Rész, Fejezet
1 1, 4 | fájdalmát megosztani? A kétségbeesés elvette emlékezõ tehetségét -
2 II, 7 | elégesse. Nem állna most a kétségbeesés tornyának legtetején. Oh,
3 II, 7 | keresztül. Egy csónak a kétségbeesés tengerén. Bele is ült abba
4 II, 7 | agyában zúgott, zsibongott a kétségbeesés démoni gondolatraja. A gödörben
5 II, 9 | keménységet kölcsönzött azoknak. A kétségbeesés heroizmusa volt ez.~Megtörülte
6 II, 15 | iszonyú kiabálásra fakadt: a kétségbeesés vad ordítása volt az, majd
7 II, 18 | mentõ deszkát keresve a kétségbeesés tengerén, egyszerre megnyílik
8 II, 22 | gondolkozni sem tudott. A kétségbeesés minden érzékét megbénítá.~-
9 II, 34 | gazdagságom elenyészve, s én a kétségbeesés áldozatja lettem.~Nem vagyok
10 II, 35 | leugrott az utcára.~A francia a kétségbeesés gyorsaságával követte. Az
11 II, 36 | nyúltam s a borzalom és kétségbeesés megrendítõ érzelmei fogtak
12 II, 36 | vagyon, hajlék nélkül a kétségbeesés szélén. Nagy vagyonunkból,
13 II, 39 | üdvözletet váltanának. A kétségbeesés megszabadít attól, hogy
14 II, 39 | fele õrültség, a másik fele kétségbeesés, és mégis együttvéve a szeretet
15 II, 51 | és fej s a villámokat a kétségbeesés váltá fel. Sápadt, levert
16 II, 53 | a görbe-girbe vonalak? A kétségbeesés írását nem bírja megolvasni
17 III, 1 | arcáról eltûnt a bánat és kétségbeesés, sötétté, dacossá vált.
18 III, 1 | festve; fekete szemében a kétségbeesés, remegõ ajkán egy láthatatlanul
19 III, 14 | Mi bajod, Hiripi?~- A kétségbeesés hajtott ide… Az utolsó garádicsra
20 III, 19 | melyet megfutott azóta!…~A kétségbeesés, mint a saskeselyû, körmeit
21 III, 65 | Mariska! Nem ölte meg a kétségbeesés hála istennek… amott virít
22 IV, 13 | haza.~- Haza? - mondá, s a kétségbeesés tompítá el hangját. - Ahol
23 IV, 96 | fenyegetõen. Itt benn a kétségbeesés végerõfeszítésével tartották
24 IV, 96 | kereszttûzbe venni.~Csak a kétségbeesés sugallhat ilyen borzasztó
25 IV, 111| vádlott és vádoló, a düh és kétségbeesés tükrözõdék minden arcon.~-
26 IV, 148| aggodalom, lelkesedés, kétségbeesés tarkán váltakoznak. Ha egy
27 IV, 152| tudtam most már. Valóságos kétségbeesés fogott el. Tehát igaz, igaz.
|