Rész, Fejezet
1 1, 1 | odaszorította a szívéhez…~Olyan boldogok voltak…~- Ez aztán az igazi
2 1, 14 | isten veled, Esre! Legyetek boldogok egymással!~Utolsó szavait
3 1, 14 | elvette Marit, összekeltek, boldogok lettek, de én boldogtalan
4 1, 23 | szebbnek képzeli azt. Milyen boldogok a többiek, hogy hallják!
5 1, 34 | minisztereket! Azaz milyen boldogok!~Életrevaló politikusnak
6 II, 10 | vannak elégedve vele és boldogok.~- Én mindig tisztelettel
7 II, 11 | Az fájt neki, hogy milyen boldogok mások, milyen büszke volt
8 II, 29 | mert jók voltak: gazdagok, boldogok lesznek, a rosszak pedig
9 II, 29 | mikor beszéltek! Oh, de boldogok is az olyan nagylányok!~
10 II, 29 | is az olyan nagylányok!~Boldogok, - a kiállhatatlanok! Kiállhatatlanok,
11 II, 60 | mint összeillenek! Mennyire boldogok, valóban megérdemlik egymást!~
12 II, 87 | szolgálatba.~Hanem mindezek dacára boldogok a makóiak, mert hát Maros
13 II, 100| elõtt ez akadály arra, hogy boldogok lehessenek. Olyanok õk éppen,
14 II, 107| hét múlva már egyszerre boldogok lesznek, s a lakásváltoztatás
15 II, 111| A BOLDOGOK~1881~- Két képpel -~I.~A
16 II, 120| szemek, hogy mi mindnyájan boldogok voltunk attól a ragyogástól.~
17 II, 140| Õk szeretik egymást és boldogok. Te pedig nyomorult, elhagyatott
18 III, 2 | márványból is… Mindnyájan boldogok lehetnének most. De visszautasította
19 III, 19 | elmondták, hogy csak azok a boldogok, akiknek sok a pénzük, elmondhatjuk
20 III, 30 | Egy egész vagyonba került! Boldogok a gazdagok és a nagy emberek!~
21 III, 35 | Kivételt csak a nagyon boldogok képeznek és a nagyon boldogtalanok.
22 III, 46 | voltak, most meg már éppen boldogok lettek, hogy õ is megvan,
23 III, 83 | tudjon vele ölelni! Meglehet, boldogok voltak. Legalább sohasem
24 III, 88 | szoba közepén, aludván a boldogok álmát a hajnali csillag
25 III, 126| útközben?) Hogy igen-igen boldogok, de a pénz szörnyen sürgõs,
26 IV, 131| mezítlábas, rongyos bolyongók boldogok és gazdagok voltak hitükben.
|