Rész, Fejezet
1 1, 11 | elég!~- De hát mit vétett szegényke?~- Mit vétett? - tört ki
2 1, 12 | kisasszony!~- Pedig mellettem ült szegényke - felelte Ágnes naivul.~-
3 1, 13 | katonatisztet. - Köhécsel szegényke, köhécsel. Tetszik tudni,
4 1, 17 | Él-e még? Rossz koszton van szegényke, ott a törökök közt. De
5 1, 18 | dajkám volt. Nagyon megijedt szegényke, mikor meglátott: »Jaj,
6 1, 19 | a nagy domíniumban. Oh, szegényke! szegényke!~S ezen aztán
7 1, 19 | domíniumban. Oh, szegényke! szegényke!~S ezen aztán úgy kacagott,
8 1, 23 | fogok), inkább rám hagyta szegényke, hogy engem szeret… de milyen
9 1, 24 | csárdásban; fáradt volt szegényke a nap izgalmaitól, pihegett.
10 1, 31 | pszt, keresi a hangot (nézi szegényke a plafont és hallgatózik),
11 1, 34 | jó levegõre, úgyis olyan szegényke, mint egy buborék.~A látogató
12 II, 9 | lesz! Hadd gyógyuljon ki szegényke mindenféleképpen. Hiszen
13 II, 104| vagy nagy gazember, pedig szegényke még csak nem is ember, hanem
14 II, 123| számára a zsidóboltban. Fázik szegényke.~- Mindjárt vigyem?~- Jobb
15 II, 138| persze, hogy nem lehetett szegényke oly karcsú, mint Csongrádi
16 III, 1 | karját a másikkal, hogy a szegényke fölszisszent az éles fájdalomtól.
17 III, 1 | Csak az imént aludt el, szegényke!~És a vad ember ellökte
18 III, 10 | menyecske?~- Oda van az szegényke. Hacsak a doktor úr nem
19 III, 46 | kis változáson ment át, szegényke: a szarvait, két csonka
20 III, 65 | tõlünk, mit fog csinálni szegényke? Kihez megy ott Szolnokon?~
21 III, 81 | Ott majd megelevenedik szegényke!~Azért ment hát be az öreg
22 III, 110| társalgásnak. Nagyon oda volt szegényke.~Vacsora után kiosont szobájába,
23 III, 115| kellett lennie. Lihegett szegényke, s aggodalmasan nézett szét
24 III, 135| Látod, hogy elszomorodott szegényke! Még bizony elöli magát.
25 IV, 128| odabent. Meg van sértve szegényke!~Még lágyabb, hízelgõbb
26 IV, 144| egyik mind a két szemére vak szegényke, úgy híjják, hogy Párniczky
27 IV, 152| valami baja?~- Megszólalt szegényke - mondá a feleségem fuldokló
|