Rész, Fejezet

 1   1,  1 |  szerelem viasszá változtatja a szívet, pedig a betyár szívének
 2   1,  4 |   szerelemé, mely megnemesíti a szívet, mely mint a tavaszi napfény
 3   1,  9 |       az igazság szomja égeti a szívet, inni kell. Igazságot fogunk
 4   1,  9 |       erõs rángásba hozta a kis szívet.~- Itt vagyok, - volt a
 5   1,  9 |        egy csöppet sem nyomja a szívet: könnyû az, mint a madáré,
 6   1,  11|       ahány szemet elejt, annyi szívet feltûz.~Apolka elpirult,
 7   1,  15|          S a király elfordult a szívet facsaró látványtól; majd
 8   1,  18|      kígyót a gyémántszemmel, a szívet a rubinttal és megindultak
 9   1,  23|      szinte lopva, megszállja a szívet valami szent bolondság,
10   1,  25|       és gentleman volta minden szívet hozzá hajlított.~Õ azonban
11   1,  31|           nyöszörögte a nagyapó szívet tépõ hangon -, tudtam, hogy
12   1,  34|       levendulát, mézeskalácsos szívet s több efféle szamárságot.~-
13  II,  9 |      téged! Minek teremtetted a szívet ilyenné!«...~Az Aladárnak
14  II,  11|        van abban, hogy az isten szívet teremtett az embernek? Ugyan
15  II,  11|         világot is hordozzon, a szívet: melyben ki-kiüt a forradalom,
16  II,  21|       neki hozzá tûrõ, vallásos szívet, mellyel meg tudott nyugodni
17  II,  25| melegítette már a lassan dobogó szívet, csak égette; a dörgõ tapsvihar
18  II,  68|         talál még magához méltó szívet?~Oh, dehogynem, kérem alássan!
19  II,  77|      meg vele egy elszomorodott szívet!~A kapuban már ott lesett
20  II,  99|         a hatalom; de a lelket, szívet nem törhette ketté: s az
21 III,  1 |         Stevo. Te nem ismered a szívet. A szív mennydörgõs jószág,
22 III,  1 |      hát, hogy nekem szív kell… Szívet keresek, uraim és kisasszonyom!~
23 III,  1 |     Vagy igaz, igaz… hiszen egy szívet megölni, az is csak tréfa.~
24 III,  1 |      melynek jószívûséget, érzõ szívet tulajdonít, midõn azon kéréssel
25  IV,  63|         nem párolgott a kevély, szívet feszítõ terv.~S egyszer,