Rész, Fejezet
1 II, 4 | odavan Ripõk Mukiért.«~...»Sarolta nagysám beleszeretett abba
2 II, 4 | elegáns úrral. Különösen Sarolta nagysám járta meg. Úgy kell
3 II, 4 | is tudta volna, kicsoda. Sarolta nagysám egészen odalett
4 II, 4 | a kis Etelkát, ki mindig Sarolta nénje mellett ült, hogy
5 II, 4 | Tehát a büszke Ridegh Sarolta már odáig ment, hogy egy
6 II, 4 | ha õ-e ridegvári Ridegh Sarolta, az úri körök elkényeztetett
7 II, 4 | tisztább szívembõl sajnálom Sarolta kisasszonyt, akire ugyancsak
8 II, 4 | kútra, míg el nem törik. Sarolta kisasszony is addig ábrándozott
9 II, 4 | De ha nem ábrándozott is Sarolta többé a szép borbélyról,
10 II, 4 | Ki tudná már azt!~A szép Sarolta még most is csinos, az ember
11 II, 4 | miközben jóízût nevetett!...~...Sarolta nagysámnak hangosan dobogott
12 II, 4 | feldöntötte feketekávéját, Sarolta õnagysága ruhájának csipkéivel
13 II, 11| megtörve feküdt a pamlagon.~Sarolta mellé ült egy karszékbe
14 II, 11| nekem igazán.~- Senkire.~Sarolta fürkészõ gyanakodással szögezte
15 II, 11| rajta elömlõ pírt eltakarja?~Sarolta bosszús ingerültséggel rázta
16 II, 11| Miklóst, a mérnököt illeti...~Sarolta fürkészõleg nézett Tinire,
17 II, 11| mérnököt illeti - folytatá Sarolta -, eleintén anständig embernek
18 II, 11| kacagott fel görcsösen Sarolta és sietve hagyta oda a szobát.~
19 II, 11| szeret, annak meg Kelendy Sarolta »nulla«.~Oh, milyen nagyon
20 II, 11| hang sem beszélt arról.~Sarolta meg volt gyõzõdve, hogy
21 II, 11| egy hajszállal sem odább.~Sarolta büszkén billentett fejével
22 II, 11| mit a fõúri pár gyûrûje.~Sarolta észrevette a gyûrû-cserét
23 II, 11| jelentett: »te, tudom, nem.«~Sarolta némi keserû szemrehányást
24 II, 11| legfelül micsoda? - kérdé Sarolta villogó szemekkel.~- Ez
25 II, 11| darabra tépett mappával?~Sarolta egy pokoli démon lesújtó
26 II, 24| én menyasszonyom. Bjelik Sarolta.~Az öreg férfiú hirtelen
|