Rész, Fejezet
1 II, 4 | a bonyolódott kérdésen: Jónás nyelte-e el a cethalat,
2 IV, 138| Parantsolá azért Jehova Jónás Prófétának, hogy menne Ninivébe
3 IV, 138| intené a’ megtérésre. De Jónás nem fogadá a parancsolatját,
4 IV, 138| halat a’ tengerbe, a melly Jónás Prófétát mindjárt el-nyelé;
5 IV, 138| mindjárt el-nyelé; és vala Jónás annak a’ halnak gyomrában
6 IV, 138| három éjjel. Kiálta azért Jónás ez õ nagy szorultságában,
7 IV, 138| szárazra ki vetné. Midõn tehát Jónás meg-szabadúlt vólna, elméne
8 IV, 138| dolga. Midõn pedig a nap a Jónás fejét megsütötte volna,
9 IV, 138| volna, a tök elhervadott. Jónás tehát ismét a halált kívánja
10 IV, 138| incselkedése folytán, hogy Jónás voltaképpen senki egyéb,
11 IV, 138| minõségben menjek? - kérdé Jónás.~- Mint a mennyei kormány
12 IV, 138| Bizonyára ezt se mulasztotta el Jónás megstipulálni.)~De vagy
13 IV, 138| körülményeimmel.~- El kell menned, Jónás!~- De meggyõzõdésem, elveim…~
14 IV, 138| gondolkozási idõt megkapta Jónás, de lelke az engedetlenségre
15 IV, 138| hogy a hajó fölzúduljon Jónás ellen. (A mennyei kormány
16 IV, 138| haragnak okozója ki légyen. Jónás próféta ravasz úr egy kicsit,
17 IV, 138| nemigen lehetett, mert Jónás imigyen folytatta:~- Azért
18 IV, 138| egyebüvé úgyse dobhatták.~Jónás úr igazi típusa volt az
19 IV, 138| azt hihette volna, hogy a Jónás próféta földi karrierje
20 IV, 138| neki így emésztetlenül.~Jónás tehát újra akcióképes lett
21 IV, 138| ér nekünk a kegyelem, ha Jónás a nyakunkon marad. (A kormánybiztosok
22 IV, 138| akkoriban se voltak népszerûek.)~Jónás ezalatt szintén nem pihent.
23 IV, 138| mennyei kormány, hogy a Jónás állása tarthatatlan ezentúl;
24 IV, 138| elintézése függõben volt, Jónás kihurcolkodott a városból (
25 IV, 138| tekintetbõl« beadja lemondását.~De Jónás nem akarta a dolgot elérteni. (
26 IV, 138| világos intés volt, hogy Jónás is észrevette magát s nehéz
27 IV, 138| kormánybiztos mûködésének története.~Jónás próféta megérdemli, hogy
|