bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

33501  IV,  132   |                        emberölésben van módja, az nem szorul az idõölésre.~
33502  IV,  132   |                       van módja, az nem szorul az idõölésre.~Pedig dehogynem.
33503  IV,  132   |                        õk is alá vagynak vetve az emberi porhüvely romlandósági
33504  IV,  132   |                   csoportosan, mint a ludak, s az év bizonyos szakaiban. Egyenkint
33505  IV,  132   |                    gyümölcsérés, vagyis inkább az éretlen gyümölcsök idején.
33506  IV,  132   |                 megromlott gyomrokat. Ilyenkor az egész város beteg. Nyugodjék
33507  IV,  132   |                     nyomai.~Minden fehér volt, az ég, a föld; s az ég- és
33508  IV,  132   |                   fehér volt, az ég, a föld; s az ég- és a földnek egyforma
33509  IV,  132   |                       csak a tó vize válik ki, az is fehér, de olyan színben,
33510  IV,  132   |                         de olyan színben, mint az olvasztott ólom. Ezt a tavat
33511  IV,  132   |                   dagasztótésztája lett belõle az ördögöknek, hogy pokol abban
33512  IV,  132   |                        hogy pokol abban járni. Az utcák csak helyenkint vannak
33513  IV,  132   |                        sárban hurutyoló kocsin az ostoros gyereket: »Vigyázz,
33514  IV,  132   |                    gyereket: »Vigyázz, kölyök, az isten szerelmeért rá ne
33515  IV,  132   |                      istenkísértésbõl hatolni. Az az idõ ez az Alföldön, míg
33516  IV,  132   |                   istenkísértésbõl hatolni. Az az idõ ez az Alföldön, míg
33517  IV,  132   |         istenkísértésbõl hatolni. Az az idõ ez az Alföldön, míg a komoly fagy
33518  IV,  132   |                  viszik ki ugatni a kutyákat.«~Az egész város csöndes aluszékony
33519  IV,  132   |              Hajdúságban nem a sas és oroszlán az ideális állat, de a bika;
33520  IV,  132   |                      vendéglõsné tyúkjai.~Bent az ivóban nehány szál ember
33521  IV,  132   |          csizmadiamester felköszönti szépen:~- Az isten éltesse, komámuram,
33522  IV,  132   |                      isten éltesse, komámuram, az…~Itt megakad s keresi hihetõleg »
33523  IV,  132   |                    megakad s keresi hihetõleg »az emberi kor legvégsõbb határát«,
33524  IV,  132   |                    világítanak.~Mire visszavág az elmés borbély:~- Hagyja
33525  IV,  132   |                     búsuljon, sógor - biztatja az alsóvárosi kántor, a »fülemile-torkú« -,
33526  IV,  132   |                      be lesz már vezetve a gáz az officinába.~Gáz Hajdú-Lucaszéken!
33527  IV,  132   |                    élet van még a Bikán kívül, az részben a »Népkör«-be szorul,
33528  IV,  132   |                        szorul, hol a kaputosok az újságlapokat búvják; a cukrászdában
33529  IV,  132   |                 lucaszéki Deák Ferencek, távol az újságok hazudozásaitól,
33530  IV,  132   |                         mégis csak innen lehet az igazságot leszûrni.~Fuvarosember
33531  IV,  132   |                      rendszerint megered a szó az atyafiban s fel van hordva
33532  IV,  132   |                      vagy nem.~Ha olcsó a zab, az a békét jelenti, a drága
33533  IV,  132   |                   vásárolják össze. (Fecseghet az újság, nem kell rá hederíteni.)~
33534  IV,  132   |                        olyat, ami érdekli. Még az orvos is.~Ott hallottam
33535  IV,  132   |                     helyes. Íme, hát közeledik az igézõ pillanat, melyrõl
33536  IV,  132   |                 melyrõl annyit álmodik öt évig az orvosnövendék: az elsõ páciens,
33537  IV,  132   |                      öt évig az orvosnövendék: az elsõ páciens, az elsõ recept,
33538  IV,  132   |                orvosnövendék: az elsõ páciens, az elsõ recept, az elsõ honorárium…~
33539  IV,  132   |                       páciens, az elsõ recept, az elsõ honorárium…~Szívem
33540  IV,  132   |                bevárják, míg a természet segít az öregen.~- Mit a természet!
33541  IV,  132   |               praxisomba? Micsoda szemtelenség az tõle?~Sok sületlenséget
33542  IV,  132   |                       is kellett, mert szakadt az esõ.~- Menjünk - mondám
33543  IV,  132   |                        esõ.~- Menjünk - mondám az ott künn didergõ, zömök
33544  IV,  132   |                   Miféle Földvárhoz? - kiáltám az öreg fülébe.~- Ahova mindnyájan
33545  IV,  132   |                       árulni.~- Ahá értem már, az öreg eszerint nehéz állapotban
33546  IV,  132   |                       meghígítja a zuhogó esõ. Az ernyõmmel a szél birkózott,
33547  IV,  132   |                     engem. Mondja meg, hol van az a ház?~- Odább van, kérem
33548  IV,  132   |                       alásan.~- Odább! Mit ért az »odább« alatt? Nem evett
33549  IV,  132   |                        Ki? Hogy ki? - tûnõdött az öreg pipáját szürtyögtetve. -
33550  IV,  132   |                   pipáját szürtyögtetve. - Hát az óriások talán tudtak, akik
33551  IV,  132   |                     óriások talán tudtak, akik az emberek elõtt laktak itt.~-
33552  IV,  132   |                       feleltem bosszankodva. - Az óriásoknak több eszük volt,
33553  IV,  132   |                    granáriuma mellett.~- Nekem az utcát mondja és a házszámot.
33554  IV,  132   |                  makacskodik kend?~- Nincs itt az utcáknak, uram, semmi nevük,
33555  IV,  132   |                     sincsen numerus.~- No, már az más. Akkor csakugyan nem
33556  IV,  132   |                      manupropriámat odanyomtam az anyaföld kovászába) végre
33557  IV,  132   |                   fehérre meszelt házhoz.~- Ez az - mondá az öreg. - Itt vagyunk,
33558  IV,  132   |                        házhoz.~- Ez az - mondá az öreg. - Itt vagyunk, tensuram.~-
33559  IV,  132   |                       valahára!~Amint beléptem az utcaajtón, négy nagy komondor
33560  IV,  132   |                    tisztán maradt öltönyömbõl. Az egyik beleharapott az újdonatúj
33561  IV,  132   |             öltönyömbõl. Az egyik beleharapott az újdonatúj köpönyegembe és
33562  IV,  132   |                   köpönyegembe és leszakította az egyik végét, a másik is
33563  IV,  132   |                         Hej, Bodri! Ej. Cifra!~Az ajtóbul nem mozdult, karcsú
33564  IV,  132   |                       emelhetek kifogást, mert az határozottan pártomat fogta.~-
33565  IV,  132   |                    essék a nyakatok. Nézze meg az ember ezeket a veszett állatokat.
33566  IV,  132   |                létániát elkiabálva hátrafutott az ólak felé.~Nagy nehezen
33567  IV,  132   |                     Azaz, dehogy nyílik; éppen az volt a baj, hogy sehogysem
33568  IV,  132   |                   kilincs után. Hát meg van ez az ajtó babonázva?~Az öreg,
33569  IV,  132   |                      van ez az ajtó babonázva?~Az öreg, aki utánam kullogott,
33570  IV,  132   |                    rángassa meg, nagy jó uram!~Az ám ni! Csak most vettem
33571  IV,  132   |                    leleményesen fityegett alá.~Az ajtó felnyílt s kitárult
33572  IV,  132   |                kitárult a várva-várt színhely: az elsõ páciens és házanépe.~
33573  IV,  132   |                       bûz képviselve volt itt. Az atmoszféra egy-egy atomja
33574  IV,  132   |                     ételszagokat hömpölygetett az orrom alá, melyek gyors
33575  IV,  132   |                     Rendszerint azzal kezdõdik az orvosi segély, hogy »mutassa
33576  IV,  132   |                    nyelvét«, azután következik az ütér és a többi: de itt,
33577  IV,  132   |                   elbeszéléseibõl, egészen más az elsõ szükséges teendõ.~Odaléptem
33578  IV,  132   |                        teendõ.~Odaléptem tehát az ablakhoz és a fehércsontos
33579  IV,  132   |                    aeskulapi botommal kilöktem az üveget. Darabjai csörömpölve
33580  IV,  132   |                     gyámoltalan - sikoltozának az asszonyok.~- Fogják be azt
33581  IV,  132   |                        Hiszen ebben a szobában az egészséges embernek is meg
33582  IV,  132   |                  Melyikök Kótyiné?~- Én vagyok az - szólalt meg egy koros,
33583  IV,  132   |                 szemeit. Így hozza ezt magával az illedelem.~- Mióta beteg
33584  IV,  132   |                       illedelem.~- Mióta beteg az ura?~- Egy hete múlt tegnap.~
33585  IV,  132   |                       volt fehér lerakodással, az ütere lázt mutatott.~- Mije
33586  IV,  132   |                        lihegte bágyadtan.~- Mi az a minden? Fáj az orra?~-
33587  IV,  132   |               bágyadtan.~- Mi az a minden? Fáj az orra?~- Nem.~- No, lássa.
33588  IV,  132   |                      No, lássa. Hát a szeme?~- Az sem.~- No, lássa. Ösmerje
33589  IV,  132   |                       ez a baj?~- Hát úgy volt az, megtisztelem alásan…~-
33590  IV,  132   |                       íziben.~- Hát azt mondom az én jó uramnak, éppen künn
33591  IV,  132   |                  sógortól«. Mire visszafelelte az uram. »Az ám, ha bolhával
33592  IV,  132   |                        visszafelelte az uram. »Az ám, ha bolhával lehetne
33593  IV,  132   |                     lehetne érte fizetni, mert az neked van«, mert tréfálkozó
33594  IV,  132   |                      mert tréfálkozó csintalan az én emberem, míg az irháját
33595  IV,  132   |                   csintalan az én emberem, míg az irháját bírja. Hiába hánykolódol
33596  IV,  132   |                       apjuk, mert én megmondom az igazat a doktor úrnak. Én
33597  IV,  132   |                        a beszélgetést, pénzünk az igaz, nincs, de van a Tüskés
33598  IV,  132   |                  megmaradna. Vedd fel, öregem, az ünneplõ mándlit s eredj
33599  IV,  132   |                       belõle megkövetem alásan az aranka. Ugyan galambom,
33600  IV,  132   |                     mert minden rendben volna, az emberem sem nyomná most
33601  IV,  132   |                        emberem sem nyomná most az ágyat, õt meg az ágy, ha
33602  IV,  132   |                   nyomná most az ágyat, õt meg az ágy, ha a gonosz gerjedelmek
33603  IV,  132   |                  legyeskedésnél marad a dolog. Az unokámnak persze, hogy nem
33604  IV,  132   |                   történt a Bilaék lakodalmán? Az történt, hogy Tüskés uram
33605  IV,  132   |                    hogy Tüskés uram fölhevülve az italoktól, meg az unokám
33606  IV,  132   |                   fölhevülve az italoktól, meg az unokám ragyogó szemeitõl,
33607  IV,  132   |                  elengedem apádnak egy csókért az intereseket.« Unokám ríva
33608  IV,  132   |                énbennem is kigyulladt a méreg. Az egész városnak kikiáltja,
33609  IV,  132   |                 kidoboltatás van hátra! Mondom az uramnak: »Betelt a pohár,
33610  IV,  132   |                     könyökét, úgy illusztrálta az akkori haragját.) Forgósadta,
33611  IV,  132   |                        fizessük ki a zsiványt. Az én gyerekem fejére ne rakjon
33612  IV,  132   |                        Úgy is lett, kivezettük az istállóból a tehenet, a
33613  IV,  132   |                       a délutánig. A tehénkét, az igaz, még délelõtt megvette
33614  IV,  132   |                       legyen negyvenhat” - így az uram. „Nem adok többet negyvennégynél” -
33615  IV,  132   |                    mészáros. „Menjünk, mondom, az Arany-Sarlóba, az ide közel
33616  IV,  132   |                      mondom, az Arany-Sarlóba, az ide közel van.” De az ördög
33617  IV,  132   |           Arany-Sarlóba, az ide közel van.” De az ördög súgta a mészárosnak
33618  IV,  132   |                     Nem írhatom meg a receptet az öklömmel. Hát nincs a háznál
33619  IV,  132   |                       de azt a Palika vitte el az iskolába. Mert úgy nézzen
33620  IV,  132   |                       és menyecske unokám van, az egyik gyerekem, a Palika,
33621  IV,  132   |                     jött elé többé semmi nedv, az már kifolyt útközben.~-
33622  IV,  132   |                    pulyácskám! - sikoltott fel az anyja, a vér láttára -,
33623  IV,  132   |                        verekedtetek! No, semmi az, édes, megmosom, bekötöm.
33624  IV,  132   |                 megmosom, bekötöm. Katonadolog az! Úgy, a Nagy Istvánék gyerekeivel
33625  IV,  132   |               akasztófáravaló vakarcs, hol van az a seprõ? Add csak ide, Zsófi!~-
33626  IV,  132   |                      volna a háznál… Nem lehet az embernek, lelkem, mindene.~.......~
33627  IV,  132   |                    doktor úr, így átázva, mint az ürge?~- Kótyiéknál voltam.~-
33628  IV,  132   |                        honorárium.~- Mennyi is az? - kérdém. - Szabályozva
33629  IV,  133   |                 ismerőseim azzal állítanak meg az utcán: »Mikor küld már nekünk
33630  IV,  133   |                    kell. No, de legalább ennek az egynek a terhét lerázom
33631  IV,  133   |                  holtan pottyant a lábainkhoz.~Az öreg Filcsik, aki a kapuajtóból
33632  IV,  133   |                        aki a kapuajtóból nézte az eseményt, biztatólag kurjantott
33633  IV,  133   |                        a szobába Gilagó Marci (az a vén cigányprímás, aki
33634  IV,  133   |                        Jól van, jól, Marci, de az apám nincs itthon, nekem
33635  IV,  133   |                   bánjon el a fegyverrel.~Künn az utcán kusza kiáltások, vad
33636  IV,  133   |                   csomó ijedt asszony befutott az udvarunkra.~- Jaj, úrfi,
33637  IV,  133   |                        Mit, hogy nem tud lõni? az Úristen is csak egy kicsikét
33638  IV,  133   |                      Elviszlek Selmecbányára.«~Az öreg Filcsik megsimogatta
33639  IV,  133   |                       mert én nem akarom, hogy az állatok hóhérja legyen.«
33640  IV,  133   |              visszafelelt: A Veresek nem értik az effélét! (Veres Mária volt
33641  IV,  133   |                        Veres Mária volt anyám, az ebecki Veresekbõl.) A Veresek
33642  IV,  133   |              kötekedések igen gyakoriak voltak az én édeseim közt, s hol ez
33643  IV,  133   |                     állottam a kékkõi erdõben. Az öregúr éppen a vadász-kalendáriumot
33644  IV,  133   |                     ment a lábába, katonadolog az egész. Gúnyos mosoly szaladgált
33645  IV,  133   |                       Gúnyos mosoly szaladgált az öreg tömött bajusza körül,
33646  IV,  133   |                     véve, édes öcsém, ilyenkor az õszi hónapokban. Ezt elfelejtettem
33647  IV,  133   |                       egy gyalogúton hazafelé.~Az est különben is küszöbön
33648  IV,  133   |                   veréb! Vagy hogy talán éppen az! Hátha a lelke…~Összerezzentem.~-
33649  IV,  133   |                      puskámnak meg volt töltve az egyik csöve: rásütöttem,
33650  IV,  133   |                    egyik csöve: rásütöttem, de az én verebem föl se vette,
33651  IV,  133   |                       semmi kétség immár, hogy az a fehér veréb lelke.~Csrip!
33652  IV,  133   |                Meglehet képzelõdés, vízió volt az egész, - de azóta nem vettem
33653  IV,  133   |                      kerülöm a vadászokat is - az egy becsületes stüszi vadászt
33654  IV,  134   |                       képviselõház órája felõl az a hír terjedt el, hogy rosszul
33655  IV,  134   |                 felelte:~- Egy bizonyos, és ez az, hogy dél elmúlt.~Hanem
33656  IV,  134   |                    szerint persze mégse tudtam az órámat megigazítani.~Szerencsére
33657  IV,  134   |                      réven se tudtam meg tehát az idõt, de hiszen ott ül egy
33658  IV,  134   |                  László Mihály, majd megmondja az.~- Hány óra, Miska?~Miska
33659  IV,  134   |                      lelkem, hány óra?~Gajári, az örökké kedves és udvarias
33660  IV,  134   |                    lehet most?~Apponyi kiveszi az óráját s így szól:~- Tekintettel
33661  IV,  134   |                        perckor igazítottam meg az órámat a politechnikum órájához,
33662  IV,  134   |                       mondják meg!~Ott hagytam az elkeseredett szittyát, s
33663  IV,  134   |                  közömbös hideg alak közt csak az egyetlenegy Lukács Béla
33664  IV,  134   |                        azonban már elment volt az ülésbõl.~*~Egy szó, mint
33665  IV,  134   |                 ülésbõl.~*~Egy szó, mint száz. Az egész ülés alatt még annyira
33666  IV,  134   |                         csodálatos talentum ez az övé!~
33667  IV,  135   |                       abban van a, differencia az igazhivők és a gyaurok közt,
33668  IV,  135   |                    egyetlen mennyországot ígér az Isten, a haláluk után, míg
33669  IV,  135   |                   paradicsombeli, a tubafával, az már csak pótlék.~Hanem a
33670  IV,  135   |                         mert persze szőke volt az egyik) lesütötte a kék szemeit
33671  IV,  135   |                     nem uralkodik a hagymáz?~- Az most nekünk a legkegyetlenebb
33672  IV,  135   |                halálnak a pallos által, akikre az nem vágyik, s visszatartani
33673  IV,  135   |                    Egy-két hónap múlva megjött az okmány Sárospatakról: a
33674  IV,  135   |                        már szinte maga izgatta az embereket:~- Hát már semmi
33675  IV,  135   |                      meg senkit? Aludttej foly az ereitekben? Való is nektek
33676  IV,  135   |                        próbálni a jus gladiit. Az átkozott doktor, akit Bercsényi
33677  IV,  135   |                   feljelentette a fejedelemnek az ártatlan szûzek szájába
33678  IV,  135   |                       György, Walter Konrád és az újonnan választott bíró,
33679  IV,  135   |                        filiszternek való dolog az; Meskó uram mester volt
33680  IV,  135   |                         Meskó uram mester volt az állati bõrök kikészítésében,
33681  IV,  135   |                   tudott bánni, de vérben csak az új bíró, Palojtay Kristóf
33682  IV,  135   |                       hozzá a hóhért?~- Hát mi az ördögöt csináljunk? Ki vállalja
33683  IV,  135   |                 csináljunk? Ki vállalja magára az intézkedést?~De bizony senki
33684  IV,  135   |                         hosszú tanakodás után, az lõn a megállapodás, hogy
33685  IV,  135   |                    városát teszi nevetségessé. Az õsmesékben az elátkozott
33686  IV,  135   |                    nevetségessé. Az õsmesékben az elátkozott csónakos kiugorhat
33687  IV,  135   |                       kiugorhat a vízparton, s az marad bent a kalamitásban
33688  IV,  135   |                      könyvecskével a kúriához, az majd kitekeri a nyakatokat!~
33689  IV,  136   |                embrióban voltak a lóversenyek. Az epsomi és a longchamp-i
33690  IV,  136   |                         azt hiszem, legföljebb az elõzködés lehetett meg a
33691  IV,  136   |                        meg a mai versenyekbõl. Az elõzködés az õsapa. Már
33692  IV,  136   |                     versenyekbõl. Az elõzködés az õsapa. Már talán Árpád is
33693  IV,  136   |                      hol termett több zab!« De az ellenfelet is biztatják
33694  IV,  136   |                       lovat, mert nem püspök!« Az országút fölvert porfelhõjében
33695  IV,  136   |                 országút fölvert porfelhõjében az egész vonalon fakó fogatok
33696  IV,  136   |                       királyné fülébe eljutott az új élvezet híre messze földrõl,
33697  IV,  136   |                      meg is csiklandozta. Mert az asszony asszony, még ha
33698  IV,  136   |                        fején van is.~Beszélték az angol lordokról, hogy egyenesen
33699  IV,  136   |                       mi élvezet van abban, ha az egyik ló hamarabb ér be
33700  IV,  136   |               valamelyiknek.~Laxenburgban volt az elsõ efféle verseny. Gróf
33701  IV,  136   |                 Pünkösd másodnapjára tûzték ki az ünnepélyt, mely zárt körben
33702  IV,  136   |              palotahölgyeivel a sátorból nézte az érkezõket, hogy arcát a
33703  IV,  136   |                         Mert még mindig õrizte az arcát, melyrõl azt énekelték
33704  IV,  136   |                lüktetni látszik a bõrük alatt.~Az urak félkört foglaltak a
33705  IV,  136   |                    titkon illetlen nevetgélés.~Az emberek egymásra néznek,
33706  IV,  136   |                      Csakugyan furcsák voltak. Az egyik sovány elcsigázott
33707  IV,  136   |                        ballábára sántított, de az egészséges lábait is alig
33708  IV,  136   |                    Ezekkel akarsz te elõzködni az urak pompás paripáival?~-
33709  IV,  136   |                        a mi szeretett fiunk?~- Az elcsigázott sovány gebe
33710  IV,  136   |                         vakmerõen folytatta:~- Az elhízott renyhe ló a nemesség…~-
33711  IV,  136   |                  Bocsánat fölség, a szavamért. Az te magad vagy, aki nem látod,
33712  IV,  137   |                        sóvárnoki Soós János úr az ő »vendégszerető úri házához« (
33713  IV,  137   |                        kocsist, se ő engem. De az se tudhatja, hajón jövök-e
33714  IV,  137   |                    markában.~- Mappa van nálam az ábrázatáról.~- Mappa! Énrólam!
33715  IV,  137   |                     azon száma volt nála, mely az arcképemet közli.~- A tekintetes
33716  IV,  137   |                magamban és fölültem a csézára.~Az urambátyám lovai~Estefelé
33717  IV,  137   |                     dolgom volt, amint átestem az atyafiságos összecsókolózásokon,
33718  IV,  137   |                     lovai vannak, János bácsi.~Az öreg kedvtelenül morgott
33719  IV,  137   |                       zsarátnokkal eteti õket?~Az öregúr fájdalmasan sóhajtott.~-
33720  IV,  137   |                   fájdalmasan sóhajtott.~- Nem az enyimek, édes öcsém.~- Hogyan?
33721  IV,  137   |                       Hogyan? Nem a bátyámé?~- Az ármádiából valók! - folytatá
33722  IV,  137   |                     Afféle honvéd-lovak.~Leült az asztalhoz, nagy fejét lehajtotta
33723  IV,  137   |                     Máli néni ezalatt fölhozta az uzsonnát. Egy kis kávét,
33724  IV,  137   |                  vacsorát elkészítem. Mert biz az lassabban megy, mióta lányom
33725  IV,  137   |                       nincsen, aki segítene.~- Az igaz, nini: Hol van az én
33726  IV,  137   |                         Az igaz, nini: Hol van az én Mari húgom?~- Hát nem
33727  IV,  137   |                    férjnél? A kis Mancika! Aki az én térdemen üldögélt még
33728  IV,  137   |                üldögélt még a minap.~Máli néni az õ édes meleg hangján tett
33729  IV,  137   |                           Kihez? - mordult fel az öregúr. - Hát azt is a császár
33730  IV,  137   |                 Hallgass, Málcsi. Ami úgy van, az úgy van. Katonatiszt, punktum.
33731  IV,  137   |                   tölgy meg a jegenyék?~- A fa az erdõbe való, fráter - szólt
33732  IV,  137   |                    Ahhoz te nem értesz. Miután az erdõbe át nem vihettem õket,
33733  IV,  137   |                     kivágattam õket a tûzre.~- Az ugyan nagy kár volt!~- Ej,
33734  IV,  137   |                        fa is elunja, fiacskám, az egyforma szolgálattételt.
33735  IV,  137   |                       van egy kedvenc plántám, az anyjuknak is van egy. Untig
33736  IV,  137   |               anyjuknak is van egy. Untig elég az.~- No, már azokra a plántákra
33737  IV,  137   |                   plántákra kíváncsi vagyok.~- Az enyimet meg nem mutatom -
33738  IV,  137   |                        meg nem mutatom - mondá az öreg hamiskásan hunyorítva
33739  IV,  137   |                       hunyorítva a szemével -, az ott van eldugva a kukorica
33740  IV,  137   |                       meg, ezt dugjuk a fülébe az állatnak, s az embernek
33741  IV,  137   |                        a fülébe az állatnak, s az embernek herbateát fõzünk
33742  IV,  137   |                       gyógyítja, a doktor csak az urakhoz jár, akik nem hisznek
33743  IV,  137   |             baziliszkusz-fû erejében. Csakhogy az urak után meg nem él a doktor.~-
33744  IV,  137   |                        éppen megfordítva hinné az ember.~- Ej, dehogy! A parasztok
33745  IV,  137   |                 szidják a doktort, de fizetik, az urak pedig nem fizetik,
33746  IV,  137   |                       szolgáló harsány hangja.~Az urambátyám lapja~Vacsora
33747  IV,  137   |                     nincs is meg.~- Úgy? Akkor az »Ellenõr«-re.~- Csakhogy
33748  IV,  137   |                        Ellenõr«-re.~- Csakhogy az sincs!~- Lehetetlen! - szólt
33749  IV,  137   |              kormánypárti lapot rendeljen meg; az ördög tudja jobban, mifélét.~
33750  IV,  137   |                     jött a postás egy köteggel az »Egyetértés«-bõl.~- No,
33751  IV,  137   |                      itt a lap! - kiáltott föl az öregúr élénken. S fölrakván
33752  IV,  137   |                    Élvezett. Izzadság csurgott az arcán, míg a harisnyát kötögetõ
33753  IV,  137   |                        mikor fog fölszisszenni az öregúr: »Ejnye, ezer ördög!
33754  IV,  137   |                       csendet:~- Nos, mit mond az újság, János bácsi?~- Kotyog.
33755  IV,  137   |               tetszetõs beosztást, beleöntitek az egyéniségteket, belelehelitek
33756  IV,  137   |                  egyéniségteket, belelehelitek az üde hangot: addig az öregúr
33757  IV,  137   |             belelehelitek az üde hangot: addig az öregúr kiveszi a lapcsomagból
33758  IV,  137   |                  öregúr kiveszi a lapcsomagból az öt nap elõtti számot és
33759  IV,  137   |                        elõtt bejött a szobámba az öregúr a gyertyával (amit
33760  IV,  137   |                       jó termés.~- Ej, dehogy. Az nem segít. Hanem három-négy
33761  IV,  138   |                      Annyira szaporodnak, hogy az ország lakosait bízvást
33762  IV,  138   |                      kormánybiztosok. Valamint az élettelen tárgyakat is meg
33763  IV,  138   |                        odvas fa vagy egy hegy. Az odvas fákról és a hegyekrõl
33764  IV,  138   |                       nevû kormánybiztosokkal.~Az ember feje szinte gõzölög
33765  IV,  138   |            elkellenének.~Lassankint beleszokik az ember s mindent ebbõl a
33766  IV,  138   |                   felhõt, a napot, a szeleket, az egész mindenséget. Amint
33767  IV,  138   |                 istentelen emberek valának, és az õ gonoszságok mind az égig
33768  IV,  138   |                       és az õ gonoszságok mind az égig fel-hata. Parantsolá
33769  IV,  138   |                     ülvén, szalad vala. Amiért az ég nagy szelet küldött utána,
33770  IV,  138   |                   azonnal meg-szünék a’ tenger az õ háborgásától. Készített
33771  IV,  138   |               szorultságában, és keserûségében az Úrhoz. Parantsolá azért
33772  IV,  138   |                        Ninivébe és ott kiabálá az utczán, hogy a város negyven
33773  IV,  138   |                      mezõkön egy hajlékot, hol az alatt élne, míg meglátná
33774  IV,  138   |             békétlenségében stb.~*~Csodálatos, az örök szép történet, amint
33775  IV,  138   |                       tette rám a régi hatást. Az istentelenség szállott-e
33776  IV,  138   |                   nekem egy percre, bizonyosan az ördögök incselkedése folytán,
33777  IV,  138   |                     Ninivébe.~Úgy, úgy! Hiszen az egész történet ismerõs tegnapról-tegnapelõttrõl.~
33778  IV,  138   |                        lakosai rosszalkodának, az Úr maga elé hívatja a diplomata
33779  IV,  138   |                 hatáskör nem volt ínyére, vagy az állás, lehetséges az is,
33780  IV,  138   |                      vagy az állás, lehetséges az is, hogy mint szenvedélyes
33781  IV,  138   |                    sokra tartják - s ebbõl áll az igazi politika.~De a világ
33782  IV,  138   |                       megkapta Jónás, de lelke az engedetlenségre hajlott.
33783  IV,  138   |                        népe elrémül s kutatja, az égi haragnak okozója ki
33784  IV,  138   |                     Igenis, hajósok, én vagyok az ok. Ne keressetek mást!
33785  IV,  138   |                      mást! Oppozícióban voltam az ég ellen s innen a mennydörgõs
33786  IV,  138   |                     Jónás úr igazi típusa volt az eszélyes opportunistáknak.~
33787  IV,  138   |                     soha kormánybiztos! De nem az történt. A mennyei gondviselés
33788  IV,  138   |                     mélységes tenger fenekérõl az Úrhoz, hogy immár nem leszen
33789  IV,  138   |                       városra, szerte kiabálva az utcákon:~- Negyven nap múlva
33790  IV,  138   |                        mármost elsüllyeszteni! Az, hogy a város megtért, megjavult
33791  IV,  138   |                   megjavult azóta, neki semmi. Az õ tekintélye az elsõ dolog,
33792  IV,  138   |                    neki semmi. Az õ tekintélye az elsõ dolog, nem a közügy.~
33793  IV,  138   |                        föl itt a klubban; örök az; a világ kezdetétõl való.~
33794  IV,  138   |             kihurcolkodott a városból (nyilván az utcai kraváloktól tartott)
33795  IV,  138   |                      tök gyökereit megrágta és az árnyékot adó levelek elfonnyadtak.~
33796  IV,  138   |                       szívvel kiszakadt belõle az a bizonyos »saját kérelem«.~
33797  IV,  138   |                        saját kérelem«.~Ez volt az elsõ kormánybiztos mûködésének
33798  IV,  138   |              megérdemli, hogy fölfedezve benne az elsõ kormánybiztost, ha
33799  IV,  138   |                      kijött, én is kivegyem õt az ezer év elõtti ködbõl, és
33800  IV,  138   |                      ezer év elõtti ködbõl, és az azóta mesésen elszaporodott
33801  IV,  139   |                                                AZ ÚJ KOR CSODÁI~1891~I. Szipka
33802  IV,  139   |                      KOR CSODÁI~1891~I. Szipka az alkotmányban~Ha valami lemásolni
33803  IV,  139   |                  vidáman, nagy fejét fölemelve az írásból -, ámbár nagyon
33804  IV,  139   |                     gólya.~- Mennyinél tart?~- Az ötödiknél.~- Nem tréfadolog.
33805  IV,  139   |                          Igen, Szentendrén, de az szót sem ér, megette a filokszera.
33806  IV,  139   |                         mintha Aladin beszélne az õ csodalámpájáról.~- Egy
33807  IV,  139   |                          Egy tajtékszipkája?~- Az tartja fönn a családomat.
33808  IV,  139   |                      tartja fönn a családomat. Az az én dominiumom. Nem kell
33809  IV,  139   |                   tartja fönn a családomat. Az az én dominiumom. Nem kell
33810  IV,  139   |                   valaki egyszer és átveszi?~- Az lehetetlen! Nem akadhat.
33811  IV,  139   |                    épül föl, új ezredév virrad az alkotmányra, új eszmék,
33812  IV,  139   |                        régibõl mindent elsöpör az idõ, de a Hupka-szipka matematikai
33813  IV,  139   |           korifeusainál. Lótok-futok, beszélek az érdekében majd minden évben
33814  IV,  139   |                         hanem minden évben ezt az egyet feleli:~- Várjatok
33815  IV,  139   |                     persze vártunk, azaz, hogy az öreg honvédem várt (mert
33816  IV,  139   |                      részemrõl, mindig ugyanaz az eredmény: »Várjatok még
33817  IV,  139   |                Harkányi anekdotája mindig más.~Az idén végre a negyvenkettedik
33818  IV,  139   |                     már lenniök! Akiknek akkor az ágyúk bömbölése volt a zenéjük,
33819  IV,  139   |                        egy régi ismerõs! T. i. az anekdota. No, hála istennek!
33820  IV,  139   |                   hiszen már negyven éve múlt!~Az öregúr vállat vont s kedélyesen
33821  IV,  139   |                  huszáros bajuszát.~- Hja, nem az esztendõk teszik. A derék
33822  IV,  139   |                        teszik. A derék nem fél az idõk mohától.~- Úgy? És
33823  IV,  139   |                    Meglehetõsen állunk - szólt az öreg úr elgondolkozva. -
33824  IV,  139   |                     mint ahány a forradalomban az isaszegi csata után…~- Lehetetlen
33825  IV,  139   |                       csata után…~- Lehetetlen az! És az idén?~Pista bácsi
33826  IV,  139   |                      után…~- Lehetetlen az! És az idén?~Pista bácsi a kezeit
33827  IV,  139   |                     körülbelül annyi van, mint az isaszegi csata elõtt. Az
33828  IV,  139   |                       az isaszegi csata elõtt. Az elesetteknek is megkerült
33829  IV,  139   |                       nagyobb része.~- De hisz az lehetetlen.~- Mit tudod
33830  IV,  139   |              Megfordult és ott hagyott rágódni az õs szittya legendán, a Csaba
33831  IV,  139   |                     csak kétféle célból lehet. Az egyik az, ha maga gyönyörködik
33832  IV,  139   |                 kétféle célból lehet. Az egyik az, ha maga gyönyörködik bennök
33833  IV,  139   |                       maga gyönyörködik bennök az ember. Még az is megbocsátható,
33834  IV,  139   |              gyönyörködik bennök az ember. Még az is megbocsátható, ha azért
33835  IV,  139   |                  megvan a külsõ siker is, mert az újságok már húsz év óta
33836  IV,  139   |                    tehetséges fiatal író«-nak (az örök fiatalságot e novellák
33837  IV,  139   |                  urambátyám pedig aprópénznek, az már kihoz a sodromból.~Hanem
33838  IV,  139   |                     mégse vagyok filozófus. Mi az ördög vagyok hát? Nem bánom,
33839  IV,  139   |                       felkeresni a fordítómat, az ország tízezer Kohn Mórjainak
33840  IV,  139   |                        lakik s miféle ember.~- Az egy különös teremtés - mondák -,
33841  IV,  139   |                   kleptomániában szenved.~- Mi az?~- Egy, az irodalomban gyakran
33842  IV,  139   |                       szenved.~- Mi az?~- Egy, az irodalomban gyakran elõforduló
33843  IV,  139   |               elõforduló betegség.~- Mibõl áll az?~- A lopás szenvedélyébõl.
33844  IV,  139   |                        egy egész mûvet lop. De az ön Kohnja egy közönséges
33845  IV,  139   |                  Lehetséges-e - kérdém -, hogy az efféle betegségben sínylõdõ
33846  IV,  139   |               szétszórva e lapokon.~S ezt mind az én Kohn Mórom lopkodta össze
33847  IV,  139   |                        hátuljába, a hátuljából az elejébe.~Letettem a könyvet
33848  IV,  139   |                      örömest elhiszem most már az olajos korsó és a Csaba
33849  IV,  140   |                     tudvalevőleg elsősorban is az elő- meg az utószezont ajánlják
33850  IV,  140   |                      elsősorban is az elő- meg az utószezont ajánlják minden
33851  IV,  140   |                        a kúra a legsikeresebb. Az előszezonban virágzanak
33852  IV,  140   |                       meg illatosabb a levegő. Az utószezonban pedig nincs
33853  IV,  140   |                       bizony én beugrottam, és az előszezonban gyógyíttattam
33854  IV,  140   |                        miatt, s rájöttem, hogy az az idő nem annyira a betegnek,
33855  IV,  140   |                     miatt, s rájöttem, hogy az az idő nem annyira a betegnek,
33856  IV,  140   |                       minden szobája üres; míg az igazi szezonban - amely
33857  IV,  140   |                    Most persze tudom már, hogy az előszezonban miért illatosabb
33858  IV,  140   |                        illatosabb a levegő, és az utószezonban miért fogékonyabb
33859  IV,  140   |                        a gyógymód iránt.~Abban az időben és abban a fürdőben,
33860  IV,  140   |                      betegsége volt, és akinek az ajkán hosszú ideig nem láttam
33861  IV,  140   |                      meglehetősen unalmas volt az élet. Sétáltunk, társasjátékot
33862  IV,  140   |                       ásítani.~Engem leginkább az a szomorú szép asszony érdekelt,
33863  IV,  140   |                       akinek szomszédja voltam az asztalnál és aki a szomszéd
33864  IV,  140   |                gondolom azért, mert érdekeltek az asszonyok, és azt hittem,
33865  IV,  140   |           világítótoronynak akarta előléptetni az orrát.~Pedig hát, hogy tovább
33866  IV,  140   |               megfulladt a fuvolázástól, amint az ablakon az ő szobája felé
33867  IV,  140   |                 fuvolázástól, amint az ablakon az ő szobája felé hajolva,
33868  IV,  140   |                        erős szuszogással fújta az ábrándos nótákat, mit sem
33869  IV,  140   |                        sem törődve azzal, hogy az erőlködés után rengeteg
33870  IV,  140   |                   megmutatott, jelentvén, hogy az a mi számunkra hízik egy
33871  IV,  140   |                    róka.~Amint múltak a napok, az asszony mindegyre szomorúbb
33872  IV,  140   |                    szomorúbb lett. Halaványabb az arca, unottabb a tekintete
33873  IV,  140   |                       Amit azonban kiolvastam, az semmi sem volt más, mint
33874  IV,  140   |                       semmi sem volt más, mint az, hogy én is terhére vagyok.~
33875  IV,  140   |                 szobájába. Persze, hogy kaptam az alkalmon, és siettem fölkísérni,
33876  IV,  140   |                        úgy vélte ellensúlyozni az én szerencsémet, hogy amíg
33877  IV,  140   |                       addig õ folyton kihajolt az ablakából és szuszogtatta
33878  IV,  140   |                       jobban lássam.~- De hát, az istenért, miért nem viseli? -
33879  IV,  140   |                     Azután elrakott mindent, s az a pillanatnyi derû is, amely
33880  IV,  140   |                      mutogatás közben látszott az arcán, eltûnt.~A negyedik
33881  IV,  140   |                  látszott rajta, hogy gyöngül. Az orvos erõsebben kezdte csóválni
33882  IV,  140   |                        mindnyájunknak megeredt az orrunk vére. Úgy néztünk
33883  IV,  140   |                         Úgy néztünk ki, mintha az ajtón kopogtatott volna
33884  IV,  140   |                fájdalmat sem érzek.~- Mit mond az orvos?~- Hagyja.~Ez idõben
33885  IV,  140   |                 többször láttam, hogy kint ült az erkélyen, és szemeihez illesztette
33886  IV,  140   |                       el és érzelmet fakasszon az õ szívében.~Kezdtem igen
33887  IV,  140   |                    komikusnak is, mert eközben az orvos kötelességének tartotta,
33888  IV,  140   |                       akkor érkezik meg, mikor az a fickó, aki fuvola nélkül
33889  IV,  140   |                   annyi igaz.~És én is kiültem az erkélyre, és én is szemem
33890  IV,  140   |                        kezdtem szemmel tartani az asszonyt és világosan láttam,
33891  IV,  140   |                          gondoltam magamban -, az tudja csak, hogy milyen
33892  IV,  140   |                      csak, hogy milyen szép ez az asszony! Minket a haloványsága,
33893  IV,  140   |                    vendéget hozó kocsi megállt az épület elõtt, már ott álltam
33894  IV,  140   |                    hadd nézzek a szemébe annak az atyafinak, akit olyan nehezen
33895  IV,  140   |                 kényelemnek. Meglássa, hogy ez az asszony már az ebédhez átöltözik.~
33896  IV,  140   |                         hogy ez az asszony már az ebédhez átöltözik.~Úgy történt.
33897  IV,  140   |                        átöltözik.~Úgy történt. Az új fürdõvendég átöltözött
33898  IV,  140   |                      ebédtoalettben jelent meg az étteremben.~Szétnéztem a
33899  IV,  140   |                     perc múlva azonban kinyílt az ajtó, s derült arccal, fényes,
33900  IV,  140   |                  elragadó ebédtoalettben, hogy az a másik asszony majdnem
33901  IV,  140   |                     majdnem fölkiáltott.~Ettõl az idõtõl kezdve a szép asszony
33902  IV,  140   |                        mert hát - hangsúlyozta az orvos - a fürdõnek kitûnõ
33903  IV,  140   |                        pedig ekkor jöttem arra az igazságra, hogy hajh, az
33904  IV,  140   |                       az igazságra, hogy hajh, az asszonyok mégsem a férfiak
33905  IV,  141   |                                                AZ ALKONYAT~1891~Ösmertem az
33906  IV,  141   |                      AZ ALKONYAT~1891~Ösmertem az öregurat, mikor még ragyogott.
33907  IV,  141   |                      kirakatokban látható volt az arcképe, a folyosókon orákulum
33908  IV,  141   |                   gyanánt adták szájról szájra az elejtett mondásait. A lapok
33909  IV,  141   |                    népszerûség kezdte elhagyni az öreget; õ pedig még azokból
33910  IV,  141   |                 dajkájuk nélkül.~Megesett vele az a hallatlan eset, hogy beleunt
33911  IV,  141   |                    Sehol sem olyan nehéz dolog az, mint éppen minálunk. Mert
33912  IV,  141   |                        minálunk. Mert egyebütt az ellenzék padjaira ül a visszalépõ
33913  IV,  141   |                       a visszalépõ államférfi; az elvesztett népszerûségi
33914  IV,  141   |                     ült elõbb. (Azért is ritka az olyan, aki a szekérrõl szívesen
33915  IV,  141   |                   szekérrõl szívesen lelépne.)~Az öregúr azért még »nagy«
33916  IV,  141   |                      nem olyan impozáns többé.~Az elsõ döfést az elnök adja
33917  IV,  141   |                 impozáns többé.~Az elsõ döfést az elnök adja meg neki: a legközelebbi
33918  IV,  141   |                beszédje után nem függeszti fel az ülést öt percre.~Az elsõ
33919  IV,  141   |                        fel az ülést öt percre.~Az elsõ idõkben még tíz-húsz
33920  IV,  141   |                     tíz-húsz ember kíséri haza az ülésbõl. Boldog, akinek
33921  IV,  141   |                   aggastyán, s végigmehet vele az utcákon, apró öreges járásával
33922  IV,  141   |              képviselõk, alig juthatnak hozzá.~Az utcákon még visszanéznek
33923  IV,  141   |                    Késõbb már csak a sógora és az öccse kísérgetik.~Egyszer
33924  IV,  141   |                         De minek is beszél! mi az ördögöt akar még az öreg?~
33925  IV,  141   |                         mi az ördögöt akar még az öreg?~Ami elõbb a dicsõségben
33926  IV,  141   |              dicsõségben való sütkérezés volt, az most kellemetlen kötelességévé
33927  IV,  141   |                       Ma te kísérd kérlek haza az öregurat. Én nem érek rá.~
33928  IV,  141   |                       Lacit, hogy kísérje haza az öreget.~Néha senki sem akad,
33929  IV,  141   |                morogják:~- De minek is jön már az öreg a Házba? Mit keres
33930  IV,  141   |                     néha-néha együtt kullognak az öregúrral, de a leggyakrabban
33931  IV,  141   |             leggyakrabban egyes-egyedül ballag az utcákon, botjára támaszkodva,
33932  IV,  141   |             lealkonyodott napnak ilyen szomorú az útja.~
33933  IV,  142   |                   ember volt, alig érintkezett az emberekkel. Mióta a katonaságtól
33934  IV,  142   |                   Honnan, mibõl szerezte volna az a Plutót?~Plutó! De miért
33935  IV,  142   |                     Jánosék nagyobbik gyereke, az, akinek két ballába van,
33936  IV,  142   |                        Plutónak, Mihály bácsi?~Az obsitos katona rávetette
33937  IV,  142   |                        Erzsébet hozott neki és az ablakon nyújtotta be. Az
33938  IV,  142   |                       az ablakon nyújtotta be. Az emberek azt beszélték, hogy
33939  IV,  142   |                  Bácskába korhelykedni. Értett az iváshoz.~Egyszer hetyke
33940  IV,  142   |                       tál túrós csíkot vitt be az istállóba: »Ej no, milyen
33941  IV,  142   |                   istállóba: »Ej no, milyen ló az, amelyik emberek fõztjébõl
33942  IV,  142   |                   hírnek a kapcsán összeszedte az emlékezõtehetségét Berkenyés
33943  IV,  142   |                  orrlyukain. Valami csodálatos az.~A parasztok fecsegésébe
33944  IV,  142   |                        fecsegésébe belevegyült az urak találgatása; lovag
33945  IV,  142   |                      lovag Podrovszky Leopold, az új megyefõnök szemet vetett
33946  IV,  142   |                   Csabay.~Lovag Podrovszky nem az az ember volt, aki egykönnyen
33947  IV,  142   |                        Lovag Podrovszky nem az az ember volt, aki egykönnyen
33948  IV,  142   |            kívánságairól. Különben se szerette az egyenes utat. Megbízta tehát
33949  IV,  142   |           perszvadeálja a korhely obsitost, de az csak rázta a nagy rút fejét.~-
33950  IV,  142   |                        akar, nagyobb hiba volt az, hogy a járási fõnök sikert
33951  IV,  142   |                   sokszor volt kezemben azóta, az esetrõl fölvett jegyzõkönyv:~
33952  IV,  142   |                        a Patakiék házában künn az udvaron az öreg Patakiné
33953  IV,  142   |                        házában künn az udvaron az öreg Patakiné feküdt az
33954  IV,  142   |                        az öreg Patakiné feküdt az eperfa alatt dunyhákban. »
33955  IV,  142   |                       mire nyöszörögve felelte az anyóka: »Útban vagyok, fiam,
33956  IV,  142   |               boszorkány (mert annak tartották az egész környéken) jó nagyot
33957  IV,  142   |                    hólyagosodó zöldes szemei: »Az én uram, a Plutó áldjon
33958  IV,  142   |                      keresztútra, feküdj végig az úton s ne kelj fel, bármi
33959  IV,  142   |                     fel a földrõl, taszítsd le az ördögöt, és pattanj fel
33960  IV,  142   |                        varjú volt a környéken, az mind ott várta harmadnap
33961  IV,  142   |                       és a malom megállott, és az erdõ fái meg se moccantak
33962  IV,  142   |                  nagyot dobbant, a kakas szava az éjfélt jelenti.~Koromsötétség
33963  IV,  142   |                      jönne vágtatva, elõzködve az utakon, pokoli zsibongással.~
33964  IV,  142   |            csillámlottak s megvilágíták messze az utakat, melyeken borzadályos
33965  IV,  142   |                  fazekakkal. Ninini, hiszen ez az öreg Findura szekere. Az
33966  IV,  142   |                       az öreg Findura szekere. Az öreg Finduráé, aki az öregapámhoz
33967  IV,  142   |                 szekere. Az öreg Finduráé, aki az öregapámhoz szokott szállani
33968  IV,  142   |                        a félszemére vak Pejkó. Az öreg Findura maga hajtja
33969  IV,  142   |                  vágtat.~- Hop hó! - lármázott az öreg messzirõl. - Ugorj
33970  IV,  142   |                        óriási vasboronát, mely az egész utat befogta. A borona
33971  IV,  142   |                      izzó tûzgolyó.~- Eredj el az útról, Csabay Mihály édes
33972  IV,  142   |                következett, aki úgy tett, hogy az utat locsolja. Óriási hordót
33973  IV,  142   |                       s abból tûz-lávát öntött az útra, akárcsak a palacsinta-tészta
33974  IV,  142   |                        futotta be a kékes láng az egész utat, amerre ment.
33975  IV,  142   |                       veszedelem nem ért, mert az ezredesem, gróf Hardeck
33976  IV,  142   |                     csak úgy szakadt a tajték.~Az ezredes reám kiáltott.~»
33977  IV,  142   |                  Sármány, testestõl-lelkestõl. Az óbester még egyszer rám
33978  IV,  142   |                  bundám szerencsére odafagyott az út rögeihez úgy, hogy szinte
33979  IV,  142   |                  gyönyörû fekete lovon. Ahá ez az én lovam! No, most résen
33980  IV,  142   |                        No, most résen legyünk! Az ördög jött, de egy szót
33981  IV,  142   |                       lovon, lelökvén kezemmel az ördögöt, aki az elsõ érintésre
33982  IV,  142   |                       kezemmel az ördögöt, aki az elsõ érintésre lefordult
33983  IV,  142   |               jegyzõkönyvet, átvitte elolvasni az ámbituson üldögélõ Klamarik
33984  IV,  142   |                       hazudozásra nem sajnálta az állam tintáját és papirosát?~-
33985  IV,  142   |               Sajátszerû egy ember!~- Vigye el az ördög, hanem a lovat, azt
33986  IV,  142   |                        a pokolba.~- Na persze. Az nem császári királyi terület,
33987  IV,  142   |                    nekem, hogy egy kicsit hisz az ördögökben.~- Nem tartok
33988  IV,  142   |                       bezirker -; ha csakugyan az ördögé volt a ló, az legalább
33989  IV,  142   |                 csakugyan az ördögé volt a ló, az legalább nem jelentkezik
33990  IV,  142   |                        egy kulacs borra, mikor az asszony szeme is fényesre
33991  IV,  142   |                     minden úgy összejött, hogy az egészségtõl duzzadó vérmes
33992  IV,  142   |                   halva. A szél ütötte meg, de az se lehetetlen, hogy Pataki
33993  IV,  142   |                  mogorván egy zsákon Erzsók is az õröltetõk közt.~Klamarik
33994  IV,  142   |                    hozták a zsandár halálát.~- Az már más - jegyzé meg szinte
33995  IV,  142   |                  eseménye, dolga azért hozatik az õ tudomására, mert elintézést
33996  IV,  142   |                        Végre uzsonnatájt látta az ablakon, hogy egy rékási
33997  IV,  142   |                       ez megint? Mi történt?~- Az történt, kérem alássan -
33998  IV,  142   |                     kettõt is, de hiába küldi; az egyik zsandárnak kevesebb
33999  IV,  142   |                csakugyan kevés volt egy kicsit az ideje.~- Hüm, az igaz.~-
34000  IV,  142   |                        kicsit az ideje.~- Hüm, az igaz.~- A Majna Palinak