Rész, Fejezet
1 1, 24| barátságosan. »Jó napot, Königgrätz apó. Szervusz, öreg Königgrätz.
2 1, 24| Königgrätz apó. Szervusz, öreg Königgrätz. Hogy van, édes Königgrätz
3 1, 24| Königgrätz. Hogy van, édes Königgrätz apó?« (A méltóságos kamarás
4 1, 24| szegényesek voltak a bútorok. Königgrätz apó mondotta is egypárszor
5 1, 24| megrészegítette egy percre Königgrätz apót s széles, tokás arca
6 1, 24| Larisch-Moenich!~- Ösmerte, Königgrätz apó? - kérdezte báró Kramly.~-
7 1, 24| akkor mért sajnálkozik?~Königgrätz apó fölpattant, sárga szemei
8 1, 24| Lesz egy kis parázs ferbli, Königgrätz? Beszélj, Königgrätz.~-
9 1, 24| ferbli, Königgrätz? Beszélj, Königgrätz.~- Lesz, lesz - hagyta rá
10 1, 24| Lesz, lesz - hagyta rá Königgrätz apó, ki a köszvényes lába
11 1, 24| szükséges bemutatáson, mire Königgrätz apó elkiáltotta magát élénken:~-
12 1, 24| sagst du dazu, alter Stefi?~Königgrätz apó sietett tiltakozni.~-
13 1, 24| vegyek én nektek holdvilágot?~Königgrätz apó rászólt a feleségére
14 1, 24| kis tréfát - kiáltott föl Königgrätz apó vidáman, mikor már emelkedni
15 1, 24| Micsoda új bolondság ez Königgrätz apótól? De az apó vidáman
16 1, 24| több, mire újra visszatért Königgrätz apó diadaltól ragyogó arccal,
17 1, 24| egyszer hal meg - folytatá Königgrätz apó zavartalanul -, az asszony
18 1, 24| morogta a vén Sipeky.~Maga Königgrätz apó is ellágyult s valamit
19 1, 24| de siècle korban.~- Éljen Königgrätz apó! Éljen! Éljen!~Magamat
20 1, 24| újságot olvasni, mint írni.~Königgrätz apó majd a gyerekekhez rohant
21 1, 24| vállát:~- Majd akkor látnád, Königgrätz, ha még megvolnának a Csapiczky-dominiumok.
22 1, 24| secko jedno - hagyta rá Königgrätz apó. - A korhelyeknek igazuk
23 1, 24| egyszer és elbúcsúzzanak.~Königgrätz apó éppen akkor adta ki
24 1, 24| körülállók nevettek, de Königgrätz apó türtõztette magát és
25 1, 24| haza kászmálódni; ámbár Königgrätz apó és a neje akkor is rimánkodott,
26 1, 24| virrad.~- Dehogy, dehogy.~Königgrätz apó minden órát megállíttatott,
|