bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

 3001   1,  11    |                     becstelenítve! Szörnyûség!~Az erek kidagadtak nyakán,
 3002   1,  11    |                      vérbe borultak.~- Mi baj, az istenért?~- Olvasd - hörgé,
 3003   1,  11    |                       a vizsgálatot rögtön, és az orrodat beleütöd a dolgainkba,
 3004   1,  11    |                          Nem engem - prüszkölt az öreg -, de a törvényt, a
 3005   1,  11    |                   õfelségét a királyt.~- Ebbõl az tûnik ki, hogy a gyújtogató,
 3006   1,  11    |                        kedves öcsém, hogy maga az ördög gyújtogatja ezt a
 3007   1,  11    |                       Hamar Gyuri.~- Csak vagy az ördög lehet ilyen ügyes,
 3008   1,  11    |                        hogy a vármegye, de még az ördög sem bír.~Az Apolka
 3009   1,  11    |                       de még az ördög sem bír.~Az Apolka lágyan csengõ hangja
 3010   1,  11    |                       messzirõl:~- Tálalva van az étel, jegyzõ úr.~S maga
 3011   1,  11    |                        alássan.~Hát bizony itt az ideje. A juhász jó régen
 3012   1,  11    |                       jó régen léphette már át az árnyékát, ami delet jelent
 3013   1,  11    |                Elkéstek egy kicsit. De úgy van az, ha a szakácsnét holmi haszontalanságokkal
 3014   1,  11    |                     volna, de így is fölséges.~Az asztalnál rang szerint foglaltak
 3015   1,  11    |                       szerint foglaltak helyet az urak. Blózik jutott a legalulra, »
 3016   1,  11    |                 retorikai erõvel, hogy ezáltal az étvágyat élesztgesse. Egyszer-kétszer
 3017   1,  11    |                   Egyszer-kétszer megcsipkedte az Apolka arcát: »meg kellene
 3018   1,  11    |                     derültség közt elszavalta. Az italoknál könnybe lábadt
 3019   1,  11    |               italoknál könnybe lábadt a szeme az élvezettõl: »Placeat domine
 3020   1,  11    |                     teringette! Ilyen lehetett az a hal, amivel Krisztus urunk
 3021   1,  11    |                 bibliai vendégkoszorú.)~Ízlett az ebéd mindnyájuknak, csak
 3022   1,  11    |                       hajdú a bíróval. Ez volt az utolsó reménye. Ha ez cserben
 3023   1,  11    |                      Oh, ha kezembe kerülhetne az alávaló!«~Maga Sótony Miska
 3024   1,  11    |                         Akkor egye meg a kutya az egész ügyet - kiáltá, dühösen
 3025   1,  11    |                     dühösen a földhöz paskolva az aktákat. Aztán Sótony felé
 3026   1,  11    |                      már nincs semmi eszmém!~- Az bizony nekem sincs - felelte
 3027   1,  11    |                      is volt egy indítványa.~- Az öreg bölcstõl kellene tanácsot
 3028   1,  11    |                       a szalmaszálnak is. - Ki az az öreg bölcs? - tudakolá
 3029   1,  11    |                      szalmaszálnak is. - Ki az az öreg bölcs? - tudakolá szórakozottan.~-
 3030   1,  11    |                     néphit: Hrobák mutatja meg az igaz nyomot! Ki tudja? Hátha
 3031   1,  11    |                  fölöttük gömörög, ránehezedik az észre. Az erdõk zúgása titkos
 3032   1,  11    |                 gömörög, ránehezedik az észre. Az erdõk zúgása titkos szózatokat
 3033   1,  11    |                    lóháton, mert néhol meredek az út.~- Menjünk, bíró uram,
 3034   1,  11    |                   Bakula falujának?~- A népnek az a része, mely a hegyek között
 3035   1,  11    |                 völgykatlanba hurcolkodott ki, az eddigi községi pénztárnokot,
 3036   1,  11    |                   választotta meg bírónak arra az idõre, míg künn laknak.
 3037   1,  11    |                    künn laknak. Így lett aztán az én falum a Szekula, az övé
 3038   1,  11    |                   aztán az én falum a Szekula, az övé pedig a Bakula faluja
 3039   1,  11    |                  tekintetes úr is hallotta azt az ostobaságot?~- Mi volt az? -
 3040   1,  11    |                      az ostobaságot?~- Mi volt az? - kíváncsiskodék Sótony.~-
 3041   1,  11    |                       kíváncsiskodék Sótony.~- Az volt, nagyságos uram, hogy
 3042   1,  11    |                        a tisztelendõ úr mindig az én nevemet hozza be az isteni
 3043   1,  11    |                  mindig az én nevemet hozza be az isteni tiszteletbe, elment
 3044   1,  11    |                  elõremenne bíró uram, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen
 3045   1,  11    |                        Szekula.~- Lássuk csak! Az írnok úr itthon marad és
 3046   1,  11    |                     semmit, legalább meglegyen az akta a megyei levéltár számára,
 3047   1,  11    |                     majd a futó felhõket, majd az Apolka igézõ arcát, szép
 3048   1,  11    |                      kétszerte jobban vonzódom az angyalokhoz.~- Ugyan menjen! -
 3049   1,  11    |                        voltál te olyan szigorú az egyházhoz!~Apolka zavarában
 3050   1,  11    |                        Blózik szavaiban.~- Nem az, nem - szólt most a bíró -,
 3051   1,  11    |                        azt most, hogy ki tudja az utat a Hrobák tanyájához,
 3052   1,  11    |                        sebes trappban, s vitte az õ szép lovasnõjét, kinek
 3053   1,  11    |                        hullámzásban kígyózott.~Az urak alig bírták utolérni.
 3054   1,  11    |                   bírták utolérni. Nagy selyma az a Szekula! Csupa kedvezésbõl
 3055   1,  11    |                   tudjuk meg már, hol vagyunk) az a felvidéki tótnak, ami
 3056   1,  11    |                  felvidéki tótnak, ami a tanya az alföldi embernek. A hegyes-köves
 3057   1,  11    |                      kibukkan egy fehér viskó. Az a laz. A laz körül aztán
 3058   1,  11    |                       a kövek alatt megmaradt, az a sárgás agyag még azután
 3059   1,  11    |                 visszaad helyette kedvetlenül, az csak a paródiája ezeknek
 3060   1,  11    |                         nekigyürkõzik, lemossa az irtványt, az agyagot felülrõl,
 3061   1,  11    |            nekigyürkõzik, lemossa az irtványt, az agyagot felülrõl, tönkreteszi
 3062   1,  11    |                    megint hozzáfoghat kiirtani az új réteget.~A széles árkon
 3063   1,  11    |                     színes kavicsokat gurítva.~Az út olyan keskeny volt néhol,
 3064   1,  11    |                     elõre, s azontúl õ vezette az urakat. Szép haja beakadt
 3065   1,  11    |                       volt néha a hangja, mint az olló éle, elvágta vele a
 3066   1,  11    |                     érnek a farkasok és medvék az embereknél - felelte. -
 3067   1,  11    |                       csukná elõtted, mögötted az ajtókat.~A leány felsóhajtott,
 3068   1,  11    |                   homlokodról.~Álmodozón nézte az elmaradó fákat és füveket,
 3069   1,  11    |                  hangzott fel balfelõl:~Kevély az én szeretőm, de mire?~Se
 3070   1,  11    |                  tagolá ziháló mellel -, mikor az apám megvert!~- Kendnek
 3071   1,  11    |                      megvert!~- Kendnek még él az apja? - csodálkozott Tereskey. -
 3072   1,  11    |                       csodálkozott Tereskey. - Az lehetetlen!~- No, no, nyanyuska -
 3073   1,  11    |                       a kezében. Hihetõleg nem az árnak volt baja, de a bocskornak,
 3074   1,  11    |                         azt foltozta.~- No, mi az, mi? - dörmögé mély hangon. -
 3075   1,  11    |                    mély hangon. - Mit kívánnak az urak?~Tereskey egyik ámulásból
 3076   1,  11    |                    esett.~- Kend ennek a nõnek az apja?~- Én vagyok, fájdalom.
 3077   1,  11    |                       s láttatni hagyta karján az izmokat.~- Csitt, te fattyú! -
 3078   1,  11    |                    pajkoskodik, ahelyett, hogy az öregapját ringatná.~De már
 3079   1,  11    |                      ne volna? Mindenki ösmeri az idõsebb Hrobákot.~- Ne tréfáljon
 3080   1,  11    |                     hozzátette:~- Ha nem hiszi az úr, nézze meg, ott fekszik
 3081   1,  11    |                       javát bizony már megette az én öregem.~- És a leánya?~
 3082   1,  11    |                        Fitymálkodva felelte:~- Az Ancsurka? Hogy is csak?
 3083   1,  11    |                    Ancsurka? Hogy is csak? Biz az már hatvan lesz idestova.
 3084   1,  11    |                    hatvan lesz idestova. Eljár az idõ, uram, a gyerekek fölött
 3085   1,  11    |                     fölött is.~- Beszélhetnénk az öreggel?~- Miért ne, ha
 3086   1,  11    |               gyújtottad meg a szívemet, pedig az olyan volt már, mint a nedves
 3087   1,  11    |                    csamcsogva, mint a csecsemõ az anyai emlõt.~- Hát abban
 3088   1,  11    |                        Tereskey elmondta, hogy az írások összehasonlításától
 3089   1,  11    |                      vártak eleinte eredményt.~Az öreg a jegyzõnek csipogta: »
 3090   1,  11    |                       esik akkor beszélnem.«~- Az írással? - hápogott idétlenül,
 3091   1,  11    |                      azt is megcselekedte. (Ha az egy éven alóli gyerek olyan
 3092   1,  11    |                   szent lehet, mint egy pápa.)~Az apó arcán sajátságos kéjérzet
 3093   1,  11    |                tükrözõdött a vakargatás alatt: az ajkszélei olyanformán mozogtak,
 3094   1,  11    |              mosolyogna, megszûnt pislogni, és az egyik kezét olyan édesdeden
 3095   1,  11    |                   lábát, mikor sót nyal.~- No, az szép dolog volt… azzal a
 3096   1,  11    |                     papot hallgattuk ki.~- No, az okosan van. A pap tudhatja
 3097   1,  11    |                        Mert akit meghajítanak, az tudhatja a legjobban, honnan
 3098   1,  11    |                  legjobban, honnan esett a kõ. Az már úgy van, no.~A nagy
 3099   1,  11    |                    Tereskey Márton, úgy állott az öreg fejénél összezsugorodva,
 3100   1,  11    |                   mondaná fel, mikor elsorolta az elõvett jegyzõkönyvbõl apróra,
 3101   1,  11    |                          szólt prófétai hangon az öreg Hrobák -, és mondjátok
 3102   1,  11    |                       kevély Tereskey még csak az arcát sem fintorította el
 3103   1,  11    |                kívánunk - köszönté a jegyzõ.~- Az csak megvan - motyogta. -
 3104   1,  11    |                      csak megvan - motyogta. - Az egészség megvan, hanem egy
 3105   1,  11    |                  dohányka nem ártana.~Tereskey az ölébe hajította neki a teli
 3106   1,  11    |                    uram elmondta, összecsõdíté az egész falut, egy instáncia
 3107   1,  11    |                  harisnyadolog volt tetszetõs. Az asszonyok mosolyogtak rajta.
 3108   1,  11    |                      Mégiscsak a jó puha kapca az elsõ dolog a világon!«~Szekula
 3109   1,  11    |                      hírekért. Hogy ment végbe az íráspróba? Sejtenek-e valamit
 3110   1,  11    |                  íráspróba? Sejtenek-e valamit az urak, vagy még mindig abban
 3111   1,  11    |                    mert õt mélyen bosszantotta az, hogy mindez a Szekula falujában
 3112   1,  11    |                      de ami ezután következik, az már mind itt fog megesni.~
 3113   1,  11    |                      is tudta, mi illik.~Mikor az urakat megpillantotta az
 3114   1,  11    |                       az urakat megpillantotta az ereszkedõnél, ott várta
 3115   1,  11    |                        tapintatos Bakula tudja az ilyeneket: mi kell a nemes
 3116   1,  11    |                       néhányan. Bolond egy szó az is! Ki tudja, mit jelent?
 3117   1,  11    |                      Úgy a revolucióból maradt az meg itt Lohinán valahogy.~
 3118   1,  11    |                        fiatal szõke úr, akinek az a háromszáz ablakos kastélya
 3119   1,  11    |                    zöld palástú mezõ!~De nini, az bizony se nem íródiák amott
 3120   1,  11    |                     hordunk be, ha pörünk van.~Az urak talán nem is hallották,
 3121   1,  11    |                       rendelve, kérem alássan, az egyik azonban még a mezõn
 3122   1,  11    |                     nyurga nõi alak közeledett az asztalhoz, mely cövekekre
 3123   1,  11    |                      vagy, leányocskám. Hiszen az ilyet egyébrõl is tudhatja
 3124   1,  11    |                     ilyet egyébrõl is tudhatja az ember. Ha megcsipkedi az
 3125   1,  11    |                       az ember. Ha megcsipkedi az arcot, ha átkarolja a derekat,
 3126   1,  11    |                      de már múlik.~- Mégse jön az a Kiczka Magdaléna? - kiáltá
 3127   1,  11    |                      Nem vagyok én gyújtogató. Az apám is becsületes ember
 3128   1,  11    |                Apolkára, ki mozdulatlanul állt az akácfánál, mint egy szobor.
 3129   1,  11    |                 kötélkorlát felé.~»A fûben van az erõ!« - kiálták. - »Igazságot
 3130   1,  11    |                leszakította a kosarat hátáról. Az lefordult, a földre csapódott,
 3131   1,  11    |                    tudás füve. Csakhogy melyik az a sok száz közül?~- Eresszetek! -
 3132   1,  11    |                   asztalra pattant.~- Hazudott az a személy - kiáltá csengõ
 3133   1,  11    |              keresztülhatolt a sokaságon, mint az üvegharang. - Lohinaiak!
 3134   1,  11    |                       holló szállt a levegõben az Apolka feje fölött, s hallani
 3135   1,  11    |                 lebomlott szénhaja leért egész az asztal aljáig, amint lehajolt,
 3136   1,  11    |               növényeket.~…Fehér harisnya volt az Apolka lábán, fehér és vakító,
 3137   1,  11    |                       Bakula uram azt, hogy ez az õ falujában történt.~Apolka
 3138   1,  11    |                       összeesett és beteg lett az izgalmaktól. Amit bizony
 3139   1,  11    |                  falombokat, a békák elkezdték az esti konferenciáikat megtartani
 3140   1,  11    |                    ugráltak be a lovasok elõl. Az erdõ szárnyasai lázas sietséggel
 3141   1,  11    |                      rosszat tudnak felõlem?~- Az apád miatt.~- Mit tudnak
 3142   1,  11    |                       apád miatt.~- Mit tudnak az én apámról? - kérdé kevélyen.~-
 3143   1,  11    |                     mindent tudok. Tudom, hogy az apád hamis passzusokkal
 3144   1,  11    |                      Görcsösen megrándult arca az orrcimpák mellett.~- Az
 3145   1,  11    |                        az orrcimpák mellett.~- Az csak pletyka - hadarta rekedten.~-
 3146   1,  11    |                   jössz hát velem Apolka, vagy az apád.~- Verje meg az isten
 3147   1,  11    |                      vagy az apád.~- Verje meg az isten azt a zsidót! - tört
 3148   1,  11    |                      térj magadhoz, lelkem!~De az ott feküdt mozdulatlanul,
 3149   1,  11    |                 kiszáradt vadrózsabokor búsult az út mellett, szúrós tüskéivel,
 3150   1,  11    |               gallyacskáival. Abba zuhant bele az egyik lábával. Oh, be jó
 3151   1,  11    |                     dünnyögõ darázs elfojtotta az õ kiáltását.~Nagy ijedelmében,
 3152   1,  11    |                        bizony a mellényke volt az elsõbb. Oh, milyen érzés
 3153   1,  11    |                       elsõbb. Oh, milyen érzés az!… Bizsergett a vére, egy
 3154   1,  11    |                    Gyönyörûségem! Nyisd ki azt az okos, barna szemedet… hiszen
 3155   1,  11    |                      Hisz piheg a kebled!~Mint az õrült futott vizet keresni.
 3156   1,  11    |                  merített a kalapjába.~Jó volt az most, futott vele, mint
 3157   1,  11    |                       hörgésszerû, gyenge - de az már mégis ébredés.~A vér
 3158   1,  11    |              szivárgott. Hátha valami nagy seb az? Maradt még egy kis fölösleges
 3159   1,  11    |                      nézni. Hátha doktor volna az ember. Oh, szegény kis lábacskám!
 3160   1,  11    |                    szegény kis lábacskám! Juj, az egész harisnya csupa vér!
 3161   1,  11    |                      le róla sebesen…~Megfogta az Apolka lábát és lefelé kezdte
 3162   1,  11    |                     csillagoktól: lehetséges-e az, hogy ez a szép angyal egy
 3163   1,  11    |                      szegény együgyû embereket az arcokkal?~Azok a csillagok
 3164   1,  11    |                      Látta?~- Láttam - felelte az sötéten.~Mély csend következett,
 3165   1,  11    |                        hörgé:~- Igaz?~Csak ezt az egyetlen szót kérdezte.~-
 3166   1,  11    |                           Igaz.~Ez is csak azt az egyetlen szót felelte. Majd
 3167   1,  11    |                      Sótonyé ellenben tovament az üres nyergével.)~- Gyere
 3168   1,  11    |                       a lovon.~Magához emelte, az ölébe vette, úgy mentek
 3169   1,  11    |                   leány forró, lázas leheletét az arcán, hallotta a pihegését.
 3170   1,  11    |                  pihegését. Elég mulatság volt az neki.~Az urasági fûrészmalom
 3171   1,  11    |                    Elég mulatság volt az neki.~Az urasági fûrészmalom tájékán
 3172   1,  11    |                    nekem, Apolka, honnan tudta az a leány, hogy a harisnya
 3173   1,  11    |             Kimondhatatlan gyûlölet reszketett az Apolka hangján:~- Igen,
 3174   1,  11    |                Szerette a papot Magdalénka is; az értem elhagyta. Mindig féltékeny
 3175   1,  11    |                      reggel is ott leselkedett az ablakon, mikor a szolgabíró
 3176   1,  11    |                     szenvedéllyel. - Elviszlek az én kastélyomba. Ott boldog
 3177   1,  11    |                  hidegen, Apolka?~- Oh - szólt az arcát Sótony felé fordítva -,
 3178   1,  11    |                      Elhárítólag emelte kezeit az arca fölé.~- Majd akkor…
 3179   1,  11    |                       újra átfutott ajka körül az az elõbbi bágyadt mosolygás.
 3180   1,  11    |                    újra átfutott ajka körül az az elõbbi bágyadt mosolygás.
 3181   1,  11    |                        is meglátta azt Sótony. Az egész erdõ nevetett tõle.~
 3182   1,  11    |                        nyereggel érkezett haza az egyik ló.~Volt nagy ijedelem,
 3183   1,  11    |                  lovasával. Még bonyodalmasabb az egész dolog! A fõbíró az
 3184   1,  11    |                       az egész dolog! A fõbíró az Apolka lován ült. Hogyan
 3185   1,  11    |             megrendülve.~Sótony kezébe temette az arcát:~- Soha én többé asszonyra
 3186   1,  11    |                    ezentúl.~Gyorsan terjedt el az eset híre Lohina mindkét
 3187   1,  11    |                        már hurcolkodni kezdtek az emberek hazafelé. »Nem lesz
 3188   1,  11    |                     tanú.~Hanem engem érdekelt az originális alak, s amint
 3189   1,  11    |                       lócsiszár féle?~- Dehogy az, dehogy. Sohasem vett egyetlen
 3190   1,  11    |                   egyetlen egy lovat sem.~- Mi az ördögöt csinál akkor ott.~-
 3191   1,  11    |               megnézeget minden lovat, beleüti az orrát minden alkudozásba,
 3192   1,  11    |                   Hárman is siettek felelni:~- Az, hogy minél több lópakszust
 3193   1,  11    |                      össze.~- Nem értem.~- Hát az úgy van kérem - szólt most
 3194   1,  11    |                     többi.~- Értem.~- Ha aztán az eladás nem sikerült, hiábavaló
 3195   1,  11    |            Természetesen.~- No mármost! Ezeket az ócska pakszusokat a vásár
 3196   1,  11    |                  krajcárt fizet egyért-egyért. Az el nem adott lovak gazdái
 3197   1,  11    |                       Bolond ember! Minek neki az a sok ócska pakszus.~- Minek?
 3198   1,  11    |                     embert a vármegye! Most is az egész napom itt veszett!
 3199   1,  11    |                     van lókötõkkel, akik egész az alföldre, le Szegedig, Kikindáig
 3200   1,  11    |                  alapította Mikulik János uram az õ üzletét, mert úgy tessék
 3201   1,  11    |                    uramat a nyírjesi kõházban. Az bizonyosan otthon pipázik
 3202   1,  11    |                      bizonyosan otthon pipázik az ámbituson, hivatalos komolysággal
 3203   1,  11    |              kancelláriába, kiveszi a ládákból az egész készletet, hol hivatalos
 3204   1,  11    |                    bele a vármegye?~- Bánja is az, uram. Hisz õ maga is már
 3205   1,  12    |                       ha nagyon messze hagyjuk az idõt magunk mögött, ide-oda
 3206   1,  12    |            kollégiumban éppen olyan zajos volt az élet, mint most.~Hiszen
 3207   1,  12    |                     hajdúszoboszlói ember, aki az anyjukkal berándult Debrecenbe
 3208   1,  12    |                       külsõ országokban), bent az udvarban a Dobos néni lakása,
 3209   1,  12    |                     Ágy hátán ágy a szobákban, az ágyakban kettesével háltak
 3210   1,  12    |                   hizlalás. Minden szenvedélye az volt, hogy ami a keze alá
 3211   1,  12    |                  legyen akár malac, akár diák, az ott színt és húst kapjon.~
 3212   1,  12    |                 uramnak nem sok befolyása volt az asszonynénire, s a diákoknak
 3213   1,  12    |                       megfogta, és kigurította az ajtón, egyszer ott esett
 3214   1,  12    |                        is nálam volt kosztban, az is nagy szamár volt, mégis
 3215   1,  12    |                     volt valamikor, Pista volt az egyik, s Lacinak hítták
 3216   1,  12    |                        hítták a fiatalabbikat. Az úristen azonban megszerette,
 3217   1,  12    |                       másiknak a koporsóját is az udvarból, a derék asszony
 3218   1,  12    |                    Istenem, istenem, egyik sem az enyim.« Annyian valának,
 3219   1,  12    |                    valának, és mégis üres volt az udvar, hiába szaporította
 3220   1,  12    |                        mégiscsak ki volt halva az udvar, és megdöbbentette
 3221   1,  12    |                mégiscsak hiányzott mindenünnen az a kettõ.~Hej, mikor még
 3222   1,  12    |                         Laci« nevek hangzottak az udvaron!…~Egy jó gondolata
 3223   1,  12    |                     kis fantáziával, hogy ezek az õ fiai, »mert látod fiam -
 3224   1,  12    |                       mondta Dobos bácsinak -, az a fizetés rontja a dolgot«.
 3225   1,  12    |                     rontja a dolgot«. Legalább az illúziót bizonyosan az tette
 3226   1,  12    |                Legalább az illúziót bizonyosan az tette tönkre.~Lakott ebben
 3227   1,  12    |                     tette tönkre.~Lakott ebben az idõben a Nyírben egy Krucsay
 3228   1,  12    |                   sertés.~Egyszer, éppen abban az idõben, mikor Dobosné is
 3229   1,  12    |                        és szokatlan dolog volt az akkor! A vármegye nem hogy
 3230   1,  12    |                      éves forma, kíván bejönni az úr elé minden áron.~- Akkora
 3231   1,  12    |               hirtelenszõke fiúcska lépett be, az egyiknek, a nagyobbiknak,
 3232   1,  12    |                    mert te botoztattad halálra az apánkat.~- Nos? - szólt
 3233   1,  12    |                      is akárhányszor kikötött, az a hatalmas Krucsay összerezzent
 3234   1,  12    |                   fenyegetni mertek, nézze meg az ember! Ím lássa kegyelmed,
 3235   1,  12    |                      Ki a faluból, a határból, az összes területemrõl, pusztuljon
 3236   1,  12    |            területemrõl, pusztuljon a magja is az ilyennek! Most pedig mondja
 3237   1,  12    |               kegyelmed a legutolsó árát, amit az ártányokért adhat, mert
 3238   1,  12    |                    rideg világba. Most valahol az országúton bolyongnak sírva.
 3239   1,  12    |                 mindenütt füstölögtek a házak. Az emberek sütnek, fõznek ott
 3240   1,  12    |               tikkadtan, lecsüggesztett fejjel az országúton mendegélnek,
 3241   1,  12    |                     Adj ennem!~- Itt nem lehet az útszélen. Hanem tápászkodj
 3242   1,  12    |                   menjünk odább, majd megsegít az istenke.~A kisfiú tágra
 3243   1,  12    |                  szemeit.~- Messze lakik innen az istenke?~- Az isten mindenütt
 3244   1,  12    |                      lakik innen az istenke?~- Az isten mindenütt lakik.~-
 3245   1,  12    |                        kis csacsi… nem úgy van az!~E pillanatban zördültek
 3246   1,  12    |             istentelenség! Nem tudom, elnézi-e az isten, mert õneki sok a
 3247   1,  12    |                       saját fiait elvette tõle az isten, s ezeket adta helyettök.
 3248   1,  12    |                     adta helyettök. Legyen meg az Úrnak az õ szent akarata.~
 3249   1,  12    |                 helyettök. Legyen meg az Úrnak az õ szent akarata.~Az öreg
 3250   1,  12    |                      Úrnak az õ szent akarata.~Az öreg toronyban megkondult
 3251   1,  12    |                         Itthon vagyunk - szólt az asszonynéni, s felrázta
 3252   1,  12    |                    Dobos? Micsoda rendetlenség az, hogy ki sem jössz elémbe.~
 3253   1,  12    |                   anyjuk! Lacinak fogjuk hívni az egyiket, Pistának a másikat.~-
 3254   1,  12    |                  Pistának a másikat.~- No, már az valami! - kiáltá hivatalos
 3255   1,  12    |                       hogy a Dobos-portán újra az a két felejthetetlen kedves
 3256   1,  12    |                      méla bánat mindig ott ült az arcukon, a szemeikben, amit
 3257   1,  12    |                    eloszlatni semmivel. Kivált az idõsebbik, a Pista volt
 3258   1,  12    |                       a mécses, sírni kezdett.~Az iskolában is ilyennek ismerték,
 3259   1,  12    |                         Ott kuporgott rendesen az utolsó padban. De bezzeg
 3260   1,  12    |                       utolsó padban. De bezzeg az elsõ volt, ahol a kampát
 3261   1,  12    |                       valaki fel tudta mondani az egész Ovidiust könyv nélkül.~
 3262   1,  12    |                   buzogánnyal, tudom, felszedi az irháját.~Még nagytiszteletû
 3263   1,  12    |                 jutalmul.~Félig sem tréfadolog az! Ott van akkor Debrecen
 3264   1,  12    |                 tákolnak össze elõtte való nap az ácsok, balról a nagytiszteletû
 3265   1,  12    |                       diákok közül persze csak az marad el, aki halálra készülõ
 3266   1,  12    |                        beteg. Nagy szégyen itt az »absentia«.~Hanem igazán
 3267   1,  12    |                    ezek a gonosz nebulók abban az egyforma ruhában.~Annyiban
 3268   1,  12    |                        a zöld posztó palást és az alacsony prémes föveg még
 3269   1,  12    |                   teszik. Már csak másképp áll az a ruha, amit a híres Kartos
 3270   1,  12    |                   elõtt áll, van a jutalomdíj: az Esztike vagy a Magduska
 3271   1,  12    |                     kivarrva, de a nagy becsét az adja meg, hogy éppen a leghíresebb
 3272   1,  12    |                       s a füsttel együtt viszi az ételszagot is, hogy összekeverje
 3273   1,  12    |               ételszagot is, hogy összekeverje az erdei virágok illatával.
 3274   1,  12    |                         Nagy konfúzió lehet ez az erre csavargó méheknek.~
 3275   1,  12    |                        erre csavargó méheknek.~Az edények között apró hordókban
 3276   1,  12    |                        is, mert a bortól válik az ember talpa csiklandóssá,
 3277   1,  12    |                 legöregebb diák tábort választ az összes diákok közül. Az
 3278   1,  12    |                        az összes diákok közül. Az egyik tábor a »magyar«,
 3279   1,  12    |                  természetesen a legkapósabbak az erõsek, a híres verekedõk,
 3280   1,  12    |                    õskori csatának - míg végre az öregek nagy hahotája között
 3281   1,  12    |                        idejében.~A fõbíró uram az összesereglett gyõzõknek
 3282   1,  12    |                   tavalyi »fortissimus«, akkor az lép ki a porondra, ha nincs
 3283   1,  12    |                         ha nincs köztük, akkor az, aki legerõsebbnek érzi
 3284   1,  12    |                   legerõsebbnek érzi magát.~De az idén köztük volt a fortissimus,
 3285   1,  12    |                       vastagságban tündököltek az erek. Az inge szét volt
 3286   1,  12    |              vastagságban tündököltek az erek. Az inge szét volt szakítva
 3287   1,  12    |                     tanácsbelinek -, alighanem az a bizonyos kabai asszony
 3288   1,  12    |                       a bizonyos kabai asszony az anyja.)~Ez célzás volt a
 3289   1,  12    |                  orrára.~Azután hangosan mondá az elõkelõ úr:~- Sok esõ eshetett
 3290   1,  12    |                         de bizony minden arcra az volt odaírva: »Non sum paratus«.
 3291   1,  12    |                        sum paratus«. Ki akarna az óriással kikötni!~- Hát
 3292   1,  12    |                      Beke megvetõleg hunyta be az egyik szemét, és kitátotta
 3293   1,  12    |                        A Doboséké! - hirdették az elöl állók a távolabbiaknak,
 3294   1,  12    |                    láthatták.~- A koldusdiák!… Az öregebbik! - ismétlék mások,
 3295   1,  12    |                   hallatlan dolog!~- Nézze meg az ember, hogy fölvette magát
 3296   1,  12    |                      most már magyarul nevezik az egyes állatokat, de valljuk
 3297   1,  12    |                         aki csak a nyakáig ért az óriás Bekének. Hogy mi lesz
 3298   1,  12    |                        belefújt… Ez volt a jel az összecsapásra. Épp úgy,
 3299   1,  12    |                         Beke a csípõjére vágta az egyik kezét, mintha az fölösleges
 3300   1,  12    |                   vágta az egyik kezét, mintha az fölösleges lenne, s csak
 3301   1,  12    |                      öklével a mellére, amitõl az egyszerre szédülni kezdett,
 3302   1,  12    |                       eresztették el lankadtan az óriás nyakát egy percre.~
 3303   1,  12    |            eszeveszetten kering, dübörög, mint az ördögmotolla.~A nézõk még
 3304   1,  12    |                        ünnepélyes csöndben, és az izzadság csurgott le a homlokán
 3305   1,  12    |             érdeklõdéstõl.~- Rajta, rajta!~Hol az egyik vetett lábával gáncsot,
 3306   1,  12    |                  kapaszkodva.~Beke megrezzent, az a hang megzavarta, azt hitte,
 3307   1,  12    |                    hang megzavarta, azt hitte, az égbõl hangzik alá… s önkéntelenül
 3308   1,  12    |                       keresztülhajította magát az óriáson könnyedén, s egyet
 3309   1,  12    |               mûnyelven »kecsketúró«), úgyhogy az erõs ember elbõdült, s nagy
 3310   1,  12    |                   homokot! Nem sokkal rosszabb az a Bujdosóék kosztjánál.~-
 3311   1,  12    |                     Eressz el! - hörgé Beke. - Az ördög verekszik veled többet!~-
 3312   1,  12    |                           Satis! Elég! - mondá az odaérkezett fõbíró. - A
 3313   1,  12    |                hegyezni.~Erre újra fölhangzott az éljenzés. A híres iskolai
 3314   1,  12    |                 Gerundiumdalt«, melynek mindig az volt a visszatérõ sora:~
 3315   1,  12    |                jutalomdíjat. Egy kardkötõ volt az idei prémium, gyönyörû kézimunka,
 3316   1,  12    |                       elrebegte, amire nyilván az apja tanította be otthon,
 3317   1,  12    |                   adassék a testi erõnek, mert az erõs lélek is az erõs testet
 3318   1,  12    |                  erõnek, mert az erõs lélek is az erõs testet keresi lakóhelyéül.
 3319   1,  12    |                   vissza ne tegye a hüvelyébe.~Az ifjú megdicsõült arccal
 3320   1,  12    |            csiklandozta és dagasztotta szívét. Az ég - noha fent egy pár foszlányos
 3321   1,  12    |                      dicsõségbõl is legédesebb az elsõ csöpp. A koldusdiák
 3322   1,  12    |                       csordultig megtelt azzal az egy csöppel.~Dobos bácsi
 3323   1,  12    |                       levegõbe.~Nyakába borult az ismerõseinek, s váltig bizonykodott,
 3324   1,  12    |                      volna a tündérvárat, amit az õ lelke csak az imént épített.~
 3325   1,  12    |              tündérvárat, amit az õ lelke csak az imént épített.~Abba az elsõ
 3326   1,  12    |                    csak az imént épített.~Abba az elsõ édes csöppbe mindjárt
 3327   1,  12    |                     csöppbe mindjárt beleesett az elsõ méregmorzsa. Együtt
 3328   1,  12    |                        méregmorzsa. Együtt jár az azzal.~Úgy érezte, mintha
 3329   1,  12    |                  érezte, mintha e percben õrá, az irigyelt diadalmasra, szánalommal
 3330   1,  12    |                       a verekedõktõl, átvették az ölelkezõk; ifjak, leányok
 3331   1,  12    |                         Olyan nagyon megszúrta az a tövis…~Elvonult búsan
 3332   1,  12    |                        a tövis…~Elvonult búsan az erdõ olyan részébe, ahol
 3333   1,  12    |                   pintyõke. Szebb tollban járt az egyik, mint a másik - de
 3334   1,  12    |                         De hát mért nem vagyok az?« - kérdé töprengve.~A füvek,
 3335   1,  12    |                        lénynek látszott elõtte az, aki nemes.~Minden gyermeknek
 3336   1,  12    |                   valami tündérországban, ahol az erdõ aranyból van és muzsikál,
 3337   1,  12    |                       ilyesforma királyság jár az eszében, akkor bizonyosan
 3338   1,  12    |                  nemességre ilyen korban? Hisz az csak a meggazdagodott bõrkereskedõnek
 3339   1,  12    |                        emberfia ellenben abban az istenes békés tudatban nõ
 3340   1,  12    |                       a kisebbikre is ráragadt az a mérhetetlen nagyravágyás,
 3341   1,  12    |                      mérhetetlen nagyravágyás, az a szörnyû szomjúság a rang
 3342   1,  12    |                szomjúság a rang után.~- Látod, az apánkat sem verették volna
 3343   1,  12    |                       vagy a Szentpályi Gabit, az iskolatársainkat, mennyivel
 3344   1,  12    |                  öklöket adott nekem meg neked az Isten, de azért mégis õk
 3345   1,  12    |                      mégis õk a hatalmasabbak.~Az elnyert kardkötõ mindig
 3346   1,  12    |                    Veszedelmes diadaljel volt. Az súgta neki ezeket a hóbortokat,
 3347   1,  12    |                  bácsinak abba kellett hagynia az eddigi esteli mesélgetéseit.~
 3348   1,  12    |                         Úgy hallgatták, mintha az orruk vére folyna.~Hanem
 3349   1,  12    |                 bátyját látta búslakodni, s ha az megsarkantyúzta a saját
 3350   1,  12    |                        a szilaj csikó mellett.~Az évek jöttek-mentek, s a
 3351   1,  12    |                      után abban állapodott meg az asszonyság, hogy Pista legjobb
 3352   1,  12    |                       helységbe kántornak. Egy az, hogy az ügyes betûvetést
 3353   1,  12    |                        kántornak. Egy az, hogy az ügyes betûvetést átplántálná
 3354   1,  12    |               gyerekekbe, akiket tanítana, más az, hogy a hangja is kellemetes,
 3355   1,  12    |                  hangja is kellemetes, nemcsak az orgonaszót emelné, de a
 3356   1,  12    |                        Ami pedig Lacit illeti, az úgysem való tudósnak; ha
 3357   1,  12    |                       úgysem való tudósnak; ha az iskolákat kijárja, hadd
 3358   1,  12    |                      kántorokat pedig szeretik az emberek. Lám, Mátyás király
 3359   1,  12    |               nagyravágyást? Ki tanított téged az ilyen hivalkodásra? Elmégysz
 3360   1,  12    |              gondolatot. Azt gondolod te, hogy az csak egy ugrás ide, hogy
 3361   1,  12    |                       Akármennyire lohasztotta az ilyen beszéd, de a külsõ
 3362   1,  12    |                       vágyát. Pokol volt akkor az iskola a nem nemesnek. Pokol
 3363   1,  12    |                    Pokol volt megtanulni, hogy az isten mind a maga képére,
 3364   1,  12    |                        egyformáknak teremtette az embereket, egyformán adott
 3365   1,  12    |                     hallást, látást, érzést, s az emberek eldönthetetlen válaszfalakat
 3366   1,  12    |             válaszfalakat építettek: kiskirály az egyik, pária a másik.~Minden
 3367   1,  12    |                     Valahányszor Krucsay jött, az a nap mindig a szomorúság
 3368   1,  12    |                    szedte a néni a sertéseket. Az adósság felgyûlt nagy összegre,
 3369   1,  12    |                 szomorú napon megperdült a dob az udvaron, s Doboséknak nem
 3370   1,  12    |                    odaveszett, házuk, boltjuk, az összes házi bútoraik és
 3371   1,  12    |                   legmódosabb fakereskedõknek; az megígérte, hogy alkalmazni
 3372   1,  12    |         kegyelemkenyéren. Bizony, keserû annak az íze - de ha az Isten így
 3373   1,  12    |                    keserû annak az íze - de ha az Isten így rendelte, legyen
 3374   1,  12    |                       így rendelte, legyen meg az õ szent akarata!~Volt nagy
 3375   1,  12    |                   szakálla átnedvesedett.~- Jó az isten, jót ád - mondá elérzékenyülve. -
 3376   1,  12    |                        és becsületesek. Voltam az igazgató professzornál,
 3377   1,  12    |                      igazgató professzornál, s az kieszközölte, hogy ételt
 3378   1,  12    |                    ömlõ könnyeiket.~- Ó, de jó az isten - kiáltá fájdalmasan -,
 3379   1,  12    |                     káosszá olvadt össze nekik az egész világ.~VI. FEJEZET~
 3380   1,  12    |            jótékonyságból, ingyen fuvaroztatta az embereket - amikor kedve
 3381   1,  12    |                        ezen a két gebén tették az elsõ kirándulást a Helikon
 3382   1,  12    |                     két jámbor állaton kezdeni az elmeköszörülést.~Egy pár
 3383   1,  12    |          türelmetlenség, nem ösmerték azok ezt az érzést, örültek szegények,
 3384   1,  12    |                     hangon, s keresztülszaladt az udvaron a kocsihoz.~A fiúk
 3385   1,  12    |                      náluk kosztoltak, sõt még az ellenségek: Bujdosóék is
 3386   1,  12    |                     húzván a kalapját, kibontá az ostort, s meglegyintette
 3387   1,  12    |                  körülállókra és a házra, mely az övé volt. Az eperfa lombja
 3388   1,  12    |                       házra, mely az övé volt. Az eperfa lombja búsan integetett
 3389   1,  12    |                        lombja búsan integetett az udvaron, s annak a pirosbélû
 3390   1,  12    |               szülõvárosára.~S íme látja, hogy az úton ott szalad utánuk a
 3391   1,  12    |                        hová beszélek… Jaj, már az eszemet sem tudom! Menjünk,
 3392   1,  12    |                      ne sajnálja kegyelmed azt az ostort, ha istent ösmer -
 3393   1,  12    |                      legsürgõsebb dolgom, hogy az õ sorsán segítsek, azután
 3394   1,  12    |                     aztán idejönne Debrecenbe.~Az aranyos kardkötõ ott volt
 3395   1,  12    |                       köti majd, hogy meglássa az, aki adta, csakhogy már
 3396   1,  12    |                        Hát nem bánom - felelte az öcs -, menjünk a szerencse
 3397   1,  12    |                  Elindultak csak úgy vaktában, az elsõ cél az elsõ torony
 3398   1,  12    |                      úgy vaktában, az elsõ cél az elsõ torony volt. Sokáig
 3399   1,  12    |                 megszólalt Pista:~- Nagy dolog az, öcsém, bolondságnak, amibe
 3400   1,  12    |                      De még ez is elfogyhat.~- Az enyém nem, de miattad aggódom.
 3401   1,  12    |                     megmaradsz. Ígérd meg erre az esetre, hogy megsegíted
 3402   1,  12    |                       fölöttünk!~Éppen kezdett az esti szürkület leszállni
 3403   1,  12    |                      testvér oda nézett fel, s az apró csillagok nyájasan
 3404   1,  12    |             széthúzódott a tarka függöny.~- Ki az? - kérdé egy nyers hang
 3405   1,  12    |                       Itt világosság derengett az ablakban, hát ide fordultunk
 3406   1,  12    |               kegyelmetekhez.~- Ez nem jó hely az utasoknak. Ide a halált
 3407   1,  12    |                      várjuk vendégnek - felelt az elõbbi hang.~- Úgy? Haldokló
 3408   1,  12    |                       hát vigyen el benneteket az ördög!~Mérgesen becsapta
 3409   1,  12    |                       ördög!~Mérgesen becsapta az ablakot, de alig voltak
 3410   1,  12    |                        kegyelmed, mit írjanak.~Az öregasszony fuldokló köhögésbe
 3411   1,  12    |                      gyûrött papirost, melynek az egyik oldala már tele volt
 3412   1,  12    |                   tollat, és írni kezdte, amit az öreg diktált:~- A lelkemet
 3413   1,  12    |                        diák. A testemet hagyom az anyaföldnek.~Ezt is nyugodtan
 3414   1,  12    |                   jelenlevõk. Ez még mind csak az értéktelen holmi.~- A földjeimet
 3415   1,  12    |                       egy fiatal legényre, aki az asztalon keresztbe tett
 3416   1,  12    |                        benne levõ holmi legyen az Ágnes unokahúgomé.~Mialatt
 3417   1,  12    |                 lábasjószág neki van testálva, az asztal, a székek, az üst,
 3418   1,  12    |                 testálva, az asztal, a székek, az üst, a lócák, egyszóval
 3419   1,  12    |                        lócák, egyszóval minden az övé a bútorokból is, aminek
 3420   1,  12    |                     tizenhárom éves fiú.~- Hol az az ezer tallér, nagyanyó?
 3421   1,  12    |                  tizenhárom éves fiú.~- Hol az az ezer tallér, nagyanyó? Add
 3422   1,  12    |                     kezed, nagyanyó! Ereszd el az enyimet!~- Jó, jó, eredj
 3423   1,  12    |                     kockáin. - Hátha én vagyok az a szerencse. Haldokló vénasszony
 3424   1,  12    |                   vénasszony képében is járhat az. Mit tudjátok ti azt, tacskók!
 3425   1,  12    |                        juhászkutya mászott elõ az ágy alól: hosszú-szõrû,
 3426   1,  12    |                        lompos farkú mindkettõ, az egyik tiszta fehér volt,
 3427   1,  12    |                         No, ugye, szép állatok az én kutyáim? Gyere te fekete,
 3428   1,  12    |                       egy zacskót, s kiolvasta az elõtte álló asztalka egyik
 3429   1,  12    |                      testamentumot írtad!~- Én az öcsémre bízom - mondá Pista -,
 3430   1,  12    |                     Pista -, õ válasszon.~- Én az egytalléros kutyát választom,
 3431   1,  12    |                    felelt Laci habozás nélkül.~Az öregasszony úgy vigyorgott,
 3432   1,  12    |               egészséges halandó.~- Nem is fog az meghalni - sugdosták a rokonok -,
 3433   1,  12    |                         akik kialudták magukat az éjjel a szénapadláson, elindultak
 3434   1,  12    |                   akart tõlük elmaradni. Pedig az akkor még nem volt a mostani
 3435   1,  12    |                  nádasok, ingoványok lepték el az óriási pusztát, úgyhogy
 3436   1,  12    |                   tanyák nem fehérlettek sehol az út mentén, még a bolondos
 3437   1,  12    |                    fehér kutya hajtani kezdett az erdõben, és csakhamar egy
 3438   1,  12    |                       elmosolyodott.~- Bizony, az volt a mi szándékunk, mert
 3439   1,  12    |                    Kutyának jó a csont is - ha az igazat vesszük.~- Ha az
 3440   1,  12    |                        az igazat vesszük.~- Ha az igazat vesszük - jegyzé
 3441   1,  12    |                        Pista -, akkor a kutyáé az egész nyúl, mert õ fogta.~-
 3442   1,  12    |                       fogta.~- Akkor ne vegyük az igazat - felelte emez incselkedve -,
 3443   1,  12    |                    felét.~A fiúk beleegyeztek. Az idegen letelepedett velök
 3444   1,  12    |                   tehát sehol sincs állandóan. Az egy gazfickó, gyermekeim,
 3445   1,  12    |                    hogy én is veletek utazzam. Az én nevem Rozsomák János.
 3446   1,  12    |                     királyok többet vesznek el az emberektõl, mint amennyit
 3447   1,  12    |                    kiáltá Pista lelkesedéssel.~Az öreg úgy hahotázott, hogy
 3448   1,  12    |                    öcsém! Hiszen mind jó volna az, ha a szegény embert odaeresztenék,
 3449   1,  12    |                        Hogy érti ezt, bátya?~- Az elsõ keresztútnál váljatok
 3450   1,  12    |                 keresztútnál váljatok kétfelé: az egyik menjen balra, a másik
 3451   1,  12    |                         akkor Laci választ, ha az kerül belülre, Pistáé az
 3452   1,  12    |                       az kerül belülre, Pistáé az elhatározás joga.~Jó volt
 3453   1,  12    |                      mint egyedül, de a kutya, az õ fehér kutyája, elõrefutott
 3454   1,  12    |                     fehér kutyája, elõrefutott az erdélyi úton, s mikor már
 3455   1,  12    |                    Áldás legyen rajtad!~- Akit az isten elõbb megsegít, fölkeresi
 3456   1,  12    |                     hogy itt maradtál, mert ha az Isten is úgy akarja, olyan
 3457   1,  12    |                dolgokat csinálnak.~Melyik volt az a hely, majd meglátjuk.~
 3458   1,  12    |                         Ezeket a »délutánjait« az erdélyi rendek is észrevették,
 3459   1,  12    |                    délután rendel vagy ír alá, az semmisnek vétessék, amibõl
 3460   1,  12    |             délutánokat (persze, ahonnan telt: az éjszakákból), hogy a délelõttöket
 3461   1,  12    |               Bornemisza Anna. Sõt valljuk meg az igazat, némelykor még a
 3462   1,  12    |                 irtózott, mint a tömjénfüsttõl az ördög. Az összes udvari
 3463   1,  12    |                        tömjénfüsttõl az ördög. Az összes udvari méltóságok
 3464   1,  12    |                    pincében hordó-szemléket, s az egyes hordókat sajátkezûleg
 3465   1,  12    |                        kedélyhangulatba jutván az urak, asztalbontás elõtt
 3466   1,  12    |                 kezdték, soha be nem végezték.~Az egyre hevesebbnek növekedõ
 3467   1,  12    |                       a kupához, mert árt neki az ital. A bor, úgymond, sok
 3468   1,  12    |                        a másvilágra.~- Aki úr, az a másvilágon is úr - jegyzé
 3469   1,  12    |               halandóság van a gyermekek közt, az egynapostól kezdve a négyévesekig,
 3470   1,  12    |                     akarta tudni, mi lesz ott. Az egyik tagadta az alágyújtott
 3471   1,  12    |                     lesz ott. Az egyik tagadta az alágyújtott katlanokat a
 3472   1,  12    |                 odaállhatott egyszerû embernek az eszével mérkõzni, mert a
 3473   1,  12    |                     dolgokban nem volt híjával az ismereteknek.~De két bõszült
 3474   1,  12    |                   ahhoz elegendõ hangja sem, s az, hogy a szava fejedelmi
 3475   1,  12    |                       és odacsapott tenyerével az asztalra. - El fogjuk dönteni,
 3476   1,  12    |               ajándékozom a legszebb kardomat, az opálköveset. Úgy kössék
 3477   1,  12    |                         Úgy kössék egy rakásba az eszüket kegyelmetek.~E pillanatban
 3478   1,  12    |                      stádiumában? Mert biz ott az arcok mind ki voltak már
 3479   1,  12    |                kettõjük közül igaza. Adják elõ az urak véleményeiket, de -
 3480   1,  12    |                    türelmetlen hangon adta elõ az álláspontját. Az opálköves
 3481   1,  12    |                      adta elõ az álláspontját. Az opálköves kard volt-e az
 3482   1,  12    |                       Az opálköves kard volt-e az oka vagy hitük szilárdsága,
 3483   1,  12    |                   fejedelem Schmidttõl, miután az figyelmesen meghallgatta
 3484   1,  12    |                         Melyiknek a részén van az igazság?~- Igen, halljuk
 3485   1,  12    |                    vidáman: - Ugyan, mire való az? Hiszen sohasem halunk meg!
 3486   1,  12    |                     fegyvertárból a prémiumot, az opálos kardomat!~- Nagyságos
 3487   1,  12    |                      teremben. - Meghallgattam az érdemes fõurak õkegyelmeiknek
 3488   1,  12    |                  oldalról.~- …azt mondom, hogy az isten a mindenség titkai
 3489   1,  12    |                    titkai közül sokat árult el az embereknek.~- Igaz, igaz!~-
 3490   1,  12    |                    lehetünk tehát elégedve, de az isten, mikor a mindenség
 3491   1,  12    |                    amirõl a két fõúr vitázott, az éppen a mindenség ama titkai
 3492   1,  12    |                   titkai közé tartozik, amiket az isten magánál tartott. Dixi.~
 3493   1,  12    |                       Schmidt uram válasza, de az urak elégedetlenül morogtak,
 3494   1,  12    |                 Megbotránkozva néztek oda, hát az udvari bolond volt.~Maga
 3495   1,  12    |               fejedelem bosszankodva szólt oda az apródoknak, de úgy, hogy
 3496   1,  12    |                     palota elé, s hozzátok fel az elsõ arra menõ embert. Amit
 3497   1,  12    |                      el nem döntött, döntse el az elsõ tudatlan.~Nosza, az
 3498   1,  12    |                       az elsõ tudatlan.~Nosza, az apródok engedelmesen iramodtak
 3499   1,  12    |                       le tudatlan embert fogni az utcáról. No, az bizony nem
 3500   1,  12    |                   embert fogni az utcáról. No, az bizony nem lesz nehéz! Nemcsak