Rész, Fejezet
1 II, 5| sógorra, meg a jó torkú Kubacsek kántor uramra - hogy hát
2 II, 5| jeles férfiú, Pilászi és Kubacsek, nagyot bólintottak fejeikkel,
3 II, 5| elõttünk szóló indítványát«. Kubacsek uramat ugyan otthon várta
4 II, 5| aznap is szépen megindult Kubacsek és Pilászi uraimékkal, a
5 II, 5| Finom zamatja van - mondá Kubacsek, mint szakértõ.~- Olyan
6 II, 5| százhuszadszor Pilászi sógornak meg Kubacsek öcsénknek. Hallgassuk mi
7 II, 5| annyija legyen egy familiának!~Kubacsek nagyot bólintott fejével,
8 II, 5| vérit! Tartsa csak, domine Kubacsek, ezt a nemes növényt, már
9 II, 5| szeretett hadonászni.~Domine Kubacsek méltó áhítattal fogta meg
10 II, 5| gyengéje? - hízelgett domine Kubacsek.~- Van, öcsémuram. Csakhogy
11 II, 5| semmirekellõk! - nyájaskodék Kubacsek.~Harcsa bácsi úgy tett,
12 II, 5| Helyesen! - rikkantott közbe Kubacsek.~Eközben Ezékiel úr szeme
13 II, 5| harmadszor is elfogyott a bor. Kubacsek futott húzni.~- No, csak
14 II, 5| védbeszédeket tart maga mellett. Kubacsek az otthon maradt gyerekeket
15 II, 5| keres az minket - vélekedik Kubacsek.~- De bizony menjünk - szólott
16 II, 5| geográfiának, hogy a föld mozog.~Kubacsek odatántorgott hozzá, hogy
17 II, 5| lekívánkozott a földre.~Kubacsek keservesen pillantott fel
18 II, 5| tudhatja.~- Hátulról? - kérdé Kubacsek gúnyosan.~- Mit hátulról?
19 II, 5| átballagott Kubacsekhez.~Hanem Kubacsek is világosan emlékezett
20 II, 5| Végre azután dél felé, mikor Kubacsek népnevelõ úr megevett tizenhárom
21 II, 5| földön és kacagott.~Attila és Kubacsek odarohantak Pilászihoz a
22 II, 5| Alszik az öregúr... - mondá Kubacsek.~- Csodálatos! Ilyen helyen! -
23 II, 5| megtudja idefenn - szólt Kubacsek. - Nyújtsa ide kezét, teens
24 II, 5| Eresszenek ki innen, öcsémuram!~Kubacsek lehajolt a verem nyílásához,
25 II, 5| keze kiejté az irományokat.~Kubacsek, Pilászi és Attila megdöbbenve
26 II, 5| Pilászi kezét tördelte, Kubacsek meg úgy tolmácsolta gyászát,
|