolgában. Hanem
30646  IV,  68    |                     kedves Emelin! Hagyja abba az egészet. Nem való a magához
30647  IV,  68    |                      megy, nem megy!~Nem szólt az urának, de azért mégis elment
30648  IV,  68    |                   veszekedni: hogy mi lesz már az õ ezüstjével?~- Miféle ezüsttel? -
30649  IV,  68    |               jelentette, hogy már megtalálták az ezüstöt, ne keressük.~-
30650  IV,  68    |                     keressük.~- Hogy nézett ki az az ember?~- Egy kopottas
30651  IV,  68    |                  keressük.~- Hogy nézett ki az az ember?~- Egy kopottas öregúr.
30652  IV,  68    |                     szép história! Tudja, hogy az a tolvaj volt!~- Kétségkívül,
30653  IV,  68    |                 Kétségkívül, grófnõ… Fájdalom… az én hibám.~Megijedt, könyörgésre
30654  IV,  68    |                       Megismeri ezer közül azt az embert s ha térdig koptatja
30655  IV,  68    |                       és félreintette a grófot az ujjával.~- Mit akar? - kérdé
30656  IV,  68    |                   ujjával.~- Mit akar? - kérdé az érdes, bosszankodó hangon. -
30657  IV,  68    |                       bosszankodó hangon. - Mi az?~- Nono, öreg - szólt a
30658  IV,  68    |                   Miféle modor ez? - riadt fel az öreg gróf dühösen felugorva.~-
30659  IV,  68    |                generális is, akik erõsítették. Az uniformisnak pedig mindent
30660  IV,  68    |                kénytelen volt elõbb elbeszélni az egész történetet elejétõl
30661  IV,  68    |                        rendõr elgondolkozva.~- Az istenért, csak botrány ne
30662  IV,  68    |                    jótanácsot - suttogta.~- Mi az, kedves jó barátom? Mentsen
30663  IV,  68    |                   Lopjon el még néhány darabot az ezüstnemûbõl.~- Hogyan?
30664  IV,  68    |                 csináltasson annak a mintájára az ötvösnél annyit, amennyi
30665  IV,  68    |                   rendõri mesével.~- Úgy, úgy! Az isten is megáldja. Nem kívánom
30666  IV,  68    |                      azt a mesét.~Úgy is lett, az ezüstöt utánacsinálták,
30667  IV,  68    |                       veszedelem, de megmaradt az a tanulság a feleséges öregurak
30668  IV,  68    |                  öregurak számára, hogy nem jó az olyan dolgokat otthon csinálni.~
30669  IV,  69    |                    írok, de nagy csalódás érné az olvasót, ha szövevényes
30670  IV,  69    |                    fogok halni. Ami közbeesik, az mind hétköznapi história.~
30671  IV,  69    |               kicsinyes viszonyok.~De bánja is az efféléket az ember! Mi kell
30672  IV,  69    |                       De bánja is az efféléket az ember! Mi kell egy szegény
30673  IV,  69    |                     egy szegény ügyvédsegédnek az egész világból! Koszt, mosás
30674  IV,  69    |                     paradicsomot, ahol akarja.~Az elsõ benyomás nem volt kedvezõtlen.
30675  IV,  69    |               nyomorult principális lehet, aki az adjunktusa kofferjét nem
30676  IV,  69    |                        is cselekedtem mindjárt az elsõ nagy háznál.~- Kié
30677  IV,  69    |                      Kié ez a pompás épület?~- Az enyém - mondá.~Megörültem,
30678  IV,  69    |                        a nagy ház kié?~- Ez is az enyém - felelte roppant
30679  IV,  69    |                      harmadik nagy ház szintén az övé volt, a negyedik is.
30680  IV,  69    |                       övé volt, a negyedik is. Az ötödiknél már röstelltem
30681  IV,  69    |                      fekete hajú leány ment el az úton, s mosolyogva intett
30682  IV,  69    |                    kocsiról.~- Hát ezek kik?~- Az én leányaim.~(Hüm! Ezekbõl
30683  IV,  69    |                   szeditek fel mindjárt azokat az írásokat!~- Eleven kölykök! -
30684  IV,  69    |                        hogy mondjak valamit.~- Az én leányaim!~(Meg van ez
30685  IV,  69    |                       én leányaim!~(Meg van ez az ember bolondulva? - tûnõdtem
30686  IV,  69    |                     Hova, hova? - kiáltá rájuk az öreg, azután kevély arccal
30687  IV,  69    |                    hozzám:~- Úgy bizony. Ez is az én leányom!~Ahogy a templom
30688  IV,  69    |                      féltem, hogy azok is mind az õ lányai. (S ekkor megint
30689  IV,  69    |                        voltak:~- Nos, mit mond az adjunktus a városról, hé?
30690  IV,  69    |                       Bulykainét meg nem nézi. Az a valami!~Akármerre mentem,
30691  IV,  69    |                       már voltam, nyomban jött az interpelláció: de hát a
30692  IV,  69    |                    szólok a szép Bulykainéhoz?~Az egész város Bulykainéval
30693  IV,  69    |                foglalkozott.~Õérte lelkesültek az öregek és fiatalok.~Ha valahol
30694  IV,  69    |                      kell vinni Bulykainénak«; az elsõ dinnyét, az elsõ érett
30695  IV,  69    |                Bulykainénak«; az elsõ dinnyét, az elsõ érett cseresznyét mind
30696  IV,  69    |                        Borzasztó emberek ezek, az õ kormos katedráléjukkal,
30697  IV,  69    |                     kormos katedráléjukkal, és az õ szép Bulykainéjukkal!
30698  IV,  69    |              özvegyasszony, párbajban halt meg az ura; egy katonatiszt ölte
30699  IV,  69    |                      volt, ott látták, ez vagy az találkozott vele. Kék ruha
30700  IV,  69    |                    kertjébe, ha akarja. Hiszen az én lányom az.~(Micsoda?
30701  IV,  69    |                    akarja. Hiszen az én lányom az.~(Micsoda? A szép Bulykainé
30702  IV,  69    |                   Micsoda? A szép Bulykainé is az õ lánya?)~Nyomban vitt is
30703  IV,  69    |                    szúnyog lepte el a tájékot. Az egyik része ott ringott
30704  IV,  69    |                       de ezeket nem láthattuk. Az egyik barázdán egy vörös
30705  IV,  69    |             kétoldalról a hölgyecske orra alá. Az egész jelenet végtelenül
30706  IV,  69    |                szúnyogok ellen - magyarázta -, az átkozott szúnyogok ellen
30707  IV,  69    |                 nimbusz, ez a nagy semmi, ezek az üres szavak, a mások elragadtatása
30708  IV,  69    |                 felhõben lebegne, ahogy hajdan az Olympus istennõi.~De bár
30709  IV,  69    |                       volt valami kellemetlen; az álla kiállt, mint az olyan
30710  IV,  69    |              kellemetlen; az álla kiállt, mint az olyan pogácsa, amelyik a
30711  IV,  69    |                      Arcbõrét már megérintette az a hervasztó, bontó lehelet,
30712  IV,  69    |                 hervasztó, bontó lehelet, mely az üdeséget lefújja, de a szeplõket
30713  IV,  69    |                   magam, amint bemutatott neki az öreg, egy-két szót mondtam
30714  IV,  69    |               Tisztelem a nemes város ízlését.~Az uzsonnánál alkalmam volt
30715  IV,  69    |                    venni a termetét: de bizony az sem volt liliomos, keskeny
30716  IV,  69    |                leginkább ingerelt a nevetésre, az az elragadtatás, az a hódolatteljes
30717  IV,  69    |                       ingerelt a nevetésre, az az elragadtatás, az a hódolatteljes
30718  IV,  69    |                 nevetésre, az az elragadtatás, az a hódolatteljes tekintet,
30719  IV,  69    |                  pusztán volnék, s õ lenne ott az egyedüli, még akkor sem
30720  IV,  69    |                     mondhatnám csinosnak, mert az abszurdum!~Azok a fejöket
30721  IV,  69    |                 tengeri malacot szépnek tartja az úr?~Mindenütt az adjunktusról
30722  IV,  69    |                        tartja az úr?~Mindenütt az adjunktusról beszéltek,
30723  IV,  69    |                     tetszik. »Ki kellene vinni az akasztófáravalót a határra
30724  IV,  69    |                   megégetni.« Ujjal mutogattak az utcán, mint valami fõbenjáró
30725  IV,  69    |                     fõbenjáró gonosztevõt: »Ez az! Ez az!«~A hír eljutott
30726  IV,  69    |                        gonosztevõt: »Ez az! Ez az!«~A hír eljutott Bulykainéhoz
30727  IV,  69    |                Bulykainéhoz is, s mert asszony az asszony, azóta nyájasabb
30728  IV,  69    |                        szemekbõl, hogy »hát ez az igazság? Mi dicsõítjük,
30729  IV,  69    |                  ellenem fordult, pedig õ volt az igazságtalan. (Hja, hiába,
30730  IV,  69    |                    Mondtam is magamban: hiszen az igaz, hogy rút, de végtelenül
30731  IV,  69    |                eleintén, hogy ugyan miért? Azt az Isten tudja. Hogy keletkezett?
30732  IV,  69    |                      múló divat szeszélye volt az õ nimbusza. Támadt ok nélkül,
30733  IV,  69    |                     aki meglehetõsen gáncsolta az odavaló viszonyokat.~- Hát
30734  IV,  69    |                         akkor ne is beszéljen. Az a valami!~Hohé, kiáltám
30735  IV,  69    |                    vézna termet, melyben annyi az összhang és báj! Ó, be szép,
30736  IV,  69    |                       átalakuláson, nem tudom. Az asszony vette el látásomat?
30737  IV,  69    |                     mikor annak találom? És mi az igaz? Szép-e, okos-e? Vagy
30738  IV,  69    |                   Meglehet, hogy a helyi ízlés az a rettenetes csodaerõ, mely
30739  IV,  69    |                     mely észrevétlenül elnyeli az idegenét, és beolvasztja
30740  IV,  69    |                        feleségemmel (nota bene az is a principálisom leánya),
30741  IV,  70    |                    azon idõnek divatja szerint az volt az úr, aki minél kevesebbet
30742  IV,  70    |                        divatja szerint az volt az úr, aki minél kevesebbet
30743  IV,  70    |                     pedig a virilista világban az az úr, aki minél többet
30744  IV,  70    |                        a virilista világban az az úr, aki minél többet fizet. (
30745  IV,  70    |                 mindeniknek utána járjon azért az egy garasért, mikor az belejönne
30746  IV,  70    |                   azért az egy garasért, mikor az belejönne neki egy forintba!~
30747  IV,  70    |                       ha olyan okos ember akad az országban, aki a szegediség
30748  IV,  70    |            ellenõrzésének módozatát kitalálja, az lesz Szegeden a fõbíró.~
30749  IV,  70    |                       nézvést össze kell hívni az egész város fõembereit.~
30750  IV,  70    |                  hídvám módját« (lehetetlenség az egy szabótúl, kételkedének
30751  IV,  70    |                      sok gúnyos mosolygás volt az arcokon.~- No hát, lássuk
30752  IV,  70    |         hanghordozással.~- Szögedébe - felelte az kényesen.~Síri csönd állt
30753  IV,  70    |                    szabó.~- Szögedébe - mondja az jámbor arccal.~- Mivel eszik
30754  IV,  70    |                      emelték Damók uramat, aki az õ rendszerét, nagy bölcsen,
30755  IV,  70    |                        Fõbíró nem lett belõle, az igaz. De hát miért nem lett?~
30756  IV,  70    |                 valamennyien Miskolcra. Járjon az egész város mezítláb.~Végre
30757  IV,  70    |                         parolát csaptak (annak az embernek az öregapja vágta
30758  IV,  70    |                     csaptak (annak az embernek az öregapja vágta szét, akitõl
30759  IV,  71    |                     egyszer. Egészen más világ az, mint minálunk. Más erkölcsök,
30760  IV,  71    |                    nemesek s ha nem értik vagy az egyiket, vagy a másikat,
30761  IV,  72    |                                      HOGY LESZ AZ EMBER NAGY TALENTUM?~(Nekrológ
30762  IV,  72    |                       és a legtöbb ragaszkodás az emberhez.~Míg ellenben a
30763  IV,  72    |                      amikor nem fáj is, sajog. Az a láthatatlan szú ott topog,
30764  IV,  72    |                   benne szüntelen, és rángatja az ínyidegeket. Tessék ilyenkor
30765  IV,  72    |                    Tessék ilyenkor humorizálni az ország dolgai felett.~Két
30766  IV,  72    |                    olvastam már el a fogakról, az egyik háromszáznegyven lap,
30767  IV,  72    |                 százkilencven, de mindegyikbõl az sül ki a végén, hogy csak
30768  IV,  72    |                      gonosz játékot ûzte velem az odvas fogam egy álló hétig.~
30769  IV,  72    |                      nem találkozom véletlenül az utcán az én tisztelt barátommal,
30770  IV,  72    |                 találkozom véletlenül az utcán az én tisztelt barátommal,
30771  IV,  72    |                   kihúzatni, de úgy látszik, õ az okosabb, megint engedett.~-
30772  IV,  72    |                       már én is valami hasznot az országnak.)~Az én tisztelt
30773  IV,  72    |                  valami hasznot az országnak.)~Az én tisztelt barátom gondolkozott
30774  IV,  72    |                        megemlítvén pusztán azt az érdekes csalódást, melyben
30775  IV,  72    |                egészséges foga fáj. Én például az alsó szájpadlásban kerestettem
30776  IV,  72    |                        a felsõben volt. (Ilyen az emberi bölcsesség, még a
30777  IV,  72    |                       újságíró fogától kitelik az.)~Ha a sablon nekrológokat
30778  IV,  72    |                      hagy maga után.«~Csakhogy az én néhai fogam nem szorul
30779  IV,  72    |                 banális dicsõítésekre, kitelik az õ múltjából egy humoreszkre
30780  IV,  72    |                    végére.~Önöknek, tudom, már az is elég furcsa, hogy míg
30781  IV,  72    |                    furcsa, hogy míg más embert az esze hoz nagy talentum hírébe,
30782  IV,  72    |                 Mégpedig éppen ez a fogam.~Hát az úgy volt, hogy már huszonkét
30783  IV,  72    |                      Addig-addig kutattam, míg az éjjeliszekrény fiókja fenekén
30784  IV,  72    |                        lapozgatni. Mégis, betû az betû, szórakoztat.~Az egyik
30785  IV,  72    |                     betû az betû, szórakoztat.~Az egyik cikkben le volt írva
30786  IV,  72    |                  németség, hol a magyarság, és az egyes hadszakaszok posztja
30787  IV,  72    |                    közt volt Dobay ezredes is. Az asztal fölött összedisputáltak
30788  IV,  72    |                      azért szólok, bácsi, mert az urak nagy tévedésben vannak.~-
30789  IV,  72    |                   Honnan tudom. Hát csak tudja az ember az efféléket.~S erre
30790  IV,  72    |                        Hát csak tudja az ember az efféléket.~S erre aztán
30791  IV,  72    |                    megeredt bennem a tudomány, az utolsó hajszálig híven elmondtam
30792  IV,  72    |                      hajszálig híven elmondtam az ellenség általi megkerülésüket,
30793  IV,  72    |             nagybátyámat.~- Kié ez a gyerek?~- Az ördögé.~- Mi akar lenni?~-
30794  IV,  72    |                        akar lenni?~- Benne van az elõbbi feleletemben: fiskális.~-
30795  IV,  72    |                        volna belõlem? Mert nem az a fõ, hogy valaki tudjon,
30796  IV,  72    |                      hogy valaki tudjon, hanem az, higgyék felõle, hogy tud.~
30797  IV,  72    |                       még mai napig is kísért.~Az akkori vendégkoszorú õrnagyaiból
30798  IV,  72    |                  dolgokról - mintha azok úgyis az öt ujjamban lennének.~Pedig
30799  IV,  72    |                       csatát is elfelejtettem.~Az egész hadiszereplésbõl csak
30800  IV,  72    |                        maradt meg.~De most már az is kvietált.~
30801  IV,  73    |                                                AZ ÉN ASZTALTÁRSAIM~(Apró-cseprő
30802  IV,  73    |                        azon a koron, mikor még az ember szerelmes, és még
30803  IV,  73    |                      abban a korban, mikor már az embernek a felesége az egyedüli
30804  IV,  73    |                     már az embernek a felesége az egyedüli barátja.~Hanem
30805  IV,  73    |                   abban a korban vagyok, mikor az ember vacsorál. Önök mosolyognak
30806  IV,  73    |                  vacsorákra bazíroztak. (Hanem az igaz, hogy csak olyan, a
30807  IV,  73    |                   lefekvésig való párt is volt az.)~Denique bevallom, hogy
30808  IV,  73    |               általánosságban fölemlítem, hogy az egész asztalt mérsékelt
30809  IV,  73    |                      bizonyos különféleség, de az érzés egyöntetű. Egy váróteremben
30810  IV,  73    |                      ami bántja õket, elmúlnak az akadályok, a nehézségek,
30811  IV,  73    |               egyszóval elmúlik minden. Hát mi az ördögöt elégedetlenkednének
30812  IV,  73    |              elégedetlenkednének valamivel, ha az úgyis elmúlik?~A szittya
30813  IV,  73    |                       más lényeges differencia az én asztaltársaim közt, minthogy
30814  IV,  73    |                 valamikor oda találnak tévedni az asztalunkhoz, otthon érezzék
30815  IV,  73    |                      szemét behunyja, akkor is az egész kontinensen pislant
30816  IV,  73    |                   Pedig mondhatná azt is, hogy az övé ama nagy topáz. Szép
30817  IV,  73    |                       éppen most beszéli.~- Ez az arany gomb voltaképpen ezüst
30818  IV,  73    |                   beesett, eltûnt. Alkalmasint az alatta levõ páholyba esett
30819  IV,  73    |                    Cassagnac elhalványodék, és az ajtó elé állt.~»Miféle illetlen
30820  IV,  73    |                        a botomat keresem, mely az emeleti páholyból lecsúszott,
30821  IV,  73    |                    lecsúszott, hihetõleg odvas az alsó deszka.«~»Ah! - kacagott
30822  IV,  73    |                    kivallatott. Egy kis kaland az egész. Szavamra biztosítom,
30823  IV,  73    |                        de miként jutok hozzá?«~Az igazgató vállat vont:~»Azt
30824  IV,  73    |                  színházhoz. Bezzeg meghökkent az igazgató, mikor átfutotta;
30825  IV,  73    |                        este.~- Nem lehetséges! Az elnök parancsa huszonnégy
30826  IV,  73    |                        aminõ mértékben gyengül az öregek esze, olyan mértékben
30827  IV,  73    |                       melyiket szereti jobban, az alkalmasint sohasem fog
30828  IV,  73    |                         De még eddig (noha már az ötödik országgyûlésen könyököl
30829  IV,  73    |                       azt akarom elmondani. Ez az õ specialitása. Õ ugyanis
30830  IV,  73    |                     rendkívül ragaszkodik, ami az övé, s mindent lebecsmérel,
30831  IV,  73    |                   mindent lebecsmérel, ami nem az övé.~Ha cipõt varrat, ha
30832  IV,  73    |                       varrat, ha kalapot vesz, az rendesen többet ér, mint
30833  IV,  73    |                        világban. Régen leégett az a fabrika, ahol szõtték.
30834  IV,  73    |                  valami olyan oldalát, ami azt az õ szemében rendkívülien
30835  IV,  73    |                 nagyevő~Nem mindennapos vendég az asztalnál, csak ritkán jöhet
30836  IV,  73    |                        de százezrei vannak.~Ki az ördög tudhatta volna elõre,
30837  IV,  73    |                    lehet kifogást emelni, mert az - nem volt. Azt tartja az
30838  IV,  73    |                      az - nem volt. Azt tartja az asszony, hogy a nehéz gyomor
30839  IV,  73    |                       egészséges gyomrot, mint az övé. Képes megenni egy bödön
30840  IV,  73    |                     kétségbeesettnek… Hátha ez az ártatlan gyermek lesz a
30841  IV,  73    |                        közt? Hátha meghajlítja az Emelin szívét. Az anyai
30842  IV,  73    |                  meghajlítja az Emelin szívét. Az anyai szeretet elöli benne
30843  IV,  73    |                         Alig várta. Nem csoda, az éhes gyomor türelmetlen.~
30844  IV,  73    |                           Örülsz neki? - kérdé az anya bágyadt hangon, de
30845  IV,  73    |                   mutatják szörnyû pusztítását az elõtte heverõ csontpiramisok.
30846  IV,  73    |                      fél tíz. Bocsánatot kérek az olvasótól: azokra várnia
30847  IV,  75    |                   egészen másforma termet volt az ízlése, mert alighogy kimozdult
30848  IV,  75    |                        kezébe véve, nyitott be az udvarba.~A menyecske egyedül
30849  IV,  75    |                  összevissza csókolta jóízűen.~Az asszony hagyta ugyan magát
30850  IV,  75    |                   csókolni, de mégis úgy hozta az illedelem, hogy némi ellenvetéseket
30851  IV,  75    |                       előtt egyszerre kitárult az egész panoráma. Mindent
30852  IV,  76    |                   jelekkel kellene beszéltetni az emberiséget. A nyelvtanítás
30853  IV,  76    |                     mikor abból csak egyet kap az ember az egész életére.
30854  IV,  76    |                        csak egyet kap az ember az egész életére. Ujjakat azonban
30855  IV,  76    |                       Most válik el, most lesz az első próba. Megkérte a papot,
30856  IV,  76    |                  vezesse a szűrszabó-tudóshoz.~Az éppen egy cifra szűrt köpködött
30857  IV,  76    |                 szűrszabó összeszorította mind az öt ujját, és az öklét emelte
30858  IV,  76    |           összeszorította mind az öt ujját, és az öklét emelte föl.~A tudós
30859  IV,  76    |                           Tökéletesen! - szólt az lelkesedéssel.~- Hogyan?
30860  IV,  76    |                    ujjamat mutattam, hogy »egy az isten«, erre ő kettőt mutat,
30861  IV,  76    |                     azaz mutattam, akkor három az isten, »atya, fiú s szentlélek«,
30862  IV,  76    |                        a három ujjamat. Mire ő az ujjait összeszorítva kifejezé,
30863  IV,  76    |                    kérem, nagyszerűen ment! Ez az igazi világnyelv. A »volapük«
30864  IV,  76    |                     beszélgettek a tudóssal?~- Az egy impertinens fráter,
30865  IV,  76    |               nyomorult a saját hajlékomba, és az egy ujjával mutatja, hogy
30866  IV,  76    |                  ujjamat emelve, hogy nekem ez az egy szemem is többet ér,
30867  IV,  76    |                      szemem is többet ér, mint az ő két pápaszemes szeme.
30868  IV,  76    |                        a düh, összeszorítottam az öklömet… szerencséje, hogy
30869  IV,  76    |                   megoldotta a kereket!~…Ilyen az, mikor két tudós egymást
30870  IV,  77    |                        e nagy gondolkodó és ez az igazi nemes ember, aki isten
30871  IV,  77    |                  jóvoltából egyszerű ügyvédből az ország legnagyobb hivatalainak
30872  IV,  77    |                 szellem, sokszor nem elég neki az a világosság, amit az aerariális
30873  IV,  77    |                     neki az a világosság, amit az aerariális lámpa szór a
30874  IV,  77    |                      is - sohase mélyed úgy el az aktába, hogy az ablakon
30875  IV,  77    |                  mélyed úgy el az aktába, hogy az ablakon át a nagyvilágba
30876  IV,  77    |                         és senkinek sem engedi az elsőséget a divatos humanizmusban.~
30877  IV,  77    |                   halad, és jónak tartom, hogy az emberek alakuljanak, de
30878  IV,  77    |                      én magam nem alakulok.~Én az öregapámat tartom okos embernek,
30879  IV,  77    |                   tartom okos embernek, és nem az unokáimat.~Hát már most
30880  IV,  77    |                       Mert hiába, tartsuk fenn az apáink észjárásának okos
30881  IV,  77    |                becsületes embereket.~Hiszen ez az, amiért már rég idő óta
30882  IV,  77    |                 visszaadni a szerencsétleneket az emberi társadalomnak megjavulva.
30883  IV,  77    |                  legmagasztosabb hivatás, amit az állam végezhet.~De ezt nem
30884  IV,  77    |                   néhány év előtt meglátogatta az illavai börtönt, kikérdezte
30885  IV,  77    |                    Mikor szabadul meg? - kérdé az igazgatótól.~- Két hónap
30886  IV,  77    |                           szólítá meg a rabot.~Az egy nagyot sóhajtott:~-
30887  IV,  77    |                    sóhajtott:~- Hová? Azt csak az isten tudhatja.~- Én is
30888  IV,  77    |                  szükséget nem lát. Jó lesz-e?~Az András szemeibõl elõszivárogtak
30889  IV,  77    |                   aztán beállított Kozmához, s az mindenütt eldicsekedett
30890  IV,  77    |                        mindenütt eldicsekedett az õ saját külön rabjával: »
30891  IV,  77    |                       olyan édes örömet érzett az õ Andrásában, mint valamely
30892  IV,  77    |                    jelennel hasonlítja össze.«~Az öreg András elérzékenyült
30893  IV,  77    |                  körös-körül, s milyen kicsiny az illavai cella!… Nem érzed,
30894  IV,  77    |                        S jut-e néhanap eszedbe az a fülledt levegõ amott? (
30895  IV,  77    |                  épületes szavakkal vasalgatta az András lelkét gyûretlenre,
30896  IV,  77    |                         ott aztán megláthatják az »átgyúrt ember«-t. Bírónak
30897  IV,  77    |                        Bírónak érdekes látvány az.~Dictum-factum, csakugyan
30898  IV,  77    |                  Egyszóval, nagyon megtetszett az uraknak.~Ott nyomban meg
30899  IV,  77    |                     nyomban meg is jegyezte rá az egyik bíró (aki nekem késõbb
30900  IV,  77    |                   egyik bíró (aki nekem késõbb az esetet elbeszélte) Kozmához
30901  IV,  77    |                      Olyasféle szándék látszik az arculatján.~- Ejnye, ejnye,
30902  IV,  77    |                        már annyi kiadásom volt az idén, hogy nem merek hozzáfogni.
30903  IV,  77    |                       nem merek hozzáfogni. Mi az ördögöt csináljunk vele?
30904  IV,  77    |                      Nem lehetne megtámasztani az oldalát valahogy? Mit gondol
30905  IV,  77    |                     valahogy? Mit gondol kend?~Az »átgyúrt ember« titkolózó
30906  IV,  77    |                    azután egészen közel lépett az urához.~- Mondok valamit,
30907  IV,  77    |                        ne hallják.~- Mi légyen az, András fiam?~- Föl lehet
30908  IV,  77    |                        aztán, csókolom kezeit, az én gondom.~…A fõügyész elnevette
30909  IV,  77    |                  senkinek sem dicsekszik többé az »átgyúrt ember«-ével.~
30910  IV,  78    |                    Istóknak:~- Ne kímélje kend az ostort, vágja, üsse, úgy
30911  IV,  78    |                        Megeresztette hát Istók az ostort s röpült a négy sárkány,
30912  IV,  78    |                       erre Istók:~- Megdöglött az, méltóságos uram, még a
30913  IV,  79    |                       s menten elkezdi mondani az alábbi epizódot. Nehezen
30914  IV,  79    |               beszéltessük el a saját dolgát.~»Az 1841-i dietán együtt laktunk
30915  IV,  79    |                      együtt laktunk Pozsonyban az ín kedves barátommal, a
30916  IV,  79    |               Tekintetes karok és rendek! Amit az elõttem szóló elmondott,
30917  IV,  79    |                       elõttem szóló elmondott, az elejétõl fogva végig helytelen
30918  IV,  79    |                     nagy hahota, kacagott mind az ötvenkit vármegye, kacagott
30919  IV,  80    |                    duzzogva a mama, aki lányát az idén fürdõre viszi. - Bizony,
30920  IV,  80    |                           Bizony, tõled ember, az a szegény lány akár hamupipõkének
30921  IV,  80    |                     folytonos gyász lesz nekem az a fürdõ szemrehányásaid
30922  IV,  80    |                  padlásra, és vidd a kaszinóba az útiköltséget. Úgyis látom
30923  IV,  80    |                       velük. Vonatra szállnak. Az elsõ állomásnál újra megindul
30924  IV,  80    |                      elégedetten egy férj, kit az esti vonat szalmaözveggyé
30925  IV,  80    |                     ember.~- Brávó, hát elment az asszony? - üdvözlik a belépõt.~-
30926  IV,  80    |                    belépõt.~- Igen, ámbár hisz az nem határoz semmit - válaszol
30927  IV,  80    |                      határoz semmit - válaszol az közönyösen.~A szalmaözvegy
30928  IV,  80    |                közönyösen.~A szalmaözvegy férj az egész est alatt oly nyugodtan,
30929  IV,  80    |                         Úgy van, uraim, nálam »az« nem határoz semmit! Akár
30930  IV,  80    |                        semmit! Akár itthon van az asszony, akár nincs, én
30931  IV,  80    |                    tout égal fürdõ, nem fürdõ. Az akkor önt, koccint és iszik,
30932  IV,  80    |                    éjfél után dúdolva a »Rövid az élet, örök a sír«-t és küszködve
30933  IV,  80    |                      mely nem tudja megtalálni az elõbbit, hazaér, egyszerre
30934  IV,  80    |                összerázkódik.~Gyorsan abbahagy az élettel, mely rövid, és
30935  IV,  80    |                       a bujdosó zárt, kinyitja az ajtót s lopva besurran a
30936  IV,  80    |                vetkezés után ügyesen belebúvik az ágyba.~Csak pár perc múlva
30937  IV,  80    |                  sandalít.~- Vajon ébren van-e az asszony? - töpreng magában.~
30938  IV,  80    |                       el. Mégiscsak alávalóság az, amit õ tesz ezzel az áldott
30939  IV,  80    |               alávalóság az, amit õ tesz ezzel az áldott szelíd asszonykával.
30940  IV,  80    |                    áldott szelíd asszonykával. Az bizonyosan az egész éjszaka
30941  IV,  80    |                    asszonykával. Az bizonyosan az egész éjszaka sírt. Meg
30942  IV,  80    |                      Kicsikém - szól bûnbánóan az ágy felé. A megszólított
30943  IV,  80    |                         hidd el, vannak percek az életben, melyek… melyek
30944  IV,  80    |                   Ravaszul szól:~- Ni, édesem, az a kalap, amirõl nemrég szóltál…
30945  IV,  80    |                         amirõl nemrég szóltál… az gyönyörû kalap. Ritkítja
30946  IV,  80    |                         Beleegyezem abba, hogy az idén fürdõre menj. Holnap
30947  IV,  80    |                     azon biztos tudatban, hogy az asszonyt szerencsésen kibékítette,
30948  IV,  80    |                 Csakhogy már ez is megy - szól az orvos, ablakából egy kocsi
30949  IV,  80    |                  szórakozottan így sóhajt föl: Az ember néha kikerülheti sorsát.~
30950  IV,  80    |                  pelyvát. Már azt hittem, hogy az az akasztófáravaló õrnagy
30951  IV,  80    |                        Már azt hittem, hogy az az akasztófáravaló õrnagy a
30952  IV,  80    |                      módon feldicsértem elõtte az osztrák armádiát. Hja, mikor
30953  IV,  80    |                   osztrák armádiát. Hja, mikor az ember az osztrák armádiát
30954  IV,  80    |                  armádiát. Hja, mikor az ember az osztrák armádiát akarja
30955  IV,  80    |               elõhozzátok nekem. Péter fizesse az adósságot, a fürdõt, a ruhát,
30956  IV,  80    |                      mikor te nem vagy itthon. Az volt az összes mulatságom,
30957  IV,  80    |                       nem vagy itthon. Az volt az összes mulatságom, hogy
30958  IV,  80    |                megérkeznél.~Egyszerre fölkiált az asszony:~- Ember, mi ez?~
30959  IV,  80    |                       kufferjában látott meg. (Az ostoba Náncsi szobalány
30960  IV,  80    |             árnyékszerû testét. - Dicsértessék az úr! Már azt hittem, hogy
30961  IV,  81    |                        A jámbor férfiú letette az újságot, leemelte kalapját
30962  IV,  81    |               utolérhetlenek. Egyszóval, éppen az az állása tetszik nekem,
30963  IV,  81    |            utolérhetlenek. Egyszóval, éppen az az állása tetszik nekem, amit
30964  IV,  81    |                   Lenci.… no, tedd meg már azt az örömet.~Addig-addig turbáltam
30965  IV,  81    |                  örömet.~Addig-addig turbáltam az olvasásban, hogy végre is
30966  IV,  81    |                       biz õ. Mindjárt ráállott az elsõre, amelyik jó volt.
30967  IV,  81    |                     öltözködésû, aki nem adott az asszonyokra semmit, de meglehet,
30968  IV,  81    |           megpillantottam. Mert hiába hálátlan az ember és a gonosz tettekre
30969  IV,  81    |                     hajlandó rosszcsonttal - s az a kész tervvel menten odatelepedett
30970  IV,  81    |                      beszélsz? Hát mit akartok az én kalapommal, he?~S ennek
30971  IV,  81    |                       e pillanatban.~- Hát már az ember nem is olvashat a
30972  IV,  81    |                        a kalapja miatt? Hát mi az már ezekkel a kalapokkal?
30973  IV,  81    |                        És fölemelte fenyegetõn az ökleit.~Elmentek és másnap
30974  IV,  81    |                     valakit, aki tovább szõjje az ingerkedést. Meg is találtuk
30975  IV,  81    |                 válaszolta Lõrinc kedvetlenül, az õt jellemzõ mogorvasággal.~-
30976  IV,  81    |                        el kell bujdosnom ebbõl az országból a kalapjaim miatt?
30977  IV,  81    |                   legyek, bujdossam önök miatt az erdõkben, emberi szem ahol
30978  IV,  81    |                      kidagadtak -, hogy nem ön az elsõ ilyféle ember. El kell
30979  IV,  81    |                        ismeri Pélyi Gyurit. Ez az ember meglát a fejemen egy
30980  IV,  81    |                       Azt hitte a bolond, hogy az az õ fején is úgy fog állni,
30981  IV,  81    |                        hitte a bolond, hogy az az õ fején is úgy fog állni,
30982  IV,  81    |                   fején is úgy fog állni, mint az enyimen… Látta benne? Mondhatom,
30983  IV,  81    |                     mind ilyenek… hiszen kérem az egész város ilyeket visel,
30984  IV,  81    |                    illúziókat - mert azok csak az én fejemen veszik ki magukat
30985  IV,  81    |                természete egészen átváltozott.~Az egykori igénytelen, szerény
30986  IV,  81    |                     Látjuk bizony, de nem csak az õ fején. Sok-sok ember hord
30987  IV,  82    |                                                AZ IDŐ JAVÍT~(Szakcikk a dohányról)~
30988  IV,  82    |                      országokról. Hol milyenek az asszonyok és milyenek a
30989  IV,  82    |              felragyogtak (mert hát nagy dolog az hiába, ha valaki viceispán
30990  IV,  82    |                       Nosza parancsolom rögtön az egyik hajdúnak, hogy vágjon
30991  IV,  82    |                       csomónyit, mire megjövök az ebédről, mert éppen hivatalos
30992  IV,  82    |                        darab hajdú ott fekszik az ambituson, ki a lócán, ki
30993  IV,  82    |                        Hát benneteket mi lelt?~Az egyik hajdú fölpislantott
30994  IV,  82    |                       De hát mi esett veletek, az isten szerelméért?~- Abból
30995  IV,  82    |                    vallotta ki szégyenlősen.~- Az én dohányomból? No iszen
30996  IV,  82    |                        szobámba, hát látom ott az asztalon szép laskára vágva,
30997  IV,  82    |                     kínálkozott. Lehetetlenség az, hogy ez a dohány ilyen
30998  IV,  82    |                    pipámat, rágyújtok, szívom, az első két-három szippantásnál
30999  IV,  82    |                      és a szemem homályosodni. Az akták és a bútorok egyszerre
31000  IV,  82    |                   leteszem pipámat, s kinyitom az ablakot. A friss levegő