Rész, Fejezet
1 1, 1 | sikoltás annyira megrázta, hogy térdre rogyott tõle.~Olyan nagyon
2 1, 1 | erre a csúf életre!~A fiú térdre rogyott a roncsolt öregember
3 1, 3 | tûzoszlop - a hit.~Kati térdre ereszkedett s odanézett
4 1, 3 | emelhesse…~Boris asszony térdre borult, összetette kezeit
5 1, 4 | égre, és könnyezve rogyott térdre ott, az ujjongók között,
6 1, 8 | odalépni a kedves leányhoz, térdre esni elõtte és azt kiáltani: »
7 1, 12 | a kezében.~A koldusdiák térdre roskadt.~- Kelj fel, fiam -
8 1, 12 | hogy ott Apafi elé jutva, térdre vesse magát: vegye be valami
9 1, 12 | hörögte szívszaggató hangon, térdre esve - a testvéremet viszik
10 1, 15 | odaért, már a két lovag térdre volt borulva a király elõtt.~-
11 1, 16 | megállott a sátor elõtt, fél térdre ereszkedék a hintó-hágcsónál
12 1, 16 | szóval, elébe dobják magukat, térdre esnek.~Két férfi és egy
13 1, 27 | hirtelen elhatározással térdre vetette magát a fõúr elõtt: »
14 1, 34 | megrogytak, önkéntelenül térdre esett elõtte.~- Atyám, édes
15 II, 26 | Mit tettem? - kiált fel térdre esve - könyörülõ isten,
16 II, 45 | választottál engem?~Szemenoff térdre esett s onnan emelte fel
17 II, 54 | ha ugyan lészen.~A szûcs térdre borult a hatalmas zsarnok
18 II, 60 | tûzgolyócskát, és lassan térdre ereszkedett.~Anyám, édes
19 II, 134| parancsoltam, te gazember?~A legény térdre esett.~- Nagyságos uram...
20 III, 66 | király ellen…~Vén Maróth térdre rogyott.~- Keljen fel kegyelmed!
21 III, 144| hajszálait.~A szellemek mind térdre borultak erre, mély alázattal,
22 IV, 48 | A katona elsápadt, és térdre készült roskadni.~»Ne ceremóniázzunk,
23 IV, 59 | egész a császár színe elé, s térdre borulni elõtte kegyelemért.~
24 IV, 85 | hajszálait.~A szellemek mind térdre borultak erre, mély alázattal,
25 IV, 127| királynak, hogy a góbé nem esik térdre, mint más ember, hanem csak
26 IV, 127| a nagy kegyre csakugyan térdre borult Venetur.~- Megállj! -
27 IV, 150| kijelentésre. Végső próbául térdre vetették magukat az uralkodó
|