Rész, Fejezet
1 1, 1 | nyugalmas faluba, Erzsike ölébe.~»Nem lehet, ez csak az
2 1, 1 | fiú mellé s lecsüngõ fejét ölébe véve, megsimogatta gyöngéden,
3 1, 2 | annyi volna, mint a nyomor ölébe taszítani vissza. Azután
4 1, 11 | nem ártana.~Tereskey az ölébe hajította neki a teli dohányzacskóját,
5 1, 11 | lovon.~Magához emelte, az ölébe vette, úgy mentek a sötét
6 1, 12 | ülve.~A nagyobbik testvér ölébe vette a kisebbik szöszke
7 1, 13 | egy napon, valakinek az ölébe. Igazán rettenetes! De az
8 1, 15 | lehajlott a fiához, fölvette ölébe és százszor, meg százszor
9 1, 16 | esténkint, mint hajdan, újra ölébe vette fejét a nagy diófa
10 1, 18 | Kezei erõtlenül hulltak ölébe, ajka idegesen rángatózott.~-
11 1, 19 | õ, hogy éretten hulljon ölébe az alma. Ha õ kérhet három
12 1, 23 | lehajtotta fejét az anyóka ölébe és bóbiskált, az anyóka
13 1, 25 | krumplivirág esett az öreg úr ölébe. Valami szegény parasztlányka
14 1, 32 | valahogy odatántorodott a báró ölébe, a vásott Voják Anka rákiáltott: »
15 1, 33 | a macskát elkergetni, ha ölébe ült. Azonfelül egész nap
16 II, 70 | teremtés férje nyakára, hogy ül ölébe, mint durcáskodik egyszer-másszor,
17 II, 71 | vidámabbak lettünk. Fejem az ölébe hajtva, kezeimbe szorítám
18 II, 85 | valamicskéje. Másutt lehetetlen.~Ölébe veszi a szakajtót és újra
19 II, 107| amit a nagyobbik lányka az ölébe hozott át a régi szállásról,
20 II, 123| gyereket odaültette a maga ölébe. Hiszen az isten kedvencei
21 III, 2 | meg csínjeért, fölvette az ölébe, megcirógatta szelíden és
22 III, 15 | ártva a titokba.~Vilmát az ölébe ültette és úgy kérdezte
23 III, 39 | fõt, melyet már nem vesz ölébe senki többé, melyet nem
24 III, 66 | egy csöppet sem ijedt meg. Ölébe vette a leány szép szõke
25 III, 148| kedve támadt néha, hogy ölébe vegye…~A múlt télen - így
26 IV, 95 | átkarolta, megcsókolta, fejét az ölébe vette selyemszõke haját
27 IV, 128| közelebb!~- Csak nem ülhetek az ölébe. Innen is meghallom, mi
|