Rész, Fejezet
1 1, 18 | puhatolódzék Péter úr nagy ravaszul. - Bérházban? Az a gazdag
2 1, 18 | gondolkoztam, míg végre kieszeltem, ravaszul. (Arca ragyogott, izzadt
3 1, 19 | felejtette az eszét. Az pedig ravaszul csak újra elkezdte dúdolni:~»
4 1, 20 | õ kitekintene, valahogy ravaszul, meg ne lássa, meg ne tudja (
5 1, 21 | nemzetes úrnak.~A vicebíró ravaszul pislantott rá, mint a vén
6 1, 24 | minden. Babaj, a prímás, ravaszul mosolygott, aztán rárántotta
7 1, 27 | bonyolódott, a derék Szpevák ravaszul mormogta a szakállába: »
8 1, 27 | Balassa, a rõt bajusza alatt ravaszul mosolyogva. - Ha holtig
9 1, 31 | Pali és a bányába indulóban ravaszul kezdé megkörnyékezni az
10 1, 34 | És mivégre? ~Máli néni ravaszul mosolygott. Pedig nem jól
11 II, 7 | az üvegajtón keresztül s ravaszul mosolygott, midõn látta,
12 II, 69 | lépjenek elé.~Összenéztünk ravaszul, jelentõségteljesen; - tudtommal
13 II, 72 | izgatottan.~A kereskedõ ravaszul dörzsölte kezeit.~- Sajnálom,
14 III, 15 | sem jut eszembe.~A dada ravaszul mosolygott és csak a fejét
15 III, 49 | megsodorta õsz bajuszát s ravaszul kacsintott:~- Volt eszembe,
16 III, 94 | udvari nemes súgott össze ravaszul »Hej, ha Koháry beszélne«,
17 III, 94 | Hm! - felelte Koháry ravaszul. - Hát még semmit sem hallottál?~-
18 III, 101| Nyírbe kerül - monda a szûcs ravaszul. - Két-három banda is csavarog
19 III, 102| az alispán is mosolygott ravaszul, mikor megjött s hallotta.
20 III, 108| cenk - felelte Wesselényi ravaszul.~- Csak tán nem? - álmélkodék
21 III, 127| el akarom lopni.~Az öreg ravaszul kacsintott a szemével.~-
22 III, 148| látszat ellenem bizonyít, de ravaszul kivették titkaimat, kikémleltek…
23 IV, 12 | védelemmel.~A nagy államférfiú ravaszul mosolygott, s ahelyett,
24 IV, 80 | át a béketárgyalásokat. Ravaszul szól:~- Ni, édesem, az a
25 IV, 152| Úgy? Minek?~Az öreg írnok ravaszul mosolygott.~- Ebben az irányban
|