Rész, Fejezet
1 1, 2 | kalácsot.«~Feri eltalálta ezt a gyönge oldalát:~- Hogy fognak megörülni
2 1, 4 | kitörõ hangon.~A beteg gyönge nyöszörgésre erõltette nyelvét;
3 1, 20 | kell bocsátani. Az ember gyönge - azt mondja egy nógrádi
4 1, 21 | combján, de biz az elaludt egy gyönge széláramban, hát odaszólott
5 1, 24 | szemérmes menyasszonyokat, gyönge, törékeny liliomokat a leszakítás
6 1, 31 | egy kis jó levest, egy kis gyönge csirkét, hiszen maga talán
7 1, 31 | megelégedve.~- Az érverés túlságos gyönge. Konyakot kell neki adni.
8 II, 22 | most nyitá fel szemét s gyönge, erõtlen hangon dadogá:~-
9 II, 26 | gonddal ültetett, törékeny, gyönge növény, hanem az erõ hatalmas
10 II, 38 | nem volt titok elõtte, gyönge, akaratnélküli nõ volt,
11 II, 60 | Feltámadunk - megállott az árva. Gyönge kezével felnyitotta a kaput.
12 II, 83 | udvarló is megereszt egy-egy gyönge, de mégis ékes hasonlatot
13 II, 95 | fejét, amiben ugyancsak gyönge volt.~- Mert az istenke,
14 II, 96 | hölgyecskék; a Tóth Ilka gyönge nádszál, akár a rozmaring,
15 II, 99 | megfeledkezni magáról, hogy nekem, a gyönge nõnek, kell õt kötelességeire
16 II, 117| vannak. Már elmúlt, de kissé gyönge vagyok, engedjenek távoznom.~
17 II, 122| volt itt elõször. Olyan gyönge volt, mint a harmat, és
18 II, 127| megfeledkezni magáról, hogy nekem, a gyönge nõnek kell õt kötelességeire
19 III, 2 | szellõ suhant át az erdõn. Gyönge zörejjel váltak szét a gallyak
20 III, 2 | arcán mosoly jelen meg, gyönge, bágyadt. Fejét fölemeli
21 III, 2 | szép a menyasszony, akár a gyönge majoránna; a legényke is
22 III, 56 | fõztek tegnap, tegnapelõtt? Gyönge, elfátyolozott hangon felelgetett
23 III, 110| ártatlan korszak volt az!~A nõ gyönge volt és bátortalan, a férfi
24 IV, 10 | megrovásaiban is.~A tanártársai gyönge szívûnek mondták emiatt.
25 IV, 13 | már két napja nem evett, s gyönge az éhségtõl velem küszködni.~-
26 IV, 28 | melyik az erõs és melyik a gyönge ital. Én a magam részérõi
|