Rész, Fejezet
1 1, 15 | tanítani a hercegprímást?~- Én, fölség.~- Mit tud kend? - kérdé
2 1, 15 | király.~- Kettõt tudok, fölség: parancsolni és engedelmeskedni.~-
3 1, 15 | a játék mellett?~- Igen, fölség; mindnyájan ebben állapodtunk
4 1, 16 | szót tagolta.~- Királyi fölség! Királyi fölség! (Egyebet
5 1, 16 | Királyi fölség! Királyi fölség! (Egyebet nem tudott mondani.)~
6 1, 17 | szakállát.~- Parancsát várom, fölség!~- Csak egy kis észrevételem
7 1, 17 | csodái ellen harcoltunk, Fölség, de legyõzettünk.«~A lakosság
8 1, 17 | Nagyon, de nagyon szép, fölség.~- Kár volna érte - szólt
9 1, 24 | elõtt.~- Ön Uhlarik?~- Igen, fölség.~A király szeme nyájasan
10 1, 24 | Kamarás szeretnék lenni, fölség.~A király elmosolyodott,
11 1, 35 | fényes dolog csillant meg a fölség lábainál a feltúrt rög alól.
12 II, 45 | az enyim lenne...~- Oh, fölség! Minden óhajtása parancs
13 II, 45 | Nagy kegy rám nézve, fölség!~- De én nem fogadhatom
14 II, 45 | csábító bukott angyal.~- Oh, fölség! ha szabad lenne!~Katalin
15 II, 45 | hívatta:~- Parancsoljon, fölség!~- Ön intézkedni fog, hogy
16 III, 39 | adókivetésrõl?~- Benne van, fölség.~- Hadd hallom, miképp hangzik!~
17 III, 47 | király ezután.~- Elhoztam, fölség: itt van a karomon, a Gábor
18 III, 66 | menyasszony?~- Már asszony, fölség.~A király leugrott lováról,
19 III, 94 | szolgád volt nálam az éjjel, fölség, valamely ékszerrel, a gyöngyöket
20 IV, 7 | hegyoldalon.~- Friedau, fölség - felelte Tarczaly.~- Az
21 IV, 7 | a királyné.~- Nem tudom, fölség.~- Pedig én azt hittem,
22 IV, 20 | Mikorra parancsolja, fölség?~A császár kitûzött egy
23 IV, 20 | rendjelet akar? Nemde?~- Azt, fölség - mondá a tudós szemérmetes
24 IV, 48 | képes ön ezért?«~»Mindenre, fölség.«~»Úgy? Fogja tehát ezt
25 IV, 136| lovadról, a vakról?~- Bocsánat fölség, a szavamért. Az te magad
26 IV, 150| szenvedett kár?~- Igen, fölség.~- Szomorú, nagyon szomorú
27 IV, 150| kisegítse.~- A gyakornok, fölség - súgta -, az a bizonyos
|