Rész, Fejezet
1 1, 12 | az idõben a Nyírben egy Krucsay nevû hatalmas, gazdag úr,
2 1, 12 | vagytok, kis emberkék? - kérdé Krucsay.~- Mi a Veres-fiúk vagyunk -
3 1, 12 | apánkat.~- Nos? - szólt Krucsay félvállról, nevetve. - Azt
4 1, 12 | ábrázolt a falon.~A kegyetlen Krucsay, aki nem félt ujjat húzni
5 1, 12 | kikötött, az a hatalmas Krucsay összerezzent a gyermek fenyegetõ
6 1, 12 | gyûlölete.~Valahányszor Krucsay jött, az a nap mindig a
7 1, 12 | bosszúérzet csillant meg szemeiben Krucsay nevénél, s végre pír önté
8 1, 12 | fáradni.~- Ki a várnagy?~- Krucsay.~Laci megrázkódott erre
9 1, 12 | viszonzá emez nyersen. - Krucsay uram nem ér rá most.~Laci
10 1, 12 | lihegve gurult be a pocakos Krucsay, piros-pozsgás arcával,
11 1, 12 | Atyjának gyilkosa.~Az öreg Krucsay meghajtotta magát az ifjú
12 1, 12 | István ügyében vagyok itt.~Krucsay meghajtotta magát.~- Mi
13 1, 12 | minden arcizma megrándult.~De Krucsay éppen nem csodálkozott rajta,
14 1, 12 | Veres Istvánt - rendelé Krucsay, majd újra az ifjútól kérdé: -
15 1, 12 | igyekezett a porkoláb után, de Krucsay gyöngéden visszatartotta:~-
16 1, 12 | amelynek jó oldala is van: hogy Krucsay uram keserüli meg.~- Hát
17 1, 12 | úgyszólván fogságban.~A várnagy, Krucsay uram szokott mindig legelõbb
18 1, 12 | gondolhatja a válaszokat. Krucsay uramnál azonfelül mindenféle
19 1, 12 | Mi újság van odakünn, Krucsay uram?~- Pest és Debrecen
20 1, 12 | Rákóczi. - Hanem kegyelmedrõl, Krucsay uram, föl nem tettem volna
21 1, 12 | mondtam.~- Hatalmasan van, Krucsay - kiáltá a fejedelem egész
22 IV, 32 | széltiben éltek a nagyurak. Egy Krucsay még e század elején nyakaztatta
23 IV, 127| Kisvárda várában az utolsó Krucsay lefejeztette a feleségét,
24 IV, 127| anyának érezte magát, s a Krucsay családra egy jóslat nehezült;
25 IV, 127| nehezült; hogy az utolsó Krucsay el fogja az országot árulni.
26 IV, 127| fogja az országot árulni. Krucsay Márton uram tehát azt gondolta: »
27 IV, 127| legyek hát én az utolsó Krucsay.« Nem is lett a jóslatból
|