Rész, Fejezet
1 1, 12 | víárkokat, amint igaz is. Képzelem, olyan nyugodtan érzi magát,
2 1, 14 | kedvre hangolódott:~- No, képzelem a János úr írását. De ami
3 1, 23 | Gáll él-e még? S ha él, képzelem, hogy haragszik! Persze
4 1, 24 | át nem keltek a dámák. (Képzelem, hogy benyomta a nagy Szlimóczkyné
5 1, 25 | szelídség ömlött el. Így képzelem el magamban Tolsztoj Leót.~
6 1, 32 | pénz, de a dicsõség… Szinte képzelem, hogy fognak a szüleid örülni.~-
7 II, 11 | Hogy van, kedves Tini? Képzelem, mennyire meg volt ijedve,
8 II, 15 | kút, legalábbis száz öles. Képzelem, sokba jöhetett a fúratása.~
9 II, 25 | beleszokni az új helyzetbe; képzelem, mennyire meg voltak lepetve
10 II, 38 | menjen és feküdjön le. Képzelem, mennyire megijesztette
11 II, 48 | a Pistikához jött.~- Nem képzelem mit akarhat velem? - mondja
12 II, 81 | A szürke köpönyeg alatt, képzelem, milyen kedélyesen töltötte
13 II, 88 | itt a kiállításon! szinte képzelem, hogy sikoltoznék a sok
14 III, 14 | talán úgy gondolom, úgy képzelem…~- No, mit gondolsz, ki
15 III, 49 | megbolondulva, hogy azt képzelem, mintha már egyszer széthordtam
16 III, 76 | külföldi újságíró lenne, képzelem, milyen borzasztó cikket
17 III, 126| kérem?~- Nem hiszem… nem képzelem - hadartam zavartan, de
18 III, 127| titkártól sem telik ekkora!~Képzelem, hogy fölszáll az ázsióm
19 III, 148| sápadtság olajbarna arcát.~- Képzelem, ki lehetett - dadogta roppant
20 IV, 22 | hagytam az utolsó napon.~- Képzelem, milyen lehetett!~- Éppen
21 IV, 27 | tõlem, hogy fiatal leánynak képzelem, hiszen azt senki sem mondta,
22 IV, 32 | kurjongatásokkal tölt be az erdõ. Képzelem, mint csikorgatja most a
23 IV, 97 | összejöttek az elölrõl rohanókkal. Képzelem, mekkora szemeket meresztettek
24 IV, 97 | mi sül ki ebbõl?~- Nem is képzelem.~- Az sült ki, hogy másnap
25 IV, 115| vagyok gazdag ember. Mert képzelem, milyen roppant nyomasztólag
26 IV, 132| gyerekeivel verekedtél? No, képzelem, mekkora léket ütöttél a
27 IV, 138| Volt »halljuk, halljuk«, képzelem, de »éljenzés« nemigen lehetett,
|