Rész, Fejezet

 1   1,  8  |           még a »tercet királyig« is elfelejtette kimondani, ami miatt holta
 2   1,  9  |               i. a »hozentrágereket« elfelejtette fölcsatolni, úgyhogy azok
 3   1,  10 |              a képtől aztán mindenki elfelejtette a maga képét: a pap azt,
 4   1,  13 |            belepi a kõszénpor? Talán elfelejtette, hogy itt vagyok. Vártam
 5   1,  23 |           szárad és vedlik?~Nagyapám elfelejtette saját sértõdését is, amint
 6   1,  25 |           magához s úgy tett, mintha elfelejtette volna a jelenetet, de szívének
 7   1,  26 |        odahányva. Az öreg úr nyilván elfelejtette becsukni az ajtót. No, ez
 8  II,  5  |            tolmácsolta gyászát, hogy elfelejtette elvenni szájától az ahhoz
 9  II,  32 |        falusi mester ezen kategóriát elfelejtette megmagyarázni. Végre felemelte
10  II,  99 |        énszerintem valóságos csoda - elfelejtette az angol nyelvet, melyet
11  II,  99 |        hibátlanul beszélt akár én, s elfelejtette ama féltucat egyéb nyelvet,
12  II,  116|          szeretet egyszeribe hozta s elfelejtette vele a legközönségesebb
13  II,  117| összeszorított ökleivel, hogy szinte elfelejtette az ember azt a rút szõke
14  II,  120|            saját nevét és kilétét is elfelejtette, hanem görcsösen megfogózkodott
15  II,  127|            éppen nem példa nélküli - elfelejtette a magyar nyelvet, melyet
16  II,  127|       hibátlanul beszélt, akár én, s elfelejtette ama féltucat egyéb nyelvet,
17 III,  2  |         tértünk többé, mert mindenki elfelejtette a háznál, csupán én vigyáztam
18 III,  4  |         tértünk többé, mert mindenki elfelejtette a háznál, egyedül én vigyáztam
19 III,  35 |          mutatja magát.~- Bizonyosan elfelejtette, amilyen könnyelmû… Üzenek
20 III,  40 |             szórakozott ember lévén, elfelejtette, hogy egyetlen garasom sincs,
21 III,  144|            Már pedig üres. Kegyelmed elfelejtette a bort, gazduram!~- Ugyan
22 III,  148|      virradóra. A jövõ keddig persze elfelejtette már mindenki.~A plébános
23  IV,  8  |         házára a firmáját, de azután elfelejtette nálunk lassankint a csizmavarrást,
24  IV,  83 |               De a levél közepén már elfelejtette, mit olvasok, s nemegyszer
25  IV,  97 |            ki is csapják), egyszerre elfelejtette a kemény szavakat, átölelte
26  IV,  97 |        magyarul, de a német szót meg elfelejtette. Ha mostanában néha-néha
27  IV,  152|              mégsem kárba, mert ha õ elfelejtette, amit tanult, én újra megtanultam,