Rész, Fejezet
1 1, 4 | idegeit mintha villanyfolyam öntötte volna el az egyik percben,
2 1, 4 | nyugodtan.~Az öröm glóriája öntötte el az öreg vonásait. Szemeit
3 1, 8 | idegét mintha villanyfolyam öntötte volna el az egyik percben,
4 1, 9 | senkivel sem tett, szívét nem öntötte ki senki elõtt, mert senkije
5 1, 19 | csak a Waldeck grófnak öntötte ki egyszer a szívét borozás
6 1, 24 | tányérok és csészék, mint öntötte le az egyik szósszal éppen
7 1, 32 | a váratlan siker derûje öntötte el.~- Mit? Hogy ingyen is
8 II, 6 | egy bágyadt mosoly derûje öntötte el. Azok a bolond poéták »
9 II, 11 | pokoli szemkápráztató gúny öntötte el.~- Már a korrektúrára
10 II, 21 | ábrázatát mindannyiszor öröm öntötte el, valahányszor megpillantá
11 II, 24 | Jóakaratú mosoly derûje öntötte el tehát a székváros társadalmi
12 II, 25 | barátja.~A megdicsõülés derûje öntötte el az inkognitó maradt költõ
13 II, 41 | homlokán, majd a forróság öntötte el bíborszínnel a dúlt arcot,
14 II, 51 | szürke apró szemeit is vér öntötte el.~- Oh, oh, Mr. Lamiel.
15 II, 99 | vigasztalója: szívét az én szívembe öntötte, egy szívvel éreztünk. Kedvese
16 II, 113| bízatott meg.~Fekete arcát pír öntötte el, s fölemelkedvén helyérõl,
17 II, 117| arcát az öröm élénk derûje öntötte el s önkénytelenül kiáltott
18 II, 117| tántorodott és sápadtság öntötte el.~»Tehát azért szeretett« -
19 II, 127| vigasztalója. Szívét az én szívembe öntötte, egy szívvel éreztünk. Kedvese
20 III, 1 | kifejezésteljes, gyönyörû arcát pír öntötte el. Szemvesztõ tündérszín,
21 III, 2 | négy álló évig egymás után öntötte el a réteket s akkora nádast
22 III, 83 | csûr rémes világossággal öntötte el az oltárt, mikor ott
23 III, 91 | az asztalra, ahol a teát öntötte a vendégeinek.~Mindenkinek
24 III, 102| nap bágyadt õszi derûjét öntötte a természetre. Minden mosolygott,
25 IV, 141| dicsõség teljes verõfénnyel öntötte el alakját. Akkor is képviselõ
|