Rész, Fejezet
1 1, 9 | üzente, hogy az alma meg van érve.~Gerge odakapott a fejéhez,
2 1, 9 | Martinovics, hogy meg van érve…~Le is hullott rá egy-két
3 1, 11 | úgy, hogy a kunyhó elé érve, élénken kiáltott fel:~-
4 1, 12 | rontották el, mert amint közel érve látták, hogy Magday István
5 1, 19 | fogadás!~A versenytérhez érve, a grófné leszállt a lováról
6 1, 20 | Csitt! Csitt!~A patikához érve, megcsendült az ajtó és
7 II, 12 | bátorság sugárzik. A kápolnába érve félresimítja hollófekete
8 II, 15 | lélegzettem. Most már el volt érve minden!~Bevettem Branyicskót,
9 II, 25 | Éjféltájt egy útszéli csárdához érve, még pislogott a mécses
10 II, 26 | csillapítani igyekezett.~Az udvarra érve, a nagyságos urat éppen
11 II, 61 | hajdunk a kocsiról. Szobámba érve a hajdúnak megparancsoltam,
12 II, 62 | hét múlva Szentpétervárra érve, ottani följebbvalói tisztelegtek
13 II, 99 | Edith elpirult e gondolaton érve magát utól. Úgy tetszett
14 III, 1 | hazudik önmagának.~A szobába érve, ágyba feküdt, elhitette
15 III, 2 | szíve helyén.~Egy cserjéhez érve, a majornoki hegyszakadéknál (
16 III, 3 | kõszívû ember!~Egy cserjéshez érve, egyszerre megbotlott valamiben
17 III, 84 | De apródonkint minden érve, kifogása összeomlott. Egy
18 III, 84 | de…~- Hasztalan - a másik érve is megdõlt. Íme, az árnyék
19 IV, 55 | õszültem meg, öcsém.~Ceglédre érve roppant sötétség lett, a
20 IV, 97 | jó az isten.~Gábel úrhoz érve már ott találtuk Palit,
21 IV, 120| most!~A leány közelembe érve megállott,… igen megállott,
22 IV, 127| röpült; mert arra a helyre érve, ahonnan a szolgát ledobatta,
23 IV, 127| várispán, mikor a táborba érve, Zsigmond melegen szorongatta
24 IV, 139| gyönyörûségem telik, s így el van érve a cél.~Mert novellákat írni,
25 IV, 142| summa 6 " - "~5. Bécsbe érve, kibékülési költség az »
26 IV, 152| hazatántorogtam.~Utcánkhoz érve, a szögletnél kibukkant
|