Rész, Fejezet
1 1, 12 | A földjeimet hagyom a Kertész János unokámnak.~Most mindnyájan
2 1, 13 | megtekinteni a csodavirágot, de a kertész bosszúsan mondá, hogy volt,
3 1, 13 | is azt látni? - szólt a kertész. - Ma sárgás fehér, másnap
4 1, 13 | huszár, két szakácsnõ, egy kertész, egy kürtös, egy fésülõ
5 1, 14 | az urat várom - szólt a kertész.~- Mit akarsz, jó ember?~-
6 1, 14 | Egy rózsát - felelte a kertész -, ámbár azt se lett volna
7 1, 14 | megcifrázva. A két szenvedélyes kertész elmerült a gyönyörûségbe.
8 1, 14 | elborították a könnyek. A vén kertész, ki a Balduin öszvérét tartotta,
9 1, 15 | úgyhogy az idegen származású kertész, Poven apó, sokszor bottal
10 1, 15 | nagy bûnbe esett.~Az öreg kertész bámész szemeket vetett úrnõjére:~-
11 1, 18 | Erzsikének a kertésznél.~Míg a kertész összeválogatta, kétszer
12 1, 18 | szebb, valami különb?«~A kertész méregbe jött:~- Hol látott
13 1, 19 | volt a lovász, hollandus a kertész, cseh a jáger, sõt még magyar
14 II, 38 | sietve kopogtatta meg a kertész ablakát...~- Keljen fel,
15 II, 38 | Rigó válasza -, én csak a kertész vagyok, puskám sincs. Tessék
16 II, 59 | marquisnétõl húzott, kinél atyja kertész volt.~Mind a két jövedelmi
17 II, 60 | családjánál. Nagyapja is, apja is kertész volt a Kiléry grófoknál,
18 II, 60 | csekély nyugdíjt rendelt a kertész özvegye számára, abból éltek,
19 II, 60 | grófi család elõtt.~A fiatal kertész meg volt lepetve, amint
20 II, 60 | pokolba kergetem...~A fiatal kertész fülig pirult.~- Bocsásson
21 II, 60 | óra után múlt, s az ifjú kertész még mindig nem érkezett
22 II, 95 | fogadni, az egyiket egy kertész Gödöllõn, a másikat egy
23 II, 95 | Klári.~- Ah, a kis Klára. A kertész fogadott szögedi lánykája.
24 II, 131| dinnyéké a világ, amiket a kertész növeszt. Ezeké a dicsõségbõl
25 III, 39 | jó király olyan, mint a kertész, gyakran nyesegeti az élõfákat.«~-
26 III, 89 | sehol egy - könyvet.~Végre a kertész (nagy memóriájú ember lehetett)
27 IV, 148| Nikolájt két béres meg a kertész lóra ültették, kezét-lábát
|