Rész, Fejezet
1 1, 14| csinosabbik, a szõke pedig Korláthy Péter.~- Képviselõk? - kérdék
2 1, 14| Altorjay házasodik s hogy Korláthy elvállalta a võfélységet.~
3 1, 14| jó hal akadt a horgán, s Korláthy azért vállalta el a võfélységet,
4 1, 14| nézegették, szembe jött Korláthy Péter.~Egy tekintetet vetett
5 1, 14| lehetetlenség volt be nem mutatni.~- Korláthy Péter képviselõ és…~- És
6 1, 14| És võfély - tette hozzá Korláthy mosolyogva, mély meghajlással.
7 1, 14| engedelmesség - felelte Korláthy fõhajtással. - Némelykor
8 1, 14| kenyér, némelykor kalács.~Korláthy szép, szikár fiatalember
9 1, 14| hogy belekapaszkodott a Korláthy nyakába.~- Ej, semmi az -
10 1, 14| számadásokban - csipkelõdék vele Korláthy mosolyogva, amit az öreg
11 1, 14| Kicsoda?~- Ki más, mint Korláthy.~- Ön érthetetlen. Hát mit
12 1, 14| érthetetlen. Hát mit csinált Korláthy?~- Teringettét, hát nem
13 1, 14| egyik asztalnál tarokkozni Korláthy Pétert. Éppen pagát ultimót
14 1, 14| játékasztal felé tartott. Korláthy észrevette, megrezzent,
15 1, 14| odább ment a másik szobába.~Korláthy elvörösödött és felugrott,
16 1, 14| lõtt elõször és nem talált, Korláthy lõtt és talált. Altorjaynak
17 1, 14| semminemû tudomása nem volt Korláthy terveirõl - amit az bizonyít
18 1, 14| Embereket meg dominiumokat.~Korláthy pláne nem is került valami
19 1, 14| kellemesnek… Nem vagyok vak.~Korláthy közelebb hajolt hozzá, s
20 1, 14| kellett? - vágott vissza Korláthy metszõ gúnnyal…~Igen, metszõ
21 1, 14| beszélgetés után, eltûnt Korláthy a fõvárosból, fiatal nejét
22 1, 14| csipkébe göngyölt csontvázat.~Korláthy végtelen zavarban volt,
23 1, 14| azonnal megyünk - hadarta Korláthy. - Falumból való a leányzó
24 1, 14| hangon hozzátette: - Ameddig Korláthy úr meg nem gyónja, miféle
25 1, 14| vagy még hamarább - susogta Korláthy szerelemittasan.~- Ne is
26 1, 14| belépett rajta egy rendõr.~- Ön Korláthy Eszter Budapestrõl?~Eszter
27 1, 14| Természetesnek találta, hogy Korláthy legyen valami becsületbíróságnak
|