Rész, Fejezet
1 1, 12 | Szabadon eresztendõ - hörögte Laci, és e vakmerõ mondatára
2 1, 12 | vakmerõen.~- Felséges úr! - hörögte szívszaggató hangon, térdre
3 1, 15 | lelket szorítom ki belõled - hörögte tajtékzó szájjal -, mindennek
4 1, 20 | Ki tette ezt velem? - hörögte elsápadva. - Mit akar ez
5 1, 20 | családja« szó ki van törülve - hörögte zordonan. - A becsületemen
6 1, 20 | Kozsibrovszkyra.~- Az ütötte szét - hörögte. - Az tudja.~Minden elcsendesedett
7 1, 20 | pályaudvarra.~- Megfoghatatlan! - hörögte Moronyi.~A szolgáktól és
8 1, 20 | jobbra-balra.~- Emberszagot érzek - hörögte. - Itt valaki van! Add elõ,
9 1, 21 | volna meg:~- Nem kell - hörögte tompán. - Nemesember volt
10 1, 22 | szenvedélytõl ziháló hangon hörögte:~- Vegye ki hát a kését
11 1, 23 | fájdalmasan, szemrehányón hörögte:~- Már én hetvenéves vagyok.~
12 1, 24 | elállták az útját.~- Fogatok - hörögte -, rögtön fogatok… Eresszetek!~-
13 1, 27 | mint a nyír héja.~- Mimi! - hörögte álmélkodással, haraggal,
14 1, 31 | Itt vagyok, itt vagyok - hörögte lelkendezve az apóka és
15 1, 31 | nem kerülök a szeme elé - hörögte Kupolyi tompa, reszketõ
16 1, 31 | Jaj, hogy nem mehetek - hörögte kínosan, tehetetlenül Kupolyi.~
17 1, 32 | a kocsonya.~- Nem, nem - hörögte fázékonyan -, én csak úgy
18 1, 32 | Elmerült a kasznárné - hörögte a báró (de nem volt szegényen
19 1, 34 | odáig ért le.~- Enyim õ - hörögte a legény lázasan. - Nekem
20 1, 34 | alighanem itt van a bibé - hörögte Kolowotki sötéten, s még
21 II, 131| egész a dinnyéig.~- Félek - hörögte fájdalmasan -, hogy sóval
22 III, 146| ökör!~- Azt én tudom! - hörögte szemeit bágyadtan lehunyva.~
23 III, 148| beült.~- Jól van, menjünk! - hörögte tompán.~A pandúrok felültek,
24 IV, 45 | a sértõdéstõl, s tompán hörögte:~- Ki tudom venni, igenis.~-
25 IV, 45 | Megcsaltak, kijátszottak - hörögte Dákos megsemmisülve. - Nem
26 IV, 83 | Nagyon szegény vagyok - hörögte tompán. - Enni nem tudok,
|