Rész, Fejezet

 1   1,  1  |    lehajolt hozzá s egy könnyû csókot s egy nehéz könyût hagyott
 2   1,  3  |        megfogja a kezét és egy csókot ejt rá.~Kurta nyakát hirtelen
 3   1,  3  |       parasztlányka az, ki egy csókot és egy fénylõ tiszta könyût
 4   1,  12 |      Krucsaynak, ki egy hódoló csókot cuppantott rá.~- Most már
 5   1,  14 |      vagyok itt.~- Adj hát egy csókot, Mariskám!~- Egy felet se
 6   1,  15 |        méreg, õkegyelme is egy csókot cuppantott rá, s így tovább
 7   1,  18 |  közömbösen. - No, adtál-e már csókot a bácsinak? Egy, kettõ,
 8   1,  20 |       megbékültél, hát adj egy csókot.~- Ohó, nem úgy van az,
 9   1,  24 | csókolt, a bakfisektõl egy-egy csókot lopott az öregurak pajzánságával,
10   1,  26 |  teketória, odacsattantott egy csókot a professzor arcára, oly
11   1,  26 |    diplomatikus manõverrel egy csókot csikart ki tõle.~- A leány
12   1,  27 |      szedõ leányok, menyecskék csókot adnak a szegénylegénynek.
13   1,  27 |       nem kapsz addig egyetlen csókot se.~- Restellem áruba bocsátani.~-
14   1,  27 |   ajkától körbe nyíló karjával csókot, mint a cirkuszban szokás.~-
15   1,  35 |      fogta el, hogy inkább egy csókot raboljon ezekrõl a kívánatos
16  II,  26 |    piszkos, ráncos kezet s egy csókot nyomott rá, s fuldokló zokogásra
17  II,  45 | szempilláit, elálmosodott. Egy csókot nyomtam még így álmosan
18  II,  79 |        Pista; õ egy nemzetközi csókot cuppantott miss Elise arcára,
19  II,  88 |  hölgyek kendõt lobogtattak és csókot hánytak felém, a férfiak
20  II,  99 |     leány kezét, hogy arra egy csókot nyomjon erõszakkal.~A hidegajkú
21  II,  111|        akkor õ csakugyan kap - csókot, de özönével.~Hányszor nem
22  II,  127|  megfogta kezét, hogy arra egy csókot nyomjon erõszakkal.~A »márvány
23  II,  132|        fejed alatt a vánkost s csókot lehet arcodra.~Katica egyszerre
24 III,  2  |  Másnap is hiába kérte Pista a csókot, hanem mikor aztán harmadnapon
25 III,  2  |       az egy szótól. - Adj egy csókot, Klára!~- Egy felet se,
26 III,  2  |     szeretõd voltam valaha, de csókot mégsem adtam. Most másnak
27 III,  64 |         S egy hamiskás biztató csókot vetett Imre úr felé.~Szeme
28  IV,  149|     kihámozta, hogy biz’ õ egy csókot se vetne meg, sõt hogy éppen