Rész, Fejezet
1 1, 13 | forog kacsalábon.~- Talán kísértetek is vannak benne? - mosolygott
2 1, 14 | éjfélkor a Kerepesi úton, s a kísértetek nem jönnek el olyan messzire.
3 1, 17 | volt. A rendes, közönséges kísértetek mind gyalog jártak eddig
4 1, 17 | kormányzónknak, hogy miután kísértetek tudomásom szerint nincsenek,
5 1, 17 | hogy a boszorkányok és kísértetek nem egy kategóriába esnek
6 1, 18 | szálakon menjenek. Ne a kísértetek között turkáljanak (mint
7 1, 27 | leereszkedik a temetõ fölé, vagy kísértetek, kik órájuk ütvén, nyakra-fõre
8 1, 27 | torkolta le a hadnagy -, kísértetek nincsenek, itt kellett neki
9 1, 34 | a farács mögött, mint a kísértetek.~De volt is hozzá okuk a
10 II, 7 | gondolkozni, hogy hányfélék a kísértetek? Bizonyosan ott is vannak
11 II, 35 | asszony nem gyilkoltatott meg kísértetek által, kellett, hogy valaki
12 II, 40 | Elsápadt arccal ültek, mint a kísértetek. Szó nem jött ajkaikra.~-
13 II, 71 | tehát milyen hanem?!~- Ott kísértetek járnak, uram.~- Bah! minek
14 II, 71 | türelmetlenül.~- Éppen a kísértetek órája - szólott a jegyzõ. -
15 II, 71 | tanultad az iskolában, hogy kísértetek nincsenek.~Fölbátorodva
16 II, 104| hogy ezek a cipók csak kísértetek õnála éjjel!~Én rendes vevõi
17 II, 111| szét ne futnának az »édes kísértetek«.~Mennie kell, hogy újra
18 II, 123| elõtte a házak, mint meredezõ kísértetek, s e kísértetekbõl minden
19 II, 126| Petruska Ignác fõkapitány házát kísértetek járják. Soha, mióta Püspökóvárt
20 II, 126| hogy a fõkapitány házát kísértetek járják.~Kellett valaminek
21 III, 128| az égen. Megannyi lepedõs kísértetek, hosszú öles kaszákkal.
22 III, 144| hozzáláttak az ördögök és kísértetek a szemelgetéshez szaporán,
23 III, 144| tornyán, s a kutya, ördögök és kísértetek legott elsüllyedtek a feneketlen
24 IV, 7 | te lelked erõsebb, mint a kísértetek elõrelátása. Hanem mi következhetik
25 IV, 85 | hozzáláttak az ördögök és kísértetek a szemezgetéshez, de bezzeg,
26 IV, 85 | órát éjfél után s ördögök, kísértetek legott elsüllyedtek a feneketlen
27 IV, 129| főtisztelendő úr, hogy nincsenek kísértetek! Hát mi lett volna akkor
|