Rész, Fejezet
1 1, 13| Gyurinak. »Magának hoztam, mérnök úr.« Gyuri pedig elvitte
2 1, 13| ebédlõben, ahol a fiatal mérnök várt rá és Kutorai.~- Atyám
3 1, 13| engem úgy segéljen!~A fiatal mérnök meghajtotta magát, annak
4 1, 13| tehetek, megteszem.~A fiatal mérnök sietve ment le a bányába,
5 1, 13| egyszerre csak ott toppant a kis mérnök s rejtélyesen intett Druzsbának,
6 1, 13| Druzsbának, hogy kövesse.~A mérnök bevezette a deszkabódéba,
7 1, 33| nagytiszteletû Fekete Sámuel úrnak a mérnök fia, (aki valami vasutat
8 1, 33| ült az özvegy és a fiatal mérnök.~És a mérnök egyik karja
9 1, 33| és a fiatal mérnök.~És a mérnök egyik karja keresztül volt
10 1, 33| harmadik fekete kelme.~A fiatal mérnök hirtelen elkapta a karját,
11 II, 11| kelendi határt tagosító fiatal mérnök volt, ki mûködése alatt
12 II, 11| kimondhatatlanul restell, a mérnök arcán pedig egy rángás volt
13 II, 11| herceg, nyomban utána a mérnök, a többiek még folytatták
14 II, 11| vagyok, Fekete Miklós, a mérnök.~- Ah, ön az? Nos, hát mit
15 II, 11| hajszálnyi boldogságért.~A mérnök nagy álmélkodással tekintett
16 II, 11| Sárika grófnõ egyedül.~A mérnök fel sem pillantott, azt
17 II, 11| darabra, aztán odadobta a mérnök lábaihoz.~- De hát mért
18 II, 11| grófnõ? - szólt álmélkodva a mérnök.~- Hogy merte az én címerem
19 II, 11| szeretem és imádom önt.~A mérnök megdöbbenve lépett hátra
20 III, 72| dolgot a királynak.~- A mérnök el akarja venni földjeinket,
21 IV, 69| magam benne.~Egyszer egy mérnök vendégem jött, aki meglehetõsen
22 IV, 90| szerzõ fia, Müller Gábor, a mérnök, s valami vízépítészeti
23 IV, 90| nálam.~»Éppen kapóra jött, mérnök úr« - üdvözlöm nyájasan -, »
24 IV, 90| édesatyja sikeréhez.«~A fiatal mérnök mosolygott:~»Hogy-hogy?« -
25 IV, 90| könyve második kiadásban.«~A mérnök savanyú arcot vágott erre.~»
26 IV, 90| piacot« - pattant fel a mérnök bosszúsan - »végre is ami
27 IV, 99| AZ ÉGI MÉRNÖK~1886~Egyszerû paraszt szekéren
|