bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

32001  IV,  99    |                   mutatok.~Az öreg felmutatott az ujjával az égre. Azt hittük
32002  IV,  99    |                    öreg felmutatott az ujjával az égre. Azt hittük meg van
32003  IV,  99    |                     bolondulva.~- Nini ott van az a kis eleven szemû csillag…
32004  IV,  99    |                    balról van a másik csillag, az a bágyadt. Látjátok-e azt
32005  IV,  99    |                     azt is?~- Látjuk.~- No hát az a petrence csillag. A két
32006  IV,  99    |                     kellõ középrõl vonjatok le az eszetekben egy rudat a földre,
32007  IV,  99    |                   biláncsai akolba megköszönni az öreg útbaigazítását s csodálkozásomat
32008  IV,  99    |                    Régen kiméricskéltem már én az égen Szegedtõl Pancsováig
32009  IV,  99    |                       Szegedtõl Pancsováig ezt az egész vidéket.~
32010  IV,  100   |                        szemmel fordulnak felém az emberek. Egy gunyoros kérdés
32011  IV,  100   |                       kérdés látszik tolakodni az ajkaikra, melyet erõszakosan
32012  IV,  100   |                       elõzékenyen felugorva.~- Az egyik fiamat szeretném kitagadni -
32013  IV,  100   |              közömbösen.~- A fiát? Melyiket?~- Az öregebbiket, a Károlyt.~-
32014  IV,  100   |                         a Károlyt.~- De hiszen az sem nem kártyázik, sem nem
32015  IV,  100   |                       Lehetetlen. Kit vett el?~Az öreg leült, kifújta magát
32016  IV,  100   |                     Hát azt a személyt, akivel az a viszonya volt… Nem rettenetes
32017  IV,  100   |                          Belenyugodni? Én? Hát az õsök? Egy polgárleány legyen
32018  IV,  100   |                        nem is tanácslom nekik.~Az öregúr olyan vörös lett,
32019  IV,  100   |                        billegett ide-oda.~- Ha az õsök nem szólnak, hát beszélek
32020  IV,  100   |                      Károlyt, akit senki többé az õ fiának ne tartson, akinek
32021  IV,  100   |                        forintosokat egyenként; az elsõ forintosnál így szólt,
32022  IV,  100   |                    szólt, mialatt morzsolgatta az ujjai közt:~- És mikor jelenik
32023  IV,  100   |                           És mikor jelenik meg az?~- A legközelebbi számban.~
32024  IV,  100   |               biztosításra letette a forintost az asztalra.~A második forintnál
32025  IV,  100   |                      megszorongatta a kezemet, az ajtónál még egyszer visszafordult,
32026  IV,  100   |           minisztériumban, csak nekem szóljon.~Az egész vármegyét ezzel a
32027  IV,  100   |                    pertárban, a telekkönyvnél, az árvaszéknél díjnoknak, írnoknak,
32028  IV,  100   |                         hogy a fizetség mindig az: »Ha valami akar lenni itt
32029  IV,  100   |                cédulára: »Mi lesz már?« (Éppen az bosszantott a legjobban.)~
32030  IV,  100   |                  bosszantott a legjobban.)~Hát az lesz - üzentem neki -, hogy
32031  IV,  100   |               tekintetes úr rettentõ lármával, az egész megyeháza csattogott
32032  IV,  100   |                         kiabálta. - Mi történt az én pénzemmel? Nem olyan
32033  IV,  100   |                        pénzemmel? Nem olyan jó az én pénzem, mint a másoké?
32034  IV,  100   |                tulajdon fiát sem tagadhatja ki az ember ebben az országban?
32035  IV,  100   |                   tagadhatja ki az ember ebben az országban? Botrány, gyalázat!
32036  IV,  100   |             megmutattam neki a fiókban a pénzt az aktával együtt, bocsánatot
32037  IV,  100   |                       csak megint eltemetõdött az eszemben, pedig idõközben
32038  IV,  100   |                     egy délután ismét begurult az öreg, s elém állt, apró
32039  IV,  100   |                         csakugyan leviszem azt az átkozott pénzt, beadom az
32040  IV,  100   |                      az átkozott pénzt, beadom az iktatóba, s kiszedetem legott
32041  IV,  100   |                     vágtam a tizenegy forintot az írással, és éppen megyek
32042  IV,  100   |                    lépcsõkön, mikor szembe jön az öreg lihegve, kipirosodva,
32043  IV,  100   |                     volt, s amint ott tipegett az öreg mellett, végig a hosszú
32044  IV,  100   |                 csakugyan ki van nyomtatva már az izé?…~- Igen, már ki van
32045  IV,  100   |                       Igen, már ki van nyomva.~Az öreg a fejét vakarta kedvetlenül.~-
32046  IV,  100   |                           De hát mi történt?~- Az történt, kedves uramöcsém,
32047  IV,  100   |                      kis fiú talán…~- Igen, ez az. Apró fickók játsztak egy
32048  IV,  100   |                      Egyszerre csak elémbe áll az egyik, képzelje csak, szóról
32049  IV,  100   |                       ezek a gyerekek, hogy te az én nagyapám vagy.« Ránézek,
32050  IV,  100   |                    kalamárisomat, felágaskodva az íróasztalig, és élénken
32051  IV,  100   |                 gyereke - kiáltott fel vidáman az öreg. (Megtetszett neki
32052  IV,  100   |                        már fizetve.~S valóban, az öreg soha azóta felém sem
32053  IV,  100   |                      soha azóta felém sem jön, az utcán kikerül; a társaságban
32054  IV,  101   |                       hallották, miért vált el az öreg a feleségétõl. El volt,
32055  IV,  101   |                   pedig úgy látszik, mégiscsak az égben kell azt kötni, és
32056  IV,  101   |                   égben kell azt kötni, és nem az ügyvédi irodában.~Különben
32057  IV,  101   |                  ügyvédi irodában.~Különben is az öreg Majornoky teljes életében
32058  IV,  101   |                          Ferinek asszony kell. Az asszony rendesen elferdíti
32059  IV,  101   |                 polgári osztályból bõven szedi az áldozatokat.~Szerencsét
32060  IV,  101   |                   felelné a vincellér: »Kiment az eszed, kis venyige, hisz
32061  IV,  101   |                    tett ugyan némi kifogásokat az apró termete miatt, de arra
32062  IV,  101   |                     ültetjük. (Hát persze hogy az elég magasság! )~El is vette,
32063  IV,  101   |                        rosszul bánt a nejével, az asszony ennélfogva túlságosan
32064  IV,  101   |                      bánt másokkal. Egyébiránt az ördög tudja, igaz-e? A válóperben
32065  IV,  101   |                    tudja, igaz-e? A válóperben az a bizonyos »engesztelhetetlen
32066  IV,  101   |                       fiúkkal van dolgom, akik az anyjuknál töltötték gyermekéveiket
32067  IV,  101   |                       töltötték gyermekéveiket az öreg szappanosék körében,
32068  IV,  101   |                      szappanosék körében, mert az elvált asszony a szüleihez
32069  IV,  101   |                   büszkék voltak Katira, nincs az az alkalom, hogy a nagyasszony
32070  IV,  101   |                        voltak Katira, nincs az az alkalom, hogy a nagyasszony
32071  IV,  101   |                  minden évben verset tanult be az unokái névnapjára, és rigmusokban
32072  IV,  101   |                     született, fintorította is az orrát a szappanszagra, hanem
32073  IV,  101   |                      de a Gyurikában megbízom, az ide hajlik.~Mikor aztán
32074  IV,  101   |               nyolcadik évben átvette a fiúkat az apjuk, hogy a városi iskolákban
32075  IV,  101   |                     kezdje meg neveltetésöket, az elválás annyira elkeseríté
32076  IV,  101   |                     elválás annyira elkeseríté az öregeket, hogy Gál Péterné
32077  IV,  101   |                  búsulásba belehalt. Utánament az õ hites feleségének Gál
32078  IV,  101   |                        föl nem találják, akkor az öreg nagy vagyont hagyott
32079  IV,  101   |                       egymást azóta, megindult az elkeseredett verseny - a
32080  IV,  101   |             szeretetéért.~Sajátságos harc volt az! Olyat még nem jegyeztek
32081  IV,  101   |                    annálék.~A fiúkról most már az apa tartozott gondoskodni,
32082  IV,  101   |                        gondoskodni, de tehette az anya is. Minden héten ment
32083  IV,  101   |                  Ferenc és kontraktust csinált az ottani cukrásszal, hogy
32084  IV,  101   |                        ottani cukrásszal, hogy az õ fiai annyit ehessenek
32085  IV,  101   |                   nekik ajándékba: fogta magát az asszony, és a húsvéti szünetekre (
32086  IV,  101   |                     aztán túllicitálni.~Bizony az anyai leleményesség nem
32087  IV,  101   |               leleményesség nem pihent… S amit az elméje kigondolt, azt bármi
32088  IV,  101   |                  hosszú tíz éven keresztül; ha az asszony instruktort fogadott
32089  IV,  101   |             küldözgetett.~Palinak nem tetszett az idõknek ez a jele, de a »
32090  IV,  101   |                      tett, míg ezeket varrta!«~Az igazat megvallva, utóbb
32091  IV,  101   |         követválasztást. Sok vérvesztéssel jár az!~De mindegy, hisz már úgyis
32092  IV,  101   |                        fejezve. Most teszik le az érettségi vizsgát. Az pedig
32093  IV,  101   |                       le az érettségi vizsgát. Az pedig elég tudomány egy-egy
32094  IV,  101   |                     egy-egy Majornokynak.~Maga az öreg is feljött a vizsgára. (
32095  IV,  101   |                   Gyuri igen kopottasan néz ki az idén.~- Neked nincs különb
32096  IV,  101   |                    felelt könnyed vidámsággal.~Az apa kedvetlenül simogatta
32097  IV,  101   |                       veled, te fiú? Nini, hát az órád, ékszereid, gyûrûid?~-
32098  IV,  101   |                      te tejfelszájú - dörmögte az öreg, összeráncolt homlokkal,
32099  IV,  101   |                         Hát már ennyire jutott az az asszony.~Úgy kell! Úgy
32100  IV,  101   |                      Hát már ennyire jutott az az asszony.~Úgy kell! Úgy kell!
32101  IV,  101   |                       a tanár urak kihirdették az eredményt: Pali megbukott,
32102  IV,  101   |                       kitûnõ sikerrel ment át.~Az apa odalépett ahhoz a fiához,
32103  IV,  101   |                    pénzt. Tudom már, hova lett az órád, hol vannak ékszereid.
32104  IV,  101   |                 természet törvényeit követtem.~Az öreg gúnyosan kacagott fel.~-
32105  IV,  101   |                   természetét? Nem ismerem azt az urat mint törvényhozót.
32106  IV,  101   |                       Különben eredj hozzá, ha az õ törvényeit követed. Én
32107  IV,  101   |                    indult a városka felé, ahol az anyja lakott, míg Palit
32108  IV,  101   |                    Palit négylovas hintó vitte az õsi kastélyba. Hanem a városban
32109  IV,  101   |                     Majornoky bemutatta a fiát az alispánnak.~- Ajánlom Palit
32110  IV,  101   |                     számára valami hivatalról.~Az alispán nyájasan fogadta
32111  IV,  101   |                     hangon idõsb Majornoky úr.~Az isteni gondviselés úgy akarta,
32112  IV,  101   |                       költözzék el leghamarább az élõk közül, lõn hát Majornoky
32113  IV,  101   |                    kenyérkeresõ, de, hát a tû! Az még tekintetes úrnak szólíthatja
32114  IV,  101   |                     minden öröm nélkül, kivált az asszony; élt még a férje,
32115  IV,  101   |                   férje, gyûlölhette; ott volt az egyik fia, és egészen az
32116  IV,  101   |                       az egyik fia, és egészen az övé volt, szerethette. Sõt
32117  IV,  101   |                szerethette a másikat is, habár az csak hébe-hóba írt egy-egy
32118  IV,  101   |                    hány pár csizmát varrhatott az meg életében!)~Bezzeg fölvirradt
32119  IV,  101   |                      mindig alább-alább merült az uzsora hullámaiban. A Majornoky-kastély
32120  IV,  101   |         szalmaözvegynek. Milyen elégtétel lesz az! Ki is adta legott a parancsot:~-
32121  IV,  101   |                          Rántottát? - kiáltott az föl csodálkozva. - Jó helyen
32122  IV,  101   |                csodálkozva. - Jó helyen beszél az úr. Az egész környéken nincsen
32123  IV,  101   |                        Jó helyen beszél az úr. Az egész környéken nincsen
32124  IV,  101   |                    faluban meg a járásban, ott az elöljáróság kiöldösteti
32125  IV,  101   |                       nem tudott számolni, biz az arra jutott, hogy aztán
32126  IV,  101   |                      tudom ezeket, mert a fiam az írnoka. Az nekem mindent
32127  IV,  101   |                         mert a fiam az írnoka. Az nekem mindent elmond. Ezek
32128  IV,  101   |                  gondolkodva hajtotta le fejét az asztalra, majd élénken kérdé:~-
32129  IV,  101   |                        a Majornoky Ferenc fia.~Az öreg kocsmáros agyaráról
32130  IV,  101   |                   agyaráról ijedten fordult le az ezüstkupakos pipa.~- Ejnye,
32131  IV,  101   |                      öreg éledezve.~- Nem kell az élete, Balics bácsi… hanem
32132  IV,  101   |                      kezem rá. És hol keressem az úrfit?~- A Majornoky-kastélyban.~-
32133  IV,  101   |                     maradhatott a homlokzaton, az õsök sem voltak kénytelenek
32134  IV,  101   |                   Bejárta a kertet, fölkereste az ismerõs bokrokat. Nini,
32135  IV,  101   |                        megnõtt, hogy elaggott… Az volna ez? Nézd csak, Pali
32136  IV,  101   |                      ez? Nézd csak, Pali abban az évben ültették, mikor te
32137  IV,  101   |                        még?… csörög-e még?~Biz az csörgött-csacsogott, és
32138  IV,  101   |                    eleje volt, ringatta, vitte az elszáradt faleveleket a
32139  IV,  101   |                     aztán kigyönyörködte magát az úri birtokban, fölosztotta
32140  IV,  101   |                     olyankor mutatkozott rajta az a méla levertség.~Az édesanyja
32141  IV,  101   |                     rajta az a méla levertség.~Az édesanyja kérdezte.~»Ez
32142  IV,  101   |                        édesanyja kérdezte.~»Ez az ember szállítja valahonnan
32143  IV,  101   |                        hozzám - hívta nyájasan az úrnõ.~- A fiatal úrhoz jöttem -
32144  IV,  101   |                       mindig? De hát mire kell az a sok pénz? - kérdé a szalmaözvegy
32145  IV,  101   |                       Hja, hja - vakarta fejét az öreg -, a vármegye nagy
32146  IV,  101   |                    Hogyne? Itt a levél magától az öreg nagyságos úrtól. Tegnap
32147  IV,  101   |                    mégis fölfüggesztették!~Míg az öreg fecsegett, addig az
32148  IV,  101   |                       az öreg fecsegett, addig az asszony reszketõ kezekkel
32149  IV,  101   |                     száz forintot. Majornoky.«~Az asszony olyan sápadt lett,
32150  IV,  101   |                       Balics uramnak úgy, hogy az vad futásban keresett menedéket.~
32151  IV,  101   |                       a vaskályhákhoz paskolta az üvegeket, végigfutott a
32152  IV,  101   |                       a halmokra és völgyekre. Az égbolt olyan volt, mint
32153  IV,  101   |                      frissen szûrt tej. Balról az erdõ zúgott rejtélyesen,
32154  IV,  101   |                      cselédek összeugráltak, s az õsi nehéz vaspántos kapu,
32155  IV,  101   |               vaspántokat.~Egy ablak nyílt meg az emeleten. Hallani lehetett
32156  IV,  101   |                     Képzeld, becsukták a kaput az orrom elõtt.~- Én parancsoltam.~-
32157  IV,  101   |                    hangon. - Hát mi történt?~- Az történt, hogy az apáddal
32158  IV,  101   |                    történt?~- Az történt, hogy az apáddal tartasz, megloptad
32159  IV,  101   |                  jellemed, kitagadlak.~Ez volt az utolsó szó. Az emeleti ablak
32160  IV,  101   |                         Ez volt az utolsó szó. Az emeleti ablak még egyszer
32161  IV,  101   |                 csillag. Nézte a csillagot, de az meg nem szólította.~Azután
32162  IV,  101   |                     Most már jobbról maradt el az erdõ. És az meg is szólította: »
32163  IV,  101   |                  jobbról maradt el az erdõ. És az meg is szólította: »Neked
32164  IV,  101   |                      állok. Hiszem ugyan, hogy az öreg Majornoky elkezelte
32165  IV,  101   |                        is függesztették volna, az az egy például, nem valószínû.~
32166  IV,  101   |                        függesztették volna, az az egy például, nem valószínû.~
32167  IV,  102   |                       is élne, mert lehetetlen az, hogy a halál az igazi alakjában
32168  IV,  102   |                    lehetetlen az, hogy a halál az igazi alakjában bántani
32169  IV,  102   |                       is emlegeti a székelység az öreg Dimént, pedig már ritka
32170  IV,  102   |                        Dimént, pedig már ritka az olyan eleven ember, aki
32171  IV,  102   |                  tologatják a régi esztendőket az újabbak, annál nagyobbá,
32172  IV,  102   |                 virgonc ötletet tulajdonítanak az igazhivők utólagosan, hogy
32173  IV,  102   |                       úgy van és nem másképp«, az annyit ért, mintha a törvényben
32174  IV,  102   |                     Vagyontalan ember volt, és az iskolákból sem frekventált
32175  IV,  102   |                    körül tudok szántani.~- No, az bizony nem lesz sok - mondá
32176  IV,  102   |                  örömben, hogy álljon be immár az ekével, s isten nevében
32177  IV,  102   |                          lássunk a dologhoz.~- Az ám - mondá a bíró -, de
32178  IV,  102   |                       a bíró -, de hol van hát az eke?~- Minden meglesz. A
32179  IV,  102   |                       hogy sok holdat ér nekem az elokvenciája.~A két elmaradt
32180  IV,  102   |                    hoztak magukkal ekét.~- Hát az eke? - türelmetlenkedett
32181  IV,  102   |                     karácsonfalvaiak.~- Hát ez az eke.~- No, ez ugyan furcsa
32182  IV,  102   |                       odaszaladt a gazdájához, az kivett a zsebéből egy arra
32183  IV,  102   |                   befogta a betanított vizslát az eke elé. A karácsonfalvai
32184  IV,  102   |                   népek nagy bámészkodása közt az útját, irtóztató gyorsaságban
32185  IV,  102   |                       mód, mint jó képet vágni az egészhez. A gonosz Góliát
32186  IV,  102   |                     végképp Karácsonfalvára, s az így szerzett birtokon valóságos
32187  IV,  102   |                 években többször hítták Bécsbe az egyszerű székelyt ki otthon
32188  IV,  102   |                     hintójába maga mellé, hogy az adjon neki információkat
32189  IV,  103   |                       1886~Hogy fogy és törpül az idõk végtelenségében minden.
32190  IV,  103   |                       a boszorkányokat. Valaha az õsidõkben várakban laktak,
32191  IV,  103   |                Nagyenyeden, mindenfelé.~Ma már az sincs. Ma már a Gellérthegy
32192  IV,  103   |                       Ma már a Gellérthegy sem az övék, hanem Kerkápolyié.
32193  IV,  103   |                   istenem, milyen asszony volt az a Rapsonné!~Milyen harmatos
32194  IV,  103   |                     Milyen harmatos volt annak az arca, milyen édes a kacsintása,
32195  IV,  103   |                       kacsintása, hogy ringott az a szép sugár termete, mikor
32196  IV,  103   |                 templomban megjelent. Nem volt az a közönyös szem, amelyik
32197  IV,  103   |                        még most is állnak. Még az útnak is ott van némi helye
32198  IV,  103   |                        deres paripáin Tordára.~Az út nem emberi mû; sok is
32199  IV,  103   |                        emberi mû; sok is volna az embertõl. Rapsonné asszonyom
32200  IV,  103   |                   embertõl. Rapsonné asszonyom az ördögökkel csináltatta azt.~
32201  IV,  103   |                         mondá Rapsonné.~- Kész az alku - szólt az ördög -,
32202  IV,  103   |                           Kész az alku - szólt az ördög -, tegyük írásba…~
32203  IV,  103   |                      Rapsonné patyolat karjára az alkut, a másik példányban
32204  IV,  103   |                      alkut, a másik példányban az ördög piszkos fekete bõrére.
32205  IV,  103   |                       a közjegyzõi intézményt.~Az út készen lett hat nap alatt
32206  IV,  103   |                      nap alatt és mikor Tordán az istentiszteletre harangoztak,
32207  IV,  103   |                   kalapja a fejérõl és leesett az útra. A kocsis le akart
32208  IV,  103   |                  veszteg. Öt óra járásnyi föld az, innen a kalapodig.~Pedig
32209  IV,  103   |                  milyen utak voltak addig, míg az ördög csinálta õket és nem
32210  IV,  103   |                      és nem a vármegye.)~Hanem az ördög is megjárta. Hiába,
32211  IV,  103   |                        megjárta. Hiába, nem jó az asszonyokkal üzleti vállalatokba
32212  IV,  103   |                     uram eljött a fizetségért, az asszony gúnyos nevetésben
32213  IV,  103   |                    ujj-csuklókra rátette felül az aranypénzt.~- Itt a hegy
32214  IV,  103   |                     tenyér mélyedésbe odatette az ezüstpénzt, pajzán mosollyal
32215  IV,  103   |                        ezüst. Ki vagy fizetve.~Az ördög ámult-bámult s kétségbeesetten
32216  IV,  103   |                     fiskálishoz - de mikor még az ördögök itt fenn éltek,
32217  IV,  103   |                fiskálisok még nem éltek. Bölcs az isteni gondviselés: elég
32218  IV,  103   |                    volt Rapsonné. Kifogott még az ördögön is. Nem is lett
32219  IV,  103   |                        nekünk építeni, amelyet az isten se tudjon bevenni.~
32220  IV,  103   |                     hozzáfogott és fölépítette az erõs, büszke várat, melyet
32221  IV,  103   |                      Veneturné vára elkészült, az asszony a leányaival belement
32222  IV,  103   |                     mindaddig itt maradok, míg az asszonyok kovásszal dagasztanak -
32223  IV,  104   |                       gyerek volt a kis Marci. Az őröltetők nemegyszer mondták
32224  IV,  104   |                       való fiú.~Egy alkalommal az öreg cigányasszony, a Czinka
32225  IV,  104   |                       kétkedő mosoly futott át az őröltetők ajkán, sőt még
32226  IV,  104   |                     nénike. (Ez a »nénike« szó az anyai szívből cseppent el
32227  IV,  104   |                         molnárnét« kapni, mert az alsóbb népnek jóval több
32228  IV,  104   |                      jóval több esze van, mint az úri renden levőknek, legelőbb
32229  IV,  104   |                       baja. Józan eszű faluban az a lány a legjobb parti,
32230  IV,  104   |                       meglehetősen prosperált, az egész Mátyusföldről odahordták
32231  IV,  104   |                     eget nézegette. Olyan volt az egész emberke, mintha hiányoznék
32232  IV,  104   |                        hiányoznék egy kereke. »Az egyhangú malomzúgás, vízlocsogás
32233  IV,  104   |              cigányasszony jóslata is turkálta az elméjét.~Lőn, hogy Bercsényinek,
32234  IV,  104   |                        hitt is jóslataiban, de az még valószínűbb, hogy csak
32235  IV,  104   |                        lőcsei kalendárium volt az irányadó. Amely nap mellett
32236  IV,  104   |                   Amely nap mellett ott állott az SS, ami azt jelentette »
32237  IV,  104   |          táborozásoknál, ahol igen jól ismerte az egész környéket, egyre nagyobb
32238  IV,  104   |             megkorholta a vezéreket:~- Így van az, ha nem hallgatnak rám.
32239  IV,  104   |                    folyvást jósolt s járt-kelt az ellenfelek táborában, mint
32240  IV,  104   |                     ellenfelek táborában, mint az Orbán lelke, átöltözködve
32241  IV,  104   |                     nem pihent, rohammal rágta az életgyökereit. Vért hányt.
32242  IV,  104   |                    Átláthatlan homályban marad az is, hitte-e Rákóczi és Bercsényi
32243  IV,  104   |                       memorandumban kifejtette az okokat, hogy miért nem bocsáthatja
32244  IV,  104   |                      annak bizonyítékául, hogy az osztrák generálisok már
32245  IV,  105   |                       idő óta szűkiben vagyunk az érdekes eseményeknek. »Ház«
32246  IV,  105   |                     eseményeknek. »Ház« nincs, az egy kolumna üres tér, háború-kilátás
32247  IV,  105   |                     tér, háború-kilátás sincs, az meg a táviratrovatot teszi
32248  IV,  105   |                    ugyan mit csinálhatnánk mi? Az ilyen apró újságíró legfeljebb
32249  IV,  105   |               legfeljebb fõbe lõheti magát, de az is csak kétsoros hír és
32250  IV,  105   |                     jön valami - vigasztalódék az újdondász (mert ennek már
32251  IV,  105   |                  újdondász (mert ennek már jön az anyag, aminthogy jött is
32252  IV,  105   |                külföldész vígan csörömpöltette az ollóját, a színházi rovatvezetõ
32253  IV,  105   |                        tönkre veri, megírván: »az ellenjelöltnek nincsenek
32254  IV,  105   |                      hát ki van most divatban? Az öreg Deák Ferenc már meghalt,
32255  IV,  105   |                    pláne abszurdum lenne, mert az még olyanokat is elmond
32256  IV,  105   |                        más, a közvélemény.~No, az igaz. Ezzel volna most a
32257  IV,  105   |                 nevetve, hiszen tulajdonképpen az õ livréjét viselem. Csodálatos
32258  IV,  105   |                      viselem. Csodálatos dolog az, hogy olyan urat szolgálok,
32259  IV,  105   |                        Ezen a témán csavargott az eszem egész este, ezzel
32260  IV,  105   |                       hanem hohó, úgy látszik, az ajtómat elfelejtettem becsukni,
32261  IV,  105   |                   állottunk. Miska dörömbözött az ajtón.~- Ki az? Ki van odakünn? -
32262  IV,  105   |                     dörömbözött az ajtón.~- Ki az? Ki van odakünn? - hangzott
32263  IV,  105   |                           Én a felesége vagyok az öregnek, a »Szabadszólás«.
32264  IV,  105   |                         Vele akartok beszélni? Az nem úgy megy. Menjetek,
32265  IV,  105   |               beszéljetek helyette lányaimmal. Az öreg még alszik. Várjatok
32266  IV,  105   |                      számra kell.~- Micsoda?~- Az interjú.~- Hát nem követjelöltek
32267  IV,  105   |            követjelöltek vagytok?~- Nem.~- No, az más, mert azok alkalmatlankodnak
32268  IV,  105   |              minduntalan, pedig még korán van, az öreg még szundikál. A kedvetekért
32269  IV,  105   |            Szabadszólás bement egy kamrába, de az ajtóban megfordult.~- Jó
32270  IV,  105   |                        kell várakoznotok. Mert az uram aluszékony, nehezen
32271  IV,  105   |                      óráig, míg a Szabadszólás az urát felébreszté és felöltöztette.~
32272  IV,  105   |                Közvélemény durcásan.~- Megjött az idõd. Most már megint te
32273  IV,  105   |                      Most már megint te leszel az úr, öreg. Hát ne okoskodj;
32274  IV,  105   |                  várnak reád odakünn.~- Tudom, az Eötvös Károly meg az Éles
32275  IV,  105   |                    Tudom, az Eötvös Károly meg az Éles Henrik. Régen megmondtam
32276  IV,  105   |                       félig.~Nagy, izmos ember az öreg, vastag erõteljes karokkal,
32277  IV,  105   |                  stempli?~- Ötven krajcáros!~- Az isten verje meg, aki kitalálta -
32278  IV,  105   |                      aki kitalálta - pattogott az asszony.~- Csitt, anyjuk,
32279  IV,  105   |                      csitt. Ne zúgolódj. Minek az? Mit érsz azzal el? Ne koptasd
32280  IV,  105   |                   leányaim csinálják - ismétlé az öreg álmosan.~- Hogyan,
32281  IV,  105   |                  szólítsd be õket, hadd lássák az urak.~Az asszony elkurjantotta
32282  IV,  105   |                     õket, hadd lássák az urak.~Az asszony elkurjantotta magát,
32283  IV,  105   |                      megjelent elõttünk sorba.~Az elsõ, aki jött, igézõ szépség
32284  IV,  105   |                        pántlika, csupa csipke; az utálatig kacéran nézett
32285  IV,  105   |                           Ez jó gyerek - súgta az öreg apó -, de végtelenül
32286  IV,  105   |                      Ez is áldott jószág, csak az az egy baja van, hogy roppant
32287  IV,  105   |                      is áldott jószág, csak az az egy baja van, hogy roppant
32288  IV,  105   |            Természetesen - nevetett fel lustán az öreg. - Csak azt nézi az
32289  IV,  105   |                       az öreg. - Csak azt nézi az én leányocskám, ki vet zsákjába
32290  IV,  105   |         alkalmatlankodik nekem a programjaival az a sok ember? Én már semmi
32291  IV,  106   |                        a szemrehányó leveleket az olvasóktól, hogy csupa miniszterekrõl
32292  IV,  106   |                 hajnalonkint a harmatcsöppeket az ákácfákról, meglegeltetni
32293  IV,  106   |                     enyvem hozzá.)~Azt is írja az egyik »jóakaróm«, hogy hol
32294  IV,  106   |                    akirõl egykor annyit írtam, az volt nekem a legjobb emberem,
32295  IV,  106   |                    nekem soha. Õróla irkáltam, az igaz, mert nekem úgy tetszett,
32296  IV,  106   |                       tetszett, de semmi közöm az öreghez. Az apám se szerette.
32297  IV,  106   |                        semmi közöm az öreghez. Az apám se szerette. Az egész
32298  IV,  106   |                  öreghez. Az apám se szerette. Az egész famíliám nemzetes
32299  IV,  106   |                    deres szakállal melyet csak az álla alatt hagyott meg,
32300  IV,  106   |                   Roppant nagy embernek néztem az öreget, de csak addig, míg
32301  IV,  106   |                     öreget, de csak addig, míg az én csizmámat varrta, feszült
32302  IV,  106   |                    kérget, vagy a kaptát, vagy az árt, vagy a csutakot, vagy
32303  IV,  106   |                  eligazodjék.~Éppen akkoriban (az én gyermek koromban) jelent
32304  IV,  106   |                    jelent meg a Jókai regénye, az »Elátkozott család«, ahol
32305  IV,  106   |                     hát fogalma sincs róla, mi az igazi csizma, amit igazi
32306  IV,  106   |                 szerszámokhoz. De még jó, hogy az a szerencsétlen kapta rá
32307  IV,  106   |                          Tagadja a gazember.~- Az lehetetlen - mondá Koós
32308  IV,  106   |                      uram, mindjárt megmutatom az állapotot.~S intett a hajdúnak,
32309  IV,  106   |                      egy medve.~- Nézd meg ezt az urat, Pista - kezdé a szolgabíró -,
32310  IV,  106   |                       már, hogy sohasem láttam az urat, se a csizmáját.~-
32311  IV,  106   |                       ez, Koós uram?~- Mintsem az én becsületemen essék csorba,
32312  IV,  106   |                     felé, hogy igazolja elõtte az eljárást.~- Azért volt az
32313  IV,  106   |                      az eljárást.~- Azért volt az a csizma hat forint, hékás.
32314  IV,  106   |                   mondok, hogy nincsenek, akik az árszabásnál emlékeznének
32315  IV,  107   |                     hármas bérce olyan, mintha az ország címeréből a hármas
32316  IV,  107   |                      vár, mely a fellegvárból, az erődből és a tulajdonképpeni
32317  IV,  107   |                      azt a kis barlangot, ahol az őskorban egy sárkánykígyó
32318  IV,  107   |                 sárkányfog. Természetesen mese az egész. S hogy több legyen
32319  IV,  107   |                Egyetlenegyszer közelítette meg az ozmán uradalom fénykorában
32320  IV,  107   |                         miről ijedten értesíté az »Őrhegyen« állandóan tartózkodó
32321  IV,  107   |             Fölvonassuk a csigahidat? - kérdék az udvari cselédek.~- Hasztalan.
32322  IV,  107   |                  udvari cselédek.~- Hasztalan. Az csak gyerekjáték! - felelte
32323  IV,  107   |                       a kezeit.~- Mennyi lehet az ellenség? - kérdé most a
32324  IV,  107   |                    négyszázan - világosítá fel az őrszem.~- No, akkor szüret -
32325  IV,  107   |                       hadiraktárul szolgált, s az egyik részében halálra ítélt
32326  IV,  107   |                   parancsot kaptam idejönni.~- Az lehetetlen. Rab ugyan van
32327  IV,  107   |                       Hm, azt én nem tudhatom. Az én parancsom a fejedelemtõl
32328  IV,  107   |                kegyelmed azonnal, és jöjjön ki az udvarra, ahol a szekér van -
32329  IV,  107   |                  szaggatta a saját dolmányáról az aranygombokat, és elrejtette
32330  IV,  107   |                        s hajadon fõvel fogadta az õrség Teleky uramat, az
32331  IV,  107   |                        az õrség Teleky uramat, az Apafi hatalmas miniszterét.~
32332  IV,  107   |                        kocsin Pataki uram ült, az országos ítélõmester, és
32333  IV,  107   |              végeztetni néhányat, érti-e kend? Az ítélõmester olvasni fogja
32334  IV,  107   |                     kegyelmednek helyén legyen az esze, ne törõdjék semmivel,
32335  IV,  107   |                  nézzék a kivégeztetést állva.~Az ítélõmester elkiáltá az
32336  IV,  107   |                        Az ítélõmester elkiáltá az elsõ nevet:~- Bánffy Gábor!~
32337  IV,  107   |                  elõvezették Valics Juont, aki az apját gyilkolta meg, s akin
32338  IV,  107   |                        betûkkel; Bánffy Gábor.~Az ítélõmester új nevet kiáltott
32339  IV,  107   |                     követelte példaadás végett az iránta tanúsított engedetlenségért,
32340  IV,  107   |                       tizenegyet is kívánhatna az ember.~- Igen, de kilencet
32341  IV,  107   |                  aláírta a protokollumot, hogy az õ jelenlétében lõn elég
32342  IV,  107   |                    történtek valamikor azokban az idõkben, amiket mi sóhajtozva
32343  IV,  108   |                     megye tömérdek várai közül az egyikben: a csejteiben.~
32344  IV,  108   |                     feledékenységbe temette ez az egy eset.~Magyarország majd
32345  IV,  108   |                   Thurzó György, mikor jelenti az ajtónálló huszárja, hogy
32346  IV,  108   |                       nyugalommal a lelkész -, az én vidékemen nem lesz többé
32347  IV,  108   |                   iszonyú kínzással. Irtóztató az, kegyelmes uram.~A nádor
32348  IV,  108   |            kegyelmednek, és mégis… érthetetlen az egész. Beszéljen el körülményesen
32349  IV,  108   |                     annak a vére kiserkedt, és az õ arcára freccsent. Mikor
32350  IV,  108   |                  letörülte a tükörbe nézett, s az idegen vércsepp alatt az
32351  IV,  108   |                       az idegen vércsepp alatt az õ arcbõre mintha virulóbbá,
32352  IV,  108   |                     hogy csak a nádor meri ott az igazságot megtalálni.~De
32353  IV,  108   |                   kegyelmed kedvéért?~- Igenis az én kedvemért.~- Hát kicsoda
32354  IV,  108   |               megtartván a vizsgálatot, kitûnt az évek óta ûzött leánygyilkolás
32355  IV,  108   |                      nyomorult asszonyt, hanem az - õrültekházába.~
32356  IV,  109   |                                       AKI MER, AZ NYER~(Kulissza-történet)~
32357  IV,  109   |                      volt neki a legjobb: mert az állami jószág nem unhat
32358  IV,  109   |                   megelégedetten adta át magát az új pályának, vadászgatott,
32359  IV,  109   |                        a tokáját.~Hogy azonban az ügyek mégis menjenek valahogy,
32360  IV,  109   |                      Koczó István (ennek se ez az igazi neve) az intézkedett
32361  IV,  109   |                     ennek se ez az igazi neve) az intézkedett helyette, vezette
32362  IV,  109   |                       iszen elég unalmas dolog az is, hogy mikor az ember
32363  IV,  109   |                        dolog az is, hogy mikor az ember ferblizik, minduntalan
32364  IV,  109   |                    Szép, barna és kevély. Ezek az alapvonásai.~Természetesen,
32365  IV,  109   |                  kineveti. Hogy merészkedik ez az ember őhozzá emelni fel
32366  IV,  109   |                        jövedelmével, különösen az erdõk kezelését kifogásolván,
32367  IV,  109   |                   Koczó, meg van-e jól pihenve az esze?~- Meg, kérem.~- Hát
32368  IV,  109   |               kifejtette a principálisa elõtt, az odavolt örömében és kevélyen
32369  IV,  109   |                      találhat.~- De nekem csak az az egy lány kell.~- Melyik?~-
32370  IV,  109   |                   találhat.~- De nekem csak az az egy lány kell.~- Melyik?~-
32371  IV,  109   |                    tökéletes.~- Majd átolvasom az este.~Másnap reggel halványan
32372  IV,  109   |                halványan jött be a fiatalember az irodába.~- Át méltóztatott
32373  IV,  109   |                       volt a memorandumával és az új kezeléssel: és már türelmetlenül
32374  IV,  109   |                egyszersmind köszönettel veszem az ön ajánlatát leendõ utódjára,
32375  IV,  109   |             tekintetben véglegesen határoznék, az ügyeket ön vezesse.«~Borosnyói
32376  IV,  109   |                    Borosnyói Pál úr azt hitte, az ördögök incselkednek vele,
32377  IV,  109   |                         Szívdobogva nyitott be az osztályfõnökhöz, annak is
32378  IV,  109   |                        sem tudod? - vigyorgott az osztálytanácsos.~- Semmit
32379  IV,  109   |                        Borosnyói kétségbeesve.~Az osztálytanácsos úr kikereste
32380  IV,  109   |              osztálytanácsos úr kikereste neki az akták közül a saját memorandumát.~-
32381  IV,  109   |                  helyeket.~Borosnyói átfutotta az egyes passzusokat s kékült,
32382  IV,  109   |                       képtelen minden munkára, az összes dolgaimat Koczó István
32383  IV,  109   |                   csinálja, ezen memorandum is az õ mûve, én csak aláírni
32384  IV,  109   |               titkáromat, aki eddig is vezette az ügyeket, kinevezni.«~Borosnyói
32385  IV,  109   |                  miniszter, ha hozzá mennél.~- Az a gazember megcsalt, megölt -
32386  IV,  109   |                     tudtam volna, hogy mi forr az alattomos eszében. De megyek,
32387  IV,  110   |                          A ROMANTICIZMUS~1886~[Az elbeszélés szövege már megjelent
32388  IV,  111   |                   alatt kívánom közrebocsátani az utókor számára azokat a
32389  IV,  111   |               egynémelyik akadémiai tag. Én is az övébõl éldegéltem eddig,
32390  IV,  111   |                   egyszerre kiapad. Mit jelent az? Azt, hogy Beöthy másüvé
32391  IV,  111   |                        a szemrehányó leveleket az olvasóktól, engem szidnak
32392  IV,  111   |             lustaságomért, pedig nem én vagyok az oka, hanem Aldzsi van oda
32393  IV,  111   |                     hallott történetek egészen az övéi, én csak a honoráriumokat
32394  IV,  111   |                  szedegetem fel értük.~Kezdjük az elsõt.~I. A bolondos báró~
32395  IV,  111   |                      megörült egy napon, mikor az odavaló viceispán hívatja,
32396  IV,  111   |                       L… sti-hez.~- Lehetetlen az! - dadogta elálmélkodva.~-
32397  IV,  111   |                     még álmodni sem mert volna az efféléről. Ez meghaladta
32398  IV,  111   |                    Rózsás kedélyben utazott le az alispán kártyájával új klienséhez,
32399  IV,  111   |                 megjött. Isten hozta! Vegye át az ügyeket, mert tömérdek pörünk
32400  IV,  111   |                      három hátikosárban vannak az akták. Nézegesse át egypár
32401  IV,  111   |                 megéhezett, midőn végre bejött az inas, hogy ebédhez hívja.
32402  IV,  111   |                       jó ideje morogta magában az egészséges gyomrú fiatalember: »
32403  IV,  111   |                        ezek a nagyurak«.~Amint az ebédlőbe lépett, a báró
32404  IV,  111   |                     lépett, a báró már ott ült az asztalnál a nyakába kötött
32405  IV,  111   |                      lövünk egypár foglyot. De az ördögbe is, mért nem hozzák
32406  IV,  111   |                        mért nem hozzák már azt az ételt?~Éppen e percben jelent
32407  IV,  111   |                     Éppen e percben jelent meg az inas egy nagy fehér tállal
32408  IV,  111   |                        fehér tállal és letette az asztalra.~- Tessék, domine
32409  IV,  111   |                     ellenkezés. Nálam a vendég az elsõ.~Kupiczky barátunkban
32410  IV,  111   |                        barátja ilyenkor.~- No, az különös. Ez hallatlan. Hja,
32411  IV,  111   |                       Ez hallatlan. Hja, nálam az ebéd a fagylaltozásból áll.~
32412  IV,  111   |                       hát csakugyan nem hoznak az asztalra egyebet?~Nem ott;
32413  IV,  111   |                     asztalra egyebet?~Nem ott; az inas megint eljött, elszedte
32414  IV,  111   |                 elvitte a kanalakat, lehámozta az asztalról az abroszt olyan
32415  IV,  111   |                         lehámozta az asztalról az abroszt olyan egykedvû kimért
32416  IV,  111   |                   kerültem« - tûnõdött magában az új fiskális.~Azazhogy még
32417  IV,  111   |                     sürgette a báró:~- Menjünk az ördögbe, menjünk! Ilyenkor
32418  IV,  111   |                      kevés vadászszerencsével, az ügyvéd már majd holtan rogyott
32419  IV,  111   |                      majd holtan rogyott össze az éhségtõl és fáradtságtól,
32420  IV,  111   |                   udvariassággal nyújtotta oda az egyik felét:~- Tessék, ügyvéd
32421  IV,  111   |                        ugyancsak megnyalta még az ujját is utána.~Ez az élet
32422  IV,  111   |                      még az ujját is utána.~Ez az élet így tartott a kastélyban
32423  IV,  111   |                      változóba indult a dolog, az uraság befogatott.~- Pestre
32424  IV,  111   |                       mert külön lótott-futott az uraság is, az ügyvéd is,
32425  IV,  111   |                    lótott-futott az uraság is, az ügyvéd is, pénzintézettõl
32426  IV,  111   |                   fiskális maga? - toporzékolt az uraság. - Ha pénzt nem bír
32427  IV,  111   |                    csak nagy nehezen nyomta el az álom, de nem sokáig alhatott,
32428  IV,  111   |                        csattogtatva nyitván be az ajtót, vidám heveskedéssel
32429  IV,  111   |                        heveskedéssel rázta fel az alvó prókátort.~- Keljen
32430  IV,  111   |                    kiment a Kupiczky szemeibõl az álom. Mert ebbõl a pénzbõl
32431  IV,  111   |                        a pénzbõl õ is megkapja az évi fizetése felét: kétezer
32432  IV,  111   |                      Úgy kapjuk a pénzt.~- No, az derék. És kitõl kapjuk?
32433  IV,  111   |                kieszeltem én azt. Itt van most az a Batty, az állatszelídítõ,
32434  IV,  111   |                       Itt van most az a Batty, az állatszelídítõ, és azt ígéri
32435  IV,  111   |                   ígéri a plakátokon, hogy aki az oroszlányketrecbe be mer
32436  IV,  111   |                 fenevadak közé? - kiáltott fel az ügyvéd.~- Nos, természetesen
32437  IV,  111   |                       utána megyek önnek, mert az oroszlány rendesen a hátuljövõket
32438  IV,  111   |                       Beöthy a főszemély, mint az arab imposztorságok élénk
32439  IV,  111   |                   cigánybandája virágzott. Nem az első banda volt, mert az
32440  IV,  111   |                       az első banda volt, mert az a mai rangkóros világban »
32441  IV,  111   |                  kedélyderítõi. Nagyobb virtus az, mint a nagyságos uraknak
32442  IV,  111   |                        urak érkeztek a városba az esteli vonattal és minthogy
32443  IV,  111   |               borgyereke« lélekszakadva futott az »Arany Rozmaring« csapszékbe
32444  IV,  111   |                      csapszékbe s fülébe súgta az öreg Pakasnak, jöjjön azonnal
32445  IV,  111   |                       Pakasnak, jöjjön azonnal az egész bandájával együtt
32446  IV,  111   |                        a »Bikába«.~A »Bikába«! Az öreg Pakas arca olyan vörös
32447  IV,  111   |                        nem káprázat ez? Holnap az egész város arról fog beszélni
32448  IV,  111   |                    bizony mégis vitte valamire az öreg Pakas.«~Cihelõdött
32449  IV,  111   |                          Cihelõdött is nyomban az egész banda: »Csülökre,
32450  IV,  111   |               igazított valamit, s végigmérvén az »Arany Rozmaring« facér
32451  IV,  111   |                       Egy-kettõt meg is ismert az öreg Pakas és felkiáltott
32452  IV,  111   |                       tányér. Persze a tányér. Az anyagiság ördöge bevette
32453  IV,  111   |                    beszélnek, ezt õrzik. Olyan az nekik, mint ott az asztalnál
32454  IV,  111   |                       Olyan az nekik, mint ott az asztalnál a képviselõ uraknak
32455  IV,  111   |                  asztalnál a képviselõ uraknak az alkotmány. Körülbástyázzák
32456  IV,  111   |                    aztán nem is olyan nagy baj az, hiszen annyi becsület úgyis
32457  IV,  111   |                       ki is használták Pakasék az alkalmat, minden második
32458  IV,  111   |                 megfordult már. Mindegy, azért az urak mégis rangosan csapkodták
32459  IV,  111   |                       nagyságához ért a Pakas, az mondá félbosszúsan:~- Már
32460  IV,  111   |                     megint itt vagytok? Hiszen az imént adtam egy százast.~
32461  IV,  111   |                       és élénk gesztikulációk. Az urak is észrevehették, mert
32462  IV,  111   |                   feldúlt arccal rohant vissza az uraságokhoz:~- Melyiknek
32463  IV,  111   |                      azstat a sázsast?~- Tudja az ördög - felelte Beöthy Aldzsi. -
32464  IV,  111   |                        De adtam valamelyiknek, az bizonyos.~A többi urak is
32465  IV,  111   |                       is kerülhetett elõ, mert az a Beöthy zsebében van még
32466  IV,  111   |                Pakas-féle bandának éppen abban az évben, mikor már a huszonötéves
32467  IV,  111   |                     jubileumot ülte volna meg.~Az egykori Pakas-banda tagjai
32468  IV,  111   |                      százast, és hova dughatta az akasztófáravaló?~
32469  IV,  112   |                   gazdag volt, hogy nem tudott az aranyaival mit csinálni.~
32470  IV,  112   |                        és egy követ. Hazavitte az aranyakat, a követ pedig
32471  IV,  112   |                   odaadom egy borjas tehénért.~Az izmaelita elhozta a tehenet,
32472  IV,  112   |                         Hát tudod, mit - mondá az izmaelita -, egy egész gulyát
32473  IV,  112   |                       most a juhász fejében ez az ígéret, s miután ezentúl
32474  IV,  112   |                        ki sem lehetett mondani az értékét.~Nagy tisztességgel
32475  IV,  112   |                     közt, midõn Bebek Ferencet az 1556-iki országgyûlés Ferdinándtól
32476  IV,  112   |               vasárnapon, a várbeliek kitörtek az ostromlókra s azokat szétverték
32477  IV,  112   |                         Sokáig is volt gúnyszó az osztrák pártiakra országszerte: »
32478  IV,  112   |                    neki e várkapitányságot.~De az Andrássy családnak nagyon
32479  IV,  112   |                        megtetszett ez a hely s az »ideiglenességbõl« olyan »
32480  IV,  112   |                        hogy még a mai napig is az Andrássyaké a lakható vár.~
32481  IV,  112   |                        bukását, maga is átment az udvar hûségére.~Jó Rákóczi
32482  IV,  112   |                      Istvánné Serédy Zsófia. S az a szép asszony mégsem tud
32483  IV,  112   |                          mintha várna valakire az örök hulla.~
32484  IV,  113   |                      hármas csoportra oszlott, az egyik csoport a szikla tetején,
32485  IV,  113   |                 összekötve. Egyszóval úgy volt az kieszelve, hogy a törökök
32486  IV,  113   |                 kieszelve, hogy a törökök közt az a rege járta, kilenc eleven
32487  IV,  113   |                     szemben fekvõ Lászlóvárról az a rege él az Al-Duna mellékén,
32488  IV,  113   |                      Lászlóvárról az a rege él az Al-Duna mellékén, hogy a
32489  IV,  113   |                  megszûnt.~Ma csak arra jó már az õsrégi fészek csonkán meredezõ
32490  IV,  113   |                      hogy eggyel megszaporítsa az al-dunai tájék számtalan
32491  IV,  114   |                  völgyben úgy, hogy legfeljebb az eltévedt utazó bukkant rá
32492  IV,  114   |                         ahol egy teríték várja az asztalon s láthatatlan szellemek
32493  IV,  114   |                      albumot készíteni«.~A vár az Árpádok idejében épült,
32494  IV,  114   |                       a gót stíl benne, s mert az ekkortájt épült német váraknak
32495  IV,  114   |                 falaiból.~A béke hajléka volt. Az üldözött erdélyi családok
32496  IV,  114   |                      indult ki tehát Erdélyben az új kor erõs hadserege: azok
32497  IV,  114   |                       kor erõs hadserege: azok az apró ólombetûk.~A vár berendezése
32498  IV,  114   |                  Bethlenek. Külön padok állnak az asszonyok és férfiak, valamint
32499  IV,  114   |                     számára. Itt imádkozgatott az ájtatos Károlyi Zsuzsanna,
32500  IV,  114   |                  Károlyi Zsuzsanna, kinek fenn az egyik teremben még most