bold = Main text
      Rész, Fejezet                                                grey = Comment text

 3501   1,  12    |                      Gyulafehérvár utcáin akad az, de a fejedelmi tanácsban
 3502   1,  12    |                  dulakodás zaja hallatszott be az elõcsarnokból.~- Eredj csak
 3503   1,  12    |                      megnézni, Baló Mihály, mi az.~Az udvari hadnagy elment
 3504   1,  12    |                  megnézni, Baló Mihály, mi az.~Az udvari hadnagy elment meg
 3505   1,  12    |                        csavargót tuszkolnak be az apródok, nagyságos fejedelem,
 3506   1,  12    |                 eligazítani a lármás csatázót. Az apródok nemsokára betaszítottak
 3507   1,  12    |                    vedlett ruhájú fiatalembert az ajtón. Szakadozott diáktóga
 3508   1,  12    |                        itt-ott a lábhús, pedig az egyik talp madzaggal volt
 3509   1,  12    |                      parancs úgy szólott, hogy az »elsõ arra menõ«.~Apafi
 3510   1,  12    |                     Béldi.~- Mit akarnak velem az urak? Én semmit sem vétettem.
 3511   1,  12    |                      vétettem. Én bepanaszolom az urakat. Eresszenek el!~S
 3512   1,  12    |                    Szerencsétlen! - súgta neki az egyik apród, a kis Kornis
 3513   1,  12    |                      teremben, szeme átfutotta az ezüstbilikomokat az asztalon,
 3514   1,  12    |                  átfutotta az ezüstbilikomokat az asztalon, az aranyzsinóros,
 3515   1,  12    |                  ezüstbilikomokat az asztalon, az aranyzsinóros, bársonyruhás
 3516   1,  12    |                       majd a falra tévedt, hol az asztalfõn ülõ sovány embernek
 3517   1,  12    |                  asztalfõn ülõ sovány embernek az ábrázata volt lefestve…
 3518   1,  12    |                     volt lefestve… szakasztott az az arc, csakhogy zöld bársony
 3519   1,  12    |                       lefestve… szakasztott az az arc, csakhogy zöld bársony
 3520   1,  12    |                   valami okosabbal tölthetnénk az idõt, mint az efféle hóbortokkal.~-
 3521   1,  12    |                      tölthetnénk az idõt, mint az efféle hóbortokkal.~- Nem
 3522   1,  12    |                      Béldi gúnyosan húzta szét az ajkszögleteit: - Nem annyira
 3523   1,  12    |                        azt mondom. Ha ösmernék az igazságos Harun al-Rasíd
 3524   1,  12    |                        sok ilyforma van, pedig az nagy uralkodó volt.~- Régen
 3525   1,  12    |                    uralkodó volt.~- Régen volt az, sógor - jegyzé meg Béldi -,
 3526   1,  12    |              Csendesség, uraim - hangzott most az Apafi szava -, halljuk hát
 3527   1,  12    |                 magyarországi faluban két pap, az egyik katolikus, a másik
 3528   1,  12    |                    õket a közös vadászterület.~Az õ barátságuk különben nem
 3529   1,  12    |                veszekedésbõl, s nekik is éppen az volt a kedves témájuk, amirõl
 3530   1,  12    |                       a kedves témájuk, amirõl az urak vitatkoztak a felséged
 3531   1,  12    |                       ugyanazt állította, amit az öregebbik uraság (Boér uram
 3532   1,  12    |                    öregebbik uraság (Boér uram az öregebbik), a plébános körülbelül
 3533   1,  12    |                   szent ember öklével verdeste az asztalt, hogy meggyõzze
 3534   1,  12    |                      meggyõzze egyik a másikát az õ hitének valóságáról.~Tizenöt
 3535   1,  12    |                   Canis mater, hagyjuk el most az egészet, majd megtudom,
 3536   1,  12    |                  Elmegyek hozzád, és megmondom az igazat.~A vendégek mosolyogtak,
 3537   1,  12    |                     fogadás?~- Áll!~A plébános az utolsó vendéget is látván
 3538   1,  12    |                 kihajtani a kapuból, befordult az ambitusról, elimádkozta
 3539   1,  12    |               ambitusról, elimádkozta ott bent az esti imáját, és lefeküdt.~
 3540   1,  12    |                        pedig hozzá volt szokva az éjjeli felköltésekhez.~Az
 3541   1,  12    |                      az éjjeli felköltésekhez.~Az ajtó fölött egy szegen lógtak
 3542   1,  12    |             kísértetiesen csörömpölve gurultak az ablak-közbe.~- Ki az? -
 3543   1,  12    |                  gurultak az ablak-közbe.~- Ki az? - kérdé a plébános, felugorva
 3544   1,  12    |                        Miska - felelte odakünn az ismert hang.~A plébános
 3545   1,  12    |                        ismert hang.~A plébános az ablakhoz lépett és félrevonta
 3546   1,  12    |                      de a szót megfagyasztotta az a körülmény, hogy az alak
 3547   1,  12    |           megfagyasztotta az a körülmény, hogy az alak egyszerre eltûnt az
 3548   1,  12    |                       az alak egyszerre eltûnt az ablak alól, mint a szellem,
 3549   1,  12    |                   tiszteletes úr szánja, amint az este innen elment, olyan
 3550   1,  12    |                        meséjét -, hogy ha igaz az, amit a másvilágról jött
 3551   1,  12    |                   Ugyan, ugyan! - vágott közbe az udvari bolond - hiszen éppen
 3552   1,  12    |                  viselhet, én pedig nem vagyok az.~Általános hahota támadt,
 3553   1,  12    |                        nem örmény vagy, ha nem az vagy, mert abban a hitben
 3554   1,  12    |                   hitben akarok meghalni, hogy az voltál. No, ez jól adja,
 3555   1,  12    |                          Asszony, nem asszony… Az ország dolga elõbbre való.
 3556   1,  12    |                        hogy el legyen fáradva, az a nehéz, az a lehetetlen…
 3557   1,  12    |                    legyen fáradva, az a nehéz, az a lehetetlen… Akkor hát
 3558   1,  12    |               fejedelem alákanyarintotta nevét az egyiknek, s figyelmesen
 3559   1,  12    |                       ki, mintha kecske lenne. Az embernek szinte kedve támad
 3560   1,  12    |                        megint le kell szállani az uraságból, a jó emberektõl
 3561   1,  12    |                        emberektõl kéregetni. S az ebben a ruhában százszorta
 3562   1,  12    |                     nem koldulhat.~Meg-megállt az utcákon, és a homlokát törülgette:
 3563   1,  12    |              visszament a fejedelmi lakhoz, de az õrök nem akarták beereszteni
 3564   1,  12    |                    beszélni akar vele. Hátrább az agarakkal, nagy jó uram!
 3565   1,  12    |                    akinek a háza keresztüljáró az egyik utcáról a másikra.
 3566   1,  12    |                   többi aztán minden kisebb.~- Az emberek is?~- Azok is.~-
 3567   1,  12    |                       veréb csak nem kisebb?~- Az is kisebb.~- Hát a méh,
 3568   1,  12    |                        Hát a méh, Istók bácsi?~Az öreg katona (a vén katonák
 3569   1,  12    |                     Merre lakik Teleki uram?~- Az is itt a palotában.~- Akkor
 3570   1,  12    |                   eresszenek Teleki uramhoz.~- Az lehetetlen, mert Teleki
 3571   1,  12    |                figyelmeztetõ jele: »Hol alszol az éjjel?«~A piacon a kofák
 3572   1,  12    |                  összeszedni a sátorfájukat, s az el nem fogyott tordai pecsenyét
 3573   1,  12    |                        kosarakba gyömöszölték.~Az illat megcsiklandozta csábítón
 3574   1,  12    |                       megcsiklandozta csábítón az új nemes orrát, kedve lett
 3575   1,  12    |                     egy-egy üszöghalom, melyet az esõ megcsapdosott és összevert,
 3576   1,  12    |                       s tarka foltokat kapott. Az bizony komolyan kecskének
 3577   1,  12    |             hasonlítson.~Nincs szomorúbb, mint az ilyen elpusztult utca. Száz
 3578   1,  12    |               hozzálátott a szilvaevéshez. Biz az nemigen lehetett ízletes,
 3579   1,  12    |                     még a szilvaérés ideje, de az éhes gyomor nem okoskodik,
 3580   1,  12    |                   odament, káprázat-e, álom-e, az ott ült a két hátsó lábán,
 3581   1,  12    |                      mint egy guggoló ember, s az elsõ két lábával egy, a
 3582   1,  12    |                     mintha féltékenyen õrizné.~Az Ezeregyéjszaka minden regéje
 3583   1,  12    |                     minden regéje igaz már, ha az igaz, amit a két szeme látott,
 3584   1,  12    |                      kétszer is megtörülgette.~Az üst telided-tele volt aranypénzekkel,
 3585   1,  12    |                   városrészben a romok között. Az est leszállt, minden egyforma
 3586   1,  12    |                      ott csendesen. Fent pedig az égbolton kibújt a felhõrongyok
 3587   1,  12    |                     közül a fényes lámpa, most az egyszer olyan, mint az Aladdin
 3588   1,  12    |                    most az egyszer olyan, mint az Aladdin lámpája.~Laci lehajolt
 3589   1,  12    |                 Aladdin lámpája.~Laci lehajolt az üsthöz, fel akarta szedni
 3590   1,  12    |                         A pénzzel együtt kapja az ember a pénznek betegségeit.~
 3591   1,  12    |                      De mégis engednie kellett az ésszerûségnek, mert kalapjában
 3592   1,  12    |                       hiszen azok végre is nem az övéi, õ csak egyszerûen
 3593   1,  12    |                         nem él már, elpusztult az, aki azokat ide elásta,
 3594   1,  12    |                     igényt tarthatna rájok, de az ellenkezõ sem lehetetlen.
 3595   1,  12    |                      Laci megnézte holdfénynél az aranyakat, mind Lipót idejebeli
 3596   1,  12    |                        ott maradt a kincs fele az üstben, visszatette helyére
 3597   1,  12    |                      ült a penészes aranyokon.~Az izgatottság annyira kimerítette,
 3598   1,  12    |                      most úrrá tettél! Te vagy az én gondviselésem!~Simogatta,
 3599   1,  12    |                       veregette szeretettel, s az olyan okosan, szomorúan
 3600   1,  12    |                       a leghatalmasabb ösztön, az utca olyan részébe jutott,
 3601   1,  12    |                Ijedtében észre sem vette, hogy az utcai fenyegetõ zaj vidám
 3602   1,  12    |                   pajkos apródjai kergetõztek.~Az »Arany medvé«-ben, mert
 3603   1,  12    |                    nálunk tulajdonképpen a sas az igazi ragadozó állat), hát,
 3604   1,  12    |                  ragadozó állat), hát, mondom, az »Aranymedvé«-ben nagy feltûnést
 3605   1,  12    |                     ben nagy feltûnést keltett az új vendég, aki úgy rontott
 3606   1,  12    |                        úr akar lenni.~- No, mi az? - szólt oda mogorván.~-
 3607   1,  12    |                          Azt hittem, neki akar az úr szaladni a falnak. Aztán
 3608   1,  12    |                    süvegét, ha valahova belép.~Az egyik a játékosok közül
 3609   1,  12    |                      lesz-e valami ennivaló?~- Az, amit magával hozott - viszonzá
 3610   1,  12    |              rikkantott fel Gergely -, ked hát az atyámfia, akit ma tett meg
 3611   1,  12    |                       gúnnyal -, ha elfogy, ad az ország.~A vadász urak is
 3612   1,  12    |                    gyors lábon jár, de hát még az udvari pletyka! Nosza, egy
 3613   1,  12    |                       te is vérbeli vagy? Mert az nem tesz semmit, hogy még
 3614   1,  12    |                     vágott közbe a másik úr.~- Az csak annyit jelent, hogy
 3615   1,  12    |                   Azért ha úgy tetszik, ülj le az asztalunkhoz, cimbora, egyél-igyál
 3616   1,  12    |                       velünk.~Azzal leültették az asztalfõre, elébe tolták
 3617   1,  12    |                       asztalfõre, elébe tolták az ételt-italt, vetélkedve,
 3618   1,  12    |                      Vadásztunk egy kicsit, és az elejtett zsákmányt megfõzettük,
 3619   1,  12    |                 megsüttettük Gergely gazdánál. Az hát ingyen megy, a bort
 3620   1,  12    |                    ingyen megy, a bort azonban az fizeti, akinek valamennyink
 3621   1,  12    |                    Kovasóczinak -, mert ha nem az lenne, nem fogadta volna
 3622   1,  12    |                        elõttük. Veér Istvánnal az történt, hogy egyszer a
 3623   1,  12    |                     senki.~- Dehogy nem! Látom az arcán, a szemein Veres uramnak,
 3624   1,  12    |                      Aki pedig nekem nem hisz, az, követelem, mérje össze
 3625   1,  12    |                      csak azért kísérlette meg az összezörrenési játékot,
 3626   1,  12    |                        új oldaláról ösmerje ki az új nemest.~- Alkalmasint
 3627   1,  12    |                vadásztam én sohasem.~- Tesz is az valamit olyan embernél,
 3628   1,  12    |                      egy évig tartózkodtam ott az erdõben a szénégetõk közt.
 3629   1,  12    |                        fa keresztül volt dõlve az óriási mélység fölött. -
 3630   1,  12    |                  számítottak!~Petki Gábor volt az elsõ, aki kirúgta maga alól
 3631   1,  12    |                   akarta próbára tenni, én meg az eszedet. No, tehát te bebizonyítottad
 3632   1,  12    |                nevetségessé tenni bennünket és az eszedet is megcsillogtatni
 3633   1,  12    |                     Veér István: »Megöregedett az idõ; fizessünk, és igyuk
 3634   1,  12    |                       mondá Petki, és kiszórta az asztalra a zsebei tartalmát.~
 3635   1,  12    |                        dolmánya egyik zsebébõl az aranyakat és drágaságokat,
 3636   1,  12    |                      amiknek a fele igaz volt.~Az a fele tudniillik, hogy
 3637   1,  12    |                         egy-egy aranyat leltek az utcán, amerre Veres László
 3638   1,  12    |             gyulafehérvári ötvös beszaladgálta az utcákat, mint az õrült,
 3639   1,  12    |                 beszaladgálta az utcákat, mint az õrült, felhajszolta az egész
 3640   1,  12    |                    mint az õrült, felhajszolta az egész város gyerekeit: hol
 3641   1,  12    |                     találták a kincseket? Fent az udvarnál és Teleki Mihály
 3642   1,  12    |                     míg végre déltájban, amint az »Arany medve« ivószobáját
 3643   1,  12    |                       hulltak a földre. De biz az nem nagyon törõdött velök,
 3644   1,  12    |                       kellene kitudni: ki volt az a fiatalember.~Olyan kis
 3645   1,  12    |                   maradhatott sokáig titokban. Az éji cimborák telebeszélték
 3646   1,  12    |                     éji cimborák telebeszélték az egész várost a tegnapi idegen
 3647   1,  12    |                       Csak úgy dûltek zsebébõl az ökölnyi nagyságú gyémántok.
 3648   1,  12    |                        más, mint Veres László, az a kóbor, piszkos diák, akit
 3649   1,  12    |                megszõni a többit.~Nem lehetett az kóbor diák. Képtelenség!
 3650   1,  12    |                        abba lyukadtak ki, hogy az nem lehetett más, mint egy
 3651   1,  12    |                        hát mit szoktak keresni az átöltöztetett királyfiak?~
 3652   1,  12    |                     tegnap jutni Telekihez, de az õrök nem eresztették.~Bezzeg
 3653   1,  12    |                      el is indult Bécsbõl. No, az nagy ritkaság Magyarországnak.
 3654   1,  12    |                    Leopold uralkodása idejében az egész akkori város nem állt
 3655   1,  12    |                        a mai Kálvin tér táján.~Az emeletes ház ritkaság: a
 3656   1,  12    |                    rhénusi forint), fölszólalt az egyik bátor magyar polgár:~-
 3657   1,  12    |                        a hatalom felé vetette? Az nem érez mást, nem hall
 3658   1,  12    |                        hall mást, annak örökké az a képzeletbeli napfény csiklandozza
 3659   1,  12    |              képzeletbeli napfény csiklandozza az idegeit, s így aztán Nesselroth
 3660   1,  12    |                kegyesen meg volt elégedve - de az ádáz végzet (az is a forradalom
 3661   1,  12    |                  elégedve - de az ádáz végzet (az is a forradalom javára dolgozott
 3662   1,  12    |                       uram volt a sors kezében az eszköz. Õvele esett meg,
 3663   1,  12    |                 megbízva (özönnel nyújtogatták az érkezõ király felé), ugyanakkor
 3664   1,  12    |                        szerencsétlen iratot is az instanciák közé vágta. Természetesen
 3665   1,  12    |                        kétezer forint érkezett az udvarmesteri hivataltól
 3666   1,  12    |                       látta dûlni, összeomlani az egész hitvány alkotmányt,
 3667   1,  12    |              hömpölygött végig a tömegen, mint az áradat, a kiáltás: »Jön,
 3668   1,  12    |                    hatalom. Beillett volna biz az ezzel a lelkülettel a nemes
 3669   1,  12    |                      jó emberek közt - felelte az ifjú, aki elfáradva, izgatottan
 3670   1,  12    |                      körülhordozván tekintetét az idegen helyen.~- Leszakadt
 3671   1,  12    |                     idegen helyen.~- Leszakadt az ülõke, kisasszony, én éppen
 3672   1,  12    |                     fölfogtam a kezembe. Ennyi az egész.~- Jaj, istenem, a
 3673   1,  12    |                    bordáit nem is, de legalább az orrát mindenesetre betörte,
 3674   1,  12    |                    Örüljön, kisasszony - mondá az egyik szabóleány, aki Ágnes
 3675   1,  12    |                      hogy túlcsinosnak találta az ifjút ehhez a mondáshoz.
 3676   1,  12    |                     lovagi bókszámba siklik el az ilyen; fiatal úrtól, csinostól,
 3677   1,  12    |                        Rosszabbul van? - kérdé az természetes aggodalommal.~-
 3678   1,  12    |                     könnyedén, fürgén távozott az ifjúval együtt, ki egy aranyat
 3679   1,  12    |                      aranyat tett le ajándékba az ápolásért a szabó asztalára.~-
 3680   1,  12    |                       felejtett talán? - kérdé az ifjú, aki az udvaron várta
 3681   1,  12    |                    talán? - kérdé az ifjú, aki az udvaron várta meg, hogy
 3682   1,  12    |                  beválthassam. Kontraktus lesz az reám nézve!~- Jól van, kisasszony.
 3683   1,  12    |                       most boldog-boldogtalan, az egész ország, hátha megtudhatna
 3684   1,  12    |                        róla nappal, hogy aztán az éji tündérek rendesen eleibe
 3685   1,  12    |                      nénit a férjével. Ez lesz az elsõ utunk.~Oh, be szép
 3686   1,  12    |                        gyönyörûség lesz, mikor az öregek ott fognak tipegni
 3687   1,  12    |                     udvarára… ha még ott virít az a kedves jószág, aki valamikor
 3688   1,  12    |                   Ágnesnek merengõ arccal. Biz az már eltûnt a tömegben, még
 3689   1,  12    |                       igazítgatott rajta. Mert az is nagy mulatság.~Hogy mégis
 3690   1,  12    |                       várná már õket. Ez volna az igazi! Úgy bizony, a Magdáért
 3691   1,  12    |                        asszonyi mosoly nélkül. Az adja meg a fényét. De hátha
 3692   1,  12    |                      ráncos arcukon. Úgy, úgy, az Ágnes lesz a legelsõ dolgunk!~
 3693   1,  12    |                        kiszorította a többit…~…Az udvar bevonulásának már
 3694   1,  12    |             bevonulásának már ekkor vége volt. Az emberek csak azért hullámzottak,
 3695   1,  12    |                    bizony nem volt elöl, mikor az ábrázatokat osztogatták),
 3696   1,  12    |                      lovának csörgõs pokrócát, az Esterházy mentéjét, a sok
 3697   1,  12    |                      gazdagon öltözött fõúr, s az is jó látványnak, ha nagyobb
 3698   1,  12    |                      hírt mond Pista felõl, de az óriás emberseregben egyetlen
 3699   1,  12    |                       ütött a derék férfiúnak.~Az visszafordult mogorván,
 3700   1,  12    |                     már, Rozsomák úr?~- Elment az esze? - mordult rá amaz
 3701   1,  12    |                      estig céltalanul õdöngött az utcákon.~Éjjel be nem hunyta
 3702   1,  12    |                     ott bámul a rácsnál, látja az udvaron gróf Bercsényit,
 3703   1,  12    |                       nem olyan mogorva, rideg az arca, mint tegnap volt.
 3704   1,  12    |                        felõl egy lovas embert? Az én szemeim gyöngék kissé.~-
 3705   1,  12    |                      Egy csepp porfelleg sincs az úton, gróf úr.~- Miért szólít
 3706   1,  12    |                 megütõdve Laci.~- Én? - felelt az szemmeresztve. - Én Rozsomák
 3707   1,  12    |                      Én Rozsomák János vagyok, az udvari intendáns.~- No,
 3708   1,  12    |                        fiúból a másik, akikkel az erdõben találkozott ezelõtt
 3709   1,  12    |                        ösmerem azt a grófot.~- Az, aki a bátyámat elvitte,
 3710   1,  12    |                  Teringette, nem értem, hacsak az ördög nem vette fel az alakomat
 3711   1,  12    |                  hacsak az ördög nem vette fel az alakomat és nevemet. Vagy
 3712   1,  12    |                     csak meg, kérem, jön-e már az a lovas!~A lovas most sem
 3713   1,  12    |                           De hát ki volt akkor az a Rozsomák? Két ember-e,
 3714   1,  12    |                 ember-e, vagy egy ember? Ha ez az, miért tagadta el a bátyámat,
 3715   1,  12    |                       múlva csomagolni kezdett az udvar, a déli órákban már
 3716   1,  12    |                       kiszivárgott a hír, hogy az elfogott II. Rákóczi Ferenc
 3717   1,  12    |                        a császár után Bécsbõl. Az öreg császár, mintha sejtette
 3718   1,  12    |                       A mai rossz hírt hozott. Az utolsó Rákóczi szabadon
 3719   1,  12    |              Dunapartra, ha nem piroslik-e még az ég Lengyelország felõl…~
 3720   1,  12    |              válaszával.~Csak két szót írt, de az sokat ért.~Visszaküldte
 3721   1,  12    |                        egész szívét betöltötte az az édes tudat, hogy õ fogoly.~
 3722   1,  12    |                     egész szívét betöltötte az az édes tudat, hogy õ fogoly.~
 3723   1,  12    |                     hogy õ fogoly.~XI. FEJEZET~AZ ELTÛNT SZERENCSE~Addig nézték
 3724   1,  12    |                     szegély, azután köröskörül az egész égbolt.~A földbõl
 3725   1,  12    |                      Összekiabálták azok némán az egész országot; mikor Rákóczi
 3726   1,  12    |                         kész hadserege volt, s az úgy nõtt, mint a hógomoly.~
 3727   1,  12    |                mulatságosabb a haditárogatónál az a gitár, melyből a kedves
 3728   1,  12    |                       parányi ujjai csalják ki az édes hangokat. Ugyan dobolhatott
 3729   1,  12    |                     lévén mindenáron megnyerni az Ágnes kezét, nem akart semmi
 3730   1,  12    |                   akart semmi olyat tenni, ami az öreg Nesselroth előtt bevághatta
 3731   1,  12    |              Nesselroth előtt bevághatta volna az útját.~Nesselroth uram pedig
 3732   1,  12    |                    majd a végén tudódik ki: mi az én meggyőződésem!~És hogy
 3733   1,  12    |                        meg, hogy helyettesítse az ügyek vezetésében. Ő maga
 3734   1,  12    |                      Adja a leányt, vagy nem?«~Az öreg ötölt-hatolt, míg végre
 3735   1,  12    |                    lenne, ha nem adnám?«~- Hát az lenne - felelte Veres László -,
 3736   1,  12    |                         Nekem egyre megy, akár az egyik, akár a másik.~- Nekem
 3737   1,  12    |                        a másik.~- Nekem megvan az egyik; a vagyon. Tehát szavánál
 3738   1,  12    |                      Vagyon! Mit ért kegyelmed az alatt, Veres öcsémuram?
 3739   1,  12    |                        én nem azért gyûjtöttem az egyetlen leányom számára,
 3740   1,  12    |                       hát jöjjünk tisztába, mi az a vagyon.~- Majd meglátja -
 3741   1,  12    |                   meglehetõsen leolvadtak azok az ékszerek, melyeket magával
 3742   1,  12    |                         Hadd vakuljon meg tõle az öreg Nesselroth.~Pedig Nesselrothnak
 3743   1,  12    |                    talán untig elég lett volna az is, ami most van Lacinál.~
 3744   1,  12    |                   akart neki visszavágni, hogy az igazán csattanjon. Hadd
 3745   1,  12    |             meggyérüljenek, a legényt beküldte az »Arany medvé«-hez, s õ maga
 3746   1,  12    |                        leégett városrész felé. Az volna a cifra - gondolta
 3747   1,  12    |                     ott van még a jel is, amit az üst mellé szúrt. Szívdobogva
 3748   1,  12    |                   anélkül is! De mégis elfogta az aggodalom, s mintha tanácsot
 3749   1,  12    |                tíz-tizenöt lépésnyire lehetett az üst. De hátha amaz a másik
 3750   1,  12    |                     amaz a másik szilvafa volt az. Egyszóval elvesztette az
 3751   1,  12    |                      az. Egyszóval elvesztette az irányt, s azzal a fejét
 3752   1,  12    |                     rohant, mint egy õrült, de az üstnek se híre, se hamva,
 3753   1,  12    |                      elfáradt, s elment aludni az »Arany medvé«-hez.~- Ösmer-e
 3754   1,  12    |                 Ösmer-e még kegyelmed? - kérdé az ivóban pipázgató Nagy Gergelytõl,
 3755   1,  12    |                   szemeket meresztett: (Hát ki az ördögnél szolgálok én?)~-
 3756   1,  12    |                  vagyok fáradva.~- Hát ha csak az az egy ágy lenne Erdélyországban,
 3757   1,  12    |                      fáradva.~- Hát ha csak az az egy ágy lenne Erdélyországban,
 3758   1,  12    |                   felkelt, újult erõvel indult az elhagyott telkek felé a
 3759   1,  12    |                 fölnézett, ismerõsnek látszott az arca, de nem bírta eltalálni,
 3760   1,  12    |                     emlékszel a víg mulatságra az »Arany medvé«-nél? Mikor
 3761   1,  12    |                       még a Muci ló?~- Hol van az már azóta! Honnan jössz? -
 3762   1,  12    |                          Mit csinál ott?~- Biz az nem sok okosat csinál: ül.~-
 3763   1,  12    |                       Szent istenem!~- Ott biz az.~- Mit csinált?~- Azt már
 3764   1,  12    |                       Azt már nem tudom. Hanem az bizonyos, hogy nem szeretném,
 3765   1,  12    |                         hogy nem szeretném, ha az én fejem olyan gyengén állana
 3766   1,  12    |                        lovát, otthagyván Lacit az út közepén forró fejével,
 3767   1,  12    |                        Rögtön indulok. Ez volt az elsõ gondolata. S néhány
 3768   1,  12    |                        kincs is meglenne, mert az aranykulcs legkönnyebben
 3769   1,  12    |                     Dráva!~Megfordult Laci, de az eb nem hajtott rá. Utána
 3770   1,  12    |                 bosszankodva, s egyedül indult az elhagyott telkek felé.~Hasztalan
 3771   1,  12    |                     Itt nem segítene más, csak az ásatás. De ásatni már nem
 3772   1,  12    |                       visszafutott.~- Nem jött az vissza, uram.~Laci elsápadott.~-
 3773   1,  12    |                       uram.~Laci elsápadott.~- Az nagy baj lenne - hebegte. -
 3774   1,  12    |                       Beszaladgálták a kertet, az udvart, bekukucskáltak az
 3775   1,  12    |                      az udvart, bekukucskáltak az ólak mögé, a kocsiszínbe,
 3776   1,  12    |                reszketegség fogta el. Kiállott az »Arany medve« elé a kõre,
 3777   1,  12    |                      Nosza, utána szalasztotta az »Arany medve« összes cselédségét.~
 3778   1,  12    |                 júliusi ég derülten ragyogott, az ódon házfedelek nyájasan
 3779   1,  12    |                        õneki ridegnek látszott az egész világ, sohasem volt
 3780   1,  12    |                    becsületes megtalálók bõven az »Arany medvé«-hez, fehér
 3781   1,  12    |                      de egyik se volt a Dráva. Az örökre odalett.~Laci eközben
 3782   1,  12    |                 kegyelmed, meg lehetne-e venni az összes fundusokat az elégett
 3783   1,  12    |                     venni az összes fundusokat az elégett városrészben?~-
 3784   1,  12    |                     magas, vékony, nagy szemû, az bizony megérdemli, hogy
 3785   1,  12    |                fogadják.~- Aranyban fizetek.~- Az már szó! Az arany olyan
 3786   1,  12    |                Aranyban fizetek.~- Az már szó! Az arany olyan a pénzek közt,
 3787   1,  12    |                megkötvén a Veres László nevére az örök adásvételi kontraktusokat,
 3788   1,  12    |                      alatta van. Bánták is azt az örmények.~A városban most
 3789   1,  12    |                   különbet a fejedelmi laknál.~Az együgyûbbek megijedtek:
 3790   1,  12    |                  Másnap, harmadnap hozzáfogtak az ásatásokhoz, s lázasan folyt
 3791   1,  12    |                        a munka. Laci felásatta az egész területet, futkosott
 3792   1,  12    |                 területet, futkosott egész nap az egyik ásótól a másikhoz,
 3793   1,  12    |                   egyre zavartabb a tekintete. Az emberek azt suttogták: »
 3794   1,  12    |                     megfizetem a munkátokat; s az aranyait csörgette.~Még
 3795   1,  12    |                         Még éjjel is ástak, de az nem volt sem fundamentum-ásás,
 3796   1,  12    |                    fordult ki a kapa alatt, de az üstnek semmi nyoma sem volt.~
 3797   1,  12    |                    hitte volna, hogy álmodta õ az üstöt, ha nem emlékeztetné
 3798   1,  12    |                        rá minden: a nagy gyûrû az ujján, a címeres vésésû
 3799   1,  12    |                     címeres vésésû zöld kövek, az aranyak zsebeiben és a kis
 3800   1,  12    |                        nem sok van már azokból az aranyakból. Nincs annyi
 3801   1,  12    |                      keresik kiküldött emberek az egész környéken. Mindennap
 3802   1,  12    |                  kincset meg nem találják, hát az elemelt fele éppen rámegy
 3803   1,  12    |                      zseb is meg a vasláda is. Az utolsó arany is elgurult,
 3804   1,  12    |                       fel, majd leborult sírva az asztalra az »Arany medvé«-
 3805   1,  12    |                     leborult sírva az asztalra az »Arany medvé«-ben -, ha
 3806   1,  12    |                     Mit parancsol?~- Menjen el az örmény kereskedõkhöz, és
 3807   1,  12    |                  meresztve -, hát nem királyfi az úr?~- Szegény fickó vagyok.~-
 3808   1,  12    |                       nem volt már semmi, csak az eladott fundusok csekély
 3809   1,  12    |                 csekély ára és a címeres gyûrû az ujján, meg egy fényes álom
 3810   1,  12    |                  csakugyan ott ül Veres István az egyik várbeli tömlöcben;
 3811   1,  12    |                lándzsás õr meg is mutatta neki az ólmos ablakot, ahol ül.~-
 3812   1,  12    |                         ahol ül.~- Mit vétett?~Az õrök vállat vontak:~»Ki
 3813   1,  12    |                       tetszik, nagyon sajnálja az úrfi, talán valami atyafia?~-
 3814   1,  12    |                    Megismerném én, ha itt van.~Az õr szétnézett az udvaron
 3815   1,  12    |                      itt van.~Az õr szétnézett az udvaron és füttyentett,
 3816   1,  12    |                  õnagysága mondhatná meg, mert az õ emberei hozták ide vasban
 3817   1,  12    |                    tudok egy módot.~- Mi lenne az?~- Be kell menni hozzá vagy
 3818   1,  12    |         javasasszonynak a képiben, de minthogy az utóbbi nehezen menne…~-
 3819   1,  12    |                       kiadom magamat jósnak.~- Az nagy bolondság lenne tõled,
 3820   1,  12    |                 kellett járnia és kapacitálnia az urakat. Ezt pedig csak álruhában
 3821   1,  12    |                         hogy mindjárt kiszalad az õkelme lábaiból a köszvény.~
 3822   1,  12    |               találkozott Lacival elzüllötten; az szolgálatába vette az öreget.
 3823   1,  12    |             elzüllötten; az szolgálatába vette az öreget. Nagy színészi tehetség
 3824   1,  12    |                        jósdabeli nyelven, hogy az a köszvényes grófot (ki
 3825   1,  12    |                        ki félig-meddig hitt is az ilyeneknek) részint mulattatá,
 3826   1,  12    |                      uram, egy rabról álmodtam az éjjel.~- És mit álmodtál
 3827   1,  12    |                         hét mezõt tesz veressé az ellenség vérétõl.«~- Valóban
 3828   1,  12    |                    alhatnak a labancok. Nem öl az már meg egy patkányt sem.~-
 3829   1,  12    |                      hogy nem vall. Majd talán az akasztófa alatt magához
 3830   1,  12    |                      fel ezzel a hírrel Lacit. Az magánkívül lett, mikor hallotta.~-
 3831   1,  12    |                  kiáltá szívszaggató hangon. - Az én testvérem! Nem, én nem
 3832   1,  12    |                         Laci egyedül maradt, s az egész éjszakát álmatlanul
 3833   1,  12    |                 megostromolná a szívét. Hiszen az is ember!~Reggel csakugyan
 3834   1,  12    |                      álmodik. Mi eshetett ebbe az emberbe, hogy úgy egyszerre
 3835   1,  12    |                 elhalványodott. Elõtte állt ez az arc sokszor azóta! E gonosz
 3836   1,  12    |                  szemekben. Atyjának gyilkosa.~Az öreg Krucsay meghajtotta
 3837   1,  12    |                      Krucsay meghajtotta magát az ifjú elõtt.~- Mit parancsol
 3838   1,  12    |                     titkos mandátumát. Itt van az oldalzsebemben. Vagy úgy?
 3839   1,  12    |                    hanem egyszerûen kinyitotta az ajtót, s kiszólt a huszárnak:~-
 3840   1,  12    |                          Pedig éppen ma kaptam az elutazott Bercsényi gróftól
 3841   1,  12    |                     rendelé Krucsay, majd újra az ifjútól kérdé: - Nincs erre
 3842   1,  12    |                     akkor hagyja itt a gyûrût. Az ördögbe, ha én is olyan
 3843   1,  12    |                       Laci csak most nézett le az ujjára remegve, csak most
 3844   1,  12    |                        csak most tudta meg, mi az a csodatalizmán: a zöld
 3845   1,  12    |                   köves, címeres gyûrû, melyet az ujján viselt. Lehúzta, és
 3846   1,  12    |            garádicsokon: abban a hitben, abban az ámulatban, hogy ez mind
 3847   1,  12    |                       fejedelem titkos gyûrûje az õ kezén! Hát miként lehetséges
 3848   1,  12    |                   kezén! Hát miként lehetséges az? Egy gondolat cikázott át
 3849   1,  12    |                    jutottál be.~- Nagyon rövid az én történetem - kezdé -,
 3850   1,  12    |                     megindult, és szükség volt az ékszerekre, Bercsényi az
 3851   1,  12    |                       az ékszerekre, Bercsényi az elásott kincseknek csak
 3852   1,  12    |                 szenvedtem én a börtönben! Nem az éhség, nem a tortúra, hanem
 3853   1,  12    |             történhetett.~- És hová ástátok el az ékszereket? - unszolá Laci
 3854   1,  12    |                   Gyulafehérvárott, melyet még az apja építtetett ott egy
 3855   1,  12    |                        Szabadon eresztettek.~- Az ám! Ott a halálos szentencia
 3856   1,  12    |                           Miféle csel lehetett az, el nem bírom gondolni.~-
 3857   1,  12    |                         Ne firtasd. Majd eljön az ideje, hogy elbeszéljem.~-
 3858   1,  12    |                 becsületemet megyek keresni.~- Az ugyan nehéz lesz.~- Már
 3859   1,  12    |                    László brigadéros uram, aki az ünnepelt hõsök közé küzdötte
 3860   1,  12    |                        legendák alakjában járt az országban, épp úgy, mint
 3861   1,  12    |                     éle, mert talizmánt viselt az övén; egy lapos, kerekded
 3862   1,  12    |                   szemefénye.~Magday Istvánról az volt a hiedelem, hogy testét
 3863   1,  12    |                      egy golyó horzsolta lábát az ostromnál, de õ nem engedte
 3864   1,  12    |                    ráfogta, azért sántít, mert az új csizmája szorítja.« (
 3865   1,  12    |                   nyugodtan érzi magát, mintha az édesanyja kötényével volna
 3866   1,  12    |                    messze elõrelovagolt Magday az övéitõl, Heister hátrafordult.~-
 3867   1,  12    |                       különös kedve van rám!~- Az én fejszém a nagy fákat
 3868   1,  12    |                     deres lován, hogy legalább az elsõ vágás ne érje.~De Magday,
 3869   1,  12    |                   megszorítani, ha idõnk lenne az ilyesmire. Íme, jönnek!
 3870   1,  12    |               villámgyorsan, s kergette tovább az ellenséget; ahol utolérte,
 3871   1,  12    |                      el is fogott, s úgy hozta az istenadta labancait, hogy
 3872   1,  12    |                    megfutott Németújhely felé.~Az egész Dunántúl megtisztult
 3873   1,  12    |                     egész Dunántúl megtisztult az ellenségtõl. Magday olykor
 3874   1,  12    |             elragadtatva beszélt környezetének az újonnan támadt kuruc hõsrõl,
 3875   1,  12    |                      lett, mint a kisujjamnak. Az ilyen ritka ember megérdemli,
 3876   1,  12    |                    lóra ültetik, amilyenen még az öregapja sem ült; aranyozott
 3877   1,  12    |                       lesz a csikóból, míg azt az utat megjárja. Aztán minden
 3878   1,  12    |                       még talán ez a mente sem az enyim, ami rajtam van.« (
 3879   1,  12    |                   mente volt õfelségén.)~Örült az egész sereg a hírnek, pedig
 3880   1,  12    |                        soha semmit nem kívánt. Az alárendeltjeivel szemben
 3881   1,  12    |                        fogadta a hadiszálláson az egész sereg.~- Mi történt? -
 3882   1,  12    |                         Magday arcán tündökölt az öröm, legott lepattant a
 3883   1,  12    |                       közlegény, s maga Magday az örömteli izgatottságban
 3884   1,  12    |                      aztán hátrafordulva mondá az ott álló alakhoz:~- Íme,
 3885   1,  12    |                      megszorítsa a Magdayét, s az abban a pillanatban ismerte
 3886   1,  12    |                        önkéntelenül. - Te vagy az? Hallatlan!~Magday testét
 3887   1,  12    |                  fordult: »Takarodj ki addig!«~Az engedelmesen, szemlesütve
 3888   1,  12    |          selyemtakaróval, míg annak a gazdája, az ünnepelt hõs kilépne.~Végre
 3889   1,  12    |                       észre, hogy kardja nincs az oldalán, csak azt látták,
 3890   1,  12    |                   dicsõségtõl is megfehéredhet az arc.~Magdaynak egy gondolata
 3891   1,  12    |                       micsoda bolond kedvtelés az ilyen ünnepélyes pillanatban
 3892   1,  12    |                       a hadsereg elõtt, azután az ökörsütés jön. A csapraverendõ
 3893   1,  12    |                      mondani.~- Majd visszatér az, csak egy kicsit kipróbálja
 3894   1,  12    |                        változz át tátosnak!~De az nem sokat törõdött a gúny
 3895   1,  12    |                 többiek hahotája közt.~Ugyanaz az alak volt, aki az imént
 3896   1,  12    |                      Ugyanaz az alak volt, aki az imént integetett Magdaynak,
 3897   1,  12    |                     gyakran esett ez meg.~- Ez az ember egy Veres István nevû
 3898   1,  12    |                        megszökött.~- Nem lehet az! - szisszent fel Bottyán,
 3899   1,  12    |                      azután elbeszélte elölrõl az egészet.~Bottyánnak nyitva
 3900   1,  12    |                    biztos helyett elhozom neki az ajándékot, s körülnézvén
 3901   1,  12    |                        Mi fog vele történni?~- Az a fejedelemtõl függ.~- Én
 3902   1,  12    |                     van, mely a sereggel jár s az ütközetben közibe megy az
 3903   1,  12    |                      az ütközetben közibe megy az ellenségnek; harap, marcingol,
 3904   1,  12    |                    megmondta neki Heister: »Ha az ön kardja esik le egyszer,
 3905   1,  12    |                      tolvajt, s miként tûnt el az ajándék lovon hirtelen,
 3906   1,  12    |                  Körülbelül egy félév múlt el.~Az iblói mezõn kemény csetepaté
 3907   1,  12    |                        alig voltak nyolcvanan, az öreg »Jóska apó« vezette
 3908   1,  12    |                    lehettek vagy százan, amint az iblói erdõnél feltûntek.~-
 3909   1,  12    |                  tisztre vetette magát, s noha az vitézül viselkedék, foglyául
 3910   1,  12    |                       fejét hajtotta le búsan.~Az öreg káplárnak magának is
 3911   1,  12    |                      valahol ezt a kardkötõt. (Az öreg katona homlokát nyomogatta.)
 3912   1,  12    |                     fogoly tisztet.) Hol vette az úr ezt az övet?~- Mi köze
 3913   1,  12    |                  tisztet.) Hol vette az úr ezt az övet?~- Mi köze hozzá? -
 3914   1,  12    |                        Magday István?~- Akinek az elõkerítésére kétszáz aranyat
 3915   1,  12    |                        ki Rákóczi fejedelem.~- Az ám? - hitetlenkedék az apó. -
 3916   1,  12    |                         Az ám? - hitetlenkedék az apó. - Nem lehet az!~- Hogy
 3917   1,  12    |              hitetlenkedék az apó. - Nem lehet az!~- Hogy mi nem lehet?~-
 3918   1,  12    |                      Hogy mi nem lehet?~- Vagy az nem lehet, hogy a fejedelem
 3919   1,  12    |                      vagy ha ez úgy van, akkor az nem lehet, hogy ez Magday
 3920   1,  12    |                  akkora szerencsém.~- Márpedig az így van, Dobos uram - lelkendezék
 3921   1,  12    |                     Jóska apó -, elviszem haza az anyjukomnak.~Aztán a fogolyhoz
 3922   1,  12    |                      súgta:~- Igazán kegyelmed az a Magday?~Mire visszasúgta
 3923   1,  12    |                    szõke ifjút, fölkiáltott: - Az vagy, igenis, az vagy! Teringette,
 3924   1,  12    |                fölkiáltott: - Az vagy, igenis, az vagy! Teringette, hát hogy
 3925   1,  12    |                      téged?~Addig, addig nézte az öreg, míg kibuggyant a könnye:~-
 3926   1,  12    |                        kell nekünk találkozni? Az öcséd hol van?~- Az is ott
 3927   1,  12    |                találkozni? Az öcséd hol van?~- Az is ott szolgál Heister alatt.~-
 3928   1,  12    |                       szolgál Heister alatt.~- Az is? No, mondhatom, szép
 3929   1,  12    |                zsebébõl, amiért te vagy és nem az, akinek gondoltunk. Hát
 3930   1,  12    |                    búsuljon, Dobos bácsi, mert az a Magday István is én vagyok -
 3931   1,  12    |                        Te vagy? Hát hogy lehet az?~- Azt a nevet vettem fel.~-
 3932   1,  12    |                 Hallja-e kegyelmed, azt mondta az imént, százkilencvenkilenc
 3933   1,  12    |                 Borsiban felgyújtá a villám, s az õsi épület egész Sárospatakig
 3934   1,  12    |                      látta levágott fejjel. És az nem is volt nagy lehetetlenség,
 3935   1,  12    |              informálja õfelségét reggelenkint az éjjel történt dolgokról (
 3936   1,  12    |                  referálja, kik vannak odakünn az elõszobában, s mit akarnak,
 3937   1,  12    |                           Mit akarnak?~- Éppen az a baj, hogy nem akarnak,
 3938   1,  12    |                   József apó«.~- Mi baja lehet az öregnek? - kérdé a fejedelem
 3939   1,  12    |                      rakoncátlanságokat csinál az elõteremben a szolgákkal,
 3940   1,  12    |                      érettünk, mint kegyelmed, az nem kér, az már kívánhat.
 3941   1,  12    |                    mint kegyelmed, az nem kér, az már kívánhat. Mi hát a kívánsága?~
 3942   1,  12    |                elszóltam magamat, hát bevallom az igazat, mert tudom, hogy
 3943   1,  12    |                      szabadon ereszteném, mert az nekem fogadott fiam, én
 3944   1,  12    |                        ha rab lett. Szebb lesz az úgy, ha én külön megyek
 3945   1,  12    |                      cudar dolog, szörnyû bûn, az igaz, hogy magyar vér létére
 3946   1,  12    |                      könnyektõl nedvesedett át az arca.~- Azt nem tudja, hogy
 3947   1,  12    |               bocsátotta?~- Lopott? - motyogta az öreg, és kitörülte a könnyeket
 3948   1,  12    |                    azok nekem halasztást?~Ezen az egy megjegyzésen kívül aztán
 3949   1,  12    |                    keletkezék odakünn, s amint az ablaknál állt, önkénytelenül
 3950   1,  12    |                    percig.~Alul is megpillantá az elítélt Veres a fejedelem
 3951   1,  12    |                        Veres a fejedelem arcát az ablakban, s bilincseit megrázva
 3952   1,  12    |                kegyelem!~A menet megállapodott az ablaknál, várta a fejedelem
 3953   1,  12    |                      mehetnek odább, s betette az ablakot.~De e pillanatban
 3954   1,  12    |                        e pillanatban szétlökve az ajtónállókat, erõnek erejével
 3955   1,  12    |                        vesztõhelyre. Én vagyok az oka, én vagyok a bûnös!~-
 3956   1,  12    |                    beszélhetsz botorságokat? Õ az áruló. Õ a tolvaj - szólt
 3957   1,  12    |                        még elengedném neki, de az árulást nem engedhetem el,
 3958   1,  12    |                     elfelejteni, mert esküszöm az egy élõ istenre, ártatlan
 3959   1,  12    |                    fejedelem ablakai alatt, ha az netán valami parancsot adna.~
 3960   1,  12    |                         A fejedelem kinyitotta az ablakot, s utána kiáltott:~-
 3961   1,  12    |                       hadd szórakoztassák, míg az eredményt meg nem tudja.~
 3962   1,  12    |                      kutya.~Nini ni, hiszen ez az õ fehér kutyája!~Fölsikoltott
 3963   1,  12    |               kerestelek, te cudar! Hát illett az, elhagyni a kedves gazdádat,
 3964   1,  12    |                     csakugyan igaza volt annak az öregasszonynak, aki azt
 3965   1,  12    |                        a láthatáron. Éppen már az ujjasát is lehúzta a hóhér
 3966   1,  12    |                     hozni a két Veres-testvért az õ színe elé. Mindezekrõl
 3967   1,  12    |                       ásta ki azokat.~- De hát az nem igaz, felséges uram! -
 3968   1,  12    |                        István.~- Igaz, bátyám, az utolsó betûig, de én elég
 3969   1,  12    |                    jobb elbeszélõ, õ mondta el az egész történetüket, Krucsaytól
 3970   1,  12    |                      kutyát; szerencsét hozott az egyik, szerencsétlenséget
 3971   1,  12    |                    hogy emberséges szíved van, az pedig a fõdolog. Igazán
 3972   1,  12    |                 elbizakodott ember voltam, míg az Isten meg nem látogatott
 3973   1,  12    |                     hogy ha valaha megtalálnám az elüldözött gyermekeit, mindenemet
 3974   1,  12    |                     hajadon lányaikat odaadják az én két katonámnak, mert
 3975   1,  12    |                Szilágyi.~A két fiatal vitéznek az arca a legverõfényesebb
 3976   1,  12    |                       kézintéssel eleresztette az összes jelenlevõket.~
 3977   1,  13    |                         mikor fák alatt szeret az ember vacsorálni. Pestnek
 3978   1,  13    |                  kedélyes korcsmái. S minthogy az országban több korhely van,
 3979   1,  13    |                         a budaiak már egyszer (az Anjou-korban) letették Lajos
 3980   1,  13    |                    civilizáció istennyila. Jaj az olyan helynek, ahol már
 3981   1,  13    |                     kapu elõtt. Fuss el onnan. Az már csak »volt«.~A »Diófa«
 3982   1,  13    |                       mindig volt libapecsenye az étlapon), mind el voltak
 3983   1,  13    |                       senkinek se szóltok. Még az édesapátoknak se. Egy új
 3984   1,  13    |                        barátom! Megfoghatatlan az, miért jobbak a rostélyosok
 3985   1,  13    |                   fejti azt nekem meg?~(Mindig az ilyen epikuri problémákon
 3986   1,  13    |                  problémákon törte a fejét.)~- Az onnan van - feleltem -,
 3987   1,  13    |                 mészárosok, s a rostélyos csak az öreg tehenek húsából jó.~
 3988   1,  13    |                  Rácváros egyik kis utcájában, az udvaron egypár öreg fa tartott
 3989   1,  13    |                   nyitott. Egészen jól értette az üzletet, maga is korcsmáros
 3990   1,  13    |                       velök. Budán megkívánják az ilyesmit. Bár már a délutánban
 3991   1,  13    |                   karika, és éppen nem kellett az embernek félre nézni, ha
 3992   1,  13    |                       volt), futkosott ide-oda az asztalokhoz, most étellel,
 3993   1,  13    |            bizonytalanságot. Jahodovska beérte az õ törzsvendégeivel, számon
 3994   1,  13    |                    másikat a »póttartalékból«, az idegenek közül.~Azért aztán
 3995   1,  13    |                           Hja, a törzsvendégek az elsõk - mondá vállat vonva.~-
 3996   1,  13    |                     rendes asztalt?~- Várjanak az urak, míg üresedik - szólt
 3997   1,  13    |                     mosoly jelent meg ajkán.~- Az én vendégeim nem szoktak
 3998   1,  13    |                egyik-másik gyakran fordult meg az özvegynél, sipsiricának
 3999   1,  13    |                     világához. Õ bent üldögélt az utcára nézõ lakószobában,
 4000   1,  13    |                      ne lett volna unokanõvére az illetõ, azt csak a rossz