Rész, Fejezet
1 1, 4 | alaptalanul.~Mikor Miklós ezt meghallotta, egyszerre világos lett
2 1, 12 | kissé a rohanást, mikor már meghallotta messzirõl a fölharsanó éljenrivalgást.~
3 1, 13 | valamit, de mit?~Druzsba úr is meghallotta és motoszkált is a fejében
4 1, 14 | törzsvendégtõl már régen meghallotta volna mindenki.~Hol kezdjed
5 1, 17 | Felicián, nagy nevetve, mikor meghallotta:~- Ördöngös Kaszperek. Meg
6 1, 17 | önkénytelenül.~Csernyiczky meghallotta a nevet, s hetykén, kihívóan
7 1, 23 | galambszelíd szemeibõl -, meghallotta azt a lövést!~Magamat is
8 1, 31 | a nagy zajra, és amikor meghallotta a vészhírt, a fejéhez kapott,
9 II, 1 | katonának.~A kemény ember is meghallotta, és azt mondta rá:~- Nem
10 II, 2 | vidám Gaillard apóm.~Õ is meghallotta a szomorú újságot, hogy
11 II, 15 | benne az öreg Schlikket.«~Meghallotta Kossuth üzenetét az én uram,
12 II, 38 | Vilma kisasszony hangját meghallotta, rögtön felugrott s szaladt
13 II, 48 | a Pista szavait tisztán meghallotta odakint a hajdani jó barát,
14 II, 51 | unalmas fickó megrezzent, meghallotta a halkan tett megjegyzést.~
15 II, 54 | basa megrezzent, a sóhajt meghallotta, s pokoli szeme ijedten
16 II, 95 | összpontosult, midõn fia halálát is meghallotta, hogy a két leánykát majd
17 II, 95 | kérte a vén ember, hogy meghallotta azt egy ott sétálgató gömbölyû
18 II, 99 | halkan volt is kiejtve, meghallotta a Mary szót, feszülten figyelt,
19 II, 127| halkan volt is kiejtve, meghallotta az Anna szót, feszülten
20 III, 1 | mígnem feszülten figyelve, meghallotta künn az Anika ruganyos lépteit.~-
21 III, 1 | ördögnek mondjam meg?~A nõ meghallotta. Megállt egy percig. Felelni
22 III, 94 | volt tanácsos.~Mikor ezt meghallotta Budán igazságos Mátyás király (
23 III, 148| állt el ijedtében, mikor meghallotta, hogy a zeheri molnár kocsija
24 IV, 85 | boszorkánymester?« A professzor meghallotta, minélfogva nagy méregbe
25 IV, 85 | ki előtte egészen, midőn meghallotta, hogy Fruzinka, aki igen
26 IV, 127| kiáltá Kis Kampó, mikor meghallotta, hogy Hubias aga is jelen
27 IV, 148| Debernekyné sírt, mikor a rémhírt meghallotta, hogy a kedves tarka Talpas
|