bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

34001  IV,  142   |                   Palinak pedig túlságosan sok az ideje hozzá, mert úgy hasba
34002  IV,  142   |                      eszmélet nélkül megfekszi az ágyat legalább karácsonyig.~
34003  IV,  142   |                       megyefõnöknek juttassa.« Az õ baja lesz az - felelte
34004  IV,  142   |                      juttassa.« Az õ baja lesz az - felelte a kálnai holló -,
34005  IV,  142   |                      Gergelyt is.~- Menj ezzel az írással, de meg ne állj
34006  IV,  142   |                  gyertyákat és hogy eressze le az ablak-zsalukat. Lóhátas
34007  IV,  142   |                     Lóhátas embert ne eresszen az udvarra, s amint a rékási
34008  IV,  142   |                         hogy amint kitekintene az ablakon, éppen akkor jöhetne
34009  IV,  142   |                       a hollók beszélni, aztán az egyik toronyból a másikba,
34010  IV,  142   |                      aztán hogy a Csabay lenne az egyik holló, Pataki Erzsébet
34011  IV,  142   |                       beszélgetésre?« Éppen ez az egy szó ütött szeget a fejébe.
34012  IV,  142   |                       mikor a hatalom bosszúja az elsõ friss lánggal dúlt,
34013  IV,  142   |                    lehet, mert hát mi tagadás, az õ keze is benne volt a revolúcióban,
34014  IV,  142   |                      amilyen mélyen beeresztik az efféle kérges parasztkezeket.~
34015  IV,  142   |          következményeket, aztán zsebre gyûrte az idézõ végzést s nyugodt,
34016  IV,  142   |                     ügyeket, hanyagul húzta ki az idézõ levelet a zsebébõl.~-
34017  IV,  142   |                       hát akkor menjen be kend az írással a falu helyett aztán
34018  IV,  142   |                       Gergely kihallgatása már az enyhe idõkre esik, amikor
34019  IV,  142   |                           kérdé a vizsgálóbíró az elõvezetett Pávaitól.~Az
34020  IV,  142   |                       az elõvezetett Pávaitól.~Az csak a fejét rázta, hogy
34021  IV,  142   |                    levelet írt a bírónak, hogy az rögtön menjen Pávaival Hámfalvára,
34022  IV,  142   |                     beszélgetésre. Köszönöm én az olyan barátságos beszélgetést.~
34023  IV,  142   |                  nádaskai erdõségbe. Különösen az hatott rá, hogy Kelemen
34024  IV,  142   |                     patrónusa. Aztán nem lehet az kis dolog, ha a hatalmas
34025  IV,  142   |                        ott lappangott hetekig. Az unokái hordoztak neki nagy
34026  IV,  142   |                   dolgozik a Plutó mellett, de az egész pokol. A rékási bíró
34027  IV,  142   |                    bíró leköszönése is nyilván az õ mûve.~Hiába vigasztalta
34028  IV,  142   |                   mégis szembe találkozik vele az ember mindenütt. Hátha csakugyan
34029  IV,  142   |                 Napokig töprengett, analizálta az esetet, hol így, hol úgy.
34030  IV,  142   |                   valami grófi ménesbõl s most az elpalástolásra rejtélyességgel,
34031  IV,  142   |                        úgy, minden szétfoszlik az elme boncoló kése alatt.
34032  IV,  142   |                       ki terjeszti? Hátha maga az obsitos vagy a szeretõje,
34033  IV,  142   |                       szeret a babona Rékáson? Az egyik zsandárnak kevés lesz
34034  IV,  142   |                    egyik zsandárnak kevés lesz az ideje, a másiknak sok lesz.
34035  IV,  142   |                        a birhami erdõt is csak az a skribler indította meg,
34036  IV,  142   |                      könnyebb, mint kipróbálni az efféle babonás legendák
34037  IV,  142   |                      is próbálná, ha nem éppen az õ személye volna kockán,
34038  IV,  142   |                     volna Klamarik úrnak, hogy az egyikkel kísérleteket tehetne
34039  IV,  142   |                    mind jobban összekuszálódék az egész; Sarlay János látta
34040  IV,  142   |              természete Plutóhoz húz - maga is az ördögé, amice. Legelõször
34041  IV,  142   |                    meri azt elrendelni? Ki mer az ördöggel kikötni? Mert úgy
34042  IV,  142   |                      elõ a Kelement. Még ebben az órában utazzék el utána!~
34043  IV,  142   |                    uram szabódott:~- Nem illet az meg engem, köszönöm a kegyes
34044  IV,  142   |                vállvonogatva: »Azzal locsolgat az Úristen, amije van.«~Mire
34045  IV,  142   |                    rémítõ fekete felhõ kúszott az égen s apró békák kezdének
34046  IV,  142   |                 gúnyosan nyihogott-nyerítezett az istállóban. A Balogh Jánosék
34047  IV,  142   |                         mire hazaért vele azon az esõs éjszakán, reggel virradatkor
34048  IV,  142   |                     mint egy vén kanári madár.~Az országút mentén azok a hatalmas
34049  IV,  142   |                 vezettek, jobbadán kiszáradtak az idén; csak utólag sült ki,
34050  IV,  142   |                       kõvel a Plutót.~Ami sok, az már sok, nem lehetett tovább
34051  IV,  142   |                       ügyek közt föl volt véve az »ördög ellen való intézkedések«
34052  IV,  142   |                   ellen való intézkedések« is.~Az elöljáróság nagy dolgokat
34053  IV,  142   |                    fejeikkel. A tizedesek, kik az ajtónál álltak pálcáikkal,
34054  IV,  142   |                hatalmas ember mozdulatait; míg az egyik tanácsbeli, Sós Demeter,
34055  IV,  142   |                   mezõbíró olvasta föl írásból az útiköltségre vonatkozó számadásokat.~
34056  IV,  142   |                  szekeret fogadtunk, mivelhogy az összeveszett felek nem akartak
34057  IV,  142   |                       érve, kibékülési költség az »Arany Csillagnál« 5 " 30 "~
34058  IV,  142   |                  fennmulattunk, summa 20 " - "~Az egyes tételeknél sûrûn hangzott
34059  IV,  142   |                       de a »helyes« is. (»Hja, az ilyesmi költséggel jár.«)
34060  IV,  142   |                   költséggel jár.«) Csak éppen az utolsó pontnál csóválta
34061  IV,  142   |                       Amire csodálkozva nézett az öregbíróra Jászai Mihály
34062  IV,  142   |                    áttért a következõ tárgyra, az ördög ellen való intézkedésekre.
34063  IV,  142   |                      volt ez, mely lázba hozta az egész falut. Ember ember
34064  IV,  142   |                    tolongott a faluháza körül. Az ablakokon tündöklõ arcú
34065  IV,  142   |                      menyecskék ágaskodtak be, az átellenes eperfákon egész
34066  IV,  142   |                     Timicza Mátyásnéval, mikor az a lapáton lovagolt a sámsoni
34067  IV,  142   |                 Plutóéra.~- Kerékbe kell törni az obsitost!~- Igen ám, ha
34068  IV,  142   |                       állat eltávolítása) neki az eladási ár hiánytalanul
34069  IV,  142   |             hiánytalanul átadassék.~Miután ezt az ítéletet az egész tanács
34070  IV,  142   |                         Miután ezt az ítéletet az egész tanács helyeselte,
34071  IV,  142   |                   egész tanács helyeselte, még az ellenzékeskedõ Hamu Kristóf
34072  IV,  142   |                     guba ujjából. Mellette ült az egyik esküdt, a kocsis mellett
34073  IV,  142   |                 tarkóját. Mit mondhatott nekik az a ló? S kétségbeesve kérlelte
34074  IV,  142   |                        S kétségbeesve kérlelte az ördöngõs jószágot: »Plutó,
34075  IV,  142   |                       már, Plutócskám. Légy te az okosabb.«~A Jászai uram
34076  IV,  142   |                dolmányán, mint egy dió.~- Hogy az a ló? - kérdi.~- Háromszáz
34077  IV,  142   |                    Olyanok annak a fogai, mint az alabástrom.~- Adja ide a
34078  IV,  142   |                      mellényzsebébõl dobott le az elöljáróknak egy összegyûrt
34079  IV,  142   |               ötforintost.~- Igyák meg kendtek az áldomást a lacikonyhán.~-
34080  IV,  142   |                      meg is látták (mert hiába az összes növények és virágok
34081  IV,  142   |                      ott is nagy lakomát adott az öreg király. Rékás nemkülönben
34082  IV,  142   |                       volt, mire hazaindultak, az egyetlen szekérbe összegyömöszölve
34083  IV,  142   |                 vasvillások, vidáman énekelvén az akkori új nótát:~Müller
34084  IV,  142   |                   uraktól. Mit tudták ők, hogy az egy kalendárium címe; s
34085  IV,  142   |                 kalendárium címe; s hogy ebben az egy dalban benne van mind
34086  IV,  142   |                      egy dalban benne van mind az a száz nóta, amit eltiltottak…
34087  IV,  142   |                 eltiltottak… Olyan furcsa volt az, olyan nevettető, hogy sírva
34088  IV,  142   |                forintokat.~Pataki Erzsébet ült az eszterhaj alatt a lócán
34089  IV,  142   |                lábidomai ingerlően verődtek át az apró virágos perkál-szoknyán.~
34090  IV,  142   |                       olyan formát kér magának az ördögtől, amilyent akar.
34091  IV,  142   |                       gonosz mosoly szaladt át az ajka körül.~- Itthon van-e
34092  IV,  142   |                        húgomasszony?~- Ott van az istállóban. Kerüljenek arra
34093  IV,  142   |                       kezét.~- Ha nem félteném az üdvösségemet, Erzsi fiam,
34094  IV,  142   |                     átadom a gazdának.~S ezzel az istálló felé indult a többiekkel,
34095  IV,  142   |                        indult a többiekkel, de az ajtónál halott-sápadtra
34096  IV,  142   |                         fekete szõrét kefélte. Az pedig csendesen, megelégedetten
34097  IV,  142   |                  letette a fegyvert. Történjék az Úr akarata.~Amilyen ingerültek
34098  IV,  142   |                        Erzsébetet is. Mert még az ördög is imponál, ha egész,
34099  IV,  142   |                      jelentését hallgatta meg. Az még mindig elképedve, holt-halaványan
34100  IV,  142   |                        ezüstgombos dolmányban. Az ugyan megjárta szegény.
34101  IV,  142   |                      mert egy fölfedezés fúrta az oldalát.~- Nagyon furcsa
34102  IV,  142   |                       gyömöszölve.~De már erre az Ács Józsi nyelve is megeredt;
34103  IV,  142   |                      volt a csizmáján? - kérdé az öregbíró, mintegy unalomból,
34104  IV,  142   |                   sajnálom, de a sarkantyú nem az enyim, úgy hozta valaki
34105  IV,  142   |                  megijedt.~- Mi történt?~- Hát az történt, uram, hogy mindnyájan
34106  IV,  142   |                    hogy mindnyájan elvesztünk. Az a ló maga a Belzebub.~-
34107  IV,  142   |                 Szabadkán, s amikor visszajött az elöljáróság, már megint
34108  IV,  142   |                       Semmit!~- De nem úgy van az! - kiálta föl mérgesen a
34109  IV,  142   |                      meg a mennydörgõs mennykõ az egész országukat, punktum.~
34110  IV,  142   |                      punktum.~Ezzel fölugrott, az íróasztalához ült s megírta
34111  IV,  142   |                     bíró uramat, hogy átvegyem az összeget.~- Nos, és mit
34112  IV,  142   |                  kegyelmed, s mondja meg, hogy az öregbíró azt üzeni neki:
34113  IV,  142   |                        lett erre a szóra, mint az égõ fáklya, elment és vissza
34114  IV,  142   |               röpködnek. Virágok még tán nõnek az emberi csontokból, de van-e
34115  IV,  142   |                       van-e ezeknek méze?~Azok az apró bogarak, melyek a sír
34116  IV,  142   |                    gondolnak, hogy mire építik az emberek ezeket a hegyeket?~
34117  IV,  142   |                         két bedülledt sír van… Az egyiken egy muskátli nõl
34118  IV,  142   |                        harmat.) A Csabay sírja az. A másik az övé. Azon már
34119  IV,  142   |                       Csabay sírja az. A másik az övé. Azon már nincs virág.
34120  IV,  142   |                        Hasig ér ott a fû. Mert az állatok sem mernek arrafelé
34121  IV,  142   |                   éjjelén szörnyülködve meséli az újabb nemzedék, két falka
34122  IV,  142   |                       megtisztulnak.~Úgy, úgy, az új generáció meséje ez.~
34123  IV,  142   |                      Mert sok év elmúlt azóta; az egykori szereplõk mind ott
34124  IV,  142   |                    lett, nevezetes állat lett, az egész megyében beszéltek
34125  IV,  142   |                       mosollyal.~- Majd megjön az ideje annak is, méltóságos
34126  IV,  142   |                        S már-már megjött. Mert az obsitos beteg lett, tüdõgyulladásba
34127  IV,  142   |                         tüdõgyulladásba esett. Az obsitos amíg él, nem vál
34128  IV,  142   |                  halálos volt: már föl se kelt az ágyból. Pataki Erzsébet
34129  IV,  142   |                 pénteken éjjel beszaladt Erzse az istállóba.~- Gyere, gyere
34130  IV,  142   |                      Mire Török Jankó meghozta az ecetet, az obsitos meg volt
34131  IV,  142   |                      Jankó meghozta az ecetet, az obsitos meg volt halva.
34132  IV,  142   |                  obsitos meg volt halva. Éppen az elsõ kakaskukorékoláskor
34133  IV,  142   |                     mondá reszketve a fiúcska.~Az asszony megszánta:~- Eredj
34134  IV,  142   |               megszánta:~- Eredj hát ki, fiam, az istállóba és viselj gondot
34135  IV,  142   |                      abrakot!~Jankó megkereste az abrakos tarisznyát a pitvarban,
34136  IV,  142   |                pitvarban, azután sietve futott az udvaron, hol ijesztõ árnyak
34137  IV,  142   |                 képzelte), s hirtelen beugrott az istállóba.~Ott égett a négy
34138  IV,  142   |                        tehén kedélyesen feküdt az alomban s meleg párája megcsapta
34139  IV,  142   |                        remegve ejté ki kezébõl az abrakos tarisznyát.~A Plutó
34140  IV,  142   |                       kötõféken, mely még csak az imént a Plutó fejét övezte,
34141  IV,  142   |                       megyefõnök számára? Nem, az lehetetlen! Ej, ne is feszegessük
34142  IV,  143   |                        ebben a században, vagy az elõtte valóban. No, de most
34143  IV,  143   |              biztosabbnak érezheti magát ebben az állásában.~A hatodik országgyûlés!
34144  IV,  143   |                   országgyûlés! Mikor volt már az? A hatodik generáció elõttünk!
34145  IV,  143   |                    elõttünk! Ki látta már azt? Az uramöcsémék, akik mint korjegyzõk
34146  IV,  143   |                      miképpen lett képviselõvé az öregúr, azt is érdemes meghallgatni,
34147  IV,  143   |           gyergyóiaknak, hogy tisztelteti õket az öreg Boér Antal, aki éjjel-nappal
34148  IV,  143   |                        állítani.~Vagy elmondta az üzenetet a fuvaros vagy
34149  IV,  143   |                   üzenetet a fuvaros vagy nem, az õ lelke rajta, ha el nem
34150  IV,  143   |                    Kolozsváron egy hû emberük, az öreg Boér Antal, aki, ha
34151  IV,  143   |                  gyergyói székelyt megállított az úton, mindeniktõl megüzente:~-
34152  IV,  143   |                  gyergyói népet.~Szivárgott át az üzenet a csendes Gyergyóba.
34153  IV,  143   |                    üzenet a csendes Gyergyóba. Az egyik is hozta, a másik
34154  IV,  143   |                        a tartományt. Áldja meg az Isten jártában-keltében.~
34155  IV,  143   |                   jártában-keltében.~Ez látta, az látta, Farkas Mihály uram
34156  IV,  143   |                     aki fákat tép ki könnyedén az egyik kezével.~Nem igaz,
34157  IV,  143   |                      mind több köd vette körül az alakját. S egyre nõtt, nagyobb
34158  IV,  143   |                 székelység:~- No semmi, él még az öreg Boér!~Ki légyen, mi
34159  IV,  143   |                        rajzott ki.~Hát úgy van az, hogy egy barlangban roppant
34160  IV,  143   |                     oda ne ígérjék.~- No, csak az kellene!~Új fuvarosok új
34161  IV,  143   |                     itt lesz Boér Antal.~- No, az Isten hozza!~Néhány nap
34162  IV,  143   |                      meg, hogy fogadja Gyergyó az õ jótevõjét! Öltözzetek
34163  IV,  144   |                       két kis lovacskájuk van. Az egyik mind a két szemére
34164  IV,  144   |                     magát kormányoztatni, amit az én fickóim különösen szeretnek
34165  IV,  144   |                    csoszogásukról: »Ez a Laci, az a Berci!«~Kevés szavú fiucska,
34166  IV,  144   |                     dobog a föld. Rezseg tõlük az egész udvar, hápogva riadoznak
34167  IV,  144   |                      közben nagymama nem hozná az abrakot, puha foszlós kalácsot
34168  IV,  144   |                     kis gazdák versengve tömik az abrakot a Palkóba, aki csak
34169  IV,  144   |                      mit eszik. - Ez a kalács, az a cseresznye. - Jaj de jó!~
34170  IV,  144   |                magvából pedig golyó lesz, mely az összeszorított ujjak közül
34171  IV,  144   |                     gubbaszkodó cicát találja, az ijedten rohan el, mintha
34172  IV,  144   |                     alatt, epekedve kérdezgeti az arra menõ öregektõl:~- Borul-e,
34173  IV,  144   |                          Igazán látsz?~- Olyan az, bátyika, mint mikor kicsike
34174  IV,  144   |                megcsillannak a fák, a házak és az emberek. Nagy gyönyörûség
34175  IV,  144   |                      emberek. Nagy gyönyörûség az!~- S egyébkor semmit se
34176  IV,  144   |                    földgolyóbis felét önti el, az õ két szeméig nem ér el;
34177  IV,  144   |                        idején a födél alá, még az oktalan állatok is remegve
34178  IV,  144   |                        húzódván a félszerekbe, az ólakba, akkor a kis Palika
34179  IV,  144   |                  egy-egy gyufaszálat gyújt meg az istenke, keresztül-kasul
34180  IV,  144   |                      tud szaladni, de neki meg az a baja van, hogy a nyereg
34181  IV,  144   |                        kis Marci. Úgy nõtt fel az istenadta, éppen mint a
34182  IV,  144   |                    elmondani. Hadd lássák azok az országigazító urak, hogyan
34183  IV,  144   |                   abban a pillanatban halt meg az édesanyja.~Az apja, Kópja
34184  IV,  144   |             pillanatban halt meg az édesanyja.~Az apja, Kópja Mihály, ahelyett,
34185  IV,  144   |                      ahelyett, hogy sírt volna az egyik szemével az asszonyért
34186  IV,  144   |                        volna az egyik szemével az asszonyért és nevetett volna
34187  IV,  144   |                      káromkodott:~- Mármost mi az istennyílát csináljak ezzel
34188  IV,  144   |                       ezzel a poronttyal? Vagy az anyja is élne, vagy ez se
34189  IV,  144   |                        se született volna.~Még az Istennel is pörölt, az öklével
34190  IV,  144   |                     Még az Istennel is pörölt, az öklével fenyegetve:~- No,
34191  IV,  144   |                       dobod ezt a kölyköt? Hát az öklömmel szoptassam?~A gyereket
34192  IV,  144   |                     felakasztanák érte), hanem az Istentõl várta, hogy vegye
34193  IV,  144   |                  vissza szegénykét, sorozza be az õ angyalai közé, hátha még
34194  IV,  144   |                         ha egy kicsit segít is az Istennek.~A csecsemõt kitette
34195  IV,  144   |                 csecsemõt kitette hajnalonkint az eszterhaj alá egy teknõbe.
34196  IV,  144   |                        Marcika is ragaszkodott az élethez. Sírt-rítt, ordított
34197  IV,  144   |                      otthon kicsikéjük - talán az is sír most; hamar átértették
34198  IV,  144   |                  meghal; elviszi a tejláz vagy az a nagy kõmûves, aki azokat
34199  IV,  144   |                       nagy kõmûves, aki azokat az apró dombokat építgeti a
34200  IV,  144   |                    Élettelenül, véresen feküdt az udvaron.~A béres nem hívatott
34201  IV,  144   |                 fektette a Marcikát és beüzent az ostorostól az alsó végre
34202  IV,  144   |                       és beüzent az ostorostól az alsó végre Gunyánéhoz, aki
34203  IV,  144   |                       kell, hogy tiszta legyen az ing, amiben eltemetjük.~
34204  IV,  144   |                        szántani. Gunyáné mosta az inget, a Marcika pedig nyöszörgött,
34205  IV,  144   |                     nem tud elpusztulni.~Hanem az idén, mikor a kis fiaimat
34206  IV,  144   |                  gazdái elé.~A béres künn volt az udvaron és éppen egy faszöget
34207  IV,  144   |                  kérdem tõle.~A gyerekeknek is az volt az elsõ szavuk: »Hol
34208  IV,  144   |                       A gyerekeknek is az volt az elsõ szavuk: »Hol van a
34209  IV,  144   |                  egykedvûen a béres. - Odabent az istállóban haldoklik szegény
34210  IV,  144   |                   Alkalmasint már meg is halt. Az imént, mikor néztem, meg
34211  IV,  144   |                    Kópja Mihály vállat vont:~- Az Isten tudja - szólt könnyedén,
34212  IV,  144   |                    Marci kell, szívecském? Ej, az a csúnya Marci! Nem szép
34213  IV,  144   |                     haldokló Marcit. Bementünk az istállóba.~Csakugyan ott
34214  IV,  144   |                         nini, a kékesség múlik az arcáról…~Egy fél óra múlva
34215  IV,  144   |                      múlva már künn szaladgált az udvaron vígan, pajkosan,
34216  IV,  144   |                  elpusztulni.~A nagymama pedig az uzsonnánál tanulságos mondásokat
34217  IV,  144   |                 tanulságos mondásokat faragott az esetbõl az unokáinak:~-
34218  IV,  144   |                 mondásokat faragott az esetbõl az unokáinak:~- Így járnak
34219  IV,  144   |                    akit koplalásra teremtettek az istenek, sohasem szabad
34220  IV,  144   |                       egyre édesebben hangzott az udvarról a »nyihihi«.~-
34221  IV,  144   |                      Gyerünk, gyerünk! Hol van az ostor, hol van a gyeplõ!~…
34222  IV,  145   |                        még csak akadna, de már az Abdallahot okvetlenül hozatni
34223  IV,  145   |                     róla. Mondták, hogy nyáron az erdőkben tanyázik és az
34224  IV,  145   |                        az erdőkben tanyázik és az útonállók mesterségét folytatja
34225  IV,  145   |                       úgy szerette, mint ahogy az ember a szeretőjét szokta,
34226  IV,  145   |                         szép lámpásos homlok s az a fölséges fejtartás, akár
34227  IV,  145   |                      foltok rajta emitt-amott. Az egész környék csodálta a
34228  IV,  145   |                       mondott.~- Ennek a lónak az enyimnek kell lennie.~A
34229  IV,  145   |                     akarom megvenni - folytatá az enyveskezű.~- Nem eladó -
34230  IV,  145   |                     derék két fiamon, kiket ez az örökség boldoggá tehetne,
34231  IV,  145   |            visszatértemkor bármely árt fizetni az örökségbõl.~- Nem csalódtál
34232  IV,  145   |                       utazz el. Allah segítsen az úton és céljaidban! Örülök,
34233  IV,  145   |                         többi közt Mahomednek, az elsõ kalifának zápfogát.~
34234  IV,  145   |                       hogy tested nem bírja ki az útat tovább gyalogosan;
34235  IV,  145   |                  elvágtatott a Hasszán házába.~Az már az udvaron várta és
34236  IV,  145   |                       a Hasszán házába.~Az már az udvaron várta és dühösen
34237  IV,  145   |                        riadt rá:~- Hisz ez nem az Abdallah lova, te szerencsétlen.
34238  IV,  145   |              szerencsétlen. Hisz ez nem a Rim. Az öreg gazember kijátszott
34239  IV,  145   |                     Mozdulni se bírok, jó apó.~Az aggastyán kénytelen volt
34240  IV,  145   |                   kénytelen volt fölnyalábolni az ifjút, és ölben vinni nagy
34241  IV,  145   |                    minthogy csakhamar leszállt az este, éjjel is ott maradt
34242  IV,  145   |                      este, éjjel is ott maradt az ismeretlen beteg mellett,
34243  IV,  145   |                gyönyörûséges Rimet, odakötötte az olajfához mely a kunyhó
34244  IV,  145   |                    egyes szép helyeket, amikre az öreg Abdallah ájtatosan
34245  IV,  145   |                      szemeit lenyomta Majmuna, az álom jótékony tündérnõje,
34246  IV,  145   |                        fekhelyérõl és kiosont.~Az okozott neszre fölébredt
34247  IV,  145   |                 sötétségben, hogy megtapogassa az ifjú homlokát, nem forró-e,
34248  IV,  145   |                 játékot? Természetesen. Hiszen az ifjú meg sem moccanhatott
34249  IV,  145   |                         Szelim nem volt sehol.~Az öreg felugrott és kirohant
34250  IV,  145   |                     kiáltá a lókötõ messzirõl.~Az öreg kétségbeesetten futott
34251  IV,  145   |                      félek ám én a káditól.~De az öreg csak futott a vén lábaival
34252  IV,  145   |                      lovat. Csak hallgass meg!~Az ifjút megszúrta a kíváncsiság.
34253  IV,  145   |                messzirõl mondd meg mit akarsz.~Az öreg Abdallah megállapodott
34254  IV,  145   |              megtörtént, megtörtént, csak arra az egyre kérlek, tartsd az
34255  IV,  145   |                        az egyre kérlek, tartsd az esetet titokban, ne mondd
34256  IV,  145   |                       tartok, fiam, hogy ha ez az eset kitudódik, a jó emberek
34257  IV,  145   |                       gyakorlásától.~Így szólt az öreg, becsületes Abdallah
34258  IV,  146   |                                                AZ ELKÉPZELT MÉZ~1891~No, ez
34259  IV,  146   |                Érdekesek-e? Nem, csak furcsák. Az író - különben is azt szeretik
34260  IV,  146   |                      másféle vérbõl van. Igen, az õ szerelme is másforma.~
34261  IV,  146   |                     lebegnek.~Bocsánatot kérek az alábbi drasztikus kifejezésért,
34262  IV,  146   |                   leghitványabbhoz, ahová csak az elhagyottak járnak (mint
34263  IV,  146   |                        mint ahogy a csóka csak az ökörnyomból iszik). E forrás
34264  IV,  146   |                        közt ott volt lépnek ez az egy sor is: »Egy fiatal
34265  IV,  146   |                       egy szellemes hölggyel.«~Az aradi posta hozta az elsõ
34266  IV,  146   |                hölggyel.«~Az aradi posta hozta az elsõ levelet a »fiatal költõ«-
34267  IV,  146   |         szerkesztõségbe, ott hányódott napokig az ollók és a kilyukasztott
34268  IV,  146   |                    hogy megszántam.~- Melyitek az a »fiatal költõ?«~Egy vézna,
34269  IV,  146   |                      fiatal költõ -, szeretném az igazi nevét megtudni. Különben
34270  IV,  146   |                   megtudni. Különben ostobaság az egész.~Csakugyan válaszolt
34271  IV,  146   |                       Csakugyan válaszolt neki az igazi neve alatt, mely már
34272  IV,  146   |                   alatt, mely már jól hangzott az irodalomban. (Tíz forintot
34273  IV,  146   |                    vontatva mondá:~- Ostobaság az egész.~De az »ostobaság«
34274  IV,  146   |                         Ostobaság az egész.~De az »ostobaság« gyors növekedésben
34275  IV,  146   |                  boldog ember lesz belõle, aki az örök szomorúságra született.~
34276  IV,  146   |                 mosolygott, tele vonatkozással az ismeretlen ismerõsre. Egyszóval
34277  IV,  146   |                      Marit… A Flórikát. Eljön, az anyjával. Vagy hogy itt
34278  IV,  146   |                      van kicirkalmazva minden. Az én gomblyukamban egy piros
34279  IV,  146   |           gomblyukamban egy piros szegfû lesz, az õ hajában is egy piros szegfû,
34280  IV,  146   |                     felülhetünk. A többi aztán az isten dolga.~- Jól van,
34281  IV,  146   |                         Valaha (húsz év elõtt) az elbeszélés e stádiumán élceken
34282  IV,  146   |                       alkalom! Összes alakjaim az omnibuszra fognak ülni,
34283  IV,  146   |                       is. De ez idõk elmúltak. Az írók nem vadásznak többé
34284  IV,  146   |                         A pékeket felváltották az omnibuszok. Az omnibusz-lovakat
34285  IV,  146   |                    felváltották az omnibuszok. Az omnibusz-lovakat felváltották
34286  IV,  146   |                    lánykát vezetve kezén.~- Ez az! - szisszent fel Gyula izgatottan.~-
34287  IV,  146   |                       a világon.~- Érzem, hogy az - suttogta. - Nézd, nézd,
34288  IV,  146   |                        is volt rajta.~Felültek az omnibuszba; mi is felugrottunk
34289  IV,  146   |                      kocsis, indulunk-e már?~- Az úr az ötödik. Ha nyolcan
34290  IV,  146   |                        indulunk-e már?~- Az úr az ötödik. Ha nyolcan leszünk,
34291  IV,  146   |                       akart megérkezni.~A mama az esernyõjével játszadozott.~-
34292  IV,  146   |                 Gyulára. A szegény fiú odavolt az izgatottságtól és örömtõl.~-
34293  IV,  146   |                       fejét.~A színész kivette az óráját, ásított s aztán
34294  IV,  146   |                       jó ember, maga szállítja az utasokat a sósfürdõbe?~A
34295  IV,  146   |                   mogorván mondá:~- Ha nem vak az úr, hát láthatja a kocsin
34296  IV,  146   |                   mihelyt még két személy jön. Az úr a hatodik. Csak üljön
34297  IV,  146   |                          s gyorsan elõrántotta az ostorát. - Gyû, Beckó, gyû
34298  IV,  146   |                       csak kipiszkálta belõlük az ostor a kötelességérzetet.~
34299  IV,  146   |                         A Lánchídnál megállott az omnibusz; a péklegény megütközve
34300  IV,  146   |                        újságokat?~- Mire volna az?~- Hát nem tudja kend, hogy
34301  IV,  146   |              keresgélte õket együvé.~- Igazán? Az országgyûlés hozta a törvényt?~-
34302  IV,  146   |                     vámõrök nem figyelmeztetik az embert!~S hangosan csapkodta
34303  IV,  146   |                       fizet helyette!~- Bolond az úr! Tegye máskor lóvá az
34304  IV,  146   |                       az úr! Tegye máskor lóvá az öregapját! - dohogott az
34305  IV,  146   |                       az öregapját! - dohogott az együgyû ember, elõkeresgélvén
34306  IV,  146   |                 elõkeresgélvén mellényzsebébõl az aprópénzt, de aztán maga
34307  IV,  146   |             összegyûrte lapját, és kihajította az omnibuszablakon.~- Festeni
34308  IV,  146   |                       halálát festi.~- Festhet az már akármit. A Krisztussal
34309  IV,  146   |                        fölött volt. Nagy dolog az,… nagy dolog.~- Kétségtelenül
34310  IV,  146   |                    nagy dolog.~- Kétségtelenül az tette úrrá.~A krispines
34311  IV,  146   |                     föl nem ráz mindnyájunkat.~Az omnibusz kereke eltört (
34312  IV,  146   |                          Jaj, jaj! - sikoltott az asszonyság holtra ijedve. -
34313  IV,  146   |                      ki! Mindjárt tudtam, hogy az Isten büntetése el nem maradhat
34314  IV,  146   |              Mindnyájan leszálltunk, kifizetve az obulusokat a kocsisnak.~-
34315  IV,  146   |                         Hát a többiek? - szólt az bámész szemeket vetve az
34316  IV,  146   |                       az bámész szemeket vetve az omnibusz belsejébe. - Hol
34317  IV,  146   |                      Korongi.~- Hát a pap, meg az úrfi és a köhögõs öregúr?~-
34318  IV,  146   |                     hogy színrõl-színre láttam az urakat…~Gyalog kellett mennünk
34319  IV,  146   |                     már egy darabon a fürdõig. Az õsz hangulatos köde borongott
34320  IV,  146   |                      pergamenen, lila színben.~Az út nem lett volna kellemetlen,
34321  IV,  146   |                     amiket el kellett kerülni.~Az egyik ilyen tócsa pláne
34322  IV,  146   |                megelõzve s majdnem feltaszítva az asszonyságot, vakmerõ elhatározással
34323  IV,  146   |                        szépen lehetne leírni - az olvasóközönségnek.~- Oh,
34324  IV,  146   |                     vállalkozott, átnyalábolta az asszonyságot s kitette hasonló
34325  IV,  146   |                       már erre kitört a kacaj. Az asszonyság dühbe jött és
34326  IV,  146   |                       asszonyság dühbe jött és az ernyõje nyelével fenyegette
34327  IV,  146   |                        járdataposói! Nézze meg az ember! De úgy van az, ha
34328  IV,  146   |                       meg az ember! De úgy van az, ha mindenféle emberekkel
34329  IV,  146   |                        neked is lovag kell. Ez az a híres zárdai nevelés.
34330  IV,  146   |                      visszatesz! Elkotródjanak az urak, azt ajánlom! Mert
34331  IV,  146   |                     szegény kocsist. Hát illik az? S még visszatesz. No, megállj!
34332  IV,  146   |                          Mi volt, mi volt? Hát az volt, hogy nem egy piros
34333  IV,  146   |                      morogta Gyula keserûen. - Az ördögnek tartoztunk egy
34334  IV,  146   |                     neked a leány…~- De ha nem az igazi - ellenveté Gyula.~
34335  IV,  146   |                        újra és újra átgondolva az egészet. Még elõtte lebeg
34336  IV,  146   |                      egészet. Még elõtte lebeg az egész délután története,
34337  IV,  146   |                      mégegyszer fölszínre jött az »ügy«. (Mert ebben a világban
34338  IV,  146   |                kéziratra ceruzával volt ráírva az a kívánság, hogy Gyulának
34339  IV,  146   |                 Sósfürdõbe menet megösmerkedik az omnibuszban egy fiatal költõvel,
34340  IV,  146   |                        a novellát és felelj rá az üzenetekben valamit.~Gyula
34341  IV,  146   |                       ismerõs nekem valahonnan az a Zsófika és a poéta.~Szomorúan
34342  IV,  146   |                mosolygott.~- A sósfürdõi leány az.~- No hát, felelj neki valamit,
34343  IV,  146   |                      és jómódú.~- De mikor nem az aradi.~- Akit még nem is
34344  IV,  146   |                          Mert azt hittem, hogy az aradi.~Ezzel leült nyugodtan
34345  IV,  146   |                   aradi.~Ezzel leült nyugodtan az íróasztalához, kiterítette
34346  IV,  146   |                  beszélt, õhozzá szólott, amíg az elképzelt mézet nyalta.~
34347  IV,  146   |                      még mindig nem fogynak el az együgyûek, akiknek a képzelt
34348  IV,  146   |                     képzelt méz sokkal édesebb az igazinál.~
34349  IV,  147   |                             A HOLT KORTES~1892~Az 1884-iki általános választások
34350  IV,  147   |                      Tedd magadat érintkezésbe az illetékes faktorokkal!~Úgy!
34351  IV,  147   |              faktorokkal!~Úgy! De kik ott azok az illetékes faktorok?~Mindenki
34352  IV,  147   |                      felelt, hogy a párt szava az isten szava (szerette a
34353  IV,  147   |                    tegyem magamat érintkezésbe az illetékes faktorokkal és
34354  IV,  147   |                 üzenetet is legott megértették az írástudók és farizeusok:~-
34355  IV,  147   |                    farizeusok:~- Ejh, hát ezek az illetékes faktorok azok
34356  IV,  147   |                      vidám kinézésû tót nemes. Az egyik hórihorgas, hosszú
34357  IV,  147   |                     meg sorba a kezemet.~- No, az Isten meghozta tégedet.
34358  IV,  147   |                     ezt a hintót, barátocskám! Az Illésházyaktól kapták Czoborok,
34359  IV,  147   |               kirándulásra a lietavai várba.~- Az már igaz! - rikkantott közbe
34360  IV,  147   |                      másik világon szopogassa. Az Illésházyak, Vilóczyak is
34361  IV,  147   |                      repedésein is besüvített. Az érckakas, mely a torony
34362  IV,  147   |                       volt hivatva elijeszteni az udvaron elültetett palántáktól.~
34363  IV,  147   |                alkalmas ellenjelölt után. Mert az az első!~- Mit beszélsz?
34364  IV,  147   |                      ellenjelölt után. Mert az az első!~- Mit beszélsz? Ellenjelöltet
34365  IV,  147   |                       hórihorgas Albertnek ezt az okoskodását teljes lehetetlenség
34366  IV,  147   |                 megcáfolni.~Korán lefeküdtünk. Az ódon kastély balszögletébe
34367  IV,  147   |                  kastélyban. Ez volt valamikor az Illésházy Anna hálószobája.
34368  IV,  147   |               hálószobája. Talán éppen ez volt az ágya! Valami bolondot ne
34369  IV,  147   |                   eresztve, letette a gyertyát az éji asztalkára s magamra
34370  IV,  147   |                        szemeimet:~- Hej hó! Ki az?~Az alak ott állott a szoba
34371  IV,  147   |                    szemeimet:~- Hej hó! Ki az?~Az alak ott állott a szoba
34372  IV,  147   |                      mert a holdvilág besütött az ablakon a leeresztett zsalun
34373  IV,  147   |                    volt a felelet.~Felugrottam az ágyban, ijedten kapva az
34374  IV,  147   |                       az ágyban, ijedten kapva az éji asztalkán álló gyufatartóhoz:
34375  IV,  147   |              Dicsértessék a Jézus Krisztus!~De az alak nem felelt semmit.
34376  IV,  147   |                    paplan alá bújtam, lelkemet az Istennek ajánlva. Egy darab
34377  IV,  147   |                     félig se tréfa. Kiugrottam az ágyból s egy rántással felszakítván
34378  IV,  147   |                     egy rántással felszakítván az ajtót, a folyosóra rohantam.~-
34379  IV,  147   |                       ne bolondozz! Lehetetlen az.~- No gyere, nézd meg.~Benyitott
34380  IV,  147   |               ellenkezett, legott adott szobát az épület innensõ szárnyában,
34381  IV,  147   |                      ki százezer forintért azt az éjszakát még egyszer. Élõszememmel
34382  IV,  147   |                      tudós:~- Lelkemre mondom, az a Vilóczy Gáspár.~- Ne beszélj!~-
34383  IV,  147   |               Wrbovszky Staniszlausz, kinyitva az ajtót, mire becsoszogott
34384  IV,  147   |                       ajtót, mire becsoszogott az úgynevezett kulcsár, egy
34385  IV,  147   |                    megdermesztett. Szakasztott az én éjjeli látogatóm volt.
34386  IV,  147   |                     mondám s minden hajamszála az égnek állt.~- Hm! - szólt
34387  IV,  147   |                        bolond. Ez igen jó jel. Az öreg minden követválasztáskor
34388  IV,  147   |                       teszik ki a többséget.~- Az ördögbe, az mégis furcsa!
34389  IV,  147   |                       többséget.~- Az ördögbe, az mégis furcsa! Hogy egy holt
34390  IV,  147   |                     mandátumot, tartsd magadat az itteni hagyományokhoz!~Másnap
34391  IV,  147   |                Kivettem a tárcámat és kitettem az éji asztalkára három ropogós
34392  IV,  147   |                   kíváncsian kérdém Alberttõl, az elnökömtõl a tiszteletemre
34393  IV,  147   |                       Gáspár gentleman volt és az marad holta után is.~Itthon
34394  IV,  147   |                      így szépen megmeszelhetik az embert és mégis megmaradnak
34395  IV,  148   |                      hogy egyszer csak kezdett az az aludttej-világ megfordulni.
34396  IV,  148   |                        egyszer csak kezdett az az aludttej-világ megfordulni.
34397  IV,  148   |                       kimondta a végzetes szót az országgyûlésen: »Mérkõzzünk
34398  IV,  148   |                      minden. Micsoda nyár volt az az 1848-iki! Forró, száraz.
34399  IV,  148   |                   minden. Micsoda nyár volt az az 1848-iki! Forró, száraz.
34400  IV,  148   |                     Vézna, cingár legényke, de az anyja vére folyt benne,
34401  IV,  148   |                    anyja vére folyt benne, nem az apjáé, mert erõnek erejével
34402  IV,  148   |                   eresztlek, fiam - csitította az anyja. - Ráérsz te még arra.
34403  IV,  148   |                     sok, sok mérföldre elviszi az ágyú dörejét. A mi hazánk,
34404  IV,  148   |                       várja izgatottan. Hozzák az újságok és az arra vetõdõ
34405  IV,  148   |               izgatottan. Hozzák az újságok és az arra vetõdõ utasok. Elszivárog
34406  IV,  148   |                         egyszerre magasra csap az önbizalom: »Meg sem állunk
34407  IV,  148   |                   megverik, nyomban megcsappan az önbizalom: »Jaj, végünk
34408  IV,  148   |                 beszélsz velök.~- No, még csak az kellene. Majd bolond vagyok.
34409  IV,  148   |                    kiejteni. A szeme kimeredt, az ajka némán mozgott.~- Sok
34410  IV,  148   |                  mozgott.~- Sok baromfit látok az udvaron, bátyuska! - mondá
34411  IV,  148   |                   Egyre múlt a félelme, s mire az ízletes ételek elkészültek (
34412  IV,  148   |               muszkadalokat énekeltek, szidták az osztrákokat, dicsérték a
34413  IV,  148   |                      ezekkel verekedni - mondá az asszonynak -, jó gyerekek
34414  IV,  148   |                       soká tartott egy kicsit. Az egyik kozák, a legnagyobb
34415  IV,  148   |                        gondolom.~- Ej, mindegy az, Jaroszláv! - bölcselkedett
34416  IV,  148   |                      késünk el? Mert hova siet az ember az õ földi pályáján?
34417  IV,  148   |                        Mert hova siet az ember az õ földi pályáján? A sír
34418  IV,  148   |                       a kis hordóra.~- Van még az alján - hörgé villogó szemekkel.~-
34419  IV,  148   |                    fejét:~- Ej, ej, mármost mi az ördögöt csináljak vele.
34420  IV,  148   |                       legyen ezzel is kevesebb az ellenség.~- Bolond vagy! -
34421  IV,  148   |                      vissza János úr. - Mi jut az eszedbe, szerencsétlen!
34422  IV,  148   |                     eszedbe, szerencsétlen! Ez az egy muszka már nem határoz.
34423  IV,  148   |                  muszka katonákból hátramaradt az egyik. Anyám a nyakát akarja
34424  IV,  148   |                       a nyakát akarja elvágni, az apa pedig nem akarja.~A
34425  IV,  148   |                        is.~A tiszteletes úr is az õ pártjára állott.~- El
34426  IV,  148   |                        a lovat a kapu elé, ott az ostorral jól megriasztva,
34427  IV,  148   |                      ostorral jól megriasztva, az mint egy tüzes sárkány vitte
34428  IV,  148   |                        vitte lankadt lovagját, az összegyûlt falusi népek
34429  IV,  148   |                        enni nem tudott azontúl az örökös félelemben, hogy
34430  IV,  148   |                Vizsgálni kezdik és kisül, hogy az bizony a Debernekyéknél
34431  IV,  148   |                     Nikolaj, vagy fel se vette az orosz cár az eltûnését,
34432  IV,  148   |                      fel se vette az orosz cár az eltûnését, elég az hozzá,
34433  IV,  148   |                   orosz cár az eltûnését, elég az hozzá, nem kereste a kozákot.
34434  IV,  148   |                        neki otthon elég.~Hanem az volt a baj, hogy míg a cár
34435  IV,  148   |                      támadt erre a tréfára; de az öregúr komolyan vette s
34436  IV,  148   |                    öregúr komolyan vette s ott az összegyûlt megyei bizottság
34437  IV,  148   |                    tett, hogy vezetett muszkát az igaz, de csak egyet s azt
34438  IV,  148   |                       csak egyet s azt is csak az udvarról a kapuig vezette.
34439  IV,  148   |                  udvarról a kapuig vezette. És az se volt kozák, csak a lova.
34440  IV,  148   |                        hajdani alispán -, mert az le akarta vágni a kozák
34441  IV,  148   |                    Látod, ilyen a félember! Ha az ember valamit csinál, mindég
34442  IV,  148   |                       egy nagy sírnak látszott az ország címerében, s alája
34443  IV,  148   |              Debernekyék se akarták megfizetni az adót. Magának János úrnak
34444  IV,  148   |                       hogy adóintõ cédulát kap az ember, ha az adója nincs
34445  IV,  148   |                       cédulát kap az ember, ha az adója nincs még rendben.
34446  IV,  148   |                        nincs még rendben. Csak az adócédula volt másforma,
34447  IV,  148   |                 kastély megtelt cserepárokkal.~Az ámbituson Jarobitsek Vencel
34448  IV,  148   |                        pipázgatott otthonosan, az öregúr nádfonatos székében
34449  IV,  148   |                  idegenül, búsan jártak-keltek az õsi lakban.~Deberneky makacsul
34450  IV,  148   |                      erõvel kezdték beszerezni az élelmiszereket, levágták
34451  IV,  148   |                  levágták a bornyút, feltörték az éléskamrát, a pincét, leszedegették
34452  IV,  148   |              féléretten a finom sercika almát, az öregúr kezdett a béketûrésbõl
34453  IV,  148   |                  ellenkezik tovább és kifizeti az adóját.~- Azt ne tegye,
34454  IV,  148   |                csontjait is kihányják a sírból az unokák.~- Jó, jó, de mikor
34455  IV,  148   |                    alig lehetett visszatartani az öreget. Jarobitsek Vencel
34456  IV,  148   |                  között izgatván, így biztatta az alája rendelt cserepárokat:~-
34457  IV,  148   |            cserepárokat:~- Minden a mienk, ami az övék. Mi vagyunk az urak.
34458  IV,  148   |                        ami az övék. Mi vagyunk az urak. Amit a szemünk meglát
34459  IV,  148   |                        generális balszeme volt az egyik célpont: aki legelõbb
34460  IV,  148   |                     odatalált a katonák közül, az húzta be a betett hatosokat.~
34461  IV,  148   |                 nekiláttak a sertéseknek, majd az ökrökre került a sor. Ha
34462  IV,  148   |                     húsféle, Jarobitsek bement az istállóba s egy-egy állatot
34463  IV,  148   |                háziakat. - Ettem már én lóhúst az aranyos Prágában. Jó ízû,
34464  IV,  148   |                  valóban veszedelmesen fogytak az igavonók. Egy nap elfogyott
34465  IV,  148   |                    igavonók. Egy nap elfogyott az utolsó ökör.~Jarobitsek
34466  IV,  148   |                      ökör.~Jarobitsek kimondta az ebédnél:~- Holnap a tehenekre
34467  IV,  148   |                      Hát aztán, ha siratom is? Az én dolgom az, ha a szívem
34468  IV,  148   |                       siratom is? Az én dolgom az, ha a szívem megszakad is…~-
34469  IV,  148   |                     Talpasnak vége akkor.~- Ha az Isten akarja - felelte az
34470  IV,  148   |                      az Isten akarja - felelte az asszony keresztényi megnyugvással,
34471  IV,  148   |                    volna ki a szobájából, hogy az iszonyú dolgot meg ne lássa
34472  IV,  148   |                    iszonyú dolgot meg ne lássa az udvaron, mikor kivezetik
34473  IV,  148   |                   cukorral kényeztetett; mikor az a gonosz Jarobitsek megcélozza
34474  IV,  148   |                     szelíd kopogás hallatszott az ajtón.~- Szabad!~Jarobitsek
34475  IV,  148   |                   milyen szelíd, alázatos volt az arca.~A nagyasszony keményen
34476  IV,  148   |                   lenni akar. Semmi szükségünk az ön elnézésére.~- No, no,
34477  IV,  148   |                     miért ne lenne? Mit von le az õ jósága a mi hazafiságunkból.
34478  IV,  148   |                    hallgasson a feleségemre.~- Az leszek, tekintetes uram.
34479  IV,  148   |                      uram. Mert levelet kaptam az édesanyámtól Csehországból
34480  IV,  148   |                        hogy jó legyek önökhöz. Az én szegény mamicám. S annak
34481  IV,  148   |                        császárnak.~- No lássa, az igen szép. Hát ösmer minket
34482  IV,  148   |                    igen szép. Hát ösmer minket az ön mamicája?~- Nem, nem.
34483  IV,  148   |                   pápaszemet.~János úr átvette az eléje nyújtott levelet.~-
34484  IV,  148   |             engesztelhetetlen. Hiszen, érdekes az, hogy mit ír egy cseh asszony.~
34485  IV,  148   |                     minden kölcsönbe történik. Az Isten visszahozza azt ránk,
34486  IV,  148   |                      azon ürügy alatt, hogy ti az õ szüleit sanyargatjátok
34487  IV,  148   |                       ott most egy piktor, aki az oltárt festi. Hogy jöjjön
34488  IV,  148   |                    fizetek. Ha azok is tûrnek, az már más. Akkor én is tûrök.
34489  IV,  148   |                      Pali fiunk-e, hehehe? No, az volna csak a pompás! Valami
34490  IV,  148   |                       Hazádnak rendületlenül…«~Az alázatos Jarobitsek letette
34491  IV,  149   |                                                AZ OKOS NÁSTYA~1892~Onnan hoztam
34492  IV,  149   |                    NÁSTYA~1892~Onnan hoztam én az okos Nástya meséjét, ahonnan
34493  IV,  149   |                      fogarasi havasok közt élt az okos Nástya. Szép volt,
34494  IV,  149   |                       még a járása… Mondták is az irigy legények:~»Több szépség
34495  IV,  149   |                      egy embernek szánta volna az Úristen.«~Belátta ezt talán
34496  IV,  149   |                      duda van a havasok alján, az mind utána siránkozott a
34497  IV,  149   |                    kucsulátai ispán kertjében, az mind az õ kebelén fonnyadt
34498  IV,  149   |                       ispán kertjében, az mind az õ kebelén fonnyadt meg.
34499  IV,  149   |                    mellé tûzhessék. Mondták is az irigy fáták:~»Több szerencse
34500  IV,  149   |                        asszonynak szánta volna az Úristen.«~Ahol csak megfordult,