Rész, Fejezet
1 1, 1 | megbecsülni, nem érdemes a sokra«.~Az pedig nagyon elbúsította,
2 1, 11 | legmakacsabbat is. Valószínûleg sokra vitte volna (híre járt egyszer,
3 1, 16 | lett becsülete a rókáknak. Sokra vitte isten a dolgukat.
4 1, 25 | kötöttek egymással, Molnár sokra becsülte õt és gyakran mondá:~-
5 1, 26 | de a helybeli Nimródok sokra becsülték. Közönségesen
6 1, 27 | ébren egyhuzamban), még sokra viheti a hivatalnoki létrán.
7 1, 27 | mesterségeket egyáltalában nem sokra nézem.~Szpevák egy szúró
8 II, 117| Bizony, nem fogja szegény sokra vinni!~Csendesen húzódott
9 III, 8 | fizeti, adóssága nincs, s még sokra vihetné hivatalában, ha
10 III, 30 | hát - nem elég az, hogy sokra vihesse?~A szegény öregasszony
11 III, 73 | ám ott elég talján, aki sokra nézi a titokban nõtt szûz
12 III, 99 | mondom, az ifjabb György nem sokra nézte a litavai erdõt.~Hiszen
13 III, 102| voltam Törökországban, és sokra becsülöm azt a népet, ahol
14 III, 136| napjáig bírta Világost, s sokra becsülte a hû szakácsot.~
15 IV, 3 | kellemetlenség is. Az emberek nem sokra nézik a szegényt; ha nem
16 IV, 3 | szemek! Igen! Ezekkel én sokra viszem.~Megérlelõdött benne
17 IV, 55 | mindennemû más címei.~- Bizony sokra vitte - mondák a koporsója
18 IV, 63 | között. Ezt a két embert sokra becsülte édesapám.~Aztán
19 IV, 90 | Nagyon szeretem a cégjét… sokra nézem… mondhatom, nagyon
20 IV, 90 | nézem… mondhatom, nagyon sokra becsülöm… Öné az elsõség,
21 IV, 98 | volna abbahagynom. Azóta már sokra vihettem volna. Mert a tarokk
22 IV, 99 | unokájának, azért becsülöm sokra ezt a kutyát. Az apjának
23 IV, 101| elrakosgatta e csekélységeket is, sokra vette, megbecsülte amikor
24 IV, 111| éldegéltem eddig, de biz én nem sokra vittem, hát kivallom bosszúságomban
25 IV, 127| gyõzetel le.~- Viszem-e sokra életemben?~- Magas állásban
26 IV, 138| Ilyenformán szokás ez, mert aki sokra tartja magát, azt mások
27 IV, 138| tartja magát, azt mások is sokra tartják - s ebbõl áll az
|