Rész, Fejezet
1 1, 9 | inas-szobában. Aztán ott van.~Ameddig tetszik neki: négy, öt napig, -
2 1, 10 | az is csak egy ideig, - ameddig a legöregebb emberek emlékező
3 1, 14 | enyelgõ hangon hozzátette: - Ameddig Korláthy úr meg nem gyónja,
4 1, 14 | senkit. Az mind élve marad, ameddig neki tetszik.~Csodálkozom
5 1, 19 | töltötte a gyászesztendejét, ameddig nem illõ fölmenni Bécsbe
6 1, 22 | Kedvteléssel nézett utána, ameddig csak láthatta.~Az orvos
7 1, 23 | hangulata a mezõ néptelen, ameddig a szem lát, a falu csöndes,
8 1, 27 | szürke pántlikára került. Ameddig a szem lát, el van lepve
9 1, 31 | is egy kicsit az öregek, ameddig tellett, némi szakértelemmel
10 1, 31 | nyavalyásnak, hát ráért, ameddig a kovács megvasalja. Egy
11 1, 31 | lehessen szorongató érzéseivel. Ameddig voltak tennivalói a lelkébõl
12 1, 31 | körül, az egyik teendõ után ameddig jött a másik, a harmadik,
13 1, 34 | miközben a könnyei elõtörtek.~- Ameddig férjhez nem visznek valahova.
14 1, 34 | nem visznek valahova. Vagy ameddig Kolowotki meg nem házasodik.
15 II, 38 | lepecsételem az ajtót, s ameddig át nem lesz kutatva, embereimmel
16 II, 54 | Sztambulba, és élhetsz boldogul ameddig isten engedi.~Muszúrt meghatotta
17 II, 94 | fizetéssel éldegéljenek a portán, ameddig nekik tetszik.~Suska Mihálynak
18 II, 123| maradjon az egyik gyerek nálam, ameddig kend akarja... a másik pedig
19 II, 132| nem fekszik le, virraszt, ameddig lehet, hogy megláthassa.
20 III, 60 | úgy eresztett el, maradjak ameddig tetszik, most eszembe jutott,
21 III, 86 | elevenség sehol sem ér véget, ameddig csak be lehet látni. Éles
22 III, 102| vakon hitt benne az ember, ameddig látta.~Most megint átcsapott
23 IV, 19 | környék - mondá Huba vezér -, ameddig naplementig érünk, mind
24 IV, 27 | nyugodtan aludni reggel, ameddig tetszik. Senki sem fogja
25 IV, 32 | téged, ott élünk boldogan, ameddig te akarod, énmagam is levetem
26 IV, 80 | tetszik s nem marad ott, ameddig neki tetszik. Hanem akkor
27 IV, 94 | egy-két generáció múlva, ameddig még a pör eltarthat, ezerekre
28 IV, 128| véges-végig a nyitott határ, ameddig a szem ér, s ha hûs szellõ
|