Rész, Fejezet
1 1, 8 | nyilvános pályát, s behunytam szemeimet, hogy ne lássam a világot.~*~
2 1, 8 | Hirtelen szétnyitottam a szemeimet. Az én múzsámnak híre-hamva
3 1, 11 | mindig behunyva tartottam a szemeimet, de a fülemet nyitva hagytam.
4 1, 23 | természetesen én voltam, hizlalván szemeimet az említett Gáll Piroskán;
5 II, 5 | közönséges bocskoros nemes, az én szemeimet sérti a nádfödél, meg a
6 II, 17 | járható országutat.~Nem tudtam szemeimet behunyni: búbánatos arccal
7 II, 40 | fognak s a végsõ percben szemeimet befogják stb.~Ez volt a
8 II, 78 | feleségem?~Megtörültem a szemeimet; talán nem jól olvastam
9 II, 79 | föl önmagamban elálmosodó szemeimet megdörzsölve és homlokomat
10 II, 125| pedig bágyadtan hordozám szemeimet a körülülõkön.~Majd újra
11 II, 125| Ilyenkor felriadva nyitottam ki szemeimet. A vonat rendesen állt,
12 II, 126| a zajt s fölnyitottam a szemeimet. De a világért se tudtam
13 III, 45 | semmiben: én pedig behunytam szemeimet s elszenderedtem, míg egyszer
14 III, 87 | piros arcára és lesütöttem szemeimet, szívem pedig elszorult.
15 III, 124| álmodom, megdörzsöltem szemeimet, igaz volt. Öröm-reszketve
16 IV, 1 | Hirtelen visszarántottam szemeimet, s ilyenkor õ elmosolyodott.~
17 IV, 1 | erõt. Hallgatagon meresztém szemeimet a patakra, a fákra. A patak
18 IV, 41 | mire elvörösödve kaptam le szemeimet a terítékrõl és edényekrõl.
19 IV, 41 | én gondolkozva hunytam be szemeimet, hátradõlve az ülésen.~Mit
20 IV, 54 | Megtörtént? - hebegtem üvegesedõ szemeimet ráemelve.~- Még eddig semmi
21 IV, 72 | éjjel. Nem bírtam behunyni a szemeimet reggelig.~Kínlódva hánykolódtam
22 IV, 122| hogy mihelyt behunytam a szemeimet, mindjárt ott voltam valahol
23 IV, 133| Nem bírtam róla levenni a szemeimet. Igen, szakasztott olyan
24 IV, 142| a fogaimat, behunytam a szemeimet, rá se hederítve a fazekasra,
25 IV, 147| hátgerincemen, s fölnyitottam a szemeimet:~- Hej hó! Ki az?~Az alak
|