Rész, Fejezet
1 1, 9 | úr lehangoltan.~- Szavai komoran, síri nyugalommal hangzottak.
2 1, 9 | Az öreg Bornemisza István komoran nézte a vizsgálóbírót és
3 1, 9 | volt, többször rám nézett komoran, majd hirtelen lekapta rólam
4 1, 12 | töprengve.~A füvek, fák komoran bámultak rá - de meg nem
5 1, 13 | Druzsba úr is végezni akart. Komoran, gondterhelten tért vissza
6 1, 14 | gyógyítod?~- Nos igen - mondá komoran Péter.~- És vajon minõ sikerrel? -
7 1, 15 | meg néha-néha.~De a király komoran, kedvetlenül nézett maga
8 1, 16 | dalszöveget.~Az ezeréves őstölgyek komoran rázták haragoszöld lombjaikat,
9 II, 11 | kacagott fel, de csakhamar komoran nézett maga elé.~- Ugyan
10 II, 22 | földijeinek, ma meg szótlanul, komoran, lesütött fõvel tartja a
11 II, 22 | vegyült. A fák megperzselve, komoran néztek rá, mintha saját
12 II, 22 | és leborult õ is némán, komoran a holttestre. Egy szót sem
13 II, 30 | mindmegannyi éles tõrszúrás, komoran, szemrehányólag tekintenek
14 II, 30 | Semmi, éppen semmi - felelé komoran.~- De hát akkor mit búsulsz?
15 II, 30 | húzódik, mint a bûn, sötéten, komoran a »szekunda«.~- Nos, fiúk,
16 II, 66 | templom mellett haladt el. Komoran, ünnepélyesen állt itt a
17 II, 70 | vis-à-vis-m. Az átellenes házak komoran bámulnak rám, mint megannyi
18 II, 77 | hallgattak rám.~Szeremley komoran csüggeszté le fejét s türelmetlenül
19 II, 85 | bércrõl bércre szállott komoran, sötéten, mint a sebes felhõ,
20 II, 108| ráhajlanak az ódon házra, komoran, sötéten. Hajdani lakói
21 II, 112| egyebütt.~A nagy jegenyefák komoran nézik lerajzolt árnyékukat
22 III, 1 | Éliás! - mondá Lapaj komoran, ujjával nagyot bökve az
23 III, 3 | Filcsik uram vigasztalanul, komoran járt-kelt a faluban, sem
24 III, 7 | egyebütt?~A nagy jegenyefák komoran nézik lerajzolt árnyékukat
25 III, 46 | beszélte, hogy nincsen. Komoran, lecsüggesztett fõvel mentek
26 III, 65 | lecsüggesztvén õsz fejét komoran - hátha gyors lovakon hamarabb
27 IV, 15 | a jobbkarzat legszélén, komoran elgondolkozva, majdnem idegenül.~
|