bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

33001  IV,  127   |                      tartá véres törvényszékét az alföldi haramiák fölött.~
33002  IV,  127   |                         Ami most a »mandátum«, az volt régenten a vár. Minden
33003  IV,  127   |                      egy várat szerezni.~Pedig az nem volt éppen kis feladat,
33004  IV,  127   |                     legkönnyebb. Ezt csinálták az emberek, mióta a világ van,
33005  IV,  127   |                        castrum«-nak fordul elõ az okmányokban. Semmi kétség,
33006  IV,  127   |                    öbölbõl nyúlik fel merészen az égnek.~A szép királyi vár
33007  IV,  127   |                     vár, akkor úgysem veszi be az ellenfél tõlünk, ha pedig
33008  IV,  127   |                      királyok alatt virágzott. Az Árpádok is sokszor megfordultak
33009  IV,  127   |                        a dísz- és vadaskertek, az alabástrom- és márványmedencés
33010  IV,  127   |                     világraszóló fényben úszó. Az istállók márvánnyal vagynak
33011  IV,  127   |                 dívánon.~Zách Klára elment, de az olvasó helyett ott találta
33012  IV,  127   |                     olvasó helyett ott találta az udvarlót, a királyné fivérét,
33013  IV,  127   |                   része volt a királynénak is, az apa, Zách Felicián, s berontott
33014  IV,  127   |                   felugráltak a király emberei az asztaltól s felkoncolták
33015  IV,  127   |                     küldé udvari orvosát, hogy az mindennap küldjön csatlóssal
33016  IV,  127   |                         Nem él meg.« - Ez volt az elsõ üzenet.~A második,
33017  IV,  127   |                    Éppúgy vándorolgatott, mint az apró pipogya várak, míg
33018  IV,  127   |                         Minden csodálatos, ami az õ keze nyomát viseli. Még
33019  IV,  127   |                        tizenkétezer forintban) az enyingi Törökökhöz jutott,
33020  IV,  127   |                      õrséggel. Hogy mibõl állt az akkori »fényes udvar«, mutatja
33021  IV,  127   |                         amely szerint a várnak az õrségen kívül a következõ
33022  IV,  127   |                   jutott, s a vár Apafyé, majd az Apafyak után a kincstáré
33023  IV,  127   |                      kik voltak ennek a várnak az urai.~A vár udvarán van
33024  IV,  127   |                      engedem õket.~Megalkudtak az összegben, de a török ifjú
33025  IV,  127   |                portékát.~Levezette a rabokhoz. Az ifjú elhalványodott s remegve
33026  IV,  127   |                  kétségbeesetten.~- Kicsoda?~- Az én jegyesem, Fatime.~- Nem,
33027  IV,  127   |                      akarom kiváltani, uram.~- Az lehetetlen. Amit egyszer
33028  IV,  127   |                        arabs lovat hajtok érte az udvarodra.~- Elég ménesem
33029  IV,  127   |                     szavadat.~Ezzel nekilátott az ifjú és a rabokkal három
33030  IV,  127   |                        szívóssággal, míg végre az emberi akarat elõtt meglágyult
33031  IV,  127   |             Forgáchokhoz származott, míg végre az Illésházyaknál állott meg
33032  IV,  127   |                       A fõherceg mosolygott.~- Az egy kicsit nehéz. Hanem
33033  IV,  127   |                        Nem volt tréfadolog sem az egyik, sem a másik - de
33034  IV,  127   |                     vajda egy napon. Hasonlóan az indus nábobokhoz, a Vág
33035  IV,  127   |                 roppant vendégrajjal verte fel az őserdők csöndjét.~Szájhagyományok
33036  IV,  127   |                        társaság, melyen később az ország legszebb vára állott.
33037  IV,  127   |                  hihetnének ott a fiúban, ahol az apa örökéletű?~Talált a
33038  IV,  127   |                       Talált a felelet, ez is, az is. Úgy szórta Beckó a szikrákat,
33039  IV,  127   |                         ma nagyszerû voltál.~- Az szoktam lenni - felelte
33040  IV,  127   |                folytatta Stibor.~- Nem szoktál az lenni - vágott vissza a
33041  IV,  127   |                    múlva csakugyan elkezdõdött az építkezés, vésték a kemény
33042  IV,  127   |                       vésték a kemény sziklába az alapokat.~Persze Stibor
33043  IV,  127   |                  Persze Stibor vajda kitalálta az építkezés legokosabb módját,
33044  IV,  127   |                   építkezés legokosabb módját, az igazi közmunkát: aki a hegy
33045  IV,  127   |                     alatt ment el, lett légyen az lengyel kereskedõ, vándorló
33046  IV,  127   |                      is hasznát lehetett venni az építés körül. Még az átutazó
33047  IV,  127   |                     venni az építés körül. Még az átutazó urak és úrasszonyok
33048  IV,  127   |                     hadd legyen egészen bolond az építési módja is.~Egypár
33049  IV,  127   |                        legszebb«-nek tartották az országban. Stibornak magának
33050  IV,  127   |                     mikor elõször meglátogatta az immár várúrrá lett Beckót.~-
33051  IV,  127   |                       a vár a tied, de viselje az én nevemet.~Ez a vár építésének
33052  IV,  127   |                        napig tartott a dáridó. Az elsõ napon nagy kegyetlenséget
33053  IV,  127   |                  szikla tetejérõl a mélységbe. Az utolsó napon (éppen egy
33054  IV,  127   |                      elõ a bokorból és kivájta az alvó fõúr szemeit. Stibor
33055  IV,  127   |                      szemeit. Stibor fölriadva az irtóztató fájdalomtól, õrülten
33056  IV,  127   |                     fiágon a Stiborok, s Beckó az alsólendvai Bánfyaké lett
33057  IV,  127   |                   egyszer próbáltak szerencsét az Ibrahim budai basa arra
33058  IV,  127   |                     gúnyos levelet dobatott le az ostromlók közé:~»Jó reggelt
33059  IV,  127   |                        kegyelmetek elõtt.«~Biz az nem sikerült. Eltakarodtak
33060  IV,  127   |                    Bánfyak protektorsága alatt az õ református prédikációit.~
33061  IV,  127   |                       kerül hat atyafira. Amit az ellenség nem bírt véghezvinni,
33062  IV,  127   |                 letépett, idõ amit megrongált, az úgy maradt.~Lassankint rom
33063  IV,  127   |                        vette a hatalmas vajda. Az ivóterem düledék falain
33064  IV,  127   |                     két holló röpköd szüntelen az omladék fölött. E két holló
33065  IV,  127   |                        Herold hordozta véresen az országban, és gyûltek a
33066  IV,  127   |             ingoványokban; elfogni nem bírták. Az egyik nemesnek Berkészi
33067  IV,  127   |                        vármegyéje a legkülönb. Az egyetlen, melybõl az utolsó
33068  IV,  127   |                legkülönb. Az egyetlen, melybõl az utolsó szálig minden ember
33069  IV,  127   |                zavarban volt Apul.~- Nem lehet az, uram. Két otthon maradt
33070  IV,  127   |              gyámoltalanról én magam is tudok. Az egyik Berkészi István, a
33071  IV,  127   |                       lesz valahogy - dörmögte az röstelkedve.~Bosszankodott.
33072  IV,  127   |                      kis kudarcnak is beillett az eset. Mégsem lehet azt így
33073  IV,  127   |                       õt fölültették.~Lóra ült az apród, ment hol ügetve,
33074  IV,  127   |                   zsákmány és üres birtok volt az országban, mind kiosztogatta
33075  IV,  127   |              kitüntették magokat.~Mihály apród az urát sietett felkeresni.~-
33076  IV,  127   |                        otthon? - kérdé Apul.~- Az az újság, uram, hogy Berkészi
33077  IV,  127   |                     otthon? - kérdé Apul.~- Az az újság, uram, hogy Berkészi
33078  IV,  127   |                   pincékben és barlangokban.~- Az lehetetlen.~- Szemeimmel
33079  IV,  127   |                         fiam Perényi - fordult az apródhoz -, intézkedjék
33080  IV,  127   |                     levente habozott.~- No, mi az? Le azzal a sisakkal! -
33081  IV,  127   |                kiáltott fel Apul. - A Kata meg az Éva asszony. Jó napot, kedves
33082  IV,  127   |         Csodálkozásában alig bírt szóhoz jutni az uralkodó, majd végre e szavakkal
33083  IV,  127   |                      végre e szavakkal fordult az urakhoz:~- Amely országban
33084  IV,  127   |                 Berkészi István uram maradékai az asszony neve után Kathák,
33085  IV,  127   |                     Balázs uraimé pedig Evvák.~Az összegyûlt fõurak lelkes »
33086  IV,  127   |                       menyecskét.~- Ez a csata az asszonyoké volt. Menjünk,
33087  IV,  127   |                        várát 1299-ben. Ugyanaz az Apor, akinek a lányába beleszeretett
33088  IV,  127   |                  nevetve hányt Majláth fittyet az ötezer ostromlónak. Szégyenszemre
33089  IV,  127   |                        nem nagy virtus.«~Hanem az özvegyasszonynak jó pártfogója
33090  IV,  127   |                   nikápolyi basát, Bala béget, az izgága fõúr ellen. Majláth
33091  IV,  127   |                       Majláth ismét behúzódott az õ »Fa-garasába«. (Egy fagaras,
33092  IV,  127   |                     fagaras, amelyik többet ér az ország valamennyi rézgarasánál.)~
33093  IV,  127   |                      valamennyi rézgarasánál.)~Az ostromot megkezdé Bala bég,
33094  IV,  127   |                        hogy a vár bevehetetlen az õ seregével s fogyatékos
33095  IV,  127   |                    várban szolgált Majláthnál: az ajánlkozott neki jó pénzért
33096  IV,  127   |                     adni. Som Ferencnek hítták az illetõt.~Som uram roppant
33097  IV,  127   |                      berendezésérõl, erejérõl, az õrségrõl nem. Mert Som uram
33098  IV,  127   |                   megfordulván; szakember volt az elárulásokban. Bala bég
33099  IV,  127   |                     kezdett rágcsálni, s mikor az ostromló basa követet küldött
33100  IV,  127   |                    beszélni, Majláth megindítá az alkudozást e találkozás
33101  IV,  127   |                        török fõtisztet, köztük az édes testvéremet, Hasszán
33102  IV,  127   |                        nem elég - folyt tovább az alkudozás -, hanem esküt
33103  IV,  127   |                       megesküdött ünnepélyesen az alkoránra tett két ujjal,
33104  IV,  127   |                 Esküszöm Allahra és Mohamedre, az õ szent szakállára, hogy
33105  IV,  127   |                  Majláth Istvánt, míg ez a nap az égen jár, egy ujjal sem
33106  IV,  127   |                        gyors léptekkel sietett az ostromló táborba, a vezéri
33107  IV,  127   |                     még korán volt. A nap csak az imént kelt föl a hegyek
33108  IV,  127   |                     érzi magát nála, és mindig az lett a megállapodás, hogy
33109  IV,  127   |                          hiszen nem sokból áll az.~Pedig biz az elég sokból
33110  IV,  127   |                       sokból áll az.~Pedig biz az elég sokból állt, mert mihelyt
33111  IV,  127   |                kedélyesen megkötözni.~- Hát ez az esküd? - ordítá dühösen
33112  IV,  127   |                       bántódásod, míg ez a nap az égen jár, - de nem kötelez
33113  IV,  127   |                       legjobb lenne, ha eladná az uradalmát s kimenekülne
33114  IV,  127   |               fejedelemnek Fogarast s kifutott az országból.~Célját érte Békés;
33115  IV,  127   |                 akkorra már meg volt választva az új fejedelem: Báthori István.
33116  IV,  127   |                       a kemény ostrom, de most az egyszer sikerrel - mert
33117  IV,  127   |              fejedelmeknek való birtok is volt az. Magányos úri embernél valóságos
33118  IV,  127   |                       könnyen kísértetbe hozta az embert, hogy valami egyébnek
33119  IV,  127   |                        Szép helyen áll. Jobbra az egymást sûrûn váltogató
33120  IV,  127   |                    bemenni nem lehetett rajta. Az udvaron száz öles, kõbõl
33121  IV,  127   |                   szultán visszaüzente neki:~- Az lesz a legszebb boglár gyõzelmi
33122  IV,  127   |                  koszorúdon.~Tehát Egerre fájt az Ali foga, de elõbb Egernek
33123  IV,  127   |                       hogy aztán nyitva legyen az út. Drégely ellen indult.~
33124  IV,  127   |                       indult.~Drégelynek abban az idõben két parancsnoka volt:
33125  IV,  127   |                        és Békefalussy Gergely. Az utóbbi szerencséjére nem
33126  IV,  127   |             szerencsétlenségére, mert ma talán az õ nevét is költõk balladái
33127  IV,  127   |                   tennék fülbemászóvá, dicsõvé az utódok elõtt.~Szondy volt
33128  IV,  127   |                      volt csak otthon. Mihelyt az ellenség érkeztét megtudta,
33129  IV,  127   |                kettejüket.~Másnap már ott volt az ellenség, nagy hévvel kezdvén
33130  IV,  127   |                  ellenség, nagy hévvel kezdvén az ostromot, ámbár mint Tinódi
33131  IV,  127   |                 lehetett jól fölkészülve, mert az elsõ ostromok nem sikerültek;
33132  IV,  127   |                   látszottak. Már-már kifáradt az Ali türelme, midõn sátrába
33133  IV,  127   |                      basa kedvetlenül -, talán az én bõrömet akarja kicserezni?~-
33134  IV,  127   |                   válasszal.~- Sok idejébe fog az a basának kerülni, hogy
33135  IV,  127   |                         amit a fejnek szántam.~Az aga dühbe jött. »Ejnye pokolra
33136  IV,  127   |                        éppen a basa jelent meg az ajtóban, s inté, hogy eresszék
33137  IV,  127   |                  Hatalmas basa, tudd meg, hogy az én apám kõmûves volt, õ
33138  IV,  127   |                   falakat, hogy a faltörõ kos, az ágyúgolyóbis nem árt nekik.~
33139  IV,  127   |                  vigyorgott.~- Okos ember volt az én apám, mert egy helyütt
33140  IV,  127   |                    kutya, hanem mondd meg, hol az a gyenge hely.~- Igen, uram,
33141  IV,  127   |                        Igen, uram, de ez nekem az örökségem. Beláthatod, hatalmas
33142  IV,  127   |                     itt a táborban; megkezdjük az ostromot a te fecsegésed
33143  IV,  127   |                        jól talál elsülni, arra az esetre is megkapod az útravalót.~
33144  IV,  127   |                     arra az esetre is megkapod az útravalót.~Nyomban nekiszegezteté
33145  IV,  127   |                     Nyomban nekiszegezteté Ali az ágyúkat a kaputoronynak…
33146  IV,  127   |                  vitézért. Nosza, küldjetek el az oroszfalvi papért.«~Márton,
33147  IV,  127   |                    oroszfalvi papért.«~Márton, az oroszfalvi pap, nagy diplomata
33148  IV,  127   |                      fehér kendõ lobogtatással az ellenség állásáról, hanem
33149  IV,  127   |                      ellenség állásáról, hanem az Ali bizalmát is bírta.~-
33150  IV,  127   |               becsületes pap Szondy Györgyhöz, az én képembe. Mondd meg neki
33151  IV,  127   |                      szavakkal, hogy kár volna az õ életeért, adja fel a várat,
33152  IV,  127   |                     nem biztatja, de mire való az oktalanság a hõsködésben?~
33153  IV,  127   |                      most, Márton, jó barátom. Az ég hozott ide.~- Az ég hozott,
33154  IV,  127   |                   barátom. Az ég hozott ide.~- Az ég hozott, de Ali küldött. -
33155  IV,  127   |                        Ali küldött. - S átadta az üzenetet saját rábeszélõ
33156  IV,  127   |                  becsületes ember, hanem én is az vagyok. Az üzenet, amit
33157  IV,  127   |                         hanem én is az vagyok. Az üzenet, amit hoztál, nem
33158  IV,  127   |                maradtunk. Talán csak nem veszi az egyház rossz néven - tette
33159  IV,  127   |                   követnek gyóntunk meg.~Mikor az oroszfalvi pap meggyóntatta
33160  IV,  127   |                      Naplemente elõtt ott lesz az üzenetem.~Azzal elbocsátván
33161  IV,  127   |                         olyan, mely valamiképp az ellenség erejét növelné,
33162  IV,  127   |                  erejét növelné, összehordatta az udvaron egy garmadába és
33163  IV,  127   |                naplementig türelmetlenül várta az üzenetet. Észrevette a nagy
33164  IV,  127   |                     gomolygott. Vajon mi lehet az? Végre jelentették, hogy
33165  IV,  127   |                        Mind erõsebben hangzott az »Allah«, egyre halkabban
33166  IV,  127   |                      míg végre teljesen elhalt az utóbbi név, halálos hörgéssé
33167  IV,  127   |                       a haldoklók ajkain, csak az »Allah« harsogott egyedül.
33168  IV,  127   |                      reszketõ hangon s kezével az átellenben levõ hegyre mutatott. -
33169  IV,  127   |                        világvégéiglen…~Elesvén az õrség, Aliék vonultak be
33170  IV,  127   |                       A basa megvetõleg nézett az árulóra s intett két csausznak.~-
33171  IV,  127   |                   bõrébe.~A csauszok megfogták az oroszfalvi vargát, kapálózott,
33172  IV,  127   |                      egy szomszéd hegynyelven, az Ipolyhoz közel. Most ez
33173  IV,  127   |                       divatban volt egy idõben az elõkelõ szalonokban, de
33174  IV,  127   |                      Halál János Zsigmondra és az urakra!~Még akkor nem sok
33175  IV,  127   |                     sem aludott, ellenök küldé az oláh származású Majláthot,
33176  IV,  127   |                       messze attól, Várhegyen.~Az egyik várnak azt a nevet
33177  IV,  127   |                       szégyent tûrni. 1599-ben az egyik gúnyvárat (a várhegyit)
33178  IV,  127   |                     hogy kõ kövön alig maradt.~Az udvarhelyi fészek sokkal
33179  IV,  127   |                  Zápolyák címere), néhol pedig az Izabelláé: a kígyó.~De ha
33180  IV,  127   |              nyughattak a vitéz székelyek, míg az a farkas rájok vicsorította
33181  IV,  127   |                  tekerõdzni.~Nekiestek egy nap az udvarhelyi várnak is és
33182  IV,  127   |                  szégyenüket. Keservesen esett az a téglahordás.~János Zsigmond
33183  IV,  127   |                     János Zsigmond halála után az álladalomé lett a vár, majd
33184  IV,  127   |                       nak hívják. Farkastej nõ az udvarán s kígyó csúszik
33185  IV,  127   |                      vannak. A krónika szerint az itt ásott sóból hozták a
33186  IV,  127   |                      lelõtt trubadúr szelleme, az ablakból kiugrott várkisasszony
33187  IV,  127   |                        s egy álló évig tart.« (Az öreg elõdök is értették
33188  IV,  127   |                     öreg elõdök is értették ám az úri tempót.)~Kisvárda várában
33189  IV,  127   |                      tempót.)~Kisvárda várában az utolsó Krucsay lefejeztette
33190  IV,  127   |                 lefejeztette a feleségét, mert az anyának érezte magát, s
33191  IV,  127   |                      egy jóslat nehezült; hogy az utolsó Krucsay el fogja
33192  IV,  127   |                        utolsó Krucsay el fogja az országot árulni. Krucsay
33193  IV,  127   |                        tehát azt gondolta: »Én az országot ugyan el nem árulom,
33194  IV,  127   |                     árulom, hadd legyek hát én az utolsó Krucsay.« Nem is
33195  IV,  127   |                       várában (hol Újlaki volt az úr) egyszer az igazságos
33196  IV,  127   |                     Újlaki volt az úr) egyszer az igazságos Mátyás is megfordult,
33197  IV,  127   |                        nélkül adta fel a halat az asztalra. A király behívatta
33198  IV,  127   |                 kiaszott karjain. Ikrek voltak az ártatlanok.~Az iker-szülést
33199  IV,  127   |                    Ikrek voltak az ártatlanok.~Az iker-szülést a kor, és így
33200  IV,  127   |                       Szolgák, kergessétek el!~Az elkergetett nõ átokra emelte
33201  IV,  127   |                  legyen, Miczbánné, egyszerre…~Az átok megfogta. Miczbánné
33202  IV,  127   |                doktorátust tenni.)~De ehelyett az elsõ ünnepélyes tornát pompásan
33203  IV,  127   |                      kérdõre vonta a dajkát, s az mindent bevallott, hogy
33204  IV,  127   |                    gondjaira bízta s gondolva, az anya szíve egykor hogy meglágyul,
33205  IV,  127   |                    elhódította s 5521 aranyért az eprejesieknek zálogba adta.
33206  IV,  128   |                        a cím furcsának látszik az olvasó előtt: »Kis híja,
33207  IV,  128   |                        lett belőlem.«~De olyan az élet, ezer furcsaság szövi
33208  IV,  128   |                   furcsaság szövi át. S kivált az újságíró, mint háborús időben
33209  IV,  128   |                 dolgozom. Ah, hogy tovaröppent az a nap, mikor elõször ültem
33210  IV,  128   |                      ülök a parlamentben (mert az ócska nagy íróasztal, amely
33211  IV,  128   |                       oda is elvitt engem), de az országot rázkódtató politikai
33212  IV,  128   |                     milyen rettenetes nap volt az, mikor a Ghyczy Kálmán halálát
33213  IV,  128   |                   kivált stiláris szempontból; az egész közleménynek csak
33214  IV,  128   |                        egész közleménynek csak az az egy baja volt, hogy az
33215  IV,  128   |                     egész közleménynek csak az az egy baja volt, hogy az öreg
33216  IV,  128   |                      az az egy baja volt, hogy az öreg Ghyczy maga is elolvasta
33217  IV,  128   |                  Leverten, szemlesütve jártunk az utcákon. Maga a »gyilkos«
33218  IV,  128   |                     fordítok, ahol »mi« hoztuk az elsõ értesítést. Sok van
33219  IV,  128   |                      olyan. Tarkán mosolyog le az elsárgult papírról… Ni,
33220  IV,  128   |                       nemzetgazda. Errõl folyt az örökös disputa.~Gyenge testalkatába
33221  IV,  128   |                     egy tavaszi hónapnak éppen az utolsó napján.~Persze hogy
33222  IV,  128   |                       kifigurázzák. Nem is jár az oda gyakorta. Hogy a lánglelkû
33223  IV,  128   |                   Gyuláért mégis bekopogtatott az idén, talán az az oka, mert
33224  IV,  128   |                   bekopogtatott az idén, talán az az oka, mert õ maga váltig
33225  IV,  128   |                bekopogtatott az idén, talán az az oka, mert õ maga váltig
33226  IV,  128   |                       jó a halálnak udvarolni.~Az õskorban t. i. a legrégibb
33227  IV,  128   |                       hatalmas lapban, mely ma az egész országot elözönli
33228  IV,  128   |                     héten kettõ jött s ezeknek az én barátom, Pulszky Károly
33229  IV,  128   |                     jönnek a falvakból, akiket az úton elfognak a kortesek
33230  IV,  128   |                különbözõ pártok tanyái vannak. Az »Oroszlány« kocsma kapujánál
33231  IV,  128   |                       a napi vagy talán inkább az éjjeli bevételeit. A háttérben
33232  IV,  128   |                        bevételeit. A háttérben az elmaradhatatlan katonaudvarló
33233  IV,  128   |                      nekem fogja tulajdonítani az egész sületlenséget, mert
33234  IV,  128   |                     nagyobb-nagyobb dühbe jött az én tisztelt barátom, csapkodott
33235  IV,  128   |                      kezeivel.~- Nem szobalány az, te balek, hanem Anglia
33236  IV,  128   |                    neked persze fogalmad sincs az allegóriákról. Nem baka
33237  IV,  128   |                        allegóriákról. Nem baka az (Oh, mindjárt megpukkadok
33238  IV,  128   |             megpukkadok mérgemben), nem katona az, hanem a római pápa a tiarával
33239  IV,  128   |                       kezét.~Nemsokára feljött az öreg Pulszky Ferenc is,
33240  IV,  128   |                 elpanaszolták a nagy lapszust. Az öregúr közömbösen mondá:~-
33241  IV,  128   |                    nektek.~Ezalatt apródonként az én vérem is felforrt, s
33242  IV,  128   |                      velök, ide velök!~Felütik az egyiket, mely még Hogarth
33243  IV,  128   |                      ez bolondulva?~Hát bizony az egykorú magyarázó is szobalánynak
33244  IV,  128   |                       hogy mire van talentuma. Az igaz, hogy sokáig kerestük.~
33245  IV,  128   |                  pályámat, midõn megbetegedett az én tisztelt barátom, Törs
33246  IV,  128   |                    leírásokat hozott naponkint az »Országházból«. Ez volt
33247  IV,  128   |                      ösztökélt, hogy megtettem az õ kedveért, mígnem aztán
33248  IV,  128   |                        aki egyszer megkóstolta az újságírói kenyeret, édes
33249  IV,  128   |                       újságírói kenyeret, édes az annak örökké.~Ami a huszárnak
33250  IV,  128   |                        és mundérja együttvéve, az nekünk a lap. A fészek,
33251  IV,  128   |                       szárnyunk megnõtt. Meleg az és puha is, bár kietlennek
33252  IV,  128   |                     Pesti Hirlapnál. Áldja meg az Isten ezt az öreg asztalt!~
33253  IV,  128   |                         Áldja meg az Isten ezt az öreg asztalt!~Íme, ez annak
33254  IV,  128   |                       nem emlékszem már rá. De az sohase megy ki többé az
33255  IV,  128   |                        az sohase megy ki többé az eszembõl, hogy voltaképpen
33256  IV,  128   |                  voltaképpen mennyit ér nekünk az a titulus: »ismert nevû
33257  IV,  128   |                       a feleségem elõtt, abból az idõbõl, mikor még a »Zuglóban«
33258  IV,  128   |                   lebben, látni a búzát, ahogy az a kalászát dajkálja… Mintha
33259  IV,  128   |                        exkirálya is bõdül néha az állatkertbõl.~A néphumor
33260  IV,  128   |                     siketek villái« nevet adta az ideépült nyári kastélyoknak,
33261  IV,  128   |                    otthon családjaikkal töltik az estét, tele tüdõvel szíva
33262  IV,  128   |                       a Zugló villái drágábbak az ostendei nyaralásnál is.
33263  IV,  128   |                   hazamenni, nem is bátorságos az erdõn keresztül, még a bérkocsisok
33264  IV,  128   |                       felül), míg nekiindulnak az éji útnak.~Általában sohase
33265  IV,  128   |                       hisznek. Mert a nyaralás az elégedetlenség költészete.~
33266  IV,  128   |                      ahol hûvös van, elnevezik az állapotokat »pénzen vett
33267  IV,  128   |                        tél«-nek, ha meleg van, az akkor »eben guba«.~Itthon
33268  IV,  128   |                 zivatarokkal… Nem tudtak volna az eleink egy kicsit odább
33269  IV,  128   |                 türelmetlenek voltak már, hogy az áldomást megihassák.)~Egy
33270  IV,  128   |                     itt felettünk van valahol; az égi háborúhoz szükséges
33271  IV,  128   |                        naponkint a vihar, zeng az ég, kavarog a felhõ s hasadoznak
33272  IV,  128   |                   hasadoznak ki a mennyboltból az izzó vörös pántlikák…~Ilyenkor
33273  IV,  128   |                    támadt éjfélkor. Megnyíltak az ég csatornái s a szél üvöltve
33274  IV,  128   |                    szél üvöltve nyargalt végig az utcákon, rázta a cégtáblákat,
33275  IV,  128   |                        csattanás jelezte, hogy az égiek egy-egy követ hajítottak
33276  IV,  128   |                    nagynehezen szánta rá magát az egyik.~- Isten neki! Tessék
33277  IV,  128   |                        Mit kíván odáig?~- Maga az úr fogja meglátni, mennyit
33278  IV,  128   |                    mennyit érdemlek - dörmögte az ázott köpönyeg.~Beültem,
33279  IV,  128   |               kedvetlenül.~A két ló meghorkant az Andrássy út elején, sehogy
33280  IV,  128   |                        menjünk ki, uram.~- No, az volna szép. Mindenáron haza
33281  IV,  128   |                        országot egy szivarért! Az Andrássy út azonban ki volt
33282  IV,  128   |                      jég s kioltogatta a szél. Az üzleteket is nyilván az
33283  IV,  128   |                        Az üzleteket is nyilván az üvegesek iránti ellenszenvbõl
33284  IV,  128   |                        nyitva levõ trafik elé, az Erzsébet körúton.~A bolt,
33285  IV,  128   |                    Érdekes leány, hm… (Persze, az írónak mindjárt érdekes.)
33286  IV,  128   |                     idõre rég nem emlékszem.~- Az ám! - szólt vontatottan. -
33287  IV,  128   |                   felette biztatónak látszott. Az ördögbe is, ebbõl csakugyan
33288  IV,  128   |                     legendáknak egész raja van az írói világban, hogy a toll
33289  IV,  128   |                       éppen elõtte állok… Csak az az átkozott drága kocsi
33290  IV,  128   |                    éppen elõtte állok… Csak az az átkozott drága kocsi ne
33291  IV,  128   |                       Mit? Már reggelt mond?~- Az idõ nem ül veszteg, ténsuram.~-
33292  IV,  128   |                       tovább is.~- Persze, sok az éji vevõ.~- Az Andrássy
33293  IV,  128   |                     Persze, sok az éji vevõ.~- Az Andrássy úton nagy a forgalom
33294  IV,  128   |          hátrasimította õszbevegyülõ üstökét. »Az vagyok én, Veréb Pál« -
33295  IV,  128   |                    nagy alázatosan.~- Nem tesz az semmit. Gyújtson rá. Vegyen
33296  IV,  128   |                       is hagytuk el? Én hiszek az örök hûségben, kisasszony,
33297  IV,  128   |                   hûségben, kisasszony, hiszek az örök szerelemben. Magam
33298  IV,  128   |                  mondja!~- Hallgassa meg elõbb az esetemet… de üljön, kérem,
33299  IV,  128   |                       azon más hiba, csak hogy az orra egy kicsit meg volt
33300  IV,  128   |                         becsurgott volna rajta az esõ… Veréb, ha éhes kend,
33301  IV,  128   |                          Négy fertályt szokott az óra ütni - szólt kenetteljesen
33302  IV,  128   |                     ütni - szólt kenetteljesen az öreg, kibõl, úgy látszik,
33303  IV,  128   |                      maradhatok még. Veréb már az ördögé, csak ez a kis ördög
33304  IV,  128   |                       ez a kis ördög lenne már az enyém.~A bolt hátterében
33305  IV,  128   |                       Ezt a két betût faragtam az iskolapadokba, az élõfákba
33306  IV,  128   |                     faragtam az iskolapadokba, az élõfákba az erdõben. Izsépy
33307  IV,  128   |                     iskolapadokba, az élõfákba az erdõben. Izsépy Eszter volt
33308  IV,  128   |                     hittem, a szívem hasad meg az én Eszterkém után (aki errõl
33309  IV,  128   |                   közelebb!~- Csak nem ülhetek az ölébe. Innen is meghallom,
33310  IV,  128   |                meghallom, mi történt azután?~- Az történt, hogy egyszer csinos
33311  IV,  128   |                    hanem éppen úgy kunkorodott az orra, mint azé, fölfelé.
33312  IV,  128   |                      fodorminta, beleszerettem az orra miatt.~- Csapodár!
33313  IV,  128   |                        csillagok! - jegyzé meg az öreg, a kezeit vígan dörzsölve.~-
33314  IV,  128   |                  dörzsölve.~- Margitnak hítták az új ideált. Hosszúkás, halovány
33315  IV,  128   |                szeretem.~- Hja, persze magának az kellett volna, hogy lencse
33316  IV,  128   |                     megénekeltem haját, fülét, az orrát pláne hexameterben
33317  IV,  128   |                        Pesten jogász koromban, az elsõ lencse, melyet asszonyarcon
33318  IV,  128   |                     persze, persze…~- De ebben az alakjában már Szabó Katicának
33319  IV,  128   |                       egy szépségbaja neki is, az, hogy nagyon elõre állt
33320  IV,  128   |                         hogy nagyon elõre állt az állcsontja, de mindegy,
33321  IV,  128   |                        a meglepõ fordulatot.~- Az most jön. Egypár év múlva
33322  IV,  128   |                       A logikai sorrend megvan az örök szerelemben.~- Gyönyörû
33323  IV,  128   |                        egy logika!~- Lássa, ez az átszármazási teória, melyet
33324  IV,  128   |                segítségével örökké hû maradhat az ember. Igaz, vagy nem?~-
33325  IV,  128   |                   magamhoz szorítsam.~- No, mi az? - szisszent fel haragosan
33326  IV,  128   |                  feldöntve széket és edényeket az útban.~- Vissza! - kiáltá
33327  IV,  128   |                       csúf ember! - S becsapta az ajtót orrom elõtt. (Nem
33328  IV,  128   |                 tehetetlenül, röstelkedve, míg az öreg Veréb egykedvûen szörpölgetett,
33329  IV,  128   |            szattyán-portéka. Hiszen majd kijön az.~Magam is reméltem. Mert
33330  IV,  128   |                      nagyon szigorúan hangzott az a »csúf ember« szó. A szerelmesek
33331  IV,  128   |                       A szerelmesek szótárában az édes szavak közé van bejegyezve.
33332  IV,  128   |                    szavak közé van bejegyezve. Az ember nem tudhatja róla,
33333  IV,  128   |                    Olyan nagyon bolond két szó az.~Nosza, rimánkodásra fogtam
33334  IV,  128   |                     Nosza, rimánkodásra fogtam az ajtónál, gyöngéden kopogtatva.~-
33335  IV,  128   |                      magában beszélgetne. Vagy az is lehetséges, zokog odabent.
33336  IV,  128   |               türelmemet, nagyot ütve öklömmel az ajtóra.~- Fizetek!~Az öreg
33337  IV,  128   |                 öklömmel az ajtóra.~- Fizetek!~Az öreg Veréb a fejét csóválta
33338  IV,  128   |                  gyengén a kilincs, s megnyílt az ajtó. Szívem megdobbant.
33339  IV,  128   |                     álmos hangon. - Szép, hogy az embert nem hagyják aludni.~-
33340  IV,  128   |                   embert nem hagyják aludni.~- Az ördög költötte fel - vágtam
33341  IV,  128   |                     csizmádat!«~Felszámítottuk az elfogyasztott holmit, s
33342  IV,  128   |                    tejesszekerek végigrobognak az utcán, itt-ott hallik a
33343  IV,  128   |                       menjünk!~- Hová? - kérdé az öreg csodálkozva.~- Hát
33344  IV,  128   |                    szép história. Hát nem maga az én kocsisom, aki idáig hozott
33345  IV,  128   |                  édesapám, isten nyugosztalja, az volt valamikor kocsis is
33346  IV,  128   |                        õr itt a környékrõl.~Ez az egyetlen komolyabb kaland,
33347  IV,  128   |                 életembõl kitarkállik. S errõl az egy kalandomról is elmondhatom,
33348  IV,  129   |                históriát Flammarion Kamillnak, az Urania szerzőjének is, ha
33349  IV,  129   |                       vége sincs.~Megesett már az is, hogy két elbeszélésből
33350  IV,  129   |                    csak ketten írhassanak meg, az eddig elő nem fordult.~Erckmann
33351  IV,  129   |                     Chatrian együtt dolgoznak, az igaz, egyik talán a mesét
33352  IV,  129   |                     mesét gondolja ki, a másik az előadás művészetével járul
33353  IV,  129   |                    elbeszéléshez. Lészen pedig az egyik Bocsoki József uram,
33354  IV,  129   |             csaholással csörtetve a falu felé? Az se közönséges dolog, mikor
33355  IV,  129   |                       e percben adta ki lelkét az Úrnak.~Hát arról vajon tud-e
33356  IV,  129   |                     szerint igaz, amit mondok.~Az egész falu tudja, miből
33357  IV,  129   |               tajtékpipa megakadt a környéken, az mind az én szántóföldem
33358  IV,  129   |                  megakadt a környéken, az mind az én szántóföldem volt. De
33359  IV,  129   |                       kis kert mellett vitt el az utam. A fák levelei mozdulatlanul
33360  IV,  129   |                     egy óriási giliszta. Talán az is volt, csak én néztem
33361  IV,  129   |              magyaráztam meg bővebben.~- Ha jó az izé, veszek. Jöjjön kend!~
33362  IV,  129   |                        a portékát.~Megkerültük az épületet, hátulról mentünk
33363  IV,  129   |                       a pajtába, melynek arról az oldalról nem volt se kapuja,
33364  IV,  129   |                    Menjetek a pokolba! - szólt az én vevõm, s a két úr rögtön
33365  IV,  129   |                   kérdé.~- De bizony van közte az is.~Még egypár kérdést tett:
33366  IV,  129   |                     Hát csak nem üti a földhöz az embert. Nem-e lesz nagyon
33367  IV,  129   |                   sincs a makrancosság, úgy ég az, mint a parancsolat. Kifogásolta,
33368  IV,  129   |                       a legjavát.~Kezébe vette az egész nyalábot, hogy kiválassza.~
33369  IV,  129   |                    történt) kénszag ütötte meg az orromat.~A vörösszemû macska
33370  IV,  129   |                       ténsuram? - hebegtem, de az utolsó szót már belém fojtotta
33371  IV,  129   |              összeszedhettem magamat, futottam az átkozott helyrõl, ahogy
33372  IV,  129   |          papírdarabokat, egy denevér, kip-kop, az arcomba ütõdött (hess, pokol
33373  IV,  129   |                       A te vevõd a sátán volt.~Az volt (isten engem úgy segéljen),
33374  IV,  129   |                        a tíz font árával.~III. Az én előadásom - és egyszersmind
33375  IV,  129   |                    előadásom - és egyszersmind az elbeszélés vége~Mindazon
33376  IV,  129   |                       uramé a legigazabb, mert az tényeken alapszik.~Bocsoki
33377  IV,  129   |                     kertben van a budai aréna. Az aréna elõtt egy kópé színész
33378  IV,  129   |                      süllyesztõn álló társukat az anyafölddel - már persze
33379  IV,  129   |                    dohánykával együtt.~…Valami az, hogy milyen ravasz, pihent
33380  IV,  129   |                       pihent eszük van ezeknek az imposztor komédiásoknak!~
33381  IV,  130   |                                        HOVÁ ÉR AZ EMBER?36~1890~Amint nõ,
33382  IV,  130   |                        1890~Amint nõ, öregszik az ember, úgy idomulnak vágyai,
33383  IV,  130   |                     amint bûnösöket vallatott, az öregúr ki akart küldeni:~-
33384  IV,  130   |                 kavicsból van a göröngye annak az útnak, mely a rozmaringos
33385  IV,  130   |                szerencsém.~Ráfanyalodtam tehát az íróságra. Mert valami az!
33386  IV,  130   |                       az íróságra. Mert valami az! Olyan szép leányt írhatok
33387  IV,  130   |                   Átestem ezen is, s amint jön az életnek borongós, bágyadt
33388  IV,  130   |                 borongós, bágyadt õsze, jönnek az ezüst szálak a haj közé: »
33389  IV,  130   |                     helyet nekünk«: szétoszlik az illúziók színes köde. Alszanak,
33390  IV,  130   |                    egészséges ember lenni.«~Ez az egy reális pozíció van.
33391  IV,  130   |                         csak ilyenkor látja be az ember, mikor már a doktorával
33392  IV,  130   |                        természetem, irigységem az amerikai férfiakra irányul,
33393  IV,  131   |                       A SZEMÉRMES ASSZONY~1890~Az első ebéd~Maky István elõkelõ
33394  IV,  131   |                      nyáron egy cseh fürdõben. Az öregúr a leányával, özvegy
33395  IV,  131   |                     Mindjárt valaki.~Lőn, hogy az öreg Maky, aki nagyon megszeretett
33396  IV,  131   |                      hozzám:~- Sürgönyt kaptam az este, egypár napra Bécsbe
33397  IV,  131   |                 ebédeljen uramöcsémékkel.~Ezek az »uramöcsémék« két barátom
33398  IV,  131   |                 szolgabírák nem szoktak lenni.~Az öregúr elutazott, és Mária
33399  IV,  131   |                  asztaltársunk volt a legszebb az egész fürdőn. Hajlékony
33400  IV,  131   |                      köztünk.~Szavajárása volt az »erős meggyőződésem«. Erős
33401  IV,  131   |                       Erős meggyőződésem, hogy az éjjel jól fogok aludni.
33402  IV,  131   |                       mulatságosabbak lenni.~*~Az első ebédnél a közönséges
33403  IV,  131   |                  párbeszéd meg ne törjön, ő is az időhöz nyúlt. Ez az ős forrás,
33404  IV,  131   |                       ő is az időhöz nyúlt. Ez az ős forrás, amelyből az a
33405  IV,  131   |                      Ez az ős forrás, amelyből az a nagy »semmi« táplálkozik,
33406  IV,  131   |                          Önzõ!~- Csak számító. Az embernek elõrelátónak kell
33407  IV,  131   |                        fogja verni ma a fákról az éretlen almákat s az összes
33408  IV,  131   |                    fákról az éretlen almákat s az összes vendéglõsök étlapjain
33409  IV,  131   |                rétesekben.~Mária mosolygott, s az õ mosolya olyan volt, mintha
33410  IV,  131   |                   mintha a napfény szaladgálna az abroszon.~Majd felém fordult,
33411  IV,  131   |                          dünnyögte gépiesen.~- Az asztalok mind el voltak
33412  IV,  131   |                        Én »angolná«-nak mondom az angol nõket - elméskedett
33413  IV,  131   |                       ülés« joggal minõsíthetõ az etikett szubtilitásai szerint »
33414  IV,  131   |                        szeretném megnyerni.«~- Az a csont-óra csakugyan csinos
33415  IV,  131   |                      fel:~- Uram! kíméljen meg az ilyen pikantériáktól…~Hangja
33416  IV,  131   |                   hangot sem ejtettem ki többé az egész ebéd alatt, mérgemet
33417  IV,  131   |                   Mária lesütött szemekkel ült az asztalnál és szintén hallgatott.~
33418  IV,  131   |                        Ilyen rosszul végzõdött az elsõ ebéd. Hanem iszen megállj,
33419  IV,  131   |                     egy képviselõ volt jelen.) Az összeredmény úgyis nyilvánosságra
33420  IV,  131   |                       Eszembe jutottak bûneim… az országgyûlési beszédek…
33421  IV,  131   |                        Géza. Úgy éreztem, hogy az õ bûneiket is le kell imádkoznom.
33422  IV,  131   |                        maradtam tizenkét napig az örökvárosban, de nem tudom,
33423  IV,  131   |                       Eszembe jutott falunkban az öreg plébános úr. Még mikor
33424  IV,  131   |                       a búcsúsoknak. A gyónás, az áldozás. Azután meg ami
33425  IV,  131   |                      hinné el, hogy meggyóntam az összes bûneimet egy barátnak…
33426  IV,  131   |                       szabadulni kellett tõle. Az igaz, hogy valami 25 Miatyánk
33427  IV,  131   |                   Õnagysága közbevetette, hogy az talán nincs bebizonyítva
33428  IV,  131   |                      micsoda fölemelõ gondolat az, ha az ember a velencei
33429  IV,  131   |                       fölemelõ gondolat az, ha az ember a velencei templom
33430  IV,  131   |                     mozaikja alatt társaloghat az égiekkel. Úgy belebeszélte
33431  IV,  131   |               oszlottunk széjjel s mindenkinek az arcán ott ült a megilletõdés,
33432  IV,  131   |                     még a leves elõtt megnézte az étlapot a szolgabíró és
33433  IV,  131   |                      kr. Hát keresztények ezek az emberek! Közönséges gazok,
33434  IV,  131   |                        gazok, csalók. Mi ennek az oka? S mi lehetne ez ellen
33435  IV,  131   |                    korcsmáros háta mögé, mikor az árakat befirkantja.~A szolgabíró
33436  IV,  131   |                 egyszerûbb dolog kellene, hogy az emberiség megjavuljon.~-
33437  IV,  131   |                        Volt-e olyan idõ, mikor az emberiség a vallás balzsamát
33438  IV,  131   |                   nélkül hagyta volna. Érdekes az a fejlõdés, amelyen az isten-eszme
33439  IV,  131   |                 Érdekes az a fejlõdés, amelyen az isten-eszme idõk folyamán
33440  IV,  131   |                       keresztülment. A kavics, az agyag, a fétis, a bálvány,
33441  IV,  131   |                       a tûz mind játszotta már az istenszerepet és mindegyik
33442  IV,  131   |                    perzsa munkáscsaládot, mely az istenénél melegedett, annál
33443  IV,  131   |                     megköszönje neki a levest… Az isten-eszmével természetes,
33444  IV,  131   |                         Mert mi hasznát vennõk az istennek, ha számunkra örök
33445  IV,  131   |                        életet nem biztosítana? Az ember sokkal magasabban
33446  IV,  131   |                  minden egyéb teremtménynél, õ az úr, a többi szolga, amelyeket
33447  IV,  131   |                   amelyeket kedveért teremtett az úristen. Õ még az élettel
33448  IV,  131   |                    teremtett az úristen. Õ még az élettel sem elégszik meg,
33449  IV,  131   |                   életet kíván. Milyen lesz ez az élet? Az megint a fantázia
33450  IV,  131   |                        Milyen lesz ez az élet? Az megint a fantázia dolga.
33451  IV,  131   |                       megint a fantázia dolga. Az egyik anyagi örömöket keres,
33452  IV,  131   |                         a harmadik kész inkább az állatokba bújni, csakhogy
33453  IV,  131   |                      biztosítsa. S higgye meg, az emberiség nagy alkotásai
33454  IV,  131   |                       hajlam megnyilatkozásai. Az a hatalmas fáraó, aki millióknak
33455  IV,  131   |              magasztosabb cél, melyért életét, az ifjú szív örömeit oly könnyen
33456  IV,  131   |                      hit a legnagyobb jótevõje az embernek. Igaz, szemmel
33457  IV,  131   |                      nevét a bankárok közé, de az egész világ tele van adományaival…
33458  IV,  131   |                       dzsentriben, amint eljön az új özönvíz, az új Szodoma
33459  IV,  131   |                     amint eljön az új özönvíz, az új Szodoma és Gomorra, az
33460  IV,  131   |                      az új Szodoma és Gomorra, az új Szalmanasszár és Nabukodonozor;
33461  IV,  131   |                Szalmanasszár és Nabukodonozor; az állami adminisztráció…~Így
33462  IV,  131   |                       csak most? fogja mondani az olvasó.)~Magunkra ebédeltünk,
33463  IV,  131   |                        hát kedvünkre lehettünk az asszonyok között.~Ötödik
33464  IV,  131   |                    Ötödik ebéd~Mária megjelent az ebédnél, pompásan nézett
33465  IV,  131   |                   hazudnak.~Minthogy a mai nap az én számomra volt jelölve,
33466  IV,  131   |                Akárhányszor válik igazsággá és az igazságból lesz hazugság.~-
33467  IV,  131   |                     ebbõl kihozni?~- Azt, hogy az égi hatalmak a hazugságot
33468  IV,  131   |                   romoltak. Ott vannak például az anachoreták, a legelsõ szentek,
33469  IV,  131   |                    csak beszélj kérlek.~- Ezek az anachoreták ott éltek Líbia
33470  IV,  131   |                      János nagyon szerette ezt az ételt. Pompásan tudták készíteni,
33471  IV,  131   |                   sonkolyt szokás. Gourmand-ok az anachoreták között is voltak…
33472  IV,  131   |                 oszlopon ült és ott várta, míg az arrajárók ennie adnak. A
33473  IV,  131   |                 gyomrot kínozni: hát nincsenek az embernek más testrészei
33474  IV,  131   |                flagella és cilicium.~- Mi volt az? - kérdé a képviselõ élénken.~-
33475  IV,  131   |                       Ferencnek nagyon érdekes az életrajza, majd mindjárt
33476  IV,  131   |               összenéztünk.~Újra bekövetkezett az ötödnap elõtti kínos csönd,
33477  IV,  131   |                 tányérjára. - Mit felelt aztán az angol asszony?~
33478  IV,  132   |                                       AESKULAP AZ ALFÖLDÖN~1890~Szegény nagybátyám
33479  IV,  132   |                        ez volt a szavajárása); az bánt csak, hogy ezt a nehány
33480  IV,  132   |                      ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne
33481  IV,  132   |                        Milyen érdekes út lenne az, végigröpülni az Alföld
33482  IV,  132   |                      út lenne az, végigröpülni az Alföld felett például háromszáz
33483  IV,  132   |                    látna elterülni maga elõtt.~Az öreg elsárgult, ajka körül
33484  IV,  132   |                 Nagybátyám utolsó ötlete (mert az öreg elmés ember volt, s
33485  IV,  132   |                    városházára, tudtomra adván az egész szenátus elõtt, hogy »
33486  IV,  132   |                        elõtt, hogy »minekutána az eddigi orvosdoktor ezután
33487  IV,  132   |               nagybátyám utódjának«.~- De hisz az lehetetlen - dadogtam elfogódva.~
33488  IV,  132   |                       élhessen, ahhoz fõképpen az szükséges, hogy mi haljunk.
33489  IV,  132   |                 tetszett kérem mondani?~- Hogy az egész dolog rám nézve megtisztelõ,
33490  IV,  132   |                   kevélyen ütött a mellére.)~- Az a baj kérem, hogy én még
33491  IV,  132   |                         Még egy évem van hátra az egyetemen a diplomáig.~-
33492  IV,  132   |                          Vagy mi várunk., vagy az egyetem siessen.~Faragó
33493  IV,  132   |                   szólott:~- Nem célirányos se az egyik, se a másik mód, mivelhogy
33494  IV,  132   |                   doktor uramöcsénk, azt ugyan az ötödikben sem fogdossa ki
33495  IV,  132   |                 hiányzó ötödik esztendõ miatt, az orvosi diurnumokból egy
33496  IV,  132   |                    hogy csak úgy fogadhatom el az állomást, ha megvárják,
33497  IV,  132   |                        el egy évi szabadsággal az egyetemre, tanulmányaimat
33498  IV,  132   |                    mesét, csodakalandokat vár, az keressen magának más mesélõt.
33499  IV,  132   |                 házikót évi negyven forintért. Az elsõ napok ismerkedéssel
33500  IV,  132   |                     szólt kedélyesen -, akinek az emberölésben van módja,