Rész, Fejezet
1 1, 1 | végigterülve egy ócska bundán, nagyokat hadonászott kezeivel álmában,
2 1, 2 | messzeségbe, s görbe botjával nagyokat döfköd a padozatra.~Minden
3 1, 3 | különben nem ordítana olyan nagyokat.~A kókusz-szappan, melytõl
4 1, 9 | Jobb is az így! Legalább nagyokat ihat keserûségében, s legalább
5 1, 10 | kicsit vakaródzik.~Gracza nagyokat szuszog ilyenkor, és mert
6 1, 13 | Wildungen), Võneki pedig nagyokat hörpintgetett (micsoda kellemes
7 1, 18 | abból kettõ volt Mihályé), nagyokat kacagott, folytonosan hajtogatván
8 1, 18 | csengettyût«.~- Ne ugrálj olyan nagyokat, fráter - pirongatta Körmöczy -,
9 1, 19 | Nagy Józsira szegzõdve, ki nagyokat ivott s jóízûen ingatta
10 1, 23 | aki rendesen elaludt s nagyokat hortyogott a prédikációk
11 1, 28 | dolgokat ás kicsinyíti a nagyokat, oly hallatlanul nevetséges
12 1, 32 | rosszakaratú szamárnál. Krapotka nagyokat fújt »eppû-eppû« és visszaköltözködött
13 II, 7 | Károly is, hosszú kezeivel nagyokat hadonászva maga körül; de
14 II, 26 | Apró hibák szülik a nagyokat, barátom - mondák a jóakaratú
15 II, 26 | hogy az apró hibák szülik a nagyokat, s a nagy hibák szülik a
16 II, 85 | csinált már õ ezekbõl is nagyokat.~Mert tudnivaló, hogy õ
17 II, 95 | Erre hüledezék aztán igazán nagyokat Botos Ferenc uram, hát még
18 II, 121| Notesz-könyvébe«. - Kossuth nagyokat nevet ezeknek, mert csak
19 III, 2 | éjjel.~S vöröses szemeivel nagyokat sandított a tanácsbeliek
20 III, 4 | éjjel…~S vöröses szemeivel nagyokat sandított a tanácsbeliek
21 III, 56 | ellenállhatatlan vágyuk utánozni a nagyokat, kivált a leányoknak. Hát
22 III, 63 | Brunszvik udvarába, ahol nagyokat lehetett inni akkoriban,
23 III, 81 | uzsonnára. S valahányszor nagyokat húzott a köcsögből, mindig
24 III, 132| elõadom neki a kérésemet. Nagyokat hümmög, s gondolkozva vakargatja
25 III, 136| odakünn.~Káromkodott erre nagyokat Lábatlan, de bizony be sem
26 IV, 94 | kitett. De titokban persze nagyokat nevetett a markába, mert
27 IV, 127| ment-e már? Iszik-e még nagyokat Kökösy uram? Megházasodott-e
|