Rész, Fejezet
1 1, 3 | utcákon keresztül abba a nagy temetõbe, hova az eleven halottakat
2 1, 31 | ismerjek, ha valamikor a temetõbe megyek.~- Megcsinálom, de
3 1, 31 | asszonyom, de az nem jött ki a temetõbe. Az udvarosné ott sírdogált,
4 1, 31 | mindenfelé.~Aztán elértek a temetõbe, - leeresztették a koporsót
5 II, 1 | ki még maig is kijár a temetõbe s órákig elüldögél a sírján.~
6 II, 6 | másik pedig bevezette a temetõbe. Fiatal ember sohasem fordult
7 II, 14 | most temetve a b.-gyarmati temetõbe!~Valami haszontalan tüdõgyulladás
8 II, 60 | szobában, onnan vitték ki a temetõbe festetlen koporsóját talán
9 II, 66 | kilátás.~A rácsos ajtó, mely a temetõbe vezetett, csak oda volt
10 II, 66 | vezéreltetve lépett be a kisfiú a temetõbe. - Egy ideig lassan járkált
11 II, 77 | már, ahogy kikísértük a temetõbe. Hiszen a tiszteletes tanár
12 II, 87 | mind-mind az embereket a temetõbe.~És ez az a borzalmas titkos
13 II, 122| nagyszombaton kivitték a Kerepesi temetõbe, hol akkor sok száz ilyen
14 II, 122| Húsvét vasárnapján kiment a temetõbe, s kivitte Elzájának a piros
15 III, 1 | szépen elszólítják innen a temetõbe és sohasem fogja többé látni
16 III, 2 | kullogott utánuk. Csakugyan a temetõbe mentek.~Az asszonyok igazat
17 III, 5 | Andris kitalálta, hogy a temetõbe mennek Bizi apóék. De már
18 III, 43 | kellene hurcolkodnia - a temetõbe.~Az ember igazán egész életében
19 III, 144| éjszakáját, hogy kimenjen a temetõbe gyíkot keresni. Ilyenkor
20 III, 144| egyesegyedül kiballagott a temetõbe, s szépen meghúzódva várta
21 IV, 9 | szilaj Borbála kiment akkor a temetõbe udvarlóival, és megrúgta
22 IV, 33 | incselkedve éltek. Még a temetõbe is muzsikaszóval kísérték
23 IV, 55 | szép csöndesen a Kerepesi temetõbe.~A családi címerek, egy
24 IV, 85 | éjszakáját, hogy kimenjen a temetõbe gyíkot keresni. Szent-György
25 IV, 85 | egyes-egyedül, kiballagott a temetõbe, s szépen meghúzódva várta
26 IV, 87 | Wesselényi Miklóst viszik ott a temetõbe.~- Nos? Talán rokona az
|