bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

34501  IV,  149   |                      nem láttad a körtefát ott az országút szélén? Hát baj
34502  IV,  149   |                       országút szélén? Hát baj az annak, hogy nincs bent valakinek
34503  IV,  149   |                      nekem, bátyó.~Fölkacagott az öreg, mint egy zuhatag:~-
34504  IV,  149   |                     hozzád feleségül. Nem kell az aranyod, ezüstöd, se a réted,
34505  IV,  149   |                      ha meglátogatsz valamikor az én kis házikómban, hozzál
34506  IV,  149   |                        garmadával álltak. Hogy az egér hozzájok ne férjen,
34507  IV,  149   |                      bocskorok ára a városban. Az ismerõsök, a szomszédok
34508  IV,  149   |                        mirevaló lesz Nástyának az a temérdek bocskor.~Iliána
34509  IV,  149   |                   gyõzte neki mondani:~- Minek az neked, fiacskám, csak nem
34510  IV,  149   |                   veszem még ezen a világon.~- Az ördög értsen, gyermekecském.~-
34511  IV,  149   |                    Hallod-e, Nástya, megveszem az összes bocskoraidat jó pénzért
34512  IV,  149   |                    miszerint egy nap kivesznek az összes állatok a földrõl
34513  IV,  149   |                         Évekig rágódtak ezeken az ostoba bocskorokon. Mert
34514  IV,  149   |                        leszedte formás arcáról az idõ, a piros cseresznyét
34515  IV,  149   |                       idõ, a piros cseresznyét az ajkáról szintén az esztendõk
34516  IV,  149   |                 cseresznyét az ajkáról szintén az esztendõk ették meg. Rosszul
34517  IV,  149   |                         virgonc. Még pislogott az egykori tûz a szemeiben.
34518  IV,  149   |                       a legényeket:~- Mi dolog az, Gyorgye, hogy olyan régen
34519  IV,  149   |                      szépen el kezdtek fogyni…~Az öreg Iliána anyó, aki még
34520  IV,  150   |                    úgyhogy nagyon megélesedett az esze. A szerencsétlenség
34521  IV,  150   |                     csinos, kerek summa jutott az I. Ferenc országaira is.
34522  IV,  150   |                        illet.« Pedig neki csak az arcát dúlták fel a napóleoni
34523  IV,  150   |                        tág és alkalmas helye - az angol bankban.)~Szenátor
34524  IV,  150   |                        térdre vetették magukat az uralkodó lábainál, s reszketeg
34525  IV,  150   |                     nem úgy kell azt fölvenni. Az állam követelményei sokfélék.
34526  IV,  150   |            tiszteletteljes »vivat« szakadt fel az éledezõ polgárok ajkairól.~-
34527  IV,  150   |                  azelõtt apró malacokat nevelt az óljaiban, erre a rovásra
34528  IV,  150   |                 szedhessen vámot.«~(Hm, bolond az ötlet. De a királynak minden
34529  IV,  150   |                       hal egye a nagyot? Hanem az lesz a vége, hogy a király
34530  IV,  150   |                   Schranek Mihály aláírásával. Az aztán a város dolga, hogy
34531  IV,  150   |                       van, hála istennek, csak az engedély kell hozzá, meg
34532  IV,  150   |                     érvényes pozsonyi bankó is az országban?«~Képzelhetni
34533  IV,  150   |                        fogtak be egy szekérbe, az ökrök szarvaira hatalmas
34534  IV,  150   |                    Nagy néptömegek álltak sort az úton, ujjongva, kalapot,
34535  IV,  150   |                     vert, hogy mi lehet benne: az a bizonyos ötezer kutyabõr-e,
34536  IV,  150   |                    trónját, csendesen éldegélt az »aranyos« Prágában, elgyengülve,
34537  IV,  150   |                      alkalmatlankodjanak neki. Az audienciás napokon mindig
34538  IV,  150   |                     napokon mindig tele voltak az előszobák. Azonfelül egy
34539  IV,  150   |                 példának okáért egyet mondjak, az történt a vár szomszédságában
34540  IV,  150   |                     füvet enni. Meglehet, hogy az jobb ízű. De ha nem lettek
34541  IV,  150   |                        talán eszükbe jut, hogy az ilyen magasabb atmoszféra
34542  IV,  150   |                         kardos asszony), amint az előre látható volt, nem
34543  IV,  150   |                   felháborodása meg nem szűnt. Az utóbbi időkben igen érzékeny
34544  IV,  150   |                        Hogyan kell vért ontani az én házamban. Ezer ördög,
34545  IV,  150   |                        és azt is megsúgta neki az udvari zsandár, hogy őfelsége
34546  IV,  150   |                     után, fehér lepedőben volt az egyik, csak a sárga csőre
34547  IV,  150   |                   gyakornok, fölség - súgta -, az a bizonyos lövés… A tizenegy
34548  IV,  150   |                szeretete hárommilliót ér, vagy az, hogy egy másik császárnak
34549  IV,  150   |                       öt forintot? Sem ez, sem az. Egyszerûen az a tanulság,
34550  IV,  150   |                     Sem ez, sem az. Egyszerûen az a tanulság, amit már elfecsegett
34551  IV,  151   |                     azokat átszenvedni, de már az én tisztelt látogatóim úgyis
34552  IV,  151   |                    több helyre is, - mert csak az ujjamat kell megvágni s
34553  IV,  151   |                     játszi nedve is elcsöppent az én bajom felett, egyszerre
34554  IV,  151   |                      Hát bizony különös ez! Se az elejét nem tudom, se a végét,
34555  IV,  151   |                    mint a karikagyûrûnek, csak az egész szorít.~Ott vettem
34556  IV,  151   |                         De lázam is van.~- Hát az azzal jár. Majd kigyógyítjuk.~-
34557  IV,  151   |                        jó barát hamar elhagyja az embert, de a gyomorhurut
34558  IV,  151   |                        a legcudarabb betegség. Az ember életunttá lesz, világgyûlölõvé
34559  IV,  151   |                      világgyûlölõvé s amellett az a rekompenzációja sincs,
34560  IV,  151   |                        Azonfelül pedig kezdett az én hurutom naponkint tûrhetetlenebb
34561  IV,  151   |                      koktumot, port vettem be (az isten mentsen meg minden
34562  IV,  151   |                        csak egyre hanyatlottak az erõim, az ágyba kellett
34563  IV,  151   |                   egyre hanyatlottak az erõim, az ágyba kellett feküdnöm.
34564  IV,  151   |                  szégyen, egy hitvány huruttal az ágyban!~A szegény feleségem
34565  IV,  151   |               megkopogtatott és azt találta:~- Az úrnak tífusza van.~- Hát
34566  IV,  151   |                     némi elégedettséggel.~- De az is van.~Az ijedelem verejtéke
34567  IV,  151   |               elégedettséggel.~- De az is van.~Az ijedelem verejtéke ütõdött
34568  IV,  151   |               kigyógyul, annak bottal üthetjük az árnyékát, nyoma se lesz.~-
34569  IV,  151   |                     atout a betegségek között. Az már legalább is udvari tanácsos
34570  IV,  151   |          dietenklasszisokban.~A másik orvosom (az, aki a hurutot fedezte fel)
34571  IV,  151   |                        fiam rémült arccal jött az ágyamhoz:~- Igaz, apám,
34572  IV,  151   |                     meg is halhatsz?~- No, már az ugyan nem igaz! Ki mondta
34573  IV,  151   |                 hallottad, hogy a képviselõket az immunitás védi?~Mire lassankint
34574  IV,  151   |                  pattantam fel:~- Isten ments! Az még egy harmadik betegséget
34575  IV,  151   |                 Vége-hossza nem volt: mi lehet az oka? Talán a szakácsné adott
34576  IV,  151   |                       falatot? Talán ez, talán az? Hátha a doktor gyógyított
34577  IV,  151   |                      és víziók közt hintáztam, az öntudat és eszméletlenség
34578  IV,  151   |                         Láttam, hogy vágtat le az égbõl arany szekéren Wekerle,
34579  IV,  151   |                 aranyat szökellõ kút; kinyitja az ablakot: külsõ levegõ csapja
34580  IV,  151   |                  sovány, nyurga testével.~- Mi az? - riadok fel.~- Semmi az!
34581  IV,  151   |                      az? - riadok fel.~- Semmi az! Semmi az - csitítanak -,
34582  IV,  151   |                  riadok fel.~- Semmi az! Semmi az - csitítanak -, a kis nyulacska.
34583  IV,  151   |                        a zöldséget s adogatták az édes tejet. Egész nap hangzott
34584  IV,  151   |                       És most mégis megrendült az állása.~Az odavetett gondolat
34585  IV,  151   |                    mégis megrendült az állása.~Az odavetett gondolat megfogamzott.
34586  IV,  151   |                       s kiadta a rendeletet:~- Az úr szeme elé nem szabad
34587  IV,  151   |                 könnyezett együtt a gyermekkel az anyja. - Te jó fiúcska vagy,
34588  IV,  151   |                  akarja.~- Apád betegségének õ az oka - kapacitálta Nelka
34589  IV,  151   |                        Hova tegyük? Eleresszük az utcán? Hova megy? Hol fog
34590  IV,  151   |                      hagyod meg, édes apuskám, az egyetlen igavonó barmocskámat?~-
34591  IV,  151   |                    ugrott, felkúszott rá, mint az evet és a nyakamba csimpaszkodott.
34592  IV,  151   |                      csimpaszkodott. Kis szíve az enyémén pihegett lázasan
34593  IV,  151   |                      mint érezni, aranyat érne az én szakácsném.~Megesett
34594  IV,  151   |                      és azt a jelentést teszem az úrnak, hogy már nincs a
34595  IV,  151   |                  doktorokra már, hiszen nem õk az okai a bajnak, nem kutattuk,
34596  IV,  151   |               keletkezését. Hiszen a nyúl volt az oka mindennek. Volt bûnbak.
34597  IV,  151   |                    doktorom álomszert ad. S ez az egyetlen édesség betegségemben.
34598  IV,  151   |                  denevér röppen, egy csillagot az égen megkoppantanak, és
34599  IV,  151   |                       vasból készült rózsa áll az egyik szekrényen, a mostani
34600  IV,  151   |                    tömzsi ember tartja kezében az almanachot, amelyik kinyitható (
34601  IV,  151   |                     szivarokat); a sötétben ez az ember a megboldogult Bánffy
34602  IV,  151   |                       Bánffy Béla; szakasztott az, vonásról vonásra felösmerem,
34603  IV,  151   |                     valahol a távolból, mintha az édesanyám húsz év óta elnémult
34604  IV,  151   |                      Nyugtalanul dobálom magam az ágyamban. A virrasztó feleségem
34605  IV,  151   |                     fogják el!~Fölriad ijedten az egész háznép, gyertyákat
34606  IV,  151   |                      és eleresztették a nyulat az utcán. A sógorném visszajött,
34607  IV,  151   |                       a vánkoson.~A nyúl volt, az átkozott nyúl.~- A gyerekek
34608  IV,  151   |                   gyerekek megfogták, bácsika, az úton, de én megösmertem,
34609  IV,  151   |                  csakugyan nem tréfa. Most már az egész háznép valóban megrémült.
34610  IV,  151   |                    öltözködni s menni; majdnem az egész família vitte végsõ
34611  IV,  151   |                     Csak menj, menj!~- Vidd el az apa betegségét! - kiáltá
34612  IV,  151   |                    Vígan jártak, keltek népeim az ajtókon, mosolyogva mondogatva: »
34613  IV,  151   |                        mosolyogva mondogatva: »Az ugyan vissza nem jön többet.«~
34614  IV,  152   |                  véderõ-vita javában dühöngött az utcákon.~Gonosz, izgalmas
34615  IV,  152   |                       száguldva rohantak végig az utcákon. No, már ezt csakugyan
34616  IV,  152   |                   röggel hajított meg engem!~- Az bizony meglehet - felelte
34617  IV,  152   |                          felelte vigyorogva -, az ember nem mindig célozza
34618  IV,  152   |                         És vajon mi bántja önt az új véderõ-javaslatban? -
34619  IV,  152   |                     kaput olyan szilajan, hogy az egész ház megrengett.~Körülbelül
34620  IV,  152   |                    szegény mamelukok ellen is. Az utcákon gyakran voltunk
34621  IV,  152   |                  kitéve inzultusoknak, úgyhogy az elõrelátóbbak befüggönyözött
34622  IV,  152   |                        mert véges-végig zúgott az »abcug«, s néha egy-egy
34623  IV,  152   |                        bevágta a kocsiablakot. Az üvegek csörömpölve hullottak
34624  IV,  152   |                    szólt csodálkozva. - Hiszen az német név.~- Hát éppen azért.~
34625  IV,  152   |                      kaparja ki onnan, ámbátor az anyja mindent megpróbált,
34626  IV,  152   |               megtörténik. Hadd legyen a német az elsõ nyelve, a magyart majd
34627  IV,  152   |                 magyart majd úgyis megtanulja. Az beleszalad, mint a fülbemászó
34628  IV,  152   |                  idõben meglátogatott Helfy és az egész lakásban azt felelték
34629  IV,  152   |               veszekedett velem, hogy kiíratja az újságba, de én csak azt
34630  IV,  152   |                      bizony senki sem hiszi el az én háznépemrõl, hiába íratod
34631  IV,  152   |                      õket, félénken, idegenül, az ajtó sarkába húzódva.~Az
34632  IV,  152   |                       az ajtó sarkába húzódva.~Az anyja ijedten kiáltott fel:~-
34633  IV,  152   |                    ember.~Egy délben hazajövök az országgyûlésrõl, nagy pityergésben
34634  IV,  152   |                      nagy pityergésben találom az asszonyt s veres szemekkel
34635  IV,  152   |                        a lelkét. Vége van. Nem az én szívembõl nõtt, nekem
34636  IV,  152   |                      is gyászba borulhat. Mert az nem illik, amit tett. Isten
34637  IV,  152   |              matrikulából. Tudja meg hát, hogy az a poronty »Fuchs«-nak és »
34638  IV,  152   |                     Geh, Lizl! Így hajtja õket az ostorával.~És mintegy bizonyságul
34639  IV,  152   |              testestõl-lelkestõl német gyerek. Az naptól rendesen kezdett
34640  IV,  152   |                  voltam rá, azaz magamra, mert az én eszmém volt, hogy németnek
34641  IV,  152   |                        nem nagyszerû dolog ez?~Az anyja is kibékült lassan-lassan.
34642  IV,  152   |                      reggelenkint, kis ingében az ágyon térdelve: »Vater unser,
34643  IV,  152   |                 szöszke fejét: »Papperlapapp!« Az ember halálra kacaghat rajta.~-
34644  IV,  152   |                       nézett csodálkozva, majd az egész szobát körülvizsgálta
34645  IV,  152   |                     együgyû pillantásával, még az ágy alá is benézett: nem-e
34646  IV,  152   |                       is, egyszer csak odajött az õ kis ágyacskájához is a
34647  IV,  152   |                   torkára: »Weh tut, Weh tut!«~Az orvos komoly, megriadt arcot
34648  IV,  152   |                      közt, úgy éreztük, mintha az egész világ meggyulladt
34649  IV,  152   |                     égne, fogyna lassú tûzzel.~Az éjszakán át még csak fokozódott
34650  IV,  152   |                    Erre azután elkezdett sírni az egész család.~Hát tud az
34651  IV,  152   |                       az egész család.~Hát tud az a csepp lélek a János játékai
34652  IV,  152   |                      bátyácska állatjait kéri.~Az anyja remegõ hangon közli
34653  IV,  152   |                   tudakozódni fog: »Mit csinál az apám és a szegény mamám?
34654  IV,  152   |                        õ kötött a nyúl nyakára az utolsó napon, még most is
34655  IV,  152   |                  kiporozza…~A Csáky-gyerek hol az egyik állatot fogta meg,
34656  IV,  152   |                       a halál.~- Ne, ne bántsd az állatokat, fiacskám. Jaj,
34657  IV,  152   |                         Ha meghallja a Jánoska az égbõl, megharagszik.~Engedelmesen
34658  IV,  152   |                        volt mindig. Lehetetlen az, hogy megéljen.~A feleségem
34659  IV,  152   |                      kitört belõle is, ami már az én fantasztikus fejemet
34660  IV,  152   |                       a mi fiunk!«~Sõt nemcsak az asszonyt, de magamat is
34661  IV,  152   |                        is, egy-egy hang üt meg az ismerõs helyeken, ahol azelõtt
34662  IV,  152   |                        tudnám od’adni most, ha az a fiú magyarul tudna.~A »
34663  IV,  152   |                       A »németke« fölkönyökölt az ágyában, hosszan, fürkészõn
34664  IV,  152   |                       álom? Talán elvesztettem az eszemet vagy hallucinálok?~-
34665  IV,  152   |                 homlokát összeráncolta, mintha az emlékezõtehetségét firtatná,
34666  IV,  152   |                       patkóért vehetõ rá, hogy az érkezõ bácsiknak és néniknek
34667  IV,  152   |                  készített emberi hajból, hogy az, aki a gyûrût ujjára húzta,
34668  IV,  152   |                     lesz kettejöknek.~- Hiszen az olló is két ágból áll -
34669  IV,  152   |                        áll - szokta mondogatni az öreg -, csak az egyik ága
34670  IV,  152   |                     mondogatni az öreg -, csak az egyik ága éles s mégis jól
34671  IV,  152   |                 okosnak? Hát tudom is én! Néha az ilyesmit nehéz megmagyarázni.
34672  IV,  152   |                        annak tartanak valakit, az akkor okvetlenül okos, mint
34673  IV,  152   |                        föl.~Egy szó mint száz, az ostoba Kriskához igen alkalmatos
34674  IV,  152   |                        s egy nap magára öltvén az ünneplõ dókáját, elment
34675  IV,  152   |                      hogy neki bizony nem kell az Ostoba Kriska, amiért az
34676  IV,  152   |                       az Ostoba Kriska, amiért az apjától, a foltozó vargától,
34677  IV,  152   |                     Hiszen éppen abból látszik az okossága, hogy nem kell
34678  IV,  152   |                    ásó-kapa választja el õket.~Az esküvõ és a három napos
34679  IV,  152   |                      valahogy így csinálták!~- Az bizony jó lesz, apámuram.~-
34680  IV,  152   |                        van száz forint - szólt az öreg -, ezzel vesd meg a
34681  IV,  152   |                   szólt magában Pali -, ezeket az almákat elõbb-utóbb megeszi
34682  IV,  152   |                kereskedést, mi történnék akkor az almákkal? Abban az esetben
34683  IV,  152   |                       akkor az almákkal? Abban az esetben is megeszi õket
34684  IV,  152   |                   mindegy, inkább eladom, mert az értük bevett pénz ilyenformán
34685  IV,  152   |                  tarisznyát és szedd le iziben az almákat; viszem eladni a
34686  IV,  152   |                      tehát ide telepedett Pali az almáival, leguggolván a
34687  IV,  152   |                       almákat hozott, bácsi?~- Az ám.~- Hány darab?~- Éppen
34688  IV,  152   |                        Babona ne legyen benne, az enyém is annyi.~Élénk beszélgetésbe
34689  IV,  152   |                       saját szavát sem hallaná az ember. Csak a kakasok kukorékoltak
34690  IV,  152   |                       És hogy szándékozik adni az almákat, bácsi?~- Kettõ
34691  IV,  152   |                       kicsinyt, elöl eresztvén az éles eszét, aztán így szólt
34692  IV,  152   |                      tudnia kell, öregem, hogy az idõ is pénz. S ha olcsóbban
34693  IV,  152   |                        S ha olcsóbban eresztem az almát, hamarabb adom el,
34694  IV,  152   |            cseréppipáját egykedvûen tömögetve.~Az almákra nem mutatkozott
34695  IV,  152   |             Egyik-másik meg is kérdezte: »Hogy az alma, édes?« vagy »Édes-e
34696  IV,  152   |                      alma, édes?« vagy »Édes-e az alma, édes?« (Édes bizony,
34697  IV,  152   |                     mondani?~- Azt, hogy ha én az almáimat átönteném a kend
34698  IV,  152   |                  paraszt s ezentúl maga árulta az almát.~Okos Pali hazament
34699  IV,  152   |                        akkor adta el a paraszt az utolsó öt almát egy iskolás
34700  IV,  152   |                megcsalta egy vevõje?~- Ha maga az ördög lett volna, akkor
34701  IV,  152   |                       igaz krajcár. Hogyan van az, hogy ötöt adva két krajcárért,
34702  IV,  152   |                   tünõdtek, számítgattak, hogy az este is rájok borult. Belezavarodtak,
34703  IV,  152   |                       és kimondta a végzést.~- Az ördög tudja, hol az egy
34704  IV,  152   |                 végzést.~- Az ördög tudja, hol az egy krajcár. Én csak egyet
34705  IV,  152   |                  másnap pedig pört indítottak, az egyik is, a másik is meg
34706  IV,  152   |                       mutatni, hogy nem engedi az egy krajcárját - ha mindene
34707  IV,  152   |                       egész évig keresték, hol az egy krajcár s ezalatt elfogyott
34708  IV,  152   |                    krajcár s ezalatt elfogyott az Okos Pali száz forintos
34709  IV,  152   |                       Jó lesz, apámuram.~- Mi? Az, ha én behunyom a szememet,
34710  IV,  152   |                      behunyom a szememet, vagy az, ha te beállasz a mûhelybe?
34711  IV,  152   |                 mûhelybe? Világosan beszélj.~- Az, ha beállok.~A mi Okos Palink
34712  IV,  152   |                         A mi Okos Palink tehát az officinában maradt, megtanult
34713  IV,  152   |                   haladt elõre a mûvészetében.~Az öreg meg volt vele elégedve,
34714  IV,  152   |                      itt volt a lázi pusztáról az a gazdag paraszt, Szücs
34715  IV,  152   |                       neki a lábából a tüskét.~Az öreg Bilinke mérgesen ugrott
34716  IV,  152   |                        a pályán!~Így lett vége az Okos Pali mûvészi pályájának,
34717  IV,  152   |              pályájának, de Bilinke Mátyás nem az az ember, aki elhagyja a
34718  IV,  152   |                       de Bilinke Mátyás nem az az ember, aki elhagyja a maga
34719  IV,  152   |                     önállóan!~Ujjongva fogadta az ajánlatot, mindjárt falura
34720  IV,  152   |                      is!~Vígan, boldogan éltek az új házban, nem zavarta õket
34721  IV,  152   |                        õket semmi baj, kivévén az olyan apró veszõdést, bosszúságot,
34722  IV,  152   |                      Igaz, a házépítésnél. Biz az még az õszkor volt. Azóta
34723  IV,  152   |                       házépítésnél. Biz az még az õszkor volt. Azóta se híre,
34724  IV,  152   |                        de hasztalan, míg végre az Ostoba Kriska megpillantott
34725  IV,  152   |                        egyetlen karikát, amint az elmállott vakolat alól elõcsillogott.~-
34726  IV,  152   |                        itt a lánc! - kiáltozta az Ostoba Kriska.~Okos Pali
34727  IV,  152   |            odaszaladtak. Csakugyan a lánc lesz az! Azok a bolond kõmûvesek
34728  IV,  152   |                  szólítsd, Gyurka, én meg majd az ostorral biztatom.~A Ráró
34729  IV,  152   |                 szólítsd õket, Gyurka, én majd az ostorral biztatom. No, most!~
34730  IV,  152   |                   ostorral biztatom. No, most!~Az ostor nagyot csattant a
34731  IV,  152   |                     kolbászt vágva rajta, mint az ujjam, de a Bimbó farát
34732  IV,  152   |                      agyonütötték a Bimbót meg az Okos Palit. Okos Pali még
34733  IV,  152   |                     Okos Palit pedig elsiratta az Ostoba Kriska, szép prédikációs
34734  IV,  152   |                          Oh, be kár volt annak az okos embernek elpusztulni!«~»
34735  IV,  152   |                  Egyetlen szál muskátli nyílik az ablakban, egyetlen leány
34736  IV,  152   |                  csinál, akár a szobában, akár az udvaron, de amikor elhajt
34737  IV,  152   |                        mert olyan sovány, mint az egyiptomi hét rossz esztendõbõl
34738  IV,  152   |                        Meg is kérdezte múltkor az idegen úr, aki a várromokat
34739  IV,  152   |                       Mert nem eszik - felelte az Ancsurka apja.~- Hát mért
34740  IV,  152   |                        zab terem és krumpli. S az is csak akkor terem, ha
34741  IV,  152   |                    mostoha anyaföldnek. Ez már az igazi tót ország.~Ha búza
34742  IV,  152   |                       nyárfák és fenyõk alatt. Az erdõkben nimfák és driádok
34743  IV,  152   |                       derék szál legények.~Hát az Ancsurka is szép leány -
34744  IV,  152   |                       valami hibája, nem egyéb az, mint hogy erõsebb lehetne
34745  IV,  152   |                    zsákot tud emelni. S bizony az Ancsurka vállait tán össze
34746  IV,  152   |                    ölelõ karjait kibírnák.~Hát az is valami. Mert Matykóval
34747  IV,  152   |                      meg úgy áll a dolog, hogy az egész világon nincs olyan
34748  IV,  152   |                    hogy megálljon egy kicsinyt az Ancsurkáék háza elõtt, vagy
34749  IV,  152   |                        a kocsi-szerkezetbe, de az is megtörténik, hogy a nyerges
34750  IV,  152   |                     éppen ezen a helyen átlépi az istrángot (mert az okos
34751  IV,  152   |                      átlépi az istrángot (mert az okos kocsisnak jól tudja
34752  IV,  152   |                      véletlenül éppen kint van az Ancsurka is, beszélgetésbe
34753  IV,  152   |                        a szavakat.~Hej, furcsa az a kocsis-szerelem. Eleinte
34754  IV,  152   |                        a sörényük, ne gondolja az a kis fruska, hogy fazekakat
34755  IV,  152   |                      nagy kevélyen pattogtatta az ostorát, s behúzta a kalapját
34756  IV,  152   |                 behúzta a kalapját a szemére - az ébredõ szerelem idején.~
34757  IV,  152   |                    helyen s odafordítá a fejét az udvaruk felé, mintha fürkészné
34758  IV,  152   |                 udvaruk felé, mintha fürkészné az Ankát, hogy merre van, mintha
34759  IV,  152   |                félrecsapta a kalapját. Ez volt az epedõ szerelem.~Most pedig
34760  IV,  152   |                      lovak magoktól állnak meg az ösmerõs kerítés elõtt.~-
34761  IV,  152   |                   közel lép hozzá, s leereszti az ostora nyelét, ami a hosszabb
34762  IV,  152   |                         Egyetlen lélek sem jár az úton. A levegõ szinte mozdulatlan,
34763  IV,  152   |                       mégis Matykóból hasad ki az elsõ szó, amint szétnéz
34764  IV,  152   |                      is elmehet veled, ha csak az kell.~- Oh, de bolond vagy
34765  IV,  152   |                   kacagott ezen a Matykó, hogy az Ancsurka kék szemeibõl kibuggyantak
34766  IV,  152   |                         Megteszed-e? Eljössz-e az õsszel? Hát felelj, no!~
34767  IV,  152   |                     õsszel? Hát felelj, no!~De az Ancsurka ajkain nem bírt
34768  IV,  152   |                  kijönni szó, bentfulladt mind az a sok, sok léha szó az érzelmek
34769  IV,  152   |                    mind az a sok, sok léha szó az érzelmek tengerében, csak
34770  IV,  152   |                        keze öntudatlanul nyúlt az ostor lecsüngõ sudara után,
34771  IV,  152   |                       ugrált, ott pajkoskodott az ostor hegyén. A leány szeretett
34772  IV,  152   |                        így Matykó helyett csak az ostoráig, annak is csak
34773  IV,  152   |                   hegyéig jutott el. De hiszen az ostor is a Matykóé - és
34774  IV,  152   |            izgatottabban morzsolta, nyomogatta az ostort, s aztán így szólt
34775  IV,  152   |                        szomszéd szobában, mely az alügyészé volt, ezt kiáltá
34776  IV,  152   |                   kiáltá valaki:~- Nincsen itt az a gazember?~- Kit tetszik
34777  IV,  152   |                       tetszik érteni? Csak nem az alügyész urat? - kérdé egy
34778  IV,  152   |                        írnok hangja.~- Õt, õt, az alügyész urat. Azt a semmirekellõt,
34779  IV,  152   |                   kerülne! Mindjárt kikaparnám az átkozott két szemét. Mondja
34780  IV,  152   |                        Nem tudom - nyöszörögte az öreg írnok.~Felugrottam
34781  IV,  152   |                harmadik szobába vonultam írni.~Az alügyészné volt. Barcsó
34782  IV,  152   |                         Ebbe nem avatkozom. Ez az õ dolguk. Akinek ilyen felesége
34783  IV,  152   |                       megelégedéssel gondoltam az én szelíd, jó kis Annámra…~
34784  IV,  152   |                     Annámra…~Tovább folytattam az írást, de egy kifejezés
34785  IV,  152   |                  bokrétákat küldözgetni nekik, az én hozományomból, az én
34786  IV,  152   |                    nekik, az én hozományomból, az én hozományomból!~Mi volt
34787  IV,  152   |                      mentem hallgatózni, hátha az én feleségem bokrétájáról
34788  IV,  152   |                        kétszer volt ebéden is. Az illendõség is úgy hozná
34789  IV,  152   |                         Barcsóné becsapta volt az ajtót. Kemény, katonás léptei
34790  IV,  152   |                lépcsõzeten kopogtak.~Kinyitván az ablakot, utána néztem. Valóságos
34791  IV,  152   |                   házat és tanyát vásárolt itt az alföldi városkában.~Sokat
34792  IV,  152   |                Takarodj le a kocsiról, a kocsi az enyém!« - s hóban, fagyban
34793  IV,  152   |                       hóban, fagyban otthagyta az út közepén, gyalog volt
34794  IV,  152   |                      De a legjobban jellemezte az alügyésznét, egy ez idõ
34795  IV,  152   |                  Barcsóék, de alighogy odament az asszony, megtévén a nagy
34796  IV,  152   |                     vagyok, ha ilyeneken töröm az eszemet, mikor a Kohn-féle
34797  IV,  152   |                       helyreigazgattam fejemen az elromlott választékot, s
34798  IV,  152   |          Nyugtalanságomban kétszer is kimentem az öreg írnokhoz.~- Hol lehet
34799  IV,  152   |                      is kereste.~- Úgy? Minek?~Az öreg írnok ravaszul mosolygott.~-
34800  IV,  152   |                   ravaszul mosolygott.~- Ebben az irányban nem nyilatkozott -
34801  IV,  152   |                       különös van abban, mikor az alügyész úr máskor sem szokott
34802  IV,  152   |                     ott.~- Nem is volt?~- Nem.~Az arcába néztem.~- Nem csalsz
34803  IV,  152   |                   hatalom, kísérettel jár, hát az igen természetes, hogy gyanakszom
34804  IV,  152   |                       megannyi párok lennének, az »a« betû a »b« betûvel,
34805  IV,  152   |                         b« betûvel, a »c« betû az »e«-vel összeölelkezve lejtettek.~
34806  IV,  152   |                   egész lényemet. Összecsaptam az aktát és hazafelé siettem.
34807  IV,  152   |                   feleségemet otthon találtam, az ablaknál varrt, nála volt
34808  IV,  152   |          katonatiszttel). Nem tudom, mit varrt az asszony, de már az is bántott,
34809  IV,  152   |                       varrt az asszony, de már az is bántott, mikor az utcáról
34810  IV,  152   |                       már az is bántott, mikor az utcáról megláttam, hogy
34811  IV,  152   |                        utcáról megláttam, hogy az ablaknál ül. Miért ül az
34812  IV,  152   |                       az ablaknál ül. Miért ül az ablaknál? Mi szüksége neki
34813  IV,  152   |                     ablaknál? Mi szüksége neki az ablaknál ülnie? Nem virágcserép
34814  IV,  152   |             virágcserép õ, hogy ki legyen téve az ablakba. Persze, hogy lássák,
34815  IV,  152   |                    magát vagy kire leselkedik.~Az udvaron találkoztam az apósommal,
34816  IV,  152   |                         Az udvaron találkoztam az apósommal, mert a földszintes
34817  IV,  152   |                     volt, két utcára szolgáló. Az apósom nagyapja építtette,
34818  IV,  152   |                         aki polgármester volt.~Az öregúr szokás szerint megállított
34819  IV,  152   |                    õszi idõk járnak. Hiába, ez az Alföld, ez az Alföld…~Bántam
34820  IV,  152   |                        Hiába, ez az Alföld, ez az Alföld…~Bántam is én most
34821  IV,  152   |                      Alföld…~Bántam is én most az Alföldet, mérges voltam,
34822  IV,  152   |                     Mintha nem elegen látnának az ablakban? Ha neked volnék,
34823  IV,  152   |                   kivitetném a varróasztalomat az utcára.~- Ugyan, Józsi!~-
34824  IV,  152   |                     Józsi!~- Hát minek ülsz ki az ablakba?~- Hogy minek? Istenem,
34825  IV,  152   |                       világosság miatt. Hiszen az egész világ az ablaknál
34826  IV,  152   |                   miatt. Hiszen az egész világ az ablaknál szokott varrni.
34827  IV,  152   |                    lassanként kiszítta belõlem az epét, mint ahogy a napfényben
34828  IV,  152   |                      hogy igaza van. Aki varr, az ablakhoz megy, a világosság
34829  IV,  152   |                  eszembe, ha õ nem mondja. Ej, az emberi ész is csak olyan,
34830  IV,  152   |                       akarata szerint. No, már az igaz, hogy rám férne egy
34831  IV,  152   |                    féltékenységemet eláruljam (az olyan férj különben is veszve
34832  IV,  152   |             sógornõmnek megcsókoltam a nyakát, az hirtelenesen pofon ütött
34833  IV,  152   |                     mondom, nem utolsó élvezet az efféle babrálás a nõi hajzatban,
34834  IV,  152   |                    Anna elfogulatlan hangon. - Az nincs itt. A Mariskánál
34835  IV,  152   |                           Oh, nem. Voltaképpen az övé volt.~- Az övé? - kérdém
34836  IV,  152   |                     Voltaképpen az övé volt.~- Az övé? - kérdém végtelen lelki
34837  IV,  152   |                     Összevissza sérteget ezzel az utálatos bámulásával. Hát
34838  IV,  152   |              bámulásával. Hát olyan nagy dolog az, hogy kaméliákat küld? Talán
34839  IV,  152   |                      Azt hiszi, hogy csak maga az? Persze maga jobban szeretné,
34840  IV,  152   |                       kaméliákra, csakhogy nem az Annáé a bokréta. De hiszen
34841  IV,  152   |                     összevissza volt hasogatva az arca.~- Semmi - felelte
34842  IV,  152   |                        én is tovább folytattam az utamat átmenve a Barcsó-ház
34843  IV,  152   |                      Barcsó-ház frontja elõtt. Az egyik ablakban a Barcsóné
34844  IV,  152   |                      villámgyorsan felcsattant az ablak két szárnya, s Barcsóné
34845  IV,  152   |                     szabad elhanyagolnia. Mert az unalom, édes ügyész úr,
34846  IV,  152   |                        unalom, édes ügyész úr, az unalom, az az ördögök inasa.
34847  IV,  152   |                     édes ügyész úr, az unalom, az az ördögök inasa. És az
34848  IV,  152   |                       ügyész úr, az unalom, az az ördögök inasa. És az a kis
34849  IV,  152   |                        az az ördögök inasa. És az a kis ártatlan asszonyka
34850  IV,  152   |                        Hát a kedves nejérõl.~- Az én nõmrõl? De hogy jutok
34851  IV,  152   |                    hogy kegyed…~- Ah, istenem, az ember annyi minden iránt
34852  IV,  152   |                    iránt érdeklõdik. Kivált ha az embernek férje van. És olyan
34853  IV,  152   |                      van. És olyan férje, mint az enyém. Aki szereti a természetet
34854  IV,  152   |                     férjek legkésõbb értik meg az effélét. Én nem fogom megmagyarázni.
34855  IV,  152   |                       hogy mit is beszélt csak az a Barcsóné? Hátha meg találnák
34856  IV,  152   |                   perrendtartás semmit sem tud az efféle vádlókról.~- Nálam
34857  IV,  152   |                      titokban szagolgatja õket az a kedves fitos orrocska…~-
34858  IV,  152   |                     fitos orrocska…~- Nagysád, az istenért!~- Ugyan, ugyan!
34859  IV,  152   |                felindul. Pedig hiszen kicsiség az egész. Egy kamélia-csokor.
34860  IV,  152   |                    Huszonöt-harminc forint. Mi az Barcsónak? Hiszen jól nõsült.
34861  IV,  152   |                   bolond feleségének. Bagatell az egész. És én nem is haragszom.
34862  IV,  152   |                    nevetnek a hátunk mögött.~- Az lehetetlen - dadogtam -,
34863  IV,  152   |                  ilyesmit, ami nem igaz.~- Már az este mondta a szakácsnémnak
34864  IV,  152   |                    szép kamélia-csokrot vittem az uradtól a szép ügyésznének.«~-
34865  IV,  152   |                    Gyurija, ha mondom. Hazudik az alávaló. Majd a végére járok!~
34866  IV,  152   |                       kaméliát.~Kezdtem érteni az összefüggést. Gyuri vitte
34867  IV,  152   |                      de egyet útközben elcsent az õ Veronája számára. No,
34868  IV,  152   |                 mocsarakból meríti életnedvét.~Az est-szürkület leszállott,
34869  IV,  152   |                   hizlalva, minden széles ezen az Alföldön, még a torony is),
34870  IV,  152   |                      még a torony is), melynek az árnyéka feketén terpeszkedett
34871  IV,  152   |                       Pál Sámuel uram iddogált az egyik asztalnál egyedül,
34872  IV,  152   |                   tartlit játszott a csapossal az egyik szögletben. Õvele
34873  IV,  152   |                   bûnét. Oh, hogy tud tettetni az az asszony! Pedig milyen
34874  IV,  152   |                       Oh, hogy tud tettetni az az asszony! Pedig milyen ártatlan
34875  IV,  152   |                rettenetes, milyen ösztönük van az asszonyoknak), s eltagadták
34876  IV,  152   |                      eltagadták a csokrot. Még az a kis béka is hogy hazudott,
34877  IV,  152   |                        tegyek?~Elsõ gondolatom az volt, hogy fölkeresem Annát
34878  IV,  152   |                 melledbe!«~Csak mentem, mentem az utcákon, mint az õrült,
34879  IV,  152   |                        mentem az utcákon, mint az õrült, forró fejjel, tántorgó
34880  IV,  152   |                        elmémben a történteket. Az bizonyos, hogy valamit tennem
34881  IV,  152   |                        küldött a feleségemnek?~Az egész világ kinevetne -
34882  IV,  152   |                       ezer terv nyargalt végig az agyamon. Ilyen félkábultságban
34883  IV,  152   |                   képes egyébre gondolni, csak az én esetemre; nehány szamárságot
34884  IV,  152   |                       megjegyzést tettem, hogy az elnök megszólított:~- Ön
34885  IV,  152   |                   dobogni, úgy éreztem, mintha az agyvelõ a koponyámban köröskörül
34886  IV,  152   |                        Otthonról jövök.~- Ezen az utcán?~Barcsó elmosolyodott:~-
34887  IV,  152   |                       meg, ami még megmenthetõ az én jövõmbõl és az õ becsületébõl.
34888  IV,  152   |                  megmenthetõ az én jövõmbõl és az õ becsületébõl. Az övébõl,
34889  IV,  152   |                 jövõmbõl és az õ becsületébõl. Az övébõl, az Annáéból. - Oh,
34890  IV,  152   |                       becsületébõl. Az övébõl, az Annáéból. - Oh, Anna, Anna!
34891  IV,  152   |                      mindent. Erdélybe megyünk az anyámhoz.~- Most? A tél
34892  IV,  152   |                   kilenckor indulunk.~Estefelé az apósom nyitott be hozzám,
34893  IV,  152   |                       csak makacsabb lettem.~- Az asszony tartozik a férjének
34894  IV,  152   |                     engedelmeskedni. Egy ideig az anyámnál marad Erdélyben.
34895  IV,  152   |                      Így akarom, hát így lesz.~Az öregúr vállat vont. »Bolonddal
34896  IV,  152   |                 kétszer láttam Annát napközben az udvaron és a folyosón kisírt
34897  IV,  152   |                       hordoztak le a cselédek. Az öklömmel vertem dühömben
34898  IV,  152   |                     kihallgatásra jelentkeztem az igazságügyminiszter úr õexcellenciájánál.~
34899  IV,  152   |                    evett, se meg nem harapott; az ember mindig effélétõl fél
34900  IV,  152   |                   terveimet), már ott találtam az áthelyezést az asztalomon.
34901  IV,  152   |                        találtam az áthelyezést az asztalomon. Hiába, a miniszter
34902  IV,  152   |                    miniszter szava nem levegõ. Az alföldi város, ahol mint
34903  IV,  152   |                      mérges cikkekben támadták az erõszakoskodó igazságügyminisztert.
34904  IV,  152   |                      kellett. Néhány nap múlva az utódomat is kinevezték,
34905  IV,  152   |                messzire a városi tisztviselõk, az ügyvédek, a doktorok, a
34906  IV,  152   |                       Még ma is megvan valahol az Anna szekrényében a »Tárogató«-
34907  IV,  152   |                  szekrényében a »Tárogató«-nak az a száma. A mellettem ülõ
34908  IV,  152   |                      becsületes rendõrök, mint az övéi, még Angliában sincsenek,
34909  IV,  152   |                 rendõrséget mutat neki.~Barcsó az ellenkezõ állásponton volt.~-
34910  IV,  152   |                        a múltkor megpróbáltam. Az összes rendõreid gazfickók,
34911  IV,  152   |                     Samuval egy estefelé, hogy az õ rendõrsége ilyen-olyan
34912  IV,  152   |                       azt mondá: »Nagy oktondi az a Samu.« Amint megyünk,
34913  IV,  152   |                      ti házatok volt, Józsi, s az ablak, úgy gondolom, a Mariska
34914  IV,  152   |                   sötét lesz és alacsonyan van az ablak, nem sajnálnék egy
34915  IV,  152   |                        sürgettem türelmetlenül az elbeszélõt.~- Az öreg rendõr
34916  IV,  152   |                 türelmetlenül az elbeszélõt.~- Az öreg rendõr megsimogatta
34917  IV,  152   |                    bajuszát, áttette a pipáját az egyik szájszegletébõl a
34918  IV,  152   |                        köpött egyet: »Hol lesz az úr?« Én azt feleltem, hogy
34919  IV,  152   |                        Ej, hát kifizettem neki az egy forintot.~- De a kaméliák…
34920  IV,  152   |                        elmével megvilágítottam az emberi lélek zugait, miként
34921  IV,  152   |                      szívekbe s kihoztam onnan az igazságot.~- Úgy van! Igaz!
34922  IV,  152   |                       no ugyan ki hitte volna; az igaz, hogy már pendeles
34923  IV,  152   |                        miért maradt el? Keresd az asszonyt! (Neki magának
34924  IV,  152   |                        felesége volt.) Kérdezi az írnoktól, Kalandától, estefelé
34925  IV,  152   |                     vonással odavetve mindazok az alakok, akik a polgármester
34926  IV,  152   |                     itt a pesti búzakereskedõ, az a gróf Klebiczky fõvadásza,
34927  IV,  152   |                        Ohó, hát õ is itt volt? Az »õ« a negyedik kép egy csinos
34928  IV,  152   |                    Szép album lenne abból.~Ezt az embert kár a betûk közé
34929  IV,  152   |                   városban akad egy vad zseni, az is bizonyos, hogy minden
34930  IV,  152   |              tehetséges piktorpalánták sem. Ha az egyik van, másik is van.~
34931  IV,  152   |                        honoráciorai kikísérték az indóházba, megáldották,
34932  IV,  152   |                    látjuk soha többé, csak tán az unokáink szemlélhetik majd
34933  IV,  152   |                        Széna-piacon.~Hanem bíz az egy év múlva visszajött,
34934  IV,  152   |                    középen. Olyan ötvenes volt az, mint a patyolat. Csak úgy
34935  IV,  152   |                 ropogott, nevetett, mosolygott az emberre, mint azok a többiek,
34936  IV,  152   |                        király csináltat.~Hanem az egyik boltban, ahol Kalanda
34937  IV,  152   |                    volt annak a kereskedõnek), az ötvenest tehát fel nem váltotta,
34938  IV,  152   |                        még több ötvenese ennél az egynél egész életében, és
34939  IV,  152   |                        olyan pillanatok, mikor az emberi memória csodálatos
34940  IV,  152   |                 Kalanda vallomását, bemelléklé az aktához a corpus delictit,
34941  IV,  152   |                     aktához a corpus delictit, az ötven forintos bankjegyet
34942  IV,  152   |                 törvényszékhez.~A városba, sõt az egész környékbe kiszivárgott
34943  IV,  152   |               kegyelmetek a piktort! Hanem biz az jobban is festhette volna
34944  IV,  152   |                  jobban is festhette volna azt az ötvenest. Egy ötvenes, ami
34945  IV,  152   |              telekkönyvi iktató, Morvai János (az a kis púpos ember) odacsapta
34946  IV,  152   |                        megcsillámlottak elõtte az aláhúzott szavak.~- Hm -
34947  IV,  152   |                   lassan, kimérten rajzolgatta az elõtte levõ ügycsomó ismérveit
34948  IV,  152   |                  gyerekek, akik ott üldögélnek az ötvenesen, egyszerre csak
34949  IV,  152   |                  vacsorával feküdnél le, mikor az a most érkezett akta, az
34950  IV,  152   |                       az a most érkezett akta, az ötven forintossal úgyis
34951  IV,  152   |                       Bugyi Erzsi, a kasszírnõ az »Arany mécses«-bõl, vagy
34952  IV,  152   |                   táncra is kerekedtek elõtte, az a baloldali ledobta a válláról
34953  IV,  152   |                  szamárfüleket mutogasson, míg az a szép kékes teste ritmikusan
34954  IV,  152   |             beiktatandó aktákat a fiókjába, de az ötven forintos bankót kihúzta
34955  IV,  152   |              mosolygott.~Azon mosolygott, hogy az elsejét közelebb húzta egy
34956  IV,  152   |                       húzta egy nappal.~Hiszen az egészben csakis errõl van
34957  IV,  152   |                       vádlott, s kíváncsi nép, az egykori mecénásokból is
34958  IV,  152   |                      mecénásokból is nehányan.~Az elnök kikérdezte a vádlott
34959  IV,  152   |                 rajzolta ezen…~Sietve tolta le az iratról a spárga-hurkot,
34960  IV,  152   |                 elõvegye, de mekkora nagy lett az elnök és az egész törvényszék
34961  IV,  152   |                  mekkora nagy lett az elnök és az egész törvényszék álmélkodása,
34962  IV,  152   |                 törvényszék álmélkodása, mikor az ötvenes helyett öt darab
34963  IV,  152   |                tízforintos banknóta hullott ki az ügycsomóból.~- Mirákulum! -
34964  IV,  152   |                   veszély környékezi, már csak az imádság tartja, de a skíz
34965  IV,  152   |                       viceispán, a pagát pedig az autonómia, amelyet folyton
34966  IV,  152   |                        istenem, akármelyikben.~Az ember látja, hogy nappal
34967  IV,  152   |                        mert gyertyák nem égnek az asztalon, meglehet, hogy
34968  IV,  152   |                        történelmi idõt illeti, az ember a Tisza elõtti idõkre
34969  IV,  152   |                     pedig éppen most dobja oda az utolsó kártyát, nem volna
34970  IV,  152   |             egyugyanazon idõben lehetetlenség, az semmi. Nagyobb csodákat
34971  IV,  152   |          belügyminiszteri rendelet.~A gibicet, az árvaszéki elnök urat szinte
34972  IV,  152   |                     beszéli el a szolgabírónak az óriási szerencsétlenséget,
34973  IV,  152   |                       bujkál a pagát.~- Kontra az ultimonak! - ordítja.~A
34974  IV,  152   |                       nagy fogás« lezsugorodik az osztó hibájának. Furfangos
34975  IV,  152   |               egyszerre csak (hogy el nem ájul az ember egy ilyen szituációban!)
34976  IV,  152   |              tizenkettediket. Oda volt tapadva az átkozott a coeur dámához.~
34977  IV,  152   |                    pénzbe kerül, de a szégyen, az örökös nagy szégyen… Csak
34978  IV,  152   |                      örökös nagy szégyen… Csak az incselkedõ ördög merhet
34979  IV,  152   |                       ördög merhet ilyet tenni az Úr szolgájával.~- Hahaha,
34980  IV,  152   |                   boldog fõispán extázisban. - Az is az én jelenlétemben,
34981  IV,  152   |                    fõispán extázisban. - Az is az én jelenlétemben, képviselõ