Rész, Fejezet

 1   1,  4  |         Pétert?~Nehéz a szerelemnek parancsolni, de nehéz a féltékenységnek
 2   1,  8  |       Szegedre.~Nehéz a szerelemnek parancsolni, de nehéz a féltékenységnek
 3   1,  10 |            aki az egész vármegyének parancsolni fog.~Gracza fölemelte a
 4   1,  15 |               Kettõt tudok, fölség: parancsolni és engedelmeskedni.~- Akkor
 5   1,  25 |        született. Az utolsó Úr, aki parancsolni akart itt, ahol ma már csak
 6   1,  27 |  kedvetlenül.~- De azt méltóztatott parancsolni…~- Igen, igen. Hiszen ön
 7   1,  34 |            szörnyetegnek nem könnyû parancsolni. A zöld szem soha sincs
 8  II,  1  |              a szíveknek õ sem bírt parancsolni.~Már egy fél esztendeig
 9  II,  2  |          legyen beteg, az tudni fog parancsolni a balszerencsének is.~Úgy
10  II,  13 |            a népet, mely eddig csak parancsolni tanult. Látta fellebbenni
11  II,  26 |      nagyságos kisasszonyka, tessék parancsolni.~- Van-e magának kislánya,
12  II,  33 |     irodában csak énnekem van jogom parancsolni.~Bismarck nem felelt erre
13  II,  37 |        Igaz-e, kis boglyas?~- Ahogy parancsolni fogja, apámuram - mondá
14  II,  40 |            inas rohant be.~- Tessék parancsolni.~- Rögtön el fog ön menni -
15  II,  40 |              Jakab, Jakab!~- Tessék parancsolni.~- Vegye be táblát! A ház
16  II,  46 |            az. Nincs itthon. Tessék parancsolni.~- Egy fiatal leányka felõl
17  II,  51 |        összeggel?~- Amit kegyed fog parancsolni, kisasszony.~- Ez esetben,
18  II,  61 |    elhagyott, nem bírtam tagjaimnak parancsolni. Egész reggelig ott feküdtem
19 III,  1  |       mosolygott.~- A szívnek bajos parancsolni. A szívnek jogai vannak,
20 III,  80 |        alássan, hiszen azt tetszett parancsolni…~- Én?~- Igenis…! Egy szóval
21 III,  130|        kiáltám a hajdúnak.~- Tessék parancsolni, esküdt úr...~- Vigye be
22 III,  144| legmagasabban úszó felhõket széjjel parancsolni. Olyan könnyûséggel szállt
23 III,  146|  napernyõjét. - Hát te akarsz nekem parancsolni? Majd megtanítalak én, gaz
24  IV,  85 | legmagasabban úszó felhõket széjjel parancsolni. Olyan könnyûséggel szállt -
25  IV,  147|  érsekújvári nyereggyártó.~- Tessék parancsolni!~- Menj föl a padlásra,
26  IV,  148|             után kiáltott.~- Tessék parancsolni.~- Szaladj át, fiam, a paphoz.