Rész, Fejezet
1 II, 113| képviselõ tekintetes és nemes Domándy Gábor uram, azt bizony csak
2 II, 113| rezeg.~Nem, nemes és vitézlõ Domándy Gábor uram, aki ugyan a
3 II, 113| majd a bemutatásoknál: »Domándy Gábor országos képviselõ
4 II, 113| bricskán.~Egy szó, mint száz, Domándy Gábor, ki egykor »tehetségeinek
5 II, 113| mert hiába, tekintetes Domándy Gábor úrban is volt hiúság,
6 II, 113| rád az emberek: »Ni, a vén Domándy, ez is egyike a truncusoknak
7 II, 113| nincs, nincs...~Tekintetes Domándy Gábor úr összefonta kezeit
8 II, 113| lapokban, vastag betûkkel: Domándy Gábor, s utána: »T. Ház!«
9 II, 113| kedves Vilmám! - tagolá Domándy - majd a tavaszra.~- Nem!
10 II, 113| Isten neki! - felelte Domándy egy mély sóhajjal. - Legyek
11 II, 113| béke, a nyugalom, ez volt a Domándy Gábor összes vágya, de bezzeg
12 II, 113| nevet fogja leolvasni: »Domándy Gábor«.~S õneki föl kell
13 II, 113| történt, hogy mikor tekintetes Domándy Gábor úr egy komfortáblin
14 II, 113| az? Nem szabad! - hörgé Domándy Gábor mérgesen.~- Telegramm! -
15 II, 113| még jobban az adresset.~- Domándy képviselõ, Zerge utca.~- »
16 II, 113| eddig hidegen nézték le Domándy Gábort, ha köszönt is nekik
17 II, 113| egyedüli komoly jelölt csupán Domándy Gábor lehet. Sõt - mint
18 II, 113| nekem köszönheted azt...~Domándy állati dühhel toppantott
19 II, 113| pedig ne tréfálj velem.~Domándy fölbontotta a levelet s
20 II, 113| Az ördögbe is - dünnyögé Domándy ijedten -, a dolog komolyabb,
21 II, 113| leteszem. Hódoló híved: Domándy Gábor.«~A kész választ odatolva
22 II, 113| veled? Légy õszinte.~De Domándy Gábor úrból nem lehetett
23 II, 113| Domándyné kenetteljesen.~Domándy megsemmisülve rogyott egy
24 II, 113| lehet, nem lehet - hebegé Domándy sápadtan.~- Olyan vagy,
25 II, 113| Jól van tehát - kiáltá Domándy fölkelve, egy hirtelen határozat
26 II, 113| és el ne ítélj - kezdé Domándy töredelmesen -, mert ha
27 II, 113| Kegyelmes uram - szólt Domándy megkönnyebbülve -, a mûnek,
|