Rész, Fejezet

 1   1,  3  |     Azután Marci lépett oda, nagy nyugalommal megsimítva õsz haját.~-
 2   1,  9  |              Szavai komoran, síri nyugalommal hangzottak. Megijedtem s
 3   1,  12 |        mind eltûrte, felkelt nagy nyugalommal, leverte a port ruháiról,
 4   1,  14 |           akarta, hát legyen így.~Nyugalommal fogadta az ítéletet, pedig
 5   1,  26 |          szólt az öreg zavartalan nyugalommal, úgy nézve az iratokat,
 6   1,  34 | csizmadia-báró az ajtó felé olyan nyugalommal, olyan méltósággal, mint
 7  II,  3  |    büntetésed - szólott irtózatos nyugalommal.~S a szelíd Baroghi Aladár
 8  II,  7  |       megsodorintá bajuszát, nagy nyugalommal letette csibukját az asztalra,
 9  II,  22 |       háznál elégszer, de férfias nyugalommal nézte azt Bokros Mihály
10  II,  22 |          Tûrte férfiasan, csendes nyugalommal. Milyen baj lehet az, mely
11  II,  22 |          ha volna faluháza.~Aztán nyugalommal tette hozzá:~- Biz az leégett
12  II,  36 |          lelkemet, hogy magam még nyugalommal tûrném az ég csapását, de
13  II,  53 |           megdöbbenti, hogy olyan nyugalommal viseli a csapást.~- Feküdjünk
14  II,  54 |    gyámoltalan birkatürelemmel és nyugalommal. Bizonyosan egyik sem gondolta,
15  II,  120|    elgondolá s bizonyos önérzetes nyugalommal várta a történendõket, bátorságot
16  II,  130|      Fütykös Lázár méltóságteljes nyugalommal tolt félre s azt kérdezte
17 III,  1  |           odavetett tûnõ árnyéka.~Nyugalommal kelt föl s lépett Csemez
18 III,  24 |          kívánságukat, nagy lelki nyugalommal bólintott a fejével, mondván,
19 III,  44 |            vélekedék rendíthetlen nyugalommal.~- Ejnye, hát nincs a háza
20 III,  45 |           a keszkenõt. Mire olyan nyugalommal indult ki velem a cikcakkos
21 III,  52 |         semmit sem érnek!~Az öreg nyugalommal fordult felém, bámészan
22  IV,  10 |            a régi egykedvûséggel, nyugalommal. Hanem egy napon szokatlanul
23  IV,  64 |       zsebébe tette a lapot olyan nyugalommal, mintha semmi sem történt
24  IV,  85 |        most; hidegen, rendületlen nyugalommal járt-kelt a sírok között,
25  IV,  106|       Koós uram, aztán nagy lelki nyugalommal megtörülgette gyöngyözõ
26  IV,  108|       uram - szólt rendíthetetlen nyugalommal a lelkész -, az én vidékemen
27  IV,  111|          mondá a báró rendületlen nyugalommal. - El vagyok tökélve rá.