bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

32501  IV,  115   |                      magam sem vagyok kíváncsi az adómra, miután úgysem tudják
32502  IV,  115   |                      Hogy pedig kisebb-e aztán az az évi összeg vagy nagyobb,
32503  IV,  115   |                        pedig kisebb-e aztán az az évi összeg vagy nagyobb,
32504  IV,  115   |                       be nem hajthatnak tőlem, az nekem tökéletesen mindegy.~
32505  IV,  115   |                      kis táblázatos kimutatást az évi adómról, amely mindég
32506  IV,  115   |                   kimutatom a szerkesztõségben az összegyûjtött adóintõ céduláimon,
32507  IV,  115   |               becsületszavamra megígérem, hogy az összes hátralékos adómat
32508  IV,  115   |                     adózó jómódú állampolgárra az a fönséges bizonytalanság,
32509  IV,  115   |                       Én azt hiszem, hogy ezek az urak csak úgy belenyúlnak
32510  IV,  115   |                      urak csak úgy belenyúlnak az elméjükkel a végtelenségbe
32511  IV,  115   |                    tengerébõl egyet találomra. Az aztán lehet 3 forint, de
32512  IV,  115   |                     tudtam én, kicsoda, hogy õ az én Kopácsy Laci barátom,
32513  IV,  115   |                    mintha nem tudnám, mert már az elsõ csomagot is úgy kaptam,
32514  IV,  115   |                        kender volt.~- Nem volt az kender, barátom, soha.~-
32515  IV,  115   |                         Hát akkor mi?~- Dohány az, kedves barátom. Dohány
32516  IV,  115   |            szerkesztõségi szolga. - Lehetetlen az!~- De bizony dohány. Hát
32517  IV,  115   |                         Megjött a szolga azzal az üzenettel, hogy a dohányt
32518  IV,  115   |                beküldök.~Nosza küldtem nyomban az öt forintot, de bizony akkorra
32519  IV,  115   |                        Ki nem adta a dohányt - az igaz, hogy az öt forintot
32520  IV,  115   |                        dohányt - az igaz, hogy az öt forintot meg elvette.~
32521  IV,  115   |                        úgy fogván föl a dolgot az én barátom, Kopácsy Laci,
32522  IV,  115   |                        keresztül verheti magát az ellenség falanxain, és eljuthat
32523  IV,  115   |                     egy csomag Nyíregyházáról. Az is két kiló súlyú volt.
32524  IV,  115   |                     legyõzni, mint a fináncot.~Az se lehetetlen, hogy a fináncoknak
32525  IV,  115   |             belebonyolódni, egyszóval rájöttek az Árokháti Lõrinc-féle csomagokra
32526  IV,  115   |                        csak nem küldtem senkit az Árokháti Lõrinc küldte menüjéért,
32527  IV,  115   |                   múltán beállított egy finánc az igazgatóságtól. Éppen az
32528  IV,  115   |                       az igazgatóságtól. Éppen az íróasztalomnál talált nagy
32529  IV,  115   |                      csak a történelembõl. Nem az én bûnöm, tisztelt igazgatóság,
32530  IV,  115   |                        igazgatóság, hogy engem az olvasók olyan nagyon szeretnek,
32531  IV,  115   |                     nagyon szeretnek, valamint az önök bûne se, hogy önöket
32532  IV,  115   |                       ezt azért írtam be, mert az „egyébiránt” nélkül képzelni
32533  IV,  115   |                     szegény fináncok!~Rászedik az embert, az igaz, ha tehetik,
32534  IV,  115   |                  fináncok!~Rászedik az embert, az igaz, ha tehetik, de õk
32535  IV,  115   |                   magukat rászedetni.~Szeretem az olyan államot, amelynek
32536  IV,  115   |                      Budapest fõvárosát. Várom az iratot harmad, negyed napra,
32537  IV,  115   |                        napra, nem jön, bevárom az ötödik napot, mégse jön.
32538  IV,  115   |                 elküldtük postán.~- Lehetetlen az!~Este megint találkozom
32539  IV,  115   |                        lett a fõpostán feladva az irat, és még most se kaptuk
32540  IV,  115   |                    Megkapták-e már méltóságtok az iratot?~- Még ma sem.~-
32541  IV,  115   |                        ma sem.~- De hát akkor, az isten szerelmeért, milyen
32542  IV,  117   |                     pedig visszahozza pénzt.~- Az már nem igaz. De hát aztán?~-
32543  IV,  117   |                       ez már teljesen igaz. Ez az argumentum gyõzött.~Fölvettem
32544  IV,  117   |                   mereven.~- Tudakozódni fogok az elõélete után.~Törs jóakaratú
32545  IV,  117   |                        de gondoltam magamban: »az ördögnek kell ez a kopár
32546  IV,  117   |                      leszaladtam tekintetemmel az Alföldre, majd ott válogatok
32547  IV,  117   |                      találtam egyet, s rábökve az ujjammal, hirtelen elhatározással
32548  IV,  117   |                      meg, hogy melyik volt. De az nem is tartozik ide.~Elég
32549  IV,  117   |                      nem is tartozik ide.~Elég az hozzá, hogy a végrehajtó
32550  IV,  117   |                      vagyok a jelöltjük.~Ennek az iratnak a nyomán nehány
32551  IV,  117   |                    küldi érettem a kocsiját.~- Az enyém - válaszolta Pereszlei
32552  IV,  117   |                    köröskörül, beláthatatlanul az ég egyik hajlásától a másikig.~-
32553  IV,  117   |                          Kinek a birtoka ez?~- Az enyém.~Egy félóráig mentünk
32554  IV,  117   |                   fejét a válla közé:~- Bizony az is az enyém.~- Ugyan! És
32555  IV,  117   |                     válla közé:~- Bizony az is az enyém.~- Ugyan! És mennyi
32556  IV,  117   |                   végre kelletlenül morogta:~- Az a Ripi Balázs uramtól függ.~-
32557  IV,  117   |                      Balázs uramtól függ.~- Ki az a Ripi Balázs?~- Az a sógorom.~-
32558  IV,  117   |                         Ki az a Ripi Balázs?~- Az a sógorom.~- Olyan hatalmas
32559  IV,  117   |                           Olyan hatalmas ember az?~- Dehogy. Nincs annak annyi
32560  IV,  117   |              megfordítva. Rettenetesen gyûlöli az egész környék. Elannyira,
32561  IV,  117   |                      jelölt van, ha õ hozzááll az egyikhez, biztosra meglesz
32562  IV,  117   |                      tûnõdik Pereszlei uram.~- Az ember például megsérti valamivel
32563  IV,  117   |                    Ripi uramat.~- No, isz csak az kellene. Akkor mindjárt
32564  IV,  117   |                        ravasz, tudja miben van az ereje, s a választásoknál
32565  IV,  117   |                       uramnak.~- Ki volt ez?~- Az anyjukom. Egy kis pálinkát
32566  IV,  117   |                     kotlós tyúk ült tojásokon, az elsõ szobába.~Benyitottam,
32567  IV,  117   |                     uram kevélyen.~Lehetetlen! Az õ leánya! Ilyen csak egy
32568  IV,  117   |                   mozdulatában, észrevételében az a kecs, az a kellem, mely
32569  IV,  117   |                      észrevételében az a kecs, az a kellem, mely a nagyúri
32570  IV,  117   |                       arisztokratákról, aminõk az egész világon nincsenek,
32571  IV,  117   |                      Még raccsolt is.) - Éppen az utolsó öltést csináltam
32572  IV,  117   |                       franciául is tudsz. Amit az ember tud, azt nem kell
32573  IV,  117   |                      órákig eldisputált velem, az antik zene pártját fogva.~
32574  IV,  117   |                      antik zene pártját fogva.~Az irodalmat úgy ismerte, mint
32575  IV,  117   |                      elgondoltam magamban: tán az az egész származási elõítélet
32576  IV,  117   |                   elgondoltam magamban: tán az az egész származási elõítélet
32577  IV,  117   |                       neki egy ízben:~- Kegyed az udvar parkettjén is megállna.~-
32578  IV,  117   |                       kedves nagysám?~- Boldog az az alattvalóm, aki otthon
32579  IV,  117   |                    kedves nagysám?~- Boldog az az alattvalóm, aki otthon ül
32580  IV,  117   |                    õszinteség egy királytól.~- Az õszinte királyok nem olyan
32581  IV,  117   |                    ritkák, kedves Kovács, mint az õszinte alattvalók.~Csak
32582  IV,  117   |                kerületemben. Ki tudja, mire jó az?~S ezen a réven csaptam
32583  IV,  117   |                     lehet, kérem alássan. Mert az emberek ingadoznak.~- Lehetetlen
32584  IV,  117   |                       ingadoznak.~- Lehetetlen az! Hogy ingadoznának? Hiszen
32585  IV,  117   |                       van, ha elmegyek. Inkább az apja ad kölcsön nehány ezer
32586  IV,  117   |                      bágyadt, természetellenes az egész leány!~Szinte nevetésre
32587  IV,  117   |                    választás határnapját. Mert az ön távolléte bizonyosan
32588  IV,  117   |                  Milyen izgatott délelõtt volt az, istenem! Még most is fejemben
32589  IV,  117   |                        uram.~- Rosszul állunk. Az ellenfél elõnyben van ötvennel.~
32590  IV,  117   |               leborulni elõtte.~Lehámlott róla az úri máz, s kitündöklött
32591  IV,  117   |                        úri máz, s kitündöklött az igazi alakjában.~Kirohant
32592  IV,  117   |                      Ilyen csattanós vége volt az én jelöltségemnek.~
32593  IV,  118   |                      párt elnökétõl:~»Induljon az esti vonattal, de okvetlenül
32594  IV,  118   |                   Ettõl függ minden.«~Elég baj az. Mikor a sürgönyt kaptam,
32595  IV,  118   |                     levelet Wekerlének, hogyha az életem kedves nekik, hát
32596  IV,  118   |                      kopogtatás ébresztett fel az ajtómon.~- Ki az? Mi az?~-
32597  IV,  118   |                ébresztett fel az ajtómon.~- Ki az? Mi az?~- Én vagyok - szólt
32598  IV,  118   |                        az ajtómon.~- Ki az? Mi az?~- Én vagyok - szólt egy
32599  IV,  118   |                    Gelencsér Mihály? Aha, maga az?~Beeresztettem.~Egy köpcös,
32600  IV,  118   |                      még a tokája is ragyogott az örömtõl.~- Ezek az unokáim,
32601  IV,  118   |                   ragyogott az örömtõl.~- Ezek az unokáim, nagyságos jelölt
32602  IV,  118   |                        legnagyobb jótevõnknek.~Az egyik egy mályvarózsákból
32603  IV,  118   |                  megkapta? - kérdém.~- Megjött az éjjel, kezét csókolom, telegráfon.
32604  IV,  118   |                        felejtem el holtig, még az imádságomba is beleszövöm
32605  IV,  118   |                           Hát csak adjon aztán az isten jó termést!~- Iszen
32606  IV,  118   |                           Iszen persze. Minden az istentõl függ, meg a finánctól.~
32607  IV,  118   |                      kopogtatás ébresztett fel az ajtómon.~- Ki az? Mi az?~-
32608  IV,  118   |                ébresztett fel az ajtómon.~- Ki az? Mi az?~- Én vagyok - szólt
32609  IV,  118   |                        az ajtómon.~- Ki az? Mi az?~- Én vagyok - szólt egy
32610  IV,  118   |                    aztán rögtön elvették tõlem az engedélyt.~Nagy bosszúsan
32611  IV,  118   |                        a vasútra, és felutazom az én kedves jótevõmhöz. Itt
32612  IV,  119   |                        1886~Túl a Dunán jártam az idén. Szép világ van ott
32613  IV,  119   |               harapnivaló, édes szolgám?~Rohan az asztalnok a masina leghátuljára (
32614  IV,  119   |                      megkóstolta, és így szólt az elsõ falatnál:~- Soha még
32615  IV,  119   |                       második falatnál hívatta az asztalnokot.~- Megérdemled
32616  IV,  119   |                     asztalnokot.~- Megérdemled az elismerést ezért a jó ételért
32617  IV,  119   |                     ételért te is, aki hoztad, az is, aki fõzte.~S kivett
32618  IV,  119   |                    karbunkulust.~- Vidd ezt el az özvegy csárdásnénak, aztán
32619  IV,  119   |               csárdásnét választotta, mert így az övé maradt a karbunkuluskõ
32620  IV,  119   |                       berontott nagy hüledezve az osztrák miniszter, aki künn
32621  IV,  119   |                    osztrák miniszter, aki künn az ajtókilincsen hallgatódzék
32622  IV,  119   |                     processzióval. Ebbõl tehát az következik, hogy felségednek
32623  IV,  119   |                fátyolnak.~A király ki-kinézett az ablakon, s elbámészkodott
32624  IV,  119   |                  vidékre: »Istenem, de szép ez az én édes hazám!«~Hanem a
32625  IV,  119   |                       a hír és ijedtség. »Jaj, az istenért, valami baja lett
32626  IV,  119   |                       királynak!« Rohantak oda az udvariak, miniszterek, orvosok,
32627  IV,  119   |                        olyan hirtelen rosszul?~Az üterét tapogatták, a szívverését
32628  IV,  119   |                         morogtak, tanácskoztak az orvosok, de csak nem bírta
32629  IV,  119   |                      úgy sem tudhatták. »Hátha az étel volt megmérgezve?« -
32630  IV,  119   |                      megmérgezve?« - suttogtak az udvari urak, de a beteg
32631  IV,  119   |                       nemesszívûen tiltakozott az ellen: »Hiszen a fõasztalnok
32632  IV,  119   |                   király betegségét eltalálja, az kap, amit a szeme, szíve
32633  IV,  119   |                      ez a nagy ijedelem, és mi az oka, hogy a masina megállott?~
32634  IV,  119   |                       melyik hallotta legelõbb az öregember biztató szavait.~-
32635  IV,  119   |                      szemei elé mennem - szólt az öregapó. - Amiatt ne essék
32636  IV,  119   |                       megnézni? - csodálkoztak az orvosok és udvariak.~- Nem,
32637  IV,  119   |                     egy hídon mentünk át.~- Ez az! - kiáltott fel az öregember. -
32638  IV,  119   |                          Ez az! - kiáltott fel az öregember. - Ez a híd a
32639  IV,  119   |                     szemeket meresztettek erre az udvariak, »persze hogy így
32640  IV,  119   |                         Ha a császárnak megárt az, amit a király tesz, a császárnak
32641  IV,  120   |                     olyan unalmas helyet, mint az. A bor rossz volt, az asszonyok
32642  IV,  120   |                     mint az. A bor rossz volt, az asszonyok jók, s ez mindig
32643  IV,  120   |                       megfordítva, a bor jó és az asszonyok rosszak, ott eldorádói
32644  IV,  120   |                   tárul a nőtelen embernek.~De az erkölcsös asszonyoktól az
32645  IV,  120   |                      az erkölcsös asszonyoktól az isten mentsen meg minden
32646  IV,  120   |                      azért is kellemetlen volt az a szituáció, mert tetszik
32647  IV,  120   |                    legalább Szathmáry Károlyt. Az is csak valami.~Minden előre
32648  IV,  120   |                  csinálni. Nyáron szedem össze az anyagot fürdõn a magam élményeibõl,
32649  IV,  120   |                       nagyon csekély percent), az visszavonulva élt önmagának.
32650  IV,  120   |                       ehhez tündéri lábacskák, az egész lénye oly elbájoló,
32651  IV,  120   |                       lénye oly elbájoló, hogy az isten is regényhõsnõnek
32652  IV,  120   |                       múzsa. Ez visz fel engem az Olympra.~Még az nap kipuhatoltam,
32653  IV,  120   |                      fel engem az Olympra.~Még az nap kipuhatoltam, mikor
32654  IV,  120   |                        apróságok ötleteit, ezt az irodalmi cukedlit.~Azontúl
32655  IV,  120   |                   gyermekkaravánnal. Hogy ezek az öreg asszonyok mindenüvé
32656  IV,  120   |                    végre megérkezett a kezdet. Az elsõ fejezetben az elsõ
32657  IV,  120   |                     kezdet. Az elsõ fejezetben az elsõ lap.~S mily boldogság!
32658  IV,  120   |                   velem.~- Ezek a kis bolondok az okai. Mondja ön, uram, hogy»
32659  IV,  120   |                      nem tudva, mirõl van szó.~Az »igen« szóra valóságos diadalüvöltés
32660  IV,  120   |                    mint késõbb megtudtam, csak az esetre volt szabad menniök,
32661  IV,  120   |                        volt szabad menniök, ha az elsõ szembejövõ igent mond.~-
32662  IV,  121   |                                                AZ ELSŐ EMINENS~1886~Az ember
32663  IV,  121   |                           AZ ELSŐ EMINENS~1886~Az ember mindég bizonyos szeretettel
32664  IV,  121   |                  vissza iskolatársaira, azokra az arcokra, melyek a diákélet
32665  IV,  121   |               benépesítik. A közös padfaragás, az átélt ezer aprólékos kaland
32666  IV,  121   |                  Egyszóval minden kedves nekem az akkori időből.~De valamennyi
32667  IV,  121   |                        emlékemben Herke János, az egykori első eminens és
32668  IV,  121   |                      akiktől pénzt gyűjtöttünk az iskolánkra!~Még most is
32669  IV,  121   |                        helyen (mert erre szólt az ingyenjegyünk), de egyik
32670  IV,  121   |                    lelkű konduktor:~- Mi dolog az? Maguk a harmadik osztályon
32671  IV,  121   |                    Herke János megfelelt rá:~- Az onnan van bácsi, mert a
32672  IV,  121   |                      más viszonyok közé sodort az élet. S ha nehány iskolatársammal
32673  IV,  121   |                        tudott róla.~Csodálatos az! Az a fiú bizonyosan nem
32674  IV,  121   |                    tudott róla.~Csodálatos az! Az a fiú bizonyosan nem él
32675  IV,  121   |                       vált volna! Ott ülne már az azóta vagy az Akadémiában,
32676  IV,  121   |                     Ott ülne már az azóta vagy az Akadémiában, vagy a parlamentben.
32677  IV,  121   |                  mindig első volt köztünk!~Hát az idén ősszel, amint a Kristóf
32678  IV,  121   |                   nézem, keresgélem emlékemben az arcát, de hasztalan.~- Én
32679  IV,  121   |                  minket is összehozott egyszer az élet. No, gyere ide a kávéházba,
32680  IV,  121   |                        a jelenetre, elmélázott az ablakon át a járókelõk tarka
32681  IV,  121   |                   Csendesen szótlanul üldögélt az ablaknál, és olvasgatott
32682  IV,  121   |                         pajtás.~- Regényt? No, az derék. Mi lesz a tárgya?~-
32683  IV,  121   |                     Hol láttad?~- Nálam lakik. Az utcán találkoztam vele,
32684  IV,  121   |                 szemjárása, visszás feleletei, az elmezavar annyi száz jele.~
32685  IV,  121   |                        Csak a batyuja volt ott az íróasztalom mellett a földön.~
32686  IV,  121   |                      van a terminusa.~Rohantam az egyetemre. Éppen a vizsga
32687  IV,  121   |                        Kevés vártatva megnyílt az ajtó, és kilépett Herke
32688  IV,  121   |                letette-e a doktoratust?~De biz az csakugyan letette - még
32689  IV,  121   |              leánykával volt most találkozásom az utcán… megígérte, hozzám
32690  IV,  121   |                 fiatalember vagy, tudod már te az efféléket. Így megy ez már…
32691  IV,  121   |                    Valld meg - hörgé -, hogy õ az.~- Kicsoda? Ne bolondozz,
32692  IV,  121   |                     bolondozz, János!~- Hogy õ az. A Mari.~- Miféle Mari?
32693  IV,  122   |                                                AZ ÁLMODOZÓK FOLYÓJA~1886~Egy
32694  IV,  122   |                        és oligarchiaról.~Ennek az lett a következése, hogy
32695  IV,  122   |                 összevisszaságban folytatódtak az események, amelyeknek szálainál
32696  IV,  122   |               Odescalchy Gyula herceg udvarolt az egyiknek, a másikkal Bánffy
32697  IV,  122   |                   fejedelem is velünk volt, de az oda se hederített az asszonyoknak,
32698  IV,  122   |                        de az oda se hederített az asszonyoknak, Baksiccsel
32699  IV,  122   |                      Tisza Kálmánt - istennek. Az szerencsét hoz a tartományra.
32700  IV,  122   |                      közelben forrást? - kérdé az apródjaitól.~Senki sem tudott.
32701  IV,  122   |                        zöldes barnára festette az undorító folyadékot, mely
32702  IV,  122   |              helyeslõleg bólintott fejével, és az egész kíséret anélkül, hogy
32703  IV,  122   |                     hogy ivott volna a vízbõl, az ellenkezõ oldalra fordult
32704  IV,  122   |                      vezettetem.~Erre kiderült az õsz férfiú arca és örömmel
32705  IV,  122   |                        megszárították a parton az afrikai napfénynél.~- Ez
32706  IV,  122   |              demokrácia? - mormogá a király.~- Az lehetetlen, felség! - feleltek
32707  IV,  122   |               valamelyitek nem mond igazat, de az mindegy. Ezennel rendelem,
32708  IV,  122   |                        hogy nyoma se maradjon.~Az õsz ember tiltakozó kézmozdulattal
32709  IV,  122   |                       tehetitek, Uganda népei. Az urak igazat mondtak. Csakhogy
32710  IV,  122   |                       erre kanyargott el. Ahol az urak mutatták, ott a forrásnál
32711  IV,  122   |                      egy história. Írja meg ön az utókor emlékezetére, és
32712  IV,  123   |                     kormánypárti vokstól. Mert az »igen«-ek »kanapét« esznek
32713  IV,  123   |                       Manapság már nehezen jut az ember szûzdohányhoz.~- Most
32714  IV,  123   |                        kis gálócsit tartogatok az asztalfiókomban, mint valami
32715  IV,  123   |                      pipa is, és jóformán csak az antikváriusnál kapható.~-
32716  IV,  123   |           megsemmisítette.~- Bizony lélekemelõ az, ha valaki ilyen komolyan
32717  IV,  123   |      szûzdohánytörténetet s elõadási hangjában az olthatatlan szenvedély tüze
32718  IV,  123   |             olthatatlan szenvedély tüze égett. Az csalhatatlan!~- Hát még
32719  IV,  123   |                         Kinek a nevetése lehet az?~- Bánom is én - szólt az
32720  IV,  123   |                      az?~- Bánom is én - szólt az én képviselõtársam türelmetlen
32721  IV,  123   |                 segíteni?~- Egyszerûen - mondá az én barátom, becsületes arcán
32722  IV,  123   |               szívjóság kinyomatával. - Finánc az illetõ, de csak úgy teng-leng
32723  IV,  123   |                       hiszed, engem lebeszélsz az effélékkel! Egyrészt segítek
32724  IV,  123   |                      Ne bolond, ne! De így van az, ha valaki komolyan kezdi
32725  IV,  123   |                      visszaszaladtam a büfébe, az én barátom is eltûnt onnan.
32726  IV,  123   |                       finánc csakugyan beállít az elõsorolt urakhoz.~Azért
32727  IV,  123   |                  töredelmes vallomásomat, hogy az illetõk idejekorán megsemmisíthessék
32728  IV,  123   |                         hogy komolyan beszélt, az igaz, akkor egészen hihetetlen
32729  IV,  123   |                      humorista.~Csakhogy mégis az elsõt kell feltenni, mert
32730  IV,  123   |                      elsõt kell feltenni, mert az életben sokkal gyakrabban
32731  IV,  124   |                      GYANÚ~1886~Rossz nap volt az. Nem is tudom már, melyik
32732  IV,  124   |                 utálatos atmoszféra ez! Mintha az ördögök fûtenék ma ezeket
32733  IV,  124   |                  hallgatni a Házban?~De nem jó az ördögöt falra festeni, mert
32734  IV,  124   |                    ördögöt falra festeni, mert az akárhol megjelenhet. A kisebbik
32735  IV,  124   |                       Apácskám, mikor lesz már az a karácsony?~No, erre még
32736  IV,  124   |                        betoppan.~- Nem lehetne az, hogy mi akkor ott legyünk
32737  IV,  125   |                        Csevegés)~1886~Öregszik az ember, kezd rendes lenni.~
32738  IV,  125   |                     átszaladok egy-két lapot - az azért nem tesz semmit. Ne
32739  IV,  125   |                      volt: megvan-e rajta elõl az ostornak való lyuk (mert
32740  IV,  125   |                    azok a szíjak felül, amikbe az utasok belefogóznak, amikor
32741  IV,  125   |                   rossz tárcát írtak már rólad az emberek a karácsonyi mellékletekre!~
32742  IV,  125   |                   tündöklõ fényével beragyogja az alacsony falusi szobákat.
32743  IV,  125   |                         Lázas sürgésforgás van az egész faluban. Fák ünnepélyesen
32744  IV,  125   |                csillogó üde pompában lógnak le az ereszekrõl, az ablakok tele
32745  IV,  125   |                       lógnak le az ereszekrõl, az ablakok tele vannak rajzolva
32746  IV,  125   |                        felel neki, sürög-forog az asszonynép, gyúrnak, dagasztanak,
32747  IV,  125   |                  belõle. Éles rezgõ hangon zúg az esti harang.~Ez az igazán
32748  IV,  125   |                  hangon zúg az esti harang.~Ez az igazán szép. Mindenen meglátszik,
32749  IV,  125   |                         Édes szüle! Mikor lesz az a nap, ha majd úgy jóllakunk,
32750  IV,  125   |                   feküdni nem fogunk tudni?~Ez az a nap. Kigyúlnak a csillagok
32751  IV,  125   |                     nap. Kigyúlnak a csillagok az égen, az ablakok is megvilágosodnak.
32752  IV,  125   |                 Kigyúlnak a csillagok az égen, az ablakok is megvilágosodnak.
32753  IV,  125   |         megvilágosodnak. Egyszerre kihalt lesz az utca; síri csönd lepi el
32754  IV,  125   |                    tájat. Csak néha villan meg az ablak alatt, s szalad át
32755  IV,  125   |                  lámpása.~Ott benn ül a család az asztalnál. Lámpafény ömlik
32756  IV,  125   |                        mesterség féken tartani az öregeknek.~Az anyjuk behozza
32757  IV,  125   |                    féken tartani az öregeknek.~Az anyjuk behozza a káposztás
32758  IV,  125   |                 bekötve a mestergerendán, hogy az imposztorok föl ne érjék),
32759  IV,  125   |                        sertésaprólékot. Azután az almát, diót.~De már a diónál
32760  IV,  125   |                        már a diónál megmutatja az apjuk, hogy mit tud.~- Lassan,
32761  IV,  125   |                         te Sári. Ami most jön, az nem bolondság. Nyúljatok
32762  IV,  125   |                        Te is, feleségem!~- Hát az mire való?~- Semmi se bizonyosabb
32763  IV,  125   |                      ugyan semmi baja sem lesz az idén. Olyan lesz, mint a
32764  IV,  125   |                   diója romlott vagy penészes, az nem lesz ment a nyavalyáktól.
32765  IV,  125   |                      erõsen ott kívül. Fölzeng az ablak alatt az ének. Betlehemes
32766  IV,  125   |                         Fölzeng az ablak alatt az ének. Betlehemes fiúk kántálják
32767  IV,  125   |                       A szent legenda felkölti az érdeklõdést. Hogy volt,
32768  IV,  125   |                   lopózkodnék be szûz lelkükbe az a mag, amelybõl húsz év
32769  IV,  125   |                 amelyeknek a párája melengette az »istengyermeket«. A szakajtó
32770  IV,  125   |                    persze egyre fogy. Már csak az alján csörög egy-kettõ.~
32771  IV,  125   |                Aminthogy rendre elaludtak vagy az anyjuk, vagy az apjuk ölében.
32772  IV,  125   |                 elaludtak vagy az anyjuk, vagy az apjuk ölében. Édes szuszogásuk
32773  IV,  125   |                nagyobbik fiú van még fent, aki az éjféli misére készül. Verebet
32774  IV,  125   |                   különös kérdésekkel zaklatja az öregeket.~- Rokona Mikulás
32775  IV,  125   |                        nagyokra is.~- Mért van az, édesapám, hogy a kastélyba
32776  IV,  125   |                     édesapám, hogy a kastélyba az úri gyerekeknek többet visz
32777  IV,  125   |                          A csizma teszi, fiam. Az úri gyermeké finomabb.~-
32778  IV,  125   |                     fia is kiteszi a csizmáját az ablakba?~- Ki bizony. Még
32779  IV,  125   |                      is.~- Aztán mit tett abba az idén a Mikulás?~Erre már
32780  IV,  125   |                    Erre már nem tud megfelelni az öreg, de még talán én se
32781  IV,  126   |                  LÁZADÁS~1886~Ma már okosabbak az urak is, mint valaha, de
32782  IV,  126   |                 érdemes hát továbbadni.)~Abból az idõbõl való még, mikor József
32783  IV,  126   |                    Valami meseszép leánya volt az erdei major juhászának.
32784  IV,  126   |                    szegényes harangláb dicséri az urat. A litavai templomban
32785  IV,  126   |                templomban minden szem megakadt az Erzsi nyúlánk termetén,
32786  IV,  126   |                    magáéhoz.~Pedig jókora volt az övé is. Mikor a komposszesszorátusi
32787  IV,  126   |                        itt, mint nagyságodnak, az én földem is csak olyan
32788  IV,  126   |                        toronyból, akkora darab az.~Ennek a nagy úrnak tetszett
32789  IV,  126   |                      Petky sokszor átkocsizott az erdei majorhoz; vadászat
32790  IV,  126   |                       semmire. Azután elküldte az ispánját, Pankotai Ferenc
32791  IV,  126   |                        Pankotai Ferenc uramat; az beszéljen a leány apjával,
32792  IV,  126   |                       lesz mind a kettõjüknek.~Az okos szavak sem használtak.
32793  IV,  126   |                 nemzetes asszony, majd elbánik az a fehércselédkével.~Õ mindjárt
32794  IV,  126   |                     volna, nehéz iga a vénség, az egyedülléttel, a kis összekuporgatott
32795  IV,  126   |                    Keressen a nemzetes asszony az apró gyermekek közt.~Mennyivel
32796  IV,  126   |                     icce méz pálinkaédesítésre az asszonyoknak, hat fehér
32797  IV,  126   |                kantáraira. Nagy költséggel jár az.~Mikor szétment a híre,
32798  IV,  126   |                   semmit. Nem neked való virág az, hát nem is fogod leszakítani.~
32799  IV,  126   |                      majornoki elöljárósággal. Az ispán az esküvõ elõtt egy-két
32800  IV,  126   |                       elöljárósággal. Az ispán az esküvõ elõtt egy-két nappal
32801  IV,  126   |                      alá szokott írni mindent. Az efféléhez nincs esze, nem
32802  IV,  126   |                       a nagy csúfság, de azért az elöljáróság mégsem tanult,
32803  IV,  126   |                      Így lõn aztán, hogy mikor az erdei majorban összegyûlt
32804  IV,  126   |                  pandúr, elfogták a võlegényt, az örömapát, s vitték õket
32805  IV,  126   |                     história lesz ott ma este…~Az elszéledt násznép rárontott
32806  IV,  126   |                       Hát tudom is én, mi volt az írásban - mentegetõzék Kotyogó
32807  IV,  126   |                 Kotyogó István. - Nem káptalan az én fejem, hogy olvasni is
32808  IV,  126   |                    pálcát! - kiabálta a nép.~- Az már más - mondá a bíró,
32809  IV,  126   |                   ágyat. Kinek a lelkén szárad az az alávaló istentelenség,
32810  IV,  126   |                       Kinek a lelkén szárad az az alávaló istentelenség, ha
32811  IV,  126   |              becsületes, ráncos arca elsápadt. Az összecsoportosult falusiak
32812  IV,  126   |                    ordított fel Kövér Istókné, az alsóvégrõl. - Bíró létére!
32813  IV,  126   |                      rikácsolt Kovács Péterné, az elfogott szûcs sógornõje.~-
32814  IV,  126   |                       észrevételek csúsztak ki az ajkakon. »Az esze ment el
32815  IV,  126   |                       csúsztak ki az ajkakon. »Az esze ment el szegénynek!
32816  IV,  126   |                        közbeszólásoknak.~- Nem az eszem ment el, atyafiak,
32817  IV,  126   |                     hanem a tietek jár lassan, az enyim után. Igenis, a Jézus
32818  IV,  126   |                         mert a hegyi út, amely az erdei úthoz visz, sziklák
32819  IV,  126   |                       a temetõbõl a keresztfát az üdvözítõ képével, és mélyen
32820  IV,  126   |                      ott állott a fordulón túl az ösvény közepén, tiltakozón,
32821  IV,  126   |                   Boróka bokrok sûrûn benõtték az út két szélét. Különben
32822  IV,  126   |                       pára lepte el a mezõket. Az esti szél csendesen rengette
32823  IV,  126   |                összecsapódva egyre fenyegették az uraságnak azt az egy szemét.
32824  IV,  126   |                   fenyegették az uraságnak azt az egy szemét. Az erdõ felõl
32825  IV,  126   |                   uraságnak azt az egy szemét. Az erdõ felõl bagolyhuhogás
32826  IV,  126   |                     hátulsó két lábára áll, és az elsõ lábával megfenyeget.
32827  IV,  126   |                pillanatban értek a kereszthez. Az esti köd egészen eltakarta.
32828  IV,  126   |                    esti köd egészen eltakarta. Az elsõ két paripa meghorkant
32829  IV,  126   |               hátrahõkölt.~- Valami korlát van az útban - vélte a kocsis.~-
32830  IV,  126   |                          dadogta -, a Krisztus az!~- A Krisztus? János, te
32831  IV,  126   |                   keresztje!~- Mindegy! Mi áll az útban? Vágjátok ki.~De a
32832  IV,  126   |                      haboztok? Hát nektek több az a fa, mint én? Léhûtõ gazemberek!~
32833  IV,  126   |                     Kotyogó uram és tizedesei. Az egyik tizedes, Ács Ferenc,
32834  IV,  126   |                     rögtön a harangláb tájáról az az ünnepélyes, átható ércnyelv,
32835  IV,  126   |                  rögtön a harangláb tájáról az az ünnepélyes, átható ércnyelv,
32836  IV,  126   |                      De Petky észre sem vette. Az elsõ fejszecsapás után jött
32837  IV,  126   |                       magát vetni a bíróra, de az szelíd kézmozdulattal elhárítá
32838  IV,  126   |                        kézmozdulattal elhárítá az erõszakot.~- Lefekszem én
32839  IV,  126   |                       feldiktálni a többit. Ha az üdvözítõ megcsúfoltatott,
32840  IV,  126   |                      üdvözítõ megcsúfoltatott, az én csúfságom semmi se.~És
32841  IV,  126   |                     Kotyogó István végigfeküdt az út porában, szétcsapván
32842  IV,  126   |                        a pogányra! Üssük agyon az istentelent!~Valaki fölvett
32843  IV,  126   |                         közelebb.~De megsuhant az ostor, megiramlott a négy
32844  IV,  126   |                      tovább, ki a megyébõl, ki az országból.~Húsz álló évig
32845  IV,  126   |                        hogy a János hajdú mind az ötvenet rá nem vágta Kotyogó
32846  IV,  126   |                        haja volt és két szeme (az egyik üvegbõl).~A majornokiak
32847  IV,  127   |               tarka-barka történet maradt fel.~Az egyik Ghéczy olyan kevély
32848  IV,  127   |                        gazdag, hogy nem tudott az aranyaival mit csinálni;
32849  IV,  127   |                 mûvészeket, s azok megöntötték az óriási bikát. Ghéczy (akit
32850  IV,  127   |                      nem tudták elevenné tenni az aranybikát, amin roppant
32851  IV,  127   |                     tartotta volna nyilván, de az Isten eközben megharaguvék,
32852  IV,  127   |             megharaguvék, amiért halandó ember az õ dolgába akar elegyedni,
32853  IV,  127   |                       a vár szilárd falait, és az aranybika is megmozdult -
32854  IV,  127   |                 környéket lakják, valahányszor az ekevas alatt megcsördül
32855  IV,  127   |                       megcsördül valami, ma is az aranybikára gondolnak.~Pajzánabb
32856  IV,  127   |                     volt. Ghéczy rámosolygott, az asszony visszamosolygott.~-
32857  IV,  127   |                   várában nem kellene seperni.~Az asszony maga sem rajongott
32858  IV,  127   |                    hogy mire a varga hazajött, az asszonynak hûlt helye volt.~
32859  IV,  127   |                       megostromolni Léta várát az asszonyért.~Két napig dörömbölt
32860  IV,  127   |                        becsapta a mester elõtt az ajtót és intézkedett, hogy
32861  IV,  127   |                       magyarok kezére, ha igaz az a »piros kantár, fehér ló«
32862  IV,  127   |                  építeni; mindig a király adta az engedélyt és a helyet is.~
32863  IV,  127   |                     terjedelmesebb, itt voltak az õrség és más várnép lakházai,
32864  IV,  127   |                        és más várnép lakházai, az istállók, a gazdasági épületek
32865  IV,  127   |         hadgyakorlatokat és tornaünnepélyeket. Az egészet bástya köríté, néha
32866  IV,  127   |                  kisebb volna betéve. Itt állt az õrtorony (a várnép végsõ
32867  IV,  127   |                     lakatlan rengeteg közepén.~Az õrtoronyban egész nap ott
32868  IV,  127   |                         jól tudom, úgyis tompa az éle.~Ellátta költséggel,
32869  IV,  127   |                           Mibõl? Égi jelekbõl? Az nem ér semmit. Az égnek
32870  IV,  127   |                    jelekbõl? Az nem ér semmit. Az égnek nem hiszek, az messze
32871  IV,  127   |                   semmit. Az égnek nem hiszek, az messze van s csalárd.~-
32872  IV,  127   |               tenyeredbõl jósolok.~- A tenyér? Az más. Az az enyim. Abban
32873  IV,  127   |                   jósolok.~- A tenyér? Az más. Az az enyim. Abban megbízom.
32874  IV,  127   |                           A tenyér? Az más. Az az enyim. Abban megbízom. Az
32875  IV,  127   |                      az enyim. Abban megbízom. Az nem csal meg. Nesze, fogjad
32876  IV,  127   |                           Mondd meg, sikerül-e az a vállalatom, amire most
32877  IV,  127   |                      javíttatta, mintha örökre az övé lett volna, s mintha
32878  IV,  127   |                      megtudta, s még több, míg az általa küldött sereg Kosztolánhoz
32879  IV,  127   |                       véget s nehányad magával az alagúton nagy titokban elmenekült
32880  IV,  127   |                 segítséget hoz Morvaországból. Az õrségnek azonban az lett
32881  IV,  127   |            Morvaországból. Az õrségnek azonban az lett mondva: »Bent fekszik
32882  IV,  127   |                         Menekülésében elfogták az óturaiak, s Magyar Balázs
32883  IV,  127   |                        hívják Székelyországban az idegent. )~- Adj isten jó
32884  IV,  127   |                      minthogy hitele nem volt, az ünneplõ mentéjét vitte a
32885  IV,  127   |                     mente ott maradt. A vendég az ablakon át jól megfigyelhette
32886  IV,  127   |                   hurcolták õkelmét, míg végre az egyikben ott állott Pál
32887  IV,  127   |                   lakáj:~- Felséges uram, kész az ebéd.~Venetur csodálkozva
32888  IV,  127   |                kituszkolta vendégét maga elõtt az ajtón az ebédlõ terembe,
32889  IV,  127   |                   vendégét maga elõtt az ajtón az ebédlõ terembe, ahol karéjban
32890  IV,  127   |                           Csak tán nem te vagy az izé… a király?~Pál diák
32891  IV,  127   |             csodálkozás egészen elfojtja benne az ijedelmet és hódolatot.~
32892  IV,  127   |                     legjava - szólott a király az ebéd végén a fõurak felé
32893  IV,  127   |                      ti nem esztek, ez egészen az én Venetur barátomnak van
32894  IV,  127   |                  tetejét.~- Mi is zsírozzuk ám az ételeket, Venetur barátom.~
32895  IV,  127   |                     nemigen volt érdemes, hogy az ember valamirevaló ruhát
32896  IV,  127   |                    ahol ilyen tréfákat csinált az urak mentéivel a király.~
32897  IV,  127   |                       közel fekszik Bereckhez, az oláh határszélen. Maradványai
32898  IV,  127   |                 említettük, a várak egy részét az óriások építették.~De az
32899  IV,  127   |                       az óriások építették.~De az óriásoknak segítettek az
32900  IV,  127   |                       az óriásoknak segítettek az erdélyi krónikás urak is,
32901  IV,  127   |                    Óriások, tündérek építették az efféle várakat és õk is
32902  IV,  127   |               megrontsák.~Így fogy, így törpül az idõk végtelenségében minden.~
32903  IV,  127   |                  hordta föl neki ilyen magasra az építési anyagot.~Egy csodálatos,
32904  IV,  127   |                        emberi mû; sok is volna az emberkéztõl. Rapsonné asszonyom
32905  IV,  127   |                emberkéztõl. Rapsonné asszonyom az ördögökkel csináltatta azt.~
32906  IV,  127   |                         mondá Rapsonné.~- Kész az alku - szólt az ördög -,
32907  IV,  127   |                           Kész az alku - szólt az ördög -, tegyük írásba…~
32908  IV,  127   |                      Rapsonné patyolat karjára az alkut, a másik példányban
32909  IV,  127   |                      alkut, a másik példányban az ördög piszkos fekete bõrére.
32910  IV,  127   |                       a közjegyzõi intézményt.~Az út készen lett hat nap alatt,
32911  IV,  127   |                     nap alatt, és mikor Tordán az istentiszteletre harangoztak,
32912  IV,  127   |                   kalapja a fejérõl és leesett az útra. A kocsis le akart
32913  IV,  127   |                  veszteg. Öt óra járásnyi föld az, innen a kalapodig.~Pedig
32914  IV,  127   |                  milyen utak voltak addig, míg az ördög csinálta õket és nem
32915  IV,  127   |                      és nem a vármegye.)~Hanem az ördög is megjárta. Hiába,
32916  IV,  127   |                        megjárta. Hiába, nem jó az asszonyokkal üzleti vállalatokba
32917  IV,  127   |                     uram eljött a fizetségért, az asszony gúnyos nevetésben
32918  IV,  127   |                    ujj-csuklókra rátette felül az aranypénzt.~- Itt a hegy
32919  IV,  127   |                      tenyérmélyedésbe odatette az ezüstpénzt, pajzán mosollyal
32920  IV,  127   |                        ezüst. Ki vagy fizetve.~Az ördög ámult-bámult s kétségbeesetten
32921  IV,  127   |                    fiskálishoz, - de mikor még az ördögök itt fenn éltek,
32922  IV,  127   |                fiskálisok még nem éltek. Bölcs az isteni gondviselés: elég
32923  IV,  127   |                 egymásnak konkurrenciát.~De ha az ördögön is kifogott Rapsonné,
32924  IV,  127   |                        barna Nemerével, amiért az istennel kötekedett.~Ahol
32925  IV,  127   |                     ide ne hozd.~- Majd elmegy az oda magától is.~- No, ahhoz
32926  IV,  127   |              keresztény isten megmutatta nekik az erejét.~Akik éjszakánként
32927  IV,  127   |                      napvilágra? - kérdé tõlük az ámuló Botházi, - ti volnátok
32928  IV,  127   |                   addig kell itt maradnom, míg az asszonyok kovásszal dagasztanak.~-
32929  IV,  127   |                     gyûrûnek engedelmeskedének az alantas közegek.~A rab herceget
32930  IV,  127   |                     Ezt a két napot kiszúrták. Az Isten napja két napon kikerül
32931  IV,  127   |                       mire vélni, Ürmény felõl az erdõ felett, mint egy gesztenyeszínû,
32932  IV,  127   |                 elvonulása annyira beborította az eget, napnak az õ fényét
32933  IV,  127   |                    beborította az eget, napnak az õ fényét elfogván, hogy
32934  IV,  127   |                   történt ez másnap is, amikor az egész város lakossága és
32935  IV,  127   |                       a davarcsányi erdõben és az emõkei réteken való leszállását
32936  IV,  127   |                 kellett égetni egész nap, hogy az emberek lássanak és foglalkozhassanak.«~
32937  IV,  127   |        foglalkozhassanak.«~Nyitra vára, kivált az Árpádkori királyok alatt,
32938  IV,  127   |                   hatalmas Csák Máté 1311-ben, az is hosszú ostrom után. Õkegyelme
32939  IV,  127   |                        alá vetette ezekért, de az átok nemigen ártott neki:
32940  IV,  127   |                     ott várta be: mi lesz?~Hát az lett, hogy az igazi király
32941  IV,  127   |                        lesz?~Hát az lett, hogy az igazi király ott termett
32942  IV,  127   |                    egyetlenegyet.~- S mi volna az?~- Hogy szabadon haza viheti
32943  IV,  127   |                      Hogy szabadon haza viheti az irháját.~A boldogtalan Kázmér
32944  IV,  127   |                      leromboltatta.~Így került az Poháros Péter kezeibe -
32945  IV,  127   |                        volt akkor építkezni. )~Az új várat nem hagyták meg
32946  IV,  127   |                  kapivári Kapyaknak, elhagyván az eddig használt »tétény-kapronczai
32947  IV,  127   |                     Szapolyait.~Szepegett bent az ostromlott várban a két
32948  IV,  127   |                        mitévõk legyenek.~Végre az az ötlete támadt Jánosnak:~-
32949  IV,  127   |                     mitévõk legyenek.~Végre az az ötlete támadt Jánosnak:~-
32950  IV,  127   |                        kiszabta a formáit, hol az egyik, hol a másik Kapy
32951  IV,  127   |                     mire kiszórták a kincseket az asztalra.~A király mogorva
32952  IV,  127   |                  homlokát összeráncolva, mondá az ajándék láttára:~- Takarodjatok!
32953  IV,  127   |                        Takarodjatok! Nekem nem az alattvalóim kincseire, hanem
32954  IV,  127   |                        kezdtek Baltai uraimék. Az udvariaktól íziben megtudták
32955  IV,  127   |                        a folyosókon, a katonák az õrhelyeken: hogy a kis herceg
32956  IV,  127   |                    beteg gyermek nem mosolyog, az annak a jele, hogy már rajta
32957  IV,  127   |                       kedveskedni a hercegnek.~Az orvos kapva kapott az ajánlaton.
32958  IV,  127   |               hercegnek.~Az orvos kapva kapott az ajánlaton. Jó gyógyszer
32959  IV,  127   |                        ajánlaton. Jó gyógyszer az öröm. Bevitték a kis fekete
32960  IV,  127   |            odapillantott a lóra, legott felült az ágyában.~- Rá akarok ülni -
32961  IV,  127   |                    ezután szép fészkökben, míg az 1715. évi országgyûlés egyik
32962  IV,  127   |                      megy - a törvény megvolt, az igaz, de megvolt, mint mindig,
32963  IV,  127   |               versenyeztek, majd a török, majd az ausztriai ház, majd a hadakozó
32964  IV,  127   |                   hadakozó erdélyi fejedelmek. Az egész XVII. században szinte
32965  IV,  127   |               Bocskaytól megint visszaszerezte az osztrák 1607-ben, az osztráktól
32966  IV,  127   |            visszaszerezte az osztrák 1607-ben, az osztráktól újra elhódította
32967  IV,  127   |              elhódította Bethlen Gábor, amikor az õrség adta azt fel, elfogván
32968  IV,  127   |                   parancsnokát, Koháry Pétert.~Az osztrákok nagyon fájlalták
32969  IV,  127   |                  feladási hírek szivárogtak ki az ostromlottak körébõl s ezer
32970  IV,  127   |                        osztania a magyarokkal.~Az irigység rossz tanácsadó.
32971  IV,  127   |                        a csapataikra.~De ezzel az elhamarkodott lépésével
32972  IV,  127   |                     Jött II. Rákóczi Ferenc, s az õ hatalmába került a vár.
32973  IV,  127   |                       a híres rézágyút, melyet az értéküket vesztett »pro
32974  IV,  127   |                        Rákóczi leveretése után az osztrák lerontatta a várat:
32975  IV,  127   |                        kíséretében volt, midőn az a meghódolt országot öreg
32976  IV,  127   |                      forgatagos helyre jutván, az örvény elkapta lovastól.
32977  IV,  127   |                   elkapta lovastól. Retel volt az első, aki utána ugrott és
32978  IV,  127   |                  útközben találunk - szabta ki az agg vezér találomra a birtokhatárt. (
32979  IV,  127   |                       volt arannyal, ezüsttel. Az Erdélyben uralkodó Rákócziak
32980  IV,  127   |            pénzecskéjüket, mint biztos helyre. Az elmés erdélyi urak emiatt
32981  IV,  127   |                        elszedte a kétfejû sas. Az a madár, amely a labancok
32982  IV,  127   |                    hogy »Erdély vizikátorának« az ura így szólt egy ízben
32983  IV,  127   |                    szólt egy ízben panaszkodva az erdélyi rendeknek:~- Még
32984  IV,  127   |                       Még talán ez a mente sem az enyém, ami rajtam van.~~
32985  IV,  127   |                  SZEGEDI VÁR~A szegedi vár már az Árpádházi királyok alatt
32986  IV,  127   |                     építette a romvárat. Errõl az építésrõl énekli Tinódi:~
32987  IV,  127   |                      algiut sokat szörszete be az várban,~Kinek mássa nincsen
32988  IV,  127   |                       Pribék nevű magyar ember az oka, aki a budai basának,
32989  IV,  127   |                  délceg, olajbarna arcú dalia. Az a hír járta róla, hogy gyaur
32990  IV,  127   |                        fringiát s kidoboltatta az utcákon, hogy aki a városát
32991  IV,  127   |                 derekas számú csapatok felett.~Az odamenekülő szegediek kérelmére
32992  IV,  127   |                        Kampó?~Most íme megjött az alkalom, hogy eldőljön.~-
32993  IV,  127   |                    éppen utolsó farsangkor), s az út sáros, lucskos. Hanem
32994  IV,  127   |                    sáros, lucskos. Hanem ennek az éjszakának volt egy más
32995  IV,  127   |                       odaértek. Lángokban állt az egész város. A tornyok ledõlve
32996  IV,  127   |                     ledõlve csonkán meredeztek az égre, a füst terhes barna
32997  IV,  127   |           beláthatatlan messzeségre takarva el az eget. Irtóztató látványa
32998  IV,  127   |                 Megálljatok! - mondá Kis Kampó az elkeseredés dühével. - Hadd
32999  IV,  127   |                      tenni.~- Ki vagy? - kérdé az aga meglepetve az ellenfél
33000  IV,  127   |                        kérdé az aga meglepetve az ellenfél remek vágásai által.~-