bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

31001  IV,  82    |                 rosszul érzi magát és kiszalad az ambitusra, ahol a beteg
31002  IV,  82    |                         Miféle átkozott plánta az?~- Mondtam már, hogy a rendes
31003  IV,  82    |                   nadragulyánál is rosszabb!~- Az embertõl függ. Nekem például
31004  IV,  82    |                       örök titokban tartod ezt az esetet, mert ha megtudnák
31005  IV,  82    |             választanának meg.~Megígértem neki az örök titoktartást (Isten
31006  IV,  82    |               lehetetlen elszívni, vitesse fel az egészet a padlásra.~Évek
31007  IV,  82    |                       Eszembe sem jutott többé az én dohányom. Hanem egy nap
31008  IV,  82    |                        dohány, nézem a dobozt, az is üres. Ejnye, mi az ördögöt
31009  IV,  82    |                  dobozt, az is üres. Ejnye, mi az ördögöt csináljak? Az még
31010  IV,  82    |                       mi az ördögöt csináljak? Az még csak jobban ingerelt
31011  IV,  82    |                      hiszen ott van a padláson az a sok harmadévi dohány«.~-
31012  IV,  82    |                   harmadévi dohány«.~- De hisz az szívhatatlan - figyelmeztet
31013  IV,  82    |                Megvágom, rágyújtok; kieresztem az elsõ füstöt nagy félénken,
31014  IV,  82    |                  gyönyörérzet fog el, próbálom az orromon át, kellemesen csiklandoz,
31015  IV,  82    |                      pipában fürgén dagadoznak az apró dohány laskák, a fehérszürke
31016  IV,  82    |                    hamvakon keresztül piroslik az izzó tûzszem, csak néha
31017  IV,  82    |                        Le kell azonnal hozatni az egészet és lakat alatt tartani.~-
31018  IV,  82    |                         csakhogy éppen ez volt az utolja. A többit, mivel
31019  IV,  82    |                        utolja. A többit, mivel az volt mondva, hogy rossz,
31020  IV,  82    |                       volt semmi.~Lássátok, ez az élet. De nini, megérkeztünk.
31021  IV,  83    |                                                AZ ÖREG GRÓF~1886~Roppant nagy
31022  IV,  83    |                       hold kövér föld termette az ennivalóját, de alig evett
31023  IV,  83    |                       vadászott Indiában abban az évben, amikor a grófhoz
31024  IV,  83    |                         Annyira szerette õseit az öreg, hogy az utódnak már
31025  IV,  83    |                   szerette õseit az öreg, hogy az utódnak már semmi se jutott
31026  IV,  83    |                       hazát se szerette, pedig az akkor éppen halott volt.~
31027  IV,  83    |                       akkor éppen halott volt.~Az ötvenes években kerültem
31028  IV,  83    |                       ötvenes években kerültem az ódon, zegzugos kastélyba,
31029  IV,  83    |                       a kerítések nyílásain át az óriási parkba, hogy megbámuljuk
31030  IV,  83    |                         Istenem, de szép lehet az belülrõl! Ha én azt egyszer
31031  IV,  83    |                    valami nagyon boldog lehet, az bizonyos.~Atyám takácsmester
31032  IV,  83    |                      gyerek voltam, elvégezvén az iskolákat.~Azt hittem, tréfál,
31033  IV,  83    |                           Alkalmazásban leszel az öreg gróf személyénél.~-
31034  IV,  83    |                        gróf személyénél.~- Én? Az öreg grófnál?~- Együtt fogsz
31035  IV,  83    |                    olyan erõs is leszel te ott az úri koszton, mint egy bika.~
31036  IV,  83    |                        mint egy bika.~Erre már az édesanyám is bejött a konyháról.~-
31037  IV,  83    |                   héttõl kezdve felolvasó lesz az öreg grófnál.~- Felolvasó?
31038  IV,  83    |                   grófnál.~- Felolvasó? Hát mi az?~- Mi? Hát az, hogy az öreg
31039  IV,  83    |                Felolvasó? Hát mi az?~- Mi? Hát az, hogy az öreg grófnak van
31040  IV,  83    |                      mi az?~- Mi? Hát az, hogy az öreg grófnak van egy inasa,
31041  IV,  83    |                    öreg grófnak van egy inasa, az a keze-lába; van egy masinája,
31042  IV,  83    |                   keze-lába; van egy masinája, az a gyomra; van egy tülke,
31043  IV,  83    |                       a gyomra; van egy tülke, az a füle; van egy fiskálisa,
31044  IV,  83    |                       füle; van egy fiskálisa, az a szája; te pedig leszel
31045  IV,  83    |                      pedig leszel a szeme. Hát az is csak valami.~- Nem értem.~-
31046  IV,  83    |                        közt. Hogy milyen lehet az? Hogy nézhet ki? Ó, bárcsak
31047  IV,  83    |                      túl volnék rajta.~Azalatt az egész környezettel megösmerkedtem.
31048  IV,  83    |                    kell, igaz-e, hehehe? Hanem az iváshoz csak torok kell,
31049  IV,  83    |                     asszonyság sürgött-forgott az ambituson, arról azt mondták,
31050  IV,  83    |                     mondták, hogy a kulcsárné, az udvaron egy jókinézésû öregúr
31051  IV,  83    |                   öregúr játszott a kutyákkal, az a kapus, a kastély felsõ
31052  IV,  83    |           lótott-futott mindenféle edényekkel: az a szakács. De mindnyájuk
31053  IV,  83    |               legnagyobb úrnak látszott János, az inas.~A kulcsárné, aki jó
31054  IV,  83    |                     állott atyámmal (hihetõleg az õ protekciójával jutottam
31055  IV,  83    |                   János kedvét megnyerni, mert az itt a fõ. Nagyszerû ember,
31056  IV,  83    |                      világban nincsenek is. Ez az utolsó.~Végre fölébredt
31057  IV,  83    |                      oligarcha, hetven falunak az ura, ébren van.~János bement,
31058  IV,  83    |                 sajátszerû zaj.~Végre megnyílt az ajtó, s János által támogatva,
31059  IV,  83    |                  fölött is egy monokli.~- Maga az? - kérdé nyöszörgõ, síri
31060  IV,  83    |                      János ad, és belém leheli az étert, emészteni nem tudok,
31061  IV,  83    |                      vagyok.~Részvéttel néztem az öregre. Istenem, hát így
31062  IV,  83    |                  azelõtt.~Még aznap megkezdtem az új pályát. A délutáni postával
31063  IV,  83    |                foglalkozásom.~Nehéz munka volt az. Olvasni és örökké csak
31064  IV,  83    |            elszunnyadott, és én is abbahagytam az olvasást, de a gróf annyira
31065  IV,  83    |                       hogy fölébredt:~- No, mi az? Miért nem olvas? Hiszen
31066  IV,  83    |                      én bontottam fel.~- Levél az excellenciád fiától - figyelmeztetém.~-
31067  IV,  83    |             észrevételképpen a levélre:~- Ezek az infámis újságok… No, ezek
31068  IV,  83    |                   megvillant hófehér mûfogsora az állkapcsai között.~Minden
31069  IV,  83    |                    hogy egyszer sem imádkoztam az öregért.) Vasárnapokon át
31070  IV,  83    |                     akit arra a célra tartott. Az összes heti bûneit feldiktálta
31071  IV,  83    |                       a mennyekben.~Ilyen volt az élet a tündérkastélyban,
31072  IV,  83    |                   megbámultam azelõtt. Unalom, az igaz, bõven volt, de ahelyett
31073  IV,  83    |                       korán kelt János. Láttam az ablakomon át, míg bent ágyamban
31074  IV,  83    |                   idõben felkeltem, s kimentem az ambitusra pipázni, ahol
31075  IV,  83    |              anekdotizált.~Egy ízben arra ment az inas, jó reggelt kívántunk
31076  IV,  83    |                     majd közömbösen ment végig az udvaron a kapu felé.~A kapus,
31077  IV,  83    |                  Fölséges idõnk van ma, János.~Az ég kékje felhõtlenül mosolygott
31078  IV,  83    |                        sugarait pazarul szórta az ódon falakra. A grófi konyha
31079  IV,  83    |                    János, egy pillantást vetve az égre -, de alighanem lesz
31080  IV,  83    |                    nézzenek osztán be is, mert az öreg ma virradóra odébbállott.~
31081  IV,  83    |                     inas, Csakugyan ott feküdt az öreg a puha selyemágyban
31082  IV,  83    |                      lett itt árva senki, csak az a két mankó, mely az ágyhoz
31083  IV,  83    |                      csak az a két mankó, mely az ágyhoz volt támasztva.~
31084  IV,  84    |                      mély fohásszal hálát adok az istennek megmenekülésemért,
31085  IV,  84    |              hallgatták a rémes kalandot. Csak az egyik fiatal puskás kottyant
31086  IV,  84    |                 kottyant bele türelmetlenül:~- Az ördögbe is! Hát mi történt
31087  IV,  84    |                     kigyőzik a füstös előtt!~ ~AZ ÜRES HELY~1886~Németh causarum
31088  IV,  84    |                       emberüket, perbe fogjon. Az öregúr vonakodott egy darabig
31089  IV,  84    |                       arra üres helyet hagyott az iratban.~Személyesen vitte
31090  IV,  84    |              Személyesen vitte el őfelségének.~Az átfutotta s aztán így szól:~-
31091  IV,  84    |                    erdélyi kálvinista püspökre az elmúlt haragos időkben ráparancsoltak,
31092  IV,  84    |                    kézhez; fúrta a heverő pénz az oldalát, de halaszthatatlan
31093  IV,  84    |                     csak, Gerzson, tedd be ezt az ezer forintot a bankba.~
31094  IV,  84    |                 asztalnál.~- No hát betetted-e az ezer forintot a bankba?~-
31095  IV,  84    |                formában öntik ki, de némelykor az őexcellenciás szájukból
31096  IV,  84    |                  jegyzé meg egy társaságban:~- Az egyik tolvaj, a másik bolond!~
31097  IV,  84    |                       is, másik is továbbadta. Az egész városban suttogtak
31098  IV,  84    |                       a két hivatalnokra. Csak az nem értette már meg, aki
31099  IV,  84    |                        nem akarta.~Végre maguk az illetõk is meghallották,
31100  IV,  84    |                       Rápolty pedig Kempeyhez. Az úton találkoztak.~- Tudja
31101  IV,  84    |                         HIVATALOS ORÁCIÓK~1886~Az ötvenes években történt,
31102  IV,  84    |                    tudálékos közegét bízta meg az eljárással, ki az illetõ
31103  IV,  84    |                    bízta meg az eljárással, ki az illetõ községben megjelenvén,
31104  IV,  84    |                        uram fölöttébb szerette az italt és fölöttébb gyûlölé
31105  IV,  84    |                     gyûlölé a németeket. Mégis az történt meg rajta, hogy
31106  IV,  84    |                        történt meg rajta, hogy az ital hálátlanul vágta földhöz,
31107  IV,  84    |            Kaptafánszky uram elõször is kapott az alkalmon, de amint veszi
31108  IV,  84    |                     hogy a láz, ahelyett, hogy az elõzõ napon rendelt szerektõl
31109  IV,  84    |                  üterét, s aztán megpillantván az ágy alatt heverõ gyümölcsmaradványokat,
31110  IV,  84    |              megkérdezte fõnökét.~- Hát amice, az orvosnak szemesnek kell
31111  IV,  84    |                      nyelni sem tudok.~- Nekem az mindegy! - förmed fel a
31112  IV,  84    |                   förmed fel a doktor -, hanem az egyszer tény, hogy maga
31113  IV,  84    |                   megmaradt nyereg még most is az ágya alatt van.~ ~MILYEN
31114  IV,  84    |                       úr milyen vallású?~- Nem az, ami urambátyám - volt a
31115  IV,  84    |                      református azonban büszke az õ magyar vallására, s szereti
31116  IV,  84    |               képviselõ úr csakugyan eltalálta az õ vallását. Mire a képviselõ
31117  IV,  84    |                       reggel felé ott találták az utcán, amint egy ház falának
31118  IV,  84    |                    azok a házak? Megvárom, míg az enyim ide forog, s aztán
31119  IV,  84    |                       õ kérdezte meg egy éjjel az õrtõl:~- Ugyan barátom,
31120  IV,  84    |                       tessék tréfálni - felelt az õr -, hisz a tekintetes
31121  IV,  84    |                        hogy világíttatni fogja az utcákat. Egy csúf, zimankós
31122  IV,  84    |                     lámpacövekeket. Nem messze az õ házától állítottak fel
31123  IV,  84    |                     után hazafelé botorkált, s az lett belõle, hogy a lámpakaróba
31124  IV,  84    |                       a virtus és mellbe lökte az alakot, rákiáltva, hogy:~-
31125  IV,  84    |                       rákiáltva, hogy:~- Félre az útból, hé!~Hanem az a goromba »
31126  IV,  84    |                      Félre az útból, hé!~Hanem az a goromba »tuskó« nagyon
31127  IV,  84    |                   birokra kelt vele. A harcnak az lett a vége, hogy lába megsiklott
31128  IV,  85    |                                                AZ ÖRDÖNGŐS PROFESSZOR~1886~
31129  IV,  85    |                       Magyarok istenérõl«, aki az õsi néphit szerint külön
31130  IV,  85    |                   haragítani a németeket, hogy az ördög Bajorországban született,
31131  IV,  85    |                   sokallja, de ki sokat ivott, az kevesli és még többet kíván.
31132  IV,  85    |                   Hatvani Pista, összeszerezte az útiköltséget és kiment a
31133  IV,  85    |                        a szemvesztõ gödröcskék az arcán, ha nevetett!~Mellette
31134  IV,  85    |                      ha nevetett!~Mellette ült az ebéd alatt, beszélgetett
31135  IV,  85    |                     nagy kitûnõség mint õ, aki az asztal végén ül, aki a helyett
31136  IV,  85    |                   részére nyerni. A diáké volt az már!~Mit ér hát az egész
31137  IV,  85    |                        volt az már!~Mit ér hát az egész tudománya, ha a bohó
31138  IV,  85    |               tenyerébe temetve, de a szíveket az isten sem hajlítja át egykönnyen.~
31139  IV,  85    |                        mikor hiába fohászkodék az istenhez Fruzinka szerelméért,
31140  IV,  85    |               nyugtalanul hánykolódik ágyában, az ördögtõl kért segítséget.~-
31141  IV,  85    |                        ablakán át hallja, hogy az ablakpárkányra szárnyait
31142  IV,  85    |                        emberi hangon beszélni. Az egyik seregély volt, a másik
31143  IV,  85    |                       egyszer ez a könyv lesz, az uralkodni fog a szellemek
31144  IV,  85    |              házboltozat tégláihoz, hogy nincs az az anyaszült ember, aki
31145  IV,  85    |                       tégláihoz, hogy nincs az az anyaszült ember, aki fölemelje.~-
31146  IV,  85    |                     Akkor hát annyi ez a könyv az emberekre nézve, bátyámuram -
31147  IV,  85    |                       megkenné valaki a kezét, az elemelhetné a könyvet. De
31148  IV,  85    |                        s kidörzsölte szemeibõl az álmot, olyan elevenen állt
31149  IV,  85    |                 csodálatos »Mágyika«. No, majd az enyim leszel, gondolá Hatvani,
31150  IV,  85    |                        a debreceni temetõ volt az indóházuk. Ott szerszámoztak.
31151  IV,  85    |                   Borbála (ni, hova keveredett az is) seprõn, a vén Igaliné
31152  IV,  85    |                  peméten. Érdekes karaván volt az így.~Hatvani uram nem ijedt
31153  IV,  85    |                 azazhogy még elõbb, ugyanabban az éji órában fölmászott a
31154  IV,  85    |                       lehozta onnan a könyvet. Az könnyen engedett; a három
31155  IV,  85    |                     közönséges nõi hajszálak. (Az igaz, hogy azok is elég
31156  IV,  85    |                       madarak beszéde?~Bezárta az ajtót belülrõl, ráhúzta
31157  IV,  85    |                   belülrõl, ráhúzta a függönyt az ablakra, egy imádságot rebegett
31158  IV,  85    |                         egy imádságot rebegett az istenhez, s csak akkor,
31159  IV,  85    |                   Egyszerre hét szellem ugrott az asztalhoz különbözõ alakban
31160  IV,  85    |                     bátorkodva a parancsolást.~Az alvilági lelkek lesütötték
31161  IV,  85    |                     lesütötték fejüket, mintha az orruk vére folyna.~- Ej,
31162  IV,  85    |                       békességben, barátságban az odavaló jámbor polgárokkal,
31163  IV,  85    |                 fogadott, aki tisztogatott rá.~Az inast Bugyi Andrásnak hítták,
31164  IV,  85    |                 fizetett velök, jók voltak, de az új tulajdonosnál legott
31165  IV,  85    |                    leghosszabb három szálat.~- Az a legkönnyebb - mondá Magyariné.~-
31166  IV,  85    |                        egy kis dolgom van még.~Az a »kis dolga« pedig a nagynál
31167  IV,  85    |                   azután háromszor egymásután, az ördöngõs könyvet becsapva.~
31168  IV,  85    |                      menve a sátrától, feltöri az egyik tojást, hát egy arany
31169  IV,  85    |                       a dolgoknak apródonkint. Az emberek súgtak-búgtak egymás
31170  IV,  85    |                telekiabálta a várost; így-úgy, az õ tojásaiban arany volt.
31171  IV,  85    |                       szemfényvesztésnek, mert az tisztán a tyúkjai érdeme.
31172  IV,  85    |                     legalább azt tudná, melyik az aranyos a kilenc tyúkja
31173  IV,  85    |                        a tyúkok húsát - de biz az csak olyan volt, mint a
31174  IV,  85    |                     professzor, ki jól ösmerte az emberi háládatlanságot és
31175  IV,  85    |                       múlt hónapban - panaszlá az asszony bánatos hangon.~-
31176  IV,  85    |                       Azt akarja, föltámasszam az urát? - kérdé Hatvani.~-
31177  IV,  85    |                         fakadt ki Magyarinéból az ijedelem -, hamarább szeretném
31178  IV,  85    |               megfordítva?~- Úgy, hogy hazatér az uram éjjelenkint, kérem
31179  IV,  85    |                     mákot, gyorsan hozzáláttak az ördögök és kísértetek a
31180  IV,  85    |                      kellett volna, mint ahogy az alvilági rendtartás engedi,
31181  IV,  85    |                     ütötte a kollégium tornyán az egy órát éjfél után s ördögök,
31182  IV,  85    |                  azokkal nem incselkedik többé az ördög, most is ott pihennek,
31183  IV,  85    |                        nagy vacsorája, ~melyet az õ kis szobájában rendezett?~
31184  IV,  85    |              elhalmozták Debrecenben. Nem volt az a lakodalom vagy keresztelõ,
31185  IV,  85    |                       meghíva. Ott is rendesen az asztalfõn ült.~De valamennyi
31186  IV,  85    |                        fõbíró nem nagyon bánta az így kifejlõdött viszonyt,
31187  IV,  85    |                      bennünket! - csóválgatták az emberek a fejüket. - Abba
31188  IV,  85    |                      emberek a fejüket. - Abba az egyetlen füstös szobájába!
31189  IV,  85    |                   szobájába! Köszönjük alássan az olyan vendégséget, mint
31190  IV,  85    |                        vendégséget, mint aminõ az lesz. Hanem azért menjünk,
31191  IV,  85    |                     most jut eszembe! Igaz biz az. Én vacsorára híttam az
31192  IV,  85    |                        az. Én vacsorára híttam az urakat. Ejnye kutyaláncos!
31193  IV,  85    |                       a professzor úr szobája: az elsõ vendégek fitymálva
31194  IV,  85    |                        itt gúnyos mosolygással az egyik vendég, gondolom,
31195  IV,  85    |                   szakíthatott magának.~Valaki az egyik uborkához is nyúlt,
31196  IV,  85    |                   ijedten sikoltott fel:~- Jaj az orrom… az orrom! Eresszék
31197  IV,  85    |                 sikoltott fel:~- Jaj az orrom… az orrom! Eresszék el az orrom!~
31198  IV,  85    |                   orrom… az orrom! Eresszék el az orrom!~Lett bezzeg nevetés,
31199  IV,  85    |                sikolyra aztán el is eresztette az uborkát az illetõ, mert
31200  IV,  85    |                       is eresztette az uborkát az illetõ, mert különben jaj
31201  IV,  85    |                   Minélfogva a fõbíró mindjárt az elsõ pecsenyénél, amikor
31202  IV,  85    |                       Ejnye ejnye… Már most mi az ördögöt csináljunk hát?
31203  IV,  85    |                    talán a dolgon.~Felhajtotta az asztalterítõt, fúrót vett
31204  IV,  85    |                    vett elé, s egy lyukat fúrt az asztallábba.~- No, ide azokat
31205  IV,  85    |                  legfinomabb tokaji aszú folyt az asztallábból.~- Huh, de
31206  IV,  85    |                        ez a Mágyika!)~Hanem ez az asztal sem volt tréfa dolog.
31207  IV,  85    |                     túlságosan ki volt pirulva az arca mind a kettõnek. Az
31208  IV,  85    |                       az arca mind a kettõnek. Az öreg asszonyok suttogtak
31209  IV,  85    |                      hevében -, ha maga valaha az én feleségem lehetne.~Fruzinka
31210  IV,  85    |                 rebegte:~- Soha, soha! Merne-e az oltár elé állni? Hajítsa
31211  IV,  85    |                     lemondani a hatalmamról.~- Az én kedvemért sem? - suttogta
31212  IV,  85    |                    professzorhoz.~Hatvani erre az asztalhoz lépett, rácsapott
31213  IV,  85    |                      zuhog le, mintha öntenék. Az ár nõttön nõ. A férfiak
31214  IV,  85    |                    Segítség!~Van lárma, zavar, az ijedezõk felugranak az asztalra,
31215  IV,  85    |                         az ijedezõk felugranak az asztalra, a nõk felfogják
31216  IV,  85    |                      csatakos. Szemfényvesztés az egész és csak arra való,
31217  IV,  85    |                     egy kicsit. Lássa, mire jó az a gonosz könyv?~- De azért
31218  IV,  85    |                   tréfából ennyi, újra ráütött az asztalra s rögtön eltûnt
31219  IV,  85    |                     olyan nagy hómacskák estek az égbõl, hogy a kisebb házak
31220  IV,  85    |                    hogy a kisebb házak mellett az ablakig ért a hó.~Akiknek
31221  IV,  85    |         hazaszállítgasson bennünket.~- Ha csak az kell - mondá Hatvani -,
31222  IV,  85    |                         két szánt rajzolt vele az udvaron a hóban s mind a
31223  IV,  85    |                   bejutni, megmondta Bugyinak, az inasnak, hogy a kalkulus
31224  IV,  85    |                         segíts rajtam.~Nyilván az előérzete súgta, hogy nagy
31225  IV,  85    |                 jajveszékelni.~- Nem tehetjük. Az lehetetlen! Amit egyszer
31226  IV,  85    |                     teremteni nem. Életet csak az Isten adhat!~- Akkor hát
31227  IV,  85    |                      feje körül, majd kirepült az összetört ablakon át, föl
31228  IV,  85    |                      folyton sorvadt. Nem volt az ő bajára patika, még a Mágyika
31229  IV,  85    |                       ápolta, mikor haldokolt. Az egész városi tanács ott
31230  IV,  85    |                       galamb kerekedett felül. Az emberek, akik alulról nézték,
31231  IV,  85    |                  galamb a fekete hollót.~Talán az a holló volt az, mely egykor
31232  IV,  85    |                  hollót.~Talán az a holló volt az, mely egykor a kollégium
31233  IV,  85    |                       a gonosz titkot és talán az a fehér galamb volt az,
31234  IV,  85    |                   talán az a fehér galamb volt az, mely a Fruzinka hamvaiból
31235  IV,  85    |                        most, azt majd megsúgom az olvasóknak alább.~Befejezés~
31236  IV,  85    |                      Hanem hát nem úgy történt az.~Nem volt ám a derék professzor
31237  IV,  85    |                   kegyetlen kísérteteket, csak az ostobaságot - ámbár hiszen
31238  IV,  85    |                      hiszen elég nagy kísértet az is. Sem aranyat nem tudott
31239  IV,  85    |                    lehet aranyat csinálni, ami az ostoba ember előtt lehetetlenségnek
31240  IV,  85    |                        látszik!~Hát a Mágyika! Az is csak mese! A nagytiszteletû
31241  IV,  85    |                      mese! A nagytiszteletû úr az úgynevezett »fizikának«
31242  IV,  85    |           villanyvilágítást és sok egyebet. Ha az akkori debreceni emberek
31243  IV,  85    |                     föltámadnának, tudom, hogy az ördög mûvének tartanák,
31244  IV,  86    |                        végigolvastam a lapokat az ágyban.~Éppen a Lung és
31245  IV,  86    |                       jótékony befolyással van az egészségre.~Mert roppant
31246  IV,  86    |                    roppant egészséges gondolat az, uraim, hogy egy monstre
31247  IV,  86    |                   Argumentum Asiaticum - éppen az ázsiai kolera dolgában.
31248  IV,  86    |              Hatalmasan lehetett ezen nevetni. Az ördögbe is, az orvosok vannak
31249  IV,  86    |                        nevetni. Az ördögbe is, az orvosok vannak vádolva,
31250  IV,  86    |                        füstmacskát szivaromból az orromon át, midõn az ajtó
31251  IV,  86    |               szivaromból az orromon át, midõn az ajtó csendesen megnyílt
31252  IV,  86    |                       ügyvéd barátom lépett be az ajtón, aki a 73-iki kolerában
31253  IV,  86    |                       lelkestül Macskási Bódi.~Az a csodálatos, hogy én e
31254  IV,  86    |                     valamely félkábultság volt az. Bódi után egy posztótáskát
31255  IV,  86    |                        egy posztótáskát cipelt az inasa, a megboldogult Varjú
31256  IV,  86    |                        a lelkek egy instánciát az úristenhez, hogy segítsen.~-
31257  IV,  86    |                      hogy segítsen.~- No és mi az indorsata rá?~- Az úristen -
31258  IV,  86    |                       és mi az indorsata rá?~- Az úristen - mint biztos forrásból
31259  IV,  86    |                 magisztrátusra bízta a dolgot. Az pedig nem ér semmit.~- Hogyhogy?~-
31260  IV,  86    |                     nincs egyebük ellene, mint az ismeretes vörös dezinficiáló
31261  IV,  86    |                        vörös dezinficiáló por. Az pedig csak arra való, hogy
31262  IV,  86    |                        halál találta fel, hogy az áldozatok meg ne szökjenek
31263  IV,  86    |                          A halállal? Hisz neki az ellenkezõ áll érdekében!~-
31264  IV,  86    |                  katlan, se elegendõ tüzelõfa. Az öreg Szent Péter is egyre
31265  IV,  86    |                      írogat le a vén kaszásnak az égbõl, hogy már nem gyõzi
31266  IV,  86    |                        állani és beeresztgetni az érkezõket. Aztán a halál
31267  IV,  86    |                      el. A legelsõ propozícióm az volt, hogy ki kellene eszközölni
31268  IV,  86    |                       Hát bolondnak hisz engem az úr, hogy én a kórházakat
31269  IV,  86    |                    elõadhattam neki.~- Mi volt az, kíváncsi vagyok rá?~- Elmondtam
31270  IV,  86    |                 háborús világ van kerekedõben. Az pedig nagy szüret önnek (
31271  IV,  86    |                      delegáció lehessen, ahhoz az szükséges, hogy a német
31272  IV,  86    |                        egy kicsit messzebb lát az orránál, beszünteti a tömérdek
31273  IV,  86    |                     elégtételt adok neki, hogy az egész világ elbámul. »Mi
31274  IV,  86    |                     ahány megbetegszik.« »Hisz az lehetetlen!« kiáltám. »No
31275  IV,  86    |                     felelni akart Bódi, amidõn az inas hozzá lépett, és megrántotta
31276  IV,  86    |               legyintéssel úgy vágtam nyakon - az éjjeli szekrényen álló vizes
31277  IV,  86    |                        álló vizes edényt, hogy az száz darabra törve, szörnyû
31278  IV,  87    |                   monoton nyikorgását.~De hogy az elején kezdjem, el kell
31279  IV,  87    |                     nagy éljenzés közt visz ki az éltetõ napfényre, melyet
31280  IV,  87    |               csinálnak valamit. Lehetetlenség az, hogy veszteg üljenek.~Ha
31281  IV,  87    |                    tagom meg volt dermedve: ez az ember a másvilággal példálózik,
31282  IV,  87    |                       át fogom délután kísérni az Újépületbe Pestre.~Szabadabban
31283  IV,  87    |                       künn lehettem, láthattam az utcákat, a szabadon járó
31284  IV,  87    |                        kék Dunát és szívhattam az utca szabad levegõjét -
31285  IV,  87    |                     félóráig, amíg ti. Budáról az Újépületbe értünk.~Úgy örültem
31286  IV,  87    |                      semmit, néztem a házakat, az utcákat, a jövõ-menõ embereket
31287  IV,  87    |                       a jövõ-menõ embereket és az arcokból igyekeztem kiolvasni,
31288  IV,  87    |                        De nem tudtam meg. Ezek az élõ, de szürke arcok el
31289  IV,  87    |                megszólíthatnék valakit vagy ha az a tátottszájú oroszlán a
31290  IV,  87    |             elkiálthatná: mi történt azóta. De az is úgy van csinálva, ha
31291  IV,  87    |                 szekeret.~A halottas szekérnek az egyik kereke új volt és
31292  IV,  87    |                  valamirõl halkan, közömbösen. Az asszonyság kigombolta téli
31293  IV,  87    |                      Ez bizonyosan a felesége. Az egyik férfi a komája, a
31294  IV,  87    |                cilinderes meg valami pártfogó.~Az ember olyan helyzetben,
31295  IV,  87    |                       nagy darab! Egész házikó az a koporsó! No, ugyan nem
31296  IV,  87    |                roskadtam hátra a kocsiba.~- Mi az? Mi baja önnek? - kiáltott
31297  IV,  87    |                     kiáltott fel a porkoláb. - Az a koporsó - lihegtem képembõl
31298  IV,  87    |                   lihegtem képembõl kikelve -, az a név.~- Nos?~- Wesselényi
31299  IV,  87    |                  temetõbe.~- Nos? Talán rokona az önnek. Higgye meg nekem,
31300  IV,  87    |                     Higgye meg nekem, nem tesz az semmit!~Igen, Wesselényi
31301  IV,  87    |                  Mindent tudtam most már. Amit az élõk arca el nem árult a
31302  IV,  88    |                    szuverén hatalom, mint maga az uralkodó.~Nézzük már meg
31303  IV,  88    |                       nevezzük Marinak, akinek az apja sok pénzt gyűjtött.
31304  IV,  88    |                 bárónak:~- Majd elég nagy lesz az, ha a pénzes ládámra ültetem.~-
31305  IV,  88    |                        azon a héten megtörtént az eljegyzés, s rá három hétre
31306  IV,  88    |                    eljegyzés, s rá három hétre az esküvő.~A báróból gazdag
31307  IV,  88    |                    mindjárt alacsony lett neki az asszony. Fogta hát magát,
31308  IV,  88    |                          ne keresse.~Sírt-rítt az asszonyka elõször a férjeért,
31309  IV,  88    |                     rájött, hogy nemsokára még az utolsó párnát is ellicitálják
31310  IV,  88    |                       hagyta hátra a szép báró az õ kis bárónõjét.~A báróné
31311  IV,  88    |                       sem kapott.~Azt mondták, az õ nevére nem adnak.~Egy
31312  IV,  88    |                     volt pénze. Nem sokból áll az egész.~Hanem ezzel a pénzzel
31313  IV,  88    |                 vígabban. Virágárus leány lett az asszonykából. Természetesen,
31314  IV,  88    |                     kezdeni egyebet, mint hogy az ember beáll leánynak és
31315  IV,  88    |                     ügyes mama nélkül nem megy az ember semmire.~Mari is szert
31316  IV,  88    |                    rózsákkal a kosárkájában és az arcán.~- Tessék rózsákat
31317  IV,  88    |                       járókelõk vettek is, hol az egyikbõl, hol a másikból.
31318  IV,  88    |                  rezgett a hangján.~- Istenem, az egy hosszú történet. Hát
31319  IV,  88    |                        Pavia« kávéházban.~- Ki az az asszony? - kérdé mohón
31320  IV,  88    |                     Pavia« kávéházban.~- Ki az az asszony? - kérdé mohón Mari.
31321  IV,  88    |                      kérdé mohón Mari. Ez volt az elsõ kérdése.~- Egy ismerõsöm…
31322  IV,  88    |                        otthon. Csak a golyó és az elmenetel közt lehetett
31323  IV,  88    |                  Egypár nap alatt lebonyolítom az ügyeimet s aztán elviszlek
31324  IV,  88    |                       Mari s hirtelen kiugrott az ágyából, hogy ajtót nyisson.~
31325  IV,  88    |                       Mari fölsikoltott.~- Én? Az lehetetlen.~- Igenis ön.
31326  IV,  88    |                      meg nekem, hogy nézett ki az a férfi.~- Barna, magas,
31327  IV,  88    |                    báró elõrelátó ember.~*~Biz az aztán úgy történt, a kis
31328  IV,  88    |                     mint annak a rendje.~Ilyen az a társadalom.~
31329  IV,  89    |                       Mártont, csapja el, mert az ilyen-olyan ember, zsarol,
31330  IV,  89    |                      adónál suskusokat csinál, az árvák pénzével uzsoraüzletet
31331  IV,  89    |                       ösmerem. Bementem.~Éppen az elejére jöttem a szónoklatnak.
31332  IV,  89    |                         Négy apró gyereke van… Az most hova legyen? Ne tegye
31333  IV,  89    |                      Istenem, istenem, mi lesz az öt apró gyerekébõl? De nem
31334  IV,  89    |                        a fõispán. - Egyet? Hol az az akta! Kilenc deputációt
31335  IV,  89    |                       fõispán. - Egyet? Hol az az akta! Kilenc deputációt
31336  IV,  89    |                      És mi ebbõl a tanulság?~- Az, hogy a magyar népnek sokkal
31337  IV,  90    |                    egyre rosszabb menüvel ülik az évi bankettjeiket.~Egypár
31338  IV,  90    |                    kiszámítva. Sõt azelõtt még az írókat is meghítták.~Hanem
31339  IV,  90    |               keservesebb évek jöttek. Elõször az írókat hagyták el. Azután
31340  IV,  90    |                desszert, azután a kétféle bor, az idén már a kolera iránti
31341  IV,  90    |                       ennek a vége, annak csak az isten a tudója, az õ mérhetlen
31342  IV,  90    |                        csak az isten a tudója, az õ mérhetlen bölcsességével.~
31343  IV,  90    |                   mérhetlen bölcsességével.~De az azért mégis okosan van,
31344  IV,  90    |                        szidják a közönséget és az írókat, megátkozzák a mesterségüket,
31345  IV,  90    |                       megrögzött szenvedéllyel az elszegényedés útját.~Érdekes
31346  IV,  90    |               kihallgatni, hogy mit beszélnek.~Az õ világuk egészen más. Ismerõseik
31347  IV,  90    |                   ülnek egymás mellett körben, az iskolás könyvek kiadói bizonyos
31348  IV,  90    |                       meghökkentett.~Hallatlan az! Egyszerre elhallgattak
31349  IV,  90    |                        adtam el egy regénybõl.~Az elõbbi ember rögtön megszûnt
31350  IV,  90    |                  tudományos könyveket ad ki.~- Az mind gyerekség! Nálam az
31351  IV,  90    |                       Az mind gyerekség! Nálam az történt ez idén, hogy egy
31352  IV,  90    |                      torok törte meg egyszerre az ünnepélyes csöndet:~- Melyik?
31353  IV,  90    |                    Miféle munka? Lehetetlenség az!~Beszélni se hagyták a két
31354  IV,  90    |                    hangon.~- Halljuk, halljuk!~Az egész asztal felbomlott,
31355  IV,  90    |                      elõbb köhintett egyet (de az is olyan nyöszörgõ, búbánatos
31356  IV,  90    |                       szolgálhatok?« - kérdém.~Az öregúr egy csomagot cepelt
31357  IV,  90    |                        alatt, azt letette elém az asztalra s apró barna szemei
31358  IV,  90    |                       baljóslatú hangomon.~»Ez az!« - folytatá. - »Ez az!
31359  IV,  90    |                      Ez az!« - folytatá. - »Ez az! Hatalmas egy mû, uram.
31360  IV,  90    |                  bagoly« - jegyzé meg kevélyen az öreg. - »Nem élünk hiába,
31361  IV,  90    |                     nagyon sokra becsülöm… Öné az elsõség, uram.«~»Köszönöm
31362  IV,  90    |                        a pénz, meg aztán nincs az ilyen munkának keletje.«~»
31363  IV,  90    |             szándékozom több könyvet kiadni.«~»Az esetben nyomassa ki a saját
31364  IV,  90    |                       saját költségemen. Nekem az is mindegy. Pénz az effélében
31365  IV,  90    |                      Nekem az is mindegy. Pénz az effélében nem határoz.«~»
31366  IV,  90    |                       a reménykeltõ hangomon. »Az ön költségén, miért ne!«~
31367  IV,  90    |                        miért ne!«~Megegyeztünk az összegben, kifizette és
31368  IV,  90    |                      amice, most már magam is. Az ördögbe, ebbõl második kiadást
31369  IV,  90    |                   fölkerestem otthon a lakásán az öreg Müllert, gratuláltam
31370  IV,  90    |                      erõkrõl”! Nem tréfa dolog az!«~Megalkudtunk egy bizonyos
31371  IV,  90    |                       sokkal díszesebben, mint az elsõt.~Egy nap, éppen mikor
31372  IV,  90    |                  gratuláljak önnek.«~»Mihez?«~»Az édesatyja sikeréhez.«~A
31373  IV,  90    |                    példány sem fog elfogyni.«~»Az teljes lehetetlenség« -
31374  IV,  90    |                     mert örömet akartam okozni az öregnek, s egytõl egyig
31375  IV,  91    |                  távirat azt adta tudtul, hogy az országos képviselõjük, az
31376  IV,  91    |                      az országos képviselõjük, az ünnepelt hazafi és szónok
31377  IV,  91    |             megindulnak a kombinációk: ki lesz az új képviselõ?~Eközben vidám
31378  IV,  91    |                        már mindent elért, amit az ember elérhet (ugyanis királyi
31379  IV,  91    |                         Végigjártatják eszüket az üresedésben levõ országos
31380  IV,  91    |               idõközben nemigen lehet turkálni az excellenciások közt. Ejh,
31381  IV,  91    |                    Istvánt! Ugyan, eredj vele, az már nagyon öreg, nem arra
31382  IV,  91    |                 Maranyai Gáborhoz mit szóltok! Az még nagyon fiatal. Nem rossz
31383  IV,  91    |                      volna talán Szabó Ferenc? Az katolikus, a kálvinisták
31384  IV,  91    |                       ráakad Toporczy Jánosra.~Az ám, Toporczy János!… Az
31385  IV,  91    |                        Az ám, Toporczy János!… Az egészen derék ember. És
31386  IV,  91    |                    Toporczyt!~Ilyenformán megy az… Másnap már fölkeresik Toporczyt
31387  IV,  91    |                    hogy vállald el például te. Az idõ igen rövid, mozogni
31388  IV,  91    |                       Engem? Képviselõnek? Hát az eszetek ment el? Hát értek
31389  IV,  91    |                  eszetek ment el? Hát értek én az effélékhez? Hát tudok én
31390  IV,  91    |                         Erre aztán megindulnak az ellenvetések: »de így, de
31391  IV,  91    |                    papucsát leveti, eszébe jut az eset, és még egyszer átéli,
31392  IV,  91    |                        Éjjel oda álmodja magát az országházi zöld padokba…
31393  IV,  91    |             polgármesterékkel a kuglizóban. De az egész mulatság untatja most,
31394  IV,  91    |                 bizalmasan -, nálam pénzkérdés az egész. Ez a kis vagyonkám
31395  IV,  91    |                       néhány nap múlva lesz, s az elsõ árnyéka, amit elõrevet,
31396  IV,  91    |                   békét. Nem akarok hallani se az effélékrõl.~- Én nem bánom,
31397  IV,  91    |                       Minden kocsmát lefoglalt az ellenfél.~Toporczy ijedten
31398  IV,  91    |                      tekintetes uram.~- No, mi az?~- Banda kellene.~- Banda?
31399  IV,  91    |                        minden bandát lefoglalt az ellenfél, a Klupka Pistát,
31400  IV,  91    |                     tekintetes uram…~- Szóljon az istenért…~- Az ellenfél
31401  IV,  91    |                         Szóljon az istenért…~- Az ellenfél fizeti a voksokat…
31402  IV,  91    |                     voksokat… Mind vele mennek az embereink.~- Lehetetlen -
31403  IV,  91    |                        kell lenni, punktum. Ha az egész vagyonom rámegy is.~
31404  IV,  91    |                      Toporczy türelmetlenül üt az asztalra:~- Ej, nekem a
31405  IV,  91    |               bizonyosság kell. Ti nem értitek az efféléket. Nekem a képviselõség
31406  IV,  92    |                   úrral, aki nyílt házat vitt, az ezredessel jó barátságban
31407  IV,  92    |                   gyakran hítta magához falura az egész tisztikart »egy kis
31408  IV,  92    |                    egyszer sem mentem el, mert az orvosom óva intett:~- Ne
31409  IV,  92    |                         Ne menjen Bácskába, ha az élete kedves. Ön vézna ember,
31410  IV,  92    |                        éppen a levegõje… hanem az étel-ital…~- Úgy? Rosszul
31411  IV,  92    |                       hogy a házához vihessen. Az egész tisztikar hozzájár,
31412  IV,  92    |                     szeretne megismerni: látta az arcképemet és nagyon kíváncsi
31413  IV,  92    |                csakugyan el kellett mennem. De az orvos még most sem akart
31414  IV,  92    |                       megszomorítana, ha…~- De az illedelem… egyszer mégis…~-
31415  IV,  92    |                     adok egy jó tanácsot.~- Mi az?~- Kérjen magának az öreg
31416  IV,  92    |                        Mi az?~- Kérjen magának az öreg Kapalovicstól dekrétumot.~-
31417  IV,  92    |                        Bacskaense«-t.~- Hát mi az?~- Majd meglátja, ha a kezében
31418  IV,  92    |                        adta, hát mit képzel ön az én házamról? Zsivány vagyok
31419  IV,  92    |                     vagyok én, he? Farkasverem az én családi fészkem, he?~
31420  IV,  92    |                        csapkodott a tenyerével az asztalra és hadonászott
31421  IV,  92    |               hallgasson ön a doktorokra. Ezek az emberek mindjárt dühösek,
31422  IV,  92    |                mindjárt dühösek, ha valaki nem az õ kezük által akar meghalni,
31423  IV,  92    |                       valami egyebet, mindenem az öné, amim csak van, de a
31424  IV,  92    |                      dekrétumot ne kérje. Mert az nekem fáj. Kíméljen meg
31425  IV,  92    |                      ne korlátozzon meg ebben, az isten is megáldja.~- De,
31426  IV,  92    |                       sajnálom, szavamat adtam az orvosnak. S egy katonatisztnek
31427  IV,  92    |               katonatisztnek meg kell tartania az adott szavát.~- Jól van -
31428  IV,  92    |                      délután végre ott voltunk az õ szép kis falusi kastélyukban.
31429  IV,  92    |                       kis falusi kastélyukban. Az úr és az asszony elénk szaladt.~-
31430  IV,  92    |                  falusi kastélyukban. Az úr és az asszony elénk szaladt.~-
31431  IV,  92    |                    most már a mienk. Be uraim, az ebédlõbe!~Ott már teliden
31432  IV,  92    |                     Ott már teliden volt rakva az asztal boroskupákkal. Nosza
31433  IV,  92    |                     rögtön hozzá kellett fogni az iváshoz. Hajrá, igyunk uraim,
31434  IV,  92    |                     Hajrá, igyunk uraim, rövid az élet! Asszony, valami harapni
31435  IV,  92    |                     Szepegve nézegettem körül. Az ebédlõbõl egy ajtó a szalonba
31436  IV,  92    |                       Hogy ez mi? - rikácsolta az öreg Kapalovics, aki az
31437  IV,  92    |                        az öreg Kapalovics, aki az elsõ kortynál mindjárt pertu
31438  IV,  92    |                     dekrétum Bacskaense.~- No, az igaz. Hanem azért semmi
31439  IV,  92    |                         Mégis derék okos ember az az én orvosom.~De ebben
31440  IV,  92    |                      Mégis derék okos ember az az én orvosom.~De ebben a pillanatban
31441  IV,  92    |                     lesz - mondá Kapalovics.~- Az én kedvemért - licitált
31442  IV,  92    |                       kegyed kedvéért megiszom az egész hordót, kisasszony.~-
31443  IV,  92    |                       akartam inni.~Benne volt az abban a borban.~- Kisasszony -
31444  IV,  92    |               megcsókolt.~A világ megállt erre az egy másodpercre, de aztán
31445  IV,  92    |                    iszik. Nem kínálnád meg?~Ez az utolsó szó, amire emlékszem.~
31446  IV,  92    |                        bent egy-két óra múlva. Az aztán a tökéletes ember.~
31447  IV,  92    |               kisasszony. Bolond vagy cimbora. Az én leányomat nem is láttad
31448  IV,  92    |                       ült egész este. És éppen az a célom, hogy a kezét kérjem
31449  IV,  92    |                 kacagott Kapalovics jóízûen. - Az a szobaleány volt, az Anica.
31450  IV,  92    |                          Az a szobaleány volt, az Anica. Azt öltöztettük fel
31451  IV,  93    |                  FŐPOSTAMESTER«~1886~Erdélyben az öreg Macskássy Péter viselte
31452  IV,  93    |                     Olyanforma hivatal volt ez az erdélyi dietákon, mint most
31453  IV,  93    |                  Lászlóé. A fõpostamester volt az úr az épületben, gondoskodott
31454  IV,  93    |                       fõpostamester volt az úr az épületben, gondoskodott
31455  IV,  93    |                     tartozott Erdélyben.~Mikor az 1848-i minisztériumot kinevezték,
31456  IV,  93    |                  körülbelül a következõ volt:~»Az ön becses közremûködésére
31457  IV,  93    |                      láttak. Vajon hogy nézhet az ki? (Most már tudják báró
31458  IV,  93    |                     méltóságra jut fel...~Maga az öreg Macskássy peckesebben
31459  IV,  93    |                        Négy álló hétig készült az útra, hogy illõ pompával
31460  IV,  93    |                      hát mégiscsak nagyon szép az, ha az emberben olyan kiváló
31461  IV,  93    |                   mégiscsak nagyon szép az, ha az emberben olyan kiváló tehetségek
31462  IV,  93    |                     uram…~- Semmi de. A közügy az elsõ. Nem engedek semmi
31463  IV,  93    |                     fõpostamester?~- De bizony az voltam tizenkilenc esztendeig.~-
31464  IV,  93    |                       most a bolondját jártuk. Az ördög vigye el az önök erdélyi
31465  IV,  93    |                      jártuk. Az ördög vigye el az önök erdélyi titulusait.
31466  IV,  93    |                   voltam, hogy ön szakember, s az országos postaügyet akartam
31467  IV,  93    |               megköszörülte a torkát.~- De már az lehetetlen, kérem alássan.~-
31468  IV,  93    |                argumentum, ez egyszerû hiúság, az pedig betegség.~- Ha betegség,
31469  IV,  93    |                       el, barátom, Kossuthhoz. Az ebben nagy specialista.~
31470  IV,  94    |                     BURECZKY-PÖR EPILÓGJA~1886~Az volt az óriási per! Állott
31471  IV,  94    |             BURECZKY-PÖR EPILÓGJA~1886~Az volt az óriási per! Állott pedig
31472  IV,  94    |      kétszázhuszonnyolc ember erõsködött azzal az eggyel, és mégsem bírták
31473  IV,  94    |                  mégsem bírták leteperni, mert az alperes nagy úr volt, hatalmas
31474  IV,  94    |                        a tagoktól és honorálta az ügyvédeket. Az ügyvédekbõl
31475  IV,  94    |                       honorálta az ügyvédeket. Az ügyvédekbõl is egy egész
31476  IV,  94    |                   tapasztalata van. S mire már az ember megszerzi a nagy tekintélyt -
31477  IV,  94    |                    örök juristitium van.~Folyt az már vagy száz esztendeig,
31478  IV,  94    |                    lehangoló stádiumban állott az ügy, mikor egy éppen olyan
31479  IV,  94    |                       ezt a luxust. Olyan volt az elõtte, mint a tarokk: az
31480  IV,  94    |                      az elõtte, mint a tarokk: az is kellemesen izgatta, ha
31481  IV,  94    |               kellemesen izgatta, ha vesztett, az is, ha nyert. Csakhogy õ
31482  IV,  94    |                  pörökkel tarokkozott.~Egyszer az ügyvédjeivel összeszámította,
31483  IV,  94    |         határvillongási téma. Mind ki volt már az merítve. Csak már valaki
31484  IV,  94    |                        De tán aludttejet iszik az egész világ, olyan jámbor
31485  IV,  94    |                        egyet. S ha már veszek, az olyan pör lesz, hogy az
31486  IV,  94    |                        az olyan pör lesz, hogy az egész királyi kúria megbámulja.«~
31487  IV,  94    |                     azt én mindjárt megveszem. Az aztán pör! Száz esztendeje
31488  IV,  94    |                     megvenni, ha olcsón adják.~Az inspektor, nemes Bureczky
31489  IV,  94    |                        aznap sürgönyözött:~»Mi az ára?«~A válasz megjött estefelé:~»
31490  IV,  94    |                      huszonkét font. Bureczky, az inspektor azonban a kétszázhuszonnyolc
31491  IV,  94    |                     kettõt. Jutányosabbá tette az üzletet.~És mint a következmény
31492  IV,  94    |                         A báró így okoskodott:~Az öreg ügyvédek nem érnek
31493  IV,  94    |                       a guta ütögeti õket. Ezt az élvezetét nem akarta elszalasztani.~
31494  IV,  94    |                  bírákat, gazdag gyárosokat és az egész estély a Bureczky-pör
31495  IV,  94    |                    volt szentelve. Garaba volt az ünnepély központja. A vacsora
31496  IV,  94    |                  történetét, amint keletkezett az elsõ Bureczky agyában, egész
31497  IV,  94    |                        Bureczky agyában, egész az utolsó stádiumig.~Az estély
31498  IV,  94    |                     egész az utolsó stádiumig.~Az estély igen fényesen sikerült (
31499  IV,  94    |                        róla) a pezsgõ jó volt, az ételek fölségesek és általános
31500  IV,  94    |            elcsodálkozott a báró másnap, mikor az ügyvédtõl (ki már hetek