bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

31501  IV,  94    |                           dühöngött a nábob. - Az õ tiszteletére adok egy
31502  IV,  94    |            megfizetteti velem a megjelenést és az önmagának csinált reklámot.
31503  IV,  94    |                elhaloványodott ijedtében.~- Mi az ördög ez? A báró fizet!~
31504  IV,  94    |                     annyiban a dolog, mert még az nap estefelé egy rettenetes
31505  IV,  94    |                      hosszú árjegyzéket hozott az inas a bárótól, melyben
31506  IV,  94    |                       mind fel voltak számolva az ügyvéd részére. Summa summárum
31507  IV,  94    |                      zsebébe nyúlt és kiszúrta az ötszáz forintot.~- Vigye
31508  IV,  94    |           méltatlankodva.~A rendõrfõnök benyúl az akták közé, és kiveszi a
31509  IV,  94    |                     kiveszi a báró árjegyzékét az ételek és italokról.~- Hát
31510  IV,  94    |            bírságoltatni.~- Jól van - hörgé -, az egy zseni… az egy lángész,
31511  IV,  94    |                         hörgé -, az egy zseni… az egy lángész, uram, az a
31512  IV,  94    |                   zseni… az egy lángész, uram, az a kölyök… az az ügyvéd.
31513  IV,  94    |                    lángész, uram, az a kölyök… az az ügyvéd. Bonorum direktorrá
31514  IV,  94    |                 lángész, uram, az a kölyök… az az ügyvéd. Bonorum direktorrá
31515  IV,  94    |                     teszem a gazembert! Mennyi az a bírság, hadd fizessem
31516  IV,  94    |                     estélyen elmondta. Én csak az epilógot fecsegtem el. Mert
31517  IV,  94    |                epilógot fecsegtem el. Mert még az is hozzátartozott.~
31518  IV,  95    |                      másvalaki is mulathasson.~Az urak udvariassága nem engedte,
31519  IV,  95    |                felolvasásoknak szerintem, hogy az unalmas téli estét mégiscsak
31520  IV,  95    |                          mióta Bismarck nyomán az őszinteség a legélesebb
31521  IV,  95    |                      kultusza. Most már megvan az útbaigazítás, mit kell ott
31522  IV,  95    |                       ahhoz.~Egy húsvét napján az történt meg Deák Ferenccel,
31523  IV,  95    |                   Ferenccel sokszor megtörtént az ilyesmi.~Egy felvidéki képviselõnek (
31524  IV,  95    |              átvehetném a meseíró szerepét, és az igazság magvát bele akarnám
31525  IV,  95    |                     mesémbe, rá kellene fognom az öreg Deákra, hogy õ meg
31526  IV,  95    |                    hogy õ meg egyszer tréfából az Urbanovszky beszédjét mondta
31527  IV,  95    |                       hogy ilyen okos ember ez az Urbanovszky!~Mindebbõl csak
31528  IV,  95    |                 levonni, hogy a Deák hangjával az Urbanovszky beszéde is hatott.~
31529  IV,  95    |                      ellenvetni -, ugyan, hisz az lehetetlenség!~Márpedig
31530  IV,  95    |                        II. Maga a történet~Hát az történt, kérem, hogy egy
31531  IV,  95    |              háromnapos gyermekkel sem.)~- Hát az lesz belőle, fölnevelem
31532  IV,  95    |                fölnevelem becsületesen - mondá az apa, s fölkapta a csecsemőt,
31533  IV,  95    |                        anya nélkül.~- Csakhogy az nem édesanya lesz, Lőrinc
31534  IV,  95    |                       lesz, Lőrinc öcsém.~- Én az édeset adom neki vissza.~-
31535  IV,  95    |                     hatalmas vagy. Ott fekszik az már örökkön-örökké. Az,
31536  IV,  95    |                 fekszik az már örökkön-örökké. Az, akit te hozol, mostoha
31537  IV,  95    |                    kinél hagyta, mi lett vele. Az emberek vállat vontak:~-
31538  IV,  95    |                      és rá három hétre elvette az uradalmi jószágigazgató
31539  IV,  95    |                     húgát, Zehernyei Borbálát. Az volt akkoriban a legcsinosabb
31540  IV,  95    |             legcsinosabb özvegyasszony nálunk.~Az emberek erre is vállat vontak:~-
31541  IV,  95    |                       Lám, eltette a porontyot az útból… Mégiscsak rossz ember
31542  IV,  95    |                      valahol egy kalendárium?) az új asszony szintén egy fiúcskával
31543  IV,  95    |                 Gáthyné a gyermekágyból, mikor az ura megint elutazott Pestre,
31544  IV,  95    |                    hogy vissza se hozta többé. Az emberek nagy szemeket meresztettek:~-
31545  IV,  95    |                   fenyegette, majd rimánkodott az urának, térden kúszott elõtte,
31546  IV,  95    |                   azalatt ezerszer csordult ki az anyai szív kínja. Minden
31547  IV,  95    |                       gyerekeket megnézni«, de az asszonynak alig mondott
31548  IV,  95    |                        mint hogy egészségesek.~Az ötödik évben aztán így szólt
31549  IV,  95    |                       No, asszony, süss, fõzz, az idén a névnapodra, mert
31550  IV,  95    |                        hazahozom a gyerekeket.~Az anya egy örömsikoltással
31551  IV,  95    |         örömsikoltással borult ura nyakába. Ez az egy szó elfújt mindent.
31552  IV,  95    |                       keserû gyötrelmét.~Pedig az az öt év lett volna a legédesebb
31553  IV,  95    |                    keserû gyötrelmét.~Pedig az az öt év lett volna a legédesebb
31554  IV,  95    |                      egy kisfiam, én tudom, mi az, ha szeretjük, ha megosztozunk
31555  IV,  95    |                        játékaiban. Öt év éppen az a korszak, az elsõ gügyögéstõl
31556  IV,  95    |                      Öt év éppen az a korszak, az elsõ gügyögéstõl az elsõ
31557  IV,  95    |                   korszak, az elsõ gügyögéstõl az elsõ veres mellényig. Ilyenkor
31558  IV,  95    |                    öröm a gyerekbõl. Ott lenni az eszmélkedésénél, megfigyelni,
31559  IV,  95    |                   fogalmakat, s hogy indul meg az a csodálatos gép, az ész;
31560  IV,  95    |                       meg az a csodálatos gép, az ész; elõször csak az egyik
31561  IV,  95    |                      gép, az ész; elõször csak az egyik rugó mozdul, azután
31562  IV,  95    |                      egyik rugó mozdul, azután az egyik kerék, ha végül valamennyi
31563  IV,  95    |                       ha végül valamennyi jár, az már akkor csak zakatolás.~
31564  IV,  95    |                      már akkor csak zakatolás.~Az elsõ ismerõse fiamnak egy
31565  IV,  95    |                  csicsa!« Micsoda esemény volt az a háznál! (A cica is kávét
31566  IV,  95    |                    teknõben a szivaccsal, mert az is olyan szõrmés volt, mint
31567  IV,  95    |                       is azt mondta: »csicsa«. Az elsõ kanál levesben, melyet
31568  IV,  95    |                     laskát is megösmerte, hogy az »csicsa«.~Éppen tél elején
31569  IV,  95    |                      Éppen tél elején volt ez. Az égbeli dunyha megrepedt
31570  IV,  95    |                      pelyhek ott szálldogáltak az ûrben, éppen mint a laskák. »
31571  IV,  95    |                  rendszer szerint.~Jött azután az érettebb kor, mikor azok
31572  IV,  95    |                 rokonhangzás a Tisza Kálmán és az õ neve közt, hát a jobbik
31573  IV,  95    |                 bejutott. )~Ha mosolyog, nevet az egész szoba, ragyogó verõfény
31574  IV,  95    |                        ragyogó verõfény süt be az ablakon! Hátha még kacag!
31575  IV,  95    |                  csicseregnek a falombokon…~Ez az én kisfiam - de valamennyinek
31576  IV,  95    |                        Ha okos a gyerek, akkor az okossága a gyönyörûség,
31577  IV,  95    |                gyönyörûség, ha nem okos, akkor az ostobasága a gyönyörûség.~
31578  IV,  95    |                      gyönyörûség.~És éppen ezt az elsõ öt évet vette el Gáthy
31579  IV,  95    |                      iszen mindent feledtetett az az óra, mikor Borbála napkor
31580  IV,  95    |                   iszen mindent feledtetett az az óra, mikor Borbála napkor
31581  IV,  95    |                      napkor berobogott a cséza az udvarra, s két piros, élettõl
31582  IV,  95    |                      Gáthy egy farkasbundából.~Az asszony szívdobogva, örömrepesve
31583  IV,  95    |                 arcvonásain.~- Mamám! - kiáltá az egyik, és a nyakába ugrott.~-
31584  IV,  95    |                        férj Lacinak szólította az egyik fiút, a másikat Palinak.
31585  IV,  95    |                    csak hónapok voltak köztük.~Az asszony félrehítta Gáthyt,
31586  IV,  95    |                  Gáthyt, s mohón kérdé:~Melyik az én fiam, mondd meg.~Gáthy
31587  IV,  95    |                       átadom a bizonyítékokat.~Az asszonynak nem volt mit
31588  IV,  95    |                szeretni, gondozni a fiúkat, de az anyai érzés nem pihen sohasem,
31589  IV,  95    |                    magáéival, odaállította hol az egyiket, hol a másikat a
31590  IV,  95    |                   annak mohón utánakapott: »Ez az enyém…« a Hanem hát az volt
31591  IV,  95    |                      Ez az enyém…« a Hanem hát az volt a baj, hogy egyszer
31592  IV,  95    |                      meg a Pali gyerekben.~Hát az anyai szív, az a delejes,
31593  IV,  95    |                  gyerekben.~Hát az anyai szív, az a delejes, érzõ hús, amelyrõl
31594  IV,  95    |                     nem súgta meg neki, melyik az õ fia?~Nem biz az! Csak
31595  IV,  95    |                       melyik az õ fia?~Nem biz az! Csak a poéták csinálnak
31596  IV,  95    |                    olyan nagy bölcset. Lejárta az már magát!~A gyermekek ezalatt
31597  IV,  95    |                       egyiküknek mostohaanyjuk az édesanyjuk, de mindenik
31598  IV,  95    |                      azonban beteg lett Gáthy, az asszony föl akarta ezt használni,
31599  IV,  95    |                  irgalmas, édes uram. Esküszöm az élõ istenre, esküszöm a
31600  IV,  95    |                    Pali.)~- Ez a fiad - súgta.~Az anya odaszaladt hozzá, átkarolta,
31601  IV,  95    |                  átkarolta, megcsókolta, fejét az ölébe vette selyemszõke
31602  IV,  95    |                    mama rögtön kitalálta, hogy az alkalmasint a Laci dolga
31603  IV,  95    |                        amelyik legelõbb lép be az ajtón.~- Te szörnyeteg! -
31604  IV,  95    |                    elõhozni a férjének: melyik az õ édes fia. Hasztalan is
31605  IV,  95    |                        fia. Hasztalan is lenne az már.~Hanem iszen ott volt
31606  IV,  95    |                       megtudja a bizonyosat.~S az az esztendõ egyre közeledett.
31607  IV,  95    |                    megtudja a bizonyosat.~S az az esztendõ egyre közeledett.
31608  IV,  95    |                 hársfák lehányták a leveleiket az udvaron, a fiúkat olyankor
31609  IV,  95    |              visszajöttek. Sok esztendeig ment az így.~Hanem egyszer aztán
31610  IV,  95    |                    hogy hiába nyíltak a hársak az udvaron, a gyerekek vissza
31611  IV,  95    |                    gyerekek vissza nem jöttek. Az iskolapadokból odamentek,
31612  IV,  95    |                  professzoruk egy nap belépett az iskolába, úgy mint máskor,
31613  IV,  95    |                   Mindnyájan megbírták.~Elment az egész osztály, köztük a
31614  IV,  95    |                      õket.~A háborúban elesett az egyik. Csak László tért
31615  IV,  95    |                   egyik. Csak László tért haza az õsi kúriába.~Nem volt akkor
31616  IV,  95    |                       elesett. Föl sem vették. Az volt a csodálatos, ha valaki
31617  IV,  95    |                        esett. Szinte restellte az illetõ és mentegetõzött.~
31618  IV,  95    |                      Isten vette el a másikat. Az anya megnyugodott lassan.
31619  IV,  95    |            megnyugodott lassan. Hátha éppen ez az õ fia… De jaj, hátha nem
31620  IV,  95    |                       õ fia… De jaj, hátha nem az!~Gáthy most sem árult el
31621  IV,  95    |                     van.~- Miféle nap? - kérdé az közömbösen. Éppen valami
31622  IV,  95    |                      meg végre, melyik a fiad.~Az asszony felugrott, mint
31623  IV,  95    |                      már mit csináljak ezekkel az okmányokkal?~- Dobd a tûzbe,
31624  IV,  95    |                    fellobbanó tûz megaranyozta az anya arcát, mintha a glória
31625  IV,  95    |                    Azazhogy én is tudom, de ha az asszony nem akarja, hát
31626  IV,  95(33)|                                                Az illető körben ugyanis nem
31627  IV,  95(33)|                  művésznőnk, akinek úgyszólván az egyéniségéhez van szabva
31628  IV,  96    |                      egy jámbor fecskemadárnak az a passziója támadt, hogy
31629  IV,  96    |                       át berepülve megcsinálta az õ mûvészi csõrével a leendõ
31630  IV,  96    |                   hajlékát a kemence tetejére.~Az a szoba éppen a tanácsház
31631  IV,  96    |                        madarának«: hadd legyen az õ kedve szerint. A kályhának
31632  IV,  96    |                        nyitva kell neki hagyni az ablakot. Az csak szerencsét
31633  IV,  96    |                        neki hagyni az ablakot. Az csak szerencsét jelenthet
31634  IV,  96    |                   fegyverben. Fogytán volt már az eleség és puskapor is. A
31635  IV,  96    |                      város sorsának, sõt talán az egész hadjáratnak.~Összehítta
31636  IV,  96    |                     álarcban távozzanak ismét. Az álarcot csak a tanácsteremben
31637  IV,  96    |               tanácsteremben kell levetni.~Ezt az óvatos eljárást gyakran
31638  IV,  96    |                        se kvadráltak gyomrához az ostromállapotos adagok.)
31639  IV,  96    |                    meginni. (Nagy csemege volt az akkor Kassán.)~Nosza fogta
31640  IV,  96    |                       kulcs nyikorgását hallja az ajtóban.~Leugrik hirtelen,
31641  IV,  96    |              megmenthetõ még ez a város. De ha az idõ elõtt elárultatnék,
31642  IV,  96    |                    tervét.~Nem kevesebbõl állt az, mint színleg megnyitni
31643  IV,  96    |                        mikor azután beözönlik, az alagút aknáiban összehalmozott
31644  IV,  96    |                        méregették, latolgatták az esélyeket pro és kontra
31645  IV,  96    |                        egy macska, s uccu neki az ablaknak, azon az úton,
31646  IV,  96    |                    uccu neki az ablaknak, azon az úton, amelyen jött, kiugrott
31647  IV,  96    |                    jött, kiugrott szerencsésen az utcán levõ tömeg közé, anélkül,
31648  IV,  96    |            föltartóztathatták volna.~- Mi volt az? - kiálták elrémülve a szenátorok.~-
31649  IV,  96    |                      dühösen csapott kardjával az asztalra.~- Utána, Kajta
31650  IV,  96    |                 hallgatták is, nem is, mindnek az orra vére folyt. Már régen
31651  IV,  96    |                        Csak a fecske repült be az ablakon víg csicsergéssel,
31652  IV,  96    |                   Kassa városát meg se mentik, az õ kis fészkét már megmentették.~
31653  IV,  96    |                       és zsibongás hömpölygött az utcán egyre közelebb-közelebb
31654  IV,  96    |                       nemes tanács! Nagy dolog az, amit én odakünn látok.~-
31655  IV,  96    |                      kegyelmed? - fortyant fel az ideges fõbíró.~- Egy tábort
31656  IV,  96    |                      protokollumot, s rohantak az ablakhoz.~Valóban az egész
31657  IV,  96    |                  rohantak az ablakhoz.~Valóban az egész város asszonyai jöttek
31658  IV,  96    |                     tanácsurak kacagni kezdtek az álarc alatt.~- Mert tudjuk
31659  IV,  96    |                  Tudják? - hebegte a fõbíró, s az álarcok alatt összevacogtak
31660  IV,  96    |                    asszonyaim. Hát mit mondott az a fiú?~- A kigyelmetek arcátlanságát -
31661  IV,  96    |            arcátlanságát - vágta oda vakmerõen az asszony.~- Úgy van - bizonyítá
31662  IV,  96    |                       támadt süvítés rázta meg az ablakokat:~- Le a férfiakkal!
31663  IV,  96    |                       a férfiakkal! Követeljük az asszonyi jogokat. Követeljük!
31664  IV,  96    |                    szónoklatba kezd.~- Mi csak az igazságot követeljük. Kigyelmetek,
31665  IV,  96    |                       túlságosan elszaporodott az asszonyi nem, úgyhogy egy
31666  IV,  96    |                 nemcsak ellene van a világi és az egyházi törvényeknek, de
31667  IV,  96    |                       egyházi törvényeknek, de az emberi nem természetének
31668  IV,  96    |                    efölött. S mihelyt sikerült az asszonyokat lecsillapítaniok (
31669  IV,  96    |                       a fõbíró, a tanács pedig az asszony lázadás emlékére
31670  IV,  97    |                 Selmecen Gábel Jánosról, arról az együgyû emberrõl, aki szemben
31671  IV,  97    |                        Pedig testvéröccse volt az egyik professzornak, Gábel
31672  IV,  97    |                        Nagy Jani, és beöntötte az ablakon, éppen mikor õkegyelme
31673  IV,  97    |                 cukorbányát fedeztek fel, mely az egész világot el fogja látni. (
31674  IV,  97    |                        óriási földrengés volt, az egész város elsüllyedt mindenestõl.~
31675  IV,  97    |                     meg.~Levetkõzött, lefeküdt az ágyba, kilelte a hideg,
31676  IV,  97    |                        Megmagyarázták hát neki az õ esze szerint, hogy csakugyan
31677  IV,  97    |                        õket. Hiába, nagy dolog az, ha egy város meg van drótozva!~
31678  IV,  97    |                      Nemcsak a házak, hanem de az emberek is. A hevérek furcsa
31679  IV,  97    |                    tett kalapács a fövegeiken, az erdészek tölgylevele a kabátjaik
31680  IV,  97    |                    végigheveredett a díványon, az úti fáradtságot kipihenni.
31681  IV,  97    |                      nyugtom, kiosontam legott az utcára, beszaladgáltam nagy
31682  IV,  97    |                 városból, aminõt csak lehetett az eltévedés veszedelme nélkül.
31683  IV,  97    |                figyelemmel vizsgáltam mindent, az asszonyok undok vörös gugáját,
31684  IV,  97    |                    gugáját, mely a nyakukon nõ az egészségtelen ivóvíztõl,
31685  IV,  97    |                   egészen el volt rongyosodva. Az ujjai kinéztek a csizmájából,
31686  IV,  97    |                  melynek olyan nagyon örültünk az õsszel, mikor a csolánczi »
31687  IV,  97    |                       szét volt marcangolva és az ujjai bekötözgetve.~Anyánk,
31688  IV,  97    |                        helyét simogatta meg. ) Az isten verje meg a körmét
31689  IV,  97    |                        ilyen ez a ruha, meg ez az arc?~- A pajtások - dörmögte
31690  IV,  97    |                        hogy ne szurkálhassanak az emberek a gúnynyilaikkal,
31691  IV,  97    |                 emberek a gúnynyilaikkal, mert az egész környék tudja, hogy
31692  IV,  97    |                   szólj, hallgass; aki gonosz, az hazug is, egyetlen szavadat
31693  IV,  97    |                     menjünk!~Gábel János éppen az ebédtõl kelt fel, és jóízûen
31694  IV,  97    |                  megsimogatván a fejemet.) No, az isten növessze nagyra. Izmos
31695  IV,  97    |                    forradalmi gyerek.~- Nem ér az, kedves Gábel úr, semmit.~-
31696  IV,  97    |                       forradalmi. Valahányszor az ujjamat megvágom, mindig
31697  IV,  97    |                      vagyok, kérem alássan. És az a szokásom, hogy csak forradalmi
31698  IV,  97    |                        kosztba, de azokat azon az áron, amit az alumneumban
31699  IV,  97    |                      azokat azon az áron, amit az alumneumban fizetnének.
31700  IV,  97    |                        Most már énekeljétek el az én nótámat.~- Ugyan ne kínozza
31701  IV,  97    |                      felelt; könnyei előtörtek az elérzékenyüléstől, nem bírt
31702  IV,  97    |                        csak egy naptárcím volt az egész. Most is összeszorul
31703  IV,  97    |                      úr, de talán áttérhetnénk az én dolgomra.~- Ó nem, nem,
31704  IV,  97    |                       és hogy hol születtetek.~Az egyik fiú bátran előlépett:~-
31705  IV,  97    |                  szemeket vetett anyámra, hogy az vajon csodálkozik-e már,
31706  IV,  97    |                     dolgára, mert azért jöttem az ön sürgõs levele következtében.~-
31707  IV,  97    |                   kecskeszakállát simogatva. - Az egy egészen közönséges eset.
31708  IV,  97    |                     amit ér, üt-vág, ahova ér. Az utcánkbeli lakosok ablakait
31709  IV,  97    |                  összetörte. Mindjárt itt lesz az üveges a kontókkal, vagy
31710  IV,  97    |                     tán itt is van már valahol az udvaron. A kereskedõk formatábláit
31711  IV,  97    |                cserepes. Este drótot húz végig az utcán, a járókelõk potyognak,
31712  IV,  97    |                    potyognak, mint a vadkörte. Az egész város trémában van
31713  IV,  97    |                 tetszik-e tudni kérem, hogy ez az utóbbi dolog már nem puszta
31714  IV,  97    |                      már nem puszta vásottság, az már bûntény?~- Jól van,
31715  IV,  97    |                     nem ülne össze a sedes. De az a fõbenjáró, hogy a bátyámnak,
31716  IV,  97    |                         kenyérbélbõl - de hogy az ördögbe jut eszébe az ilyen!
31717  IV,  97    |                     hogy az ördögbe jut eszébe az ilyen! Föltette az almáriom
31718  IV,  97    |                      eszébe az ilyen! Föltette az almáriom tetejére, amíg
31719  IV,  97    |                         és akkor sült ki, hogy az egészet ez a paniperda gyúrta.
31720  IV,  97    |                    Mert nagyon szépnek látszik az a gyermekszobák ablakából.~-
31721  IV,  97    |                  gyereket és hazaviszem. Megél az otthon is.~- Hüm - felelte
31722  IV,  97    |                      Gábel úr mosollyal -, még az is kérdés, hogy haza lehet-e
31723  IV,  97    |                  halkan -, négyszemközti dolog az!~Anyánk felénk fordult.~-
31724  IV,  97    |                        Selmecen megelevenednek az õs német szokások. Maskarák
31725  IV,  97    |                      szokások. Maskarák jártak az utcákon komoly méltósággal.
31726  IV,  97    |                   napra felfordul a világrend. Az »Arany lámpához« címzett
31727  IV,  97    |                    zeng eleven zsibongásuktól. Az egész esztendõn át szolgája
31728  IV,  97    |                     esztendõn át szolgája volt az elsõéves, a »fuchs«, a negyedévesnek,
31729  IV,  97    |                     megfordítva van. A »fuchs« az úr s a »veterán« a szolga.
31730  IV,  97    |                   kurjongatással dülöngve megy az utcán, böfög, közbe csuklik,
31731  IV,  97    |                   hangon fel-felkiált:~- Félre az útból, mert halálfia, akit
31732  IV,  97    |                     ágában sem volt. Nem ivott az egy csöpp italt sem. Csak
31733  IV,  97    |                       játssza a részeget, mert az itt a divat, s a Náckónak
31734  IV,  97    |                    lámpáját ráhagyja Náckóira. Az arany nyomorékká teszi az
31735  IV,  97    |                      Az arany nyomorékká teszi az embereket. Selmecen könnyebb
31736  IV,  97    |                      apró pelyhekben pilinkél, az utak és gyalogátjárók csúszósak
31737  IV,  97    |            völgykatlanban fekvõ piacra, mintha az elszánt lélek, legyen az
31738  IV,  97    |                       az elszánt lélek, legyen az hölgy vagy férfi, egy szalmazsuppra
31739  IV,  97    |                       megidézési terminus van, az semmis, ha valaki meghal,
31740  IV,  97    |                 Borbála ott táncolt, dobzódott az új vár fényes termeiben,
31741  IV,  97    |                       sok ember volt felül. De az arannyal az ember is megfogyott,
31742  IV,  97    |                     volt felül. De az arannyal az ember is megfogyott, az
31743  IV,  97    |                        az ember is megfogyott, az ódon középkori házak, amelyeknek
31744  IV,  97    |                      elnáspángolta hatalmasan, az inas ordítozva futott végig
31745  IV,  97    |                      utcán, amivel föllármázta az asztalos- és pékinasokat,
31746  IV,  97    |                    Menten gyülekezni kezdének. Az elpáholt inas megszûnt bõgni
31747  IV,  97    |                        utca szögletén Cirbusz, az óriás lakatoslegény csatlakozott
31748  IV,  97    |                     lakatoslegény csatlakozott az inasokhoz, és élükre állt.~-
31749  IV,  97    |                        szétosztá a csapatot.~- Az egyik rész fusson utánuk
31750  IV,  97    |                     valami csoda segíthet vagy az, ha egy csomó diákkal találkozunk.
31751  IV,  97    |                      akkor fölveszem a háborút az inasokkal.~Már szinte hallani
31752  IV,  97    |                        szinte hallani lehetett az üldözõk lármáját.~Az elhagyott
31753  IV,  97    |                  lehetett az üldözõk lármáját.~Az elhagyott utcán kevesen
31754  IV,  97    |                       kocogott a fapapucsaival az átkozott rossz kövezeten.
31755  IV,  97    |                    kecsesen tartva feje fölött az esernyõt.~Én már ki voltam
31756  IV,  97    |                   leánykát.~- Pali, Pali, maga az? - szólítá meg a leány.~
31757  IV,  97    |                   bennünket…~- Akkor fussanak, az istenért…~- Hasztalan! -
31758  IV,  97    |                   csodálatos közömbösséggel. - Az utca felsõ végénél is üldözõkkel
31759  IV,  97    |                        alá.~Gépiesen követtem. Az ijedelem nem válogatós.~-
31760  IV,  97    |                         Most már elmenekülhet, az ördög sem ösmeri meg.~Hagytam
31761  IV,  97    |                   amerre akar, nem ösmerik meg az üldözõik. Hanem a Paliért
31762  IV,  97    |                     mûve volt, amint kiléptünk az utcára, eszembe jutott megkérdezni:~-
31763  IV,  97    |    növénygyûjteményemet.~S ezzel megeresztette az apostolok lovait. Hopp,
31764  IV,  97    |                csakugyan veszedelem volt, mert az inasok rég fenik rá a fogukat.
31765  IV,  97    |                    Aztán sem a hátuljövõk, sem az elüljövõk nem lehetnek nagyon
31766  IV,  97    |                       felfohászkodék:~- Gazdag az édesanyád, fiacskám? Mert
31767  IV,  97    |                     torony tájékán összejöttek az elölrõl rohanókkal. Képzelem,
31768  IV,  97    |                       el õket a föld? - kiáltá az egyik.~- Soha ennél csodálatosabb
31769  IV,  97    |                 Bebújtak valahol a kapu alá.~- Az nem lehet, minden kapualjat
31770  IV,  97    |                        a háta mögött legyenek.~Az inasok gyanútlanul engedték
31771  IV,  97    |                    tûntem fel nekik, mindössze az egyik szurtos kölyök nyújtott
31772  IV,  97    |                    volt Pali egypár lépésnyire az ellenségtõl, egyszerre hopp -
31773  IV,  97    |                        nagyot bámult, hogy bír az a törött lábával fickándozni,
31774  IV,  97    |                       volt a feketeleves.~Mert az inasok látván, hogy most
31775  IV,  97    |                    lehet a véka alatt tartani. Az imént mutattam a gyûjteményemet.
31776  IV,  97    |                       okos, olyan verseket írt az kérem, hogy Horatius se
31777  IV,  97    |                    bort adattam nekik, igyanak az egészségemre, pedig nem
31778  IV,  97    |                    barátja a bornak. Elhibázta az öreg Noé, mert az elsõ szõlõtõkét,
31779  IV,  97    |                    Elhibázta az öreg Noé, mert az elsõ szõlõtõkét, mielõtt
31780  IV,  97    |                   esetleg disznóvá válhat tõle az ember. Én rendesen oroszlánná
31781  IV,  97    |                    tanároknak és a hatóságnál. Az eltûnt diáknak híre ment
31782  IV,  97    |                    tekintetes asszonyom), hogy az én lányom adhatna fölvilágosítást
31783  IV,  97    |                        mert Mariska éppen azon az úton jött haza egy szekéren
31784  IV,  97    |                  találta Pali belökni…~- Pali? Az én fiam? - kiáltá anyánk
31785  IV,  97    |                       igaz! Hazugság, rágalom! Az én fiam nem tett ilyet.
31786  IV,  97    |                         A gyanú még semmi, még az nem úgy van. De hát az ember
31787  IV,  97    |                     még az nem úgy van. De hát az ember azért nyitja ki a
31788  IV,  97    |                        Gyuri, és most már csak az a kérdés maradt fenn, ki
31789  IV,  97    |                       kérdõre vette leányomat. Az amellett maradt állhatatosan,
31790  IV,  97    |                         nemhiába keresztkomám, az az ember, aki az almafa
31791  IV,  97    |                      nemhiába keresztkomám, az az ember, aki az almafa virágjából
31792  IV,  97    |                 keresztkomám, az az ember, aki az almafa virágjából is ki
31793  IV,  97    |                       mígnem keze ügyébe akadt az album a diákok arcképeivel.
31794  IV,  97    |                    vette a benne levõ képeket. Az elsõ lapon van Szabó Laci,
31795  IV,  97    |                    ebbõl?~- Nem is képzelem.~- Az sült ki, hogy másnap a Szurina
31796  IV,  97    |                        lányok elõtt kérdezi ki az esetet és hozzáteszi: »Megösmerné-e
31797  IV,  97    |               vesztõhelyre juttatja azt, akire az ujjával rámutat.« - »Hadd
31798  IV,  97    |                      aztán szó nélkül hazament az albumért, s halott halvány
31799  IV,  97    |                        legott észrevette, hogy az egyik diák innen is »eltûnt«.
31800  IV,  97    |                      jegyzéket, s kitûnt, hogy az a Pali gyerek. Az a béka
31801  IV,  97    |                         hogy az a Pali gyerek. Az a béka ki csempészte. Meg
31802  IV,  97    |                      Pali ágyában. Én még künn az utcán vettem le a kendõt
31803  IV,  97    |                  vittem be. Jó szerencse, mert az új kaland rossz hatással
31804  IV,  97    |                      van szó, de éreztem, hogy az valami rettenetes dolog
31805  IV,  97    |                        Jer közelebb! - suttogá az az örökké szelíd hang, melynek
31806  IV,  97    |                     Jer közelebb! - suttogá az az örökké szelíd hang, melynek
31807  IV,  97    |               bizonytalan léptekkel támolygott az ágyhoz. Anyánk fél könyökére
31808  IV,  97    |                  õszintén, bizalommal tapadtak az anyai arcra. Az anya tudott
31809  IV,  97    |                       tapadtak az anyai arcra. Az anya tudott azokban olvasni.~-
31810  IV,  97    |                       Kitisztázlak. Mikor lesz az a sedes?~- Holnap - felelte
31811  IV,  97    |                     bevont nagy asztal állott. Az asztalon ott volt a rettegett »
31812  IV,  97    |               rettegett »fekete könyv«, melybe az ítéleteket írják be, és
31813  IV,  97    |                        a pedellusnak szól, aki az ítéleteket végrehajtja.~
31814  IV,  97    |                        ítéleteket végrehajtja.~Az iskolának nincsenek valami
31815  IV,  97    |                        különös kiváltságai, de az éber protestáns szellem
31816  IV,  97    |                     líceumot és nemigen üti be az orrát mindenbe. Szurina
31817  IV,  97    |                       úrhoz, és jelentést tett az általa felállított albumcsapda
31818  IV,  97    |                   gyerekkel a tekintetes urak. Az nekünk nem árt. Mi, polgári
31819  IV,  97    |                   gúnyosan kacagva süvített be az ablakon, s szilajon lógatta
31820  IV,  97    |                  egy-egy csókkal beeresztettük az auditóriumba, szívdobogva
31821  IV,  97    |                      köpeny hiányzott róla) és az érkezõ tanárokat. Legelõbb
31822  IV,  97    |                kutyájával, melyet kinn hagyott az ámbituson, míg maga eltûnt
31823  IV,  97    |                        nyelven beszélnek odaát az angyalok; de a kétszer kettõ,
31824  IV,  97    |                      már.« (A napfény besütött az ablakon, s nevetve táncolt
31825  IV,  97    |                         Mind együtt voltak már az ítélõ urak, csak még Gábel
31826  IV,  97    |                       kutyája keresztbe feküdt az auditórium küszöbén. Egy
31827  IV,  97    |                         Lássa, be kell mennem.~Az alázatos modor nem segített,
31828  IV,  97    |                        hallatott, és kinyitván az ajtót, begurult rajta.~Egyedül
31829  IV,  97    |                        tömlöcben fog rothadni, az én fiam… Belehalok, megõrülök.«
31830  IV,  97    |                       én vagyok annak a fiúnak az édesanyja, aki fölött most
31831  IV,  97    |                  súlyos eset. Valóban sajnálom az asszonyságot.~- Olyan súlyosnak
31832  IV,  97    |                      Olyan súlyosnak tartja ön az esetet? - kérdé anyám félénken.~-
31833  IV,  97    |                         Természetesen. Hogyne. Az ördögbe is. Egy diák eltûnésérõl
31834  IV,  97    |                       ön, mi lesz ebbõl?~- Hát az lesz, kérem, hogy én becsukom
31835  IV,  97    |                    nagy szürke tömlöcbe, ahogy az õ világi törvényeik rendelik.
31836  IV,  97    |               legelõször a kardbojtot tépik le az emberrõl, s azután adják
31837  IV,  97    |                    emberrõl, s azután adják át az igazságszolgáltatásnak.
31838  IV,  97    |                  megszûnik diák lenni, átadják az államnak, csináljon vele,
31839  IV,  97    |                       karcer?~- Olyanforma biz az, például augusztusban délben,
31840  IV,  97    |                 estefelé.~- Fûtenek ott?~- Fût az isten. De az is csak egy
31841  IV,  97    |                        ott?~- Fût az isten. De az is csak egy kicsit, a kánikulában.~-
31842  IV,  97    |                          Vizet és »bochnyát«. (Az alumneumbeli rossz cipókenyeret
31843  IV,  97    |                      Hiszen tréfadolog, kérem, az egész. Legföllebb tizenkét
31844  IV,  97    |                     tizenkét órára csukják be. Az iskolai szabályzat nem tûr
31845  IV,  97    |                    tegyük föl, hogy megtörtént az eset, nincs ellene komoly
31846  IV,  97    |                      nem történt meg, kisülhet az ártatlansága igen könnyen,
31847  IV,  97    |                 direktor roppant okos ember, s az elnököl bent.~Édesanyám
31848  IV,  97    |               hallhatnám, mit beszélnek.~- Hm! Az nem éppen lehetetlenség -
31849  IV,  97    |                        ki a zsebébõl, s átadta az öregnek.~- Van az auditórium-teremben
31850  IV,  97    |                       átadta az öregnek.~- Van az auditórium-teremben egy
31851  IV,  97    |                     penész közt, pedig anyámon az ünneplõ fekete selyemruhája
31852  IV,  97    |                    mely szerint ebben és ebben az órában rablók szándékoznak
31853  IV,  97    |                     elé idézve.~- És megkaptad az ezüst húszast?~- Megkaptam -
31854  IV,  97    |                         édes fiam - kezdé most az elnöklõ direktor ünnepélyesebben -,
31855  IV,  97    |                     elõtt kiöntve szívedet, ha az indulatok gonosz szellemei
31856  IV,  97    |                      csúszkáltam egy jégtáblán az Ó-Várnál.~- Kivel bizonyíthatod
31857  IV,  97    |                        Látod, fiam, ez gyanús. Az is ellened bizonyít, hogy
31858  IV,  97    |                    Hisz éppen azért nem jártam az õ társaságában - vágott
31859  IV,  97    |                     tagadsz mindent - folytatá az igazgató szigorral -, mert
31860  IV,  97    |                     igazgató szigorral -, mert az ártatlan gyermekleány, akinek
31861  IV,  97    |                     gyermekleány, akinek akkor az úton látnia kellett benneteket,
31862  IV,  97    |                      vagy. Vallj be mindent.~- Az nem lehet… Az teljes lehetetlenség -
31863  IV,  97    |                       mindent.~- Az nem lehet… Az teljes lehetetlenség - nyöszörgé.~
31864  IV,  97    |                       a pillanatban felpattant az ajtó, és berohant lihegve
31865  IV,  97    |                 hüledezik Gábel professzor úr.~Az arca piros volt, mint a
31866  IV,  97    |                    tarkállott a nyakába vetve, az is kioldózott, a nyaka fehér
31867  IV,  97    |                       a nyaka fehér volt, mint az alabástrom. Az egyik cipellõjén
31868  IV,  97    |                      volt, mint az alabástrom. Az egyik cipellõjén a zsinórok
31869  IV,  97    |                  szoknyácskája lefelé csúszott az egyik oldalon - de az mind
31870  IV,  97    |                 csúszott az egyik oldalon - de az mind jól illett neki.~A
31871  IV,  97    |                        mindjárt! No, nézze meg az ember.~A tacskó azonban
31872  IV,  97    |             fölismerhetés veszélye elõl kegyed az õ arcképét csempészte ki
31873  IV,  97    |                       õ arcképét csempészte ki az albumból?~A leány megakadt,
31874  IV,  97    |                         bátorítá a direktor -, az igazság fegyver!~- Küldjék
31875  IV,  97    |                        A leány Palira mutatott az ujjával.)~Palit kiküldték
31876  IV,  97    |                      ujjával.)~Palit kiküldték az ámbitusra, és síri csönd
31877  IV,  97    |                      Abban a hitben volt, hogy az bátorságot ad az asszonyfélének,
31878  IV,  97    |                    volt, hogy az bátorságot ad az asszonyfélének, s egyet
31879  IV,  97    |                     megmondom. Azért vettem ki az albumból a Pali képét, mert…~
31880  IV,  97    |                    magamban, mikor keresztapám az albumot kérte, ha a többi
31881  IV,  97    |                    Palit féltettem, tehát csak az õ arcképét vettem ki.~(Édes,
31882  IV,  97    |                     éreztem a kezemre hullani, az õ drága szemeibõl. )~Zûrzavaros
31883  IV,  97    |                   lehetett hallani: »Bolondság az egész.« »Ezért kár volt
31884  IV,  97    |            fölszedegetni a felsõkabátjaikat.~- Az ítélet szövegezését a fekete
31885  IV,  97    |                  kollégára bízzuk - jegyzé meg az igazgató.~Ezzel egymás után
31886  IV,  97    |                      csak Gábel úr maradt ott, az õ tollának percegése hallatszott,
31887  IV,  97    |                       Hát maga hol volt, mikor az elõbb kerestem? Halálos
31888  IV,  97    |                    Halálos veszedelemben forog az ember, és ön nincs itt!~-
31889  IV,  97    |                        zaj keletkezett odakünn az utcán. Zûrzavaros kiáltások
31890  IV,  97    |                        kiáltozzák a »Hurrá«-t. Az utcai zsivaj nõtt, mint
31891  IV,  97    |                        utcai zsivaj nõtt, mint az áradat, s hömpölyögve egyre
31892  IV,  97    |                     Végre beömlött a kapun, és az ámbitus csöndjét verte föl.
31893  IV,  97    |                     föl. Tomboltak, ujjongtak, az orkánszerû bömböléstõl kezdve
31894  IV,  97    |                   bömböléstõl kezdve a hahota, az üvöltözés, visítás minden
31895  IV,  97    |                    visítás minden skáláján. De az egy cseppet sem konfundálta
31896  IV,  97    |                  ütötte fel a nagy buksi fejét az írásból, mikor az ajtó felnyílt,
31897  IV,  97    |                        fejét az írásból, mikor az ajtó felnyílt, és nagy sebbel-lobbal
31898  IV,  97    |                       megjött a Török Gyuri.~- Az nem lehet! - A professzor
31899  IV,  97    |                    professzor úr felugrott, és az asztalt verte dühében. -
31900  IV,  97    |                       asztalt verte dühében. - Az teljes lehetetlenség!~-
31901  IV,  97    |                   lehetetlenség!~- Odakünn van az ámbituson. Õt éljenzik a
31902  IV,  97    |                 éljenzik a diákok.~- De hiszen az meg van ölve.~- Nincs annak
31903  IV,  97    |                     most már a vak is látja.~- Az mindegy! - tombolt a kis
31904  IV,  97    |                        azonnal be kell csukni. Az elõbbit azért, mert már
31905  IV,  97    |                          Amit kívánni tetszik, az lehetetlenség. Az elsõ diákot
31906  IV,  97    |                     tetszik, az lehetetlenség. Az elsõ diákot azért nem csukhatom
31907  IV,  97    |                   azért nem csukhatom el, mert az megszökött Korponára a színészek
31908  IV,  97    |                    mert ha én leszek a rab, ki az ördög lesz a porkoláb?~-
31909  IV,  97    |               eltávozott, indulatosan becsapva az ajtót maga után.~Most már
31910  IV,  97    |                       édes fiam, hogy ilyen jó az isten.~Gábel úrhoz érve
31911  IV,  97    |                         cserébe. Hadd legyen õ az én leányom.~- Cserébe? -
31912  IV,  97    |                    neki?~- Valamennyit - mondá az anyám mosolyogva. - Mert
31913  IV,  97    |                       anyám mosolyogva. - Mert az is meglehet, hogy vissza
31914  IV,  97    |                     magyar szóra. Aminek aztán az az eredménye lett, hogy
31915  IV,  97    |                  magyar szóra. Aminek aztán az az eredménye lett, hogy én
31916  IV,  97    |                     meg németül, Mariska pedig az igaz, megtanult magyarul,
31917  IV,  98    |                        Magyarországon.~Ugyanis az édesapám azért tanított
31918  IV,  98    |                    télen már én is játszhassam az öregapámmal, aki rendkívüli
31919  IV,  98    |                   akasztófára való kölyke, hát az öregapádat mered megkontrázni?~
31920  IV,  98    |             társaságokba bele nem olvadhattam. Az emberek azt mondták rólam: »
31921  IV,  98    |                    bírósági végrehajtó vagyok.~Az életben, nem tagadom, sokszor
31922  IV,  98    |                       volna némi szerencsém és az mind a kártyán múlott. Egyszer
31923  IV,  98    |                      mondám önérzetesen.~- Hm, az baj, az baj - szólt hirtelen
31924  IV,  98    |                     önérzetesen.~- Hm, az baj, az baj - szólt hirtelen savanyúra
31925  IV,  98    |                        A tél hosszú, amice, és az élet rövid… Hm, az élet
31926  IV,  98    |                   amice, és az élet rövid… Hm, az élet rövid, a tél hosszú.
31927  IV,  98    |                    tudná a kalabriászt.~Láttam az arcáról, hogy végem van,
31928  IV,  98    |                        doktor kitörte a lábát. Az ágyban kellett feküdnie
31929  IV,  98    |                       hónapig tartlizzék velem az ágyban.~Mondom, amiért nem
31930  IV,  98    |                   Mondom, amiért nem csináltam az életben egy kis szerencsét,
31931  IV,  98    |                        és mégis, ha átgondolom az életet, vigasztalásul szolgál,
31932  IV,  98    |                        licitációm se lenne, ha az emberek nem kártyáznának.
31933  IV,  98    |               kártyáznának. Logikai egymásután az. A keverés után jön az osztás,
31934  IV,  98    |              egymásután az. A keverés után jön az osztás, az osztás után a
31935  IV,  98    |                    keverés után jön az osztás, az osztás után a kiadás, aztán
31936  IV,  98    |                      foglaltuk le egy év elõtt az özvegy Miliczeyné ingóságait.~
31937  IV,  98    |                      engedték a holmit felírni az asszony is, a kisasszonyok
31938  IV,  98    |                      ha mi elfeledkeztünk róla az ügyvéddel, csak éppen egy
31939  IV,  98    |                   vettem észre némi aggodalmat az arcukon.~Ezt az ügyvéd is
31940  IV,  98    |                     aggodalmat az arcukon.~Ezt az ügyvéd is észrevette. Majd
31941  IV,  98    |                     ügyvéd is észrevette. Majd az ne venné észre. - Hová,
31942  IV,  98    |                        Hová, nyílik, kérem, ez az ajtó?~- Ez egy egészen üres
31943  IV,  98    |                     egészen üres szoba - mondá az özvegy némi zavarral.~-
31944  IV,  98    |                       Szabad megnézni? - kérdé az ügyvéd némi szemtelenséggel.~-
31945  IV,  98    |                       kulcsa. De biztosíthatom az urakat, hogy nincs a szobában
31946  IV,  98    |                    csak egyetlen rossz asztal.~Az ügyvéd nem tágított. Neki,
31947  IV,  98    |                     fehér lepedõvel leterítve.~Az ügyvéd rögtön fölemelte
31948  IV,  98    |                   rajta? - kiálta fel élénken.~Az asztal hátához nyolc rózsaszín
31949  IV,  98    |                     Szárnyas sárkány röpködött az egyik címerben, egy menyét
31950  IV,  98    |                       Ne írják fel, kérem, ezt az asztalt - kezdé az özvegy -,
31951  IV,  98    |                         ezt az asztalt - kezdé az özvegy -, hisz úgyis értéktelen,
31952  IV,  98    |                  inkább készpénzben fizetem ki az árát.~- Mit jelentenek a
31953  IV,  98    |                  szomorú története van - szólt az úrnõ egy mély sóhajjal.~-
31954  IV,  98    |                Lehetetlen, hogy önök ne tudnák az esetet.~Kértük az özvegyet,
31955  IV,  98    |                       tudnák az esetet.~Kértük az özvegyet, beszélje el, mert
31956  IV,  98    |                      azt elmondani, hanem majd az ebédnél elbeszéli a nagyobbik
31957  IV,  98    |                    elbeszéli a nagyobbik fiam.~Az ebédnél aztán el is mondta
31958  IV,  98    |                       vegyen, egy kisebbet, és az eddigi terheket kifizesse.
31959  IV,  98    |                         kérem, tessék kitenni. Az a szabály!~- De ha mondom,
31960  IV,  98    |                      játékosok sápadtan nézték az impozáns jelenetet, a rettenetes
31961  IV,  98    |                     lepecsételték a kártyákat, az apám és a Kerekesy pecsétjével,
31962  IV,  98    |                        barátjához futott, hogy az adjon neki vagy váltót -
31963  IV,  98    |                    összeg pénzt is ott hagyta.~Az egyik partner, a járásbíró,
31964  IV,  98    |                       járásbíró, magához vette az összeget, de eszükbe sem
31965  IV,  98    |                   zavarban, ki volt »erõsebb«.~Az asztalt azonban a lepecsételt
31966  IV,  98    |                     elhozattuk, nem is a mienk az, azért hát ne tessék felírni.~
31967  IV,  98    |                    kártyák felbontásához. Mert az õ jelenlétében kell annak
31968  IV,  98    |                    annak történnie.~Tehát csak az a kérdés, hárman vannak-e
31969  IV,  98    |                  vannak, hogy lesz akkor ebbõl az esetbõl alkalmi tárca a
31970  IV,  98    |                 törvénynek - mondám, s ez volt az elsõ és utolsó szellemesség
31971  IV,  99    |                                                AZ ÉGI MÉRNÖK~1886~Egyszerû
31972  IV,  99    |                     talaj. Könnyen beleveszhet az ember, aki az utat nem ösmeri,
31973  IV,  99    |                      beleveszhet az ember, aki az utat nem ösmeri, még nappal
31974  IV,  99    |                    Herr Gott!«~- Hát nem tudja az utat?~- Nem én, kérem alássan.
31975  IV,  99    |                       való születésû.~- Nem ér az, kérem alássan, semmit.
31976  IV,  99    |                    kend - szóltam bosszúsan.~- Az ördög legyen itt okos. Olyan
31977  IV,  99    |                    letennének egy bolhát, hogy az mondja meg, melyik szõrszálnál
31978  IV,  99    |                   melyik szõrszálnál jár.~Ezen az idétlen hasonlaton, dacára
31979  IV,  99    |                      sehol sincs.~- Mármost mi az ördögöt csináljunk?~- Nem
31980  IV,  99    |                        jutott, hogy nem messze az úton valami világosságot
31981  IV,  99    |                      láttunk volt derengeni.~- Az a biláncsai tanya - felelte
31982  IV,  99    |                        hogy a gázló merre van, az effélét a lónak kell kitalálni.~-
31983  IV,  99    |                        juhászt a bojtárjaival, az öreg Gerzson apót.~- Hátha
31984  IV,  99    |                     öreg Gerzson apót.~- Hátha az tudni fogja?~- Ejh, hisz
31985  IV,  99    |                        és a tanyáig döcögtünk.~Az öreg Gerzson juhász az akla
31986  IV,  99    |                         Az öreg Gerzson juhász az akla mellett egy bundán
31987  IV,  99    |               hortyogása messzirõl hallatszék, az vezetett oda.~Amint odaértünk,
31988  IV,  99    |                   Gerzson apó!~Meg se moccant.~Az öreg holt részeg! - gondoltam
31989  IV,  99    |                       mint a gyertyaszál. - Ki az? Ki van itt?~Csodálkozva
31990  IV,  99    |                        Csodálkozva közeledtünk az öreghez:~- Eltévedt utasok
31991  IV,  99    |                        Hja, édes fiaim - szólt az öreg nevetve. - Engem akár
31992  IV,  99    |                   Bodri kutyám nem ugat, de ha az egyet nyikkan, hát még a
31993  IV,  99    |                 öregapja szolgált a nyájamnál. Az öregnek is szakasztott ez
31994  IV,  99    |              szakasztott ez a hangja volt, ami az unokájának, azért becsülöm
31995  IV,  99    |                   becsülöm sokra ezt a kutyát. Az apjának már nem volt az
31996  IV,  99    |                        Az apjának már nem volt az a finom gyönyörû hangja.
31997  IV,  99    |                        van, édes gyermekeim?~- Az a bajunk, atyus - szólt
31998  IV,  99    |                     mindjárt megmutatom nektek az utat. Menjünk csak kijjebb
31999  IV,  99    |                      Nézzetek csak oda, amerre az ujjammal mutatok.~Az öreg
32000  IV,  99    |                    amerre az ujjammal mutatok.~Az öreg felmutatott az ujjával